Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

1970. FEBRUAR 21., SZOMBAT «st Meet ^Kiritxp A vállalatok belső harmóniája A vállalatokat sűrűn — s nem egészen alaptalanul — az emberi szervezethez hasonlít­ják. Élnek, növekednek, lázak gyötrik, sikerek erősítik, beteg­ségek támadják meg. Közérze­tük hol kiváló, hol csapnivaló. Ahogy az embernek, úgy a vállalati szervezetnek is léte­zik belső harmóniája, vagy ennek ellenkezője, a diszhar­mónia. S ahol korábban nem törődtek ezzel, ügyet sem ve­tettek rá, ott a gazdasági me­chanizmus reformja fújt és fúj harsány ébresztőt; létező, de eddig homályban maradt té­nyekre való rácsodálkozást. Huszonöt hónap telt el a re­form kezdete óta. Elegendő idő ahhoz, hogy ahol kell, ott fel­ocsúdjanak a rácsodálkozók. A népgazdaság eredményed is­mertek. 1969-ben a nemzeti jö­vedelem hat, az ipari termelés három, a mezőgazdasági öt-hat százalékkal haladta meg az 1968. évi szintet. A vállalati eredmények — az ott dolgozó­kat s a felügyeleti hatóságokat kivéve — már nem ilyen köz­ismertek, nem kapnak a nép­gazdaságéhoz hasonló nyilvá­nosságot. Vám, ahol örülnek ennek. Nyomós okuk van rá ... Lassan nyíló kapuk A reform megindította vál­tozások ma még legkevésbé a vállalatok kapuin belül, azún. belső mechanizmusban észlel­hetők. A termelő és szolgáltató gazdasági egységek többsége eddig csupán a makroökonó- miai méretű változások köve­tésére volt képes, s a mikro- ökonomiára, saját portájára kevésbé ügyelt. Igaz, egy-egy vállalat tevékenysége nagy­mértékben függ a szabályozó rendszer működésétől, az adó­zás, hitelezés, anyagvásárlás és késztermék-kibocsátás formái­tól, de legalább ilyen mérték­ben függvénye annak 15, mi és hogyan történik a kapun be­lül! Függvényé áWhak',' "jhógy létezik-e a termelés és ügyvi­tel egész szervezetében harmó­nia vagy legalábbis törekvés annak létrehozására, avagy a diszharmónia, a szabálytalan, meg-megakadó működés, a kapcsolatok hiánya, az össze­függés elhanyagolása jellemzi az adott gazdasági egységet A vállalati belső mechaniz­mus s ezzel a belső harmónia kialakításaiban néhány megyei ipari üzem már jó eredménye­ket ért él. A Ganz Műszer Mű­vek Árammérőgyárában, Gö­döllőn például a reform két esztendeje átformálta a belső működés szervezeti, tartalmi kereteit. Áttekinthetőbb lett a termelési szervezet, ésszerűbb a gyártása rend, a nagyvállalat és a gyár együttműködésének napi gyakorlata is jóval surló- dásmeatesebb, mint a korábbi években volt. Megtanultak távlatokban gondolkodni, a vállalat egész tevékenységét mérlegre téve tervezni, felada­tokat meghatározni, s ezek eredménye nemcsak a gyors műszaki fejlesztésben — új gyártóegységek létesítésében, a koncentráció növelésében — öltött testet, de abban is, hogy változott a légkör; harmoni­kusabb lett. Másutt, így az Ipari Szerelvény és Gépgyár­ban még nem tartanak itt, de határozott intézkedéseket s erőfeszítéseket tettek a külön­böző osztályok, gyártóegységek harmonikusabb együttműködé­se érdekében. Tisztázták, még­pedig félreérthetetlenül az il­letékességi, tehát felelősségi köröket, a vállalati stratégia meghatározásának döntő té­nyezőit, műszaki és anyagi ér­telemben egyaránt megterem­Feívételre keresünk FÉRFI MUNKAERŐKET 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanított munkára. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár Budapest IV., (Újpest), Baross utca 99. Egyensúly: biztonság Ezért szükséges szívnek, agynak, izmoknak, tüdőnek, vesének, májnak, a szervezet minden alkotórészének ritmus­ban, szinkronban, belső har­móniában dolgoznia. Ezért csakis az a vállalati szervezet állhat biztosan a talpán, ahol az agy minden rezdülésről, mozdulatról időben értesül, ahol a szív, azaz a termelés- irányítás folyamatosan képes mindent előteremteni — ener­giát, alapanyagot, szerszámot stb. — ami a zavartalan mű­ködéshez szükséges. A belső harmónia: az egyensúly. Az egyensúly pedig a biztonság érzete. Miért annyira hangsúlyos ez? Azért, mert a negyedik öt­éves terv országos irányelvei­nek kidolgozásával együtt a vállalatoknál is készülnek a távlati tervek. Jó dolog ez, szükséges, de: reálisak csak akkor lesznek ezek a vállalati tervek, ha elkészítésüket mind­az megelőzi, amiről fentebb szó esett. A holnapot megter­vezni, a holnapi feladatokat megjelölni a ma alapos isme­rete nélkül lehetetlen. Áhítani a holnapi egyensúlyt, s ma bukdácsolni, kívánni a holna­pi sikereket, de feloldatlanul hagyni a mai feszültségeket A MI NEMZEDÉKÜNK PESTI EGYETEMISTÁK A MEGYÉBEN Leendő állatorvosok, mező­gazdászok, népművelők és közgazdászok indultak tízna­pos tanulmányútra a megyék­be február elején. Vácra négy egyetemista ér­kezett. Két biológus, egy ál­latorvos és egy közgazdász. A Madách Imre művelődési központban találkoztam egyi­kükkel, Kardos Kázmérral. — Közgazdász vagyok. Mis­kolci születésű, Budapesten kollégiumban lakom. Nem maradok a fővárosban. Falu­ra megyek. Vagy kisvárosba. Budapest nem nekem való. — Ezért jöttél tíz napra Vácra? — Igen. Jó lenne idekerül­ni. — Mit tapasztaltál? — Rengeteg helyen jártam. Volt, ahol kedvesen fogadtak, volt, ahol eleinte kicsit fur­csán néztek rám, például a közgazdasági technikumban. Sok érdekes dolgot láttam, sok váci gondot megtudtam, amely részben sajátos, részben or­szágos jellegű probléma. — Például? — A könyvtár helyzete. A A megyei pártbizottság ülése után Ki fizet rá, ha rossz a kenyér? Lapunk is jó párszor megír­ta: legutóbb pedig a megyei pártbizottság ülésén hangzott el éles bírálat a váci kenyér­gyár működéséről. Mi a pana­szok oka? És mit tettek elle­nük? A kenyér minőségét illetően a vélemények megoszlanak: ta­lálkoztam Vácott olyannal, aki azt mondta: szerencsére nem szorul rá a váci kenyérre; olyannal is, aki inkább elvo­natozik Dunakeszire a maszek pékhez. A váci Népbolt 133-as kenyérfiókját vezető Marton Gergelyné és az ott tartózkodó vevők szerint a nemrég még rendszeres panaszra ma már nincsen ok, a pesti kenyér sem jobb, bár ez ingatag minőség- jelző. Gond azért akad: vá­lasztékhiány van, a kenyérgyár csak a saját szaküzleteit, lát ja el egyes népszerű árucikkeik­kel, kese|ve$ %’ kiállítás,; 'mos t szombaton is kétórányi sorál­lás volt, mert pesti kenyér már nem volt, váci még nem. (69 nyara óta ugyanis Pestről is szállítanak a városiba kenye­ret.) Ha a minőség állandósul­na és a szállítás megoldódna, csak vácit rendelnének. De pél­dául egykilós fehér vekniből és gömbölyű cipóból azelőtt napi hatszázat adtak el, ma napi hú­szat kapnak. A Letfuss József- né vezette 153-as népbolt-ke- nyérszaküzletben ugyanezeket mondják. A Váci Városi Tanács ke­reskedelmi osztályának veze­tője, Vargha elvtárs, a szerve­zetlen szállítást hibáztatja el­sősorban; oka a munkaerő- és kocsi hiány. Csak a fővárosi szállítás bekapcsolása késztet­te minőségjavításra a helyi vállalatot — ám Pest pontosan is szállít! — És mi a legújabb fejle­mény? — Már ismét működik a gyár. — Ismét? — Hát igen, ez év januárjá­nak elején a KÖJÁL azonnali hatállyal felfüggesztette a gyár működését... Dr. Kőrös Károly, a váci KÖJÁL-felügyelő tanácstalan: — A kenyérgyár igazgatóját annyiszor megbüntettem, hogy ilyesminek nem látom már ér­telmét. Legutóbb a megyei Kö- JÁL-tól kértem, segítsenek. Többször kint járt onnan dr. Kelemen Erzsébet higiénikus orvos és dr. Gál Lászlóné. Igaz, ma már a 18/1968-as kormány- rendelet 13. paragrafusa értel­mében a járási jogú város köz­egészségügyi felügyelője azon­nal eljárhat — de fő fontossá­gú közellátási cikket gyártó üzem azonnali felfüggesztését meg kellett gondolni. Végül nem volt más választás. Még gyártási naplót sem vezettek, a takarítónőket a termelésbe fog­ták, pedig amúgy is kevesen voltak — rendellenességek tö­mege miatt előzőleg az igazga­tót, a gyárvezetőt, a műszaki vezetőt, az áruforgalmi vezetőt jó párszor bírságoltam. Hat éve vagyok itt, de a felügyeletem­hez tartozó háromszáz egység közül (iskolák, óvodák, ven­déglők, ipari üzemek, konyhák, boltok) — keit szélső esetet is­merek: az egyik a Fehér Ga­lamb étterem, a másik a váci kenyérgyár. Nem az utóbbi a pozitív példa a tisztaságot il­letően. Nem értem, mi van itt! Tapasztalatszerzésre elmen­tünk az igazgatóval Salgótar­jánba, megnéztük az ottani, azonos kapacitású gyárat. Az ragyogóan tiszta, teli a frissen sült kenyér étvágygerjesztő il­latával — itt meg egymást kö­vetik a szabálytalanságok. — Talán ott kezdődött a baj, hogy ezt az, 1968. augusz­tus 18-án üzembe helyezett új kenyérgyárat eredetileg ki­zárólag egykilós kenyérre profilírozták, de mert az egy­kilós olyan csúnyán-. sikerült, hogy a vevők utálták— kü­lön engedéllyel megpróbáltuk átállítani a kemencéket két- kilósra —, töpreng dr. Kiss Gyula, a váci kenyérgyár igazgatója. A vállalat, a Pest megyei Tanács I. számú Sütő­ipari Vállalata, az államosítá­sok idején létesült, apróbb maszek pékségekből állt eleinte, ezek üzemszerű ter­melésre alkalmatlanok. A fejlődés megkövetelte a gé­pesített gyártást, ezért épült fel két évvel ezelőtt a megyei sütőipari vállalat váci ke­nyérgyára, falazat nélküli automatikus (azaz FNA—36- os) elektromos kemencék­kel fölszerelve. Amikor eze­ket egykilósról kétkilósra alakítottuk, állandósultak a hibák; a 100—200 mázsás ter­melési kihagyások. A „korsze­rű” kemencék nagyon sokba kerültek nekünk. Az áruk is megközelítette a négymilliót — de ezenfelül elvitték a nyereségünket is. Rossz anyag, megbízhatatlan konst­rukció, a láncai örökösen el­szakadnak, állandó a selejt, a leállás, a javítgatás. Franyó János termelési osz­tályvezető is hozzáteszi a ma­gáét. — Remegve várunk minden hét végét: vajon működik-e az FNA — amit Zalaegersze­gen, Kazincbarcikán, Karca­gon már a kopási idő előtt le­szereltek? Nekünk kimutat­hatóan kétmilliónkat vitte el. 1968-ban a várt, kétmillió- hétszázezernyi nyereségnél jó­val többet: ötmilliót értünk el, aztán belépett az új gyár, és az FNA—36-os. És le­csökkentette a vállalati nye­reséget kétmillió-egyszázezer- re. Az egykori kisüzemekből álló hálózat ma is kielégítően és szinte rezsimentesen mű­ködik; 62 körül belépett a szobi kenyérgyár, ugyancsak hagyományos, lapátos terme­léssel, az is üzembiztos. De talán most mi is föllélegzünk: az egyik FNA-t megszüntet­jük, helyébe a megyétől ka­pott kétmillióból két hagyo­mányos, lapátos gőzkemen­cét építettünk. Zalában is így csinálták: kiselejtezték a két és fél milliós FNA-t, és visz- szatértek a lapáthoz. Nagyié­tán dettó, Oroszlányban is már csak kisegítőül használ­ják, akárcsak mi: a még meg­levő kettőből hol az egyik, hol a másik FNA üzemel — ha éppen működik. A történet még nem ért véget, bővelkedik hasonló részletekben, de a cikknek va­lahol be kell fejeződnie. Zűr­zavarnak, kapkodásnak, fe­lelőtlenségnek ilyen halma­zában nem könnyű az érték­ítélet. Hogy kiismerje magát, ahhoz a népi ellenőrzési bi­zottságnak is közgazdászokból, gépipari, élelmiszeripari szak­emberekből álló bizottságra van szüksége. Egyetlen újság­cikk egyetlen eredménye ez esetben csupán egy kéfdés. Ezt a kérdést választottam cíniül, jelezve: hogy az igazi Ügy ezzel a kérdéssel kezdő­dik. És erről egy másik cikk­ben kell szót ejteni. Pereli Gabriella járási tanács azt mondja, a városiaké, a városi azt, hogy a járásiaké ... A KISZ­a lapszervese tekb e n nem néztél körül? — Az is egyik feladatom volt: megvizsgálni a KISZ- életet a városban. Nagyon tetszett a Kötöttárugyár If­júsági Klubja és a FORTE KISZ-fiataljainak életé. A középiskolákban is kielégítő a mozgalmi élet, azonban a KISZ-tanácsadó tanáron kí­vül, sok pedagógus nem ve­szi jó néven az alapszervezeti KISZ-munkát. — És mint „közgázos” mit tapasztaltál a váciak „új me- chanizmus”-áról ? — Különösen a FORTE-lá- togatás volt érdekes: a nyere­ségrészesedést nagyon jól ol­dották meg és a reklámmun­kájuk is kitűnő. — Hol jártál még a város­ban? — Megnéztem a PENOMAH váci húsgyárát, hallottam, hogy „exportvágóhíddá” fej­lesztik. Milyen lehet akkor a hazai? Hogyan lelt el a lis nap? — Állandó rohanással. Mi­kor lejöttünk, még szállásunk tem volt, és ha a kultúrházi vezetők nem olyan rendesek, hogy szereznek — ahogy le­jöttünk, már mentünk is volna vissza Pestre. A Pest megyei Népművelési Tanács­adó, illetve a megyei tanács intézte a lejövetelünket, de szállásra úgylátszik nem gon­doltak ... Az első nap izgal­main mindenesetre hamar túl­estünk és a következő kilenc nap már valóban — élmény volt... A nyári szünet gya­korló hónapjait is remélem, Vácott tölthetem. Febrijáf 3. és 13. között 'húsz budapesti egyetemista élt tíz papot a megyében: Tökö­lön, Albertirsán, Nagykőrö­sön és Vácott. Megismerked­tek azzal a területtel, ahol majdan dolgozni fognak. — tamás — Országos tanácskozás a burgonyatermesztés feladatairól HOL TART PEST MEGYE? Hazánk legjelentősebb bur­gonyatermesztő körzeteinek szakemberei — köztük a Pest megyei gazdaságok képvise­lői — tanácskoztak tegnap Budapesten, a Technika Há­zában. Az ankét összehívá­sát különösen időszerűvé tette, hogy évről évre csök­ken Magyarországon a bur­gonya termőterülete, s a ho­zamok sem felelnek meg a mai követelményeknek. Erről beszélt megnyitójában dr. Gergely István mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, s ugyanezt bizonyította előadásában dr. Lőrincz József, a MÉM fő­osztályvezetője. Bár tavaly, főképpen az időjárás jóvol­tából, a hazai mezőgazdaság történetének második leg­nagyobb, holdankénti 67 mázsás termésátlagát ér­tük el, már ez sem fede­zi a lakosság zavartalan ellátását. Több oka is van ennek, hi­szen az agrotechnikai mód­szerektől a fajta, a növény- védelem, a műtrágyázás prob­lémái mellett egészen a fel­vásárlásig jó néhány aka­dályt kell leküzdeniük a szak­embereknek. A számítások egyöntetűen bizonyítják, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett, a nagyüzemi burgo­nyatermesztés 55—60 mázsás hozamokkal veszteséges, 60—70 mázsa esetében ugyan már hoz némi hasznot, de csak 80 mázsa felett biztosít jelenté­kenyebb bevételt Az országos gondok érvé­nyesek Pest megyére is, no­ha, mint Vértesi István, a megyei tanács szakfelügyelő­je elmondotta, Pest megyé­ben tavaly a termelőszövetke­zetek 6200 holdon átlagosan 81,8 mázsás hozamot értek el. Az állami gazdaságokban, a háztájiban, és az egyéb ter­melőknél még mindig tálon túl alacsony a termésátlag, minek következtében tavaly megyei átlagban 16 ezer hold­ról 65 mázsás hozamot sike­rült felszedni. Kuli Imre, a kakucsi Lenin Termelőszövet­kezet elnöke elmondotta, hogy náluk öntözik a burgonyát, s a múlt évben az őszi szedés­ből 150 mázsa, míg a hajta­tott, korai burgonyából 120 mázsa volt a holdankénti ter­més. Ez a példa is arról ta­núskodik — ami a tanácsko­záson is elhangzott — sok le­hetőség kínálkozik a burgo­nyatermesztés javítására, az alacsony hozamok növelésé­re. Erre utalt Lőrincz József főosztályvezető is, miközben megállapította, hogy x a burgonyatermesztés jö­vedelmezőségét nem az árak emelésével, hanem az átlagok fokozásával, a stabil termelési szintek kialakításával kell elérni. Felkérte a jelenlevő nagyüze­mi szakembereket, adjanak a termelőszövetkezetek több se­gítséget a háztáji termelők­nek. Sok szó esett a tanácsko­záson a termesztés módsze­reinek korszerűsítéséről, a faj­takutatásról. több mint illúziókergetés. Hi­ba. A hibák következményeit napjainkban már — teljes súllyal — a vállalatok viselik: erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. A belső harmónia megteremtése tehát — vagy legalábbis erőteljes törekvés minél előbbi létrehozására — egyenlő a jövőről való gondos­kodással. Ahol ezt megteszik, Ott nyugodtan nézhetnek a holnap, a következő öt eszten­dő elébe. Mészáros Ottó ( tették a különböző részlegek önálló működésének feltételeit. Tir~ta képet! I Ahol lassan nyílnak a kapuk az új, a belső harmónia kor­szerű formái előtt, ott magya­rázat bőven akiad. Tagadhatat­lan, hogy a vállalatok ilyen irányú cselekvésének útjában — s főként a nagyvállalati szervezetben működő gyáregy­ségek esetében — sokféle aka­dály állt s található ma is. Ezek egy részének elhárítása ráadásul nem tőlük, hanem kí­vülálló tényezőktől függ, de a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb a már ma elhárítható akadályok legyűrése. A leg­több vállalatnál nem alkotnak tiszta, torzulásoktól mentes képet a rendelkezésükre álló anyagi, műszáki, személyi fel­tételekről, márpedig a vállalat belső harmóniájához e tiszta kép megalkotása az első, meg­kerülhetetlen feladat. Tudni kell: meddig terjednek pénz­ben! lehetőségeik, ha beruház­ni kívánnak. Pontosan ismer­niük kell a gépek, termelőbe- rendezósek kapacitását, kor­szerűségét, műszaki állapotát ahhoz, hoogy kényesebb mun­kát, gyorsan elvégzendő fel­adatot elvállaljanak. A szemé­lyi feltételek — a műszakiak, a szakmunkásgárda leterhelt­sége, tapasztalata stb. —meg­határozzák, mivel toldhatják meg az anyagi-műszaki alapo­kat. Azaz: tiszta képet kell al­kotni arról, hogy meddig ér a takaró, mi az, amit kockáza t- mentesen s amit a kockázatot vállalva tehetnek meg, s mi az, amit semmiképpen nem vehetnek magukra, mert bele­buknak. Fölkutatni a belső egyensúly zavarait keltő gócokat — pél­dául a szerszámgyártás gépi vagy személyi kapacitáshiá­nyát, az energiaellátás, gőz­szolgáltatás, $gpksége&nél>, ki­sebb teljesítményét stib. a termelés egészét mint folyama­tot áttekinteni, s föltárni azo­kat a pontokat, ahol túl sokáig vesztegel az alkatrész, a fél­késztermék, több mint szüksé­ges: elengedhetetlen! Elég, ha a próbateremben „szűk a ke­resztmetszet”, megáll a gyár termelése. Elég, ha egyetlen al­katrészgyártó üzem, műhely nem képes fölvenni az új tem­pót, megáll a végszerelde, bár csak egyetlenegy, néhány fo­rint értékű alkatrész hiányzik. Fejetlenséget okoz, ha az anyagkönyvelés nem nyújt biz­tos adatokat, mert kaotikussá válik az anyagbeszerzés, a ter­melőegységek közötti szétosz­tás. Ahogy része a szervezet­nek, annyi hibalehetőség, ha nincs közöttük harmónia, ha másként, más ritmussal műkö­dik az egyik, mint az utána következő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents