Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
8 rest hterei K^Círiap 1970. FEBRUAR 22., VASÄRNAP I BARANYI FERENC: Ha s süvít, ha hó vág Akár bélés báránybekecs csontig ható hidegben: szerelmed biztonsága úgy takart magába engem. Nem értek hozzám vad szelek: felfogtad őket, testmeleg szegült haragjuk ellen. S visszadalolták a napot az égre a pacsirták, szelíden lengtek a szelek s ringattak, mint a hinták. Teher lett oltalmad, hiszen akkor már félig meztelen dölyföltem volna inkább. Látod, csak akkor hordalak ha szél süvít, lia hó vág, mihelyt tavaszodik kicsit levetlek és a moly rág. Mégsem kívánod, hogy havas legyen sorsom (bár gyakran az), te báránybélű jóság. Egy kiállítás margójára Tetten érni a művészt Először grafikáival ismerkedtem meg Ceglédien, a Kossuth Múzeumban rendezett kiállításán. Eszembe ötlött: rajzaival régebben is találkoztam az Élet és Irodalom oldalain. Akkor már érdekeim kezdett a művész személye is. Amikor pedig elolvastam a Ceglédi Hírlapban Demény Ottó költő, a kiállítást megnyitó szavait, már tudtam, hogy megkísérlem tetten érni az alkotót is. Tetten érni azért, mert kiváncsi lettem az alkotások mögött a művészre, és az alkotóban az emberre. Az embert, a jellemet, az egyéniséget sok minden meghatározhatja, de talán a legerősebb hatást a környezete adja, ahová bekerül. De olyan is van, hogy az egyéniség alakítja ki saját környezetét, formálja <"""'"S"'"SS'm'SfSSSSfSSSMSSSSSfSSSSSfSSSSS.rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSS/í. 'Sf/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Bolgár István: MENEKÜLÉS K ilométereken át ültek egymás mellett az autóban szótlanul. A sofőr alacsony, mokány, rövidlátó kisember — úgy tűnt, peckesen ült a volán mellett. Ki kellett húznia magát, hogy kellő kilátása legyen a Volgából. Csaknem negyven éve ült már a volán mellett. Csak egyszer hiányzott, amikor a fia öngyilkos lett. Akkor vett ki három nap rendkívüli szabadságot. Mikor a temetés után ismét munkába állt, még szót- lanabb lett. A köszönésen kívül alig szólt egy szót. Utasa mellette ült. Jó néhány éve ismerte a zárkózott természetű embert. Ö maga is rit- kabeszédű volt, s így nem esett nehezére a gépkocsivezető szokása. A sofőr figyelmét teljesen lekötötte a vezetés, az utas élvezte a szinte nyárias október szépségeit. I Győrnél hangzott el az első hosszabb párbeszéd. Az utas törte meg a csendet: — Uram, megiszunk valahol egy kávét? — Hol? — Ahol gondolja. Kávézás után rótták tovább az utat, Sopron irányába. A város előtt húsz kilométerrel a gépkocsivezető váratlanul megszólalt. — Most meghallgathatjuk a híreket. Azzal kinyitotta a rádiót és elővette két lottócéduláját. A tíz kereszttel megjelölt két szelvényen összesen két találata volt. Természetesen egy-egy a két cédulán. — Ilyen az én szerencsém — mondta, s fejével haragosan kiintett a Sopron környéki tájra. Utasa megértőén bólintott. A jelzőtáblákon már a Fertő-tó előtti községeik neveit olvashatták. — Itt zajlott le az én nagy kalandom — kezdte a sofőr. — A háború utolsó hónapjaiban Sopron környékére telepítették az egyik benzin és olajraktárt. Engem küldtek le, mint szakaszvezetőt raktárosnak. Feleségem, fiam és lányom Pesten maradt. Az első feleségem ... Aztán közeledett a front, jöttek a légitámadások, a község remegett a félelemtől, mi lesz, ha a benzintartály találatot kap. Negyvennégy karácsonyán már nem volt petróleum a faluban. Jöttek hozzám az emberek, adjak nekik, legalább karácsony estéjén égjen a lámpájuk. Mit tehettem, adtam nekik, hogy még szilveszterre is jusson. A z emberek pedig elláttak abból, ami nekik is volt. Feleségemtől, gyerekeimtől nem kaptam levelet. Csak azt tudtam, hogy folyik a budapesti csata. Akkor bizony kellett a pálinka, bár sem előtte, sem utána két deci bornál többet nem ittam. .De akkor úgy éreztem, összeroskadok az aggodalom súlya alatt. Mennyire vártam, hátha felbukkan egy ismerős, aki hírt hoz családomról. De nem volt szerencsém akkor se. Itt, özönlött a nép a nyugati határ felé, biztos volt közöttük ismerős, nem is egy. Valahogy azonban nem sikerült találkoznom velük. — Szinte oázisnak tűnt ez a kis Fertő-tó környéki falucska, a háború sivárságában, később azután légvédelmi ágyúkat telepítettek ide. Innen próbálták védeni Sopron légterét, ott rendezte be székhelyét a nyilaskormány. Pokollá vált az élet A nyilasok egyre-másra razziáztak, keresték a katona- szökevényeket, akkor már fegvverbe szólították a leventéket, meg a 60 éves férfiakat is. Az anvák, feleségek állandó készültségben voltak, hogy idején elbújtassák a fiukat, férjüket. — Aztán elérkezett érkezett a parancs: a Ausztnaoa Döntenem maradok? Elegem volt az egészből, úgy határoztam, hazamegyek Pestre, megkeresem a családom. A falu lakói adtak civil ruhát, átöltöztem, de a pisztolyomat, meg néhány kézigránátot magamnál tartottam. Elhatároztam, nem kerülök élve a nyilasok kezére, láttam néhány szerencsétlen kiskatonát megkínozva, felakasztva. az én‘ órám is. Meg- raktárt kitelepítették kellett, megyek. \agy MINDEN TÖKÉLETES — A kiürítés előtt két nappal az esti szürkületben indultam el. Nem nyugatnak, hanem keletnek. A vállamra vettem egy gereblyét, hogy azt higgyék, helybeli gazda vagyak. Csak valahogy átjussak a fronton — fohászkodtam magamban. Éjszaka egy elhagyatott csőszkunyhóra bukkantam, de amikor beléptem, bizony majd meghaltam ijedtemben. Mint a kísértetek, négy-öt árny, imbolygó tt előttem. Ahogy beléptem, körül- \ vettek, mint az útonóllók, csak csendben,j szó nélkül. Egy csattanást hallottam, valakij felhúzta a pisztolyát. Hamar kiderült, hogy i sorstársakra találtam, ők is haza akarnak: jutni a fronton át. Az volt az az erdő — int: jobb felé —, valahol itt volt egy nagy német ■ lőszerraktár is, amit már a nácik nem tud- j tak kiüríteni. — Hajnalban aztán most már hatan el-; indultunk. Csapatban jobb volt. Déltájban I már nem tudtunk továbbmenni, annyira; közelkerültünk a fronthoz. Mit tehetünk? i Egyik társam azonban jól ismerte a környé-l két és így Szólt: innen nem messze van egy^j kripta, valamelyik grófi család századok' óta > ide temetkezik. Ha azt elérjük, megmene-j kültünk, mert a katonák nem szeretik a te-; metőt. M it tehettünk volna egyebet? Elindul-: tunk a kriptához. A csatazaj nem i csendesedett, inkább mintha közelebb i került volna hozzánk. Örökkévalóságnak j tűnt, amíg elértük a kriptát, egyik gránát-’ tölcsérből a másikba kúsztunk. Végre meg-| érkeztünk. Óvatosan, egyenként mentünk | be. Borzalmas látvány fogadott. Képzelje, ta-| lálat érte a kriptát, néhány koporsót is fel-l tépett a robbanás. A régi halottak még nem i is voltak annyira ijesztőek, de úgy látszik,; néhány új holttest is idekerült, ha nem is a| grófi család tagjai közül. Dehát már nem[ tudtak bemutatkozni, meg aztán a halottak; mind egyformák. Rövid időre elhallgatott, amíg cigarettára j gyújtott. . | — Ügy látszik, a halottak megvédtek ben- i nünket. Több mint két napot töltöttünk tár-; saságukban, de nem bántuk meg. A front; átvonult rajtunk. Olykor hallottuk a harckocsik láncainak csörgését, gépfegyverek kelepelését, hol közel, hol távolabb. Néha kikikémleltünk, de nem voltunk biztosak a dolgunkban. Végre, amikor teljesen bizonyosak lettünk abban, hogy a front áthaladt fölöttünk, búcsút mondtunk a kriptának. De lám, meg is érkeztünk Sopronba. Az utas a városházánál kiszállt, hogy ügyeit intézze. Az illetékes azonban éppen ebédelt, a kedves, kis barna titkárnő ajánlotta, hogy egy óra múlva jöjjön vissza. — Az egyedüli bölcs tanács — gondolta —, addig mi is ebédelünk. Az egyik hangulatos kis vendéglőben ebédeltek, gulyást ettek, meg ittak egy-egy deci soproni kékfrankost.: A kis titkárnő mindent előkészített, s ígyi ebéd után rövid fél óra alatt végeztek is. i Megnézték a várost, s aztán irány Budapest, i Amikor a városból kijutottak az utas csen-; desen megkérdezte: — Hogyan alakult tovább az élete? — Ja. igen, hol is tartottam? — Elhaladt a front a fejük felett és bú-[ csút mondtak a vendéglátóiknak. — Persze, búcsút vettünk, s mentünk Győr [ felé. Lehetőleg a dűlőutakat választottuk.[ mert igazolványunk nem volt más, csak a! katonakönyvünk, akkor pedig nem az volt a! legjobb ajánlólevél. Egy-egy házba betér-; tünk éjszakára. Volt pénzünk, fizetni tud-[ tunk volna, de a legtöbb helyen nem fogad-[ tak el semmit. így. gyalogosan elvergődtünk $ Győrig. Azt hittem, nagyon fáradt leszek, J de ahogy közeledtem célom felé, egyre * könnyebben ment a gyaloglás. Pedig keveset $ ettünk, de vitt a szívünk tovább. Győrött $ búcsút vett négy társam, voltak ott roko- $ naik. s néhány napra náluk akartak meg- $ húzódni. Különben is ők nem Pestre készül-^ tek. Csupán ketten indultunk tovább — így ért véget számomra a háború ... azt olyanná, amiben otthonosan mozog, amiben jól érzi magát. Miklosovits László ilyen ember, azaz, ilyen fiatalember, mert mindössze huszonhat éves. Milyen a környezete? Nos, : megpróbálom elmondani. [ A ház, amelyben az ugyan- [ csak művészi szárnypróüálga- j tásait végző pedagógus felesé- • gével, M. Orbán Edittel latok [— parasztik áz. Meszelt falú, : repedezett, falu, nedves falú. : mestergereradás parasztház. [ Ilyen bizonyára rengeteg akad ; Albertirsán, azaz, ilyen még- : sem. Ilyen, csak ez az egy van. j A falon képek. Sajátok és : barnátok alkotásai. A polcokon j kisplasztikák és a népi élet i emlékei: korsók és köcsögök, [ Amott egy rokka. Szőnyeg, gi- S tár, cilinder és keménykalap i a másik falon. Magnó 150 te- ; kövecsei, rajtuk virág- és sira- I tóénekek, jazz- és beatzene, i Táskarádió. A XVIII. század ; olejare utaló, dúsan faragott, [kényelmetlen támlás szék és ; maii, kényeümes karosszékek. ; Bumfordi, degeszre tömött inagy mackó, és mosolyra im- : gerlő kismackó. ; — Nehéz gyarétokorunik volt ;— akasztja meg ámuló bárnu- i.fásomat 9, ;j^e9é®e.:T>,«3ÉJ* ; határoztuk el,, hogy ..a házassági évfordulónkra ilyenekkel i lepjük meg egymást. j Valami bizseregni kezd a | szívem körül. Furcsa érzés. ; — Amikor összeházasodi tunk, egy magnónk volt, a tás- ikarádió, a gitár és a könyves- [polc. Ezt a szőnyegszövőrámát | most vettük, majd én fogom I használni. Laci meg fotózni ; szeret, kisfiimeket készíteni. [ Nézem a fotókat. Bartók i aszkétikus, intellektuális arca, I és a nem sok értelmet suigár- I zó, de annál ismertebb jazz- | zenész, Elvis Presley fejét. : Nagy László költő kutató és ! Petőfi Sándor lobogó tekint elitét. Azután ismét Miklosovits [ László meghökkentő, az egy. [szerű szerkezetig lemeztelen!- [ tett képei. Érzem, tudom, ez a [ fiatal művész a dolgok mögé, a ! dolgok mélyére akar látni. A [ lényeg izgatja, azt akarja : megfogni, megnézni. Dehát, mi [a lényeg? Ki tud erre poníto- [ san megfogalmazott választ [adni? Ki? [ — Jó, ha az embernek van [saját világa. Ez a ház, s benne [ez a sok minden az én, a mi [ világunk. [ És aztán kimondja a lagna- [gyobbait: [ — Boldogok vagyunk! : Aztán magáról beszél, így: [ — Zalaegerszegen születtem, [ 1944-ben. A Budapesti Képző- [ és Iparművészeti Gimnáziumiban folytatott tanulmányaimat i meg kellett szakítanom. Fizi- ; kai munkát végeztem, s közben igyekeztem magamat tovább képezni. Egy évig a Zalai Hírlap grafikai munkáit készítettem. Rajzaim rendszeresen megjelenítek több újságban, az Ifjú Kommunistában, a Magyar Ifjúságban, az Élet és Irodalomban, és a megyei lapokban. Néhány képemmel először Zalaegerszegen, majd Szentendrén szerepeltem. Azóta Pilisen és Albertirsán mutatkoztam be nagyobb kollekcióval. A múlt évben felvettek a Fiatal KépzőművéA SZTRATOSZFÉRÁBAN I nesztelenül keringtek a boly- i góközi utasszállító gépek. A i Maps telévígipp képeket sugár- í zőtt'a' Föícf lakóinak, ‘kellemes i meleget árasztott a mestersé- : ges napfény a decemberi dél- ; előttön. Vidám emberek cse- [ vegtek egymással és tiszta i szívből nevetgéltek. Csupán [ egyetlenegy férfi bolyongott ! gondterhelt arccal a jókedvű [sokaság között. Szerdai volt, la humorista. Bal csuklóján i megnézte a Polygora nevű kis [ szerkezetet, ami hűségesen [mutatta az évet, a hónapot, a [napot, az órát, perceket, a má- [ sodperceket, a légáramlást, [minden televíziós állomás mfl- [ sorát, ezenkívül viselőjének [vérképét, hőmérsékletét, szív- [ működését és modern magne- [ tofon módjára megörökítette [minden gondolatát az utókor [ számára. [ — Itt állok a 2070-es esz[tendő telén, mint a század leg- ! nagyobb humoristája — je- : gyezte fel az elmés gépezet —, [ itt állok én, a zseni, aki hosz- [ szú életem alatt a szatíra fegyverével küzdöttem a selejt el- [len, és íme, vége a karrierem- [nek, mert kifogyott a témám. [Minden tökéletes, nincs mit [ostorozni. i Így morfondírozott Szerdai, [aztán eszébe jutott, hogy régi | barátja, a Belforgalmi Ellenőr- ; ző Bizottság igazgatója vala- I mikor sok anyaggal látta el a 1 hozzá beérkező panaszokból. I Felugrott hozzá, hátha befu- i tott mégis valami panasz, hátiba kitelik belőle egy karcolat- ; ra való. Hosszas csengetés [után maga az igazgató nyitott ajtót. — Bocsáss meg öregem — mentegetőzött —, egyedül vagyok. Nyolcszáz főnyi személyzetünket beutaltuk a Satur- nusra nyaralni. Nincs itt semmi dolog, én is csak azért jöttem be, mert várom a pénzespostást. Mit parancsolsz? — Nincs témám! — zihálta a humorista. — Kivesztek a régi jó célpontok. Atomfűtés működik mindenütt, ki emlékszik a TÜKER-re? Helikopterek bonyolítják le a közlekedést, ki emlékszik a sárga villamosra? Az autóbuszok közül is mgr csak az 5-ös van üzemben, de az is megáll, ha integetnek a megállóhelyen. Nincs Patyolat, mert régen feltalálták a piszkíthatatlan ruhát és nincs KÖZÉRT, mert a Sültgalamb Vállalat szájhoz szállít minden élelmet. Kihaltak a humoristák, már Csak' ketten vagyunk az égesz országban. Én, és az a tehetségtelen Szombati, de már ő is csak tengődik. Segíts rajtam, adj valami témát! Megesett a szíve az igazgatónak a jóbaráton, kutatni kezdett a pókhálós fiókban és kihalászott egy aktát. — Megvan! Itt a panasz! Egy fogyasztó siránkozik, hogy „Pacal” címkéjű konzervet vásárolt, és amikor kibontotta, kiderült, hogy töltöttkáposzta van benne. Jegyezd! Selejt, panasz, ostorozd! Szerdai arca felragyogott. — Szombatit meg fogja ütni a nukleáris guta! — mondotta és elrohant. Lázas mohósággal látott neki a témának. Gyorsan írt egy karcolatot, aztán egy kis szatirikus operettet a kabarénak, majd egy televíziós darabot és egy panorámafilmecskét. Amikor ezzel elkészült, eszébe jutott, hogy kupiét is kellene írni erről a hatalmas visszaélésről és már rótta is a sorokat: Azt hittem, hogy pacal, pacal, hát oszt a Felbontásnál kiderült, hogy káposzta Bumszitadráré Bumszí adrá! ÓRIÁSI SLÁGER lett belőle. Az emberek már szomjaztak egy kis leleplezés után. Szerdai fürdőit a. népszerűségben és a tantiémben, amikor egyszerre kiderült, hogy az igazgató nem volt eléggé éber: felületességből egy több évtizedes aktát nyújtott át Szerdainak ostorozás céljából. Az ügyet már annakidején elintézték és azóta, ha egy kon- zervre rá van írva, hogy pacal, arra mérget lehet venni, hogy pacal van benne. A botrányt felkavarták, a leleplező Szerdait megbélyegezték, és ekkor a már csaknem agonizáló Szombati, a másik élő humorista egyszerre életre kelt és gyorsan megtámadta a bűnösöket a szatíra fegyverével. Gyorsan karcolatot írt az esetről, aztán villámtréfát, televíziós darabot, panorámás-bur- teszket, és végül egy pazar sláger-kupiét, amelynek refrénjét még a cipészipari tanulók is fütyörészték a Tej-úton. Tardos Péter szék Stúdiójába. Az ÁFÉSZ- nél dolgozom, mint kirakat- rendező, dekoratőr. Milyen száraz, milyen lélektelen egy ilyen felsorolás. Nem lényegretörő. Mert mi is a lényeg? Ki tud erre pontosan megfogalmazott választ adni ? Ki? Azt hiszem, ők, ők ketten. Nem szavakkal, hanem életmóddal. Ahogy élnek. Komolyan élik az életüket. Játékosan élik az életüket. Boldogok. K. I. ^'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. X [j — Tavaly alakult meg az § Országos Szövetkezeti önálló ^ utazási iroda: a Coopturist. | Az országos központ után ^ most Heves megyében is lét- ^ rehozták a Coopturist kiren-i S deltségét. ! j A lepkegyűjtö \ Különös hobbynak hódol ^ már hatodik évtizede Eszter- ^ gomban Blattny Lajos: lep- ^ kéket gyűjt. Tizenhatezer da- ^ rabból álló, a szivárvány min- ^ den színében pompázó, álla- | milag védett gyűjteményében ^ még véletlenül se akad két ^ egyforma pillangó, ^ Blattny Lajosnak 12 éves ^ kora óta szenvedélye ez a ^ gyűjtés. A preparált lepkék ^ mindegyike hibátlan. Egyik ^ módszere az, hogy a hernyó- | kát összeszedi a fákról, és a | lepkék már a kertjében levő S „farmon” látják meg a nap- ^ világot Pillangó-életük azon- i ban még a szokásosnál is rö- i videbb: ciángázba kerülnek. S Másik eljárása, hogy a kiváló S szaglóérzékkel rendelkező lep- S kéket sörben, mézben pre- | páráit almaszeletekhez csal- 5 ja. Itt elbódulnak az illattól, S és a ciános üvegben kötnek ^ ki. ^ A pillangók zöme Eszter- $ gom és környékének fauná- ^ jából származik. Több külön- ^ leges fajtát őriz Blattny La- ^ jós. Ezek között található ^szűznemzéssel, párosodás nél- ^ kül szaporodó is. Különleges ^ példány a Japánból szárma- ^ zó Saturnia Jamamai. A ^ nagyméretű lepke petéjét egy ^ belga orvos esernyőjébe reji- ^ ve csempészte ki a szigetor- ^ szágból, mert tilos volit a ki- vitelé. Aztán meghonosodott | Belgiumban, elterjedt Európa- szerte. I A 77 éves Blattny Lajos S még ma is nagy túrákat tesz. § Szaporítja gyűjteményét, s § közben fáradhatatlanul kutat- ^ ja Esztergom környékének ^ rovarvilágát. Ugyanis a Ma- ^ gyár Rovartani Társaság ^ megbízásából már harminc ^ éve megfigyelője ennek a kör- >5 zetnek.
