Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

1970. MÁRCIUS ÍR., SZERDA PEST me erei ''■^fíírhm LA VIVANTA A Magyar Eszperantó Szö- . vétség megtisztelő ajándékot, Lenin életét és munkásságát bemutató dokumentumfilmet kapott a szovjet eszperantis- táktól. A „La vivanta Lenin” (Az élő Lenin) című harminc­perces film sok olyan képet, jelenetet idéz fel a szovjet ál­lam megalapítójáról, amelyek eddig ismeretlenék voltak a magyar közönség előtt. Az esz­perantó nyelvű dokumentum- filmet a Lenin-centenárium alkalmából országszerte bemu­tatják az eszperantó csoportok; jelenleg Pécsett vetítik. AGRIA az Adria partján A Zala megyei egervári -Faipari Ktsz tetszetős víkend- házai, amelyek szép számmal találhatók a soproni, a debre­ceni nagyerdei és a nyíregy­házi sóstód fürdőtelepeken, fel­keltette a muraszombati AG­RIA export-import cég érdek­lődését is. A két szobából, für­dőszobából, főzőhelyiségből és fedett teraszból álló faházból százat szállítanak Jugoszláviá­ba. Az AGRIA cég az Adria, partján állítja fel az Egervá­rait készülő faházakat. JUBILEUMI VERSENYBEN l Hűségből vizsgáztak — Most már Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat a nevünk — egészít ki Szabó Lajos igazgató. Mellette Vereska György párttitkátr, Tóth Lajos szb-el- nők, vfersenyfelelős, és Boda Zsigmond szb-titkár szolgál adalékokkal, amíg végül össze­áll a mozaikkép. — 1951-ben alakultunk, mint Pest megyei Mészipari. Válla­lat. Fő profilunk ma is a mészkő és égetett mész terme­lése. A legnagyobb mésztele­pünk — 100 dolgozóval —, Pi- liscsaba-Jászfal un működik. Tevékenységünk köre azonban kibővült. Az ország minden ré­szében végezzük előregyártott elemekből raktárak, állványok, színek, fészerek felszerelését, a lakosság jobb ellátása érde­kében 1967-től kezdődően köz­vetlen mészértékesítésre, is módunk nyűit, megszerveztük a dunai kavics kicsinybeni ér­tékesítését is. Vállal j uk nagy víztornyok karbantartását, fel­újítását, másfél éve pedig be­vezettük a hidroglóbus-gyár- tást is. — Korszerűtlen üzemeinket jórészt felszámoltuk. Ezek a tényezők nagymértékben hoz­zájárultak ahhoz, hogy az erő­sen veszteséges vállalat talpra állt Az emberék áldozatos munká­ja nélkül azonban nem sike­rült volna. — Közel nyolcmillió forint dotációra szorultunk korábban. Ma már nincs szükségünk erre; 1968_ban 3 millió, 1969-ben 5 millió 663 ezer forint nyeresé­get értünk el. — Ez egyben lehetőség aura Is, hogy a sokszor nehéz körül­mények között dolgozó munka­vállalóinkat anyagilag is ösz­tönözhessük. 1969-ben vállalati szinten átlagosan hatheti fize­tésnek megfelelő nyereségré­szesedést osztottunk ki. A nye­reségesség számottevő fejlesz­tési alapot is eredményezett. — A nehéz munkakörülmé­nyek miatt hatványozottabban megbecsülendők azok, akik nem a könnyebb végét keresik mindennek, hanem igyekeznek egy munkahelyen helytállni. Így gondolkoztunk. És ma már, miután sikerült elérnünk, hogy nyereséges vállalat lettünk — sokoldalúan honorálhatjuk azokat, akik nem erre az anya­gi pluszra számítva maradtak A huszonévesek fcrradalmisága Mozgalom - túlbiztos fékekkel „A Központi Bizottság a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tevékenységét vizs­gálva megállapította, hogy jelentős érdemeket szer­zett a párt oldalán a szo­cializmus építésében, a fia­talok nevelésében. Ugyan­akkor behatóan elemezte azokat a kritikai meg­jegyzéseket is, amelyek ma érik az ifjúsági moz­galmai és határozatokat hozott a KISZ munkájá­nak szükséges javításá­ra.” (Közlemény a MSZMP 1 KB 1970. február 18— 19-i üléséről) A forradalmiság iskolája: a mozgalom, a KISZ. Milyen forradalmárok nevelődnek a KISZ soraiban, a mozgalom hogyan iskolázza a ma hu­szonéveseit? A véleményt mondók: Dollányi Sándor, a KISZ Gödöllői Járási Bizott­ságának titkára, Méray Tibor, a Gödöllői Városi KISZ Bi­zottság titkára és Gótzián Lászióné, az Irodagép techni­kai Vállalat nagykőrösi üzem­egységének KISZ-titkára. Méray Tibor: Én is kérdés­sel kezdeném. A KISZ ké- pes-e egyedül megoldani az ifjúság forradalmi nevelését? Rendelkezik-e a mozgalom sikereket segítő anyagi és egyéb eszközökkel? A válasz: kicsi az apparátus, a városi KISZ-bizottság egy titkárral és egy gazdasági ügyintéző­vel dolgozik. Társadalmi ak­tívák a segítőtársaink — ha ráérnek. Dollányi Sándor: A felsze­reltségről. A család techni­kai felszereltsége ma általá­ban jobb, mint az ifjúság ne­velésére hivatott szövetségé. A fiatalok igényeivel nem tu­dunk lépést tartani, Íját a holnap forradalmára saját otthonába hívja batátáit és nem a KISZ kopár helyiségé­be (ha egyáltalán ilyen is van!) jön el. Méray Tibor: Sokan jönnek közénk. Minden fiatalhoz a saját nyelvén kell szólni. Az értelmiségi fiatalokat köny- nyebb szervezni, a munkás ifikkel más a probléma. A fiatal munkás megnősül, pénz kell a lakásra, aztán a bú­torra. A nyolc óra után újabb munkát vállal, vagy fusizik: nincs ideje a mozgalomra... Azt hiszem, nem tudunk minden réteg nyelvén beszél­ni. Gótzián Lászlóné: Évek óta ugyanazokat a demonstrá­ciókat szervezzük, a tartalom fokozatosan elveszik a külső­ségek között. Ezért a fiatalok erőltetettnek érzik a moz­galmat. öt-hat év alatt ki­merül a repertoár, az ifjak kifáradnak az ismétlődésben. Méray Tibor: Módszerta­nunk néhány címszóval ki­meríthető : nagygyűlés, vetél­kedő, politikai oktatás — magyarázni, megértetni, meg­nyerni, folyamatosan, foko­HASZNÁLT, VAGY ELFEKVŐ csomagolóeszközöket, göngyölegeket (hordókat, ládákat, zsákokat, egyéb fa- és vasedényeket) előnyös áron átvesznek a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat telepei TELEPHELYEK A MEGYÉBEN: Alsónémedi, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő, Monor, Nagykőrös, Pilisvörösvár, Szentendre, Vác. NAGYOBB ATVEVÖHELYEK: * Aszód, Isaszeg, Nagykáta, Pécel, Szob. GÖNGYÖLEG SZAKTELEP: Budapest XIII., Kresz Géza utca 45. zatosan, következetesen; mi­nek folytassam, ez nem mótí- szerarzenál. ötletcsoportra lenne szükség, amely új és új javaslatokkal bombázná a szervezeteket. Dollányi Sándor: A hiányos módszertan is okozója, hogy túl direktek vagyunk. Ak­cióink hiába kapcsolódnak más és más eseményhez, gon­dolathoz, az ismétlődés szür­kévé teszi azokat. A legneme­sebb tartalmú akciók is mód­szerek hiányában nem tud­nak újjászületni. Ügy kel­lene dolgoznunk, mint a la­terna magicában: sok együt­tes hatással lenyűgözni a fia­talt. Gótzián Lászlóné: Konkrét harci tetteket? A papírt, a vashulladékot elvisszük a MÉH-be, ha ezer forint ösz- szegyűlik, már halljuk: mit csinálnak maguknak a KISZ- esek? Két kabint akarunk építeni a strandon, egy ví- kendházat szeretnénk. Nagy alkotás: nincs és nem is tar­tanak rá igényt. * Méray Tibor: Milyen for- forradalmárokat neveljen a KISZ? Szilárd világnézetű, társadalmi aktivitású fiatalo­kat, akik politikailag, erköl­csileg a ma normáihoz mél­tóak. Dollányi Sándor: Követjük az eseményeket, de nem me­gyünk eléjük. Gyorsul az idő, minden nap újat hoz, mi meg csak ballagunk roha­nás helyett. Az újságíró: a KISZ mái eszközeivel, módszereivel olyan, mint a gyorsulóN idő­ben magabiztosan haladó gép­kocsi — túlbiztos fékekkel. A mozgalom szervezi a fiatalo­kat, összefogja, nemes célra lelkesíti őket, de úgy, hogy bármely pillanatban lefékez­hesse az aktivitást. A KISZ- szervezetek olykor nem az energiák felszínre hozására törekszenek, hanem az ener­giák határok közé szorításá­ra. A sok fék, aggodalmas hozzáállás a nem kívánt ak­tivitás ellenszere, amelyben azonban jó szándékú akará­sok is testetlenek maradnak. A mai keretekben sokszor nem használjuk ki az ener­giákat és azt várjuk, a fia­taloktól, hogy a nekik nyúj­tott szűk mozgásterületen éljék ki magukat — paradox igény. Meg kell vizsgálni, hogy — több nem kívánatos hatással is számolva! — tuda­tos vezetéssel felszabadítha- tók-e az energiák? Azt hi­szem igen: a társadalomért, a jövőért, az ifjúságért vál­lalni kell ezt. Fóti Péter tűntek hűek a vállalathoz és ki jó munkájukkal. — És itt teljesedik ki a kör. A múlt év közeliétől vállala­tunk valamennyi munkahelyén bevezettük a 44 órás munka­időt — a termelékenység még­is 11 százalékkal növekedett, a termelés pedig közel 13 száza­lékkal, és ennek 83 százalékát a termelékenység fokozása fedezte. — Volt olyan mészkökiter- melőnfe, aki ' napi teljesítmé­nyét átlagosan 18 csillére fo­kozta (2 vagon kő!), például Szilágyi László, ő vdLt az éves versenyben az első. Vagy idős Pánczél Károly, aiki most csak azért harmadik helyezett, mert másfél hónapig betteg volt. — Vagy nézzük a tmk-sain­kát, Náluk egyéni verseny fej­lődött iki. Fejős András szak­mája szerint kovács, de he­gesztést, lakatos munkát is el­végez, ha kelL Amikor mun­kaerőhiány van, a bányába is lemegy, követ kitermelni. — És idős Urbán Mihály? ö a piliscsaba-jászfalui üzemünk közelében lakik, felajánlotta, hogy bármikor, bármilyen hi­bát megszüntet, pedig szakmá­ja szerint motorszerelő. — Solymári üzemünkben Zaturecki Mihály fűtő, szb-bi- zalmi lelkes munkájának kö­szönhető a kitűnően megszer­vezett műn k a versen y és társa­dalmi munka. A kemence egyik legjobb égetője, április 4-re megkapja & kiváló dolgo­zó kitüntetést — Fizikai munkás a verőcei betonlapgyártó csoportunk megbízott vezetője, Schaáb István. Tavaly negyedmagával közei félmilliós nyereséget biztosított a vállalatnak... — Szinte kapásból soroltuk a neveket, hiszen 21 brigád dolgozik, 144 fővet, 34- egyéni felajánlás is volt. Április 4-én 23 kitüntetést osztunlc, emel­lett okleveleket az üzemek, brigádok közötti versenyek győzteseinek; a vállalat nye­reségességéhez hozzájáruló, mumkaversenyben kitűnő ered­ményt élért csoportok és brigá­dok közül körülbelül negyve­net nyereségjutdlomban része­sítünk. Pereli Gabriella Áru áradás Üzen a tavasz. Friss, langyos széllel, csőkkel, zöldellő veté­sekkel. Üzen azonban más­ként is. Áradni kezd a télen fölhalmozott áru. Sóder és égetett mész, zúzott kő, ta­karmány, gépek, mindaz, ami­nek szállítását lehetetlenné tette vagy minimálisra mérsé­kelte a nehéz időjárás, a ke­mény tél. Üzen a tavasz; is­mét föllángolnak a viták a vasúti kocsik, a tehergépko­csik rendelése, kiállítása mi­att, mert mindenkinek sürgős a dolga, mindenki szállítani akar, s az azonnali igényeket képtelenség kielégiteni. Meghökkentő, milyen gyors mértékben növekszik az áru- szállítás. 1960-ban összesen 195 millió tonna árut továbbí­tott a feladótól a címzettig a vasút, a közúti közlekedés, a hajózás. 1968-ban már 262 mil­lió tonna volt ez a mennyiség, 1969-ben további 2,5 millió tonnával több. Ha a havonta szállított áru mennyiségét nézzük, azt látjuk, hogy ápri­listól kezdve fokozatosan emelkedik a „lázgörbe”: míg az év eiso három hónapjában általában 16—18 millió tonna között van a közlekedés szállí­tási teljesítménye, áprilisban meghaladja a 21, májusban a 23 millió tonnát, hogy végül is az őszi csúcs idején rekordot — 23—26 millió tonna — érjen el. Növekszik — mégpedig erő­teljesen — a közúti szállítás szerepe, bár természetesen az árutonnakilométer mennyi­ségét tekintve a vasút utolér­hetetlen. Úgy mondhatjuk: végre ésszerűbb, gazdaságo­sabb áruszállítási szerkezet van kialakulóban. A rövidebb távolságra történő árutovábbí­tást fokozatosan — s teljes mértékben — átveszi a közúti géppark, a vasút helyett a te­hergépkocsik állnak csatasor­ba. Helyes s a népgazdaság szempontjából nagy haszonnal járó intézkedés ez, még akkor is, ha nem ritka a helyi értet­lenkedés és berzenkedés, a megszokotthoz — a drágább­hoz, de kényelmesebbhez — való ragaszkodás. Az ésszerűbb, gazdaságo­sabb áruszállítási szerkezet ki­alakítása elsősorban nem el­határozások függvénye; elha­tározások már régen vannak. Megfelelő szállítópark, anya­gi érdekeltség szállíttatónál és szállítónál, a szervezés kor­szerű eszközei — ezek kellet­tek és kellenek ahhoz, hogy a változás megkezdődjék és folytatódjék. Hozzátehetjük: még napjainkban sem tökéle­tes, zökkenőmentes a szállítá­si szervezet működése, s bár ebben szerepe van a szállító- géppark lassú — az igények­hez mérten lassú! — növeke­désének, a gondok fő forrása az, hogy nem sikerül a m e g- 1 e v ő eszközöket tökéletesen kihasználni, a rossz szervezés miatt. Késve kiállított vagonok, gépkocsik — késedelmesen ki­rakott vasúti kocsik, várakoz­tatás után átvett gépkocsiszál­lítmányok. Untig ismert hely­zet, s mégis: mindig ismétlő­dő. Éppen ezért elengedhetet­len, hogy a tavaszi áruáradás kezdetén minden szállíttatónál. de különösen a nagytömegű árut feladóknál — a kőbányá­szat, az cpítőanyagipar stb. — szilárd szervezeti keretei le­gyenek a gyors és pontos munkának, s főként: világosak legyenek a személyi felelősség határai. Mert ma ennek hiá­nya sűrűn okoz „keresztbe­szervezéseket”, nemtörődömsé­get, kapkodást, s ezek követ­kezményeként károkat. A szállítást megfelelő rang­hoz kell juttatni a szállíttatok- nil is, erkölcsiekben, anya­giakban egyaránt. S ebben mindkét félnek, szállítónak és szállíttatónak része kell hogy legyen. Mégpedig: egyenrangú partnerként! . M. O. ^»'^^^-KGST-értfiUziet az agrártudományi kutatásokról Kedden megkezdődött a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága tudományos ku­tatásokat koordináló munka- csoportjának budapesti ta­nácskozása. Az értekezleten ott volt dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes. A szakemberek megtárgyalják az 1971—75. évi tudományos kutatási témák tervét és a mezőgazdasági tudományos kutatásokkal foglalkozó terve­zőiroda létrehozásának alap- elveit. Cucc vagy pucc? Szeretek nyakkendőt kötni Szeretem a fehér inget. Szere­tem, ha öltöny van rajtam: za­kó és nadrág. Egyszóval, sze­retek rendesen öltözni. Hogy ízlésesen-e? — azt most ne firtassuk. Az ízlés még egy vi­szonylag szűk határon belül is meglehetősen különböző, s mindemellett nevelés és az egykori, valamint az egykorú lehetőségek kérdése is. Egyszó­val, jómagam nem vagyok hí­ve a lezserebb öltözködésnek, a „szerelésnek”, ahogy gyerme­keink nevezik a cuccot, inkább a pucc híve vagyok és lettem — becsületemre, nem sznobiz­musból. Egyszerűen abból a tényből kiindulva, hogyha valaki éle­tének most már negyvenet meghaladó részéből három év­tizedet legalább nem öltüzlcöd- hetett rendesen, hol az anya­giak, hói az öltözködésben kis­polgári bűzt szimatoló turcsi orrok miatt — annak jólesik rendesebb holmiban járni. Legalábbis nekem jólesik. Néztem a srácokat, a lányo­kat, akik megtehetik, hogy ál­lati szerelésük legyen, mert a farmerruci mellett a fater, vagy a muter, sőt, a maguk ke­resete jóvoltából is ott csüng azért a tisztes holmi is, nem is árván egymagában, a szek­rényben. Nézem őket, koránt­sem öregen, de sorsomtól és volt dolgaimtól mégiscsak bölcs és megértő öreges derű­vel, ha engem láttatok volna húszéves koromban, esküszöm, én lettem volna a menő fej köztetek. A szerelésem miatt! Egy remekbe szabott blúz — még látszott rajta a csíkozás, csak a színek nem látszottak, hogy melyik volt labdarúgó­csapat kopott meze —, borítot­ta kesjhedt-éhes mellem, egy német sivatagi, millió zsebes rövid nadrág és egy fasaru. Állati jól néztem ki benne. Nyár volt, ez volt, s ebben mentem el táncolni, illetőleg ebben szerettem volna táncol­ni, ha a zenelcar engedett vol­na. — Hát te ott... Hagyd ab­ba, mert nem hallani, mit ját­szunk — rivallt rám a zene­kar féketézéstöl kihízott dobo­sa és igazat kellett neki ad­nom. Keramitkockás táncplac- con fasaruval csörögni, őrjítő lehetett még hallani is. Aztán arra is emlékszem, amikor a háború után hozzá­jutottam életem első felnőtt és csináltatott zakójához. A nad­rág, a nadrágunk — mert apámtól örököltem —, nem passzolt éppen kifakult fekete színével a rozsdabarna zakó­hoz, de igyekeztem mindent el­követni, hogy a zakó feledtes­se ezt. Mindazt, amit eddig hallottam, láttam, elképzeltem, mint az elegancia non plusz ultráját, belecsináltattam ebbe az első zakómba. Volt azon foltzseb és segédgomb, slicc és hói és öv hátul, talán még pá- vatoll is kerülközött volna — ha hozzájuthattam volna Aztán az első kasha-öltö- nyöm. A zakó, majd térdig ért, a felhajtó tán’ tíz centi is volt, a színe az > egésznek világos drapp volt, s nem volt sza­bad benne sem ülni, sem ha­jolni, mert gyúródott. Ez volt az ünneplőm. Ha felvettem, mint keresztes lovagok a sza- racénok elleni háborúban, olyan mereven, páncélozotton jártam, mert — esküszöm —, egy hanyag mozdulattól is úgy meggyűrödött, mintha papírból lett volna. Lehet, hogy abból is volt? És a rojtos ingek. A már megfóltozhatatlan zoknik. Bér azt hiszem, ha emlékezetem nem csal, a többes szám eny­he túlzásnak tűnik. Es a ku­koricamáié ebédek a felsza­badulást követő évben, meg a tökmagolaj-kincs, amibe sza­bad volt mártogatni, ha jóked­vű volt a koszt utáni örökös hajszába belemordult anyám. Én bizony, már megliordtam a magam rojtos, fényes ruciját, csak azt nem kellett fényesre dörzsölnöm, mondjuk egy tég­lával, hogy kopott legyen, meri úgy elegáns: kopott volt az magától is, és akkor az egyál­talán nem volt elegáns. Csak volt. Az volt. Ha valakinek van rendes ru­hája, ha valaki a rendes hol­mik világában nőtt fel: az a természetes számára. Akkor az elegancia, a feltűnés miért ne lehetne a kopott és lezser nad­rág, blúz, pulcsi, vagy akár kis ködmön is. De hát én — kényszerből ugyan, egy kor nyomorgó, s egy másik kor há­borúból életre ocsúdó idősza­kában —, kihordtam a magam „állattan menő szerelését”.., Elég volt belőle. Ezért szeretek most nyak­kendőt kötni, ha tehetem. Ezért szeretem a szép, tiszta, nem rojtos, keményített fehér inget. Ha öltöny van rajtam, és zakóm nincs összevissza vagdosva, gombozva, csicsáz- va, mint valami pávabemutató manekenjén. Becsületemre, nem sznobiz­musból! Ennyivel tartozom a huszon­öt esztendőnek! Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents