Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám

filT utó kMÍtÍop 1970. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK BORBÉLY TIBOR Minikötet Komor bikák Komor bikák az évek, s szarvukra öklelnének, mikor eléjük rántom: pirosló ifjúságom. Alma ring •.. Tűző fényben alma ring az ágon, és rostja gyűjti cukrát, az érlelő melegnek. Hirdetőn piroslik, mert távoli álom az ősz, — mikor a tépő, fehér fogaik, a héja fölött majd megjelennek. Látod... Nem nézek az utcáin a ringó-léptű lányok után, pedig szépek a lábak, a mellek, s a párnás, kitakart, — kicsi váltak. Szépek, — a vágynak. De látod, a vágyak, nyugtot csak nálad, — s máshol, — úgyse találnak. Kétféle búcsú Kétféle búcsú van. Az egyik hangos, — másik hangtalan. Az egyik könnyes, örökre búcsúzó, — a másik egyszerű, — kimondott búcsúszó. Lehunyt szemmel Lehunyt szememmel arcod idézem, hajadnak szokott illatát, s nem látok mást, — csak szeretőid Végtelen sorát. De jó... De jó: nem írni. De jó: nem sírni. De jó nem bízni, — , miben eddig bíztál, de jó, hogy a szíved, — jobban zár a sírnál. Titok Aranycsdnáló titkom, meg nem osztom, és nem beszélek róla senkinek. Beszédes nyelvem csendre szoktatom, s csak néha, — titkon, a csendnek súgom meg. a -titkom. --... . .. sta.'vs'Hj mit Gazdag lehet, — aki a csendet érti meg. DUNABOGDÁNY Bolgár est Bolgár irodalmi estet ren­deztek kedden a dunabogdányi művelődési otthonban. Az es­ten. részt vett Margarita Ru­szém, a budapesti bolgár nagykövetség első titkára és Gencso Hrisztozov költő, aki az írószövetség vendégeként tartózkodik hazánkban. Az irodalmi estet Fábián Zoltán, az írószövetség titkára nyitot­ta meg, majd Bodor Tibor színművész, a Madách Színház tagja adta elő bolgár irodalmi művekből összeállított műso­rát. A színművész önállói estje kísérlet a bolgár líra átfogó bemutatására a IX. századtól napjainkig. Üvegek — fából Messze földön híresek a mezőkomáromi fafaragó nép­művész, Kálmán Gyula mun­kái. A himzőasszonyok ráté- tes, írásos mintáihoz hasonló, gazdagon díszített, szép for­májú dísztárgyainak, tálai­nak, likőrös, boros készletei­nek nagy sikere van a nép­művészet kedvelői körében. Az idős népművésznek van egy specialitása: fából „fa­rag” italosüveget. A „faüve­gek” — főként a gömbölyű, sima unikumos üvegeket vá­lasztja ki szívesen a burko­lásra — igen lassú, aprólé­kos munkával készülnek. ÉRT A NOKHOZ Furcsa pályázatot hirdetett januárban a MOKÉP: 30 csi­nos nő fényképét közölték a Füles és a Magyar Ifjúság cí­mű lapokban, s a pályázóknak azt kellett kitalálniok — a be­mutató előtt —, hogy ki lesz közülük a „Krebsz, az isten” című filmben a szépségkirály­nő. A szépségkirálynö a film Monori Icája, valódi nevén Majdán Judit — ezt ma már mindenki tudhatja. S vajon ki szavazott erre a hölgyre? Nem más, mint Tóth Ferenc, a ceglédi Hámán Kató iskola ötödikes tanulója. Jutalmát, a kéthetes balatoni üdülőjegyet nemrég adta áit neki Rényi Ta­más filmrendező, és Majdán Judit. így Feri a valóságban is meggyőződhetett arról, hogy nem választott rosszul. <—di—) Több a tv... Dunaújvárosban a múlt év végén a televízió-előfizetők száma utolérte a rádiósokét, s jelenleg már itöbb a tele­vízió, mint a rádió. A, tíz­ezredik dunaújvárosi televí­zió tulajdonosa szerdán je­lentette be televízióját a du­naújvárosi főpostán. Jégcsapos vízesés „Megfagyott” a lillafüredi Palota-szálló mellett, mint­egy 50 méter magasból alá­zuhogó vízesés. A napok óta tartó hidegben, előbb csak cérnavékonyságú jégkristá­lyok képződtek, jelenleg pe­dig már 10—15 méter hosszú óriás jégcsapok függnek alá a vízesés mésztufa szírijéről. Az új Pest megye egyik alapkőrakója Sebes Imréről, születése 60. évfordulóján Mora de Ebro és FHx kö­zött vonultak a köztársaságiak. Nehéz felszerelésükön kívül muníciósládákat és gépfegy­ver-alkatrészeket cipeltek... így örökítette meg a képet az egykori spanyolországi haditu­dósító, s beszámolt róla, mi­ként jelölte ki a hadműveleti tiszt '— Csatári József száza­dos — a nemzetközi brigád magyar egységeinek átkelési pontjait a folyón. A századpa­rancsnokok, a politikai tisztek — Fazekas Jenő, Marschall László, Rajk László, Sebes Im­re és a többiek — a sziklafal mögé húzódva, zseblámpájuk fényénél vizsgálták a térképet. A füstfátyolon ellenséges gépfegyversorozatok törtek át — olvassuk egy későbbi tudó­sításban —, Krasovetz, Juhász, Ribár önkéntesek véresen, se­besülten buktak fel a köves hegyoldalon. Ebben a helyzet­ben Sebes Imre, az alakulat párttitkára állt a század élére, ő vezette társait ellentámadás­ba. A magyar század el­érte a folyót, megkezdhette az átkelést... Sebes Imre, a szeghalmi szü­letésű fiatal szövőmunkás, a KIMSZ tagja, 1932 őszén kezd­te meg tényleges katonai szol­gálatát Pécsett, a Horthy-had- sereg egyik nehézgéppuskás alakulatánál. A politikailag megbízhatatlanok között tar­tották nyilván, ezért a ludovi- kás tisztek meg a jutási altisz­tek különösen fenték rá a fo­gukat, nehéz sora volt. öt év­vel később, amikor Sátoralja­újhelynél titokban átlépte a határt, hogy Csehszlovákián át kijusson Franciaországba, majd onnan önkéntesnek Spa­nyolországba, mégis örült, hogy alkalma volt megtanulni a fegyverforgatás mesterségét. Először nem sikerült kijutnia Spanyolországba, de egy évvel később, öccsével, Györggyel, már ott volt Carcassanne-ban, abban a dél-franciaországi vá­rosban, ahonnan a spanyol nép önkéntes segítőd elindultak a Pireneusokba, hogy átvereked­jék magukat a fasiszták által lángba borított országba. Szep­tember elején érkeztek Figue- rasba, onnan az Albacete mel­letti kiképzőtáborba. Szalvai Mihály építőmunkás, a zászló­alj parancsnoka fogadta őket. Az ő parancsnoksága alatt küzdöttek a Sebes fivérek egy éven át. György hősi halált halt a léridai csatában, amikor a sebesült századparancsnokot akarta kimenteni a tűzből. Fi­vérei — mert Sándor bátyjuk mindkettőjüket megelőzte a harctérre érkezésben — még végigküzdötték az ebrói csa­tát, és nagyon sok ütközetet 1938 nyár végéig. Sándor és Imre ott voltak Barcelonában a fájdalmas emlékű búcsú ün­nepélyen, amikor a Spanyol Köztársaság a Népszövetség genfi ülésének kívánságát tel­jesítve visszavonta a nemzet­közi önkénteseket a harcterek­ről. ötvenhárom nemzet több százezer harcos fia hagyta él akkor Spanyolországot. Franciaországi táborok drót­sövényei közé kerültek. ötvenhónapi intemálótábori élet után 1943 tavaszán meg­szökött, hogy a kényszer ra- boskodást újra a fasizmus el­leni fegyveres harccal cserélje fél. Nyolc és fél évi távoliét után éppen huszonöt évvel ezelőtt, 1 1945. február 20-án érkezett vissza Sebes Imre Budapestre. Különös arra gondolni, hogy ha életben marad, ma hatvanadik születésnapját ün­nepelhetnénk. Még egészen fiatal volt, amikor a felszaba­dulás után először találkoz­tunk. A Dél-Pest megyei párt­bizottság titkára voltam Kecs­keméten, ő a Központi Vezető­ség szervezési osztályának munkatársa. Rendszerint félre- csapott baszk sapkát viselt. Nagyot nőtt a szemünkben az­zal, hogy megtudtuk: az egy­kori spanyolosok közül való. Sokszor járt nálunk, sorra lá­togatta a járási székhelyeket, segített talpraállítani a párt- szervezeteket, megtanítani őket arra, hogyan szervezzék meg a munkásokat, szegényparaszto­kat, a kisemberek különböző rétegeit egy-egy akció végre­hajtására, érdékeik védelmé­ben. Ritkán állt szónoki emel­vényre, a nagyobb gyűlések szószékét nem kedvelte. Test­hezállóbb volt neki a magyará­zó szó, az eszmecsere, a kisebb lépésekkel történő előbbre ju­tás, a meggyőzés embertől em­berig, a pontos, részletekbe menő eligazítás. Később ő lett az Észak-Pest megyei Pártbizottság titkára, s minthogy a két szomszédos te­rületnek egy volt a közigazga­tása, továbbra is gyakran ta­lálkoztunk. A főispán és az al­A földön járva KI TUDJA? Ki tudja magyarázatát adni, egy nőt mi vonz egy férfihoz és fordít- ,va? No, nézzük... Egy férfi, a felesége és 10 éves kislányuk elmentek... hová is? Vi­zitbe? Á, ez nem jó, avit. Ki csinál ma már ilyesmit? Vizit!? Házibuli­ba? A, nem, ez sem jó, már nem ne­kik való, pláne a kislánnyal nem. Szóval, vendégségbe mennek, meg­látogatni egy kedves, szívükhöz na­gyon közelálló családot. — Szervusztok — és cuppognak a puszik és mindenki örül. Ók, hogy meleg, családi fészekbe érkeztek, és ez számusera változatosságot jelent, a háziak, hogy kedves vendégek ér­keztek és számukra ez változatossá­got jelent. Baráti, kedves hangulat­ban feketéznek, konyakoznak, té­véznek, de a vacsorát köszönik szé­pen, már nem kérik, azt otthon óhajtják elkölteni és elbúcsúznak. Ez a keret. És benne a játék? Nézzük. A házigazda délelőtt is ivott, most a vendégekkel folytatta, rátöltött a délelőttire, jókedvű volt, dúdolt, mindenkihez aranyos. És udvarolt mindenkinek kedvesen, sármosan Amikor valahová kiment, a kislány megkérdezte az édesanyjától: — Imre bácsi részeg? — Dehogyis, kicsikém. Csupán jó­kedvű. Ja, igaz is, te édesapádhoz szoktál — válaszolta a mama és nem tudta megállni, hogy egy könnyed mondattal oldaliba ne rúgja a férjét. „Neveletlen kölyke. Édes ez az Imre, figyelmes, gondos, és megvan mindenük, már a kocsijuk is. És ez a Klári, hogy megöregedett. Pedig jóval fiatalabb, mint én. Jesszusom, mennyi szarkaláb. És hogy elhanya­golja magát. Rúzs, szempilla, kopott lamé pongyola, á Iá Warrenné, ma­dame a vöröslámpás házból. Stílsze­rűen, hosszú szipkából szívja a Kos­suthot, hangja akár a szeneslegényé. Röhej, és ez a nő kap meg mindent az élettől...” — gondolta keserűen az asszony. És: „Mit hülyül ez az Imre? De főleg mit az én kedves feleségem? Imre szemlátomást ivott és most pityókás. Igaz, jobb természetű, mint én. De én ilyen állapotbán a kedves felesé­gemnek már hülye részeg vagyok és lehetőleg a lány előtt állapítja ezt meg hangosan rólam. Ha néha ud­varolok neki, azt mondja, Hogy nem tudok viselkedni mások előtt, a gye­rek előtt és ha négyszemközt mara­dunk, azt mondja nekem, hogy ál­lat, aztán, hogy javítson valamit, hozzáteszi: nem tudsz az állati ösz­töneiden uralkodni. De a társaság­ban, ha iszik valamit, ő az első, aki panaszkodásával minden nőt túllici­tál. Igen, és szétnéz jelentőségtelje­sen, némi búbánattal a szemében és az arcán, hogy annál nagyobb le­gyen a hatás, a röhej, a férfiak ko­rán öregszenek! A sikertől megmá- morosodik az én kedves feleségem és rendszerint így folytatja: korán élnek, korán égnek. No nem ilyen okos ő, legkevésbé ilyen szellemes. Ezt olvasta, vagy hallotta valakitől, azóta mindig ezt ismételgeti. És mindig én vagyok a példa, a proto­típus. Kellő pillanatban rám mutat és kacag. Otthon pedig azt mondja, hagyjál békén, fáradt vagyok...” — kesereg a férfi. És a háziasszony hangosan: — Ne haragudjatok, Imrém ivott egy keveset, de tudjátok mennyit dolgozik és ilyenkor vasárnap hadd érezze jól magát, hiszen az ördög­nek is gyújtanak gyertyát... Kér­lek benneteket, maradjatok még. — Édesem, természetes, hogy ma­radunk. Nagyon jó itt nálatok — ne­vet az asszony és nem néz a férjé­re. És: „Miért ne maradnánk, hiszen olyan kedves itt mindenki és Imre angyal” — állapítja meg az asszony. És: „Nem értem, egyszerűen nem ér­tem, mi van a feleségemmel, mi tör­ténik körülöttem, egyszerűen nem értem, mire megy a játék. Egész hé­ten azt hajtogatta a kedves felesé­gem, sőt még az úton idefelé is, en­gem szuggerált és terrorizált a rossz szövegével: Fiam, maximum egy órát maradunk, belőlük, tudod, már ez is sok! Hogy mit tud ez itt összehazudoz- ni. Jó volna eldönteni, hogy akkor hazudott-e, nekem, vagy most bazu dik nekik” — kesergett tovább e férfi. És hangosan a kislányuk: — Anyukám, hiszen otthon azt mondtad apunak... — Igen, édes kislányom, azt mondtam, hogy délelőtt otthon ide­jében tanulj, készítsd el a házi fel­adatodat, de én biztos vagyok ben­ne, hogy te elúsztál, hogy nem ké­szítetted eL Most aztán mehetünk szépen haza, és anyukád éjszakázhat melletted, amíg a te nehéz fejecs­kédbe berepülnek a számok. No, kö­szönj szépen el, köszönj meg min­dent, ne nyűgösködj tovább, mehe­tünk. — De édes anyucikéin, én nem ezt akartam mondani ... — Kislányom, én a te korodban sokkal jobban tiszteltem a szüléimét, főleg édesanyámat, nem vitatkoztam, feleselgettem velük örökké. Búcsú, cuppogás, puszi, igazán sajnálom fölkiálitás, sóhaj, és ígéret, hogy igen, ők is jönnek. Az asszony szeme körbejárt és a házigazdát, Imrét sehol sem lelte, vérig sértő­dött. Útközben hazafelé az asszony a férjéhez: — Részeges disznó ez az Imre, szerintem már alkoholista. Láttad a borvirágos arcát, figyelted réveteg tekintetét? Szerintem javíthatatlan. És ha így halad, tönkreteszi a csa­ládját. És micsoda pocsék, ízléstelen az új bútoruk. Teljesen úgy visel­kednek, úgy öltözködnek, úgy vásá­rolnak, mint az újgazdagok. Fejet­lenül, ész nélkül szórják a pénzt, a legízléstelenebb talmi holmikra. A férj részeges, az asszony elöregedett, már nincs egyénisége, teljesen Imre árnyékképévé vált. Ugye fiam? — karolt a férjébe, hozzásimult és be­fejezésül ennyit mondott: — Szerencsére, te nem sokat iszol, és főleg nem vagy ilyen ud­variatlan. (suha) ispán székhelye Budapesten volt: Házi Árpád kommunista alispánon testvériesen megosz­toztunk. Házi hol a megye északi, hol pedig déli részén járt, polgármestertől polgár- mesterhez, főjegyzőtől főjegy­zőhöz, jegyzőtől jegyzőhöz. A járások, a városok, a falvak közigazgatását demokratizálni, a néppel szemben álló régi hi­vatalnokokat új, a népből jött és a népet szolgáló vezetésre alkalmas emberekkel félcse­rélni, nem volt könnyű és egy­szerű feladat. Gyakran hívtuk össze a közigazgatási funkcio­náriusokat a pesti megyeházá­ra — valószínűleg sokan emlé­keznek még közülük ezekre a találkozásokra, hogy az alis­pán megbeszélje velük soron következő teendőiket, mi íre­dig a két megyei pártbizottság munkájáról, szándékairól tá­jékoztassuk őket. 1948-ban a megye két része pártszervezetileg is egye­sült. A Pest megyei Pártbizott­ság székhelye Budapest hato­dik kerületében, a Lendvay utcában volt Mint a Kecske­méti Pártbizottság titkára, a végrehajtó bizottság tagja let­tem, s a következő időben még közvetlenebbül és még köze­lebbről volt alkalmam megis­merni Sebes Imrének, az egye­sített pártbizottság titkárának munkáját, vezetési stílusát. Nem a megemlékező kötelező kegyeletérzése, nem a túlélő részvéte és elvárható tisztelet- adása mondatja velem, hogy Sebes Imre, a Pest megyei kommunista pártszervezetek élén mindvégig méltó maradt arra a bizalomra és elismerés­re, amelyet kora ifjúságától kezdve, forradalmi tevékeny­ségéért, áldozatos életéért, helytállásáért kiérdemelt. Azok közé tartozott, akik ma­gánéletüket, személyes érde­keiket, magától értetődő ter­mészetességgel tudták aláren­delni a közérdeknek, akik ere­jüket, olykor egészségüket sem kímélve fáradoztak, hogy megtisztelő hivatásukat mél­tón töltsék be. Az akkori, hatalmas kiterje­désű Pest megye két tucatnyi járásában ez idő tájt nem akadt tanya, ahol ne alakult volna pártszervezet. Az ő vezetésével tették meg az első lépéseket a pártszervezetek, hogy a dolgo­zó parasztság a Duna—Tisza közén új útra térjen, más mó­don dolgozzék, közösségben, szövetkezetben művelje a népi hatalom jóvoltából kezére jut­tatott földeket. Gondos gyűjtő munká­val, egykori harcostársainak, barátainak róla szóló megem­lékezéséből, most készül egy, Sebes Imre munkásmozgalmi tevékenységének minden rész­letére kiterjedő tanulmány, ügy tudom, a Párttörténeti Közlemények című folyóirat­ban lát majd napvilágot. Ez az írás lesz hivatott arra. hogy ismertesse azt az események­ben gazdag életutat. melyet Sebes Imre, Sebes Béla tanító 1910-ben született fia végig­járt. Öt fivérével együtt, a Kommunisták Magyarországi Pártja minden áldozatra kész katonájaként végigszenvedte és kiállita Hetényi. Hain Péter, Sombor-Schweinitzer rendőr­ségi kínzókamráinak tortúráit, végigverekedite a forradalmi küzdelem külföldi és itthoni harctereit. Sebes Imre Pest megyei munkáját követően hat évig a Fejér megyei Pártbizottság tit­kára volt, és több évig ország- gyűlési képviselő. Az ellenfor­radalom utáni években a Bel­ügyminisztérium párt-végre­hajtóbizottságának titkára lett, 1964. január 23-án hunyt el. Mindannyián, akik ismer­tük. akik Pest megyében él­nek és így többé vagy kevés­bé valamennyien részesei an­nak, aminek megtere.mtésében Sebes Imrének jelentékeny ré­sze volt, ma. születése hatva­nadik évfordulóján, tisztelet­tel és megbecsüléssel gondo­lunk rá. Vadász Ferenc J

Next

/
Thumbnails
Contents