Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
’“KfCü'lap 1370. FEBRUAR 5., CSÜTÖRTÖK Egy új Beatles-story..* Paul „elment" — de hová? Igazságkeresés — magnóval — derül ki? Hány lemez árán Alkik a beat Világában járatosak, valószínű azt is tudják, bogy az Apple a négy Beatles lovag vállalkozása. S ha még m Beatles bibliát is olvasták, nem ismeretlen előttük, ki Derek Taylor, az Apple reklám- ügynöke. Mostanában megszaporodtak Mr. Taylor gondjai Hogy a gondjai? Nem biztos. Sőt, az a valószínűbb, hogy nem biztos. Lehet, hogy megint kitaláltak valamit a ■eklámpszichológusok, hogyan növelhetik az Apple bevételeit? December elején az Apple londoni irodájának legjkitar- tobb látogatóinak feltűnt, hogy Paul nem mutatkozik. Míg az irodában időnként feltűnt Ringó, ott sétált John és megjelent George is, Pattinak az árnyékát sem látták. Amikor Derek Taylortól felvilágosításit kértek, csak ennyit válaszolt: „Paul elment”. A legintenzívebb ostromló, Louis Yager viszont azt állítja, hogy Paul 1967-ben autóbaleset áldozata lett, s azóta csak az illúziókban éL Yager és társad mire alapítják eléggé gyermekdednek tűnő feltevéseiket? Például a Sgt. Pepper című album fedőlapján Paul feje fölött egy különös kéz. Egy másik lemez borítólapján, a Magical Mys- ter Tour című lapon a négy Beatles közül az egyik fekete Szőrmét visel rozmárálarccal, míg a többiek fehéret. Hogy miért? Mert szerintük a fekete rozmár az eszkimó folklórban a halál szimbóluma. A Magical Mystery Tour fedőlapján egy kép látható Paul- Pól, amely operett katonai egyenruhában , ábrázolja őt, karján ezekkel a betűkkel: OPD. A rajongók feltételezése szerint ez a londoni rendőri argóban „Officially pronounced dead”, azaz, hivatalosan halottnak nyilvántartott. Az Abbey Road c. lemez hátsó borítóján a négy Beatles libasor- ban halad egy zebrán. Letérten és komolyan, mint egy halotti menet. Harmadiknak Paul halad, cipő nélkül. A halotti menetben ki lehet az, aki mezitüáb halad? Természetesen, a halott. A rajongók azonban nem elégedtek meg a borítók tanulmányozásával. Rávetették magukat a hanglemezekre, hogy azok hangzásából, néhány szavából kíséreljék meg elfogni feltételezésük igazságát. A rajongók a már említett Louis Yager segítségével hozzákezdtek a szisztematikus kutatáshoz. A Beatlesek minden dalát meghallgatták és újra hallgatták. A 33 fordulat- számú lemezit 45-ös fordulaton, a 45-ösöket 33-ason, és így tovább. Az összes számot felvették magnószalagra, felvették fordítva, vagy a sebesség változtatásával, illetve elválasztva a sztereofónia csatornáit. Yager úgy érezte, helyes úton jár, ment a Beatlesek nyilván dalaikba rejtették Paul halálhírét, egy olyan „kriptafónikus ’ módszerrel, amely megfelel keleti hajlamaiknak, s az indiai titkos mágikus kultúra iránti szimpátiájuknak. A Revolution n. 9. négy sávját megfordítva, Yagernek sikerült valamit meghallania, s ez a következő: „Nekiment egy oszlopnak! Jobb lesz sebészhez vinni! (Kiáltás.) Jó lesz egy fogorvos is. Egy pár fogat beleillesztettek a szájába, de nem nagyon jó. (Autóduda.) Nem tudok beszélni. (Lárma, nyöszörgés, az összeütközés zaja.)” Egy New York-i rádióállomás közvetítéssorozata alkalmával a többinél sokkal „kifejezőbb” üzenet jött, sűrű hangzavar közepette. Itt John Lennem hangját vélték felismerni : „Paul meghalt,” Élőt. vesztettük őt. Elvesztettük Elvesztettük őt.” S ekkor lép az ügybe — avagy az üzletbe? — az elektronika. Henry M. Truby professzor a miami egyetemről sonogram segítségével vizsgálat alá veszi a Beatlesek egyik felvételét, pontosabban egy Paul által énekelt mondatot: „Az én összes bajom”. Truby ezt a mondatot sonogram segítségével összeveti egy másik ugyanilyen szövegű mondattal egy régebbi lemezről. Az eredmény: a két hang különböző. Ezek után Ringó közbelép. Kijelenti, hogy a rozmárálarcban nem Paul volt, hanem John. A rádióadásban nem azt mondta, hogy „Paul meghalt”, hanem, hogy „Nagyon mérges vagyok”. A rajongok újra ostrom alá vették az Applet, mondván: „Meg kell hogy mondják nekünk az igazat” S újra csak Derek Taylorral találták magukat szemben, aki azt közli, hogy Paul Skóciában van családjával együtt, jól van, és írt íme a levél: „Ez az egész dolog rettenetesen ostoba. Egyáltalában nem haltam meg. Azok a bizonyítékok, amelyek elhunytamat tanúsítanák, nem helytállóak, mivel azt sem veszik figyelembe, hogy itt vagyak, és ezt a levelet írom. Mit jelent az OPD? Egy kis jelvény, amit Kanadában vásároltam. Az Abbey Roadon levő fotón azért vagyok mezítláb, mert nagyon meleg volt. Ez az egész zűrzavar azért jöhetett létre, mert én egy idő óta nem jelenek meg a Gondolatfoszlányok nyilvánosság előtt, s nem adok témát az újságoknak sem. Most már egy kicsit fáradt vagyok, és nincs mit mondanom a rí' portereknek sem. A családommal élek, boldog vágyók, és dolgozom. Ha dolgozom, azt csinálom, amit altarok. Tíz évig azt csináltam, amit mások akartak. Soha nem tehettem azt, amit én szerettem volna. Most revansot veszek. Az álmom mindig az volt, hogy zenét szerezzek. Az utóbbi tíz évben meg is tettem ezt. De nekem ez nem élég, s főként azért nem, mert ez a zene nem valami jól sikerült eddig... Ha az emberek ahelyett, hogy eny- nyit foglalkoznak velünk, kicsit többet foglalkoznának a saját dolgaikkal, sokkal jobb lenne mindenkinek... Ha valamit mondani akarok, írok egy dalt. Most ha békében akarok élni, meg kell írnom ezt a levelet. Azonban úgy látom, már túl sok időt vesztegettem. Mennem kell, mert két ellátásra szoruló gyermekem van otthon.” Eddig a levél. Mellékelve egy kép, amelyet) Paul átöleli feleségét és gyermekeit A Beatlesek már évek óta nem hangversenyeznek, a nyilvánosság előtt ritkán jelennek meg, csak lemezeik és egyéb vállalkozásaik bevételeik forrása. Az üzletnek azonban elengedhetetlen tartozéka a reklám. S Paul MacCartney ha. Mihíre keltésének eléggé reklámíze van. Különösen, ha elgondoljuk, hány lemezt kellett vásárolni ük a rajongóknak ahhoz, hogy magnóikkal előre- és visszajátszva maguk szűrjék ki az „igazságot”. (B. A.) Megkérdezték tőlem, hogy milyen az élet? Visszakérdeztem: — Nem tudja? Nem. Felelte ő. — Na látja — válaszoltam — ilyen az élet. ★ Hogyan lehetsz kiegyensúlyozott? Keress 2000 forintot és legyenek 1500 forintos igényeid. ★ Sok az eszkimó, kevés a fóka: A gondban is légy tárgyilagos. Ne feledd, hogy a fókák is sokallják az eszkimót. ★ Az optimista: minden rosszban van valami jó. És a pesz- szimista: minden jóban van valami rossz. ★ Az állandó pesszimizmus pontosan olyan felelőtlenség, mint az állandó optimizmus. ★ Ne kezdjünk új életet. Lehet, hogy az rosszabbul sikerül. Próbáljuk a meglevőt felújítani. ★ Az emberek ismerik a jóság elméletét, de rendszerint az ellenkezőjét gyakorolják. ★ Ha valamihez nem értesz, nem olyan nagy baj. De legalább ne csinálnád! ★ Valaki megkérdezte tőlem, hogy értelmes embernek tartom-e magam? Rázós kérdés. Ha Igen, akkor hazudtam, mert ostoba vagyok, hiszen azt sem tudom, hogy menynyit nem tudok. Ha nem, akkor azért hazudtam, mert okos vagyok. unod magad, gondolj a környezeted hogy unHa arra, hat! ★ A népszámlálás során megtudtam, hogy én vagyok a 3 000 000. magyar állampolgár. A dölyf majd felvet azóta. ★ Az éjjel buja álmaim voltak. Egy teljesen meztelen libát láttam ropogósra sülve és a mellei ki voltak rántva. ★ nem adtam át a villamoson, most adják át. Fizet a Eddig én helyemet a nekem nem társadalom. Deák Gusztáv BORBÉLY TIBOR Nóta Félig bolond minden nóta amit írok két hét óta. S elárulom, miért félig: mert nem írom, soha végig. Félig írom, abbahagyom, kislány miatt búslakodom. Ha e kislány nem lett volna, minden nóta készen volna, minden nóta bolond volna. „Négyen pizsamában” A Fővárosi Operettszinház pénteken mutatja be Vujicsics— Kardos—Brandt: „Négyen pizsamában” című zenés komédiáját. Rendező Kalmár András. Képünkön: Várhegyi Teréz és Kertész Péter. w magsum 4. Nem mondtam igazat. Amit éreztem, annak nem sok köze volt az elképzeléshez. Bosszúság volt inkább, irigységgel elegyesen: amit Deső csinál, akár pro akár kontra, annak mindig megvan a logikája, s ez a logika mindig elviszi — vagy elsodorja — őt a kiállásig. Én meg? Mindenkit szidok, magamat is beleértve, de éhnél tovább képtelen vagyok eljutni. — Ilyesmi eszébe sem jut az embernek — mondta Deső. — A helyzet felteszi a kérdést, s vagy igent mondasz, vagy tagadsz... a harmadik megoldást utálom. Gallai tovább dühöngött. — Ne haragudj, az volt a legnagyobb sületlenség, meggyőződést emlegetni. Láttam én, Zörghő őrnagy úr ettől az egyetlen szótól rögtön megvadult. Ha lemarházzuk, azt nagyobb önuralommal tűri. De hát nem csoda, ringyók közt rossz ajánlólevél a szüzesség. Különben is, jegyzőkönyv és meggyőződés, ennél összeférhetetlenebbet kitalálni sem lehet. A szolgálati függés elegáns megfogalmazása annak a mocskos kiszolgáltatottságnak, amelyben az anyádat is el kell adnod. Ha ma nem, majd holnap. Én csak azon csodálkozom, hogy a zászlóaljtól fegyveresen engedtek el bennünket. El kellett volna szedni a bicskánkat is, miszlikbe ne vagdalhassuk a hadosztályparancsnokságot. Gyújtsunk rá, főhadnagy úr, Sorki Gödöllőn dugig lopta magát 9igarettá- val. Az ördögbe is, mi baj érhet bennünket? A régóta esedékes orosz golyó helyett német golyót eresztenek belénk. Nincs akkora különbség a kettő között, hogy érdemes lenne rágódni rajta. Deső a tényvázlatért nyúlt. Ujjai hirtelen karommá görbültek, mintha gombóccá akarná gyúrni, vagy ronggyá szaggatni a papírt. De aztán összehajtotta szépen. — Zörghő méltányosságot emlegetett — mondta elgondolkozva. — Ügy írta meg az egészet, mondta kedélyesen, hogy lehetőleg kupán ne durrantsanak bennünket. Ezt a kifejezést használta, nagyon jól emlékszem: kupán durrantani. Közben szánakozva nyalta nikotintól sárga szájaszélét. Hülye együttérzése az idegeimre ment, eszembe se jutott, hogy jóindulatát megköszönjem. A doni frontról ismerem őt, fordított kétéltű, csődcsináló figura. Ha nyugalom van, üvöltözve ugrál, mindenkit mozgósít: ha nagy a felfordulás, lomhán leül, nyugtatóan vigyorog, semmi használható ötlete nincs. A nagy visszavonulás kezdetén gatyában loholt vagy tizenöt kilométert Felöltözés előtt, a latrináról ugrasztották fel, nadrágját a legénye vitte utána. A sor elején az őrnagy darálta, a hó színéhez alkalmazkodó fehérneműben bukdácsolva: semmi baj, fiúk. Hátul a csicskása lármázott: őrnagy úr, a nadrágja! Mielőtt a tényvázlattal elvonult, Zörghő tanácsot is adott. Szegény, jó főméltóságú urunk — mondta, sapkájához emelte kezét — belehülyült a háborúba, mert ő azelőtt nagyon jól tudta, hogy szél ellen nem lehet. Hát csak fogj rá mindent, mondd, hogy hittél neki, így talán meghagyják a bőrödet: de ha nem, én nagyon sajnálnálak, kiváló tiszt vagy, kár az ilyen embert felzabáltatni a férgekkel. — Ne haragudj, nem értem az egészet. Hogyan gondolhattad, hogy egyetlen parancsszó megfordítja az arcvonalat? Képtelenség ... Ugyanaz a tábornoki és tisztikar, amely nekivitte a hadsereget az oroszoknak, nem viheti neki a németnek. — Ez nem ilyen egyszerű. A románok ... — Nálunk a tények ezt bizonyítják. Ferenc József óta semmi sem változott. Akinek itt rangja van, mind hivatalnok. Tisztjeink is... Bármilyen rezsimre felesküsznek, csak meghagyják rendfokozatukat, és folyósítsák illetményüket. Ijesztő, mekkora csendben, ellenkezés nélkül markolta magához a hatalmat Szálasi. — Nem igaz! Merényi alezredes ... — Egy nevet tudsz, ennyi az egész! — Embert mondok, nem nevet. Más is volt! De Merényit ismertem. Azt hiszem, a legbecsületesebb tiszt volt, akivel valaha is találkoztam. Kitűnő képzettségű, tapasztalt, ritka bátorságú gyalogsági tiszt, zászlóalja mindig a legkisebb veszteséggel operált. Ennek köszönhette, nem is egyszer, hogy be nem csukták, vagy legalábbis le nem fokozták. A doni visszavonulás közben, Gabrovo falu hídján egy vezérkari őrnagy korbáccsal fordította vissza a futó katonákat. A képükbe csapkodott, nem is a testükre. Merényi alezredes, amikor a hídhoz ért, kirántotta az őrnagy kezéből a korbácsot, s vadul csépelve, őt magát terelte vissza az orosz aknatűzbe. Állítsd meg te a ruszkit, az anyád úristenit, kiabálta, és verte az őrnagyot, egyre beljebb a lövedékektől felszaggatott, fehér mezőbe. Végül is szilánkot kaptak mind a ketten. Merényi hatszor sebesült Mindig szerencsésen. Horzsolás, izomlövés, sziMnk. De elfogyott a szerencséje... Mit tudsz te? Október húszadikán egy nyilas különítmény kiszállt Merényi zászlóaljához, felesketni őket Szálasira. Merényi nem vitatkozott Felsorakoztatta a zászlóaljat, feltette a tizenhét kitüntetését Én, mondta hangosan, magyar ember vagyok, Hitler csics- kását nem szolgálom. Lelőtte a különítmény parancsnokát, s mielőtt megakadályozhatták volna, főbelőtte magát, a zászlóalj szeme láttára. — O is hitt a kormányzónak? — Ne gúnyolódj. — De te! Te hittél? — Hittem, nem hittem: így semmit sem közelíthetsz meg. Ez a kérdés soha meg nem fogalmazódott bennem. Azt a szférát, amelyben az ország dolgai eldőlnék," mindig" olyannak fogtam fel, fogadtam el. ahol nekem semmi keresnivalóm. Hiába is erőltetném a bejutást. Jobb történész vagyok, semhogy ne tudnám: a hatalomban való részvétel pontos meghatározásához nem a körülötte szaladgáló lábakat kell megszámlálni. Ahhoz a beavatottat játszó, izgága nyüzsgéshez pedig, mely- lyel a hozzám hasonlók közül sokan a saját jelentéktelenségüket próbálják kompenzálni, nem fülik a fogam. Vigasztal, persze... megtarthatnám a dühös vagy ironikus bírálat szenvedélyét. De minek? Ez is csak fontoskodás, ha nincs köze a döntéshez, vagy legalább a beavatkozáshoz. Mit is kérdeztél? Nem, a kormányzó személyének semmi szerepe nem volt a salomhegyi tűzharcban. A következetességnek hittem, tudva, hogy a háborúból való kilépés, fronton, harc közben, nem lehet civil semlegesség. Csak fegyveres semlegesség. Ez azt kellett volna jelentse, hogy akik a döntést meghozzák, már korábban gondoskodnak a fegyverszünet katonai realizálásáról, a németekkel szemben. — Az oroszok oldalán? — Nem, erről nem volt szó. — Hogyhogy nem? Gondold végig: ha szembekerültünk volna a németekkel, lehetetlen elkülönülnünk azoktól, akik már régen szemben állnak velük. Hallottam is erről valamit, Szentmártoni Lacitól, aki a testőrség tisztje volt, igen, állítólag a fegyverszüneti felhívást megelőző izenetváltás során szóba került, hogy magyar erőket is el kell indítani a németek ellen. — Erről nem tudok. Erről senki sem tud. De nem is hiszem ... Tiszttársaim, már akik gondolkoznak, kezdenek megbarátkozni a vereséggel, az orosszal azonban nem. — Hát akkor? Csak úgy, a magad szakállára? — Nem. Intézkedéseket reméltem. Csapatösszevonásokat, a városok. kulcshelyek védelmének gyors megszervezését, a főbb útvonalak magyar katonai ellenőrzését... azt, amit ilyen helyzetben a hadviselés ábécéje szerint meg kell tenni. Lehet, hogy harcokra került volna sor. A németek még nem véreztek ki. Az is lehet, hogy a túlságosan németbarát tiszteket golyóval kellett volna rendre tanítani. De ezekben a harcokban, ezt katonáim magatartásából kezdtem megérteni, feltámadhatott volna . testileg-lelkileg széteső hadsereg. (Folytatjuk)
