Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
4 “XJtívlap 1970. FEBRUAR 6., PÉNTEK KÖNYV AZ ASZTALON — Ahány ember, annyiféle — saokta mondani Mária néni, a há?snester. Mindig úgy mondta, mintha hétpecsétes titkot árulna el. Ilyenkor csípőre teszi a kezét, a fejét kicsit felemeli, majd bólint, a bal szemét pedig sokaimon-| dóan behunyja. Megvettem Örkény István í Egyperces novelláit. Az iroda- j ban rögtön odajött hozzám j Gruzmajer kartárs, kivette a Az orvos tanácsolta Elmentem egy ismerős orvoshoz, kertem vizsgálja meg vénámat, hogy tényleg leled- zik-e benne íráskészség? Van- e „írói vénám”? — Elsősorban mi a panasza? — kérdi az orvos. — A legtöbb baj, hogy állandóan ingert érzek az írásra- Igaz, mindig nagyon szerettein levelezni, családi levelezőnek jelöltek ki otthon is, do ez más, ez egészen más írásvágy. — Milyen műfajra gondol elsősorban? — Nagyon szeretem a humort, viiágéletembeu jókedvű, optimista ember voltam, még a szóvicceken is nagyokat tudok nevetni. Ebből is láthatja, hogy nem vagyok drámai alkat, így leginkább a vígjáték, a kabaré áll hozzám legközelebb. Na ne gondolja, nem becsülöm le Shakespeare!, de a I moliére-i humor íelvidít, ki- | kapcsolódást jelent számomra! — Nem akarok konkurrálni 1 Tahi Lászlóval, sőt egyetlen humoristával sein, hol vagyok én azoktól! De úgy érzem, ha van ötletem, akkor miért ne bocs ássam közre, Íriszen az életben úgyis annyi mindent i kell elhallgatnia az embernek —- igaz doktor úr? —• Az orvos komoran nézett rám, látta, hogy ez már kór- tünet nálam, nem tud jobb belátásra bírni, pedig még közmondással is meg akart győzni: „hogy suszter maradjon a kaptafánál, illetve, hogy titkárnő maradjon az íróasztal mellett”. Mikor látta, hogy mindez nem használ, orvosi tudását is hiába veti latba értem, így válaszolt: í — As-szonyom a diagnózis: ; „mélyvénán belüli íráskészség, de annyira mélyen, hogy szabadkézzel ki sem tapintható, műszerem sincs hozzá, így csak azt tudom ajánlani, ha szeret írni írjon, csak legyen aki elolvassa”! Vári Mária Könyvespolc kezemből a könyvet, és lapozgatni kezdte. — Jó? — Jó. — Mennyibe került? — 19 forint. Lapozgatta, nézegette, meg- simogatta a borítóját, és azt mondta: — Klassz. Letette az íróasztalra, és leült a saját asztalához. Mahyika jött oda, a mindenre kíváncsi Manyika. — Mi ez? — Könyv. — Jó? — Jó. Forgatta jobbra, balra, nézegette. — Tegnap láttam az utcán a Latmovitsot — mondta. Közben lapozgatta a könyvet, nézegette, megsimogatta a borítóját. — Halálos az új filmjében. Irtó cuki azzal a kis szekáltál. Lapozgatott. — Jaj, Gáborka, nem tud nekem szerezni egy fridzsidiert? — Nem — mondtam. Közben i lapozgatott, j — Klassz — mutatott a könyvre, és letette az íróasztalra. Megigazította a garbóját, és leült az asztalához. A főnök jött be. — Á, könyvet vett? — nézett a könyvre. — Igen. Fölvette, lapozgatta, nézegette, megsimogatta a borítóját. — Jó? — Jó. — Mennyibe került? —kérdezte, és megnézte a hátulját. — 19 forint — Na, mit gondol, nyer ma a Fradi? — és közben lapozgatott. — Nem tudom. Forgatta jobbra, balra. — Ne felejtse átküldeni a kartonokat az osztályirodára, jó? — mondta. — Jó. Megkopogtatta a könyvet. — Klassz — mondta, letette az íróasztalra, és bement a-z irodájába. ★ Ahány ember, annyiféle — szokta mondani Mária néni, a házmester. Mindig úgy mondta, mintha valami hétpecsétes • titkot árulna el. Ilyenkor csípőre teszi a kezét, a fejét kicsit felemeli, majd bólint, a bal szemét pedig sokatmondóén félig behunyja. Herskovits Tamás Élmény PORGY ÉS BESS A kiállításon a SODEXPORT, a francia tudományos és műszaki könyvek külföldi terjesztő szövetsége mutatta be kiadványait. A megnyitón Solt Sándor, a Műszaki Könyvkiadó igazgatója és Georges Constans, a SODEXPORT adminisztratív igazgatója mondott beszédet. Csaknem 35 évet kellett várnunk a bostoni Colonial színház beli ősbemutató óta, de megérte. Az orosz származású szülők amerikai gyermekének — aki a magyar Kilé- nyi Edétől tanult zeneelméletet, s az ugyancsak magyar Szirmai Albertnak volt benső barátja —, tehát George Gershwinnek Porgy és Bess című operája átütő sikert aratott az Erkel Színházban. Mi a főpróbát láttuk. A mű értékeléséről nagyképűség lenne szólnunk, hiszen klasz- sziteus már, aikár az Aida, vagy a Ring, vagy a Kéksza- ikállú. Annál inkább kell szólni az Erkel Színház előadásáról, mely minden várakozásunkat felülmúlta. Az idén láttunk egy eredeti magyar bemutatót — Petrovics Bűn. és btínhődését —, két felújítást — Trubadúr és Walkür —, tisztességes előadások voltak. A Porgy és Bess azonban ezeknél sóikkal több: élmény: Lehet, hogy a zord kritikus találna hibákat, egyesek szövegét nem mindig érteni, mi azonban — mint egy a nézők közül —, fontosabbnak tartjuk azt, hogy a zokogás fojtogatta torkunkat az előadás végén és tapsolni is csak később kezdtünk, amikor magunkhoz tértünk, ám akikor frenetikusán. Végre egy előadás, amely nem modernkedő, ami játék, ami produkció, a szó nemes értelmében, ami az értelem mellett az érzelemre hat. Az első szereposztásból kit is emeljünk ki? Nekünk legjobban Palcsó Sándor Sporting Life-ja tetszett, tud énekelni, van mozgáskultúrája, röviden: briliáns. Akárcsak Szirmay Márta, s a két címszereplő Radnay György és Házy Erzsébet. Ha az Erkel nem repertoár színház lenne, biztosan, sorozatban. játszana Gershwin remekét. S még a második esztendő végén is nehéz lenne jeet kapni hozzá. (bruokner) Új akadémikusunk Szerdán a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották Mátlié Imrét, a Vácrátóti Botanikai Kutató Intézet tudományos szaktanácsadóját. A természetes gyepek, rét- és legelőterületek növénytársulásainak korszerű kutatásában, valamint a Mátra- és a Ka- rancs-vidék természetes és félkultúr növényzetének kutatásában ért el kiemelkedő eredményeket. Az utóbbi évtizedben jelentős tevékenységet fejtett ki a hazai gyógynövények kutatásában is. Nemzetközileg is elismerésre méltó munkásságot fejt ki, mint a „Magyarország kul- túrflórája” című sorozat fő- szerkesztője. A szerkesztési munkán kívül több kötetben mint szerző is szerepel. — A gobelin világjáró útja címmel tartott előadást Tóalmáson, a művelődési otthonban a Gobelin Háziipari Szövetkezet elnökasszonya. Az írás ördöge A szegedi Nemzeti Színház a hét végén mutatja be Németh László „Az írás ördöge” című négyfelvonásos új drámáját. A darab rendezője Lénával Ferenc igazgató, az előkészületek alkalmával elmondotta, hogy a társulat az évad legjelentősebb erőpróbájának tartja a mű színpadra állítását. A dráma ősbemutatóját február 6-án, pénteken Hódmezővásárhelyen tartják. Abban a városban, ahol a szerző évekig dolgozott és ahol több művét alkotta. Nap-quartettek Miiként szerdai slágerlistarovatunkban már jeleztük, a „Nap-quartettek” kiemelkedő zenetörténeti jelentőségű sorozatával folytatta a Tátrai- vonósnégyes Haydn kamara- műveinek lemezre játszását; az új felvétel a hazai piaccal egyidőben került forgalomba külföldön is. Fogadtatására jellemző, hogy a londoni .,Record and recording” című tekintélyes szaklap külön kiemelte a hónap legszebb felvételei közül, s mint írta .. kétséget kizáróan »nagy* felvétel ez, egyike a legspontánabb és legószintébb muzsikálásnak .. Az év eleji lemezújdonságok Francia könyvkiállítás egyikén felcsendül a nemrég elhunyt Szabó Ferenc remekműve, a hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára írt „Föltámadott a tenger” című oratórium. Az új magyar muzsika e kiemelkedő alkotását Ilosfálvy Róbert — aki a felvétel kedvéért szakította meg külföldi szerepléseit —, az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus szólaltatja meg kitűnő előadásban. Német Gyula vezetésével. Bozay Attila most megjelent új lemezére egyebek között felvétettek a Radnóti-versekre komponált dalciklust is. A lemezről megszólaló műveket ezúttal azokkal az előadókkal vették fel, akiknek a zeneszerző írta, illetve ajánlotta alkotásait. „Magyar népzene 1.” címmel új lemezsorozat első darabjai láttak napvilágot a közelmúltban. A sorozat — az Állami Népi Együttes ének- és zenekarának tolmácsolásában. — úgy kelti életre a népzenét, ahogy a különböző vidékek népi énekesed, hangszeresed körében fennmaradt. A sorozatot négyszer négy lemezre tervezik. 1 Domanovszky Endre pályafutását végigkísérve megismerhetünk egy sajátos művészegyéniséget, s azokat a' belső és külső hatóerőket is, amelyek a huszas években indult és a negyvenes években kiteljesedett művészek útjait alakították. A Kossuth-díjas művész jellegzetes képviselője napjaink monumentális festői törekvéseinek. Freskói, sgrafíit- tóá, mozaikjai és gobelinjei, pályaudvarokat, egyetemeket és más középületeket díszítenek. Sok a követője, és mint a magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója, az újabb nemzedékre is erősen hat. Alkotói munkássága — amelyet Üjvári Béla tanulmányéiból ismerhet meg az olvasó — egyben kulcs az egész mai magyar képzőművészet megértéséhez. A kötetet a Corvina Kiadó jelentette meg. A művészet kiskönyvtára sorozatban. — K — — A fasizmus áldozatául esett kommunista zeneszerző, Vándor Sándor halálának 25. évfordulója alkalmából a Vándorkórus régi és jelenlegi tagjai vasárnap délelőtt 11 órakor koszorúzás: ünnepséget rendeznek a Kerepesi temetőben. — A vén gazember Tápió- szentmártonban. Mikszáth: A vén gazember című regényének színpadi változatát mutatta be egy alkalmi társulat az ŐRI bizottsága előtt. A bizottság a bemutatót elfogadta. Az együttes szombaton este Tápiószentmárton- han lép fel, a főbb szerepeket: Galgóczi Imre, Vörös Tibor, Veszeley Mária. Cser- nai László, Majoros Júlia és Németh Ica játssza. 1ísm wmssmm d. Gallai szuszogva nyakalta a konyakot. — Sorki sem azért lőtt? — mondta dühösen. — Te is tudod! Deső vállat vont. — Lőtt. Ez a lényeg. Méghozzá elsőnek. Ki sem adtam a tűzparan- csot, kilőtte géppisztolyából az egész tárat, aztán a pisztolyát kapta elő, és mikor az is kiürült, teljes erejéből belevágta a szemközti ház abla- kábá. Furcsa ... Két év alatt, sokféleképpen láttam őt engedelmeskedni. így őrjöngve, a személyes bosszúnak ilyen bősz indulatával még nem. — Elege volt, ez az egész! — Nagyon jól emlékszem rá — folytatta Deső, ügyet sem vetve a közbeszólásra —, amikor a Sepetov- ka alól csűrhemód visszaözönlő század megpróbált feljutni a német teherautókra, és a németek csizmasarokkal rúgdosták a kapaszkodók kezét, a törzsőrmester is megkapta a magáét. Gémberedett ujjairól letaposták a körmét. Lehuppant a hóba, vérző ujját szopta. Aztán feltá- pászkodott, köpött egyet, mindenki nem férhet fel. De még akkor orosz földön járt a század. A Kárpátokkal mintha valami érzelmi választóvonalat is átlépett volna. Sorki minden közvetlen ok nélkül átkozni kezdte a németeket. Ez a lomha eszű, nyers paraszt a maga módján érti a világot A haza sokáig, kivált idegenben nem jelentett neki mást, mint engedelmességet és az engedetem feltétlen megkövetelését. De mikor már itthoni földön folytatódott a visszavonulás, fájlalni kezdte a talpát. Fizikai kínt érzett, amiért földet és megint földet kellett átengedni, tíz várost nem sajnált any- nyíra, mint egyetlen barázdát. Hátizsákjából apránként kidobált mindent, holmija helyét megtömte földdel, melyet útközben fel-felmar- kolt. Mindenféle földet összeszedett, erdei humuszt, nyíri homokot, bihari agyagöt, kunsági feketeföldet, mit tudom én... a fél ország földjei keveredtek zsákjában. Cegléd alatt háromnapos eső áztatta a századot, akkor sárrá vált, majd egyetlen tömbbé száradt az egész gyűjtemény. Különös földgömb lett belőle, a törzsőrmester véletlen glóbusza, amelyben jelzéstelen masszává gyúródott össze a hazai táj, Sorki aligha gondolkozik ezen, szimbólumokról harangozni se hallott, csak cipeld a földet, és... Tíz óra elmúlt. Fut az idő. — Ne haragudj, hagyjuk a törzs- őrmester megindító históriáját. Rólad kell gondoskodnunk. — Ö is itt van — mondta Deső. — Itt? Hol? — Az előszobában. Nem maradhatott a századnál, ugyanis... Gallai kiitta a konyak utolját, csörömpölve csapta le a tálcára az üveget. — A szaros gatyájúak mind itt vannak — mondta röhögve, a képe vörös volt, nyála szanaszét fröcsö- gött. Hentes lehet civilben vagy fuvarozási vállalkozó. — Ki vele, főhadnagy úr, tisztelettel, miért nem azzal kezdted, hogy itt az egész banda? — De hát... hányán vagytok ? — Négyen — mondta Gallai. Kedvem lett volna rászólni, a szőnyegre köpködött. — Tarba a negyedik, a géppuskás raj parancsnoka. Ö is gyűjtő, ha már mesélünk, ne szegyei j ük! Négyünket rendeltek kihallgatásra, vagy együtt döglünk meg, vagy együtt pucolunk, másként nem lehet. Tarba remek géppuskás, láttam én, futó rókát kaszált le egy sorozattal, az istenit, aki utána csinálja, ki nyalom a fenekét. Hát mikor a félkarú klarinétost játssza, főhadnagy úr, mi?* Ha jókedve van. Bal kezét elrejti, zubbonya ujja üresen lóg, valóságos rokkant, hajlongva elfúj egy nótát, aztán a nadrághasítékon kidugott ujjúval tartja a klarinétot, mintha a nemi szervével fogná, jobbjával meg kunyerálva hordja körül a sapkáját. Óriási. Dőlni kell a röhögéstől. De ritkán csinálja. Komisz kedvű fickó, egyedül alszik mindig, nem mer a közelébe feküdni senki. Nem csoda. Eleshetett volna, az lett volna neki a legjobb, de az ilyen nem esik el. Kőműves korában szakszervezeti bizalmi volt, megfigyelendő minősítéssel került a frontra, ott meg a marha jártatta a száját, az orosz is ember, meg efféle, a bolsevikoknál nincs úr meg szolga, és így tovább: nincs a nyavalyát, ahol főnök van, meg beosztott, az egyik parancsol, a másik befogja a pofáját. De ez az isten barma csak pofázott, át is tették egy partizánvadász alakulathoz, ahol, hogy megbízhatóságát bizonyíthassa, vele akasztatták fel a foglyul ejtett partizánokat. Na, nem ment ez simán, emlékszem rá. Tar- bát eleinte szuronyvéggel piszkálták oda az akasztófához, egyszer úgy a seggébe szúrtak, elöntötte a nadrágját a vér. Egyszer meg őt is az utolsó pillanatban vágták le, felakasztotta magát a szálláshely gerendájára. De aztán elrúgta magát a parttól. Nagy dolog a diszciplína, kivált a fronton, vagy a pofádat tartod becsben, vagy a tyúkszaros életedet. Hát Tarba elkezdett akasztani, bele is vadult, mire visszakaptuk, már egész vadember volt. — Van egy kis batyuja, a zsákjában, a rosseb hordaná, így is a hátam borsózik bele. Rongydarabokat dugdos. Van közötte köpenyből, ru- tóskából, szoknyából, gatyából való rongy, kin mi maradt utoljára' negyvenhárom rongya van, azt mondják, ennyi ruszkit köttettek fel vele. De hát ez miért lőtt? Kirt akart bosszút állni? Ha csak a saját rohadt életén nem. Mert Sorkit tudom, hallottam, te meg nem hallottad, főhadnagy úr, azon a hajnalon ugatott mint a kutya: ne zatóltatok volna, disznók, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel együtt minket is kiokádtok! Ezt ordította a németnek. Te nem figyeltél rá, nem is voltál egészen eszednél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászedett zsoldos lázadt fel benne, ez az igazság. Nem a háborút utálja, csak a vereséget. A németek gyengeségét, miért eresztik ki a markukból, amit egyszer megfogtak. Mert így vége a vásárnak, ő se lophat, mert úgy tud lopni, hogy úgy senki, (a tűzről lelopja az ételt. Egyszer i majd az egész század női fehérneműre váltotta elrongyolt alsónadrágját, Sorki egy boltban öt tucat műselyem bugyit gyömöszölt a köpenye alá. miközben egyetlen pár bakancsfűzőt vett a kereskedőtől. (Folytatjuk)
