Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

1970. FEBRUÁR 38.. SZOMBAT rcsr hteret '^MíHap Megindult a kikötői élet Dunaújvárosban Az időjárási nehézségeik el­lenére a héten megélénkült a dunaújvárosi kikötő forgal­ma. Az alsó Duna-szakasziról az utóbbi hetekben sok szov­jet, vasérccel teli uszály érke­zett Dunaújvárosba. A héten folyamatosan harmincnyolc uszály vasércterhét rakják vasúti kocsikba és szállítják a Dunai Vasműbe. A tervek sze­rint az idén egymillió tonna szovjet vasérc érkezik vízi úton Dunaújvárosba. Korróziós diagnózis - ultrahanggal Ultrahangos íalyastagság- mérő berendezést állítottak munkába a veszprémi Nehéz­vegyipari Kutató Intézetben. Az angol Dawe Instruments cég gyártmánya ultrahang se­gítségével állapítja meg az acéltartályok, csőrendszerek falvastagságát, és ezáltal fi­gyelmeztet az esetleges korró­zióra is. Külön előnye, hogy a berendezések üzemelése köz­ben is pontos mérési adatokat szolgáltat. JANUÁRI „HÚSVÉTI BÁRÁNYOK“ A Zalaszentgróti Állami Gaz­daságban minden két évben háromszor ellenak a juhok. Ez­zel jóval előbbre hozták az el­lesi időt, s a „húsvéti bárá­nyok” már január végén meg­születtek. Az év első korai, 1000 darabból álló bárányszál­lítmányát már elküldték Olasz­országba. Elbocsátott egyetemisták Villámhárítós vallomás és bedobott törülközők Jóskával — bár akkor a ne­vét nem ismertem — egy pin­ceborozóban találkoztam. Las­san forgó nyelvvel mesélte el, hogy többek között máért bo­csátották el a gödöllői Agrár­tudományi Egyetemről. Egyes­ié, szesztől is fűtve, ellenállha­tatlan vágyat érzett, hogy ki- öratse szívét — szíve hölgyé­nek. „Halált megvető” bátor­sággal mászni kezdett a kollé­gium villámhárítóján — mint Sándor Mátyás, lefelé —, teát- rálisan bebukott az ablakon, és a lánytársaság nagy megrökö­nyödésére vallomásba kezdett, mint Pardaillan lovag. Büszke volt a történetre, és várta a romantikus együttér­zésből fakadó, megnyugtató vállver égetést. Volt egyetemi társától csak ilyen értékelést kapott: „Rendelkezésedre állt a márványlépcső is.” Nem „sétalovaglás“ A gödöllői Agrártudományi Egyetemen több mint másfél ezer hallgató tanul a nappali tagozaton. Szorgalmasan és ke­ményen, az egyetemi tanulás egyre kevésbé „sétalovaglás”. Nagy a megterhelés, a gépész­mérnöki kar KISZ-vezetősége felmérést végzett, amely — ta­lán túlzóan — átlag napi egy óra szabad időt mutatott ki. Rá kell ébredniük a hallgat ók­nak, hogy az egyetem munka­hely, az egyetemi lógás: mun­kakerülés — még akkor is, ha az évszázados anekdotáik ezt bájos, szükséges és felemelő virtusnak kiáltják ki. Gödöllőn is új tanulmányi és vizsgarend lépett életbe, amely kissé megzavarta a most zá­rult vizsgaidőszakot. A tanul­mányi eredmény ugyan nem romlott, mégis sok izgalmat okozott: hogyan használják ki a diákok és az oktatók az egy­. .. ._ »ci&x ’•jOiiSctz* j Harniiurc'zer bébiripö Gyógybetétes gyermekszandálok Sajnos, még mindig sok a panasz a gyerekcipőikre. Kicsi a választék, gyorsan leválik a talpuk — panaszkodnak gyak­ran a szülők. Nos, a Ceglédi Cipőipari Vállalat azon keve­sek közé tartozik, ahol a rek­lamáció viszonylag minimális. — Szerencsére így van, s ezt a szintet szeretnénk továbbra is tartani — mondta Dávid Jó­zsef műszaki vezető. — Tavaly jórészt gyógybetétes magas- szárú- és félcipőket készítet­tünk 12 modell szerint — ösz- szesen 480 ezer párat Naponta — két műszakban — 1900 pár gyerekcipő kerül le a szala­gokról. — Újdonság? — Ebben az évben kezdtük el a bébicipő gyártását fehér­ben és piros-feketében. A sa­ját terveink alapján készült lábbeliből előreláthatólag több mint 30 ezer darabot készí­tünk. Eddig 4 ezer párat már átvett a pécsi Nagykereske­delmi Vállalat, de a következő félévben Szegedre, Debrecen­be és természetesen Budapest­re is szállítunk. Nemcsak könnyű, puha, de kényelmes is. — További tervek? — Áprilisban megkezdjük a gyermekszandálok gyártását — összesen 39 ezer párat. Az érdekesség itt az, hogy több típus gyógybetéttel készül. Azt hiszem ennek különösen a szülők örülnek majd. — tg — Tavaszi függönyvásár az OTTHON ÁRUHÁZBAN es a DIVATCSARNOKBAN A március 14-ig megvásárolt csipkefüggönyöket ingyen megvarrjuk. Függönybemutató • Nagy választék séges nyolchetes vizsgatermi- nust. Feladták a mérkőzést F. József ezt írja a gépész- mérnöki kar dékánjának „Na­gyon gyenge tanulmányi ered­ményem miatt kérem, támo­gassa a kar létszámából való törlésemet”. Másik hallgató annyira izgult, hogy öt vizsgát el sem kezdett. A mezőgazda­ság-tudományi karról hárman azért hagyták el az egyetemet, mert nem bírták a versenyt. Másik három hallgató a vizs­gáltán. mondott csődöt, egyikő­jük a tantárgyak feléből meg­bukott. Azok voltak a tisztes­ségesebbek, aikik maguk dob­ták be a törülközőt: föladják. E néhány példa is azt mu­tatja, hogy nem elég önkriti­kus a képességek megítélése és nem meggondolt a pályavá­lasztás. K. András így indo­kolja lemorzsolódását: „Nem vagyok alkalmas erre a pályá­ra, bölcsész akarok lenni, új­ra próbálkozom a felvétellel.” Akkor miért került a jövendő mezőgazdasági mérnökök kö­zé? Lógás és ficsurok V. Lászlóinak nem írták alá az indexét, feltűnően sok hi­ányzása miatt. Saját maga vallotta be, hogy a vizsga előtti két hónapban munkát vállalt. V. László nős, felesége egyetemi hallgató. 2.31-es ta­nulmányi eredménye miatt semmilyen segélyt, ösztöndíjat nem kapott. Ha megfelelően tanul, az egyetemről havonta 650 forintot vehetett volna fel, amelyből szűkösen, de talán biztosíthatta volna a szerény élet feltételeit. Egy pesti srácot — KISZ- titkára Kránitz István — így jellemzett: ficsux..Sértő, nagy­stílű modorban hallgatta a géptan előadásokat, hiszen a témát „mindenkinél” jobban ismerte. Mire „felébredt”, har­madszor is megbukott — épp ebbői a tárgyból. A képességeken túl, a jellem erejét is be kell kalkulálni a pá lya választásról. Sajnálat és segítés Néhány hallgató elbocsátá­sát sajnálják az oktatók, a ve­zetők, a társak. V. Zsolt igazi közösségi tí­pus, a székhordásfői, a füg­gönyhúzásig mindenre kapható volt. Bizonyára a lelkesedés is elvonhatta a tanulástól, de a közösségnek szüksége van rá és meg kell tanítani őt, hogy disztingváljon a tanulás és az egyéb feladatok között. — A gépészmérnöki kar egyik hallgatóját sajnálom mondja Nacsa János, kari KlSZ-tltkár. Hatan vannak testvérek, közepes tudóst adó mezőgazdasági technikumban végzett, nem tudta ellensú­lyozni ezt a hátrányt. A szak­ma szeretete azonban itt tar­totta, most levelező hallgató. Ötödéves hallgató, a Könnyei Állami Gazdaság tanulmányi ösztöndíjasa elvette szobatársa száz forintját. Amikor feltűnt a hiány, papírcetldt tett a tu­lajdonos szekrényébe ezzel a szöveggel: „Ne keresd, szom­baton megkapod” — de nem írta alá a nevét. Kiderült az ügy, a hallgatót kizárták a kollégiumból, a dékántól szi­gorú megrovást kapott. A fia­talember jó tanuló, öt hónap ja van még 1 látra a diplomá­ig­— A diákok vizsgaengedé­lyét — v i zsgárabocsátás és megismételt vizsga esetében — a dékán, vagy a rektor adhatja meg. A döntésnél kikéri a KISZ-szervezet véleményét. Aki érdemes a bizalomra amellett kiállunk — mondták a kari titkárok. Az egy év változtat Az évhalasztottaktól azt ké­ri az egyetem, hogy a mező- gazdaságban helyezkedjenek el és munkával bizonyítsák elhivatottságukat. A tangazda­ságban munkaalkalmat bizto­sítanak számukra. Figyelem­mel kísérik az elveszett évet. — Akik egy év múlva visz­szatérnek, leggyakrabban más­képp látnak a tanuláshoz. Jel- lemiieg is változnak, 'fejlőd­nek. Hallottunk ilyen, monda­tot az újrakezdőkfől: „Nagyon szégyenlem magam...” — meséli dr. Udvari László, ta­nulmányi dékánihelyettes. A gödöllői Agrártudományi Egyetemien több, mint más­félezer hallgató t vul. Szorgal­masan és keményen. Ök a ti­pikusak. Az itt felsorolt né­hány eset — kivétel. A szá­mok nyelvén: elhanyagolható kisebbség. Példájuk mégis számíthat a bentmaradtak és az egyetemre készülők érdeklődésére. Fóti Péter Vándorok vámja F ölvettek egy lakatost a Váci Kötöttárugyár tok műhelyébe. Kilenc forintos órabérben állapodtok meg, az új ember ennyit kapott előző munkahelyén Is. Dolgozgatott, de rövid idő alatt kiderült: gyenge legény, már, ami a szakmai tudást s igyekezetei illeti. Fölmondták neki, mond­ván: a gyár kilenc forintos órabér fejében több és jobb munkát vár. Az ember nem tiltakozott, nem méltatlanko­dott. Másnap mosolyogva ment fel a munkaügyi osztályra a munkakönyvéért. Kezében volt a papír, mely szerint egy má­sik váci gyár 11,50-es órabér­rel azonnal alkalmazza... Az. eset nem különleges, úgy is mondhatjuk: éppen tipikus. S ez a baj. A bérezés, a munkaerő ván­dorlása — a sokat emlegetett fluktuáció — nagy fejlődést okozott és okoz ma is a kötöttt- árugyár vezetődnek. Amint az igazgató mondta: legtöbbször nem is két, hanem négy-öt malomkő között őrlődnek. So­rolta. Követelés, hogy a gyár­vezetés becsülje meg o törzs- gárdát. Azután: becsülje meg jobban a gyár a fiatalokat. To­vábbá: legyen olyan a bérezés, hogy a minőséget honorálja el­sősorban. És még: miért olyan a bérezés, hogy a jó munkás többet kereshet, mint a mű­vezetője? Az igazgató tréfá­ban fogalmazva, de a lényeget komolyain gondolva mindezek után azt mondta: sokak a szo­cializmusban már a kommu­nizmus bérezési elvét szeret­nék megvalósíttatni, csak ép­pen maga a munka, a teljesít­mény, az eredmény marad el messze e követeléstől. A gyár vezetői sokféle mó­don próbálnak meg eleget ten­ni a jogos kívánalmaknak. Régi és új dolgozók esetében például 25 százalékos érték­határon belül differenciálnak a nyereségosztáskor, tökélete­sítik a minőségi munkát hono­ráló bérezést s így tovább. / Minden kívánalomnak azon­ban pem tetetnek eleget, egész egyszerűen azért, mert fölrúg­nák az elvet: egyenlő mun­káért egyenlő bért. Márpedig súlyos hiba lenne, ha eltérné­nek ettől az alapelvtől, még­ha akadnának is, akik tapsol­nának ehhez. Régi igazság: tökéletes, min­denkinek megfelelő bérezési rendszer nincsen. Napról nap­ra igazolja a gyakorlat ezt a kötöttárugyárban épúgy, mint miniden más helyen. Miént szükséges mégis valamennyi véleményre odafigyelni? Azért, mert csakis akkor lehet elvá­lasztani a demagógiától — lé­tezik napjainkban is bérdema­gógia! — a jogos kritikát, ha minden vélemény, vélekedés felszínre kerül. S itt kanyaro­dunk vissza a kiindulópont­hoz, a mosolyogva kilépő gyenge lakatoshoz, áld után két kézzel kaptok mások. Nern lehet addig rendet teremteni, amíg az ilyen esetek tipiku­sak; item lehet becsülete a ki­váló munkának addig, míg o rosszat is jól megfizetik! A vándorok vámját n e n» azok fizetik, akik sorra- rendre cserélgetik munkahe­lyüket, hanem az üzemek egé­sze rója le a vámot: anyagiak­ban éppúgy, mint erkölcsiek­ben. Igaz, a szabályozó rend­szer különböző elemei közre­játszottak abban, hogy a múlt év második felében irreális méreteket öltött a munkaerő- kereslet. Közrejátszattak, de nem kizárólagos okai voltak. Nagyon sok helyen pánikhan­gulat tört ki, egymás orra elöl halászték-csábítgatták el az embereket a gyárak, rálicitál tok a másik ígéreteire, kon­junktúrát teremtve a dolgozni nem, ügyeskedni annál inkább szeretők számára. Csoda, hogy rengetegen ki is használták cd a konjunktúrát? JEGYZET Beszéljünk őszintén... Körülbelül egy hónappal ez­előtt cikket közöltünk a Nagy­kőrösi Konzervgyárról, illetve kihasználatlan termelőikapaci­tásáról, s a gyár igazgatójának ezzel kapcsolatos gondjairól. Az igazgató elmondotta, hogy az utóbbi években nagy­arányú fejlesztésen átment üzem évi 11 ezer vagon árut termelhetne, de idén csupán 9400 vagonos termelésre ké­szülnek, mert ennyire van ér­tékesítési lehetőség. Hozzátet­te, hogy országosan sem jobb a helyzet: 1970-ben a kon­zervgyárak összesen 80 ezer vagon árut készíthetnének, ehelyett 70 ezer vagonnal gyártanak. A cikk nem hagy kétséget a bajok okai felől. Áz igazgatót idézve, az okokat három cso­portra osztja: O Sok terméknek nehéz az értékesítése. Dzsemből, lekvárból, befőttből, szörpök­ből jóval többet gyárthatná­nak, mint amennyit a kül- és belkereskedelem — a kereslet alacsony színvonalára vagy hiányára hivatkozva — át­vesz. Szamos, könnyen értéke­síthető árucikkhez a gyár nem kap elég nyersanyagot. © Többféle árucikk gyártá­sát abbahagyták vagy csökkentették, mert nem kifi­zetődő. A gyár igazgatójának — aki a kanzervszakmán kívül a közgazdasági tudományban is otthonos — véleményével nem kívánok vitatkozni. Inkább hozzászólni szeretnék. Mégpe­dig — a háziasszony állás­pontjáról. Elhangzott tehát, hogy a konzervgyárak jóval többet termelhetnének, ám a kereske­delem — a keresletre hivat­kozva — kevés árut vesz át. Vajon miért kicsi a keres­let? Hiszen a dolgozó nők többsége szívesen megkímélné magát a második műszak leg­fárasztóbb, legtoproduktívabb fázisától: a főzésitől, bevásár­lástól. Csakhogy vágyainak gátat szabnak az árak. A konzervgyárak. És most ezek­ről néhány szót — őszintén. Vegyünk például egy tipikus — négytagú — családot: apát. anyát, két — jóétvágyú — ka­maszgyereket. Tegyük fel, hogy készételt akarnak enni vacsorára. Nem valami deliká- teszt, egyszerű, kiadós egytál­ételt. M ndjuk: üveges lecsót, főzőkolbásszal. Egy 5/8-os — kisüveg — kolbászos lecsó (ké­szült 60 gramm nyerskolbász- szal, összsúly 450 gramm, gyártja a Nagykőrösi Konzerv­gyár) ára 9,90 forint. Üvegbe­tét nélkül 9,20. Tapasztalatból tudom, hogy egy üveg lecsó egy személynek — kevés. Négy személyre legalább öt üveggel kell számítaná. Az pedig — üvegbetét nélkül — 45 forint! És ez „csak” lecsó volt. En­nél jóval drágább a vacsora, ha a család — mondjuk — marhaszeletet vesz kapormár- tásiban (készült 20 deka nyers marhahússal, ára 14,50 forint!), vagy rácpontyot (14 deka­gramm nyers hal, tejfölös-pa­radicsomos burgonyakarikák- kal, ára 13 forint), hogy az évente kétezer leszállított, az­tán újra felemelt árú, 17 fo­rintos kolozsvári töltött ká­posztáról, a 19 forintos csikós- tokán y ró 1 vagy a 21 forintos bakonyi sertésbordáról ne is beszéljünk! Egyik konzervgyári látoga­tásom alkalmáv 1 azt kérdezte tőlem a konaervmester, szok­tam-e nyaranta befőzni? Igen­lő válaszomra maliciózus mo­sollyal azt mondta: „És még azon csodálkozunk, hogy az idősebb falusi házi iszonyok viszolyognak a konzervbe- főttől?!” Nem voltam még idősebb falusi háziasszony, és nem vi- szolygok a konzervbefőttől. Csak az árától. És ebből a viszolygásból is hajlandó vagyok kigyógyulni, ha segítenek ... — nyíri — Drága árat fizetnek a gyá­rak azért, hogy válogatás nél­kül, a szó szoros értelmében. mindenkit fölvettek, aki csask jelentkezett. Keserves vám ez: laza munkafegyelem, belső bérfeszültség, igyekvők és ló­gósok kibékíthetetlen ellentéte alkotja a vám tételeit több más mellett. (Mint amilyen például a munkahely úgyne vezett presztízsértékének csök­kenése: nem érdekes olyan helyen dolgozni, ahova bárkit fölvesznek.) A január elseje óta bevezetett változtatások pl. a létszámadó — hatását kezdeti fokon sem leltet le­mérni ma még, de előre látha­tó, hogy döntő változást nem vonnak maguk után. A válto­zásoknak éppen ezért kapu­kon belül lehetséges és szűk séges megkezdődniük. A már- már restellni valóan sokszor leirt belső - munkanélküliség fölszámolásával, az ésszerű az elvégzendő munkához mért — létszámgazdálkodás megte­remtésével. Öntudatból tegyél meg ezt a vezetői:? Csakis gazdasági érdekei: bői! rr íz vagy ötven ki-tessékelt 1 lógós a legjobb bizonyí­ték az egész közösség előtt ai ra, hogy nem létszámra, ha­nem munkára van szükség! Ha valahol a sétálóknak, az ím mel-ámmal dolgozóknak a ke­zükbe nyomják a munkaköny vet, ha leveszik a kapunál évek óta felvételt hirdető táblát, az ottlevők minden agitáció nél­kül azonnal tisztában lesznek azzal, hogy megfordult a szél járás, s nem eltölteni kell « nyolc órát, hanem dolgozni kell ez idő alatt. Leltet, hogy furcsán hangzik, de igaz: első­sorban légkörváUozásra van szükség. Arra, hogy mindenki tényleges munkával, s ne ki lépéssel való fenyegetéssel vagy éppen munkahely-cseré! getéssel juthasson több kére sethez. Ha ennek a nagyon egyszerű s közismert igazság­nál: a gyakorlatban érvényt szereznek egyre több helyen akkor a vándorok miatt lerótt vám egyre — kevesebb lesz. M. O. Szarvas-ló barátság Fenes István ásványráró lakás, a Kisalföldi Állami Er- dSgazdaság dolgozója, az el múlt év májusában ki. szarrasbika-borjút mentett k a Dunából, amelyet szereti gonddal neveltek. A ki. szarvasbika nemcsak gondo zóit szokta meg, hanem a gaz da lovát is, amellyel együt nőtt fel. Olyannyira hűsége, maradt a lóhoz, hogy, ha az befogják, mint egy kiscsikc követi nemcsak a község uí cián. hanem még az erdőben is ha gazdája fát fuvaroz. A szarvasborjú most már má­zsás súlyú. é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents