Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
1970. FEBRUÄR 24., KEDD PFST »IEC1 5gJ£ís*iíip 3 Krüger György szocialista brigádvezető Dobrovitzky Antalné vcrsenyfelclős & Koller Tamá&né pb-titkár Most a Mechanikai Műveit Janus arcának nevetős profilját mutatja felénk. A nők mosolyognak, akik már rég átvették a hatalmait itt, és most velük együtt mosolyog az egész gyár. De Sátor János igazgató és vele együtt a többi férfi, az üzembon. dolgozók és a vezetők ezt nem bánják, sőt, örülnek ennek az évek óta gondosan előkészített puecsnak. Mert amióta a női junta hatalomra került, mindannyiuknak jó dolguk van. A páríbracötság titkára, Koller Tamásaié, a szakszervezeti bizottság ötfaára, Agárdi Istvánná, a versenyfelelős Dobrovitzky Antal - né, és ki tudná még felsorolni azokat a nőket, atkáiknak az útja különböző inunlcaihelvekről ezekbe a politikai pozíciókba vezetett. A nők tehát ott serénykednek a férfiak mellett, bár jóllehet, ez’ éppen fordítva van, csak a nők mesterien úgy rendezik a dolgokat, hogy a férfiak ezt higy- gyék. Mindegy, hogy ki mit gondol, a lényeg: jó. hogy a nők ött élnek, mert ahol a férfi dörgedelem már nem segít, sőt, a fantáziájuk is megfeneklik, ott teremnek a nők, és puha emberségükkel, halk, érzelmekre is ható szavaikkal mindig besegítenek a napi vezetésbe. És mert tíz, húsz éve élnek és dolgoznak a gyárban, fantáziájuk színessé és merésszé Vált, segítenek a tervezésnél, a gyár jövőjének kialakításánál is. így van ez rendjén. A gyár dolgozóinak nagyobb fele nő, örömmel veszik, jó szívvel látják, ha vezetőik között is képviselve van a gyengébb nem. Átvették a hatalmat, de nem férfimódina. A hatalomban beníihagy'.ák a férfiakat is, szóval, nem egyszerűen a kocka fordult, a nők elvtársi módon megosztották a vezetés örömeit és nehézségeit a férfiakkal is. Az eredmény? Mielőtt erről konkrétan szólnánk, előlegezzük a bizalmat és a végredeményt közölnénk, amely jóllehet még csak vállalás. De amilyen elóreláftóak és okosak, valamint dolgos ke- zűek a mechanikásók, nyugodtan kijelenthetjük, az alant közölt vállalásit készpénznek veheti mindenki. Íme: „A Mechanikai Művek pályázata a „Szocialista Munka Vállalata” cím elnyerésére. A Mechanikai Művek célul tűzi ki a „Szocialista Munka Vállalata” cím elnyerését, hazánk fölszabadulásának 25. és Lenin elvtárs születésének 100. évfordulójának évében, a dolgozók munkaverseny vállalásaira építve. A cím elnyerése érdekében vállalkozunk:...” Nem soroljuk föl az okosan számba vett pontokat, hiszen ezekkel később minden gyáregységnél, műhelynél, brigádnál és embernél, ugyanilyen címszó alatt találkozunk. Hóimét veszi a bátorságot a vezérkar, amikor eaí a felajánlásit megteszi? Mire építenek? Értelmes, becsületes emberek, és jól tudják, hogy az ígéretüket be kell váltani, szavukat állni kell. Hogy egy szép napon jön a számadás és a számonkérés, akkor a párt és az állam vezetőinek szemébe kell nézniük. És ami még súlyosabb: annak a néhány ezer embernek is a szemébe kell nézniük, akiknek vezetőiül szegődtek. A kérdés drámai, a helyzet korántsem. Nem elveszett emberek a Mechanikai Mpvek társadalmi és gazdasági vezetői. Egy percig gyelemme méltó vállalást, öt gyáregység kilenc osztálya, tehát a vállalat dolgozóinak 88 százaléka közölte szándékát a vezérkarral, miszerint makacsul ragaszkodnak elképzeléseikhez, terveikhez, a gyár eredményeinek javításához. Most, a jubileumi évben és mindörökké. Értik, hogyne értenék ők is odalent a munkapadoknál a dörgést. Tudják, a legköny- nyebb kimondani: ezt és ezt akarom, ilyen és ilyen eredményeket szeretnék elérni. És tudják: ennek sora van, módja van, az eredményekhez kissé rögös az út. Hogy milyen úton indultak? Természetesen céljaikat, vágyaikat a gyár további felemelkedését, a .termelékenység növelésével, a selejt csökkentésével, anyag- takarékossággal, elsősorban a külföldről drága pénzen behozott anyagok megtakarításával kívánják elérni. A gyengeáramú gyáregység 4 millióra, az erősáramú gyáregység 3 millió megtakarításra tett fogadalmat Az utóbbi már a múlt év végére több, mint 2 milliót takarított meg az importanyagból. Külön szín, mondhatni bázis a gyár életében és fejlődésében a marcali gyáregység. Itt is hét szocialista brigád és 6 munkabrigád homorít a versenyben. Számukra most egy isten van, a gyártmányok korMintha csecselégy csípte volna meg őket. Mindannyian valamilyen különös, delejes, bágyatag álomban szenvedtek, műszaki vezetők és munkások egyaránt. Bizalmatlanul, ellenérzéssel fogadták a tervet nem bíztak, nem hittek saját erejükben. Átok ült az egész kollektíván, és ebben a nagy letörtségben gyakorta előfordult, hogy a munka előtt elmentek a piacra és a boltokba bevásárolni és csak késve jöttek dolgozni. Az sem volt ritka, hogy először hajnalonként bekapálták a háztáji tagot, aztán fáradtan, kutyául rossz közérzettel érkeztek a gyárba és fogtak a kályhakészítéshez. Hát persze, hogy nem bíztak saját erejükben, amelynek éppen a végéhez érkeztek munkakezdésre. Kiszívta erejüket a nap és a kapa. Most a legnagyobb eredmény: a marcaliak fölébredtek delejes álmukból, rossz szokásaikat feladták és ma már ők bizonygatják mindenkinek, hogy meg lehet csinálni, el lehet készíteni ebben az évben azt a 200 ezer kályhát, mi az egy ilyen lelkes kollektívának, megeszik szőröstül, bőröstül, ha jól rá vernek. Idehaza, a budai járásban sincs sok szégyenkezni valója a többezres kollektívának. Nem is szégyenkeznek, inkább büszkén dicsekszenek, például azzal, hogy a gyárban 4 brigád már több mint 10 éve elnyerte és azóta is védi a szocialista az évben már negyedévenként jutalmaznak. Szép summákat osztanak szét, természetesen év végén adják a legtöbbet a kiválóknak. És hogy a jutalom időben kerüljön annak, aki erre érdemes, hogy időben ne ússzanak, igazságban ne tévedjenek a gyáregység versenybizottságai, a vállalat versenybizottsága talpon vannak, állandó permanenciáfoan lesik, vizsgálják a munka lüktetését. Persze, hogy nem kap mindenki a dicsérő szóból és a jutalomból. Egyik setn fizetéskiegészítés. De hogy mindenki szóhoz jusson, hogy mindenki bizonyítani tudjon, a vezérkar kiírta a legjobb esztergályos, a legjobb gépírónő, a legjobb targoncás, a legjobb gépkönyvelő cím elnyeréséért a lovagi tonnát. Nem egyszerűen a becsvágykérdés ez. A bajnokok béremelést is kapnak. (Minden szik húzni a kocsit. A múltjuk gazdag, de ez a múlt kötelez. A vállalat dolgozóinak és vezetőinek szavát és termékeit már régen fémjelzik a piacon. 1969-ben például az illetékesek nem kis megdöbbenésére bejelentették, hogy terven felül 25 ezer olajkályhóval többet kívánnak gyártani a lakosság igényeinek kielégítésére. Itt is, ez esetben is a kijelentés volt a könnyebb. Hatalmas problémákkal találtál! szemben magukat. Mintha földöntúli erőit esküdtek volna össze ellenül!. Időnként teljesen érthetetlenül eltűnt a piacról a zománcozott palást. Budafokon, a zománcozó cég egyenetlenül gyártotta, és küldte ezeket a palástokat, ugyanakkor a kereskedelem elsősorban zománcozott árut kért. A másik nagy bánatuk Bor- sodnádasd volt. Szívrepesve, türelmesen várták a hengereit árut, ami úgy kellett volna számúkra, mint egy falat kenyér. És Borsodnádasd éhezte tte őket, napokon, hónapokon át. Csak év végére küldte azt, mit ütemesen az egész évben küldeni kellett volna. És furcsa módon ismét bejött a mondás: nincs kár haszon nélkül. 1969-ben meglehetősen sokat didergőit, fázott az ország, rossz volt hazánk szénellátása. Itt is valami különös tehetetlenségi erő sejdí- tendő, bedugult az import, és akadozott a hazai széntermelés. A Mechanikai Művek vezérkara összedugta fejét a gyár kollektívájával, és megtette, a már fentebb említett megdöbbentő bejelentést. Először 150 ezerről 180 ezerre, azután menet közben a variált, megemelt számot 205 ezerre dobták föL Gondoljunk bele: 1967-ben 60 ezer olaj kályha jött ki a Mechanikából. Két évvel később, tehát tavaly, szembefordulva és megverekedve minden nehézséggel, 205 ezer! És a jubileumi évben 300 ezer olajkályha gyártására esküsznek a vállalat dolgozói és vezetői. De rendelkezésünkre áil és szívesen közreadjuk a következő számokat is. 1957-ben 28 millió forint volt a gyár éves termelési értéke. 1970-ben (nem ámítás, a valóság realitása) 1 milliárd 300 millió forint lesz az éves termelési értékük. Bukovinszky Lajos szocialista Sátor János igazgató brigád vezető Agárdi Istvánná szb-titkár sem félnek ettől a találkozástól, szembenézéstől. Amire ez a célkitűzésük megszületett, már történt egy és miás lent az üzemekben, műhelyekben is. A Mechanikában 49 brigád versenyez a szocialista cím megtartásáért, 7 az elnyeréséért. 47 miunkabrigád tett fiszerűsítése. Mindannyian e felé fordítják arcukat, szívüket, eszüket, ezzel győznek vagy buknak. Mindenki tudja, hogy ez nagy dolog, ebben az oázisban éppenséggel ezer ember dolgozik (és nem hűsül). Érdekes metamorfózisom esett át itt mindenki. címet. A tmk-ban. az Alkotmány brigád, amelynek vezetője Bukovinszki Lajos, Kol- lerné, a pártbizottság titkára azt mondja, hegy ez természetes, hiszen Bukovinszki elvtárs alapszervezeti párttitkár. Az Alkotmánynál jóval nehezebb helyzetben, mélyebb talajú pályán futja versenyét a galvánüzemben a Tyitov brigád. Nehéz, piszkos munka. De pontosan ez a nehéz, ember- feletti küzdelem forrasztotta őket testvérien egybe. A Tyitov brigádra jóban, rosszban lehet számítani. A kísérleti műhely Előre brigádja is bedobta magát. A brigád tagjai túlmunkát végeztek. A pénzt berakták a bankba. Aztán, mikor eljött az ideje, megvendégelték a szovjet élvtársakat, a családtagjaikat, önmagukat és hozzátartozóikat. A brigád, sőt a gyár zöme Budapestről jár ki dolgozni a Mechanikába. Február 13-át természetesen ők is megünnepelték. A gyár kultúrhá- zában tartották meg Budapest fölszabadulásának 25. ünnepi évfordulóját. Bensőséges vacsora volt, kultúrműsor és tánc. A brigádtagak feleségeikkel és a szovjet elvtársakkal együtt önfeledten töltötték a megérdemelt pihenőt. Aztán pontosan, szépen egy embertől, brigádokon, műhelyeken keresztül eljutunk a gyáregységekig. A Mechanikában nemrégen két gyáregység a szocialista cím elnyeréséért startolt. Szép dolog. Egy-egy gyáregységben 400—500 ember dolgozik. A vezérkar (amelyben sok a nő) jó szívű és bőkezű. Jó szóval és különböző jutalmakkal biztatja az embereket. Ebben szakmában az első három helyezett.) A melós itt is óvatos és csavaros észjárású. A versenykiírás után azonnal a vezérkarnak szögezi a kérdést: mi történik azzal a bajnotokal, aki a cím elnyerésekor bérével mór elérte a kollektívplafont. A vezérkar bölcsen mosolyog, jogosan teszi, előrelátóak voltak. Ha a győztes a bérével a plafont nyaldossa, még mindig kaphat 15' százalékos javítást. Nevetséges. Ma már egy akkora vállalat vezérkara csak rendelkezik valamiféle pu- voárral A gúla, az egyes ember vállalásától a gyár fölajánlásáig, miszerint szívük vágya és óhaja szerint a „szocialista munka vállalata” címet szeretnék elnyerni — egyértelmű. A fő mutatók, minit már írtuk, azonosak. Itt, ebben a gyárban mindenki egy irányba igyekÉs a vezérkar ismét bölcsen mosolyog, jogosan teszi, előrelátóak voltak. Nemcsak kis apró, bérezési, jutalmazási ügyekben, nemcsak taktikai kérdésekben. Bár ki meri ezt kis ügyeknek nevezni? (Csak egy meggondolatlan újságíró.) De előrelátóak voltak, ahogyan a jó vezérkarhoz illik, a nagy stratégiai elgondolásokban, lépésekben is. Még az év elején elmondtál! elképzeléseiket a gyár kollektívájának. Bedobták a követ a vízbe, a víz továbbgyűrűzött, az emberek megtárgyalták, aztán megvitatták a politikai, társadalmi szervek, mindenki hozzáadta a maga obulusát, végül elkészült sok ezer ember agyának produktumaként a gyár életének forgatókönyve, a munka bibliája, mely szerint élnek és cselekszenek több ezren itt, a Mechanikai Művekben. Szöveg: SUHA Foto: GABOR %
