Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-03 / 52. szám
1970. MÁRCIUS 3., KEDD «KCl el *0'3 A gyárban együtt a vezérkar, az évi béralapot tárgyalják. Ki tudja, lehet-e ezt még tárgyalásnak nevezni, minősíteni, vagy helyesebb lennem ha veszekedésnek, párbajnak titulálnánk. Deháit így van ez az egész országban, minden üzemben és intézményben, amikor a béralapra kerül a sor. Miért pont az ISG lenne kivétel? Mi persze gyorsan elmenekülünk innét, elbújunk Kovács Józseffel, a gyár pártbizottságának titkárával és Gern Lászlóval, a vállalat versenyfelelősével egy jó kis fejtett zugba, a pártirodára. Hadd halljuk és hadd adjuk hírül, hogyan él és dolgozik mostanában a gyári kollektíva, mit tesznek a jubileumi versenyben a gyár hírnevének Öregbítéséért. A szabvány indítás: meg- íodjuk -(ismétlés a tudási anyja), hogy a gyárban döníSen az armatúratermelés folyik, tehát elzárószelepek, tolózárak, a konzervgyáraknak, a vegyiparnak, a lakótelepek vízrendszerének, satöbbi. Évi 250 millió forint a termelési értékük, közel 2000 ember 4000 szorgalmas keze produkálja ezt az összeget. A verseny, a jubileumi verseny. Hát igen. A budai járásban 1969. szeptember 30-án egy hatalmas, meglehetősen nagy lélekszámú termelési értekezleten az ISG dolgozói mondották ki elsőnek: Kezdődik a játék! Illetve a mondást egy kissé megvariálták ekép- pen: Kezdődjék a játék! Értelmesre fordítva a szót, az Ipari Szerelvény és Gépgyár dolgozó kollektívája szólította fel és hívta ki a budai járás ösz- szes üzemét, dolgozó kollektíváját jubileumi versenyre. 1969. szeptember 30-án, délután 2 órakor az armaitúra- üzem csarnokában rögtön a műszakváltás után megjelentek a gyár vezetői, Kovács elvtárs, a pártbizottsági titkár és rövid beszédben méltatta az összegyűlt, közel 500 főnyi ember előtt, azokat az alulról jött, de már egységbe kovácsolt elképzeléseket, amelyek végrehajtásával kívánják a jubileumi évet ünnepelni. Itt toldották meg a felajánlásukat egy bátor és férfias tettel, miszerint járásunk minden üzemét versenyre hívták. Nem kis dolog, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi sok üzem van a budai járásban és nem egy közülük egy fejjel magasabb óriás az ISG- néL Az emlékezetes gyűlés után a gyáregységekben, üzemrészekben a brigádok is megtárgyalták a rájuk háruló feladatokat. És december közepére már befutottak a versenyirodára a brigádok elképzelései is. Az ilyen szerepvállalás, aztán az ilyen szerep eljátszása sarkallja is az embert, meg nyomja is, hiszen akárhogy vesszük, nagyobb a felelősség és nagyobb a dicsőség, vagy esetleg a lemaradás és a szégyen. Ezért a társadalmi szervek és mindenki, akinek valamilyen köze van a versenyhez, mondhatni hetenként figyelemmel kísérik, mérik a részeredményeket. Április elseje egy külön mérföldkő lesz a verseny egész évében, ekkor már egy érzékelhető időt és rfiüfikátr mérnek és jutalmaznak a jubileumi évforduló tiszteletére. Nagy vonalakban máris sok mindent látnak. Például a vállalat bruttó megtakarítása 14 millió 300 ezer' forint. 1969- ben 52 brigád, 1970-ben 69 brigád dolgozik, futja versenyét. Eredményeik minden területen szépele, figyelemre méltóak, szégyenkeznivalójuk a társadalmi munkában sincs. Naponként szépítik, csinosítják az üzemüket, rendezgetnek, ügyelnek a tisztaságra, az új művelődési házuk környékét már teljesen rendbehezták, még az ősszel kertesítetiték, most alig várják, hogy tavasz legyen, hogy virágba, zöldbe boruljanak a fák, a kert, hogy vidámabba!: legyenek az emberek. Az élen a szocialista brigádok és a KISZ-tagok jártak és járnak, a jók között is a legjobb a Sziklai Sándor szocialista brigád volt. Játékos kedvük a verseny- felhívás óta egy percre sem hagyta őket cserben. A céltudatos, de mindenképpen nehéz termelői munka mellett szives örömmel vesznek részt mindenben, ami az életüket, a gyár életét gazdagabbá, színesebbé teszi. Gyakoriak a szellemi vetélkedők, január első heteiben voltak az elődöntők, amelyen, négy fős csoportok vették részt. A szellemi vetélkedő tulajdonképpen három fordulóból áll, februárban tartották a középdöntőket. Nagyon érdekes és izgalmas volt mind a két vetélkedő és alapos felkészültségről tettek tanúságot a gyár dolgozói. Érdekesek voltak természetesen a megfejtendő, . megoldandó szellemi akadályok is. Történelmi és szociális ismeretek a felszabadulási időkből; kulturális és művészeti ismeretek ebből a korból; fontos munkaügyi és munkajogi ismeretek; anyag- és gyártásismeret, és nem utolsósorban munkásvédelmi és munkalélektani ismeretekből feleltek. A díjazás sem csupán eszmei és erkölcsi, az első három helyezett brigád szép summát vág zsebre, valamint oklevelet és tárgyjutalmat kapnak. Az ISG brigádjai és dolgozói semmiben sem akartak lemaradni és televíziót adtak ők is — (minden iskolából) a pátyinak. Ennek a mozgalomnak az élére az Űj technika szocialista brigád állt. Az emberek az ötletet jónak tartották, sőt meghatónak és nemesnek. Egymás után csatlakoztak a szocialista és munkabrigádok, műhelyek és osztályok dolgozói, több mint hatszázan adták össze forintjaikat. A tv-készülék megvásárlása után még 1375 forintjuk maradt, ezt az összeget is átadták a pátyi iskola úttö- rőcsapatáraak, költsék el a nyári táborozásra. Történelmünk során egyszer a magyar urak nemes graciozitás&al életüket és vérüket ajánlották az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodójának, aki akkor éppenséggel .egy hölgy volt. A mondás fennmaradt, szállóigévé vált, aztán némi reális cinizmussal úgy variálódott, hogy azok a magyar urak, amilyen ravaszak és számítóak voltak, biztos úgy gondolták: „életünket és vérünket, azt igen, de a búzánkat azt nem...” Félre a viccel. A gyárban már hagyománya van az önkéntes, térítésmentes véradásnak. Mondhatni rendszeresen, minden hónapban gazdasági, társadalmi és politikai munkájuk mellett a vérüket is odaadják a gyár dolgozói az arra rászorulóknak. Legutóbb közel kétszázan jelentkeztek és hogy csak 165-üktől vettek vért, annak csupán á hongkongi az oka. De ki tagadná, ki vitatná, a segítő szándékot, az önfeláldozó, emberi gesztust. Ezen a napon 55 liter vért adtak az emberek. És nagyobb részük rendszeresen jelentkezik véradásra. Neveket nem említünk. Sok volna ennyi ember nevét felsorolni, de valóban szocialista brigádhoz méltó kezdeményezésről szólni szeretnénk. A szereldei Kossuth és Komarov szocialista brigádok kollektíván adták a vérüket. Az emberi szolidaritás egyik legnemesebb vonása ez a tett. Szóval az ISG dolgozói nyugodtan hajtják álomra fejüket, szénájuk jól áll és ami tőlük, dolgozó emberektől függ és telik, mindent megtesznek a sikerért. Talán írnunk seim kell, hogy ebiben a gyárban is mindennek a motorjai, éltető kovászai a pántszervezetek, a kommunisták. A pártvezetés sokat gondolkodik, töpreng, jó szóval biztat, tanácsokat ad, segít. De ez korántsem jelenti azt, hogy a párt vezetésének gyönge volna a hallása és csak arra figyelnie, amit ő mond. Szó sincs róla. Nagyszerű fülű emberek, élen Kovács József pártbizott- sági tHJkárriaL. Most legutóbb például a kovácsüzem elindított egy mozgalmait, a pártbizottság ezt időben meghallotta, összehívták a rendkívüli párt- bizottsági ülést, ott megtárgyalták, a kovácsüzemből elindult gondolathoz hozzátéve a sajátjukét, felhívással éltek és levelet küldtek a vállalat minden kommunistájához és dolgozójához: „Március és április, legyen a jubileumi' és centenáriumi munka hónapja!” címmel. . A felhívás az üzem minden zegóbe-zugába eljutott, február 27—28-án mindenütt röp- gyűléseken tárgyalták meg és az emberek e felhíváshoz is csatlakoztak. Az ISG-nek is van gondja, bánata. Dolgozóinak fale pesti, fele . falusi. A törzsgárdájuk 500 fős és az itt dolgozók átlagkeresete havi 2300 forint. Nem ez a fájdalmuk. Erre nagyon is büszkék. Gondot, bánatot a budapesti nagy kék autóbusz, a BKV vezetői okoznak. Az autóbusz immáron éveli óta a Móricz Zsigmond körtérről és a Moszkva térről hordja a szorgalmas kezű pestieket ide a gyárba. A vállalat születése óta műszakváltás- kor az autóbuszok meghosz- szabbított járatokat tesznek, tehát ilyenkor a végállomás nem Budaörs, hanem 4 km-rel odébb az ISG. A BKV vezetői már régebben elküldték az ultimátumot: A járatokat ekkor és elekor meg fogják szüntetni! Veszekedés, könyörgés, a terminusok eltolódtak. A legújabb ultimátum 1970. július elsejére ígérte a háborút. A BKV Budapest közlekedési nehézségeire hivatkozik, ezzel érvel. Ha beváltja szavát, errefelé 3—4 komoly termelési értékű üzem jut a tönk szélére, jelentheti felsőbb szerveinek a csődöt. Már most sem tökéletes a hangulat, a pártnak, a kommunistáknak, most is agitálni, csitítani, nyugtatni kell az embereket. Talán lehetne valamit tenni, talán a BKV- nál is meglehetne hallani a kérő szót, talán éppen a nagy ünnepi évre való tekintettel a BKV is gyakorolhatna egy gesztust, végtére a családban, idehaza Magyarországon maradna e jótétemény. Kovács József pb-titkár Dejtári Rudolfné szb-iiíkár Takács László igazgató Gera László , versenyfelclős Madzzag Lászlóné gépmunkás Hegyi Gyula gépészmérnök Szöveg: SUHA Foto: GABOR
