Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
1970. FEBRUÄR 20.. PÉNTEK 3 Tervezés és hatáskör A napokban hallottam az alábbi esetet egy szb-titkártól: ' A vállalat igazgatóját arra kérte, tegye lehetővé, hogy a szakszervezeti bizottság részletesebben megismerje az 1970. évi végleges jóváhagyás előtti tervet. Az igazgató azonban elutasította a kérést azzal, hogy a vállalati terv a gazdasági vezetés önálló döntési hatáskörébe tartozik és nem látja szükségesnek, hogy szakszervezeti fórum azt előre megvitassa. Természetesen módot nyújt majd arra, hogy megismerjék — utólag. Majd hozzáfűzte: egyébként is inkább azt tartja a szakszervezeti bizottság feladatának, hogy a termelési tanácskozásokra mozgósítsa a dolgozókat és a terv teljesítése érdekében szervezze a munkaversenyt. —i Furcsa logika. A tervezésben semmi szavunk nincs, de a végrehajtás szervezésében erőfeszítéseket vár tőlünk az igazgató — jegyezte meg az szb-titkár és hozzátette: — hogyan képzelhető el ilyen vezetői magatartás mellett, hogy a szakszervezeti aktivisták teljes meggyőződésükből segítsék a munkaverseny szervezését? Ez az eset közvetlen példája a szakszervezet lebecsülésének, és amellett törvénytelen is. Tévedés ne essék. Senki sem igényli, hogy a szakszervezeti szervek feliilbírálati jogot kérjenek esetleg azért, hogy valamiféle „ellenterv” javaslatot dolgozzanak ki. Ehhez valóban nincs joguk. Tagadhatatlan azonban, hogy számos olyan jelzésük, javaslatuk lehetne, amelyek később segíthetnék a hatékonyabb murikát és részeseivé válnának a vállalati eredmények növelésének. A szakszervezeti testületeknek emellett bírálati kötelességük is van. Időben fel kell lépniük, ha úgy látják például, hogy a tervezésben nem fordítanak megfelelő figyelmet a munka biztonságára, a szociális ellátásra, vagy a termelési célok nincsenek összhangban a dolgozók létszámával és az éves feladatok elvégzésekor az indokoltnál I nagyobb mértékű túlórát terveznek. Bírálati joguk van akkor is — ez már a szakszervezetei: társadalmi vonatkozású feladatai közé tartozik —, ha úgy látják, hogy a tervezésben indokolatlan áremeléssel, tisztességtelen haszonnal számolnak. Valóban igaz, hogy a vállalati tervezés a gazdasági vezetés önálló döntési jogkörébe tartozik, s az is. hogy a szakszervezeti szervek egyik fe^ adata, segítségnyújtás a végrehajtáshoz. Közvetlen érdekvédelmet is ellátnak ezzel, hiszen a vállalati eredményeken múlik elsősorban, hogy menynyi jut béremelésre, mennyi lesz a nyereségrészesedés, miként javítják az élet- és munkakörülményeket.. Éppen ennek érdekében jo|os az igény, hogy előre Ismerjék és véleményt formáljanak a tervről. A szakszervezeti testületeknek erre egyébként törvényes joguk van, a Munka Törvény- könyvben rögzített véleményezési jog gyakorlásával. Az említett Igazgató nemcsak a vállalati demokratizmust sértette meg, hanem társadalmi és gazdasági életünk egyik alaptörvényét is. A vállalati terv egy részével kapcsolatban azonban nemcsak véleményezési, hanem egyetértési joga van a szakszervezeti testületeknek. Egyetértésük nélkül például a tervben nem határozhatnak meg olyan kérdéseket, amelyeket a törvény a kollektív szerződés hatáskörébe utal. mint például a bérezés, a személyi jövedelmek és kereseti arányok alakulása, a foglalkoztatottság, a munkaidő, az élet- és munkakörülmények javítása. stb. (Csupán még egy érv az előbbiekhez: A tervezett eredményből határozzák meg a kulturális, jóléti és sportcélokra fordítandó összeget, amelynek felhasználása a szakszervezeti bizottság önálló döntési jogkörébe tartozik. S hogy ez mennyi lesz? Ezt is illik előre tisztázni.) A vállalati tervezés nemcsak az üzemi demokráciával függ össze, hanem a dolgozóknak a szakszervezeti testületek közreműködésével gyakorolt jogaival is. Legalább ilyen lényeges a tervezés demokratizmusának politikai hatása. Tanulságosak annak a vizsgálatnak a tapasztalatai, amikor arra kerestek választ, hol működnek legeredményesebben a szociálisa brigádok? Kiderült, hogy azokban az üzemekben, ahol a tervezéstől a feladatok végrehajtásáig élnek a demokratizmus módszereivel, előzetesen is elmondhatják véleményüket a vállalat céljairól, a végrehajtási formákról, a szervezeti keretekről. Nem szabad lebecsülni a munka gyakorlatában szerzett tapasztalatokat, sőt szakértelmet, a tervezés időszakában sem. A vállalatok többsége az 1970. évi célokban — a nép- gazdasági tervvel összhangban — fontos feladatként határozta meg a műszaki színvonal emelését és a munka termelékenységének növelését. A vállalatok vezetőinek hatáskörébe tartozik, hogy ennek érdekében többet foglalkozzanak a létszámgazdálkodással. a korszerűbb technológia alkalmazásával, a munkafegyelem javításával, önmagukat erősítik, ha segítséget kérnek ehhez a dolgozóktól és az érdekeiket képviselő vállalati szakszervezeti testületektől. A tervjavaslat előzetes ismerete nélkül ugyancsak nehéz lenne biztosítani a kért támogatást. Azért tettük ezt szóvá, mert úgy tűnik, hogy ma az üzemi demokratizmus módszerei között a tervezés demokratizmusa a leggyengébb láncszem. Erősítése most azért lenne különösen fontos, mert az 1970. évi vállalati tervek a következő ötéves terv alapját is képezik. K. A. ....... . *? "rsi.Ct’ Az első költségvetés Növekvő jövedelem, új üzletek Megtartotta közgyűlését a Pilishegyvidéki ÁFÉSZ Első városi költségvetését tárgyalta csütörtökön . Kapuvár tanácsa. A múlt év október 1-én városi rangra emelkedett Kapuvár ebben az évben 25 millió forinttal gazdálkodik. Az összeg 41 százalékát szociális és egészségügyi, 31 százalékát pedig kulturális célokra költik. A város szépítéséből a lakosság is nagy részt vállalt. A felmérés szerint az idén az egy lakosra jutó tár-„ sarialmi munka értéke 78 forint lesz, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lakosság körülbelül egymillió forint értékű táreadairni munkát végez eh Megtartotta küldöttközgyűlését a Pilishegyvidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő “Szövetkezet is. Várhegyi Sándor, az ÁFÉSZ-igazgatóság elnöke ismertette a megjelen- tekkel a szövetkezet 1964-től napjainkig megtett útját. Nem kis büszkeséggel és jellemző számadatokkal bizonyította az azóta megsokszorozódott nyereséget, a forgalom növekedését. 1969-ben a tényleges összforgalmuk 32 millió 272 ezer forint volt. Az 1970-es összforgalmat több mint egymillióval többre tervezik. Elmondta az elnök, hogy a bóltok forgalma 1969-ben két és fél millióval növekedett. Ez nagyrészt a A sörpalackozó gépek fejtő- töltőszel epein dolgozik Pintér Ferenc lakatos. I szövetkezet egészséges üzlet- 1 politikájának köszönhető. Az a céljuk, hogy mind a tagokat, mind a vásárlókat a legváltozatosabb és jó minőségű áruval lássák el. Törekedniük kell arra is, hogy a kereskedelem még gondosabban mérje fel a tartós fogyasztási cikkek forgalmát. Igen szépen zárt a szövetkezet vendéglátóipari egysége is: tavalyi forgalma egymillió forint volt. Befejezésül ismertette távlati fejlesztési tervüket, miszerint a rendelkezésükre álló csekély anyagi alapból Cso- bánlcán új húsboltot létesítenek és a már meglevő zöldségboltot korszerűsítik. Pilisszent- kereszten az önkiszolgáló bolt mellett új tej-kenyér fiókboltot, Pilisszántó községben ifjúsági klubot nyitnak, Pomázon pedig megkezdik egy élelmiszer-vegyesbolt építését. (S. G.) A mesterség egyik veteránja Simon Ferenc karosszérialakatos. De sok öreg s fiatal traktort rendbe rakott már. — DH-tipusú, kéttarifás maximutatós fogyasztásmérő szalagot állítanak üzembe a gödöllői Árammérőgyárban. Hatan a gépjavítóból Az Érdi Gépjavító Állomás gyors, rugalmas munkaválasz- iással és -vállalással biztosítja tempós fejlődését, s teszi egyre nélkülözhetetlenebbé önmagát. Lelkiisnleretesen dolgozó munkatársaik közül mutatunk be néhányat. A gépkocsik kitűnő ismerője, szerelője, akit elismerésként most léptettek elő csoportvezetővé: Bicskei Győző. A megyei pártbizottság ülése után A 2-es út váti 3 kilométerének története A nevezetes út Vác tengelyében húzódik, átszeli a belvárost. A nevezetes út: a 2-es fő közlekedési útvonal váci átkelési szakasza. Ezt az utat azért tüntettük ki ilyen hivalkodó jelzővel, mert valóban hivalkodik, de olyan tulajdonságokkal, amelyekkel epv útnak egyáltalán nem szabadna: kopása annyira előrehaladott, hogy ember legyen a. talpán, aki észreveszi rajta az aszfaltot, kátyúi ten- gelytörően rosszindulatúak, eső után gödreiben akár halakat lehetne tenyésztepi. Egyszóval ez az út életveszélyes. Híres ez a rövid, három kilométeres útszakasz azért is, mert több közéleti személyiségünknek időtrabló gondokat akasztott a nyakába — mivel negyedik esztendeje halasztódik átépítése. SZENVEDÉLYESEN Tari Kálmán, a Váci Városi Tanács elnökhelyettese: — Az út átépítését a váci tanács kezdeményezte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium egyetértésével még 1967-ben. Ez az útszakasz — Gombás-híd, Lenin út, Szt. János utca, majd a Rákóczi és az Árpád út — az életveszélyes közlekedés melegágya, rendkívül forgalmas. Emlékszem, hogy egyszer Tapolczai Jenő, A MÁVAUT vezérigazgatója azt mondotta, hogy megszünteti itt a buszjáratokat és beszél Kiss Dezső miniszterhelyettessel az útszakasz átépítésének megsürge- tésére. Tudom, hogy Nagy Miklós, a megyei tanács volt elnökhelyettese is tett intézkedéseket, és mint ország- gyűlési képviselő, interpellációt helyezett kilátásba a miniszterhez, ha továbbra sem történik előrehaladás az út ^felújítása tekintetében, ö kapott ígéreteket, de a KPM arról panaszkodott, hogy nincs pénze, elvitte á selejtre sikerült M—1-es autóút átépítése. Most ígéretünk van, hogy ebben az évben elkészítik. Legutóbb a Pest megyei Pártbizottság ülésén foglalkoztak a szomorúan híressé vált úttal. Az említett fórumok párt- és állami vezetői szenvedélyesen foglaltak állást a késedelmekkel kapcsolatban. , Viszont, akik az út átépítése felett közvetlenül diszponálnak, könnyedén és flegmán siklanak át a késedelmek okain. LASSAN 1967 májusában kezdte meg a tervező, az UVATERV a tervezéshez szükséges közműadatok felvételét. Ugyanazon év júniusában helyszíni bejáráson vettek részt a KPM szakemberei és engedélyezték az útszakasz átépítését, amelyről a határozatot augusztusban adták ki. A beruházó a KPM Budapesti Közúti Igazgatósága lett. Akkoriban 1968-ra tervezték az út átadását. Később megváltoztatták a határidőt: 68-ra az út első szakaszát, 69 elejére a második szakaszát szándékoztak befejezni. Legalábbis a városi tanács illetékesei tudták így. A különböző vállalatok — két vállalat készítette el például a szennyvízcsatornát! —, amelyek az előmunkálatokat végezték — csatornák, kábelek, gázvezeték, szanálás — állandóan új és új határidőket kértek. A közműve- sítési előmunkálatok 1968- ról áthúzódtak1 1969-re, ennek ellenére árnyékbokszolás történt, mivel mind a mai napig csupán a szennyvíz- csatornát építették meg, és a víznyomócsövet újították fel a többi még hátra van. A beruházó nem sürgette a munkákat, úgy látszott, hogy még jól is jön számára a késedelem. A városban úgy tudják, hogy azént, mert nem volt rá pénze. A csapadékcsatornát csak nemrégiben kezdték el építeni... A városi tanács 68 augusztusában tájékoztatást kért, hogy mikor kezdődnek meg az érdemi munkák. Akkor kapták a választ, hogy 69-re teljes egészében befejezik az átépítést. Viszont a Dunamenti Víz- es Csatornamű Vállalat akkor meg határidő-módosítást kért a szennyvízcsatorna befejezésére. Haladékot kaptak, hogy 69 május helyett szeptemberije adják át. Át is adták októberÁprilisban a KÖVI2^I csak az első szakasz terveit hagyta jóvá. (KÖVIZI: Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság.) Ugyancsak áprilisban értesíti a varos a KPM-et, hogy a munka vontatottan halad. Vajon milyen miunka? (Kérdezheti ezek után az összezavarodott olvasó?) Az előmunkálatok, amelyet a kivitelező, o Pest megyei Közúti Építő Vállalat és egy másik, a Vízügyi Építő Vállalat csinál. 1969 májusában még a szerződés nem született meg. S hogy egyáltalán megszületett-e? Ea-re ott Vácott a vaskos dosszié még nem adott választ, amelyet Jámbor Lászlóval, a városi tanács építési és közlekedési osztályának helyettes vezetőjével lapoztunk át, különben eléggé szenvtele- nül, körülbelül ilyen stílusban: „Tudja, hogy van az: a tervek és a határidők állandóan módosulnak”. KEDÉLYESEN Réz Dezső, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának csoportvezetője: — Azért húzódott el az építkezés, mert elhúzódott a szennyvízcsatorna építése. Mindez a város hibája, hiszen ez tanácsi feladat volt. Persze, a város se tudott sokat tenni, mert a kivitelező, a Pest megyei Közúti Építő Vállalat létszámhiánnyal küzdött, és elmaradt a munkálatokkal. Közben műszaki problémák is hátráltattak : nem számítottak ilyen magas talajvízre. Aztán mire késő ősszel befejezték a csatornázást, már nem lett volna érdemes megkezdeni az útépítést. Megértőén, tárgyilagosan beszélgetünk egymással. Mészáros János osztályvezető főmérnök, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságán a következőket mondja: — Nem áll az, hogy nekünk, mint beruházóknak ne lett volna pénzünk. Az igazság az, hogy a kivitelezőnek, a Pest megyei Közúti Építő Vállalatnak nem, volt kapacitása. — Más kivitelezőt nem találtak volna? — Ugyan, hát kinek van ma szabad kapacitása? Senkinek. — Tehát pénzük volt? — Kereken 20 millió forint Tavaly nem tudtuk elkezdeni az építkezést, ezért 15 milliós hitelünk átjött erre az évre. — Szerződés, határidő született már? — Ebben az évben befejezzük. November 30-ra. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy remélem, anyaghiány nem hátráltat majd, mert eddig nem volt megfelelő mennyiségben cement és nemes anyag — persze, ezt ne írja ki —, no, és szállítókapacitás sem. Kedélyesen, szinte vidáman beszélgetünk egymással. BARÁTSÁGOSAN A kivitelező a Pest megyei Közúti Építő Vállalat. Székes- sy Vilmos műszaki osztályvezető: — A terveket 67 végén az UVATERV elkészítette, bár hiányosan. A költségvetést akkor a minisztérium még nem rendelte meg, mert az árak megváltoztak, így ez csak 68 közepére készült el. Mi vállaltuk, hogy 68 közepétől egy év alatt megcsináljuk az utat, de nem tehettük, mert a beruházó, tehát a KPM nem tudott rá pénzt biztosítani. Mi fel is vonultunk 68 elején, de hiába. Ez nekünk félmillióba került. Aztáin 68 májusában a Budapesti Közúti Igazgatóság megrendelte a munkálatokat azzal, hogy októberig fejezzük be. Mi ilyen rövid határidőre nem vállalhattuk, mert ehhez sokkal több emberre lett volna szükség, mint amennyivel rendelkeztünk. Lehet, hogy erre gondoltai:, amikor a kapacitáshiányról beszéltek, de ez nem igazi kapacitáshiány. Ráadásul abban az időszakban a város nem tudta garantálni a szanálásokat, és a másik csatornaépítő, a DVCS pedig a csatornák átadását — S most? — A csapadékcsatornát készítjük. Szerződésünk van, december 20-ra átadják az utat — Biztos? — Igen, ha előre nem látható körülmények nem jönnek közbe, például anyaghiány, szállítási kapacitás hiánya. — S ha közbejönnek? Erre már nem is vártam választ, mert előre tudom. Ugyanis eddig sem történt más, mint mindig közbejött valami, amit szépen, barátságosan tudomásul vettünk, és higgadtan átsiklottunk felettük. Olyan higgadtan, mint ahogy ezek a beszélgetések lezajlottak. Ezek a beszélgetések, amelyek néhány egymásnak ellentmondó véleményt tártak fel. S feltárták azt is, hogy túlságosan köny- nyedek, . nagyvonalúak vagyunk. Könnyedek és nagyvonalúak — nehézkesen. Csaknem olyan nehézkesek, mint amilyen nehézkesen lehet a 2-es úton ma közlekedni. Berkovits György Ezúttal megbocsátható, Kiss István szerelő nem a keze alá néz, éppen felpillant, amíg a felvétel elkészül. Akár egy óriás sajt, de egy kicsit kemény falat lenne: a gépjavító műszaki árut készítő gumi sütőjének egyik termékét tartja kézben Tünkéi Andrásné. Bármilyen munka jöhet, a gyors és gyakorlott fiatalember, Szatmári Gábor mindegyikkel megbirkózik: kitűnő esztergályos. Tóth le Ív. lát I I
