Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

1970. MÁRCIUS 17., KEDD rF.m MECÍtl kMívíw MÁRCIUS IDUSÁN Vasárnap országszerte meg­emlékeztek az 1848-as szabad­ságharc hőseiről: megkoszo­rúzták azokat az emlékműve­ket, amelyek a szabadságharc egy-egy kiemelkedő történésé­nek helyét jelölik, s a forra­dalmi ifjúsági napok rendez- vényeihek tucatjain méltatták a dicső elődöket. Budapesten a Március 15-e téri Petőfi-szobornál tartatták a központi koszorúzást, ahová a havas eső ellenére már kora reggel vörös nyakkendő® úttö­rők, kokárdás diákok százai igyekeztek. 10 órakor felhang­zott a Himnusz, majd Koncz Gábor színművész szavalta el a Feltámadott a tenger című Petőfi-verset. A fellobogózott téren ifjúgárdisták díszsor­fala között vonultak el a ko­szorú zók. Ünnepi megemlékezés szín­helye volt a Parlament előtti Kossuth La j os-szobor, s az I. kerületi Dísz téri 48-as emlék­mű is. Az I. kerület ifjúkam- munistái az Ostrom utcában Táncsies-emlékművet avattak. Az NDK-ba utazott az Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes száz tagja Fehér Ist­ván igazgató vezetésével az NDK-ba Utazott. Az együttes Drezdában két, Berlinben egy alkalommal adja elő az Ecseri lakodalmast. A népi együttes csütörtökön érkezik haza, hogy néhány napes pihenő után, március 23-án elinduljon újabb, szovjetunióbeli turné­jára. Jubileumi versenyben a PEMÜ Haszon, nemcsak pénzben A PEMÜ kihasználja a lehe­tőséget. A PEMÜ: Pest megyei Műanyagipari Vállalat. A le­hetőség: a jubileumi munka- verseny. S hogyan használja ki? Hasznosan. Gazdaságosan. E mindkét határozószó ma közkeletű nálunk, határozottan sokat hangoztatjuk őket, mert mindkét szó meghatározója a modem ipari termelésnek. A jubileumi munka verseny pedig nagyvonalú külső kerete an­nak az utóbbi években nálunk meghonosodott belső tartalom­nak, amely mindenek felett — hangzatos jelszavak helyett — a termelés eredményeivel ün­nepéi mindenfajta évfordulót. A PEMÜ 1300 dolgozója, 100 brigádja — 24 szocialista — a hasznosság, a gazdaságosság szellemében versenyez, hogy a tavalyi 230 milliós termelési értékét az idén tovább növel­hesse és biztosítsa az üzem nyereséges termelését — tájé­koztat Turján Lajos szb-titkár. — Miben vagyunk ma legjob­ban elmaradva? Tudja ezt mindenki, hiszen annyit han­goztatjuk — a munka termelé­kenységében. Sokat bíráljuk a termelékenység emelkedésének lassú ütemét s a verseny kitű­nő alkalom arra, hogy tegyünk is valamit. Mindegyik brigád 3—5 százalékos tsrmelékeny- ségemelést ajánlott fel. Első­ként a cipöalkatrészüzem 36 brigádja tette ezt — már td- valy április 24 óta — és való­színűleg el is nyerik az élüzem címet De megtették ezt ké­sőbb az extruder-henger üze­mek brigádjai t — Aprils 4, Béke, Augusztus 20, Barátság, Zója — a fröccsüzem és a fröccssor jázóüzem brigádjai is. Csak a cipősarokgyártás termelékenységének emelkedé­séből 1 hónap alatt 400 ezer forint származott. A cipőalkatrész-üzem ezenkí­vül százezreket takarít meg a vállalatnak azzal, hogy fel­ajánlotta: a hulladék egy ré­szét újból feldolgozza, és 10—15 százalékban felhasznál­ja új tennék előállítására, mi­nőségromlás nélkül. Ez nem csupán egyszerű anyagmegta­karítást jelent, hanem import­anyag-megtakarításit, tehát devizamegtakarítást! Az Augusztus 20 brigád be­vezette az önmeózási, a Ba­rátság brigád felajánlotta, hogy kiküszöböli a selejtet. A Béke brigád azt vállalta, hogy szocialista megőrzésre veszi át azokat a munkaeszközöket és anyagiakat, amelyekkel dolgo­zik. A folyamatos karbantartás 300—400 ezer forint megtaka­rítást jelent A tmk például vállalta, hogy 50 darab vágókést készít az import svéd gépekhez, és cél­gépet -állítanak össze, amely lehetővé teszi bizonyos eszkö­zeik gyors és házon belüli ja­vítását. De nemcsak az üzem. hanem szűkebb társadalmi környeze­te Solymár is sokat nyerhet a jubileumi munkaverseny során. A válla­Ellenség a levegőben Amiért Budapestről az adjunktus Vácra ment főorvosnak Nagy karrier az orvosi pá­lyán eljutni az adjunktusságig közkórházban is. Egyetemi klinikán, vagy országos inté­zetben pedig egyenesen tudo­mányos rangot jelent, szakiro­dalmi és kutatómunka az elő­feltétele. Persze a kórházi osztályvezető főorvos állása sok mindenért kívánatosabb, márcsak azért is, mert a ki­nevezés nem időhöz kötött, ezen felül szakmai munkate­rületen önállóságot biztosít. — Igen. Megpályáztam te­hát a váci kórház fül-, orr-, gégefőorvosi állását. Az új kórház gégészetén a főorvosi szobában ülünk va­donatúj bútorok között. Az íróasztalon halomnyi irat, jegyzet. Az osztály még nem nyílt meg, nincs betege, még­is sok a dolga a főorvosnak. Elő kell készítenie mindent, mire az osztály működni kezd. Az újságíró nem is akarja so­káig fenntartani munkájában, nem köntörfalaz, mindjárt a tárgyra tér: — Dr. Faragó László, az új kórház új főorvosa azonos az Országos Onkológiai Intézet adjunktusával? — Igen. 30000 szűrővizsgálat 1965-ben egy fiatal orvos Jelent meg Vácott és aztán há­rom évnél hosszabb időn át gyakorta megismételte lá­togatásait. Felkeresett több üzemet, sorra megvizsgálta a munkásokat. Orvosi szaknyel­ven szólva, szűrést tartott. — A felső légutak rákos megbetegedéseinek száma, ha nem is lényegesen, de egy­re növekszik az egész világon. Miért? Ezt kutattam én is sokfelé az országban, főleg zárt munkahelyeken, ahol a munka folyamata következté­ben a levegő kátránnyal vagy egyéb anyaggal szennyezett — beszél az új váci főorvos. Szabad idejében járta az országot, messzire tehát csak ritkán juthatott eL Vác vi­szont köziéi van Budapesthez és sokféle gyára kitűnő kuta­tóterületnek kínálkozott szá­mára. — Mindenütt szívesen és nagy megértéssel fogadtak a gyárak vezetői, a párt- és szakszervezeti bizottságok pe­dig a vizsgálat megszervezésé­ben olyan példásan segítettek, hogy alig maradt ki egy-egy dolgozó. A szervezésben és később is számíthattam, dr. Gyurkovics Ferenc rendelőin­tézeti onkológus és dr. Korpás János gégészfőorvos lelkes se­gítő támogatására. Ahogy az Izzóban dr. Maurer Teréz és a DCM-ben dr. Papp Miklós üzemorvosokéra. A DCM pora Kutatása során az ország több helyén összesen 30 000 embert vizsgált meg és talált harminc beteget. Mindet meg­operálta. — Szerencsére egyik sem volt elhanyagolt, csupa jókor felfedezett eset. Valamennyi jelenleg is egészséges. Vácott, ahol az Izzóban, a Fortéban, két textilüzemben és a DCM- ben folytattam vizsgálatot, rákos megbetegedést nem ta­láltam egyet sem. Viszont ezer emberből huszonhárom­nál olyan elváltozásokat, amelyekből kifejlődhet a rák. Néhánynál kisebb műtétre volt szükség, sikerrel elvégeztem, a többieket az itteni kollégák vették gondjukba. Sokuknál teljes sikerrel járt a kezelés, mások állapota nem romlott, nem fenyegeti őket már rák­veszély. összehasonlítás céljából a Vác környéki falvakban szin­tén sűrűn megfordult. A tisz­ta levegőjű mezők dolgozóinál alig talált rákká fejlődhető elváltozást. A legtöbbet ellen­ben a DCM-ben, éspedig olyan arányban, mint a kátránnyal terhelt levegőjű autóbusz­garázsokban, vagy alumínium- kohók mellett. Az üzemek levegőszennye­zettségét felkérésére dr. Mórik József, az Országos Közegész­ségügyi Intézet levegőosztá­lyának akkori vezetője, azóta a debreceni egyetem közegész­ségügyi professzora, megvizs­gálta Megállapította, hogy a DCM levegője finom szemcsé­jű porral erősen telített ugyan, de nincs benne rákkeltő anyag. Olyan, aminek hatása közvetlenül okozna rákot. A porszemek pergőtűzszerű, állandó ostroma sem minden garatot, légcsövet sebez meg. Az egyén ellenállóképességétől függ, bekövetkezik-e egyálta­lán elváltozás. Hát ezért... — öt, sőt talán tíz eszten­dei állandó megfigyelés, sűrűn megismételt vizsgálat alapján lehet csak választ kapni a kérdésre. Egyelőre azonban az a legfőbb gondom, hogy az osztályom munkája megindul­jon és rendes kerékvágásba kerülve minden simán men­jen. Aztán néhány hónap, vagy egy-két év múlva újra megkezdem a vizsgálatokat. Itt vagyok helyben, több időt szakíthatok rá. — Tehát ezért jött a fővá­rosból Vácra? — Hát... ezért... Szokoly Endre lat — úgy látszik — nem zár­kózik be kapui mögé, hanem kitekint oda is, ahol dolgozói­nak legnagyobb része lakik, tehát a községre, Solymárra. A felajánlások között mind­untalan szemünkbe ötliik: a solymári Béke park építéséhez hozzájárulnak társadalmi munkában, a községi játszótér létesítéséhez személyenként öt órát ajánlanak fel. A tmk pél­dául a játszótér feszes hintáit, a mászókiereket és az ivókút elkészítését is magára vállalta. De Solymárnál távolabbra is néznek: a Béke brigád öt idős embert patronál a pilisvörös- vári öregek otthonából, vagy még ennél is „távolabbra”; po­litikai vetélkedőn vesznek részt és csaknem mindegyik brigád részt vesz a „a tévét minden iskolának” program­ban. A társadalmi-politikai élet­be való intenzivebb bekapcso­lódás azonban bizonyára ne­hezebben menne, ha a dolgozók nem gondolnák, hogy a mun- kaversenyben vállalt áldoza­taik fejében — tehát a nyere­ségesség növekedése után — anyagilag sem feledkeznek meg róluk. Az előzetes számítások sze­rint, ha a felajánlások telje­sülnek, akkor mindez három­millió forintos többletben mu­tatkozik majd a vállalatnál. Már az elmúlt évben 220 ezer forintot osztottak szét a mun­kások között és hozzávetőlege­sen április 4-ig még 400 ezer forint vár kiosztásra, jutalom­ként. A vállalat most 17 milliót ruház be szociális létesítmé­nyekbe: fürdőt, öltözőket, íka- zánházat, új portaügyeíetet, orvosi rendelőt, szilárd burko­latú gyári utakat építenek. Mindez biztosítéka annak, hogy a dolgozók megnöveke­dett versenyszellemét továbbra is ébren tarthassák. Berkovits György A reform demokratizmus a A TÖRÖK RÁDIÖ koncert­felvételt készített a közelmúlt­ban Ankarában járt Mátyás Mániával, a Magyar Állami Operaiház magánénekesével. A művésznő, akit Mithat Pen­men zongoraművész, az anka­rai zenekonaervatórium igaz­gatója kísért, operaáriákat, Bartók- és Liszt-műveket éne­kelt negyvenperces műsorá­ban. A hangversenyfelvételt a török rádió a tervek szerint április 4-én sugározza. Termelési tanácskozásra gyülekeztek az emberek. Mi tagadás, nem tolongtak, a fá­rasztó munka után nem túlzott lelkesedéssel ültek le a padso­rokba, sőt az egyik szakmun­kás azt kérdezte, hogy manap­ság mi értelme a vezető-melós találkozóknak. Jól döntsenek azok, akikre tartozik: mondják meg, hogy mit kell csinálni, és fizessék meg jobban a mun­kást — szerinte ez az új me­chanizmus. Türelmetlenség, meggondo­latlanság vagy tudatos dema­gógia diktálta az idézett mon­datot? Nem ez a fontos, nem is ezt vizsgáljuk, inkább arra keresünk választ, hogy van-e alapja és lényegében mit fejez ki a visszatetsző, mégis gon­dolkodásra késztető vélemény. Gyakran halljuk, hogy a ro­hamosan fejlődő tudomány és technika korában az üzemi munkával kapcsolatos széle­sebb körű ismeretekre csak a vezetőknek van szükségük. Ezt a gondolatot mások úgy fogal­mazzák meg, hogy nem is cél­szerű kiszélesíteni az üzemi de­mokráciát, nincs erre szükség, sem idő, mert a demokratiz­mus növelése csökkentené a helyes döntések lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy csak a ve­zetők tekintélyére és szaktudá­sára számítsunk, és mondjunk le az együttműködésen alapuló ösztönzők erejéről? De amihez nincs közünk, amibe nem engednek beleszó­lást, azt nem érezhetjük a ma­gunkénak, azzal szemben kö­zömbössé válunk, és csökken a munka lendülete, növekszik a selejt. Ez pedig szöges ellen­tétbe kerülne az új mechaniz­mus céljával. Hogyan lehet fel­oldani ezt az ellentmondást, mi a feltétele annak, hogy a vezetők és a beosztottak mun­kája közelebb kerüljön egy­máshoz, kölcsönösen kiegészít­sék egymást, és sikerrel elő­mozdítsa a közös célok meg­valósítását? A dolgozók már a célok meg­határozásában vegyenek részt. Nálunk a munkásoknak és az alkalmazottaknak joguk és egyben kötelességük idejében tudni arról, ami az üzemben és aa országban történik. De ah­hoz, hogy érdemben dönthes­senek, szükségük van a kellő információkra, A gazdaságirányítási reform egyik legfőbb követelménye a termelékenység fokozása, a munka hatékonyságának nö­velése. A vállalatok helyett sem intézkednek már a fel­sőbb szervek, a munkások he­lyett se gondolkodjanak má­sok, nem lehet, hogy helyettük más viselje a felelősséget. A munka eredményességének fo­kozása megköveteli a demok­ratizmus elmélyítését. MORFONDÍROZOK Adják vissza a 1 Úgy kezdődött, hogy szeret­teim a nemzetközi nőnap al­kalmával megleptek mindaz­zal, amit ők szeretnek: csoki­val, naranccsal, rövid itallal. (Bocsánat: virágot is kaptam, pedig azt én szeretem.) Az italról — fél liter alma- vodlca, 65 fokos — első slukk- ra kiderült, hogy tisztességben és elvonókúrákban megőszült, gyakorló alkoholistákat is fej- reállítana, nemhogy engem, aki még kezdő vagyok. Feltét­lenül hígításra szorul. Mármostan: mivel hígítsam. Vízzel? Annyira kezdő azért nem vagyok. Sziruppal? Nyújtsa fel a kezét, aki sze­reti a cukros pálinkát, én nem szeretem. Likőr lesz belőle — így határozott a családi ta­nács. Likőr bizony, mégpedig valamilyen gyümölcsaromával, hogy elnyomja az alma ízét. Legyen — mondjuk —, cherry brandy. Megvettem a két üveg cherry aromát —, hadd legyen jó za­matos — főztem egy kevés szi­rupot —, hadd legyen jó erős — s az egészet össze akartam keverni a vodkával. Kibontom a papírdobozt, s bontanám az aromás üvegcsét is, ám a süllyesztett műanyag- kupak szorosan tapad az üveg szájára. Belefúrom a dugó­húzóé, megrántom, a húzó ki­jön, ám a kupak marad. Pisz­kálni kezdem a kenyérvágó késsel, a kés hegye a bal te­nyerembe szalad, ám a kupak marad. Próbálom harapófogó­val megragadni a kupak pará­nyi peremét, a perem lesza­kad, ám a kupak marad. Bele­döföm a nagy ollót, s mint va­lami kétkarú emelővel, fesze­getem azt az átkozottat, az üveg szája reccsenve elpattan, az egész cherry aroma végig­folyik a hasamon, ám a kupak marad. Valahol azt olvastam, hogy gyümölcsfoltot, ételfestéket ecettel kevert magnéziumszul­fáttal lehet eltávolítani a tex­tíliából. Ecet van itthon, teg­nap vetítem égy literes üveg­gel, magnéziumizét kérek a szomszédtól, s óit egye meg a fene az almavodkát, most a legszebb pongyolámat részesí­tem előbb elsősegélyben. Egy csészébe szórom a mag­néziumszulfátot, aztán nyúlok az ecetes üvegért, s fél úton abbamarad a mozdulat, mint amikor Lóiné asszony vissza­fordult Szodománál: az üveg száját szorosan tapadó, sül­lyesztett műanyagkupak zárja. Jelzem, ez a kupak háromszor akkora, mint a másik, kettős, préselt pereme is van, de ép­pen olyan kimozdithatatlanul ül az üveg szájában, mint az előbbi. Böszült dühnél veszem ke­zelésbe az ecetes üveget. Most harapófogóval kezdem — a gyűrűs perem röhögve lesza­kad —, az ollóval folytatom — a konyhában szanaszét röp­ködnek a lepattant üvegszi­lánkok — és a dugóhúzóval végzem, ezúttal a jobb tenye­remben. Legszívesebben kala­pácsot ragadnék, és addig üt­ném, aki ezt a kupakot kita­lálta, mint a vasat: amíg me­leg. A lakásban már olyan szag van, mint egy ecetgyárban, mindkét kezem maszatos a vértől, a pulzusom százhúszat ver a méregtől, s amikor fá­radtan a székre rogyok, bele­ülök a nagy ollóba. Ám a kupak maradt. — nyíri — Mit jelent napjaink demok­ratizmusa, a szocialista de­mokrácia elmélyítése? A gaz­dasági élet alapvető változásá­nak korát éljük, egy sor dön­tés és intézkedés a központi szervektől a gazdasági egy sé­gekhez került. Tehát törvény- szerű, hogy a gazdasági vál­tozások vetülete társadalmi, politikai életünkben is jelent­kezzék. A társadalomformálás nagy feladatai a közösség összefo­gását, a dolgozók egyre szé­lesebb rétegének alkotó kez­deményezését követelik. A gazdaságirányítási reform nem szűkíti, hanem ellenkezőleg, szélesebbre tárja az üzemi demokrácia kapuit, új távla­tokat nyit a szocialista demok­rácia előtt. Az út még göröngyös, az új mechanizmusban sok még a régi elem. A sablonoktól az idejétmúlt formáktól meg kell szabadulni, és a demokratiz­musnak új tartalmat kell ad­ni. Jó dolog, ha nemcsak az országgyűlés, a tanácsok, ha­nem a pártszervezetek és a szakszervezetek is megvitatják a következő ötéves tervjavas­latot, mert a megyei, járási szervek és a dolgozó emberek észrevételeket és javaslatokat tehetnek jövőnk formálására. A tanácsok és a különböző tes­tületek munkájában a dolgo­zók részt vesznek, de ne csak a javaslatok elfogadását igé­nyeljék tőlük, hanem a felada­tok végrehajtását és a határo­zatok ellenőrzését is. A kollektív szerződések megkötése és a szocialista brj- gádmozgalom bizonyítja, hogy egyre jobban kibontakozik a közéleti, a társadalmi és a ter­melési aktivitás. Az üzemek­ben, a hivatalokban és a tár­sadalmi szerveknél megpezs­dült az élet, tehát minden fel­tétel adott, hogy gazdasági és társadalmi életünk tovább fej­lődjék. A Munka Törvény- könyve, a kategóriák eltörlése, a kollektív szerződések módo­sítása és az anyagi érdekeltség új rendszere sok újabb lehe­tőséget ad arra, hogy a dolgo­zók az üzem életébe, saját sor­suk irányításába beleszólja­nak. A feladatokat és a meg­valósulás módját is sokkal in­kább az üzem kollektívája dönti el, mint régebben. Mind­nyájunk érdekét szolgálja, ezért időszerű és szükséges, hogy a szocialista munkaver­seny az eddiginél is jobban ki­bontakozzék, és még eredmé­nyesebbé váljék, társadalmi, politikai jelentősége növeked­jék. Mi legyen a mérce, mihez hasonlítsuk a versenyzők ered­ményeit? A brigád, a műhely és a gyár mai munkáját, köz­életi, társadalmi tevékenysé­gét és politikai helytállását a „tegnapi” eredményekhez mérjük, és a „holnapi” célokat a „mai” valósághoz igazítsuk. A szocialista munkaverseny minőségileg és tartalmilag lé­nyegesen több, mint ami köte­lező. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kezdeményezett és a hármas emlékünnepségekre töretlenül folytatott munkaverseny me- gyeszerte bizonyította, hogy a legjobb munkások és a legön- tudatosabb brigádok jóval töb­bet tesznek, mint ami a bérért kötelező. Ezt csak akkor lehet folyamatosan vállalni, ha a magunkénak érezzük az üze­met, ha nemcsak munkaválla­lói, hanem tulajdonosai isva- punk a gyárnak. A gazdaság- irányítási reform demokratiz­musa nem jelent visszalépési, hanem a szocialista társadalmi rendszer gazdasági és politikai erősödését szolgálja. Dr. Fazekas László A „ NYUGAT-NÉMETOR­SZÁGI Netüingenben (Hildes- heiim — Marienburg járás) porig égett a 900 éves román stílusú Mária-templom. A tü­zet az olaj fűtőberendezésében keletkezett zavar okozta. A 48 méter magas torony a tűz kö­vetkeztében ledőlt, s az 1717- ből származó értékes harang darabokra tört

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents