Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

2 *IK. „ OWíí 1970. MÁRCIUS 3.. KEDD Nixon bocsánatot kért Pompidoutól (Folytatás az 1. oldalról.) jelentette, a Waldorf Astoria szállóban már egybegyűlt zsi­dó vezetőket tájékoztatták Pompidou-nák arról az elha­tározásáról, hogy lemondja a velük való eszmecserét. A le­mondásit nem indokolták. Pompidou francia köztársa­sági elnök — helyi idő szerdalt röviddel déli 12 óra után —, az ENSZ székházába érkezett, ahol U Thant főtitkár üdvö­zölte. A francia államelnök, aki először tesz látogatásit az ENSZ-ben, nemzetközi kérdé­sekről tárgyalt U Thant főtált- kánral, köztük a közel-keleti válságról. A zsidó szervezetek közle­ményt adtak ki, amelyben „udvariatlansággal”, valamint „durvasággal” vádolták Pom. pidou-t, ámiónt lemondta a ve­zetőikkel való találkozást. E szervezetek képviselői a Wal­dorf Astoria szállóban órákon át hálába várták Pompidou-t. GIUSEPPE SARAGAT ólasz köztársasági elnök hétfőn dél­előttre magához kérette vala­mennyi parlamenti párt veze­tőit, hogy kísérletet tegyen a Mariano Rumor kijelölt mi­niszterelnök szombati vissza­lépésével még súlyosabbá vált belpolitikai válság megoldásá­ra. SZOMBATON este lavina I KÖZVETLEN, egyszerű tár­sodort el egy V. századbeli ká- | csázással hívható vasárnaptól polnát aiz olasz Alpokban. Az kezdve Londonból New York, épület összedőlt, régi festmé- illetve New Yorkból az angol nyék és fafaragványok menték főváros. A beszélgetés díja tőnkre. I percenként csak 10 shilling. NDK-NSZK előkészítő tárgyalás Megkezdődtek Berlinben a Willi Stoph—Willy Brandt ta­lálkozót előkészítő tárgyalások. Képünkön Ulrich Sahm, a bonni kancellári hivatal igazgatója Berlinben, az NDK állam­határánál. Az NDK fővárosában dr. Gerhard Schüsslerrel, az NDK miniszterelnökségi hivatalának helyettes vezetőjével tár­gyal. Nagyobb forgalom - szolidabb árakkal (Folytatás az 1. oldalról.) kőrös és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet minden korábbi évnél eredményesebben működött 1969-ben. Ez volt az első olyan esztendő, amelyre a több mint 30 milliós tehermentes saját vagyon mellett bankhitel igénybevétele nélkül tehettek pontot A közel 6 milliós tiszta nyereség négyötöd részét a bol­ti kereskedelem, 945 ezer fo­rintot a vendéglátás, 346 ezer forintot a felvásárlás, a többit az ipari szolgáltatás adta. S amíg csaknem valamennyi ága­zat nyereséggel dolgozott, majdnem három és fél milliót fordítottak beruházásokra — főként — hálózatfejlesztésre. A szövetkezet üzletpolitikájában elsősorban a tagok, illetve a lakosság érdeke jutott érvény­megyei pártbizottság elismeré­sét tolmácsolta a megye leg­jobbjai közé tartozó fogyasz­tási szövetkezet tagjainak és vezetőinek. Dr. Kovács Sándor, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese felszó­lalásában a szövetkezetpoliti- ka fontosabb elvi kérdéseiről, és a fogyasztási szövetkezetek­re háruló feladatokról beszélt. Helyeselte a nagykőrösiek ke­reskedelmi módszereit s egy-, ben ajánlotta; hogy a fejlesz­tésre' rendelkezésre álló össze­geket a közérdeknek legin­kább megfelelően használják fel. S. Hegedű$ László, ország­gyűlési képviselő, a megyed képviselőcsoport álláspontját fejtette ki az árpolitikáról, a kereskedelmi dolgozók érde­keltségéről. Ajánlotta: működ­jenek szorosabban együtt a fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek' a termelőszövetke­zetekkel, és a vállalatokkal a helyi lakosság ellátása érdeké­ben. Javasolta, hogy a nagy­üzemi művelésre nem alkal­mas területeken, zártkerték- ben vagy a beépítetlen telke­ken használják ki jobban az árutermelés lehetőségeit. Eh­hez a fogyasztási szövetkezet is sok segítséget ^adhát A vita összefoglalója után a küldöttközgyűlés határozatot fogadott el az idei legfonto- i sabb tennivalókról, majd a március 17-én és 18-án össze­hívásra kerülő MESZÖV-ta- nácskozásra küldöttként vá­lasztotta Molnár Lászlót, és Tószegi Alhertnét. — sp — Hz országgyűlés ülésszaka elé (Folyiatás az 1. oldalról.) elemezlte. A kulturális bizott­ság közművelődésünk helyze­tével foglalkozott, s ennek so­rán felmerült az az igény, hogy szükség volna egy népművelé­si kerettörvényre. A jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság­ban a testület kétévi munká­jával foglalkoztak. Ennek so­rán a képviselők felvetették, hogy hasznos lenne, ha a Leg­főbb Ügyészség és a Legfel­sőbb Bíróság vezetője beszá­molna munkájáról és az igaz­ságszolgáltatás időszerű kérdé­seiről az országgyűlésnek. A mezőgazdasági bizottság ülé­sén különös hangsúlyt kapott a mezőgazdasági úthálózat fej­lesztésének kérdése. Az Elnöki Tanács az ország­gyűlés következő ülésszakát szerdára hívta össze. Illetékes helyről szerzett értesülések szerint, a napirendi javaslat­ban — amely felől a képvise­lők az ülés megnyitása után döntenek —, első helyen a Mi­nisztertanács elnökének a kor­mányzati munkáról szóló ex­pozéja szerepéi, amelyet vár­hatóan a kormány néhány tag­ja is kiegészít; sor kerül a leg­főbb ügyésznek és a Legfel­sőbb Bíróság elnökének be­számolójára is. ElőreláltlhatóLag interpellációkra is sor kerül. (Folytatás az 1. oldalról.) kinti a koalíciót, amely utat nyithat az Ausztriában kiala­kuló angolszász típusú kétpárt- randszer felé. Kreisky első nyilatkozatában kijelentette: Ausztria a legpon­tosabban. teljesíteni fogja nem­zetközi szerződéses kötelezett­ségeit politikai és gazdasági viszonylatban. Hétfő délután ült össze az Osztrák Szocialista Párt elnök­Nonstop Irógépelés Hétfőn immár 40 órája egy­folytában veri írógépe bil­lentyűjét David Carnochan, egy londoni diák, jócskán megdöntve ezzel a non-stop írógépelés eddigi világrekord­ját (63 óra). A fiatalember jó­tékony célra fordítja a díjul kitűzött 200 fontot sége, míg ma a Néppárt veze­tő testületé tanácskozik az új helyzetről. A kormány ma ad­ja be lemondását Jonas köz- társasági elnöknek, aki az al­kotmány előírása szerint a többségi párt vezetőjét, Bruno Kreiskyt bízza meg a kor­mányalakítással. A tárgyalások hosszúnak ígérkeznek, mert a pozíciók elosztása, betöltése és az együttműködés formái kér­désében nagymértékben eltér­nek a két párt nézetei. SZOCIALISTA GYŐZELEM Sr kivándorlók Mintha az elmúlt századok éhínség sújtotta Írországa elevenedne meg: az 54 éves John Kemps on szamárszekérre rakta minden va­gyonát, és elhatározta, hogy így jut cl — Auszt ralidba. A kalandos vállalkozás első része, hogy valahogy átjusson a La Manche-csatornán. re: a nagyobb forgalom, mér­sékelt haszon elve alapján. Ta­valy, az időközi kedvezmények és árcsökkentések révén, egy- millió-kilencvenezer forinttal olcsóbban vásárolhatott a kör­zet lakossága. Például a jobb 'élelmiszer-ellátás érdekében 130 sertést hizlaltak, dolgoztak fel és értékesítettek saját üz­leteikben. A háztáji termelőket előleggel, vetőmagvakkal, na­poscsibével, takarmánnyal se­gítették. Figyelemre méltó a szövetkezet kulturális tevé­kenysége is. A körösi Kőrisía cukrászdái irodalmi presszóvá alakították át, a könyvesbolt majd’ 2 millió forint értékű könyvet adott el. Nemcsak a dolgozók nyere­ségrészesedése, hanem a tagok részjegy utáni visszatérítése is növekedett, s elérte a 7 száza­lékot. Az idős tagok segélyezé­sére a tavalyi nyereségből 45 ezer forintot tettek félre. Freitag Béla felügyelő bi­zottsági elnök az évközi ellen­őrzések tükrében erősítette meg a beszámolót: Nagykőrö- i Bőn, a fogyasztási szövetkezet sok lehetőséget kihasznált a helyi ellátás javításáért. Ugyanakor szóvá tette a fo­gyatékosságokat is. A vita felszólalói hasznos ■ ötletekkel egészítették lü a | fejlesztési programot. Antal j Domonkosáé kocséfi küldött | javasolta, hogy a szövetkezet, a maga sajátos lehetőségeivel is segítse elő, hogy Nagykőrös visszahódíthasson régi kert­kultúrájának jó hírnevéből. Kérte a szövetkezet vezetősé­gét, hogy Kocséron, a helyi fiatalságból neveljen utánpót­lást a hálózatnak. Horner An­tal né, a tanyavilág lakóinak nevében mondott köszönetét a javuló kereskedelmi ellátásért. Karai Ambrus, a város keres­kedelmi felügyelője a vendég­látóipari tevékenység fejlesz- j tését sürgette. Kiss Lajos, a l 26. Nem fejezi be. Géza besiet a ház­ba, válla rázkódik. Sárgakútról hét vagy nyolc német páncélos robog ki, oldalba kapva az orosz harckocsi­kat. Pokoli csattogás kezdődik ott is, egy pillanat alatt. A német vezérgép három orosz páncélost lő ki, mintha zsinóron húznák mindenik gránát­ját, mielőtt a megtámadottak fel­ocsúdnának. Akkor aztán az oroszok oldalt fordulnak, szembe a néme­tekkel, és megeszik az egész egysé­get, tempósan, módszeresen darálva, fekete füstöt vetnek a döglött pán­célosok, épp így füstölhetett az én öreg Ansaldóm is Kolomeánál, dehát nem láttam, csak a kórházkocsiban tértem magamhoz. Az orosz támadó vonal megint félfordulatot csiné’, akkurátusán, az istenit az idegeik­nek, és jönnek Bitta felől, egyenest neki a városnak. Nem értem, dü­höng Gallai, hová dugták ezek a marhák a páncéltörőinket, kell le­gyenek páncéltörőink, de hol a fe­nében vannak. A maradék németek árokba, gödörbe ugrálnak, panzer - faustot eregetnek a harckocsikra, kettőt el is találnak, de a páncélo­sok mögül rájuk csap az orosz gya­logság, ott billennek el a gödörben, vagy kirángatják őket. s terelik hát­rafelé. Hát vége? Nincs tovább? — Géza — kiáltok be a házba, eszembe jut, hagy nincs más gú­nyánk. csak az egyenruha, átkozott história, végül is szabályos hadifog­ságba esünk, akárha verekedtünk volna. — Géza. a kutya istenit, mi ’esz a civil ruhákkal? Nem hallja. Dübög, ropog körben a világ. Olyan düh fog el. törni-zúz- ni tudnék, beszaladok a házba, fel- rángatom a székről Gézát, könnytől nedves arca csak még jobban vadít, mit bőgsz itt, tehetetlen kis hülye, hol vannak a civil ruhák. — Igen — mondja gyámoltalanul —, igen, hát apám ... — Ne dadogj! Szibériában ébre­dünk fel, miattad, de előbb agyon­verlek ! — Arról volt szó, hogy apám ma este újra... — Késő! És ha ő nem jön, mi le­gyen? Közülünk senki se merész­kedhet be a városba, egyenruhában vagyunk! — Igen, ez igaz. De én, ha aka­rod ... hát persze, előbb is eszembe juthatott volna, nincs más megol­dás. Megtöri! szemüvegét, fejébe nyomja la.' ka kalapját. — Itt maradsz — mondja Deső. Mögöttem áll, észre se vettem, hogy bejött. — Más bőrét nem félted? — kér­di ellenségesen. — Csal: a magadét? — A tiédet is, ha tudni akarod! De most ne kezdj el prédikálni, úgyis unom a prédikációidat. Ha fogságba kívánkozol, csak tessék ... de engem nem kényszeríthetsz! — Cserélj ruhát Gézával, menj be magad. — Cserélj te. Igazságot osztani, pofával, én is tudok, de vállalkoz­ni... Kipenderít az ajtón, rövid, eről­ködés nélküli mozdulattal, a diófá­nak tántorodom, micsoda erő van a karjában. Ellököm magam a fától, ezt nem lehet hagyni, az egész tár­saság rajtam vigyorogjon,, vörös köd­ben úszik előttem a présház, ordí­tok, elintézted a csendőröket, ezért nem mered mutogatni a pofádat, de a magad piszkába ne nyomkod) be­le másokat, és megyek neki, Gallai meg Sorki rángatnak vissza. — Megőrültetek — hápogja Gallai —, erre senki sem számított, hogy már ma délelőtt __De még nincse­ne k itt, ez nem megy olyan gyorsan, addig talán megoldódik a dolog, emiatt nem érdemes. — Ne nekem óbégass. A főhad­nagyodnak. Én is ki tudok lökni valakit, ehhez nem kell ész! — Igaz, főhadnagy úr, hát egy- , másközt... ne haragudj, de össze kell tartsunk, a kukacok ne rágják egymást, nagyon kérlek. Deső nem szól semmit. Visszamegy a kerókvető kőhöz, ráül, nézi a fron­tot. Ilyen hülyeséget, szétmegy az agyam, ügyeskedünk, kockáztatunk, a végén néhány nyomorult rongyon felborul az egész. Géza bűnbánóan oldalog ki a présházból. Igazad van, motyogja a fülembe, mégiscsak ne­kem kellene, vöröskeresztes karsza­lagom is van. Akaszd fel magad. Igazam van, hát mit érek vele. Nincs is igazam, de Desőnek sincs, senki­nek, én itthon akarok maradni, bár­milyen áron, mit érdekel engem az erkölcsi igazság, ha elragadnak in­nen. — Ennek semmi értelme — mondja mérgesen Fésűs Járó —, ha már itt vagyunk, a kellemetlen for­dulatokat is vállalni kell. Én meg­tanultam, én aztán megtanultam ... akivel az ember összetartozik, annak nem megy neki, még ha olykor elő­nyösnek látszik is. Mondom, csak látszik, mert ami nem igazságos, végső soron nem is szerencsés. Hülye. Ez is absztrahál, mintha unalmukban pókert játszanának, és csak arról volna szó, kinek hány poénja van. Nem fogom szégyellni magam, eszemben sincs. — Mit moralizálsz itt? Ennek semmi köze az egészhez. Fát dön­tögetni az Urálon túl, az miért er­kölcsös ? — Hát, ha közelebbről megnéz­zük, mit műveltek a megszállók odakint, volna benne történelmi igazság. — Edd meg! A háborúban pusztí­tanak, nem látod? A szemed istenit, az oroszok a levegőt lövik széjjel? Ezt ki építi fel? Ideküldik ők is a kőmíveseiket, kalákába? — Ezt így nem lehet nézni, min­den attól függ... — Tudom a szöveget! Deső is ezt fújja, nem ők kezdték, csak vissza­ütnek, hát én se kezdtem, miért fi­zessek, vigyék ki a lovastengerészt falat rakni. Hitler úgyis mázoló volt, majd meszel... de a fejem teszem rá, a tábornokokat nem fogják meg­dolgoztatni, pucérjuk lesz a fogság­ban is, hát edd meg a szar igazságo­dat! — Mindenki megkapja a magáét, ne félj, a nagy disznók ezúttal nem ússzák meg. — De a kicsik? Én mit csinál­tam? — Rendben van, ne vitatkozzunk, se a hely, se az idő ... Ami tőlem függ, úgyis megteszem. Elmondok rólatok mindent, és remá’ek... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents