Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

1970. MÁRCIUS 12., CSÜTÖRTÖK ;X^íríflP 3 f Emlékművünk az ország Felszabadulási verseny a nagykátai járásban FARMOS AZ ÉLEN 25 éve szabad hazában — 20 éves gyár JUBILEUMI MUNKAVERSENY A GANZ ÁRAMMÉRŐBEN Színhely: a Cans Műszer Művek Árammérőgyára, Gödöllő, Kürti István terv- és munkaügyi főosztályvezető irodája. A „kerekasztalt”, amelynél a jubileumi munkaversenyről beszél­getünk, öten üljük körül: a házigazdán kívül Cseh Németh László osztályvezető, az üzemi pártbizottság titkára, Maczká István művezető, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse, Kosztolányi Imre munkaverseny-felelős és az újságíró. Előt­tünk két aktacsomag, az egyiken ez áll: Jubileumi program, a másikon: Munkaverseny-felajánlás hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. A felszabadulás ténye, s t mindaz, ami ehhez kötődik, ami ennek eredménye lett — j a szocializmust építő szabad j ország — mélyen bevésődött az emberek tudatába és szí­vébe. Talán éppen ezért lett olyan sikeres és eredmények­ben gazdag a Hazafias Nép­front kezdeményezésére in­dítóit felszabadulási verseny. A versenyfelhívásra a nagy- kátaí járáshoz tartozó közsé­gek lelkes és szép felajánlá­sokkal válaszoltak, amelyek teljesítéséről most számo­lunk be. Farmos lett az első 233 ponttal. A lakosság vállalta és teljesí­tette is az utcák rendezését, az átereszek rendbehozását és a járdaszegélyek parkosítását. Kora tavasztól késő őszig vi­rágok díszítették az utcákat. Ahol a háztulajdonos, ma- gárahagyott, beteg, öreg, és a virágültetéshez is gyenge volt, ott helyette az úttö­rők végezték el a munkát. Három kilométer hosszú csővezeték lefektetésével bő­vítették a vízvezetéket, de egyéb munkából is kivette részét a lalftóság. A társadalmi munka ered­ménye 887 ezer forint, vagyis minden felnőtt 1 farmosi lakos 232 forint ; értékű munkával járult hozzá községe fejleszté­séhez. A második helyre 199 pont­tal Tápióbicske, a harma­dikra pedig 163 ponttal Tó­almás került. A 3000 lakosnál kisebb községek között Tá- piószőllős ■440 -ponttal érde­melte ki az első helyet. A felszabadulási verseny pozitív hatása, a járás vala­mennyi községében éreztette hatását, a fejlesztési tevé­kenység meggyorsult, emel­kedett a társadalmi munká­ban résztvevők száma, vala­mint a társadalmi munkák értéke is. Nem egy példa iga­zolja, hogy egyes létesítmé­nyeket jóval később hívhat­tak volna csak életre a lakos­tartott, a férfiban felszabadult az összes gátlás, hiúsága száz csatornán tört elementáris erővel a napfényre, illetve a kocsmaasztalra. Beszélt tervei­ről, elképzeléseiről, szerényen és szégyenlősen néhány szót ejtve képességeiről, tiszta, ba­ráti szívvel sajnálkozva azo­kon az embereken, akiket a jó isten nem áldott meg te­hetséggel. Azután: — Szép vagy, imádlak sze­relmem! DECEMBER: AZ EREK ES AZ IDEGSZÄLAK ÖSSZEKÖTÉSE — Ugye, szívem karácsony­kor feljössz hozzánk. Hiszen mi már rokonok vagyunk. Mind a ketten fütyülünk a pa­pírra. A papír az emberek elő­ítélete. A papír nem szólhat bele az emberek életébe és is­tenigazából nem is kötheti össze az emberek életét — ka­rolt a férfiba a nő a hideg utcán és hízelegve így foly­tatta. — Anyuci nagyon édes, majd meglátod, milyen fiatal és téged nagyon szeret. Pedig nem is ismer, de én sokat be­széltem rólad és te is azonnal meg fogod őt szeretni. Nagyon hasonlíttok egymásra, kísér­teties, hogy milyen egyforma az ízlésetek, az emberekről, a világról vallott véleményetek. Már nagyon kiváncsi rád Édesem te olyan gavallér vagy, nekem is van egy kevés pénzem, vegyünk neki valami szép ajándékot. Ügy szeret örülni és én is úgy szeretem, ha örül. Ilyenkor gyermekien boldog. És, ha ő boldog én is az vagyok. Tudod, én azt sze­retném, ha te is mindenkit szeretnél, akit én szeretek. Ne csak a testünk, de a lelkünk ság társadalmi összefogása nélkül. A felszabadulás evében a járásban liatinillió-hat- százharmincezer forint értékű munkát végeztek, amely pontosan duplája az előző évinek. A nyilvántartások szerint pedig a konkrét tevékenye séget végző 7086 lakos pél­dája arra mutat, hogy egyre többen vannak az olyanok, akik mindenben maguké­nak érzik a falut és hajlan­dók is érte dolgozni. A lakosság egészséges tü­relmetlenségét bizonyította az a sok önkéntes befizetés is, amelynek segítségével a lakosság igényeinek kielégí­tése is meggyorsult. Az elmúlt évben például tíz község 349 ezer forint önkéntes befize­téssel biztosította, hogy előbb legyen villanyuk, szilárd burkolatú járdájuk és egyéb, a fejlesztési tervben szerep­lő létesítményük. A Hungexpónál összesítés készült a Budapesti Nemzet­közi Vásár várható hazai és külföldi kiállítói részvételéről, a vásár előkészületeiről. Az 1970. évi BNV-n eddigi jelentkezések szerint mintegy 1200 külföldi cég vesz részt, amelyek — a tavalyihoz ha­sonlóan — valamivel nagyobb területet foglalnak majd le árubemutatóik számára, mint a hazai kiállítók. Az igények egyébként a rendelkezésre álló terület nagyságát messze túl­haladták. 33 országból jelentkeztek külföldi kiállítók az idei BNV-re, 23 ország hivata­los kiállítóként vesz részt a vásáron. Idén a Hungexpo fokozot­tabban elősegíti a kereskedel­mi tevékenységet. Ismét meg­nyílik a külföldiek klubja. A klubban a vásár időszakában is legyen egy. Forrjunk tel­jesen össze, ugye megértesz kisöreg? Annyira szeretlek. A férfi karácsonykor fel­ment a nő mamájához, akit értékes tárggyal ajándékozott meg. SZILVESZTER. MÜSZÍV A nő fél, a karácsony egy kissé rosszul sikerült. A férfi nem hajlik a jó szóra, a beteg rosszul viselkedik. Vérnyo­mása magas, szíve ingatagul, bizonytalanul kalimpál és már félre is beszél. — Nem megyek fel hozzá­tok, kérlek. Menjünk... — makacsul állandóan ezt hajto­gatta lázáknáibain a férfi. A nő tudja, ez rossz jel, pedig a műtét épphogy a felénél tart. A nő szívét összeszorítja a kudarctól való iszony. Jeges félelmében az operációba azonnal egy műszívet iktat. Felhívja a férfi barátját. — Jóska? Szervusz. Kedve­sem, Béla elutazott vidékre és engem kért meg, hogy tolmá­csoljam kérését. Nagyon sze­retné, ha nálunk szilveszterez­nétek Katival. Mi már min­denről gondoskodtunk... Nem. Nem, senki! Igen, anyu­ci, ő igen. Dehát ő, szegény nem számít A tévéműsor után azonnal lefekszik. Olyan szolid, kevéssel is beéri. És már nem is bírja az éjszaká­zást, elég néki a tudat, hogy mi ott vagyunk körülötte és ő nincs egyedül. Dehogy is za­vartok ... Gyertek. Béla is ha­gy on szeretné... Józsikám, aranyos vagy. Nagyon fogunk örülni. Puszi! Katit is, neki is puszi. Igen, kilenckor várunk benneteket. Másik telefon. — Béluskám, te vagy? Sze­relmem, úgy örülök. Képzeld, Magyar—finn szótár - másodszor Dr. Nyirkos István, a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem adjunktusa, aki öt esztendeig oktatta a helsin­ki egyetemen a magyar nyel­vet — a Finn Irodalmi Társa­ság felkérésére — magyar— finn szótárt szerkesztett. Az első magyar—finn zsebszótárt még 1934-ben adták ki Hel­sinkiben, s a magyar nyelv iránti érdeklődés késztette a finnekét arra, hogy most újabb szótárt adjanak ki a magyar nyelvet tanulni szándékozók részére. A 19 000 szócikket és 26 000 adatot tartalmazó szótár Helsinkiben jelent meg. Színes „Ex antiquis“ A Magyar Televízió ez évi versenyfilmje az április 23. és 30-a között megrendezésre kerülő montreuxi fesztiválon az „Ex-antiquis” című, Ti­hanyban készült színesfilm, amelyben Hacki Tamás szere­pel. A film rendezője Sándor Pál, operatőre Lukács Loránd. Egyébként a montreuxi fesz­tivál szervező bizottsága meg­hívta Hacki Tamást és együt­rendszeres találkozókat szer­vez majd a Hungexpo a kiál­lító külföldi és a hazai vál­lalatok szakemberei számára. Uj szolgáltatásként bevezeti a Hungexpo a service-boy-szolgálatot, ez gondoskodik majd arról, hogy a külföldiek viszony­lag csekély szabad idejü­ket kellemesen töltsék el Budapesten és általában megkönnyítsék itteni munkájukat. A szolgálat elintéz asztalfoglalást, levelet, csomagokat kézbesít, beszerez színház- és mozijegyet. A külföldiek találkozóhelyé­hez hasonló feladatot lát el a Mezőgazdasági Múzeum épüle­tében megnyíló szakmai klub, amely a hazai kiállítók rendel­kezésére áll. Itt találkozhatnak majd szakmai megbeszélése­ken kívül ankétok, előadások, tájékoztatók lebonyolítására. kor hozzánk. Az imént azt kérdezte a csacsi, nem zavar­nak-e bennünket. És főleg, hogy te nem haragszol-e. Megnyugtattam őket. A te ne­vedben is. Ugye nem baj ... Nem, nem. Tudod jól, szerel­mem, én mindent elintézek. Neked csak pezsgőről és vö­rös borról kell gondoskodni. Borzalmasan örülök. Anyuci is. Á, dehogy is, senki, csak mi... SZILVESZTER. A MŰTÉT Anyuci a műtőt rendbehoz­ta. A parkett ragyogott, a sző­nyegek tiszták, színük friss volt, az ablakokon a függö­nyök vakítottak, az egész mű­tő dolgos női kezeikről mesélt. A műtőasztal roskadásdg megrakva minden földi jóval. A professzor és segédje már bemosakodtak. Tiszta (selyem) köpenyt öltöttek. A beteg a tíohányzólasztalinál ült, konya­kot ivott, időnként a profesz- szor lágy, csípőit vette szem- ügyre. A beteg szerelmes volt. — Szervusztok... Jóskáék érkeztek és velük egy félszoba hideg. A beteg másodszor van a műtőben (bár a karácsonyi, operáció nem sikerült) már otthonosan házigazdaként mosolyog, fo­gadja a vendégeket, kínálja őket és intimen átkarolja a professzor vállát. Az asszisz­tensnőt maminak szólítja és a vendégeiknek elmondja, mi is ebben a (kór) házban a szo­kás. Judkáék éjfél előtt érkeznek négyen, váratlanul és bután. Juci, a professzor asszony húr ga és hites férje, a 20 éves festő, aki nagyon érdekes és eredeti férfiú, mert szakállat visel. Velük jönnék Feriék, a — Nekünk eggyel több okunk van rá, hogy gazdag kulturális-politikai program­mal, kiemelkedő munkasike­rekkel fejezzük be ezt az évet, mint másoknak — ezzel a meghökkentő kijelentéssel kezdi a beszélgetést Kürti Ist­ván. — 1950. őszén kezdte meg működését a gödöllői Árammérőgyár. Mi tehát ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulóján, Lenin születésének centenáriumán kívül, kenyér- adónk huszadik születésnapját is ünnepeljük. A Ganz Árammérőgyár több mint 2800 dolgozója az elsők között csatlakozott a jubileu­mi munkaverseny felhíváshoz. S hogy a csatlakozás ne ma­radjon elvi deklaráció, 11 ol­dalas jegyzőkönyvbe foglalták a műhelyek, osztályok 1969. negyedik negyedévére tett pót­felajánlásait ... — Mit tart a verseny leg­nagyobb eredményének? — kérdem a pártbizottság titká­rát. — Azt a hatását, ami a kol­lektíva összekovácsolódásában, az emberformálásban mutat­kozik, és ami forinttal, mér­cével nem mérhető. Példákat akar? 1968-ban 48 brigádunk versenyzett a szocialista cí­mért; három nem érte el a ki­tűzött célt, feloszlott. Tavaly — egyetlen év alatt! — hu­szonkét új brigád alakult, s így nemrégiben már 67 brigád erőfeszítéseit. teljesítményét kellett értékelnünk. — Egy másik példa: 1969. januárjában igazgatónk, Ba­logh József üzleti úton járt a Szovjetunióban. Szovjet part­nereink megkérdezték: elvál- lalnánk-e mintegy -hét és fél­ezer darab különböző speciá­lis energiagazdálkodási mű­szer gyártását, sürgős határ­időre? Balogh elvtárs igent mondott. A két műszertípus, a DHm3 és a VKpmoi teljesen új termék volt nálunk, koráb­professzor asszony öccse és vi­hogás menyasszonya. — Juci, a húgom és a férje, Péter. — öcsém, Feri és menyasz- szonya, Baba. — Béla, Béla, Béla, Béla ... — ezt nem a férfi mondja, hanem a professzor asszony, a nő, aki a férfi utolsó szabadon lógó ereit és idegeit a rokono­kéhoz köti, hogy a műtét si­kere abszolút biztos legyen. Éjfélkor mindannyian meg­csókolják egymást. Fura mó­don a professzorasszony szá­jon csókolja a megműtött férfiút. Az operált bágyadtan mosolyog, lábadozik. Pedig amikor az ismeretlen és a vá­ratlan látogatók érkeztek, úgy érezte, maradék ereje vé­géhez ért. Nem bírja már ki ezt a konzíliumot. Igaz, szót- lan konzílium volt, a szájak elé tett kendőktől némák voltak, csak a szemük beszélt. — ö az? — kérdezte Ju- cika fényes szeme. — Ez a hitvány ürge lesz a sógorom? — kíváncsisko­dott a szakállas festő szeme kárörvendően. — Igen, ő az enyém! — mondta a professzornő büsz­ke, birtokos szeme. — ö, ez az aranyos fiú, a miénk — suttogta halkan a mama vizenyős, szégyenlős szeme. Másnap, újév délelőttjén a férfi felült az ágyban, azután gyorsan visszafeküdt. Szédült, hányinger környékezte, rá­adásul azt sem tudta, hol is van. A professzor mellette feküdt, és csukott szempillái alól figyelte a beteget. A fér­fi a nőre nézett és agyában felderengett valmi. Eszébe ban egyiket sein gyártottuk. Tudja, mennyi volt egy új gyártmány átfutási ideje az­előtt? — Kürti István maga adja meg a választ — Két- három év! Ha nem több. Most pedig, év végére leszállítottuk az egész, megrendelt mennyi­séget ... Máczkó István veszi át a szót: — A felhívás után verseny indult az üzemegységekben a legjobb műhely címért. Vala­mennyi műhely benevezett. Nemrég megtörtént az érté­kelés, s a győzteseknek ter­melési tanácskozáson adtuk át a vándorzászlót. A pénzjutal­mat — a nyereségrészesedés plusz tíz százalékát — az áp­rilis 4-i ünnepélyen osztjuk ki a dolgozóknak. Kivéve — helyesibít — a II. üzemegység­beli verseny győztesét, az utánmegmunkáló műhelyt, is­mertebb nevén, a Március 8-a brigádot: az ő pénzjutalmukat a nőnapon adtuk át. Belelapozok a felajánlá­sokba. Kosztolányi Imre egy másik papírról az értékelés eredményét sorolja: — A szovjet exporttervet határidőre teljesítettük. A tőkés exportmegrendeléseket szintén. Azt a vállalásunkat, hogy a testvérgyáraknak ké­szülő alkatrészek tervét — az úgynevezett belső koope­rációs tervünket — 10 száza­lékkal túlteljesítjük, maga az élet módosította: száz szá­zalék lett belőle, mert a testvérgyárak nem igényel­tek több alkatrészt. Hiányta­lanul megvalósítottuk cél­kitűzéseinket a gyártmány- fejlesztés és a gyárfejlesztés terén. Voltak persze, prob­lémák is. Az éves termelési tervben 98,8 százalékot si­került csupán elérnünk. — Ez hogy történt? Kürti Istvánból kibújik a munkaügyi főosztályvezető: jutott, hogy Afrikában egyes törzseknél a férfiak, ha a fe­leségeik szülnek, vajúdó élet­társaik mellé fekszenek és valami különleges lelki kény­szer bűvöletében ők is szen­vednek, együtt jajgatnak a nővel. Lehet, hogy ez is itt... De miért van ő, a férfi me­zítelenül és lám, mellette a professzornő is... Milyen szép így... És milyen jó így... A professzornő is, a mama is aranyos. Lágytojás a pohár­ban, citromos tea, vajas pirí- tós, hidegvizes ruha... A műtét sikerült, az egyé­niség meghalt. Soha többé nem mondhatja azt, hogy: én. Csak azt mondhatja, hogy: mi. Dolgozhat, s fizetésjaví­tást ezentúl csak így kérhet: nehezen élünk kérem. Egy év múlva kiszórták a mama antik bútorát a szo­bából. — Undorító holmik és ké­nyelmetlenek — mondotta a nő és francia ágyat vásárolt, mert azon nagyszerű az al­vás. ISMÉT DECEMBER. EREJE TELJÉBEN. Karácsonyra pizsamát ra­kott a fa alá, a meglepetés sikerült. Szilveszterkor a má­sodik poharat kivette a férfi kezéből. Jóskáékat nem hív­ta és Jucikáékat éjfélkor hazazavarta. A műtét sike­rült, a férfi munkaképessé vált, sőt ereje teljében van. Tavasszal, hogy zöldbe bo­rult a határ, a férfi egyik este alkonyattájt megdöbben­ve tapasztalta, hogy ott sé­tál az erdőben és megáll egy bokor előtt, fogalma sem volt, hogy miért — K — — Több oka volt. Minde­nekelőtt a 110 főnyi létszám- hiány, és a nagyarányú fluk­tuáció. Közrejátszott a gyárt­mányösszetételben végbement jelentős változás is: 62 szá­zalékkal emelkedett tavaly a háromfázisú villamosáram­mérők aránya, és tizenhéttel a villamos kapcsolóóráké. Néhány percre félbehagy­juk a beszélgetést, hogy meg­nézzük azt a házi kiállítást, amelyet a nemzetközi nő­nap tiszteletére rendeztek az előcsarnokban. A tablókról lépten-nyomon ismerős asz- szonyok, lányok néznek le rám. az üzem kiváló dolgo­zói: Németh Sándorné, a nő­bizottság titkára. Szabó Já­nosáé, a Március 8 szocia­lista brigád vezetője, Sinko- vits Vilmosné, aki betaní­tott munkásból lett műhely­diszpécser, és a többiek. Jó érzés viszontlátni ké­sőbb, munka közben a Már­cius 8 brigád tagjait: kilen­cedszer nyerték el a szocialis­ta brigád címet. Most szöve- gezik a műhely, illetve a brigád idei felajánlásait: „... Vállaljuk, hogy a szovjet exportra készülő speciális mérőműszerek háromtarifás óraműveit, főtartóit és egyéb alkatrészeit folyamatosan, ha­táridőre és jó minőségben biztosítjuk a szerelőszalagok­nak ... a testvérgyáraknak ké­szülő kooperációs alkatré­szek termelési tervét jó mi­nőségben, határidő előtt — túlteljesítjük... a megtűrt se- lejtátlagot 20 százalékkal csökkentjük...” — olvasom a papíron. A „kerékasztalnál” össze­gezzük az idei elképzelése­ket. — Még nem futott be vak. lamennyi felajánlás, de ab­ban biztosak lehetünk, hogy a múlt évinél mintegy hét százalékkal magasabb ter­melési tervet teljesítjük — ígérik a jelenlevők. — Jobb a munkaerőhelyzet, mint ta­valy volt, megfelelő szerve­zési intézkedéseket is te­szünk, s „rámegyünk” a mun­kaidő jobb kihasználására. Erről jut eszembe, a túl­órafelhasználás. Lássuk, ez­zel hogy áll a gyár? Tavaly 40 ezer túlórára számítottak — 62 ezer lett belőle. — Az idén nem lehet több eggyel sem negyvenezernél! — mondják beszélgető part­nereim. — Sőt: százezer órá­val csökenteni kívánjuk a gyártási normaidőt is! — Nem lesz az sok? — Műszaki fejlesztés is van a világon — állítják eltökél­ten. — Jövő ilyenkor is így be­szélnek majd? Kürti István megemeli a versenyfelajánlásokat tartal­mazó dossziét, és bizakodva azt mondja: — Jöjjön vissza egy év múlva. Meglátjuk! Nyiri Éva Mezőgazdasági kisgéppályázat A kisipari szövetkezetek fokoz­ni kívánják a háztáji és kisegít« gazdaságokban jól használható mezőgazdasági kisgépek és esz- közök gyártását. Ezért az OKISZ a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériummal együttesen pályázatot hirdet kisgépek és esz­közök tervezésére és szerkeszté­sére. A pályázat beküldésének határideje 1970. július 31. A pályá­zatra érkező gépek mintadarab­jait a 67. országos mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari kiállításon, az OKISZ pavilonjában mutatják majd be. A pályaműveket egy 25 000 fo­rintos első, két 15 000 forintos második és három 10 000 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Az elfogadott pályaművek, illet­ve prototípusok sorozatgyártásá­ról a szövetkezeti ipar gondos­kodik. (Az érdeklődők részletes felvilágosítást kapnak a MÉM-ben a 113—000/11—54, az OKISZ-ban a 189—031 telefonszámon,) Jóskáék eljönnek Szilveszter ­teset a fesztivál gálaestjére is. 1200 külföldi cég jelentkezett a BNV-re

Next

/
Thumbnails
Contents