Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
MST Mccref kMírBtm 1910. MÁRCIUS 18., SZERDA HOBBY: Sokfélét, szün Bodrogit szerdán hívom a megbeszélt időpontban. Már elvitte a filmgyár. Este a színházban: Még nincs. Ugyanott húsz perc múlva: Már színpadon van. Későn fekvő emberfajtát tíznél előbb nem illik ébreszteni. A tapintat győz, csak féltizenegykor csöngetem, de ő már nyolcra a rádióba menti A rádió rendezője azt javasolja, a színházban keressem, ott próbál. A színházban nem találom, mert aznap nincs próba. Pénteken a Kamara Varieté szerint a tv-ben találom délután, a tv szerint a Kamarában estére. Szerintem sehol az égvilágon! Szombatra a tapintat elfüstölög, hopponma- radtságom dühével lecöve- kelek a rádió büféjében. Két óra múlva jön, nevet, húszfelé köszön, integet egyszerre, leül, sebtében kigombolja a kabátját és megrendeli az aznapi nyolcadik kávét. A csapzott hajú, sötétkék bársonyszalagos kamasz helyett, akit tizenkét évvel ezelőtt felfedeztünk, most megérkezett egy ritkuló hajú, harminchat éves kamasz. — Faragok. — Mit? És főleg mikor? — Hát... sokfélét: Botokat, amiket el szoktam ajándékozni, pipákat, amikből egyet azért megtartottam magamnak is. Aztán most egy farmernadrágos, szenvedő krisztus-képű beat gyereket farigcsálok. A nemzedék típusát. Bizony! Hogy mikor? Szerintem az embernek mindenre marad ideje, amit szeret. — A szilveszteri műsorban és a Mikroszkóp Színpadon saját számát adta elő? — Igen. Amíg napvilágra nem került, nem is volt ez irogatás, csak amolyan fotóalbum-helyettesítő. Mint más a fényképekkel, én pár sorral rendszeresen rögzítettem magamnak az élményeimet. Pár évvel ezelőtt aztán a rádió csinált egy műsort ezzel a mottóval: „íro- gató színészek, színészkedő Írók”. Nofene! — mondtgm és hazamentem írogatni. Arról írtam, hogy az írogató színészek, bár számuk egyre nő, mégsem olyan veszélyesek, mint a színészkedő írók. Közben ötször az ajtóra néz, aztán az órájása, a keze is állandóan tevékenykedik, a lábával toporog. Ugrásra készen lesi a pillanatot, amikor meglóghat. Résen vagyok. — Nem fárasztó ez a mozgalmas élet? — Dehogy! Egyáltalán! Félórás tétlenség jobban elfá- raszt, mint az egész napos rohanás. — A „Kaktusz virágáéban játékmester volt. Mit jelent ez? — Öóóó! Ezt a hobbymat szeretem a legjobban. Hogy is mondjam csak,? Szóval nem annyit jelent, mint koreográfusnak lenni, aki megtervezi n táncokat — több is, kevesebb is annál. Bizonyos élethelyzeteket fejez ki a zene ritmusára mozogva. A prózából észrevétlen indul az átmenet, az érzelmi fűtöttségnek abból a pillanatából, amikor már természetesebb kifejezési mód a dallam, a ritmus. Már mindenki táncol a színpadon, de az indítást, az átmenetet a közönség nem vette észre, de zökkenőmentesen velünk emelkedett, aztán velünk is száll le a prózába ugyanolyan észrevétlenül. Talán azt is mondhatnám; ez a musical alapja, ami a József Attila Színház legújabb darabjában, a „Chan- terbury mesék”-ben sikerült a legjobban. A népi táncosból lett színész többre vágyik, mint a szerepet végig élni, táncolni, énekelni. Bodrogi Gyula egyéniségét az egész darabra kiterjeszti és nemcsak játékával. Nem írnak kimondottan neki darabot, mégis bodro- giassá teszi valamennyit, amiben játszik. A közönség egy része miatta jár a József Attila Színházba. Cnody Éva KÖZZÉ TETTÉK New Yorkban az ^lmúlt év legjobb amerikai ' hanglemezfelvételeire szóló jelölések listáját. Mindep eddiginél nagyobb sikert aratott egy Pop-csoport, a Blood, Sweat and Tears, amelyet nem kevesebb, mint tíz kategóriában jelöltek díjazásra. Az úgynevezett Grammy-díjak odaítélését március 11-én jelentik be. ÚJ SZAVALÁSI világrekordot állított fel Szuad Bilalo- vics 19 éves jugoszláv diák. Teljes hatvan órán keresztül idézte szerb költők és a világ- irodalom nagyjainak költeményeit. SZELÍDEN Szelid alázattal térdel a fák elé a téli alkonyat, a fák a széltől meghajtják zörgő águkat. Szomorúság suhan a téli ég alatt. Nem csak a test, — a lélek is melegre vágyik. Vedd hát magadra melegítő szavam. Télen át melegítsen, s őrizze tavaszi villanásig, a tűnő nyár csodáit. És hogy a fény, jaj, télen el ne vesszem, — fényeddel őrködj énfelettcm. Borbély Tibor Száz falu — sz A korábbi években gyakran hangoztattuk: olvasó nép lettünk. Sok igazság Van ebben, de sok hamis illúzió is. A különböző felmérések szerint ugyanis az ország felnőtt lakosságának csupán az egynegyede olvas rendszeresen, ideszámítva az iskolás gyerekeket is! Tizenöt-húsz százalék csak alkalomszerűen, időnként vesz könyvet a kezébe, míg a felnőtt lakosság ötvenöt-hatvan százaléka egyáltalán nem olvas! Egy másik felmérés szerint — s ez elsősorban a falusi emberek „olvasottságáról” ad elszomorító képet — az ország 3271 településéből ezer olyan község volt, ahol egy év alatt — az iskolai tankönyveken kívül — lényegében nem vásároltak könyvet! Érthető, ha ez a helyzet sürgős és hatékony cselekvésre késztette mindazokat, akik szívükön viselik az irodalom, a kultúra gondját. Az ok: a társadalmi fejlődésnek olyan Szakaszába jutottunk, amikor az előttünk levő nagy feladatok nemcsak igénylik, de megkövetelik, hogy valóban mielőbb olvasó néppé váljunk. Ez a szándék hívta életre az Olvasó népért mozgalmat s e szándéktól vezettetve született meg az elmúlt óv őszén az Országos Népművelési Tanács Száz falu — száz könyvtár című felhívása. Mi tulajdonképpen, a Száz falu — száz könyvtár felhívás lényege? „A felszabadulás negyedszázados jéví ordíulója alkalmából az Országos Népművelési Tanácsban résztvevő szervek felhívással fordulnak a tanácsokhoz, a KlSZ-szerve- zetekihez, a népfront-bizottságokhoz, a nőtanács szervezeteihez, a különböző szövetkezetekhez és az üzemekhez: örökítsük meg felszabadulásunk 25. évfordulóját száz faluban száz új könyvtár létesítésével.” Vagyis erősítsük, fejlesszük tovább az olvasás legfőbb bázisát: a könyvtárakat. A valóban nemes terv megvalósulását az Országos Népművelési Tanácsban résztvevő állami és társadalmi szervezetek azzal kívánják segíteni, hogy a felhívás nyomán létesült könyvtárak berendezését és felszereléséit jelentős összeggel segítik. A felhívás élénk visszhangra talált a megyében is. Az ok világos: Pest megye könyvellátottsága az országos átlagot sem éri el. A gyorsabb ütemű feji: ztést csupán állami erőforrásból nem lehet az igényeknek megfelelően elérni. Pest megyében jelenleg a tanácsi könyvtárakban százti- zenhétezer olvrzsó évente hárommillió könyvet kölcsönöz. A felhívásra tizenhét községi tanács válaszolt. A Pest megyei Könyvtár, a Megyei Népművelési Tanács megbízásából, a járási könyvtárigazgatókkal közösen a helyszínen megtekintette a készülő épületeket és megbeszélést folytatott a községi tanácsokkal. A tapasztalatok alapján, figyelembe véve a létesítendő könyvtár, illetve klubkönyvtár jelentőségét, nagyságát, tíz község jelentkezését fogadta el és továbbította az Országos Népművelési Tanácshoz. A napokban kapott értesülések szerint az Országos Népművelési Tanács hat Pest megyei község könyvtárának felszereléséhez és berendezéséhez járul hozzá, több mint félmillió forinttal. Pomáz százezer, Sóskút száznegyvenezer, Diósd kilencvenezer, Erdőkertes száztízezer, Tésa negyvenezer és Pilisborosjenő nyolcvanezer forintot kap rövidesen az Országos Népművelési Tanácstól épülő vagy már elkészült könyvtáruk, klubkönyvtáruk felszerelésére és berendezésére. A közeli napokban a Pest megyei Népművelési Tanács — . az Országos Népművelési Tanácshoz hasonlóan — felhívással fordul az üzemekhez, termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetekhez, a kisipari szövetkezetekhez, a társadalmi és tömegszervezetekhez, hogy a Televíziót minden iskolának akcióhoz hasonlóan vállaljanak részt a működési területükön levő könyvtár fejlesztésében. A támogatás és segítség lehet építési jellegű — költséghozzájárulás, építőanyag, munka — vagy berendezés, könyv, esetleg a fenntartási költség fedezése. Bízunk benne, hogy a felhívás ezúttal sem marad hatástalan s P. P. Szoba a Salkovics-házban Pető/i-emlékünnepséget tartottak szombaton a Vas megyei Ostffyasszonyfa községben. Petőfi 1839-ben, miután Selmecet, tanulmányainak színhelyét elhagyta, elkerült a községbe Salkovics Péterék- hez, Vas megye neves mérnökéhez: Salkovics háza ma is áll, előtte egy kerek malomkő, amelyről azt tartják, hogy Petőfi azon írta szerelme verseit a csöngei Tóth Rózához. A faluban Petőfi műveibő' a róla megjelent tanulmányokból, írásokból, kiadványokbó emlékszobát rendeztek be é: szobrot állítottak a nagy forradalmár költőnek. Ó&JécehC: m. 1944 karácsonyán Köpetzky ezredes Eötvöséknél ebédelt. Rózsi éppen a levest vitte be, amikor az ezredes azt mondta: — Bizalmasan közölnöm kell veled, méltóságos^ uram, hogy az oroszok — na persze, csak pillanatnyilag — körülzárták Budapestet. A német csapatok rugalmas elszakadó mozdulatokat tettek, hogy beengedjék az oroszokat. Az előreszaladt csapatok elszakadtak az utánpótlásuktól, és így könnyűszerrel szét lesznek verve. Az új fegyverek pedig már úton vannak... — És mi lesz, ha nem érkeznek meg? — kérdezte Eötvös. — Méltóságos uram! — pattant fel Köpetzky. — Ezt a hangot tőled sem tűröm. Most nincs helye a kétkedésnek. A hit a mi legnagyobb erőnk. Egy ilyen mondatért a legjobb kato-ámat is saját kezemmel lőném fejbe... Már bocsáss meg, kérlek... — mondta kissé halkabban és visszaült a húsleveshez. — Kitűnő ez a leves méltóságos asszonyom ... ' Még ezen az estén az egész ház levonult az óvóhelyre. - Az aknák szinte percenként csapódtak le a környéken és a szovjet repülőik olyan alacsonyan szálltak, hogy a pilótát is lehetett látni, amikor oldalra döntötte gépét. A háztulajdonos Eötvös egy külön óvóhelyet építtetett magának. Majdnem akkora volt az a pincerész, mint amekkora a háromemeletes ház többi lakójának jutott. Eötvösók pincéjében a mennyezetet hatalmas gerendáik támasztották alá, melyek a mérnök szerint akkor sem roppannak össze, ha az egész ház rádől. — Mi nem bújunk gyáva patkányok módjára a pincébe — mondta Eötvös Köpetzkynek. — Ez méltó egy magyar emberhez — mondta az ezredes. így aztán csak karácsony másnapján költöttek le a külön óvóhelyre, ahová addig Rózsi lehordta az ösz- szes értéktárgyat és a több hónapra elegendő élelmiszert. — Rózsi, maga a lakók pincéjében alszik — mondta Eötvösiié. — Csak nem gondolod, hogy egy cseléddel lakom egy fedél alatt? — amikor a férje tiltakozott. — De mama, hiszen Rózsi majdnem családtag — szólt közbe Krisztina. — Kriszti! Ne feledd, hogy bár apád csak egy felkapaszkodott dzsentri, anyai ágról grófi vér csörgedez az ereidben — utasította rendre az anyja, s ezzel végleg lezárta a vitát. Karácsony és újév között a nappalokat még a lakásban töltötték, csak éjszakára vonultak le a pincébe. Eötvösök itt rendezték meg a szokásos" szilveszteri estélyüket is. Köpetzky és néhány nyilas tiszt, a ház lakói közül dr. Rozgonyi, a lírai lelkű bankigazgató és családja voltak a meghívottak. Fényes békebeli vacsorát szolgált fel Rózsi az óvóhelyre cipelt mahagóni asztalra. Két láda pezsgő, francia konyak, tokaji bor feledtette, hogy a ház tetejét már lesöpörte egy bomba szele és Botár Jenő pincér harmadik emeleti lakásának szobájában robbant fel. — Hölgyeim és uraim — ugrott fel az első pohárnál Köpetzky. — Dicső napokat élünk! A magyar jövendő kovásza kel most a szenvedő városban. Fajunk fáját erős viharok rázzák, de gyökereink mélyen, ki- téphetetlenül kapaszkodnak szent talajukba. És én is csak azt mondhatom, amit a költő: csak a gyökér kitartson... Proszit! Ex! Brávó Mihály! Bravó... — csicseregte Eötvösné és egyszerre lehajtotta az erős konyakot. Eötvös mindvégig Rózsit nézte, pki némán állt a fal mellett. Rozgonyi szó nélkül ivott, bár felesége gyengéden a karjára tette a kezét: — Miklósom... ne igyál... tudod, a májad... — Szeretnék biztos lenni abban, hogy a békés máj zsugorban halok meg — felelt keserűen Rozgonyi. — Fel a fejjel, Miklós — harsogta Köpetzky. — Májzsugorban fogsz meghalni. Erre igyunk! Rózsi újratöltötte a poharakat. — Mostanában nem költött semmit, Miklóska? — kérdezte Eötvösné. — Mindig ír a lelkem — mondta büszkén Rozgonyiné. — Halljuk! — kiáltotta el magát Köpetzky és a nyilas tisztek kórusban visszhangozták; Halljuk! Halljuk! — Gyenge kis versikék ezek... — tiltakozott Rozgonyi, de máris nyúlt a belső zsebébe. — Talán ezt,' ha tényleg megtisztelnek a figyelmükkel... Gyorsan felhajtott még egy pohárral. Mivel nem szokta meg az italt, máris megcsuklott a hangja. — Akkor béke volt és május Friss illatokat küldött a rét, Pacsirtáik, fecskék, szorgos méhecskék, Hozták felém a tavasz üzenetét... Köpetzky felcsattant: — Kuss! Elég ebből a nyálas* plutokrata ömlengésből. Nincs tavasz, nincs május. Vér van! Harc! Most az ilyen siránkozás demoralizál! — és kikapta kezéből a papírt* majd összetépte. — De kérlek! A legszebb versem volt — tiltakozott Rozgonyi. — Fogd be a pofád! Harcos testvéreinkről faragj rímeket! Vagy talán erre nem fűlik a fogad? Doktor- kám, talán várjuk a vörösöket? Köpetzky egyre jobban belelovalta magát szónoklatába. Előrántotta a pisztolyát és azzal hadonászott Rozgonyi orra előtt. A társaság megkövültén hallgatott. A következő pillanatban éles csattanástól rángtak Össze a feszült idegek: A pezsgés üveg dugója pontosan Köpetzkyt találta fejbe. # — Tessék a pezsgő — kiáltotta élesen Rózsi és elsőnek Köpetzky poharába töltött. — Gyorsan, mert folyik a világba. — Ügy van! Éljen a pezsgő! — kiáltotta Eötvös. Eredetileg férfiasán, amolyan duhaj magyaros kiáltást szeretett volna megereszteni, de csak egy mutáló kamasz idétlen vinnyogása sikeredett a nagy nekibuzdulásból. 1 Mindenki megkönhyétíSul£ 'amikor Köpetzky végre felemelte a poharat és Rózsi elé tartotta. Még gyors egymásutánban két üveg durrant, így az összes pohár megtelt. — Jól van, doktorkám, nem haragszom, minden költő hülye. Az is az volt. akit a múlt héten kilőttünk a sorból. De jobb, ha most vigyázol ... — ‘Kérlek, tisztelettel, én ezt két évvel ezelőtt írtam — könnyezett Rozgonyi és poharából a zakójára locsolta a pezsgőt. — Akkor is háború volt. Szent háború. Erre igyunk — mondta Köpetzky. — Na, proszit... Krisztina nem ivott. Csendesen imádkozott magában. Mellette ült Tószeghy Kázmér zászlós, Köpetzky segédtisztje és tekintetét le sem vette a lányról. De az nem hallotta a zászlós szózuhatagát: — Édes... Lehet, hogy holnap valamennyien meghalunk.,. Nem érti ? Szeretem... Maga szerelemre termett... Magácska gyönyörű ... Tószeghy egészen belevörösödött a nagy vallomásba és amikor látta, hogy Krisztina áhítatosam lehunyja a szemét, boldogan könyvelte el: a lány már puha, csak a megfelelő alkalmat kell kivárni. — öt perc múlva éjfél! Rózsi, töltse tele a poharakat! — kiáltott Eötvös. — A győzelem éve virrad ránk — kiáltott Köpetzky és a tisztek éljeneztek. _ — Még egy perc — figyelte az órát az ezredes... A rádióban megszólalt a harang, mindnyájan felemelték poharukat. Felcsendültek a Himnusz első akkordjai, Köpetzky ünnepélyesen megszólalt: — Magyar testvéreim. Hamarosan elvonul a viharfelhő és k'villan, kivilágosodik hazánk sötét ege... Ebben a pillanatban elhallgatott a rádió, egyet pislant a villanykörte és sötétség borult az óvóhelyre. — Szabotázs! — ordított Köpetzky. — Tiszt urak! Utánam! — mondta és Rózsi gyufájának fénye mellett, tántorogva megcélozta az óvóhely nehéz vasajtaját. — Nyugalom testvérek! Azonnal intézkedem — ígérte és kirohant. Ha valaki azt mondja neki, hogy ebben a házban csak 1945. május elseje tiszteletére gyullad meg a villany újra, egy kommunista szerelő- brigád felajánlása nyomán, Köpetzky egy tár töltényt enged a vakmerőbe. De persze, ezt senki sem mondta a jelenlevők közül. Nem is gondolta... (Folytatjuk)
