Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

A ■■mirtop 1970. FEBRUAR 22.. VASÄRNAP TÖRTELEN TÖRDELT A RÉSZEG; Ica, a gyerek és a két „apa“ BALLADA EGY NÉGYÉVES KISFIÚÉRT Agymunka-verseny Gyálon A két első az Ifjúsági és a Kállai Éva brigád Élet a hó felett Országszerte, de a megyében is megkezdték a gyümölcsfák metszését. — Pécsett tavasszal ötödik alkalommal kerül sor az or­szág középiskolás tanulóinak fotókiállítására A fényké­peket március 10-ig kell el­küldeni a Nagy Lajos Gim­názium (Pécs, Széchenyi tér 2.) címére. A fiatalok bár­milyen témájú, 12x24 centi- méteres képpel pályázhat­nak. A kiállítást a forradal­mi ifjúsági napok keretében nyitják meg Pécsett, és ez al­kalommal adják majd át a pályadíjákat a legjobb ifjú fotósoknak. — Fóti mérleg. Január hó­napban 30 kutya került a fó­ti menhelyre, ahol a hó fo­lyamán nyolc kölyök szüle­tett Ugyanezen időszakban örökbefogadtak 7 kutyát, az irodán keresztül egyenesen a gazdától vagy találótól 9 ku­tyát. A menhelyen jelenleg 73 kutya van. Ä főváros VI. kerületi Taná­csának dunabogdányi gyer­mekűd ülőjében télen-nyárom üdülnek pesitá kisgyerekek. Február eflső két hetében a Vörösmairty utcai általános is­kola 27 első osztályos tanulója volt ott. Váczd Ferencné, peda­gógus kísérőjük hozzánk inté­zett levelében így számol be az üdülés egyik viszontagságos napjáról: „Február 12-én, csütörtö­kön délután, a huszonhétből 13 gyerek lázas lelt, 38—39 fokot mutatott a hőmérő. Azonnal elhívtam a körzeti orvost, aki valamennyi gyermeket megvizsgálta és receptet adott. Rohantam a gyógyszertárba, zárva talál­tam. Azt mondták, a gyógy­szerész Szentendrén lakik, csütörtökön korán zár. Má­sok viszont azt mondták, valami tanfolyamra vagy értekezletre ment. Egyesek úgy vélték, menjek Szent­endrére, ott az ügyeletes gyógyszertár, mások a hat kilométerre levő Visegrádot ajánlották, és én ezek taná­csát fogadtam el. Gyalog, meg autóbusszal, este 6 órá­ra értem a visegrádi gyógy­szertárhoz, amely fél hat­kor bezárt. Hallottam, ott lakik a gyógyszerész, beko­pogtam lakása ablakán. Felesége nyitott ablakot és kérésemet ridegen eluta­sította, azt mondta: „ugyan­ott van a gyógyszerész, ahol a dunabogdányi”. Kétségbe­esésemben a körzeti rend­őrhöz fordultam segítségért. Keller István elvtárs azon­nal velem jött, a gyógysze­rész feleségétől azonban ugyanazt a választ kapta. Nem hagyott mégsem cser­BIRÖSAGI itéletkivo­NAT: Kocsis István 36 éves, háromszor büntetett törteli la­kost, aki tsz kertészeti mun­kás, a Ceglédi Járásbíróság most társadalmilag is veszé­lyes garázdaság miatt vonta felelősségre a következő tény­állás alapján. Kocsis részegen tért haza tanyájára. Élettársa elébe tette a levest, amit a ház ura túl melegnek tartott, ezért tányérostul az udvarra hajítot­ta, majd utánadobálta a ház­ban található edényeket, búto­rokat és ruhaneműt is. A roncshegy tetejére az ágy ke­rült, majd az egész kupacot petróleummal leöntötte és meggyújtotta. Egy parázsló fa­darabot a ház zsindelyére is feldobott, de a tanya leégését a szomszédok megakadályoz­ták. Kocsist a rendőrség elvit­te, családjáról — élettársáról és 4 éves kisfiáról — napokig a szomszédok gondoskodtak. A garázda férfit nyolchónapi szabadságvesztésre ítélte a bí­róság, melyet szigorított bör­tönben kell letöltenie, mialatt alkoholelvonó kényszerkeze­lésnek is alá kell vetnie ma­gát. ELŐSZÓ: A nyolc hónapból hat már eltelt. Kocsis István előtt április 12-én megnyílnak a börtön kapui, ismét szabad. Mi lesz azután? Vonatra ül, hazautazik. Talán hatott az el­zárás, undort keltett az elvo­nókezelés ... Gyors léptekkel indul az állomásról a falun keresztül a tanyára. Oda, ahonnan majdnem egy éve rendőr kísérte a hosszú „ki­rándulásra”. S mit talál ott? HAT HÓNAP: A tanya ki­halt. Már régen nem lakja senki. Négyszáz méterrel ar- rább kalauzol a községi tanács elnöke. A Volga kerekei na­gyokat huppannak a gödrök­ben. — Ott balra! utalja. az. elnök. Négy év körüli kisgyerek szalad a kocsihoz. Begipszelt lábú férfi követi — Valkó Pál. Ámulva állnak a kapuban. „Kik ezek az idegenek” — kérdi a gyerek szeme. „Mi ben, bement a gyógyszertár melletti kisvendéglőbe, ott érdeklődött, kinek van né­hány napja kiváltott láz­csillapítója, vagy Vegacil- linje. össze is szedett ott és a faluban gyógyszereket, úgy, hogy a gyerekeknek rövidesen beadhattam. Ez­úton is hálás köszönetemet szeretném kifejezni Keller István elvtársnak és a visegrádiaknak, akik segí­tettek.” Érdeklődtünk és megállapí­tottuk, hogy a jelzett napon értekezletre hívta a /gyógysze­részeket a Peslt megyei Gyógy­szertári Központ. Megkérdez­tük dr. Kardos Tibort, a köz­pont igazgatóját, járvány ide­jén milyen fontos ügyben kellett összehívni a gyógysze­részeket. — Résiben éppen az inf­luenza miatt — felelte —, el­igazítást kaptak, aztán a kol­lektív szerződés megkötése miatt. Azon a héten különben sem volt még erős a járvány. Legjobb tudomásunk szerint éppen azon a héten a megye területén 40 ezernél több em­ber kapott influenzát, egy hét­tel előbb pedig már 20 ezernél többen. A járvány tehát éppen elég erős volt. Legjobb tudomásunk szerint egyébként a gyógyszerészek az egész megyében valóban önfel- áldozóan végzik a járvány miatt már heteik óta megsoka­sodott munkájukat. Persze, ha értekezletre hívják őket, nem láthatják el feladatukat, nem juthat gyógyszerhez a beteg. Járványos időben különben sem tanácsos értekezletet tar­tani. Többször hallottuk a KÖJÁL-tól, ilyenkor kerülni kell minden gyülekezetét... a fenét keresnek itt?” — ez ol­vasható ki a házigazda zava­ros tekintetéből. — Ica itthon van? — Bent a házban, öt kere­sik? Mert kicsit ittunk, aztán itt a barátom is. Mulatgatunk. Tudják, hogy van ez. A Koncz Laci gyakori vendég... A házra már sötétség borul, bentről — még nem gyújtották meg a petrót —, artikulátlan üvöltés hallatszik. Recsegő férfihang kontráz egy nő el- elcsukló dalára. Amikor belé­pünk, elhallgat az ének, a két ember szótrebben az asztal mellől. Valkónak jót tett a levegő, úgy tesz, mintha gondolkodna: — Gyújts lámpát! — rivall az asszonyra — vendégeid vannak. — Itt él most, Ica? — Mit csinálnék? A Pali ennem ad, a gyereknek is. Van tüzelő, meg fedél is felet­tünk. — S ha hazajön, az előző ólettánsa? — Csak jijjjön az a mihasz­na, itthagyott minden nélkül... — Nem félnek a büntetés utolsó napjától? — Véres tavasz lesz, azt me­sélik, de én azt mondom, vi­gye az asszonyt, meg a gyere­ket — ha mennek — mondja Valkó. — Ez akkor csak amolyan jótétemény volt? — Az hát. Itt laktak, ettek. Ha akarnak maradnak to­vábbra is. — Visszamegy az élettársá­hoz? — Ahhoz a részeg disznó­hoz? — ágál az asszony. — Soha! Ismerem a családját, már vagy 15 éve. (A szobában — ha annak lehet nevezni — a kilehelt, megsavahyöOou szesz szaga’ keveredik a széngáz nyomasz­tó bűzével. A vendég darabos mozdulatokkal, összeakadó szemekkel cigarettáért nyúl.) Szennyes történet íródik itt: az asszony először Kocsis bátyjának élettársa vplt, aztán pártolt át az öcshöz. Néha Valkó is náluk aludt, s a gye­rek keresztapja, Koncz is gya­kori vendég volt a háznál. Ép­pen úgy, mint most. Ha a bor ledöntötte őket a lábukról, va­lamennyien együtt tértek nyu­govóra. A gyerek csodálkozva néz „Zúgva száll, mint a győzelmi zászló Hősi híred, s a sok büszke év, Hosszú évek füzében parázsló Hős utódra dalunk visszanéz...” Az. első szovjet katonával 1944 októberében egy Tisza- parti kis faluban találkoztam. Fáradt, borostás arcát csap- zott fülessapka keretezte, keze géppisztolyát szorította, öles termete eltakarta a pince ajta­ján beszűrődő világosságot, és azt mondta: „Nyemci nyincs, szvaboda jeszty.” A konyhá­ban meleg vizet kért, mosako­dáshoz, és szögletes katonake­nyérrel hálálta meg a tiszta tö­rülközőt. Mialatt borotválko­zott, találgattuk, hány éves le­het. Harmincötnek gondoltuk, szakállasán. Huszonnyolcnak látszott borotválkozás után. A valóságban huszonegy eszten­dős volt... .. .’’örökre győz e had, legendák hőse vagy, Nagy múltad emléke tündököl le ránk, Kit népünk úgy szeret, nagy, hősi hadsereg, Rajongva így köszönt szovjet hazánk...” ... A század politikai tiszt- jének irodájában trópusi for- róságot ont a vaskályha. Ve­lem szemben, az asztal túlsó felén Anatoli} Petrovics Glad- csenko zavartan feszeng. Se- hogysem érti: miért éppen rá ránk, idegenekre. Aztán meg­oldódik a nyelve, beszél-be- szél. Nagyokat nevet, szalad­gál. összehúzza magát, mert az új „papa” rámordul: — Vidd ki a petrót! Engedelmesen emeli az üve­get (azt, amiből az apja a bú­torra öntötte a petróleumot), s viszi a kamrába. Csendesen somfordái vissza. — A gyerek miatt jöttek? Én oda nem adom! Itt jó he­lyen van! Itt csak jót tanul­hat! Meg a teknő is tele van zsírral, hússal. Nem vagyunk mi senkiháziak — szól Ica. — Dolgozik? — Hát lehet a gyerektől? Azt nem, kérem! (Úgy mesélik, a szomszédok, ha a kocsmába indult, a dí­szes együttes a kisfiút egész napra is bezárta a házba. Ak­kor nem viselte ennyire szívén a sorsát.) — Miből élnek? — Hát ebből-abból. Ezt a tanyát az apai örökségből vet­tem — így Valkó. — Dolgoz­tam a Beszkártnál is: öt évet. Most akartam újra beállni, de­kát a lábam... A gyerekre én vigyázok. Isten bizony... — Aztán megbillen, csuklik egyet, pohara után nyűi. AJANLÄS: A kisfiú még nem érti — legfeljebb érzi —, ami körülötte történik. Értel­mes, életrevaló gyerek. Lehet belőle ember. De én nem hi­szek az új családfő esküjének. A környezet ismeretében azt hiszem, a kedves olvasó sem. Két hónap múlva nyílik meg a börtön kapuja Kocsis előtt. És lehet, hogy nem fogott raj­ta a büntetés, s az alkoholtól sem undorodik... A gyerek egyszer már látott nagy tüzet, nincs szükség rá, hogy a vér­rel is megismerkedjen.., M. Kovács Attila A Szegedi Papírfeldolgozó Vállalat néhány éve kezdte meg a szárítógépek jobb ki­használására a halászlékocka, a levesporok és más hasonló cikkek gyártását. Az új készít­ményeket hamar megkedvel­ték itthon és külföldön egy­aránt. A Paprikafeldolgozó most megállapodást kötött a Szege­esett a választás? Nem csinált ő semmi különöset, ugyanazt teszi, amit minden szovjet fia­tal, ha eljön az ideje: két esz­tendeig fegyverrel szolgiálja a hazáját. Hogy bevonulása után fél évre már szakaszvezető lett? Sikeresen végezte el a féléves iskolái Tanulni min­dig szeretett. A tíz osztály után azért iratkozott be a könnyű­ipari technikumba. Az életrajza is épp olyan sza­bályos, mint minden szovjet fiatalé. Húszéves múlt, 1949- ben az ukrajnai Nyikolajev vá­rosában született. Szüleivel ké­sőbb Zsitomirba költöztek, on­nan vonult be a technikum második évfolyama után. A harmadik évet majd akkor végzi el, ha leszerel. Apja elektrotechnikus, édesanyja ét­teremvezető, kishúga most jár­ja a nyolcadik osztályt. 1965- ben felvették a Komszomolba. Kész. Tekintete az ablakon túlra kalandozik, ahol bajtár­sai leheletükkel melengetik kezüket a váratlanul csípősre fordult hidegben. Szemmel lát­hatóan szívesebben lenne most közöttük. .. .’’Vérvörös zászlaid bíbor árnyán így születtél tizennyolc nyarán. Tönkrezúztad, ha rádtört az ármány, Győzve győztél fasiszták hadán!...” A Pest megyei Kisipari Szö­vetkezetek szocialista brigád­jai felszabadulásunk 25. év­fordulójának tiszteletére ve­télkedőt tartanak. Az elődöntő házi vetélkedőket január 15. és február 15. között bonyolí­tották le. MEGHÍVTAK a gyáli Vas- és Vegyesipari Ktsz házi vetélkedőjére. Ab­ban máris megyei elsők, hogy tőlük jelentkezett a legtöbb brigád, szám szerint kilenc; a 4—12 tagú brigádok 4—5 fő­vel képviseltetik magukat. A ktsz-elnök, Csík Lajos brigádmozgalmuk jellemző­jeként elmondja, hogy a múlt év negyedik negyedére várha­tó veszteséget kifejezetten a brigádok segítségével sikerült átfordítaniuk az ellenkezőjére. A kritikus negyedévben az előirányzott négy és félmil­lió helyett csupán két és fél- milliónyi termelési értéket produkált a ktsz — a szocia­lista brigádoknak köszönhe­tően azonban a következő ne­gyed hatmilliós termelési ér­tékkel zárult, nyolcszázezer forintos nyereséggel. Társa­dalmi munkájuknak pedig nemcsak anyagi mértékkel mérhető — kétszázezer forint körüli — értéke lesz, hanem szemet gyönyörködtető, a köz­ség lakossága által élvezhető eredménye is. A Lenin-cente- nárium alkalmával adják át azt a fás, füves, utakkal, gye- rek-miniparadicsommai ellá­tott parkot, amely sívár grund volt. Társadalmi munkában. a gyáli Dózsa Mgtsz-szel kö­zösen varázsolják elő a sem­miből. A szép, modern tanácsháza nagyterme lassan megtelik izguló brigádtagokkal. Szinte minden korosztály képviselve tizenhattól... de minek pre- cízkeajünk az életkornál is, amikor a jelentkezők túlnyo­mórészt nők? Amíg a megyei KISZÖV-képviselője, a játék­vezetőkén). tevékenykedő, Ács I di Húsipari Vállalattal, amely I szerint a vágóhíd 120 vagon húskonzervhez elegendő árut szállít a testvérüzemnek, részben csípős, finom paprika ellenében. A Paprikagyár la­boratóriumában egyidejűleg újdonságok gyártási technoló­giáját dolgozták ki. Az erdé­lyi tokány és a vasdas marha­pástétom hamarosan forga­lomba kerül. — Azt a katonát, negyven­négyben, Fegyának hívták. Két Tigrist lőtt ki páncélököllel, aztán súlyosan megsebesült. A kórházból egyhónapi jutalom- szabadságra küldték. Fegya hazament, Kijevbe. Lakásuk helyén bombakrátert talált, szüleit, két húgát meg­ölték a németek a Bábij Jár- bain. Barátai a fronton voltak, lánypajtásait keletre evakuál­ták- Fegya két napig bolyon­gott szülővárosa romjai között, aztán felkéredzkedett egy te- h er vonatra, és visszament a frontra. ... A komiszkenyérhez kis doboz húskonzervet vett elő, és négyfelé osztotta. Nagyanyám pléhtányéron savanyú káposz­tát hozott a pincéből, Fegya bicskájára tekerte a káposzta- szálakat, nevetett, és azt mond­ta: „Káposzta harosaja, vita­min Ce.” Az álián egy forradás hege húzódott, a bőr itt világosabb volt, szinte rózsaszínű. Kezé­vel néha odakapott, pedig már nem fájt neki. Evés után az utolsó falat kenyérbe törölte a bicskát, bekattintotta, s eltette. Felső zsebéből két, hosszú szo- pókás cigarettát húzott elő. „Zakuri, papása” — biztatta nagyapámat. Az öreg október elején, egy hajnalban, gödröt ásott a pince földjébe, s abba rejtette a dohányt. Nem ásott el semmit az égvilágon, sem Sándor és a zsűritagok ren­dezik soraikat, számolgatom, hányáin jöttek: hat férfi, húsz nő — mi az oka a női túl­súlynak? Egy vidám kislány, Bállá Ágota adminisztrátor válaszol: — Hát, mert száz- nyolcvanhárman vagyunk, eb­ből százöt a nő... KEZDŐDIK! A ktsz-elnök megnyitója után a játékvezető ismerteti a játékszabályokat. Bemelegítőül sorra minden brigád egy-egy villámkérdést kap, fél perc alatt válaszol. A börkalapból húzott „sors” a következő kér­déseket osztja ki: Mikor ha­tározatképes a közgyűlés? Pest felszabadulásának idő­pontja? Hol léptéle át először a szovjet csapatok az ország­határt? Milyen ürüggyel üzent hadat Magyarország a Szovjet­uniónak és mikor? Mikor kezdődött az első ötéves terv, mi volt a célja? Mikor, me­lyik Dunahíd épült újjá elő­ször, kiknek a segítségével? Ha eddig nem láttam kari­kacsapást — itt láthattam, egy-egy pontja máris van minden brigádnak! Elkél egy kis frissítő, egyelőre, a medve bőrére csak meggy- és citrom­szörp, aztán gyürkőzés a kö­vetkező menetre. Minden brigád egy-egy totó- szelvényt kap, rajta tizenkét kérdés, mellettük üres tégla­lap, ebbe kell beleírni az egyest, kettest, ikszet. Minden helyes válasz egy pontot kap, tíz pont után plusz kettő, ti­zenegyért még három, telita­lálatért tizenkettő helyett ti­zenhat pont a jutalom. Meg­oldandó tíz perc alatt. Ezután minden brigád 3—3 kérdést kap, a felkészülés másfél, a válaszadás egy perc. Minden zsűritag nullától ötig pontoz, tehát maximálisan ti­zenöt pont érhető él. HELYZETJELENTÉS: a villámkérdésekre minden brigád villámgyorsan felelt, a totóra, a többség jól válaszolt, a borítékosnál nagyobb a meg­oszlás; és a végeredmény? 1—2: az Ifjúsági és a Kál­lai Éva brigád (32—32 pont). 3: a Vörös Október (29 pont.) Csík elnök zárószavában megállapítja, hogy a házi ve­télkedő sikere bizonyította: a szövetkezet szocialista brigád­jai a nehéz fizikai és társa­dalmi munka mellett is szépen felkészültek a jubileumi szel­lemi vetélkedőre. Várjuk a következő fordu­lót! Pereli Gabriella gabonát, sem élelmet, csak a szívnivalót. Most sokáig szót­lanul nézte az orosz cigarettát, aztán dóznijáért nyúlt, és Fe­gya kezébe nyomta. .. .’’Nem felejted a zord a sziklapartok Agyúszaggatta tüzfüggönyét, .. .’’Nem felejted a zord harcot, És hogy ércöklöd őt zúzta szét!...” . . .A folyosóról díszlépések döngése hallatszik: most vált­ják egymást az örök a csapat- zászló előtt. Tolja Gladcsenko rózsás ar­ca lassan elvörösödik, amint észreveszi, hogy figyelem. Uramisten, hiszen még csak­nem gyerek! Négy évvel idő­sebb, mint az én fiam. És any- nyi idős, mint Fegya volt, ami­kor kilőtte a Tigriseket. — Milyen képesítést nyújt a könnyűipari technikum? — sietek megtörni a csendet. A válasz egy kis magyará­zatra szorul: Tolja feladata a könnyűipari termékek minősé­gi osztályozása lesz, mielőtt az üzletbe kerülnek. Hivatása te­hát: minőségi ellenőr, de tech­nikusi végzettséggel. — Anatolij, mit szóltak a szülei, amikor megtudták, hogy Magyarországra kerül ? Gladcsenko elvtársnak kel­lene szólítanom, mondom ma­gamban rendreutasítóan, de sehogyse áll rá a szám. — Az iskola után egyenest idevezényeltek, csak levélben értesíthettem a szüléimét. Apám válaszul azt írta, hogy szolgáljak becsülettel abban az országban is, amelynek sza­Rendőr mint patikus Gyógyszerészértekezlet járvány idején KÉT KATONA Konzervújdonságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents