Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

6 ”&'&C(rlap 1970. FEBRUAR 10., KEDD A „sínbohóc“ kapott egy frászt?! „A melét nem nekem találták ki" (Színhely: az aszódi főutca. Időpont: délelőtt 10 óra. A fő­szereplő fiatal lány, alig múlt 16 éves. Hosszú, barna haja a vállára simul. Tűzvörös nyaksála kissé elüt ugyan a lila színű huszármellényétől, de a nadrág már minden igényt kielégít: felül teljesen szűk, alul trapéz.) — Szia, kisfiú, hova trap- polsz ebben a lucskos időben? Gyere, szórakoztass már el, amíg összeverődnek a töbhiek — így szólóban nagyon unat­kozom. Mi van? Megnémultál? Hát akikor szövegelek én! Ha­lál jó együtt lenini ezekkel a hosszú tollú fickókkal. Aréná- zunk, és így a jó. A múltkor például lievirított az egész gal­eri Bagra, egy frankó együttes zenél ott. Bag nincs messze, hát persze, hogy nem vettünk jegyet a vonatra. Egyszer csak jön a sínbohóc (értsd: kalauz). A kis naiv kéri a jegyeket. Mi felmásztunk a csomagtartókra, és leszóltunk a figurának, jöj­jön utánunk, ha kell valami. Még ezután sem lépett le, to­vább rágta a fülünket a jegy miatt. De pechére van közöt­tünk olyan haver is, aki gyor­san begurul, ha nem engedel­meskednek neki. Lemászott a csomagtartóról, és egy állati nagyot bemázolt a kis akadé­koskodó sínbohócnak. Potyo­gott a könnyünk, olyan jót röhögtünk az egészen... Hogy mire jó ez? Mi másak va­gyunk, mint a többiek... Én mit csinálok? Ha van egy kis gógyid, rájöhetsz: semmit. Sze­retem a szabad életet. A nyol­cadikat 4,3-mal végeztem, fel­vették a gimibe. De sokat bal­héztam, és villámgyorsan ki­rúgtak. Utána három hónapig güriztem ugyan, de sajnos, a melót nem nekem találták ki. A szüleim? Áh, nem ugrálhat­nak. A faterom dolgozik egész nap, a mutterem pedig tudja, hogy mi a dörgés. Nem mer szóm nekem, mert fél, hátha megsértődöm, rájuk csapom az ajtót, és otthagyom őket. Még meddig élek így? Amíg nagy­korú nem leszek... Még két boldog esztendőm hátravan. Azután? Majd meglátjuk, mit hoz az élet?... De miért vagy olyan kíváncsi mindenre? Mi­csoda?! Hogy te újságíróféle lennél? Hált kásapám, ne tegyél már kora reggel vidámmá! En­gem ilyen dumával nem lehet elaltatni ... Na, de már nyugi van, mehetsz is tovább, mert jönnék a többiek. NYITÓ CSÁRDÁS A KISZ Központi Művészegyüttese megalakulásának 20. évfordulója alkalmából ünnepi gyűlést és bált rendezett a Geüért Szálló kupolacsarnokában. Képünk a nyitó csárdást ábrá­zolja, MTI — Foto CIGÁNYBÁL ötszáz meghívót kézbesített a posta a február 16-án meg­rendezendő hagyományos bé­kési cigánybálra. A rendező bi­zottság az idén mintegy 700 részvevőre számít a hét határ­ra szóló mulatságon. Többek között Orosháza, Nagyszénás. Békéscsaba kornyékéről, a sár­réti, a hajdúsági és a csongrá­di falvakból tárják a vendé­geket. Kalapácsos daráló A fehérgyarmati gépjavító állomáson megkezdték a kis- és közepes mezőgazdasági üze-. mek fontos mu.nkíigépének, a kalapácsos darálónak a gyár­tását. Ez a gép — amely nél­külözhetetlen az állattenyész­tésben — éveken át a hiány­cikkek listáján szerepelt, Ba­ranyától Szabolcsig egyetlen üzem sem vállalta előállítását. A fehérgyarmati gépjavító ál­lomáson a nagy teljesítményű D 24-es típust készítik. Eddig 200 kalapácsos daráló hagyta él az üzemet. Kalakshetra A világhírű Kalakshetra in­diai táncegyüttes a magyar— indiai kulturális csereprogram alapján hazánkba látogat. A 25 tagú együttes március else­jén érkezik és első ízben már­cius 3-án, a Madách Színház­ban mutatkozik be a főváros közönségének. Műsorukat március 5-én megismétlik, majd 6-án Szegeden, az azt követő napon Kecskeméten, 9- én pedig Pécsett lépnek fel. Nyúl után fácánfinálé Nyúlvadászat után rövide­sen befejeződik a fácánok ki­lövése is az Alföldön. Éppen ezért, vasárnap nagy vadásza­tokat tartottak a mezőkön, szántóföldeken Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok és Pest me­gyében körülbelül 4000 vadász volt fegyverben. A zsákmány fogadására a MAVAD kecske­méti telepe is felkészült. A va­sárnapi zsákmánnyal együtt, mintegy 45 ezerre növekedett az elejtett vadmadarak száma. Felvételre keresünk FÉRFI MUNKAERŐKET, 17 éves kortól, textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanitott munkára. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár Bp„ IV., (Újpest), Baross utca 99. PIOI Nemzetközi újság készül Pé­csett: a „Pioniro” (Úttörő) cí­mű eszperantó lap, amelyet a Szabó István Úttörőhöz ad ki és eszperantó gyermekcsoport szerkeszt. A nyolc oldalas — kedves, üde gyermekiraj zokkal illusztrált — újságban minden van, ami a gyerekeket érdekli: J I RO mesék, találós kérdések, hírek az úttörőéletből. Mindez ter­mészetesen, eszperantó nyel­ven, hiszen a lap olvasótábora is nemzetközi. Jelenleg 25 európai és tengerentúli ország­ba küldik a „Pioniro”-t: Ka­nadától XJj-Zélandig olvassák a pécsi gyerekek cikkeit. A lap minden hónapban megjelenik. INFLUENZAJÁRVÁNY Vitás eset (TANÚVALLOMÁS) Tisztelt Bíróság! Szeretett városunkban néhány hete külön­* féle roende-monda járja. Sutyorognak ezt is, azt is. Csu­pán ez ellen még nem emelnék szót, mert hát az ördögbe is — társadalmi életet élünk; nem igaz?-, az azonban fáj, hogy Oan- két Ödönt meghurcolják. Beszéljünk nyíltan és egyenesen: szeretném megvédeni őt! Félreértés ne essék, nem azért, mert — mint köztudott — testi­lelki jó barátom, hanem, mert úgy érzem, az igazság kiderítése nekem is — mint mindannyiunknak — elsőrendű kötelességem. (Figyelmeztetés az elnöki pulpitusról: — A tárgyra, Hadova tanú, a tárgyra!) Jó. Ezen nemes célt szem előtt tartva elmondanám, hogy tu­lajdonképpen mi is történt. Azon a bizonyos napon Dönci, azaz Oankét Ödön volt a csapos. Eme beosztását ő rendkívül megtisz­telőnek és jövedelmezőnek tartja. Éppen ezért azzal volt elfog­lalva, hogy saját termésű házi borát töltögette a szövetkezeti porcelán tégelybe majdani kimérés céljából. Amikor megjelent a bejárati ajtón Fricska Frigyes állandó vendég. Eleddig ketten voltunk, s immáron hárman lettünk e csen­des délelőttön eme vendéglátó egységben. Én magam a kályha melletti asztalkánál szopogattam jó ízű fröccsömet. Fricska Frigyes állandó vendég hát bejött, s néhány lépést téve, a pultra könyökölt. Oankét Ödön arcán láttam, rosszul esett neki, hogy a vendég nem köszönt. Megrebbent szemöldöke, végezte dolgát tovább, ám szó nélkül mégsem állhatta meg. — Van szerencsém, Fricska úr! — így 6, ismert fanyar hu­morával. De kérem, Tisztelt Bíróság! Egy állandó vendégnek is van ám humora! Kérem, szeretett hallgatóim, ha hiszik, ha nem, Fricska Frigyes azonnal vette a lapot: — Tiszteletem, Dönci úr! — köszönt vissza, mélyen s ebből kifolyólag gúnyosan meghajolva. I tt álljunk meg egy pillanatra! Idáig azt hiszem, minden * világos: az állandó vendég udvariatlan volt, amikor nem köszönt, s ezt csak tetézte, amikor visszaköszönt. Nem tudom, önök hogyan reagáltak volna minderre, mindenesetre Oankét Ödön leeresztette a pult mögé a kötött üveget, majd hatalma­Kalandos pörkölés Ez itt a dömsödi Vegykony­ha. Üst alatt rőzsetűz. Csö­vekben alkoholpárák csapód­nak le. Odakünn csíkorgósra fa­gyott, bent azonban melegít a... Nos, nehéz megállapí­tani, melyik az igazi, hiszen kettő is melegít: a rőzse, meg a kisüsti kóstoló. Szepi bátyánk cefréjére került ma este a sor. A fő­zőmester kamrájában asztalra rakja a hazulról hozott étke­ket. Hosszú szál kolbászok, szeletekben disznósült, cse­resznyepaprika. I — Lássatok hozzá, de előbb igyatok. Csatosüvegben vörösbor. — Idpi? — Ünneplés. A kétévesből hoztam — mondja. Térül-fordul Szepi bátyánk, ügyel a tűzre, figyel a cefré­re, s egyszercsak messziről illatozó mércével jelenik meg: — Ez már az enyémből van. Csak kortynyit mindenki. Az is elég. Mar, mint a mé­reg. — Mesélj valamit Szepi! — A bundaölést tudjátok? Hát persze, hogy nem. bun­daölés: ki hallott még ilyent? ízlelgeti a szót a társaság. Aj, be fura... — Kezdj hozzá, Szepi báty- tya! Tölt mindenkinek, bort, félpohárnyit. — De azt tudjátok, hogy itt Dömsödön még most is az a szokás járja, a megholtnak jó ismerősei, férfibarátai ás­sák meg a sírját. Azért ke­gyelet ez, ha különös is... A sírásók a szomorú munkához pálinkával szerelkeznek fel. Isznak, mélyítik a gödröt, isz­nak. Mire elkészül a sírve- pem még rínak is. — Bánat van a pálinkátok­ban. — Bánat is. — És még? — Meg vidámság. A pálin­kázás másik nagy eseménye mái’ kiment a szokásból. Ép­pen ezt akarom elmondani... Nyihorászik a társaság. — A disznóöléskor sem méricskélték mennyi fogy a pálinkából. Ebből követke­zett az elöljáróságnak a ha­tározata: Dömsödön pedig senki nem perzselheti hízó­ját bent a faluban. Helyet je­löltek ki a Duna-parton. tá­gas, szabad helyet, ahol ez a szertartás lefolytatódhatott minden különösebb veszede­lem nélkül. Mert addig bi­zony perzseléskor gyakran szállott a házak tetejére a piroskakas. Lerakták sorba a hízókat, meghúzták az üvegeket. Ki­cserélte tapasztalatait a férfi­nép. A sertések hegyibe rak­ták a szalmát, újabb körkós- tolásos trécselés következett, segítettek egymásnak, bele­iül hegedtek ... — A bundaölést mondjad már... — Azt akarom, csak... — Csak tölts előbb. Hideg a pálinka, mégis, mintha tüzet nyelne a torok. — Figyeljetek már. — Csupa fül __ — H át az egyik gazda, akit jócskán felmelegített a pálin­ka, ledobta a birkabundáját a hóra, más meg disznónak nézte és megszórta szalmá­val. — És begyújtották? — Be azt, alaposan. Ami­kor lelohadt a tűz, nézegeti az egyik kótyagos ... Már­mint, hogy pálinkától kevere­dett atyafi, s odarikkant a bunda gazdájához: Hallja szomszéd, maga leszúrta a bundáját? Mire meghökken az: miért mond ilyen bolondot? Na, csak ne tagadja, leszúrta — felesel a kérdező. Nem szúr­tam én! Hát hogyan tehetett olyan isten telenséget, hogy elevenen perzselte meg?.., Szepi bátyánk körbepillant s elégedetten zsebeli be a megérdemelt sikert. — Hát azóta mondják a dömsödi ekre ... Bekukkan a főzőmester: — Rőzse kell! — Segítünk, Szepi bátyám. De aztán maradnak, mert érzik a pálinkát. És csak röhög a társaság. — Jó kis eset lehetett. — Jó. — Meg a pálinka is jó. — Büdös — mondja a2 egyik nő. — Nem is büdös — ellen­kezik a másik. — Ilyen a jó. Kicsit bambán néznek egy­másra. s váriák vissza Szépít, aki most tűzrevalót rak az 'stök alá és talán közlien mndolkoöik effv liiabb törté- I neten röhin'’s.é1ő vendégei I számára. Szántó István sat csapva a pult bádogjára, nyájaslkodni kezdett. Mert hogy ez az ő természete. — Mivel szolgálhatok az úrnak? — Sörrel. Egy teli korsó sörrel! — válaszolta Fricska Fri­gyes, nem minden él nélkül. Későbbi eszmecseréjük, tisztelettel kijelenthetem, egyálta­lán nem zavart jó ízű fröccsöm szopogatásában. Csupán egy Kossuth cigaretta elszívása okozott pillanatnyilag igen nagy gondot, nem akart szeleim az istenadta. (Egy recés hang bekiabál a hallgatóság köréből: — A lé­nyegre, Hadova, a lényegre!) Jó. — Ennek fele hab — mondta nem minden él nélkül Frics­ka Frigyes, korsó sörét emelgetve. — Eressze teli bátran, Dönci úr. Oankét Ödön látta, mire megy ki a játék: Fricska Frigyes állandó vendég kötekedni akar vele. Helyére akasztotta tehát a sörpisztolyt, előjött a pult mögül, s nos, mint szemtanú mond­hatom, Fricska Frigyes köztiszteletben álló polgár ezután olyan két megdorgálást kapott, hogy magam is meglepődtem. Fricska Frigyes szemtelensége a porba lett sújtva. Oankét Ödön aztán több apró szemrehányással illette állandó vendégét, miközben szívhez szóló szavakat is ejtett. Fricska Frigyesnél a mély meg­bánás többek között arca hajszálereinek élénkebb működésé­ben nyilvánult meg. A megbánás azonban csak pillanatnyi megingás volt nála. Ajkait biggyesztő állásba helyezte, amely cselekedete megint csak nem találkozott Oankét Ödön egyetér­tésével. Ezt ő azonnal ki is nyilvánította, oan két vállrándítás- ! sál, hogy még én is elcsodálkoztam szellemességén. Fricska ] Frigyesnek pillanatnyi érzelmei következtében kipirosodtak a j fülei. S ha a Tisztelt Bíróság netán azt hinné, hogy sikerült az I állandó vendéget meggyőzni cselekedetei helytelenségéről, té­ved. Szemében oan fények gyúltak ki, amelyek világosan mu­tatták, hogy itt további eszmecsere szükséges, öt perc, meg még egyszer öt perc, összesen tehát oan két öt perc következett ezután, melynek eredményeképpen Fricska Frigyes állandó vendég töredelmesen belátta tévedését. Könnycseppek, a meg- hatódás könnycsepjei közepette bocsánatot kért. p n, Tisztelt Bíróság, mint szemtanú állíthatom, hogy a ké! “ férfiú a legnagyobb barátságban vált el egymástól, és egé­szen biztos voltam benne, hogy további együttműködésük rend­kívül gyümölcsöző lesz ... Mígnem mos megütközve vettem tu­domásul, hogy Fricska Frigyes panasszal élt a Tisztelt Bíróság­nál, s mint szemtanút, engem adott be ... Nem mind Oankét Ödön testi-lelki jó barátja, hanem mint az igazság meggyőződéses híve, azon reményemet szeretném ki­fejezni, hogy a kötekedő Fricska Frigyes a fentieken túl is m felelő büntetésben fog részesülni. Deregán Gábor (Valóban jöttek. A papagáj színű lányok és „hosszú tollú” fickók. Kicsit bizalmatlanul végigmértek, de miután kiderült, hogy nincs szándékomban csatlakozni hozzájuk, elindultak. Merre? Azt még ők sem tudták. Talán éppen a legfrissebb „aréna” terveit agyaitok ki...) Falus Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents