Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

“T^f/Wap 1970. FEBRUÁR 22.. VASÁRNAP Párbeszéd Brüsszelben ii eser holttal borít a I betartásával. Ez szükségszerűen fékezi a belga külpolitikának I az európai konferencia irányá- ! ban kifejtett akcióit. Ez a fé- I kező hatás azonban a kétolda- j lú kapcsolatok területén ke­vésbé érvényesül. A magyar külügyminiszteri látogatás küszöbén elmondha­tó, hogy kétoldalú kapcsola­taink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes látoga­tások száma és színvonala is bizonyítja ezt. Az utóbbi két és fél esztendőben látoga..dst tett Magyarországon Harmel belga külügyminiszter, Van Acker, a parlament és Struye, a szenátus elnöke. Ugyaneb­ben az időszakban, de még a korábbi kormány minisztere­ként látogatta meg Magyaror­szágot Wigny akkori igazság­ügyi és De Winter külkereske­delmi miniszter. Magyar rész­ről Bíró József külkereskedel­mi miniszter járt Belgiumban, most pedig Péter János kül­ügyminiszter viszonozza Har­mel látogatását. Parlamenti szinten Kállai Gyula vezetésé­vel magas szintű magyar par- j lamenti delegáció látogatott | Brüsszelbe, s röviddel ezelőtt \ mindkét fővárosban megala­kultak a magyar—belga parla­menti csoportok. A személyes kapcsolatok légköre mellett a kétoldalú ' gazdasági megállapodások is előrehaladást mutattak. A leg­lényegesebb kérdés természe­tesen az, hogy Belgium, mint a Benelux Gazdasági Unió és a Közös Piac tagja"— mikép­pen egyezteti össze a Közös Piac alapvetően diszkriminá­ciós gazdasági irányvonalát a szocialista országokkal kiala­kított kapcsolatok fejlesztésé­vel. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga part­nerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is keresik e két ellentmondó irányzat szin­tézisét. Belgium abszolút híve a teljes közöspiaci integráció­nak, 1967-ben azonban magyar viszonylatban mégis olyan hosszú lejáratú szerződés szü­letett, amelynek során a Be­nelux mintegy 80 százalékban liberalizálta importját. A ma­gyar export az utóbbi két év­ben 50 százalékkal emelkedett, s a két ország közötti külke­reskedelmi mérleg kiegyenlí­tett. Márciusban, a magyar külügyminiszteri látogatás után kétoldalú tárgyalások kezdőd­nek. Ezek célja ismét hosszú lejáratú egyezmény létrehozá­sa, és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése. Belga részről az utóbbi időben készséget mu­tattak a gazdasági és ipari kooperáció kifejlesztésére is, amely kiterjedhet a harmadik piacon történő együttműködés­re. Az természetesen vitathatat­lan, hogy a Közös Piac gaz­dasági i grációs politikája egyre újc. br és nehezebb prob­lémákat vet majd fel a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok­ban. A belga külpolitika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az; milyen mértékben képes a gyakorlat­ban feloldani e politika belső ellen tmondásait. AMMARII TÁRGYALÁSOK Ammanban szombaton dél­után megkezdődtek a tárgya- láspk a jordániai kormány és a palesztínai felszabadítási mozgalom képviselői között — jelentette az AFP-hír- ügynökség jól tájékozott he­lyi forrásokra hivatkozva. A megbeszéléseken részt vesz Jasszer Arafat, a Palesztí­nai Felszabadítási Szervezet vezetője is, aki moszkvai lá­togatásáról az éjszaka folya­mán, rövid bejrúti tartózko­dás után érkezett Ammanba. Néhány órával a nagy fon­tosságú megbeszélés kezdete előtt Husszein király be­duin törzsek vezetőit fogadta palotájában, akik teljes tá­mogatásukról biztosították a királyt, a fegyveres erőket és „a tisztességes gerillaak­ciókat”. Husszein a maga részéről kifejtette azt a reményét, hogy a kormánycsapatok és a palesztínai gerillák közötti összecsapások többé nem is­métlődnek meg. Az országgyűlés külügyi bizottságának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) lág előtt ismételten leleplezik Izrael uralkodó köreinek iga­zi törekvéseit, hogy céljuk nem az igazságos, tartós béke meg­teremtése a Közel-Keleten, ha­nem a katonai erőszakkal meg­szánt arab területek végleges bekebelezése. A külügyi bi­zottság meggyőződése, hogy az izraeli terrorakciók fokozzák a helyzet veszélyességét, az a céljuk, hogy a brutális katonai erőszakra támaszkodva akadá­lyozzák a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatának végrehajtását, a meg­szálló erők feltétel nélküli, ha­ladéktalan kivonását miniden arab területről. Izrael kormánya rendkívül súlyos felelősséget vállal ma­gára agresszív tetteivel, az­zal, hogy a béke és biztonság általános érdekeit aláveti ex­panziós törekvéseinek és újabb háború veszélyét idézi fel a közel-keleti térségben. A kül­ügyi bizottság ugyanakkor rá­mutat az Egyesült Államok kormányának súlyos felelős­ségére, mert az Izraelnek szál­lított újabb támadó fegyve­rekkel, Phantom repülőgépek eladásával bátorítja Izraelt a további agresszióra. A külügyi bizottság egy­ben ismételten és határozot­tan kijelenti, hogy országgyű­lésünk és népünk teljes szo­lidaritást vállalt az izraeli ag­resszió ellen igazságos harcot vívó arab népekkel. Most és a jövőben is minden lehetséges támogatást miegad az arab népeknek, hogy küzdelmük az agresszió következményei­nek maradéktalan felszámolá­sához, az igazságos és tartós béke megteremtéséhez vezes­sen a Közel-Keleten. LAOSZBAN, a Patet Lao egységed szombaton elfoglalták a stratégiád fontosságú Kő- edény-síkságolt. Először a Xieng Khouang nevű repülő­tér került a szabad. í ghapcosak kezeibe, majd egymás^ -titán t foglaltak el más' a vléMráoéi könmánycsapatolí éUériőraése alatt levő állásokat. (Folytatás az 1. oldalról.jN ügyelő elmondotta, a hét vé­gén Pest megyében 11 ezer hold mezőgazdaságilag haszno­sítható területet öntött el a' belvíz. Ebből 1.500 holdnyi a szántó, 400 hold pedig az őszi kaT.ászosokkal bevetett határ­rész. Egyébként 4500 hold jut az elöntött területekből a rác­kevei járásra, főképpen Döm- söd környékére. Érzékenyen érinti a belvíz a ceglédi járást, és Nagykőrös határát. Ezeken a helyeken mindenütt elren­delték az elsőfokú készültsé­get, s amint az időjárás lehe­tővé teszi, nyomban folytatják a mentesítést. Szivattyúkkal, árkok ásásával próbálják le­vezetni az összegyűlt csapadé­kot a leginkább veszélyeztetett táblákról. Megjegyezte a szak­felügyelő, hogy noha elég je­lentékeny a vízzel elárasztott terület, és még további rosz- szabbodás is várható — ko­rántsem olyan mértékű ve­szélyről van szó, mint amilyen 1964, vagy 1966 télutóján fe­nyegette a megye mélyebben fekvő vidékeit. Ami pedig az őszi kalászosok áttelelését ille­ti, sehonnét sem érkezett még fagykárról jelentés. Igú, már­cius végéig a hőmérséklet in­gadozásától függően, még ve­szélybe kerülhet a gabonanö­vény, ezért a tényleges áttéte­lest csak a tavasz beköszönté­sekor lehet megítélni. A nap­tár alapján erre sem kell már sokat várni. Optimista mező­gazdászok szerint két-három hét múlva hozzáláthatnak a mezőgazdasági üzemek a kora tavaszi feiniti munkákhoz. Pau- kó Árpád, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakfelügyelője közölte: jelen­leg a termelőszövetkezeti erő­gépek hatvan-hatvanöt száza­léka üzemképes. Más szóval, ezek' a traktorok már átestek a téli revízión, kijavították ciket. Ha kezdetben némi zök­kenőkkel is láttak munkához a műhelyek dolgozói, most már tenwaban haiad a" javítás.- A kora tava­szi • munkák elkezdéséig mind a munka-, mind pedig az erő­gépek a gazdaságok rendelke­zésére állnak . Az évszaknak megfelelően, a termelőszövet­kezeti szakemberek megtették már a szükséges intézkedése­ket a vetőmagvak beszerzésére és más eszközök, anyagok biz­tosítására. Tegnap jelentettük, hogy néhány termelőszövetkezet ki­vételével megyeszerte befeje­ződtek a zárszámadások. Most már a szövetkezeti vezetők fi­gyelme az idei célkitűzésekre összpontosul: a közelgő mun­kákra és a további tennivalók­ra. Hamarosan megkezdődnek a tervtárgyaló közgyűlések, amelyeken a szakvezetés 1970-es elképzelését vitatja meg, esetleg módosítja és jó­váhagyja a szövetkezeti tag­ság. Örvendetes, hogy a ké­szülő tervek között jelenté­keny szerepet kap az élelmi­szer-termelés, és a feldolgo­zás továbbfejlesztése, hasonló­képpen az állattenyésztés kor­szerűsítése, és a helyi lakosság ellátása. A budai járásban pél­dául elhatározták a termelő- szövetkezetekben és az állami gazdaságokban dolgozó kom­munisták, hogy különösen nagy gondot fordítanak a hús­termelés gyorsütemű fejleszté­sére. Az idén 8—10 százalék­kal, számszerint a múlt évihez képest hét-nyolcs2áz darab hí­zott sertéssel növelik az állami felvásárlást. A Herceghalmi Állami Gazdaságban teljesen benépesítik az épülő sertés­hibrid üzemet. A toki termelő- szövetkezet három-négy hónap alatt 100 darabbal növeli ko­ca-állományát. Az érdi terme­lőszövetkezet vágóhidat épít, s az eddiginél többet tesz a he­lyi lakosság jobb húsellátása érdekében a pilisvörösvári, a piliscsabai, a solymári, a nagy­kovácsi, a pátyi, a biatorbágyi, a sóskúti és a tárnoki terme­lőszövetkezet. —$p— HAT francia fiatal láncolta magát a párizsi metró korlát­jához, tiltakozva amiatt, hogy francia csapatok intervencióit hajítottak végre á Csád Köz­társaság ellen. fkxbmgr&farei D&a amis msem Bulgáriai útját követően és svédországi látogatása előtt Péter János magyar külügy­miniszter látogatást tesz Brüsszelben, Belgium fővá­rosában. A bulgáriai tárgyalá­sok arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biz­tonság kérdéseiben. Svédor­szág ugyanerre a semleges or­szágok viszonylatában ad majd lehetőséget. A belgiumi hivatalos tárgyalásoknak azért van különleges jelentőségük és érdekességük, mert Bel­gium egyike azoknak a NATO-országoknak, amelyek — természetesen a NATO szervezetével egyeztetve — ak­tív szerepet vállaltak a kelet— nyugati együttműködés, az európai biztonság és konkré­ten az európai biztonsági konferencia lehetőségeinek felkutatásában. Ami Magyar- országot illeti, hivatalos kül­ügyminiszteri nyilatkozat szögezte le, hogy hazánk fon­tos feladatának tartja az új biztonsági rendszer kidolgozá­sában való részvételt — „ha kell kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebből a szempontból úgy érté­kelendő, mint a magyar dip­lomácia sorozatos európai erőfeszítésének egy része. Mégpedig olyan szakasza, ahol az Atlanti Blokk nézeteit köz­vetítő diplomáciai partnerrel kerülünk szembe. Az európai konferencia vo­natkozásában a fő vitakérdés alighanem a témák meghatá­rozása és a konferencia jel­legének tisztázása lesz. Em­lékezetes, hogy a szocialista országok prágai felhívása le­hetőséget adott az európai biz­tonsági értekezlet előkészüle­teinek meggyorsítására. Az erőszakról való lemondásról és a gazdasági-kulturáhs együttműködés elmélyítéséről szóló megállapodások indítvá­nyozásával pedig gyakorlati napirendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a bel­ga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napi­rendi kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szüksé­gesnek tartja, hogy a napi­rendi témák tekintetében már a nagy konferencia összehí­vása előtt előzetes elvi meg­állapodások szülessenek. Éti­hez Brüsszel szerint esetleg előkészítő konferenciák soro­zatára is szükség lenne. Az eddigiekből látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és nézetkülönbségek. Kétségte- Iten azonban, hogy a belgiumi látogatás hozzájárulhat ezek csökkentéséhez, minthogy a belga külpolitika — és szemé­lyesen Harmel külügyminisz­ter — az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben be­következett változásokra és több ízben felvetette a NATO szeretjének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitásérzéke a nagy európai kérdések tekintetében termé­szeteden párosul a NATO iránti kötelezettségek szigorú A Közlekedés Építő Vállalat Nagykőrösi Telepére FELVESZ ács és kőműves szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat. ♦ Jelentkezés NAGYKOROSON, a Kárász utcai telepen. ' 19. Fésűs Járó tűt, cérnát vesz elő, kö­penye szakadásain öltöget. Meg- megdörzsöli bozontos képét a keze fejével. Látom a szemén, borotvál­kozni szeretne, utálja tulajdon elha­nyagoltságát, de nem kér szerszá­mot, mi meg nem ajánlunk neki. Pattog a tűz a kályhában, a négy katona körülüli, külön világ ők most, talán a századot siratják könny telenül, jobban s esettebben összetartozónak látszanak, mint mi­kor a fegyelem fogta őket. Géza fe­jét rázza, nem, nem akarok gondol­kodni, de csak bámul dülledten ma­ga elé, mégse bírja elhessenteni gon­dolatait. Reggel heves ágyútűzre ébredünk. Délre valahol a mándori rév körül dübörög a tüzérségi párbaj. A prés­ház mögül, bakhátra állva hallgató-- zunk. Erőltetik az áttörést, morogja Gallai, az anyjuk szentségit, már ezeknek is van annyi eszük, ne‘ men­jenek fejjel a falnak, délről akarják körülnyalábolni az egész dél-budai frontot. Fésűs Járó is kimerészkedik, valaki mégis megszánhatta, Sorki vagy Tarba, adtak neki beretvát, körül is kaparta a képét, furcsán pucér, mintha levetkőzött volna. Most készül a báró. mondja Géza, odább topogunk a szőlő szélében, a venyigerakások mögé, innen épp be lehet látni a kastély udvarára, a szé- rűskert fái között. Az eső elállt, hű­vös szél fodrozza a meggyűlt tócsá­kat. A kastély udvari feljárója előtt bőrrel bevont karosszériájú, fedett útihintó álL mögötte három szekér. Az istálló előtt hosszú lábú, erős vasderes mént nyergeinek, az ura­ság hátaslovát. Gáldy bolyhos vadászkabátban, puhaszárú csizmában járkál a gömb- formára nyírt tujabokrok között. Ba- dalik kocsisgazda ellenben ordítva szaladgál az udvaron, vastag kam- pósbotját rázza, Dornics, a kurva anyádat, hol vagy. Ügy látszik, a harmadik kocsis elaludt. Ismerem ezt a Domicsot, mogorva rác ember, Bittára való, egyszer vele vitettek haza a kastélyból, zuhogott az eső, egész úton szitkozódott, megáznak a lovai semmiért. Dornics, te átkozott tekergő, kitiprom a beledet. Az ő szekerét rakják épp, két markos cse­léd egy barnára mázolt, roppant faládával veszkődik. Egymást diri­gálják, nyögnek, isteneinek, a rako­mány valahogy mégse akar felkerül­ni a szekérre, a két cseléd láthatóan mindent elkövet, hogy ripityára zúzza a barna láda tartalmát. Cselédbosszú, mondja Gallai ne­vetve. elszórakoznak egy ideig. Sor­ki köp egyet az ingyen cirkuszra, majd én feltétetném velük, állítja, s el is hiszem, meg tudná ugratni a társaságot. Sovány elégtétel, véli halkan Fésűs Járó, azért a sok jóért, amit a báró úrtól kaptak. Badalik abbahagyja Dornics kajtatását, el­fogy a cérnája, ráordít a két cseléd­re, az anyátok istenit, tegyétek le a ládát, közben észre sem veszi, hogy nadrágja hasítékát elfeledte begom­bolni. Egy szép barna szobalány ele- mózsiás kosarat visz a hintóhoz, rá­szól Badalikra vihogva, tessék vi­gyázni gazda úr, elveszti a csingUin- gijét. Badalik mérgesen begombol­kozik, botját rázva vezényel. Le a saroglyát! Mógi, te tetves, lépj föl! Fogd meg! Sitkény, te rühes, ka­paszkodj bele! Na, most...: húzd, nyomd! Nyomd, húzd! Idehallatszik minden szél, lihegés is, erre tereli a szél. A láda szépen emelkedik felfelé, mindjárt eléri a szekér fenékdeszká­jának magasságát, ekkor azonban Mógi vad jajdulással kap a hasá­hoz, a láda elbillen. Sitkény meg a gazda alig győznek elugrani előle. Mi a hétszentség van a hasadban? Nem tudom, gazda úr, mintha kést löktek volna bele. Nahát, te nyam­vadt piszok, szaladj csak, keríts va­lakit magad helyett. Nem kell, gaz­da úr, már múlik. Ne pofázz, mássz le onnan, te meg, Sitkény, kapasz­kodj fel. Gallai a szemét törli, iste­nem, bazári majmot csinálnak a gaz­dából. A cselédek ledobják kabát­jukat, helyet keresnek a lábuknak, fennszóval bíztatják egymást, újra nekigyürkőznek. Most Mógi nyom­ja, Sitkény húzza. A válságos magasságnál Badalik fültépő nagyot üvölt, el ne eresszé­tek disznók megint, erre akkorát emelnek rajta, a láda átlendül a sze­kér oldalán, döbbenve esik a kavi­csos útra. Fésűs Járó is mosolyog, egyre jobb az egész, addig játszanak a ládával, míg az oroszok ide nem érnek. Közben a majoriak sorba előszállingóznak a cselédházakból, falkába verődnek a kútnál. Külö­nös, de közülük senki sem nevet. Az asszonyok bátortalanul szipognak, az emberek komoran bámulják a kas­tély előtti sürgés-forgást. Valami korcs kutya kezd vonyítani, orrát a hideg szélnek fordítva, oldalba rúg­ják. Hirtelen csend lesz, a barna lá­da, mintha zsinóron húznák, felsik- lik a szekérderékba. Két csendőr jön a szélső cselédház felől, közre­fogva hozzák Domicsot. Jellemző, mondja Fésűs Járó, még elmenni se tudnak csendőr nélkül, Badalik a fejét csóválja, látod te os­toba vadrác, kár volt makacskodni, úgyis menni kell: és miért nincs ta­risznyád, miért nem pakoltál élel­met az útra? Sitkény felkapja ka­bátját, ravasz malacképe ijedten megnyúlik, majd én hozok neki va­lamit, és elszalad. A csendőrök a hintóig kísérnék Domicsot, jelentést kell tenni a bárónak, Gáldy azonban türelmetlenül int, indulni akar. A Duna felől vadászgép bukkan ki a rongyokra szakadt felhők közül, si- vítva ereszkedik lejjebb. Fenébe is, mondja Galilal, még kö- zitoénk cserdít. A vadászgép mélyre lecsap, szinte súrolja a víztorony hegyét, de nem lő, egy kör után fel­húz a magasba, délnek fordul. Deső rám néz, egyszerre mondjuk, Rata. Egy sovány szaimaszőke hajú, lapos mellű asszony, Dornics felesége, si­koltozva szalad ki a szélső házból, de nem mer továbbmenni a kútnál, kezét hasára szorítva megáll, és el­hallgat. A csendőr szakaszvezető el­engedd Dornics karját. Tedd a dol­god, ne ellenkezz, nem lesz annak jó vége. Nyúlarcú, csontos nagyfülű ember a csendőr, nem beszél go­rombán, restelkedve néz körül. Dor­nics mozdul a szekere iránt, kezét is emeli, nagyon szereti a lovait, sze­reti tenyérrel meglapogatni őket. De aztán elfordul, megy visszafelé las­san, mint akinek semmi keresniva­lója a kastélynál. Badalik elébe té­rüli, botját emeli. Dornics kitér, megy tovább. Állj, mondja idegesen a sza­kaszvezető. A fiatalabb csendőr le­kapja puskáját, a kocsis után sza­lad. Amikor utoléri, szuronnyal te­reli visszafelé. Dornics nem szólt semmit, bárgyún huzakodva megy a szekérig, mint a kötélre fogott állat, innen fentről mindenképpen olyan­nak látszik az egész, mint mikor az emberek körülkerítenek egy enge­detlen állatot, de mihelyt a csendőr odébb emeli szuronyát, megint meg­fordul. Elég, mondja a báró keményen. A szakaszvezető nyakon ragadja Dor- nicsot, odapenderíti a lovai mellé. Nyúlarca vörös. Az istenedet, hát mi ez, mondja lihegve. Dornics rá­cul káromkodik, vakkantól torok­hangon, hirtelen nekiugrik a csend­őrnek. A szakaszvezető puskatussal lökné vissza, de a kocsis meggörbed- ve ugrik, fővel a csendőr hasának, melle helyett állán éri az ütés. Idá­ig hallatszik a reccsenés. A szakasz­vezető hátrálva lóbálja puskáját. Marha, mondja, és nekiveti hátát a szekér oldalának, te vagy az oka, én nem így... • (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents