Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
4 Űrlap 1970. FEBRUAR 20., PÉNTEK Áprilistól áprilisig A művelődés új otthonai TÖRTÉNELMI JUBILEUMOK 1 év-1 milliárd bélyeg Az elmúlt negyedszázadban gyárait, lakónegyedek nőttek ki egymás után a tőidből. Pest megye képe éppen úgy, mint az ország teljes arculata megváltozott. Korszerű ipari üzemeltben dolgozik a lakosság, gép vontatja az ekét, vetőgépet, a földeken kombájn aratja a búzát- Mindez azonban csak az anyagi jólétről árulkodik. A szellem, a kultúra táplálásán áldozatkész népművelők, pedagógusok fáradoznak. De ahhoz, hogy a közösséget összefogják, s elplántálják az emberekben a többre vágyást, gazdagabb ismeretkör utáni vágyat, új művelődési centrumokra volt szükség. Itt nem a régi romjain kellett újakat építeni, hanem a szűzföldre. Bérletszámlálást tartottak nemrégiben Kiskunlacházán. Így derült ki, hogy a község 8,5 ezer lakosa közül több mint kétezren utaznak nap mint nap a fővarosba, vagy Szigetszentmiklósra dolgozni. A községben ugyanis nincs olyan üzem, ahol a fiatalok igényüknek megfelelő, kvalifikált szakmunkát végezhetnének. A régebben teljesen mezőgazdasági községnek tartott településen pedig egyre több olyan gyerek akad, aki már nem elégszik meg a betanított munkával. A termelő- szövetkezetek viszont nem tudnak elegendő munkalehetőséget biztosítani a felnövekvő új generációnak. Korszerű iparitanuló-inté- zet van a községben, ott jelenleg 32 szakmát tanítanak. Oda jár a környék szinte valamennyi szakmunkás- tanulója, de ha végzett, elhagyja a községet, megélhetését keresve. Mi lesz akkor, ha szeptemberben a szakmaválasztékot tízre csökkentik? Más iskolákba utazhatnak a „kilakoltatott” mesterségek tanulói, s már 14 éves korukban kezdhetik a vonatozást. Nem szólnánk ezért semmit, hiszen egy-két gyerek miatt nem lehet tanulócsoportot kialakítani. Viszont azokat a szakmákat, amelyeket szeptembertől az iskolában oktatnak majd, ebben a községben nem hasznosíthatják. Gépszerelőre, villanyszerelőre, autószerelőre, asztalosra, ott bizony csak néhányra van szükség. A tanulók tehát a gyakorlati foglalkozást a, Csepel Autóban, vagy a Bugyi Telefongyárban szerezhetik meg, s ott ife dolgoznak majd. Ha viszopt a községben lenne egyetlen olyan üzem, ahol a fiatalokat foglalkoztathatnák, megszűnne ez az áldatlan állapot, a lacházi tizenéveseknek nem kellene nap mint nap négy-öt órát bumliz- niuk, hogy munkahelyükre érjenek. Számtalan olyan gyerek van itt, aki szívesen maradna a községben, de nincs múnkalelietősége... Pestről sok üzemet kitelepítenek. Sok gyár fióküzemeket létesít vidéken. De miért nem települ egy sem Kis- kunlacházára? Voltak jelentkezők, de egyesek úgy tartják: a község mezőgazdasági jellegű volt, maradjon az továbbra is. Helyes álláspont ez? Nem valószínű. Ezt igazolja az a nagy mennyiségű vasúti bérletjegy, amit eladnak. Miért is írtunk egyszerre a foglalkoztatási lehetőség hiányáról és a szakmunkástanuló-intézet profilcsökkenéséről? A szakmunkásképzés egv egész körzet problémája, a foglalkoztatottság viszont ebben az esetben csak Oda, ahol a kultúra szót talán még ki sem ejtették. Nézzük, milyen várakat kapott a megye ebben a negyedszázadban kultúrforradalmá- nak megvívásához? Valameny- nyit lehetetlen lenne felsorolni, hiszen minden községben legalább egy helyiség található, ahol összegyűlhet a falu apraja-nagyja, hogy megnézzen egy filmet, meghallgasson egy előadást, vagy részt vegyen valamilyen szakköri foglalkozáson. Néhányat mégis érdemes kiemelni közülük. Az elmúlt időszakban zárult a pilis, és a dabasi filmszínház rekonstrukciója. Ai isasze- gi és a pilisvörösvári mozit is új köntösbe öltöztették az építők. Pilisszentivánon pedig egy község gondja. Az összefüggés kézzelfogható. Most, hogy szakosítják az intézetet, a ráckevei ifjúságnak sokkal nagyobb szüksége van helyi munkalehetőségre, mint eddig. Mégpedig olyanra, amelyet a községben sajátíthatnak el. Ne hagyjuk magukra a tizenéveseket, akik többre akarják vinni szüleiknél, mert segítség nélkül a jóakaratuk visszájára fordulhat! Csak egyetlen adalék: a faluban egyre több fiatalnak gyűlik meg a baja a rendőrséggel, s közülük szinte egy sincs olyan, aki ne az ingázók táborába tartozna... — Kovács — most varázsolják újjá a filmszínházat. Az albertirsai művelődési házban korszerű moziterem is helyet kap majd. Ehhez a Pest megyei Moziüzemi Vállalat is hozzájárul' egymillió forinttal amellett, hogy legmodernebb gépeit helyezi itt üzembe. Még „kiskorú” a ceglédber- oeli és az albertirsai művelődési ház, alig egy-két esztendősek- A nagykátaiak is örömmel vették birtokukba az újonnan felépített járási művelődési központot, ahol korszerű könyvtár, társalgó és klubhelyiség várja , őket, akárcsak Cegléden. Ugyancsak nemrégiben épült fel a veres- egyházi és a váchartyáni községi művelődési ház is. Szobon pedig most dolgoznak az új művelődési központon az építőmunkások. Mikebudán és Péterierdőn klubkönyvtárak nyíltak, melyek néhány nap alatt a helyiek kedvelt találkozóhelyei lettek. Nem óriási létesítményekről van itt szó, nem milliárdos beruházások ezek. Sok létesítmény elkészültéhez a helyi lakosság ve- rítékes munkája is hozzájárult. Mégis'egy-egy ilyen kultúr- centrum felér gyárak monumentalitásával. Itt nem az acélt formálják, alakítják, hanem az emberi tudatotJános király Németh László „Az írás ördöge” című művének ősbemutatója után újabb érdekes darab előadására vállalkozott a szegedi Nemzeti Színház. Magyarországon először viszik színre Dürrenmatt legújabb drámáját, „A János királyt” Györgyey Gábor fordításában. Szlovák iskola évfordulója Az idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját Észak-Magyarország egyetlen olyan szlovák nyelvű általános iskolája, amelynek tanulói kivétel nélkül vidékiek és valamennyien az iskolához tartozó kollégiumban laknak. Ebben a tanévben csaknem .százhúsz általános iskolást helyeztek el a kollégiumban Borsod megye tizenhét szlovák nemzetiségű községéből. A két évtized alatt mintegy kétezer diák fordult meg a kollégiumban. Legtöbben Komlóskáról, Hollóházáról, Kékedről, Nagyrozvágyról kerültek Sátoraljaújhelyre. A fennállás két évtizedes jubileuma alkalmából a sátoraljaújhelyiek kapcsolatokat építenek ki a szomszédos kelet-szlovákiai általános iskolákkal. — Korszerűen berendezett kétszintes pavilonnal bővül Békés megye legöregebb kórháza, a 125 éves mező- hegyesi járási kórház. A restaurátorosztály a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legfontosabb részlege. Ott tisztítják, restaurálják az ásatások anyagát. Feladata még az osztálynak a múzeum anyagának rendszeres ápolása, konzerválása és a különböző kiállítások előkészítése. A szakmai különlegességekről, nevezetesebb darabokról másolatokat mintáznak a vidéki múzeumok kiállításaira és külföldi tudományos intézmények kérésére (képünkén is ez történik). Az elmúlt esztendőben 1100 millió bélyeget szállított a Magyar Filatélia Vállalat, illetve a Magyar Posta 57 országba. Többek között ezt állapíthatta meg dr. Palotás Magda, a Magyar Posta helyettes vezér- igazgatója tegnapi sajtótájékoztatójában. Az új esztendőről szólva jelezte, hogy csökkentik a kibocsátandó bélyegek mennyiségét. Első lépésként a tavaly megjelentetett 88 fajta bélyeggel szemben az idén 71 féle lát napvilágot. Csökkentik a példányszámot is, hogy megtartsák, illetve növeljék a kiadványok értékét. Ugyanakkor örvendetes jelenség, hogy a gyűjtéssel foglalkozók száma 4 esztendő alatt 138 ezerről 225 ezerre nőtt. A bélyeggyűjtők szövetsége csaknem ki^rólag az üzemi körök erősítésével és gyarapításával akarja bővíteni táborát. Ezenkívül természetesen úgynevezett városi körök is működhetnek. A gyűjtés olyan szenvedély, amely a növekvő szabadidő-kontingens ideális felhasználását segítheti. Végül szó esett a megjelenő különlegességekről: az idén hazánk történelmének jelentős eseményét, a felszabadulás 25. évfordulóját, valamint Lenin születésének centenáriumát ünnepeljük. Az előbbiről bélyegpor kiadásával, az utóbbiról két értékű bélyegsorozat kiadásával emlékeznek meg. Megjelenik az autó története sorozat nyolc értékben, két festménysorozat és blokk, a magyar ötvös és ékszerművészet remekeiből készült sorozat, valamint a világhírű Corvinák kezdőbetűiből rajzolt iniciáléiból összeállított sor. Szerepel a programban Lehár születésének 100., ■ Beethoven születésének 200., és István király születésének ezredik évfordulójára megjelenő kiadvány is. Napvilágot lát az esztendő végéig az űrkutatás újabb eredményeit bemutató sorozat. T. Gy. , ^'"S'SSS'SSSSSSSSSSfSS/SSSSSSS/SSS/J*r//SSSS/SSSSSfSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSf/SSS/S//SSSSSSSSSSSSS< A földön járva \ « s ://////////////////////////////////////////////////W///////////,y//////////////////////////////////,S VÉGAKARAT. Az orvos mosolyogva nézett a szemembe. Pontosan úgy, ahogyan én szoktam hazudni, mosolyogva, erősen szemébe nézve embertársaimnak, és az orvos mosolyogva a szemembe nézve a következőket mondotta: — Semmi komoly baj, fiam — ezzel a kezembe nyomott egy borítékot, vigyem el ide és ide a leleteimet. Kimentem az utcára, tavaszi eső pásztázott, finom illatok szálltak, istenem, de szép az élet. Befordultam a sarkon, és a borítékot azonnal felbontottam. „Leukémia...” Kis hülyém — gondoltam, sőt hangosan ki is mondtam, hiszen ezt én már régen tudom, Bár, hogy őszinte legyek, az orvosi verdikt, az abszolút tudatosság azért a szümig mart. Na, mindegy, doktor úr, kár a benzinért Apropó, benzin. Beültem a taxiba, és kértem a pilótát, repítsen haza. Bementem a fürdőszobámba, levetkőztem, felvettem a meleg fürdőköpenyemet, pedig igazán nem volt hideg, csak én borzongtam. Megnéztem magam a tükörben. Legalább tíz percig farkasszemet néztem leukémiás magammal. Amikor eluntam, akkor megnéztem a profilomat jobbról és balról. A nyakamat külön vizsgáltam. Azután közelről pórusaimat. Szemem alatt aj arcbőrömet lehúztam, na nézzük, mi van a szememben belül. Normális — állapítottam meg, aztán hangosan ennyit mondtam: —Alma vagyok, kívül piros, belül rothadok. Na, nézzük, mennyi időm van még hátra? Leültem az íróasztalomhoz, konyakot töltöttem, ittam, azután megint töltöttem. Kicsi ez a oohár. nem esik jól belőle a konyak. Újra töltöttem, most már a vizespohárba. — Vérrák, na lám ... Szóval valahol számolják a napjaimat. Kár, pedig szép volt. •.. Lehet, hogy három hónapom van, de az is lehet, hogy három évem van még.' Legvalószínűbb a fél év. Az a mosoly nagyon vigasztaló és baráti volt. Papírt vettem elő és a gondolatnál írni kezdtem a végrendeletemet. Mám is van nekem, mit oszthatok én szét az emberek között? Rokonaim nincsenek. Tehát lakásomat a tanácsra hagyom, ez világos. Veszekedjenek vele, haragudjanak a tanácsra az emberek, ne rám. Személyi holmijaim? Jószerével semmit sem érnek, és már írom is: „Égessék el őket, mind egy szálig... Az ám, elégetni,'hamvasztani ... de nem lehet, én donor szeretnék lenni, nagy kincs, érték, megfizethetetlen érték. Emberek, vegyétek szeretette^ a testemet, hadd éljek bennetek tovább. Égjen hát a bútorom, a ruhám, de maradjak én, boldogítsam én az emberiséget. És a testemben mi az érték? Vegyük számba. Mindenek előtt a Siemes részek, a pejsli és a zsigerek. Tehát a szívem, a májam, a tüdőm, a vesém, talán a szemem szaruhártyája és a gerincemben, a mész, amely segített egyenesen tartani ezt a csi- golyás csontcsövet. Kinek adjam a szívemet? Becsületes, jó munkát végzett eddig, ki érdemelné meg? Kiben dobogjon tovább? Mindenkinek nem adom, hiszen a rosszaság mellett a jóság is megfért benne. Talán hasznát venné új gazdája is. És már rovom a sorokat: „Szívemet Barnard professzorra hagyom.” De mivel indokoljam a hagyatékot? Semmivel, hiszen mindenki olvas újságot, lassan a professzornak is elkel majd egy új szív. „A tüdőm tulajdonjoga szálljon a barátomra, X. Y.-ra és feleségére, X. Y.-néra. Vágják ketté és osztozzanak testvériesen rajta. Tiszta, becsületes, dolgos emberek, nagyon szerettem őket és ők is egymást. Szanatóriumi szerelem. Egyébként éplelkű emberek. Csupán az én féltüdőm hiányzik 'mindkettőjükből. lm, itt van hát, szeretettel adom. A.májam, a májam, mit is csináljak vele? Drága embertársaim, kinek kell egy jó máj? Teljesen épen nyújtom át, és jó a májam így is, és amúgy is. Megvan. Az utolsó kívánságom: „A májamat halálom után azonnal ültessék át Nincstelen Amálka kolléganőmbe, aki legutóbb még a vállalati computerre is ráfogta, hogy az egy ravasz disznói, mert csak egy ravasz disznó képes ilyesmire, mint ez a computer. Remélem, a májam nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy hivatalunkba ^visszatér a régi jó hangulat. És Amálka máját azonnal vigyék ki a Kőbányai Gyógyszergyárba, ahol az alkimista vegyészek készítsenek belőle szívtrombózis elleni medicinát.” „És mindkét vesémet, gondolkodásnélküli Jóskának adom. Neki fölöttébb nagy szüksége van mind a kettőre.” Évék óta azzal bosszantott engem és a többi kártyapartnerét, hogy játék közben megivott két üveg sört, és ettől kezdve állandó jelleggel a toilette ajtó felé tartott. Azt mondta, isten bizony kezet mosni. De a másik két partnere ateista volt, és cinikus. Azt mondották, hogy egy tanú, az nem tanú. „Szóval itt van Józsikám, tiéd mind a két vesém, használd őket egészséggel, ezután isten bizony négy üveg sört is ihatsz, és nem köll hamisan esküdnöd ...” No, mim is van még? A fejem? „A koponyacsontomat vigyék Egerbe, a vár kazamatájába, ahová már száz és száz koponyát raktak gúlába. Annyi heg és forradás van az én koponyámon is, hogy remélem, nem keltek majd ott feltűnést, koponyám nem lóg ki a sorból, jól meglapul majd a török és a magyar harcosok több mint négyszáz éves koponyái között...” Kezemben megállt a toll, és hangosan elröhögtem magam. Ez jó hecc lesz. A muzeológusok és történészek kezükbe veszik majd a fejemet, tudós szemükkel hosszan elnézik fehér koponyámat, elgondolkozva forgatják, a világosság felé tartják és azt mondják, a várlátogató külföldieknek: „Egy török közkatona koponyája a XVI. századból...” És akkor szétnéznek, hogy mit szól hozzá a kedves külföldi elvtárs, mennyire ápoljuk történelmi hagyományainkat, lám. ez a koponya is egy dicső korból ittmaradt emlék. Bizony. De a tolmács töri a nyelvet. Ezért mindössze ennyit fordít a professzori szöyegből a szájtáti hallgatóságnak: — Janicsár koponya. Itt ezt a forradást a homlokcsonton egy Dobó Katica ütötte egy faaprító baltával. Előre is megbocsátom a fiúnak a bohóságát. Végül is szép halállal rakott a közös katonasírba. Mim maradt még, amire igényt tartotok, emberek? No igen, agyamban a nukleinsav. A gondolkodásnak ez a tömény kvinteszenciája, amit odafent, a mennyország boszorkánykonyháján kotyvasztanak az istenek, és aki, ha jól helyezkedett, tolakodott és szerencséje is volt, kapott belőle egy-két kupicával. No persze, Newton többet mint én, de talán az enyémet is tudná használni egy bomlott lelkű embertársam ott fenn, a sárgaházban. „A/ nukelinsavaámat a sárgaház arra legrászorultabb lakójára hagyom ...” És végül: „A porhüvelyemet a nemes részek eltávolítása után égessék el és szórják szét, tetszés szerint...” A nevem még nem írtam alá. Mielőtt ezt megteszem, öntök még magamnak negyven cseppet a poharamba, negyven csepp napfényt. Megiszom, átolvasom a végrendeletemet, meg vagyok elégfedve magammal. Egy kissé el is érzékenyülök, milyen jó is vagyok én, azután elvesztem a fejemet. A nukleinsavamat nem adom, azt nem adhatom. Az én vagyok, az én voltam és belőlem néni kell több, belőlem ne legyen senki más. A pisztoly hideg csövét a halántékomhoz illesztem. De ez nem jó. Hogy kerül akkor a vár kazamatájába. ha szétloccsantom a koponyám; nézzük csak azt a papírt: „Leukémia ...” — De hiszen ezzel évekig lehet élni, és nem is biztos... és mi lesz, ha közben föltalálnak valamit, egy csodaszert a rák ellen ... talán éppen a mi jó öreg Szentgyörgyink odaát, a tengeren tűi. És nekem még bokros teendőim vannak itt a földön. Semmit sem adok! Marad a helyén a szívem, a tüdőm, a májam, a vesém. Dolgozzatok, aranyos nemes szerveim, szolgáljátok tisztességgel, becsülettel gazdátokat és cserébe majd én vigyázok rátok. Negyven csepp napfény, he, he, he .. Rohanok Am álkához, nagy darab vérmes nő, ő biztos nem sajnál majd néhány liter vért tőlem. (suha) A szakmunkástanulók gondja Lacházán Mezőgazdasági község - ingázókkal V
