Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

4 "x^frtap t 1970. FEBRUAR 26., CSÜTÖRTÖK Döbbenet Színházba menet tükörbe nézek, hogy nyakkendőm igazítsam, s a fénytől rebbenő szemembe, ősapám kajánul vissza kacsint. S én falfehéren nézem őt, az elismert őst, — tankönyvből ismerőst, s megdöbbenek. Pedig én vagyok utódja, a ronda, torz, — szőrökkel ékes, s még emberi érzésre kétes, vigyorgó fenevadnak. S mégis bénít a döbbenet, és tétován, sután, úgy indulok meg e találkozás után, mint kit villanyáram ért. Borbély Tibor Tizennégy szám kiváló Kiosztották a kamarazene-fesztivál díjait A z utánpótlás gondjai I. A több és a kevesebb bűvös köre A Pest megyei zeneiskola növendéked vettek részt a ceg­lédi Erkel Ferenc Zeneiskola hangversenytermében megtar­tott V. kamarazene-fesztivá­lon. Az ünnepélyes verseny- jellegű hangversenyt dr. Laka­tos József, Cegléd Városi Ta­nácsának titkára nyitotta meg. Egymás után mutatkoztak be a zeneiskolák tanulói verseny­darabjaikkal. Elsőként a ven­déglátók léptek emelvényre. Ökot követte a Budai Járási Körzeti (Érd) Zeneiskola be­mutatkozása, majd a Váci Já­rási Körzeti Állami Zeneisko­la (Fót) növendékei játszottak. Valamennyien nagy sikert arait;®:, akárcsak az abonyi, a nagykőrösi, szentendrei és a monori kamarazenészeJ$. A kamarahangversenyre jel­lemző volt, hogy az elmúlt 25 év magyar szerzőinek művei­ből is szép számmal választot­tak versenydarabot a fiatalok. — Ebből is látható, hogy a mai zene egyre jobban tért hó­dit. A fiatalokhoz már köze­lebb áll a XX. század muzsi­kája, mint a klasszikusok — mondta az előadás szünetében Fasang Árpád, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. Pozsonyi Béla zeneiskolai tanfelügyelő szerint örvende­tes, hogy az első olyan tanév­ben, amikor a minisztérium is elismert tantárgyként kezeli a kamarazenét, ilyen színvona­las hangversenyen bizonyítják a zeneiskolák tanulói: nem el­avult műfaj, érdemes foglal­kozni vele. Kamarazene-ff ztivál lévén, legilletékesebb veleményalkotó Szekeres Kálmán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola kamara tanszakának vezetője, a zsűri elnöke mondatta: — Az iskolai zenei fesztivá­lok színvonala már-már a hi­vatásos hangversenyek szint­jére emelkedik. Az elődöntő­ben játszott számok közül, sajnos, jó néhányat időhiány miatt kellett kihagynunk. Pe­dig azok előadása esetleg csak egy árnyalattal volt gyengébb, mint a döntőn elhangzóké. Tegnap a Fészek Klubban osztották ki a Pest megyei ál­lami zeneiskolák V. kamara­zene-fesztiváljának díjait. Ti­zennégy produkciót értékelt maximális pontszámmal a zsű­ri. Néhány ezek közül: Calda- ra: Kamara szonáta, I—III— VI. tétel. (Abonyi zeneiskola.) Schubert: D-dúr szonatina I. tétel. (Ceglédi zeneiskola.) Purcell: Chaconne (Budai já­rási körzeti zeneiskola.) Orff: Der alte Kasstalter. (Nagykő­Feívétcíre keresünk FÉRFI MUNKAERŐKET 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanított munkára. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár Budapest IV., (Újpest), Baross utca 99. rösi zeneiskola.) Schubert: Pásztor a sziklán. (Szentend­rei zeneiskola.) Becker: G-dúir szonáta I—II. tétel. (Váci ze­neiskola.) A Partéiét márciusi számából A Pártélet márciusi száma hazánk felszabadulásának 25. évfordulójával foglalkozó ün­nepi szám lesz, a jubileumi ünnepségekhez kíván első­sorban segítséget adni. A szerkesztőségi cikk átfogó politikai elemzését adja az el­telt 25 évnek, vezérfonalul szolgálhat a pártszervezetek ünnepi beszédeinek elkészí­tésénél. Több cikk foglalko­zik — Apró Antal, Garai Gábor, Rácz Albert írásai —, a 25 év fejlődésének gazda­sági, társadalmi, politikai, kulturális eredményeivel, a szocialista országok összefo­gásának szerepével, jelentősé­gével. Sok kisebb színes írás található még p felszabadu­lás és a 25 év egy-egy / epi­zódjáról. A vezető pártszervek mun­kájából rovatban, a Köz­ponti Bizottság februári ülé­sének határozatairól ismerte­téseket közöl a lap. Az országos agitációs és propagandatanácskozásról szó­ló tudósítás keretében közli Kádár János felszólalását és kivonatosan Grósz Károly előadói beszédét az agitációs és politikai tömegmunka idő­szerű kérdéseiről. A folyóirat gazdqg képes mellékletben is köszönti a jubileumi évfordulót. Az utóbbi években az egész országban csökkent azoknak a fiataloknak a száma, akik ipa­ri tanulónak jelentkeztek az általános iskola 8. osztályának elvégzése után. Ezzel szemben a fejlődő ipar és technika miina nagyobb mértékben kö­vetel jól képzett, szakmáját szerető fiatal munkásokat. A számok tükrében Az 1969—70-es tanévre Pest megyében, a Munkaügyi Mi­nisztérium közvetlen felügye­lete alá tartozó hat iparita- nuló-initézeitbe és a MŰM Pest megyei Igazgatósága kezelésé­ben működő kilenc iskolába összesen 4074 tanulót vettek fel, hogy 81 szakma fortélyait elsajátíthassák. A minisztéri­um előzetes tervként 4800 ta­nuló beiskolázását hagyta jó­vá, a felmért igények alapján. A tervet nem tudták teljesíte­ni, hétszázzal kevesebben je­lentkeztek szakmunkástanuló­nak, mint szükséges lett vol­na. S mint ahogy várták. — Hogyan alakul az 1970— 71-es iskolaév terve? — kér­deztük Tóka Zoltántól, a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadójától. — A kérések már befutot­tak, de előre látjuk, hogy tel­jesíthetetlenek. Okulva a tava­lyi tapasztalatokból. Hiszen csak a megyei minisztériumi iparvállalatoknak több mint 3000 szakmunkásra lesz szük­ségük négy év múlva, mikor a jövőre tanulni kezdők meg­kapják a szakmunkásbizo­nyítványt. A tanácsi vállala­tok 439, a szövetkezetek, ktsz- e& 303, a mezőgazdasági üze­mek 212, a kisipar 574, a Bel­kereskedelmi Minisztérium vállalatai 344, a SZÖVOSZ 181, a MÉM 396 szakmunkást igényelt. Ennyi gyereknek kel­lene, a — most minden általá­nos iskola 8. osztályosai között — kiosztott jelentkezési la­pokra valamelyik iiparitanulő- intézetet beírnia. — Hová lesznek hát a ti­zennégy évesek ? — Véleményem szerint a szakközépiskolák vonzzák őket: szakmát, plusz érettsé­gi í szerezhetnek egyszerre, egy évvel több tanulással. Az érdeklődés és a jelent­kezési arány csökkenése a leg­feltűnőbb a vasas szakmában. Nézzük meg közelebbről, mi a helyzet a megye egyik leg­nagyobb iparitanuló-intézeté- ben, a 208-as szigethalmi is­kolában? Arányok Az 1970—71-es Oktatási évre 14 szakmára hirdettek felvé­telt. Ebből hatot: az autószere­lőit, a karosszérialakatosiit, a szerszámkészítőit, az esztergá­lyost, a villanyszerelőit és a géplakatosit, emelt szinten ta­nítják, azaz, azok a tanulok, akik ezek közül választanak, a gimnázium harmadik osztá­lyában tanulhatnak tovább a szakmunkásvizsga után, hogy az érettségijük is meglegyen. A szakmunkásképzéssel egy- időben ugyanis a középisko­lák 1—2. osztályénak tananya­gát is elsajátítják. Az intézet 1950-ben kezdte meg munkáját, a Csepel Autó­gyár hívta létre, hogy szak­munkás utánpótlását bizto­sítsa. 1956 óta a MüM. fel­ügyelete alá tartozik, feladata, hogy a ráckevei járás gyere­keiből a környező üzemeknek, így elsősorban, és változatla­nul a Csepel Autógyárnak, azután a Pestvidéki Gépgyár­nak és a MAHART üzemeinek szakembereket képezzen. Az intézet a vele szemben támasztott követelményeknek, egészen az elmúlt tanévig meg is felelt. Több ezer, a fel­sorolt üzemekben dolgozó szakmunkás sajátította el itt mesterségének fogásait. A ta­nulólétszám megközelítően 1200. Minden évfolyamban tíz osztály, 25, 30 gyerekkel. Tavaly ősszel azonban, alapo­san megcsappant a jelentke­zők száma: az első évfolyamon négy osztállyal kevesebbet in­dítottak, mint tavalyelőtt. A jelentkezők 70 száza­léka az autó-, motor- szerelő szakmát választotta. Miután ott a helyeket villám­gyorsan betöltötték, egyénen­ként kellett rábeszélni, és a többi szalon a felé' irányítani a gyerekeket. Divatos szakma — S milyen az idei kép? — kérdeztük Bordi Józseftől, a Csepel Autógyár oktatási osz­tályának vezetőjétől. — Ugyanez, illetve még rosszabb. Már az előjelentke- zések során „elkelt” csaknem minden autószerelői hely, a forgácsoló szakmák közül azonban, például esztergályos­nak, még senki sem jelentke­zett. Zárójelben: az intézet erre a szakmára várja a leg­több tanulót, 152-t szeretné­nek felvenni, erre van leg­nagyobb szükség a gyárban, míg az utána következő kö­szörűs szakmára is csak 62 gyereket várnak, tehát keve­sebbet, mint az esztergályos­tanulók felvehető létszámának felét. Mi az oka ennek az arány­talanságnak, s van-e kilátás arra, hogy kedvezően meg­változik a helyzet? A riport második részében keressük er­re a választ Varga Vera KESZTHELY 101 szoba Felújítják a keszthelyi Fes- tetics-kastélyt. A 101 szobás kastély épületére 1887-től sem­mit sem költött a Festetics család. 1941-ben emiatt már megroppant a nagy márvány­terem fala, amelyet újabb fa­lakkal takartak el, és a leg­szebb helyiségből vendégszo­báikat alakítottak ki. Az épüle­tet az 1975-ig tartó program szerint kívül-belül felújítják mintegy 70 millió forintos költ­séggel. A Helikon könyvtárnak és a járási könyvtárnak helyet adó szárny felújítását, valószí­nűleg már idén befejezik. Szivárvány Balkán — Kolibri A fogyasztói, illetve keres­kedelmi igények, valamint a termelői lehetőségek figyelem- bevételével állította össze idei gyártási programját a Kanizsa Bútorgyár, öt típus­ból 20 000 szobaberendezést gyártanak, illetve adnak át ebben az évben a kereskede­lemnek. Már gyártják és rö­videsen kapható lesz a leg­utóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott Szivár­vány, Balkán és a Kolibri tí­pusú szobaberendezés. Seres Gabriella Holland könyv­Budapesten az Akadémiai Köny­vesboltban meg­nyitották a hágai Mouton et Co. ki­adó könyvkiállí- tását. A holland kiadó 130 angol, francia és néhány orosz nyelvű könyvet mutat be a nyelv- és iroda­lomtudomány, va­lamint a társada­lomtudományok köréből. A kiállítást Ber- náth György, az Akadémiai Kiadó igazgatójának be­vezetője után J. J. C. Van der Wilk kereskedelmi igazgató, a hol­land kiadó képvi­selője nyitotta meg. mm mssßm 22. Rossz a hangütés, hepciáskodás nélkül, aggódva rokonszenvesebb és visszhangot keltőbb lehetne az egész. De ráció van benne, tagad­hatatlan, ez a Fésűs Járó a valóság tényeiből indul ki, végre is az oro­szokat várjuk ide, nem az angol­szászokat. Géza a késével játszik, a tányér mintáit követi karistolva, kék szőlőfürt van a tányéron, kék indákkal, kék levelekkel. — Nem hiszem — mondja —, hogy erről az oroszoknak tartoz­nánk számadással. — Hát kinek? — Legelőbb is tulajdon lelkiisme­retünknek. Aztán majd azoknak a magyar fórumoknak, amelyek a há­ború után megvizsgálják, remélhe­tőleg tárgyilagosan, mit tudtunk volna elkerülni, és mit nem. — Rendben van. dehát az oro­szokat támadtátok meg! Náluk dúltatok, vagy nem? — Hogyne — mondja Géza gú­nyosan —, ahányszor injekcióstűt vagy kaparót vettem a kezembe, folyton arra gondoltam, na, most elintézem őket. — Nem rád céloztam! Te orvos vagy, bár ember is, állampolgár, tehát az egész nem olyan egysze­rű . . De ismétlem, nem rólad van szó. Gallai teszopja a főzőkanál végét. — Világos — mondja, és a leve­gőt csápolja a kanállal —, ez a pap­rikajancsi minket leckéztet. Hát. figyelj csak rám. seggfejű barátom, én írtam alá a hadparancsot, nem olvastad? Irány Moszkva, előre a hazáért rneg mindenért, Gallai Fri­gyes tartalékos hadnagy és textil­ügynök. A kormányzó úr a kloze- ton ült éppen, még onnan is kiabált kifelé, nem akarom, gyerekek, nem kockáztatok egy csepp magyar vért se, de én erőltettem, ne hülyéskedj, Miklós bátyám, csináljunk már egy disznó nagy háborút, végre meglesz a magyar—japán határ... — Ez nem tréfa! — Nem is! — Gallai levágja a kanalat az asztalra, nyaka kidagad, nyála szétfröcsköl a tányérok fe­lett, ahogy kiabál, egyre jobb étvá­gyam lesz a lecsóhoz. — Te mit csináltál a büntetőszázadban? — Aknát raktunk le. — Ki elé? Na! — Hát... Hogy lehet ilyesmit kérdezni? Ki elé raktuk volna? — Mondd ki, mert szétverem a fejed, az anyád szentségit! Deső int. ennek semmi értelme, Gallai azonban belevadul. — Kimondani! —. A», oroszok elé... — Ügy! De miért? Nyelted volna le az aknát! Vagy tóiért nem dob­tad a tisztek közé? — Nem lehetett. Te is tudod, hogy ... — Én. tudom! Fogom is a pofá­mat. nem prédikálok! Mondták, tettem. De te? A büntetőszázad előtt mit csináltál9 Halljuk csak — Börtnnhen voltam. — Azelőtt? — Csepelen. — De hol? — Weiss Manfrédnál dolgoztam. — Mit? — Amit kellett. Utoljára gránát­hüvelyeket. — Ahá! Hát azt miért csináltad? — Hadiüzem, ezt mindenki tudja. Ott nincs mese, katonai parancsra megy minden. — De miért nem tagadtad meg? Nem tudtad, hogy a mi tüzérsé­günk kire lő? — Tudtam. Mondtam is, én köz­ben folyton mondtam, azért vágtak a... — Nem érdekel, mit pofáztál! Té­ged se érdekelt, mi mit lefetyeltünk egymás közt a fronton, mit gon­doltunk magunkban ... Mit tettél, ez a lényeg! Hát én megmondom, miért engedelmeskedtél. Féltetted a szar bőrödet, nem akartál megdög- leni... Felelj! Meg akartál dögleni ? — Nem, de én ... ^ — Ennyi elég. A dumát elhagy­hatod. — Nem duma! Kivégezhettek vol­na, a században nem egyet a sze­münk előtt... És én önként vállal­tam. amiért becsuktak! Énrám az elveimet nem parancsolták rám. mint rátok a frontot! Én mindig magamtól, és ez mégiscsak más ... — Hát mi? Az istenedet, csak úgy meguntuk, és kész? Hadbíróság elől lógunk, már alulról szagolnánk az ibolyát, németekre lőttünk, nem a pofánkkal, hanem puskával... — Elég! — mondja élesen Deső. — Ebédeljünk. Fésűs Járó elképedve nézi a ka­tonákat. — Ti? Hát ezt nem tudtam... Ha tudom, én... Deső leinti. — Felesleges erről beszélni. A sikertelen vállalkozások sorsa az, hogy el kell feledni őket. — Akkor is ... Szóval lőttetek? És hogyan történt? — A főhadnagy úr tűzparancsot adott — mondja Gallai —. mi meg lőttünk. Olyan csinn-bumm volt, a gyönyörű krisztusát, ropogott a kör­nyék, láttad volna, behúzta nyakát a német, de hát tíz percig tartott a vásár, aztán egyik vizsgálat a má­sik után. Te is lőhettél volna, egyen meg a rossebb, kihozod az embert a sodrából... Kínálta a főhadnagy úr a pisztolyát, Igaza volt, ha olyan fene nagy természet van benned, kilyuggathattad volna a csendőröket. — Féltem. — Hát akkor? — Nem érted? Félek, de mégis kellene valamit.. Magamat is kí­nozom. nemcsak titeket, ha folyton rákérdezek erre a nyavalyás élet­re... hát miért nem? Lehetett vol­na. Lettünk volna! De a kutya is minket mart. mindenfélék voltunk, hazaáruló bitangok, bűnözők, amit akarsz, csak ember nem. Irtott, aki hozzánk fért. Ügy kiirtottak min­ket, úgv megritkultunk' És nem hit­tek nekünk, a lelkünket kitettük, de bárkinek inkább, csak nekünk nem ... Most aztán itt vagyunk, magát is utálja az ember, miért olyan teheWlen. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents