Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

8 rest hterei K^Círiap 1970. FEBRUAR 22., VASÄRNAP I BARANYI FERENC: Ha s süvít, ha hó vág Akár bélés báránybekecs csontig ható hidegben: szerelmed biztonsága úgy takart magába engem. Nem értek hozzám vad szelek: felfogtad őket, testmeleg szegült haragjuk ellen. S visszadalolták a napot az égre a pacsirták, szelíden lengtek a szelek s ringattak, mint a hinták. Teher lett oltalmad, hiszen akkor már félig meztelen dölyföltem volna inkább. Látod, csak akkor hordalak ha szél süvít, lia hó vág, mihelyt tavaszodik kicsit levetlek és a moly rág. Mégsem kívánod, hogy havas legyen sorsom (bár gyakran az), te báránybélű jóság. Egy kiállítás margójára Tetten érni a művészt Először grafikáival ismer­kedtem meg Ceglédien, a Kos­suth Múzeumban rendezett ki­állításán. Eszembe ötlött: raj­zaival régebben is találkoztam az Élet és Irodalom oldalain. Akkor már érdekeim kezdett a művész személye is. Amikor pedig elolvastam a Ceglédi Hírlapban Demény Ottó költő, a kiállítást megnyitó szavait, már tudtam, hogy megkísér­lem tetten érni az alkotót is. Tetten érni azért, mert kiván­csi lettem az alkotások mögött a művészre, és az alkotóban az emberre. Az embert, a jellemet, az egyéniséget sok minden meg­határozhatja, de talán a leg­erősebb hatást a környezete adja, ahová bekerül. De olyan is van, hogy az egyéniség alakítja ki saját környezetét, formálja <"""'"S"'"SS'm'SfSSSSfSSSMSSSSSfSSSSSfSSSSS.rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSS/í. 'Sf/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Bolgár István: MENEKÜLÉS K ilométereken át ültek egymás mellett az autóban szótlanul. A sofőr alacsony, mokány, rövidlátó kisember — úgy tűnt, peckesen ült a volán mellett. Ki kel­lett húznia magát, hogy kellő kilátása le­gyen a Volgából. Csaknem negyven éve ült már a volán mellett. Csak egyszer hiányzott, amikor a fia öngyilkos lett. Akkor vett ki három nap rendkívüli szabadságot. Mikor a temetés után ismét munkába állt, még szót- lanabb lett. A köszönésen kívül alig szólt egy szót. Utasa mellette ült. Jó néhány éve ismerte a zárkózott természetű embert. Ö maga is rit- kabeszédű volt, s így nem esett nehezére a gépkocsivezető szokása. A sofőr figyelmét teljesen lekötötte a ve­zetés, az utas élvezte a szinte nyárias októ­ber szépségeit. I Győrnél hangzott el az első hosszabb pár­beszéd. Az utas törte meg a csendet: — Uram, megiszunk valahol egy kávét? — Hol? — Ahol gondolja. Kávézás után rótták tovább az utat, Sop­ron irányába. A város előtt húsz kilométer­rel a gépkocsivezető váratlanul megszólalt. — Most meghallgathatjuk a híreket. Azzal kinyitotta a rádiót és elővette két lottócéduláját. A tíz kereszttel megjelölt két szelvényen összesen két találata volt. Ter­mészetesen egy-egy a két cédulán. — Ilyen az én szerencsém — mondta, s fejével haragosan kiintett a Sopron környéki tájra. Utasa megértőén bólintott. A jelzőtáblákon már a Fertő-tó előtti községeik neveit ol­vashatták. — Itt zajlott le az én nagy kalandom — kezdte a sofőr. — A háború utolsó hónap­jaiban Sopron környékére telepítették az egyik benzin és olajraktárt. Engem küldtek le, mint szakaszvezetőt raktárosnak. Felesé­gem, fiam és lányom Pesten maradt. Az el­ső feleségem ... Aztán közeledett a front, jöttek a légitámadások, a község remegett a félelemtől, mi lesz, ha a benzintartály talá­latot kap. Negyvennégy karácsonyán már nem volt petróleum a faluban. Jöttek hoz­zám az emberek, adjak nekik, legalább ka­rácsony estéjén égjen a lámpájuk. Mit tehet­tem, adtam nekik, hogy még szilveszterre is jusson. A z emberek pedig elláttak abból, ami nekik is volt. Feleségemtől, gyerekeim­től nem kaptam levelet. Csak azt tud­tam, hogy folyik a budapesti csata. Akkor bizony kellett a pálinka, bár sem előtte, sem utána két deci bornál többet nem ittam. .De akkor úgy éreztem, összeroskadok az ag­godalom súlya alatt. Mennyire vártam, hát­ha felbukkan egy ismerős, aki hírt hoz csa­ládomról. De nem volt szerencsém akkor se. Itt, özönlött a nép a nyugati határ felé, biztos volt közöttük ismerős, nem is egy. Va­lahogy azonban nem sikerült találkoznom velük. — Szinte oázisnak tűnt ez a kis Fertő-tó környéki falucska, a háború sivárságában, később azután légvédelmi ágyúkat telepítet­tek ide. Innen próbálták védeni Sopron lég­terét, ott rendezte be székhelyét a nyilas­kormány. Pokollá vált az élet A nyilasok egyre-másra razziáztak, keresték a katona- szökevényeket, akkor már fegvverbe szólí­tották a leventéket, meg a 60 éves férfiakat is. Az anvák, feleségek állandó készültségben voltak, hogy idején elbújtassák a fiukat, férjüket. — Aztán elérkezett érkezett a parancs: a Ausztnaoa Döntenem maradok? Elegem volt az egészből, úgy ha­tároztam, hazamegyek Pestre, megkeresem a családom. A falu lakói adtak civil ruhát, átöltöztem, de a pisztolyomat, meg néhány kézigránátot magamnál tartottam. Elhatá­roztam, nem kerülök élve a nyilasok kezé­re, láttam néhány szerencsétlen kiskatonát megkínozva, felakasztva. az én‘ órám is. Meg- raktárt kitelepítették kellett, megyek. \agy MINDEN TÖKÉLETES — A kiürítés előtt két nappal az esti szürkületben indultam el. Nem nyugatnak, hanem keletnek. A vállamra vettem egy gereblyét, hogy azt higgyék, helybeli gazda vagyak. Csak valahogy átjussak a fronton — fohászkodtam magamban. Éjszaka egy elha­gyatott csőszkunyhóra bukkantam, de ami­kor beléptem, bizony majd meghaltam ijed­temben. Mint a kísértetek, négy-öt árny, im­bolygó tt előttem. Ahogy beléptem, körül- \ vettek, mint az útonóllók, csak csendben,j szó nélkül. Egy csattanást hallottam, valakij felhúzta a pisztolyát. Hamar kiderült, hogy i sorstársakra találtam, ők is haza akarnak: jutni a fronton át. Az volt az az erdő — int: jobb felé —, valahol itt volt egy nagy német ■ lőszerraktár is, amit már a nácik nem tud- j tak kiüríteni. — Hajnalban aztán most már hatan el-; indultunk. Csapatban jobb volt. Déltájban I már nem tudtunk továbbmenni, annyira; közelkerültünk a fronthoz. Mit tehetünk? i Egyik társam azonban jól ismerte a környé-l két és így Szólt: innen nem messze van egy^j kripta, valamelyik grófi család századok' óta > ide temetkezik. Ha azt elérjük, megmene-j kültünk, mert a katonák nem szeretik a te-; metőt. M it tehettünk volna egyebet? Elindul-: tunk a kriptához. A csatazaj nem i csendesedett, inkább mintha közelebb i került volna hozzánk. Örökkévalóságnak j tűnt, amíg elértük a kriptát, egyik gránát-’ tölcsérből a másikba kúsztunk. Végre meg-| érkeztünk. Óvatosan, egyenként mentünk | be. Borzalmas látvány fogadott. Képzelje, ta-| lálat érte a kriptát, néhány koporsót is fel-l tépett a robbanás. A régi halottak még nem i is voltak annyira ijesztőek, de úgy látszik,; néhány új holttest is idekerült, ha nem is a| grófi család tagjai közül. Dehát már nem[ tudtak bemutatkozni, meg aztán a halottak; mind egyformák. Rövid időre elhallgatott, amíg cigarettára j gyújtott. . | — Ügy látszik, a halottak megvédtek ben- i nünket. Több mint két napot töltöttünk tár-; saságukban, de nem bántuk meg. A front; átvonult rajtunk. Olykor hallottuk a harc­kocsik láncainak csörgését, gépfegyverek kelepelését, hol közel, hol távolabb. Néha ki­kikémleltünk, de nem voltunk biztosak a dolgunkban. Végre, amikor teljesen bizonyo­sak lettünk abban, hogy a front áthaladt fö­löttünk, búcsút mondtunk a kriptának. De lám, meg is érkeztünk Sopronba. Az utas a városházánál kiszállt, hogy ügyeit intézze. Az illetékes azonban éppen ebédelt, a kedves, kis barna titkárnő aján­lotta, hogy egy óra múlva jöjjön vissza. — Az egyedüli bölcs tanács — gondolta —, ad­dig mi is ebédelünk. Az egyik hangulatos kis vendéglőben ebédeltek, gulyást ettek, meg ittak egy-egy deci soproni kékfrankost.: A kis titkárnő mindent előkészített, s ígyi ebéd után rövid fél óra alatt végeztek is. i Megnézték a várost, s aztán irány Budapest, i Amikor a városból kijutottak az utas csen-; desen megkérdezte: — Hogyan alakult tovább az élete? — Ja. igen, hol is tartottam? — Elhaladt a front a fejük felett és bú-[ csút mondtak a vendéglátóiknak. — Persze, búcsút vettünk, s mentünk Győr [ felé. Lehetőleg a dűlőutakat választottuk.[ mert igazolványunk nem volt más, csak a! katonakönyvünk, akkor pedig nem az volt a! legjobb ajánlólevél. Egy-egy házba betér-; tünk éjszakára. Volt pénzünk, fizetni tud-[ tunk volna, de a legtöbb helyen nem fogad-[ tak el semmit. így. gyalogosan elvergődtünk $ Győrig. Azt hittem, nagyon fáradt leszek, J de ahogy közeledtem célom felé, egyre * könnyebben ment a gyaloglás. Pedig keveset $ ettünk, de vitt a szívünk tovább. Győrött $ búcsút vett négy társam, voltak ott roko- $ naik. s néhány napra náluk akartak meg- $ húzódni. Különben is ők nem Pestre készül-^ tek. Csupán ketten indultunk tovább — így ért véget számomra a háború ... azt olyanná, amiben otthono­san mozog, amiben jól érzi ma­gát. Miklosovits László ilyen ember, azaz, ilyen fiatalember, mert mindössze huszonhat éves. Milyen a környezete? Nos, : megpróbálom elmondani. [ A ház, amelyben az ugyan- [ csak művészi szárnypróüálga- j tásait végző pedagógus felesé- • gével, M. Orbán Edittel latok [— parasztik áz. Meszelt falú, : repedezett, falu, nedves falú. : mestergereradás parasztház. [ Ilyen bizonyára rengeteg akad ; Albertirsán, azaz, ilyen még- : sem. Ilyen, csak ez az egy van. j A falon képek. Sajátok és : barnátok alkotásai. A polcokon j kisplasztikák és a népi élet i emlékei: korsók és köcsögök, [ Amott egy rokka. Szőnyeg, gi- S tár, cilinder és keménykalap i a másik falon. Magnó 150 te- ; kövecsei, rajtuk virág- és sira- I tóénekek, jazz- és beatzene, i Táskarádió. A XVIII. század ; olejare utaló, dúsan faragott, [kényelmetlen támlás szék és ; maii, kényeümes karosszékek. ; Bumfordi, degeszre tömött inagy mackó, és mosolyra im- : gerlő kismackó. ; — Nehéz gyarétokorunik volt ;— akasztja meg ámuló bárnu- i.fásomat 9, ;j^e9é®e.:T>,«3ÉJ* ; határoztuk el,, hogy ..a házas­sági évfordulónkra ilyenekkel i lepjük meg egymást. j Valami bizseregni kezd a | szívem körül. Furcsa érzés. ; — Amikor összeházasod­i tunk, egy magnónk volt, a tás- ikarádió, a gitár és a könyves- [polc. Ezt a szőnyegszövőrámát | most vettük, majd én fogom I használni. Laci meg fotózni ; szeret, kisfiimeket készíteni. [ Nézem a fotókat. Bartók i aszkétikus, intellektuális arca, I és a nem sok értelmet suigár- I zó, de annál ismertebb jazz- | zenész, Elvis Presley fejét. : Nagy László költő kutató és ! Petőfi Sándor lobogó tekint el­itét. Azután ismét Miklosovits [ László meghökkentő, az egy. [szerű szerkezetig lemeztelen!- [ tett képei. Érzem, tudom, ez a [ fiatal művész a dolgok mögé, a ! dolgok mélyére akar látni. A [ lényeg izgatja, azt akarja : megfogni, megnézni. Dehát, mi [a lényeg? Ki tud erre poníto- [ san megfogalmazott választ [adni? Ki? [ — Jó, ha az embernek van [saját világa. Ez a ház, s benne [ez a sok minden az én, a mi [ világunk. [ És aztán kimondja a lagna- [gyobbait: [ — Boldogok vagyunk! : Aztán magáról beszél, így: [ — Zalaegerszegen születtem, [ 1944-ben. A Budapesti Képző- [ és Iparművészeti Gimnázium­iban folytatott tanulmányaimat i meg kellett szakítanom. Fizi- ; kai munkát végeztem, s köz­ben igyekeztem magamat to­vább képezni. Egy évig a Za­lai Hírlap grafikai munkáit készítettem. Rajzaim rendsze­resen megjelenítek több újság­ban, az Ifjú Kommunistában, a Magyar Ifjúságban, az Élet és Irodalomban, és a megyei lapokban. Néhány képemmel először Zalaegerszegen, majd Szentendrén szerepeltem. Azóta Pilisen és Albertirsán mutatkoztam be nagyobb kol­lekcióval. A múlt évben fel­vettek a Fiatal Képzőművé­A SZTRATOSZFÉRÁBAN I nesztelenül keringtek a boly- i góközi utasszállító gépek. A i Maps telévígipp képeket sugár- í zőtt'a' Föícf lakóinak, ‘kellemes i meleget árasztott a mestersé- : ges napfény a decemberi dél- ; előttön. Vidám emberek cse- [ vegtek egymással és tiszta i szívből nevetgéltek. Csupán [ egyetlenegy férfi bolyongott ! gondterhelt arccal a jókedvű [sokaság között. Szerdai volt, la humorista. Bal csuklóján i megnézte a Polygora nevű kis [ szerkezetet, ami hűségesen [mutatta az évet, a hónapot, a [napot, az órát, perceket, a má- [ sodperceket, a légáramlást, [minden televíziós állomás mfl- [ sorát, ezenkívül viselőjének [vérképét, hőmérsékletét, szív- [ működését és modern magne- [ tofon módjára megörökítette [minden gondolatát az utókor [ számára. [ — Itt állok a 2070-es esz­[tendő telén, mint a század leg- ! nagyobb humoristája — je- : gyezte fel az elmés gépezet —, [ itt állok én, a zseni, aki hosz- [ szú életem alatt a szatíra fegy­verével küzdöttem a selejt el- [len, és íme, vége a karrierem- [nek, mert kifogyott a témám. [Minden tökéletes, nincs mit [ostorozni. i Így morfondírozott Szerdai, [aztán eszébe jutott, hogy régi | barátja, a Belforgalmi Ellenőr- ; ző Bizottság igazgatója vala- I mikor sok anyaggal látta el a 1 hozzá beérkező panaszokból. I Felugrott hozzá, hátha befu- i tott mégis valami panasz, hát­iba kitelik belőle egy karcolat- ; ra való. Hosszas csengetés [után maga az igazgató nyitott ajtót. — Bocsáss meg öregem — mentegetőzött —, egyedül va­gyok. Nyolcszáz főnyi személy­zetünket beutaltuk a Satur- nusra nyaralni. Nincs itt sem­mi dolog, én is csak azért jöt­tem be, mert várom a pénzes­postást. Mit parancsolsz? — Nincs témám! — zihálta a humorista. — Kivesztek a régi jó célpontok. Atomfűtés működik mindenütt, ki emlék­szik a TÜKER-re? Helikopte­rek bonyolítják le a közleke­dést, ki emlékszik a sárga vil­lamosra? Az autóbuszok közül is mgr csak az 5-ös van üzem­ben, de az is megáll, ha inte­getnek a megállóhelyen. Nincs Patyolat, mert régen feltalál­ták a piszkíthatatlan ruhát és nincs KÖZÉRT, mert a Sült­galamb Vállalat szájhoz szál­lít minden élelmet. Kihaltak a humoristák, már Csak' ketten vagyunk az égesz országban. Én, és az a tehetségtelen Szombati, de már ő is csak tengődik. Segíts rajtam, adj valami témát! Megesett a szíve az igazga­tónak a jóbaráton, kutatni kezdett a pókhálós fiókban és kihalászott egy aktát. — Megvan! Itt a panasz! Egy fogyasztó siránkozik, hogy „Pacal” címkéjű konzervet vá­sárolt, és amikor kibontotta, kiderült, hogy töltöttkáposzta van benne. Jegyezd! Selejt, pa­nasz, ostorozd! Szerdai arca felragyogott. — Szombatit meg fogja ütni a nukleáris guta! — mondot­ta és elrohant. Lázas mohósággal látott ne­ki a témának. Gyorsan írt egy karcolatot, aztán egy kis sza­tirikus operettet a kabarénak, majd egy televíziós darabot és egy panorámafilmecskét. Ami­kor ezzel elkészült, eszébe ju­tott, hogy kupiét is kellene ír­ni erről a hatalmas visszaélés­ről és már rótta is a sorokat: Azt hittem, hogy pacal, pacal, hát oszt a Felbontásnál kiderült, hogy káposzta Bumszitadráré Bumszí adrá! ÓRIÁSI SLÁGER lett belő­le. Az emberek már szomjaz­tak egy kis leleplezés után. Szerdai fürdőit a. népszerű­ségben és a tantiémben, ami­kor egyszerre kiderült, hogy az igazgató nem volt eléggé éber: felületességből egy több évti­zedes aktát nyújtott át Szer­dainak ostorozás céljából. Az ügyet már annakidején elin­tézték és azóta, ha egy kon- zervre rá van írva, hogy pacal, arra mérget lehet venni, hogy pacal van benne. A botrányt felkavarták, a leleplező Szer­dait megbélyegezték, és ekkor a már csaknem agonizáló Szombati, a másik élő humo­rista egyszerre életre kelt és gyorsan megtámadta a bűnö­söket a szatíra fegyverével. Gyorsan karcolatot írt az eset­ről, aztán villámtréfát, televí­ziós darabot, panorámás-bur- teszket, és végül egy pazar slá­ger-kupiét, amelynek refrén­jét még a cipészipari tanulók is fütyörészték a Tej-úton. Tardos Péter szék Stúdiójába. Az ÁFÉSZ- nél dolgozom, mint kirakat- rendező, dekoratőr. Milyen száraz, milyen lélek­telen egy ilyen felsorolás. Nem lényegretörő. Mert mi is a lé­nyeg? Ki tud erre pontosan megfogalmazott választ adni ? Ki? Azt hiszem, ők, ők ketten. Nem szavakkal, hanem élet­móddal. Ahogy élnek. Komolyan élik az életüket. Játékosan élik az életüket. Boldogok. K. I. ^'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. X [j — Tavaly alakult meg az § Országos Szövetkezeti önálló ^ utazási iroda: a Coopturist. | Az országos központ után ^ most Heves megyében is lét- ^ rehozták a Coopturist kiren-i S deltségét. ! j A lepkegyűjtö \ Különös hobbynak hódol ^ már hatodik évtizede Eszter- ^ gomban Blattny Lajos: lep- ^ kéket gyűjt. Tizenhatezer da- ^ rabból álló, a szivárvány min- ^ den színében pompázó, álla- | milag védett gyűjteményében ^ még véletlenül se akad két ^ egyforma pillangó, ^ Blattny Lajosnak 12 éves ^ kora óta szenvedélye ez a ^ gyűjtés. A preparált lepkék ^ mindegyike hibátlan. Egyik ^ módszere az, hogy a hernyó- | kát összeszedi a fákról, és a | lepkék már a kertjében levő S „farmon” látják meg a nap- ^ világot Pillangó-életük azon- i ban még a szokásosnál is rö- i videbb: ciángázba kerülnek. S Másik eljárása, hogy a kiváló S szaglóérzékkel rendelkező lep- S kéket sörben, mézben pre- | páráit almaszeletekhez csal- 5 ja. Itt elbódulnak az illattól, S és a ciános üvegben kötnek ^ ki. ^ A pillangók zöme Eszter- $ gom és környékének fauná- ^ jából származik. Több külön- ^ leges fajtát őriz Blattny La- ^ jós. Ezek között található ^szűznemzéssel, párosodás nél- ^ kül szaporodó is. Különleges ^ példány a Japánból szárma- ^ zó Saturnia Jamamai. A ^ nagyméretű lepke petéjét egy ^ belga orvos esernyőjébe reji- ^ ve csempészte ki a szigetor- ^ szágból, mert tilos volit a ki- vitelé. Aztán meghonosodott | Belgiumban, elterjedt Európa- szerte. I A 77 éves Blattny Lajos S még ma is nagy túrákat tesz. § Szaporítja gyűjteményét, s § közben fáradhatatlanul kutat- ^ ja Esztergom környékének ^ rovarvilágát. Ugyanis a Ma- ^ gyár Rovartani Társaság ^ megbízásából már harminc ^ éve megfigyelője ennek a kör- >5 zetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents