Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

1976. FEBRUAR 26., CSÜTÖRTÖK r isi HEGYEI k/űsiap Emlékművünk az ország Eredményesen dolgoztak a népfront monori járási aktívái A községek, városok fej­lesztésének, szépítésének nem­csak az állami alapból kiutal­ható és megkapható összeg az egyedüli forrása, hanem jelentős erő a lakóhelyért végzett társadalmi munka is. Az a társadalmi munka, amely, ha nem is világot, de egy-egy községet megmozgat, pezsgő életet tud teremteni. A lakhely kényelméért, szép­ségéért végzett önkéntes te­vékenység motorjai, irányítói és szervezői mindenütt a Ha­zafias Népfront-bizottságok, és az ő munkájuk képmása a község, a város sőt az ország is. A Hazafias Népfront monori járási titkára, Neumann Mi­hály méltán büszke a járás képére, mert a községekben működő népfrontaktivisták jó munkát végeztek tavaly. A községek lakosai mindenütt kivették részüket a parkosí­tási, iskolaépítési, közmüvesí- tési munkákból, elősegítve Égbenézők Nem mintha népes táboruk­ban nem találnánk értemisé- gieket — „orvosokat is”, mond­ták büszkén vendéglátóim —, mégis a nagy múltú galambá- szat leginkább munkáspasszió. Többnyire a munkásember volt az, aki ha sorsa nem fekete bérkaszárnyák udvari szoba- konyháiba vetette, hanem kül­városi vagy Pest környéki sző­lőtermő, malacot hizlaló telek­kel, családi házzal ajándékozta meg — galambdúcot is ácsolt oda. Még akkor is, ha kert helyett csak pár négyzet- méteres közös udvar kopárko- tíott a hosszúkás ház előtt, melyben három-négy család szorongott, míg fejük felett az ég is beszűkült. Hadd lerúgja­nak, nyüjon szét a tollazatuk, csattogjon a szárnyuk — talán még az eget is kitágítják! Minek nevelt, volna díszga­lambot, röpgalambot, postaga- lambot a paraszt, akit a hajnal már a hasznos háziállatok mellett talált, aki napközben a földdel birkózott, kitéve magát a természetnek, melybe élete illeszkedett, amellyel folytono­san kicserélődött és telítődött? Aki nyereséget alig hajtó kü­lönleges galambfajtákkal bí­belődik, aki erre hajlandó, az már nem a természetben él, legfeljebb visszatérni szeretne hoZzá, saját épülésére, gyönyö­rűségére. Rousseau-i kísérlet ez, s mint ilyen, az eddig ta­pasztaltak szerint kissé re­ménytelen. Mégis szép törek­vés, . mert benne elemi igé­nyeink fogalmazódnak és lá­zadnak, alapvető szükségletek kiáltanak beteljesülésért Mayer János, a Pestvidóki Gépgyár fiatal szerszámkészí­tője, ahogy munka után haza­ér Szigethalomra, csakhamar felkel a családi asztal, felesé­ge, kisfia mellől, és eltűnik a padlásíeljáróban. Ha nincs dolga velük, akkor is, sokszor két-három óráig elnézegeti díszgalambjait. Szombatonként kijár a galambpiacra Kispest­re, Újpestre, a tenyésztő sze­mével néz szét. Haszna nem sok származik passziójából, né­ha elad egy-egy madarat nyolcvan, száz forintért, de a szakkönyvek, az eleség... Le­vesbe főzni sajnálja kedven­ceit. (A katonaságnál, a határ­őrsön, ahol KlSZ-titkárként is tevékenykedett, jutalmul any- nyit kért, hadd hódoljon szen­vedélyének. Megenged t ék! Azontúl nyolcvan galamb tur- békolt az őrsöm.) Ilyenkor, vasárnap délelőtt, itt, Szigethalmom, a húszéves helyi, galambtenyésztő egyesü­let tagjai rendszerint egymást látogatják. (A klub január utolsó napjaiban szép kiállítást rendezett, több mint kétszáz galambot mutattak be.) Mayer Jánoséknál üzembeli szaiktár- sát, Bagó Sándor csiszolómun­kást is ott találom. — Milyen típusú ember kap rá a galambászatra? Természetesen az, aki szereti az állatokat. Én például halakkal is foglal­koztam. Még az üzemben is állt a munkapadom mellett egy akvárium. De aztán foly­ton ráf irkáitok mindenféle gúnyszöveget, s egyszer mér­gemben összetörtem — így Mayer János, akit pedig szelid embernek gondoltam. — Csak az olyan ember, aki szereti a természetet Nálunk a családban ez hajlam. Az öcsém kanárikkal foglalkozik, a bátyám mókusokat szelídí­tett Én például először nyula- kat neveltem, aztán meguntam a simogatósukat, s hogy min­dig egy zsák fűvel lássanak a faluban. De érdekel minden, ami a természetről beszél; Szé­chenyi Zsigmond, a Brehm, Kahn, az inkák története vagy az Univerzum-kötetek — mondja barátja, a fiatal csi­szolómunkás, és kamasz kor­ban tetováltatott karjával óva­tosan benyúl egy padlásról ho­zott zsákba, majd pihegő ga­lambokat emel ki gyöngéden. Fehér, világító szemek és narancssárga madárszemek. Szivárvány toll alatt torokdo­bogás. Szétnyílik egy fehér le­gyező. A következő fején bar­na tolltaréj: sósaik. Fehér toll- gatya borul a piros madárláb­ra. — A díszgalamb valóiban csak dísz: még a szomszéd há­zára sem repül fel. — A postagalamb viszont, ha zárt dobozban szállítják is ide­genbe, háromezer kilométerről még hazatalál. Fekete Dónesnek, a Csepel Autógyár lakatosának házában szintén vendégeket találni va­sárnap délben. A vejét, az asz- szony lányát s galambtenyész­tő klubtársát, Czigel Gyula autógyári diszpécsert Tegnap galarnbászbálban mulattak Csepelen, húsz-, harmincéves emlékeket elevenítettek fel öreg barátotokat Reggel alud­tak egy keveset, s most, ebédre várakozván, isimét megtelnek a poharak, de csak csendesen bo- rozgatnak. — Az ember a galamb által kiemelkedik: de nem minden­ki képes rá — próbál eligazíta­ni szenvedélyének vonzataiban Fekete Dénes. Ö röpgalambokkal foglalko­zik. Ezeknek értékét az szabja meg, mennyi ideig keringenek a levegőben. A legújabb ver­senyeredmények szerint nyolc órát is fenn köröznek, elérvén a háromezer méteres magassá­got. Egy olyan képzeletbeid töl­csér oldalán haladnak fölfelé egyre táguló körökben, amely a talaj síkjával negyvenöt fo­kos szöget képez. így mind a magasság, mind a messzeség távolságából még szemmel tart­hatják kiindulási pontjukat, ahova majd visszatérnek. Le­hívni nem lehet őket: a sebes­séget nem képesek hirtelen fé­kezni. Ha egy vihar netalán el­téríti rajukat, sokszor a szom­széd országból ér vissza egy- egy család talán a — fele... Lehet, hogy nyolc napig nem ettek, nem ittak — „de nem adták meg magukat” —, hogy megleljék otthonukat. — Nyáron reggel négykor, ötkor felküldöm őket a Szent- péterhez, majd elkezdem ka­pálni a szőlőt — mondja a há­zigazda. — De félórákra is ab­bahagyom, gyönyörködöm a röptűkben. Aztán eltűnnek. Altkor már csak az eget né­zem... I’adányi Anna ezzel a határidők megrövidí­tését, valamint sok-sok forintot spórol­tak a községeknek. amit további fejlesztésekre le­het majd fordítani. A vecsésiek dolgoztak leg­többet, mert a községre az összesítés szerint „egymillió 460 ezer forint értékű társa­dalmi munka jut!’. Szorosan felzárkózott Vecsés mögé Gyömrő is, ahol 832 ezer fo­rint volt a társadalmi munka értéke, Üllő községben pedig 720 ezer forint. A Monor szé­pítéséért és fejlesztéséért vég­zett társadalmi munka értéke 419 ezer forint, Tápiósápon 370 ezer forint s Nyáregyházán 399 ezer forint volt. Az adatok bizonyítják, hogy a járásban a népfront- bizottságok az elmúlt évben jó munkát végez­tek, mert a lakosság nagyarányú részvétele a különféle társa­dalmi munkákban nemcsak zökkenőmentes, hanem igen eredményes is volt. íme a monori példa egy-két adat tükrében, és ez a példa követésre méltó. Tétovázó textilipar Magyarországon a textil- | ipari beruházások 1960-ban 690 millió forintot tét- | tek ki, összegük 1965-ben j 930. 1967-ben 1542 millióra emelkedett. 1968-ban riasztó csökkenés ment végbe: a be­ruházások értéke 768 millió forint volt csupán. A válto­zások átmeneti válságokkal járnak, ha azokra nem ké­szültek fel időben: 1968 és 1969 kétségtelenül válságos időszak volt a textiliparban. A szocialista iparban fog­lalkoztatottak kilenc száza­léka — 150 ezer ember — a textiliparban tevékenyke­dik. a megyében 12 ezer em­ber kérési ott kenyerét. A termelő állóeszközök bruttó értéke alapján — a megyé­ben a teljes könnyűipar ál­lóeszközeinek értéke 1355 mil­lió forint, s ebből 913 millió a textilipar részesedése! — a könnyűipar kimagasló ága­zata, s az összes iparágat tekintve az élcsoportban fog­lal helyet. Termelésének egy­negyede külföldön talál ve­vőre ... A rang: kötelezettség. Többre, tökéletesebbre. Azaz: fejlesztésre. Növekvő termelés Az utolsó, úgynevezett bé­keévek — 1936—1940 — át­laga 156 millió négyzetméter pamutszövet, s 22 millió négy­zetméter gyapjúszövet terme­lése volt hazánkban. 1989­Albumin, gammaglobulin kórtermek, kutatólaboratóri­um, vérkészítményeket előállí­tó részleg, kísérletekre alkal- mgS-Sit^riiL jnuplsahely,'*, — Az átépítés alatt is fo­lyamatosan dolgozunk, hiszen a kórházaknak rendszeresen szükségük van a készítménye­inkre. A vérterápiában mindig azt kell pótolni, ami hiányzik. Ez balesetnél a teljes vér, égésnél csak a folyékony plazma kell és* így tovább. Ahhoz, hogy egy sebvérzés megszűnjön, ti­zenhárom anyag együtthatása szükséges. A konzerv vér alap­anyagul szolgál valamennyi készítmény előállításához. Ma már közel negyvenféle 'készít­ményt állítanak elő. „Kárbaveszett” vér nincs. A plazmából különböző gyógy­szerek, így a véséseknek az albumin, a járványokat meg­előző gammaglobulin és a vérzéscsillapításban nélkülöz­hetetlen fibrin, thrombin ál­lítható elő. Ez utóbbit — mi­vel nagy apparátust kíván — csak az építkezés befejeztével készíthetjük Gödöllőn. K. — A történelem előtti em­ber saját tapasztalatából fel­ismerte a vér jelentőségét. Azt feltételezte, hogy a vér tartalmazza az emberi' jó és rossz tulajdonságokat. A va­dász a frissen elejtett vad me­leg véréből azért ivott, hogy az állat erejét, gyorsaságát sa­ját testébe vigye át — meséli dr. Pethő Ede, a gödöllői me­gyei vérellátó alközpont veze­tője. A térítésmentes véradás szervezésén kívül vérkészít­ményeket állítanak elő, a vá­randós anyák méhen belüli szűrése a feladatuk, és kutató­munkát folytatnak. Az országban először szer­vezték meg a vérellátással foglalkozó orvosok, egész­ségügyiek rendszeres szak­mai továbbképzését is. A gödöllői alközpont a Sem- melweis-kórház kihelyezett osztálya, készítményei 75 szá­zalékát a fővárosnak adja. — A vérrel való gyógyításra már a legrégibb orvosi köny­vek is utalnak. Egyiptomban valamiféle kezdetleges eljárást ismerhettek; később a görö­gök azt állították: a beteg em-1 bér vérét jó lenne kicserélni az egészségesére. A középkor­ban a kicsapongó embernek, a veszekedő házastársaknak bá­rányvért, ajánlottak. Sőt, az egyik pápát úgy kívánták megfiatalítani, hogy fiatal emberek vérét itatták vele. Gyakran akartak állatvért ke­verni az emberi vérbe, ami mindig halállal végződött A század elején felfedez­ték a nátrinmeitrát alva- dásgátló hatását és fel­használási módját, valamint azt, hogy az emberi vörös'vérsejtben és savóban sokféle vérváltozat lehetséges. A nullás, az A és a B vércso­porton belül körülbelül százra tehető az alcsoportok száma. A negyvenes években felfe­dezték az RH vércsoportrend­szert is. Ma már fontos életmentő gyógyszer a vér. Ezért öt és fél millió forintból a technika minden vív­mányával felszerelt ..nagy­üzem” épül Gödöllőn. Az utca felől két, belülről há­rom emeletes lesz az intézet, amelynek belső műszaki be­rendezése már elkészült. Az automata kazánokat Hollan­diából hozták, biztosításul két­féle áramforrással rendelkez­nek. Lesz itt járóbeteg-rende­lés, transzfúzióra alkalmas ben 310,7 millió négyzetméter pamut- és 34,5 millió négyzet- méter gyapjúszövetet termelt a textilipar. Az adatok összeve­tése fölöslegessé teszi a mél­tatást; önmagukban beszé­desek. A termelés mennyisé­gi növekedése — akárcsak a többi szocialista országban, hazánkban is — szükségsze­rű velejárója volt az élet- színvonal emelkedésének. (Mert volt ugye „lódenkor- szak” is ...) 1950-hez mérten a textilipar termelése 281. és 1960-hoz mérten 153 százalé­kot tett ki 1968-ban. 1960 és 1968 között évente átla­gosan hat-hét százalékkal növekedett a termelés, 1968- ban viszont egy százalékkal kisebb volt. mint 1967-ben, s 1969-ben az 1968-as szint 93 százalékát érte csak el. Közre­játszottak ebben — közismert, sokat bírált — értékesítési nehézségek is, ám veszélyes tévutakra vezetne csakis itt látni a megtorpanás okát. A megtorpanásban, a ter­melés visszaesésében döntő része van annak, hogy a ha­zai textilipar jóval nagyobb gondot fordított a termelő­helyek bővítésére, mint a műszaki fejlesztésre, s hogy csak bizonyos késedelemmel ismerte fel a változó fogyasz­tói igényeket, s tétova mó­don látott hozzá kielégíté­sükhöz. Az adatok egyértelműen igazolják a fentieket. Az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés 1968-ban 83 százalékkal volt több, mint 1950-ben, 1960-hoz mérten viszont már csak 29 százalék volt az emel­kedés. Míg 1960 és 1968 kö­zött évente átlagosan négy-hat százalékkal növekedett az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés, addig 1988-ban az 1967. évi 97 százalékára esett visz- sza, 1969-ben pedig az 1958-as szint 93 százalékát érte el csu­pán. (A fejlett tőkés orszá­gokban tizenöt év alatt a teljes termelésnövekedést ter­melékenységemelkedésből fe­dezitek.) Lassú változás A gondok fő forrása — a gazdasági hatékonyságot, a fo­gyasztói igények kielégítését tekintve egyaránt — az, hogy a szükségesnél lassúbb a gyár­tás- és gyártmányfejlesztés a textilipar, mint ágazat, egé­szében. Az eredmények nem lebe­csülendők. 1960-ban például még csak 11 százalék volt az automata szövőgépek aránya a teljes állományon belül, 1968- ban ez 28,2 százalékot ért eL A szintetikus alapú anyagból készült vegyiszálak hazai ter­melése 1960-ban mindössze 367 tonnát tett ki, 1965-ben 2329, 1969-ben 5078 tonnára emelkedett. A textilipar teljes alapanyag-felhasználásán be­lül a szintetikus szálak része­(Foto: Urbán) sedése az 1960. évi szerény 1,8 százalékról 1968-ban 7,2 száza­lékra nőtt, viszont az átlagos­nak tekinthető nemzetközi színvonal ma már 16—17 szá­zalékot ér él. A példák sora tetszés sze­rint gyarapítható. A textilhor- dozós műbőrök gyártása nyolc év alatt két és félszeresére emelkedett. 1960-ban hazánk­ban még egyáltalán nem készí­tettek laminált kelmét, 1965- ben is mindössze 640 ezer négyzetmétert, 1963-ban vi­szont már 5,1 millió négyzet­méter ilyen anyag készült. 3 év alatt megkétszereződött a nem szövött textíliák mennyisége, viszont a teljes textiliparon balül még mindig kicsi — 11,8 százalék, három év alatt csu­pán 0,8 százalékkal emelkedett — a kötött textíliák aránya, holott ma ez a legkeresettebb cikk... Szándékosan válasz­tottunk olyan példákat, me­lyek a kontraszt élességével világítanak rá arra, hogy nem magával a fejlődéssel, s an­nak irányításéval, hanem ütemével van baj. Leegy­szerűsítve, de az igazságot megközelítve: a textilipar nem abból gyártja a legtöbbet, amit a vevők az üzletekben legin­kább keresnek. (Amiben per­sze, megtalálható a kereskede­lem óvatossága, konzervati­vizmusa is.) Szilárd szellemi alap A megyében egy textilipari nagyvállalat — a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat — egy ön­álló gyár — a Váci Kötöttáru­gyár — és hat gyáregység működik. A legutóbbi évekre visszatekintve megállapíthat­juk, hogy jelentős, alapvető változásokat végrehajtó beru­házásokat sehol nem valósí­tottak meg, néhány bővítés ki­vételével. Éppen az anyagi ala­pok szűkössége tolja előtérbe a szellemi kapacitás fokozottabb kihasználását. Az ország tex­tiliparában több, mint tízezer műszaki dolgozik, s a bányá­szatot, valamint a közlekedési eszközök gyártását követően itt tevékenykedik a legtöbb szakmunkás. A fejlesztés hely­ben levő szellemi alapjai tehát szilárdak. Elsősorban ott lehet azonnal „termőre fogni” ezeket az ala­pokat, ahol nem rekedt meg a fejlődés a legutóbbi két esz­tendőben, így például a se­lyemiparban. Másutt első­sorban a sorok rendezését szükséges végrehajtani. A gyártmányszerkezet radikális változtatását — s ezen belül a kimántázások számának jelen­tős növelését, a lehetséges vá­lasztók kényszerítő erejével is hatást gyakorolva a kereske­delemre —, figyelembe véve azt, hogy a pamut- és kártolt- anyagok iránt — világszerte! — rohamosan csökken a keres­let. Növekszik viszont a szin­tetikus, s a szintetikus beke- verésű termékek esetében, egy­re többen keresik a kötött, körhurkolt, nemes kikészítésű anyagokat, a felsőruházatban, különösen pedig a kabátoknál teljesen divatjamúlttá lettek a nehéz szöveteik stb. Az országban 167 textilipari ipartelep — ún. gazdasági egy­ség — működik, s Pest megye v részesedése a teljes textilipari termelésből az átlagosnál na- gyobb. Ha így nézzük, akkor a röviden megvont, csak a leg- íontosabbakra szorítkozó mér­legből következő elismerés és kritika is 167 részre oszlik, a megye részesedése azonban iitij is több az átlagosnál. Ha az el­ismerés és a kritika 167 részre oszlik, hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a teendők címzett­je is ugyanennyi. A textilipar üzemei — mint minden más iparágé —, most készítik ne­gyedik ötéves tervüket. Nem lehet egy percig sem kétséges, hogy a tervek reális megala­pozásához elsősorban a harma­dik ötéves terv, s azon belül is a legutóbbi két esztendő ta­nulságait szükséges rendkívül alaposan elemezni. Ahogy az sem lehet vitás, hogy a negye­dik ötéves tervre szóló elkép­zelések fő vonala, a fejlődés fő iránya a műszaki haladás, a technológiai tökéletesedés, az erők és adottságok ésszerű át­csoportosítása kell, hogy le­gyen. Mészáros Ottó Épül a vérellátó Gödöllőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents