Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

1970. FEBRUAR 10., KEDD "“hírlap 3 A hiányzó szürke por Az egy főre jutó eementter- melés és -fölhasználás világ­szerte a legfontosabb gazdasá­gi mutatók közé rukkolt elő. A termelő és nem termelő beru­házásokhoz egyaránt mind több kell e korszerű építő­anyagból. A cement világszer­te a legkapósabb termékek kö­zé tartozik. Hazánkban — saj­nos — egy ideje hiánycikk, mint azt a szerkesztőséghez ér­kező p aiiaszo&levelek is igazol­ják. 1969-ben — tizennégy or­szág előzetes adatait tekintve — a cementtermelés a dinami­kusan fejlődő ágazatok között megtartotta előkelő helyéi, a termelésbővítés hat-kilenc szá­zalékot ért el. 1939-ben a vi­lágtermelés cementből 84 mil­lió tonna volt — annyi, arneny- nyit 1966-ban egymaga a Szov­jetunió előállított! —, s tíz év múlva, 1949-ben csupán har­minc százalékkal több. 1969- ben viszont — az előzetes szá­mítások szerint— meghaladta az 500 millió tonnát! (1966-ban 485 millió tormát tett ki.) Több, mégsem elég A építőipar műszaki hala­dása, az útépítések gyors bő­vítése, a lakosság igényeinek emelkedése hazánkban is erő­teljes hatást gyakorolt a ce­mentiparra, egyrészt a mennyi­ségi termelés növelését, más­részt a termékfajták választé­kának bővítését szorgalmazva. Magyarországon 1939-ben 322 ezer tonna cementet termeltek. A továbbá években — ezer ton­nában — így emelkedett az égetőkemencékből kikerülő mennyiség: 1950: 797, 1960: 1571, 1985: 2383, 1968: 2801. A termelés számadatai — ön­magukban — gyors fejlődésről tanúskodnak. Az igények azon­ban — bár 1963 óta dolgozik a legnagyobb cementtermelő üzem, a Dunai Cement- és Mészmű, s az import is erőtel­jesen növekedett — egyre job­ban meghaladják a termelt és importált cement mennyisé­gét. A hiány krónikussá vált, A felszabadulás után a hejő- esabaí aknaketnencés kohósa- lakcement-gyár felépítésén, valamint a lábatlani cement­gyár bővítésién kivül — amely­nek eredményeként az évi ka­pacitás 50 ezer tonnáról fél­millióra emelkedett — egészen a hatvanas évekig alapvető változás nem történt a cement- iparban. A meglevő üzemek korszerűsítése, a műszaki ha­ladás tartalékainak föltárása átmenetileg lehetővé tette a termelés növelését, de tényle­gesen nagyarányú emelkedést csak a Dunai Cement- és Mészmű felépítése s benne a termelés megkezdése hozott 1963-ban. (Más kérdés, de ide tartozik, hogy a névlegesen egymillió tonnás kapacitást csak hosszas erőfeszítések után sikerült elérni.) Az a következ­tetés azonban, amely szerint a DCM fölépítése megoldja az igények zavartalan kielégíté­sét — sőt, mint gondolták, ex­portra is mód nyílik — hibás volt: elméletileg és gyakorla­tilag egyaránt. A termelés és a fölhasználás adatainak összevetése világos­sá teszi, miként jöttek létre a másfél évtizeden át elmulasz­tott tervszerű fejlesztés követ­kezményeként azok a feszült­ségek, melyek napjainkban — s a múlt esztendőben is — érezhetővé váltak építőknél és építtetőknél. 1960-ban a terme­lés 1 571 000 tonna volt, az im­port 63 ezer tonna, a fölhasz­nálás 1 555 000 tonna. A ter­melés tehát meghaladta a föl­használást, s az importra nem mennyiségnövelés, hanem vá­lasztékbővítés miatt volt szük­ség. (Bizonyos cementfajtákat a magyar ipar nem gyártott.) öt esztendő múlva, 1965-ben a termelés még inkább megha­ladja a fölhasználást: előbbi 2 383 000 tonna volt — termelt már a DCM! —, utóbbi 2 055 000 tonna, s az import csupán 63 — nem tévedés! — tonnára rú­gott. Ügy tűnt, fölös kapacitás teremtődött a cementipariban. Ami természetesen nem volt igaz. Fordított sorrend A paneles, öntött falas tech­nológiák elterjedése, az ipari és univerzális csarnokszerke­zetek térhódítása, a nagyará­nyú útépítés szinte egyik nap­ról a másikra — de korántsem váratlanul s előre nem látható­an — megfordította a sorrendet. 1966-ban már 172 ezer tonnás importra volt szükség, 1967- ben 480 ezer, 1968-ban 509 ezer tonna cement érkezett az or­szágba. 1968-ban a termelés 2 801 000 tonnát tett ki, a föl- használás viszont 3 138 000 ton­nára rúgott! S 1969-ben, an­nak dienere, hogy az import tovább növekedett, a hiány már szembetűnővé vált. (Or­szágosan kiemelt építkezések kínlódtak a cementhiánnyal.) Igaz, a múlt évben a hazai ce­mentipar a tervezettnél mint­egy 240 000 tonnával keveseb­bet termelt... Akárcsak az építőanyagipar jó néhány más ágazata, hiszen tavaly csupán égetett cserépből és húzott sík­üvegből készült több, mint 1968-ban, minden más termék­fajtából kevesebb. 1968-hoz mérten 1969 januárja és no­vembere között a cementipar mindössze 93 százalékos ter­melést produkált, 2 415 000 ton­nát. A fontiek ismeretében már nem szükséges különösebben indokolni azt a döntést, hogy — mintegy 2,5 milliárd forint költséggd — föl kell építem, mégpedig erőltetett ütemben a cementipar második óriását; az évi egymillió tonna kapacitású Beremendi Cement- és Mész- művet. (A régi gyártól néhány kilométerre.) Ehhez társul még a Dunai Cement- és Mészmű négyes gyártóvonalának idei — remélhető — üzembe helyezé­se, ami 300 ezer tonnás kapa­citásbővítést eredniényez. A kérdés most már csak annyi: időben születtek-e ezek a dön­tések, vagy némileg megkésve. A tények azt mutatják: előbb kellett volna meghozni e dön­téseket. Hely a középmezőnyben Ahhoz, hogy reálisan ítélhes­sük meg a hazai cementipar fejlesztésére tett erőfeszítések értékét, s ugyanakkor szükség- szerűségét, vessünk egy pil­lantást határainkon túlra. Az elmúlt két évtizedben a ce- menttermdés a szocialista or­szágokban és Japánban növe­kedett a leggyorsabban. A vi­lág legnagyobb cementterme­lője s az egy főre jutó cement­termelés ban is listavezető a Szovjetunió, ahol 1968-ban 87 millió tonna cementet állítot­tak dő. (1939-ben 5,7 millió tonnát.) Második az Egyesült Államok, ahol az 1968. évi ter­melés 66 millió tonna volt. Ja­pán 47, a Német Szövetségi Köztársaság 33 millió tonna cementet termelt. Hat európai szocialista ország adatait ösz- szevetve azonban megállapít­hatjuk, hogy hazáníc — sajnos. — az utolsó helyet foglaljad. Cementtermelés millió tonnában 1939 1950 1963 Szovjetunió 5,7 10.2 87 Lengyelország 1,7 2,5 12 NDK 1,7 1,4 8 Csehszlovákia 1.3 2,0 6,6 Bulgária 0,2 0.6 3,7 Magyarország 0,3 0,8 2,8 A táblázat áttekintése fele­letet ad arra, hogy mai nehéz- Bégsink gyökerd fejlesztési koncepciókig nyúlnak vissza, B bár hazánk a cemsnttermelő országok ranglistáján már a középmezőnybe került fel, aligha lehetünk elégedettek. Igaz, a cementtermelés jelen­tős mennyiségi növelése csak nagy anyagi ráfordításokkal oldható meg. így például a Dunai Cement- és Mészmű né­gyes gyártóvonalának megépí­tése 438 millió forintot emész­tett fd, s az 1970-ben állóesz­köz-fejlesztésre fordítandó 2,7 milliárd forintból is, melyet az építőanyagipar vállalatainál invesztálnak be, a legjelentő­sebb részt a cementipar hasz­nálja fel. Nagy állami befek­tetések következménye, hogy sikerült följutni a középme­zőnybe, itt megállni azonban nem lehet: a befektetések ha­tékonysága sem lehet közöm­bös. Teljesített terveket! A cementipar — mint ko­rábban írtuk: 240 ezer tonna körül van az adósság — 1969- ben nem teljesítette termelési előirányzatát. Figyelmeztető — a termdés kiegyensúlyozatlan­ságára, belső, technikai és technológiai felkészültségekre, munkaszervezési problémákra mutat —, hogy míg 1963-ban jó néhány hónapban sikerült az átlagosnak tekinthető havi 248—249 ezer tonnás termdést elérni, 1969 januárja és no­vembere között mindössze négy ilyen hónap akadt, s hogy 1969 első negyedévében a ter­melés nem érte d a hatszáz­ezer tonnát, azaz három hóna­pon át a havi kétszázezer ton­nát sem... (A szovjet cement­ipar 1969 tíz hónapjában min­déin időszakban azonos rnany- nyiségű terméket bocsátott ki, holott jóval nagyobb mennyi­ségről van szó ott, mint ide­haza.) 1970-ben a cementipar — számítva a Dunai Cement- és Mészmű négyes gyártósorának üzembe hdyezésére — 13 szá­zalékos termelésnövekedést irányzott elő, s az import is öt­ven százalékkal (!) emelkedik 1969-hez mérten. A hiány azonban mindezzel együtt csak enyhül, de nem szűnik meg. Éppen ezért a múlt évi terme­léscsökkenés arra figyelmez­tet, hogy a Cement- és Mész­művek minden gyárának a ta­valyinál nagyobb gondot kell fordítania a tervek teljesítésé- re, az ehhez szükséges műsza­ki, technológiai feltételek meg­teremtésére, a kapacitásbővítő eljárások gyors hasznosítására, a javítási idő csökkentésére, a nyersanyagtermelés egyenle­tességére. A szürke por, a ce­ment ugyanis nem egy a sok­féle anyag közül. Hiánya a népgazdaság minden területén halmozódó hatásokat kelt, újabb feszültségeket teremt, súlyos gondokat okoz. Ezekben pedig — szemben a cementtel — amúgy sincs hiány. Mészáros Ottó Zászlóátadási ünnepség a „Budapest”nevet viselő szovjet katonai alakulatnál A főváros felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet csapatok „Bu­dapest” nevet viselő egységé­nek — amely kiemelkedő hő­siességgel harcolt a német fa­siszták ellen — az MSZMP Budapesti Bizottsága és a Bu­dapesti Fővárosi Tanács em­lékzászlót adományozott, A hétfőn, rendezett zászló­átadási ünnepségen részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Németh Károly, a Poli­tikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Bu­dapesti Fővárosi Tanács vb- elnöke és Kovács Pál vezér­őrnagy, honvédelmi miniszter­helyettes. Ott voltak a Buda­pesti Pártibizottság, a kerületi pártbizottságok, a Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok, valamint a főváros állami és társadalmi szervezeteinek képviselői. Megjelent az ünnepségen F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és B. P. Ivanov altábornagy, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet csapatok pa­rancsnoka is. Az ünnepséget követően a vendégek baráti beszélgetést folytattak a szovjet katonai alakulat tagjaival. RÉGIBŐL AZ ÚJBA Megkezdte a költözködést a váci kórház Márciusban már gyógyítanak Első tekintetre az új váci kórház építkezése kívül-belül sokkal előrehaladottabb álla­potban látszik annál, ahogyan az év első napjaiban ceglédi ikertestvérét találtuk. Holott a ceglédiben az építőipari mun­ka kerek egy hónappal koráb­ban fejeződött be és a MEDI­COR már december óta dolgo­zik berendezésén és felszerelé­sén, míg a váci kórházban ezekhez a munkálatokhoz csak ebben az évben, január dere­kán foghatott hozzá. Termé­szetesen az egyhónapos időbe­li különbséget nem hozta be, nem is hozhatta be a MEDI­COR, csak éppen másként, ta­lán jobban, mutatósabban szervezte meg a munkát. A kórtermekben például minden bútor a helyén áll, mintha akár már holnap -be­teget fektethetnének az ágyak­ba. Egyelőre azonban nylon­fólia borít és védelmez a por­tól minden ágyat. A lámpates­Száztizenkét vers Petőfi Sándor szalkszentmártoni életéről tanulmányt ír Marsai Károly helybeli tanár. A költő 1845 őszétől 1846 tava­száig lakott apja szalkszentmártoni házában. Az új Petőfi-ta- nuknány egyebek között fényt derít a költő ottani és környék­beli kapcsolataira, s a Petrovics-ház kis udvari szobájában írt sok vers születési körülményeire, összesen 112 költeménye alatt olvasható a helynév: Szalkszentmárton. Itt írta „Tigris és hié­na” című egyetlen drámáját is. Sok érdekes, Petőfivel kapcso­latos történet is a tanulmányba kerül. Ezek összegyűjtésében a kutató segítségére voltak a falu öregei, akik magnetofonszalag­ra mondták a nagyszüleiktől hallott epizódokat. 5000 liter tej naponta Vácszentlászlőn épüli fel a helyi tsz és a valkői tsz közös beruházásával a napi 5009 liter kapacitású tejfeldolgozó, ahol a későbbiekben különböző tejtermékeket is előállítanak. Foto: Urban tek is helyükön, viszont a nő­vérhívó berendezés még hiányzik. A műtőszárnyban a röntgen- készülékek bekapcsolásán most dolgoznak és hátravan többek között még a műtők berendezése is. Minden jel mégis arra vall, hogy legké­sőbb március közepére telje­sen elkészül a kórház js a fel­szabadulás 25. évfordulójára kitűzött ünnepélyes megnyi­tást már a betegekkel telt épületben tartják meg. Benépesül az új kórház Elsőnek valószínűleg már­cius elején a belgyógyászat költözködik át a régi kórház­ból az.újjaa,.de-aztán, gyors egymásutánban a többi, és sorban megnyitják az új osz­tályokat is. A hurcolkodás azonban már hétfőn megkez­dődött, elfoglalta földszinti helyiségeit a kórház gazdasági vezetősége és adminisztráció­ja. Ugyancsak beköltözött iro­dájába dr. Koller László, a vá­ci kórház új igazgatója is. A telefonközpont szerelése úgyszólván végszóra, a költöz­ködés közben készült el. Két­száz mellékállomás kapcsolha­tó hozzá, s szükség szerint bő­víthető, hogy a kórház évek múlva elkészülő új épületeit is kiszolgálhassa. Múlt héten megtartották az első próbát a hatalmas kony­hában. Krumplit főztek az óriási főzőüstökben. Mire e sorok megjelennek, teljes gőz­zel folyik már a munka a konyhában, itt sütik, főzik, s innen viszik az ennivalót a ré­gi kórház betegeinek és sze­mélyzetének. Átvonultak új helyükre a mosoda dolgozói is. A külön épületben levő új kórházi mo­soda méreteihez kevés ugyan a régi kórház szennyese, de mire az újét mosni kell, legalább bejáratják a gépeket. A kórház frissen planírozott telkén a hideg időjárás ellené­re megkezdődött a parkosítás is. S a telek szélén már ássák a véradóállomás épületének alapjait. Ez év végére elkészül maga az épület, biztosra ígéri a kórházat épí- tő Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Miután így továbbra is ott dolgozik a vállalat, természe­tesen nem bontja le felvonulá­si épületét. Sőt, tekintettel az elmeosztály jövő esztendőben minden valószínűség szerint meginduló építkezésére, fenn akarja továbbra is tartani. Ha kis mértékben ugyan, ezzel is csökkenti az új építkezés költségét. A lakáskérdés megoldása Különben most a nővérszál­láson dolgoznak. Épülete ugyan még a munkálatok ele­jén elkészült, de belső elren­dezése nem. Itt volt ugyanis a szerelők csak nemrég felesle­gessé vált öltözője. Március 31. a határidő, addigra otthont kell nyújtson 42 ápolónőnek. Egyébként az új kórház or­vosa és más dolgozói lakásigé­nyét a tavaszig megépülő új lakóháziakban biztosítja a vá­rosi tanács. Körülbelül 120 la­kásra van szükség, ennyi álla­mi bérlakás azonban kellő idő­re nem állt volna rendelkezés­re, és így szövetkezeti laká­sokat is felajánlottak. Az uj orvosok s más családos kórhá­zi dolgozók közül többen szí­vesebben választották ezt a megoldást. Ápolónő, gyermekápolónő, műtősnő kell még Kórházak közismert nagy problémája az ápolónőhiány. Ettől a gondtól az új váci kór­ház sem mentes. Felnőttosztá­lyaiban azonban a betegek ápolása, még ha nehézségek árán is, megoldható. Kellene ugyan még vagy 30 nővér, de a régiek, valamint a 22, második éve tanfolyamon levő kisnő- vér megfeszített munkával, legalábbis egyelőre képes el­látni a betegeket. Könnyebb­ség az iskolaév befejezte után remélhető. Érettségi előtt álló lányok közül többen is érdek­lődtek, mióta elterjedt a híre, hogy rendezték az ápolónők fi­zetését. Az új jelentkezők ré­szére nyáron újabb, munka melletti nővértanfolyam indul. Súlyos viszont a helyzet a gyermekosztályon. Szükség lenne 29 szakképzett gyermek- ápolónőre, de csak hét van, és csecsemőgondozó-nő sincs a régebben alkalmazott négy­nél több. Pedig még egyszer annyi kellene. Szinte remény­telen, hogy a megnyitásig ta­lálnak elegendőt, mert ezek­ben a kategóriákban ország­szerte nagy a hiány. Nem tudták eddig betölteni az újonnan szervezett műtős­női és műtőssegédi állásokat sem. A két gyógytornászál­lásra viszont sokan jelentkez­tek. A kórház egészségügyi kö­zépkádereinek közel hatvan százaléka már megvan. Nincs elég karbantartó szakmunkás Sokkal nagyobb gond az üzemfenntartó szakmunkások és segédmunkások alkalmazá­sa. Eddig, szükséges létszá­muknak alig a felét sikerült fölvenni. Vác ipari város, és Budapest közelsége következ­tében is a helyben vagy köz­vetlen közelben lakó munká­sok az iparban nemcsak köny- nyen találnak munkát, hanem a jövedelmük is nagyobb. Az orvosok létszáma viszont teljes. Egyelőre csupán a kór­boncnok és az altató főorvos állása betöltetlen, de csak azért, mert a pályázat felett még nem döntöttek. Egy-egv orvosi állásra kü­lönben hatan-heten pályáz­tak, a 11 központi gyakornoki helyre pedig összesen 64 múlt évben végzett fiatal orvos. Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents