Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

MSI MEGYE! 1970. MÁRCIUS 15.. VASÁRNAP Kollégisták — Vidékről nehezebb beke­rülni az egyetemre. Nekünk sikerült. De még ennél is na­gyobb dolog, hogy megkaptuk a kollégiumi elhelyezést Budapest XX. kerület, Mé­nesi út XI—13. Eötvös Kollé­gium. Nagy, régi épület, há­rom-négy ágyas szobákkal, két lépcsőházzal, portával. Egyszó­val: diákotthon. Diákok ott­hona. Valóban az? Félúton — Jó, hogy most, este jött, napközben nem talált volna itt senkit. Elég zsúfolt a napunk, sokszor csak aludni jövünk haza. — Budai János, magas, szemüveges fiú, kalauzol az egyik klubszobába, ahol már várnak bennünket diáktársai, s közben a magyar pipadohá­nyokat szidja, nem égnek ren­desen. — Miért éppen velünk akarsz beszélni? Vannak itt nálunk érdekesebb emberek is.., — Egyszerű — válaszo­lom —, valamennyien Pest megyében laktok. Budai János szülei Tahitát- faluban élnek. — Vácna, a Sztáron Sándor Gimnáziumba jártam, már ak­kor is bentlakó voltam: télen nem járt a komp. Kezdettől fogva a humán tárgyak érde­keltek, ezért lettem bölcsész. Magyar—filozófia szakos, ne­gyedéves. Hallattam az Eötvös Kollégiumról, nagyon örültem, amikor sikerült bejutnom. Nemcsak azért, mert így nem keE naponta három órát utaz­nom, vagy albérletet fizetnem (itt ingyenes a koszt és az el­látás is), hanem, mert tuditam, hogy rangot jelent. Az Eötvös- kollégistáik arról híresek, hogy már az egyetemi évek alatt kutató munkával is foglalkoz­nak. Bíró András másodéves an­gol—latin szakos fiatalember, ceglédi illetőségű. — Vannak spéci dolgok; aki akar, szakkollégista lehet. Ez­zel heti 6 plusz órát vállal, eb­ből négy: intenzív nyelvokta­tás. Nagy lehetőség, főleg a nem nyelvszakosoknak. Nem lehet kihagyni. Ingyen és bér­mentve, helyben elsajátíthat­nak egy nyelvet. Ami a kol­légiumot magát illeti, a leg­ideálisabb formának tartom minden diák számára. Közös­séget: barátokat, segítőtársakat és nem egy esetben későbbi munkatársakat talál az ember, állítom, hogy döntően megha­tározó a jellemre, az egyéni­ségre a kollégiumélmény. El­ső évben albérletben laktam, tudtom értékelni a különbséget. — Pedig sokan még most is vaságyakon alszanak és négy diákra jut egy íróasztal — ne­vet Sipos Antal, kiskunlacházi ötödéves, magyar—könyvtár­szakos kollégista, ö már gya­korló tanár, a Badnóti-gimna- zistái közül sokan tőle kap­nak magyarból jó vagy rossz jegyet. — Az épületnek abban a részében, ahol én lakom, most cserélték ki a bútorokat, mindannyian kaptunk íróasz­talit, heverőt. öt éve most elő­ször ültem le tanulni a szobá­ban. — Munkára ott a könyvtár. Az Irodalomtudományi Intéze­té. Ott mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet. Csend van, nyugalom. — Bánóczy Rozália oroszt, latint és ógörö­göt tanul harmadik éve. — Ha én megpróbálnám elmondani, miit jelent az, hogy itt lakha­1 tóm, patetikus himnusz kere- ^ kedne belőle. Két szóval csak $ annyit: lehetőséget a tanulás- $ ra, szabadságot. Ehhez képest)! az, hogy most nálunk, a másik ^ épületben, ahol 80 lány lakik, ^ nincs meleg víz és ide kell át- § járnunk fürödni, semmi.' Amiért eddig bosszankodtunk, eltűnik, az épületeket végre- valahára rendbe hozzák, újra- fesitiik. Honnan? Szüleik vagy nyugdíjasok, vagy tsz-tagok. Mindegyikük- , nek két-három testvére van í még otthon, Bánóczy Rozáliá nak Gödöllőn öt húga. A csa-^ ládjukban az egy főre jutó jö ' vedelem 3—400 forint közötti; mozog. Televíziója, könyvtára ^ csak Budai Jánosnénak van, ^ akiinek édesapja most végez a| Gödöllői Agrártudományi ^ Egyetem esti tagozatán. Fürdő- ! szoba egyikük otthonában 5 sincs. Választásukat, továhbía-! nulásukait nem ellenezték a 1 szülők, „— tudták, hogy akkor $ sincs semmi baj, ha nem tud- $ nak támogatni, a szociális és a $ tanulmányi ösztöndíj (mind a; négyen jeles rendűek) együtt^ havi 7—800 forint” Emellett! tanítványokat is vállalnak. A1 kérdésre, mi lenne, ha nem $ lakhatnának a kollégiumban,! több-kevesebb határozottság-; gal válaszolták: „valószínűleg! csak munka mellett, estin ta- $ nulhatnék”. Hová? Budai János: — Vagy Vácott, vagy Szent-) endirén szeretnék tanítani. Ügy,! hogy az én kezem alól kikerü- S lő gyerekeket is felvegyék az; egyetemre, ha jelentkeznek. § Bíró András: — Még nem tudom. Ha lesz! tanári állás Cegléden vagy § Nagykőrösön, oda megyek, de) lehet, hogy másként álakul. A; középkori angol irodalommal ] foglalkozom. Sipos Antalt — Tanítani szeretnék, hale-] hét, Ráckevén. Bánóczy Rozália: — Én is. És nemcsak az is- 5 kalában. Sokat beszélnek az! iskolán kívüli népművelésről,! talán, ahova kerülök, én is te-> hetek ennek a megvalósulá-! sóért valamit. A húgaim nem; tanulhattak tovább •.. A riport végére kiderült,! nem az az egyetlen közös vo-] násuk, hogy Pest megyében! laknak... Varga Vera N egy venötösök GERŐ IGOR '*///SSSSSS/SSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/sYSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSS\ ' n^S inéWa ...ill NAGY LÁSZLÓ: Esküszöm, bogy ő is örök Esküszöm, hogy ő is örök, sose lesz a hemzsegő árnyé. Fejbúbján málnás kosarával alászáll rubint-koronával, mereven, akár egy királyné. Medveszagot ont már a hegy s az életet irtó körökből alkonyati láng-kereszt: sas íügg, magas vizek fröcskölik gyöngyük, s lenn emberpár bőg a gyönyörtől. Örök visszhang s tűz az idő, a nő arca ég ragyogóan, balzsamszagú gőzt vet a gönce, lenn gyötri a rétet gerince, sarka fönn a meredek holdban. y////////////////////////'///////////////////////////////////////////////////////////,í ////////////////////////////////////////// , MAGYAR FILM Bűbájosok Nem bűbájos a Bűbájosok. Viszont bűbájosok a szerepe­ket alakító szép színésznők és az időnként felbukkanó és ru­hákat bemutató csinos mane- kenek. Valamint bűbájos még és hazánk talán legfestőibb falva Tihany — télen, nyáron egyaránt. Lőrincz József ope­ratőr megbízható kamerája csillogóan tálalta mindezt a hbűbájt”. Bár, ha mindezen dolgokról — vagyis a tárgyalt bűbájokról — saját sze­münkkel szeretnénk meggyő­ződni és netán elbírálni, hogy a kamera elég hatásosan mu­tatta-e be a nyelvünkben olyan ritkán használt és ked­vesen csengő jelzővel — amely a film címében főnévvé lép elő — kitüntetett hölgyeket és tájakat, akkor talán el is utazhatnánk a Balaton mellé, vagy ellátogathatnánk egy di­vatbemutatóra. Mindezért kár beülni a moziba, vagy felesle­ges filmet csinálni. (De a zene az jó, persze llléséket és Szö­rényi Levente számait is meg­hallgathatjuk máshol is.) Pedig Rózsa János második játékfilmjét készítő rendező — az első a Gyermekbetegségek volt — kitűnően megtanulta, a szakmát és tehetségesen is alkalmazza a modem film­gyártás eszközeit. Miben nyil­vánul meg mindez? Tipikusan korszerű, filmes nyelven be­szél: a cselekmény szinte ön­álló epizódok láncolata. Min­den képkocka gonddal és stí­lusosam megkomponált, szöveg sem szükséges hozzá. Tehát, korszerű film. De minek? Ugyanis Kardos István for­gatókönyvírónak még egy na­gyon rövid kisfilmre való ötle­te sem volt, s ebben a rendező sem tudott sokat segíteni neki. Az a csúnya érzésünk támadt, hogy itt csak technikai forga­tókönyv született, amely nem az irodalmi forgatókönyv nyo­mán — tehát a mondandó szándékának nyomán — ké­szült. hanem egy bűvölet nyo­mán: „bűbájos” képekben ki­fejezni a szokványt, amelyet mindenki tud. Tehát a sem­mit. mentett meg bennünket attól, hogy valamelyik német kon­centrációs táborba kerüljünk. Két nyitott rabomobilban vit­tek el bennünket az ügetőpá­lyán berendezett gyűjtőbe. Út­közben azonban az Istenhegyi úton a két autó egymásba csúszott. A két sofőr fél órán át vitatkozott egymással, me­lyikük volt a hibás. Megkésve érkeztünk rendeltetési he­lyünkre. A németiek aznap már nem vettek át senkit. Visszavittek bennünket a Svábhegyre. Néhány nap múl­va pedig elengedtek. Akkor úgy tűnt, megmenekültünk. Hazamentünk gödöllői há­zunkba. Rádiónk már nem volt, hónapokkal korábban el­vették tőlünk, a szomszédba jártam át híreket hallgatni. Egy nap, amikor a legfrissebb hírekkel siettem haza, üres lakás fogadott Elhurcolták apámat, anyámat. Apám soha többé nem tért vissza. Valahol Dachauban... Megcsulklott a hangja, rán­cok gyűnődtek a homlokán. Ezekben a pillanatolkban az út­közben elképzelt szigorú tekin­tetű pedagógushoz volt hason­latos, Megrázta fejét, mintha a fájdalmas emlékek felhőit akarta volna elkergetni magas homlokánál. — Anyám 1945. január 20_án hazajött Tolmácsként dolgo­zott a gödöllői szovjet pa­rancsnokságon. Én is. Február közepén beléptem a pártba. Tavasszal pedig beiratkoztam a budapesti Orvostudományi Egyetemre. Akkor már tudtuk, hogy apa soha többé nem jön haza. Szerettem volna, ha to­vább él bennem apám öröksé­ge. 1946 őszén azonban anyám megbetegedett. Nekem kellett eltartani az anyámat így for­dítottam hátat az egyetemnek, s vállaltam pénztárosi állást egy magyar—szovjet vegyes vállalaítnáL Nem tudom, hányadik ci­garettáit szívta el már beszél­getésünk kezdete óta. Sokat dohányzik. Szeretném hinni, hogy csak a fájó emlékek ha­tására tette. Minden jelentő­sebb emlékre jutott egy ciga­retta. Emlékekben pedig na­gyon. gazdag az élete. — 1947 őszén előadóképző pártiskolára küldtek. Az esz­tendő végén pedig a Pest me­gyei vándor-pártiskola vezetői, je lettem. Három hétig tartott egy-egy kurzus. Előbb Örkény­ben, aztán Tápiószelén, majd öcsán, s végül Budaörsön. Ak­kor kineveztek a leányfalui ál­landó megyei pártiskola veze­tőjének. Az iskola később Bu­dára költözött. 1949 tavaszáig álltam az iskola élén. Akkor váratlanul behivattak a Kül­ügyminisztériumba, és közöl­ték velem, hogy kineveztek kö- vetségi titkárnak Tiranába. Egy hét múlva már utaznom kellett. Három hosszú eszten­deig dolgoztam ott. Hazatérve a Külügyminisztérium külön­böző osztályain dolgoztam to­vább. Aztán a Magyar—Szov­jet Társaság alosztályvezetőjé­vé neveztek ki. Közben beirat­koztam a Lenin Intézet orosz nyelvszakára... Az élet néha megismétli ön­magát. Az apja Leningrádíban talált magának feleséget, Nyi- nát. Gerő Igor a Lenin Intézet egyik bálján ismerkedett meg Kátyával. Romantikus törté­net Vizsgák előtt állt, s aznap estére bérlete volt az Operá­ba. Gounod Faustját játszot­ták. — Egy barátom rábeszélt: vizsga előtt pihentetöbb a bál, mint egy zenedráma meghall­gatása. így találtam Goethe Margitja helyett az én Ká- tyárnra ... Fél évre rá meges- küdltünk. Ma már ötödik osz­tályba jár a fiunk ... S hogy az élet mennyire is­métli önmagát: Kátya apja magyar volt, az első világhá­borúban került ki Oroszor­szágba, s ő is orosz lányt vett el feleségül, mint Gerő Igor édesapja. Erre szívesebben em­lékezett, minit életének arra a rosszízű epizódjára, amikor 1955-ben osztályvezetője rossz- indulatú intrikája következté­ben kizárták a pártból. Ez volt életének az a fordulópontja, amikor elkötelezte magát a ta­nári pályával. Bár egy fél éve még hátra volt a diploma meg­szerzéséig, orosz tanári állast vattait a túrái iskolában. f— Nem bántam meg, hogy pedagógus lettem.;01yan hiva­tás ez, amely nagyon közel áüL az orvos munkájához... A következő tanéveit már a gödöllői gimnáziumban kezdi, mint az orosz nyelv tanára. Fél esztendővel később pedig igazgatóhelyettesnek nevezik ki. Közben rehabilitálják, el­ismerve párttagsága folyama­tosságát. És a tanítás mellett maga is tanul: az orosz taná­ri diploma mellé megszerzi a magyar irodalomszakos diplo­mát is. — 1959-ben nagy elhatáro­zásra szántam el magam. Rég­óta élt bennem a gondolat: hogyan lehetne még jobban összehangolná a nevelés egész folyamatát a nyelvoktatással? Ezért pályáztam meg az egye­tem Cukor utcai gyakorló is­kolájának nyelvtanári állását: ha valahol, hát ott nagyon sok tapasztalatot szerezhetek. S hogy mennyire helyes volt az elképzelés, bizonyság rá: 1964-ben, akkor már mint az aszódi gimnázium igazgató- helyettese. megvédte az ide­gennyelv korszerű tanításának kérdéseiről szóié doktori ddsz- szertációjáit. Gerő Igor mindössze negy­vennégy esztendős. Az élete mégis regénybe kívánkozik. Amikor említettem neki, de­rűsen rámmosolygott — Az élet nem fukarkodott számomra a váratlan fordula­tokkal. Mégsem bánom, hogy így alakult az életem. A pe­dagógus, véleményem szerint, nem lehet egyszerűen csak egy szaktárgy tanára. A gondjaira bízott diákokat, mint alakuló és alakítható embert kell meg­ismernie. És ez ugyanolyan feladat, mint az orvosé. Ha apám élne, biztos vagyok ben­ne, hogy igazat adna nekem... Sokfelé megfordult, sok mindent megpróbált életének negyvennégy esztendeje alatt. A rábízott feladat neheze so­ha nem riasztotta vissza. Most is bizakodva tekint élete kö­vetkező nagy állomása elé: ősztől a megye egyik rangos gimnáziumának az igazgatója lesz. Prukner Pál 9 é Mert ugyan, hogyan is le- i hetne komolyan venni — ko-] molyán, vidáman sem —, hogy] tartalmasán szórakozhatunk] egy maneken — leányanya ] életén, aki falura adja kislá- i nyát — éppen Tihanyba —,! mert ő inkább a férfiakkal] foglalkozik, amely kalandok- ] ból és a férfiak különböző ] udvarlótípusairól bő termé- j szetrajzot nyújt a film. Per- ] sze lehetne komolyan — vi-! dáman is — venni ezt az alap- : szituációt, csakhogy nem az ] alkotók ellenére. Ugyanis ők ] nem veszik komolyan, szá- ] mukra csak ürügy, hogy rend- ] kívül felszínesen engedmé-! nyékét tegyenek a „közönség-! film” számára, hogy autóver-! senytől a francia nyelvet ta-! nuló falusi bennszülöttek ko- ] mikus — inkább ízléstelen — j nyelvóráján át a külföldi tu-! risták megjelenéséig, valami-j féle „feldobott” show-műsort! készítsenek. Pedig a kitűnő ] színészekkel — Éva Vodicko- > vá, Halász Judit, Bárdi ] György, Bujtor István, Brenkö: Gyula, Garas Dezső, Várkonyi! Zoltán — dolgozó Rózsa János! sokkal többre hivatott és ké-! pes. Berkovits György > i Az újságíró, amikor közlik j vele, hogy keresse fel X-et jvagy Z-t, s beszélgessen vele ] erről vagy arról, magában el- ] képzeli: vajon milyen ember ] lehet a megadott riport- vagy ] interjúalany. Valahogy így ! voltam vele én is, amikor fel- ! adatul kaptam, hogy készítsek ] portrét Gerő Igorról, az aszódi ! gimnázium igazgátóhelyetttesé- ] ről. aki éppen huszonöt eszten- ] deje lépett be a pártba. Csu- S pán ennyit tudtam róla, útban ! Aszód felé, s képzeletben meg- ! próbáltam magamnak megraj- ! zolni, milyen típusú emberre ! számíthatok. Támpontul csak ! a negyedszázados párttagság ; szolgált — ennek ismeretében i ötven-ötvenöt esztendősnek I véltem. Továbbá: komoly arcú, ] szigorú tekintetű, csendes sza- ] vú tanárembernek, alkd már I gyerekfejjel hivatásának vá- j lasztotta a pedagóguspályát 5 Valahogy így képzeltem el |Gerő Igort, de már a találko- ! zás percében rá kellett jön- í nőm, hogy ezúttal alaposan ; melléfogtam. Már megjelenés- ; re is egészen más típusú em- 5 barrel találtam szemben ma- I gam, mint amilyenre számítot- I tláim. Derűs arcú, vidám szavú, 5 majdnem még fiatalember üd- 5 vözöit a barátságosan berende- ! zett gimnáziumi irodában. És ] néhány perces beszélgetés 5 után az is kiderült hogy ; mindössze negyvennégy éves ) és nem pedagógusnak, hanem $ orvosnak képzelte magát gyer- $ mekkorában, három félévet el $ is végzett az Orvostudományi $ Egyetemen. Orvos édesapja ] nyomdokaiba szeretett volna t lépni, csakhogy... 5 Hogy idáig jutottunk a be- 5 szélgetésben, első ízben vált ; komorrá az arca és hangjának ] addig vidám csengése is eltűnt $ nyomtalanul. Pedig már sike- 5 rült ráhangolódnia a negyed (százada múlt történelmi idők $ eseményeire vagy talán éppen (ezért. Az emlék elevenebb volt ^ az illendőségnél, ez oszlatta él I arcának-hiangjának derűjét. ^ — Gödöllőn laktunk: anyám, , apám, meg én. 1944. október ^ 22-én, délután halt órakor... $ úgy emlékszem rá, mintha $ csak tegnap történt volna, nyi- ^ lasiofc töritek be a házunkba. ^ Döbbenten meredtünk egy- $ másra: nem tettünk mi semmi $ rosszat soha életünkben. Az ^ akkor meg sem fordult a fe- ^ jemben, hogy anyám leningrá- 5 di származása is bűn lehet. $ Apám hétesztendős hadifogsá- ^ @a alatt ismerkedtek össze. J Persze, ma már tudom, Endre ] László birodalmában akkor S minden megtörténhetett. Mire $ jóformán feleszméltünk, apám ! és én, már fenn voltunk a $ Svábhegyen, a Gestapo bar- ^ lángjában. Belöktek minket ) egy szobába, de az ott töltött ! nyolc nap alatt többé nem tö­rődött velünk senki. Körül- j néztünk. A terem nagyságú ] szoba közepén pokrócba bur- 5 kolódzva egy idős ember ült — $ fogoly, mint jómagunk — é3 ; mesélt. Már a hangjáról felis- I mertem — sokszor láttam I színházban, moziban —, Rát- ! kai Márton volt, a híres ko- ; mikus, aki pályakezdésének ! derűs epizódjaival próbáit lel- ] két verni rabtársaiba. így kez­dődött s néhány nappal ké- ! sőbb csak a véletlen szerencse

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents