Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-19 / 42. szám
filT utó kMÍtÍop 1970. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK BORBÉLY TIBOR Minikötet Komor bikák Komor bikák az évek, s szarvukra öklelnének, mikor eléjük rántom: pirosló ifjúságom. Alma ring •.. Tűző fényben alma ring az ágon, és rostja gyűjti cukrát, az érlelő melegnek. Hirdetőn piroslik, mert távoli álom az ősz, — mikor a tépő, fehér fogaik, a héja fölött majd megjelennek. Látod... Nem nézek az utcáin a ringó-léptű lányok után, pedig szépek a lábak, a mellek, s a párnás, kitakart, — kicsi váltak. Szépek, — a vágynak. De látod, a vágyak, nyugtot csak nálad, — s máshol, — úgyse találnak. Kétféle búcsú Kétféle búcsú van. Az egyik hangos, — másik hangtalan. Az egyik könnyes, örökre búcsúzó, — a másik egyszerű, — kimondott búcsúszó. Lehunyt szemmel Lehunyt szememmel arcod idézem, hajadnak szokott illatát, s nem látok mást, — csak szeretőid Végtelen sorát. De jó... De jó: nem írni. De jó: nem sírni. De jó nem bízni, — , miben eddig bíztál, de jó, hogy a szíved, — jobban zár a sírnál. Titok Aranycsdnáló titkom, meg nem osztom, és nem beszélek róla senkinek. Beszédes nyelvem csendre szoktatom, s csak néha, — titkon, a csendnek súgom meg. a -titkom. --... . .. sta.'vs'Hj mit Gazdag lehet, — aki a csendet érti meg. DUNABOGDÁNY Bolgár est Bolgár irodalmi estet rendeztek kedden a dunabogdányi művelődési otthonban. Az esten. részt vett Margarita Ruszém, a budapesti bolgár nagykövetség első titkára és Gencso Hrisztozov költő, aki az írószövetség vendégeként tartózkodik hazánkban. Az irodalmi estet Fábián Zoltán, az írószövetség titkára nyitotta meg, majd Bodor Tibor színművész, a Madách Színház tagja adta elő bolgár irodalmi művekből összeállított műsorát. A színművész önállói estje kísérlet a bolgár líra átfogó bemutatására a IX. századtól napjainkig. Üvegek — fából Messze földön híresek a mezőkomáromi fafaragó népművész, Kálmán Gyula munkái. A himzőasszonyok ráté- tes, írásos mintáihoz hasonló, gazdagon díszített, szép formájú dísztárgyainak, tálainak, likőrös, boros készleteinek nagy sikere van a népművészet kedvelői körében. Az idős népművésznek van egy specialitása: fából „farag” italosüveget. A „faüvegek” — főként a gömbölyű, sima unikumos üvegeket választja ki szívesen a burkolásra — igen lassú, aprólékos munkával készülnek. ÉRT A NOKHOZ Furcsa pályázatot hirdetett januárban a MOKÉP: 30 csinos nő fényképét közölték a Füles és a Magyar Ifjúság című lapokban, s a pályázóknak azt kellett kitalálniok — a bemutató előtt —, hogy ki lesz közülük a „Krebsz, az isten” című filmben a szépségkirálynő. A szépségkirálynö a film Monori Icája, valódi nevén Majdán Judit — ezt ma már mindenki tudhatja. S vajon ki szavazott erre a hölgyre? Nem más, mint Tóth Ferenc, a ceglédi Hámán Kató iskola ötödikes tanulója. Jutalmát, a kéthetes balatoni üdülőjegyet nemrég adta áit neki Rényi Tamás filmrendező, és Majdán Judit. így Feri a valóságban is meggyőződhetett arról, hogy nem választott rosszul. <—di—) Több a tv... Dunaújvárosban a múlt év végén a televízió-előfizetők száma utolérte a rádiósokét, s jelenleg már itöbb a televízió, mint a rádió. A, tízezredik dunaújvárosi televízió tulajdonosa szerdán jelentette be televízióját a dunaújvárosi főpostán. Jégcsapos vízesés „Megfagyott” a lillafüredi Palota-szálló mellett, mintegy 50 méter magasból alázuhogó vízesés. A napok óta tartó hidegben, előbb csak cérnavékonyságú jégkristályok képződtek, jelenleg pedig már 10—15 méter hosszú óriás jégcsapok függnek alá a vízesés mésztufa szírijéről. Az új Pest megye egyik alapkőrakója Sebes Imréről, születése 60. évfordulóján Mora de Ebro és FHx között vonultak a köztársaságiak. Nehéz felszerelésükön kívül muníciósládákat és gépfegyver-alkatrészeket cipeltek... így örökítette meg a képet az egykori spanyolországi haditudósító, s beszámolt róla, miként jelölte ki a hadműveleti tiszt '— Csatári József százados — a nemzetközi brigád magyar egységeinek átkelési pontjait a folyón. A századparancsnokok, a politikai tisztek — Fazekas Jenő, Marschall László, Rajk László, Sebes Imre és a többiek — a sziklafal mögé húzódva, zseblámpájuk fényénél vizsgálták a térképet. A füstfátyolon ellenséges gépfegyversorozatok törtek át — olvassuk egy későbbi tudósításban —, Krasovetz, Juhász, Ribár önkéntesek véresen, sebesülten buktak fel a köves hegyoldalon. Ebben a helyzetben Sebes Imre, az alakulat párttitkára állt a század élére, ő vezette társait ellentámadásba. A magyar század elérte a folyót, megkezdhette az átkelést... Sebes Imre, a szeghalmi születésű fiatal szövőmunkás, a KIMSZ tagja, 1932 őszén kezdte meg tényleges katonai szolgálatát Pécsett, a Horthy-had- sereg egyik nehézgéppuskás alakulatánál. A politikailag megbízhatatlanok között tartották nyilván, ezért a ludovi- kás tisztek meg a jutási altisztek különösen fenték rá a fogukat, nehéz sora volt. öt évvel később, amikor Sátoraljaújhelynél titokban átlépte a határt, hogy Csehszlovákián át kijusson Franciaországba, majd onnan önkéntesnek Spanyolországba, mégis örült, hogy alkalma volt megtanulni a fegyverforgatás mesterségét. Először nem sikerült kijutnia Spanyolországba, de egy évvel később, öccsével, Györggyel, már ott volt Carcassanne-ban, abban a dél-franciaországi városban, ahonnan a spanyol nép önkéntes segítőd elindultak a Pireneusokba, hogy átverekedjék magukat a fasiszták által lángba borított országba. Szeptember elején érkeztek Figue- rasba, onnan az Albacete melletti kiképzőtáborba. Szalvai Mihály építőmunkás, a zászlóalj parancsnoka fogadta őket. Az ő parancsnoksága alatt küzdöttek a Sebes fivérek egy éven át. György hősi halált halt a léridai csatában, amikor a sebesült századparancsnokot akarta kimenteni a tűzből. Fivérei — mert Sándor bátyjuk mindkettőjüket megelőzte a harctérre érkezésben — még végigküzdötték az ebrói csatát, és nagyon sok ütközetet 1938 nyár végéig. Sándor és Imre ott voltak Barcelonában a fájdalmas emlékű búcsú ünnepélyen, amikor a Spanyol Köztársaság a Népszövetség genfi ülésének kívánságát teljesítve visszavonta a nemzetközi önkénteseket a harcterekről. ötvenhárom nemzet több százezer harcos fia hagyta él akkor Spanyolországot. Franciaországi táborok drótsövényei közé kerültek. ötvenhónapi intemálótábori élet után 1943 tavaszán megszökött, hogy a kényszer ra- boskodást újra a fasizmus elleni fegyveres harccal cserélje fél. Nyolc és fél évi távoliét után éppen huszonöt évvel ezelőtt, 1 1945. február 20-án érkezett vissza Sebes Imre Budapestre. Különös arra gondolni, hogy ha életben marad, ma hatvanadik születésnapját ünnepelhetnénk. Még egészen fiatal volt, amikor a felszabadulás után először találkoztunk. A Dél-Pest megyei pártbizottság titkára voltam Kecskeméten, ő a Központi Vezetőség szervezési osztályának munkatársa. Rendszerint félre- csapott baszk sapkát viselt. Nagyot nőtt a szemünkben azzal, hogy megtudtuk: az egykori spanyolosok közül való. Sokszor járt nálunk, sorra látogatta a járási székhelyeket, segített talpraállítani a párt- szervezeteket, megtanítani őket arra, hogyan szervezzék meg a munkásokat, szegényparasztokat, a kisemberek különböző rétegeit egy-egy akció végrehajtására, érdékeik védelmében. Ritkán állt szónoki emelvényre, a nagyobb gyűlések szószékét nem kedvelte. Testhezállóbb volt neki a magyarázó szó, az eszmecsere, a kisebb lépésekkel történő előbbre jutás, a meggyőzés embertől emberig, a pontos, részletekbe menő eligazítás. Később ő lett az Észak-Pest megyei Pártbizottság titkára, s minthogy a két szomszédos területnek egy volt a közigazgatása, továbbra is gyakran találkoztunk. A főispán és az alA földön járva KI TUDJA? Ki tudja magyarázatát adni, egy nőt mi vonz egy férfihoz és fordít- ,va? No, nézzük... Egy férfi, a felesége és 10 éves kislányuk elmentek... hová is? Vizitbe? Á, ez nem jó, avit. Ki csinál ma már ilyesmit? Vizit!? Házibuliba? A, nem, ez sem jó, már nem nekik való, pláne a kislánnyal nem. Szóval, vendégségbe mennek, meglátogatni egy kedves, szívükhöz nagyon közelálló családot. — Szervusztok — és cuppognak a puszik és mindenki örül. Ók, hogy meleg, családi fészekbe érkeztek, és ez számusera változatosságot jelent, a háziak, hogy kedves vendégek érkeztek és számukra ez változatosságot jelent. Baráti, kedves hangulatban feketéznek, konyakoznak, tévéznek, de a vacsorát köszönik szépen, már nem kérik, azt otthon óhajtják elkölteni és elbúcsúznak. Ez a keret. És benne a játék? Nézzük. A házigazda délelőtt is ivott, most a vendégekkel folytatta, rátöltött a délelőttire, jókedvű volt, dúdolt, mindenkihez aranyos. És udvarolt mindenkinek kedvesen, sármosan Amikor valahová kiment, a kislány megkérdezte az édesanyjától: — Imre bácsi részeg? — Dehogyis, kicsikém. Csupán jókedvű. Ja, igaz is, te édesapádhoz szoktál — válaszolta a mama és nem tudta megállni, hogy egy könnyed mondattal oldaliba ne rúgja a férjét. „Neveletlen kölyke. Édes ez az Imre, figyelmes, gondos, és megvan mindenük, már a kocsijuk is. És ez a Klári, hogy megöregedett. Pedig jóval fiatalabb, mint én. Jesszusom, mennyi szarkaláb. És hogy elhanyagolja magát. Rúzs, szempilla, kopott lamé pongyola, á Iá Warrenné, madame a vöröslámpás házból. Stílszerűen, hosszú szipkából szívja a Kossuthot, hangja akár a szeneslegényé. Röhej, és ez a nő kap meg mindent az élettől...” — gondolta keserűen az asszony. És: „Mit hülyül ez az Imre? De főleg mit az én kedves feleségem? Imre szemlátomást ivott és most pityókás. Igaz, jobb természetű, mint én. De én ilyen állapotbán a kedves feleségemnek már hülye részeg vagyok és lehetőleg a lány előtt állapítja ezt meg hangosan rólam. Ha néha udvarolok neki, azt mondja, Hogy nem tudok viselkedni mások előtt, a gyerek előtt és ha négyszemközt maradunk, azt mondja nekem, hogy állat, aztán, hogy javítson valamit, hozzáteszi: nem tudsz az állati ösztöneiden uralkodni. De a társaságban, ha iszik valamit, ő az első, aki panaszkodásával minden nőt túllicitál. Igen, és szétnéz jelentőségteljesen, némi búbánattal a szemében és az arcán, hogy annál nagyobb legyen a hatás, a röhej, a férfiak korán öregszenek! A sikertől megmá- morosodik az én kedves feleségem és rendszerint így folytatja: korán élnek, korán égnek. No nem ilyen okos ő, legkevésbé ilyen szellemes. Ezt olvasta, vagy hallotta valakitől, azóta mindig ezt ismételgeti. És mindig én vagyok a példa, a prototípus. Kellő pillanatban rám mutat és kacag. Otthon pedig azt mondja, hagyjál békén, fáradt vagyok...” — kesereg a férfi. És a háziasszony hangosan: — Ne haragudjatok, Imrém ivott egy keveset, de tudjátok mennyit dolgozik és ilyenkor vasárnap hadd érezze jól magát, hiszen az ördögnek is gyújtanak gyertyát... Kérlek benneteket, maradjatok még. — Édesem, természetes, hogy maradunk. Nagyon jó itt nálatok — nevet az asszony és nem néz a férjére. És: „Miért ne maradnánk, hiszen olyan kedves itt mindenki és Imre angyal” — állapítja meg az asszony. És: „Nem értem, egyszerűen nem értem, mi van a feleségemmel, mi történik körülöttem, egyszerűen nem értem, mire megy a játék. Egész héten azt hajtogatta a kedves feleségem, sőt még az úton idefelé is, engem szuggerált és terrorizált a rossz szövegével: Fiam, maximum egy órát maradunk, belőlük, tudod, már ez is sok! Hogy mit tud ez itt összehazudoz- ni. Jó volna eldönteni, hogy akkor hazudott-e, nekem, vagy most bazu dik nekik” — kesergett tovább e férfi. És hangosan a kislányuk: — Anyukám, hiszen otthon azt mondtad apunak... — Igen, édes kislányom, azt mondtam, hogy délelőtt otthon idejében tanulj, készítsd el a házi feladatodat, de én biztos vagyok benne, hogy te elúsztál, hogy nem készítetted eL Most aztán mehetünk szépen haza, és anyukád éjszakázhat melletted, amíg a te nehéz fejecskédbe berepülnek a számok. No, köszönj szépen el, köszönj meg mindent, ne nyűgösködj tovább, mehetünk. — De édes anyucikéin, én nem ezt akartam mondani ... — Kislányom, én a te korodban sokkal jobban tiszteltem a szüléimét, főleg édesanyámat, nem vitatkoztam, feleselgettem velük örökké. Búcsú, cuppogás, puszi, igazán sajnálom fölkiálitás, sóhaj, és ígéret, hogy igen, ők is jönnek. Az asszony szeme körbejárt és a házigazdát, Imrét sehol sem lelte, vérig sértődött. Útközben hazafelé az asszony a férjéhez: — Részeges disznó ez az Imre, szerintem már alkoholista. Láttad a borvirágos arcát, figyelted réveteg tekintetét? Szerintem javíthatatlan. És ha így halad, tönkreteszi a családját. És micsoda pocsék, ízléstelen az új bútoruk. Teljesen úgy viselkednek, úgy öltözködnek, úgy vásárolnak, mint az újgazdagok. Fejetlenül, ész nélkül szórják a pénzt, a legízléstelenebb talmi holmikra. A férj részeges, az asszony elöregedett, már nincs egyénisége, teljesen Imre árnyékképévé vált. Ugye fiam? — karolt a férjébe, hozzásimult és befejezésül ennyit mondott: — Szerencsére, te nem sokat iszol, és főleg nem vagy ilyen udvariatlan. (suha) ispán székhelye Budapesten volt: Házi Árpád kommunista alispánon testvériesen megosztoztunk. Házi hol a megye északi, hol pedig déli részén járt, polgármestertől polgár- mesterhez, főjegyzőtől főjegyzőhöz, jegyzőtől jegyzőhöz. A járások, a városok, a falvak közigazgatását demokratizálni, a néppel szemben álló régi hivatalnokokat új, a népből jött és a népet szolgáló vezetésre alkalmas emberekkel félcserélni, nem volt könnyű és egyszerű feladat. Gyakran hívtuk össze a közigazgatási funkcionáriusokat a pesti megyeházára — valószínűleg sokan emlékeznek még közülük ezekre a találkozásokra, hogy az alispán megbeszélje velük soron következő teendőiket, mi íredig a két megyei pártbizottság munkájáról, szándékairól tájékoztassuk őket. 1948-ban a megye két része pártszervezetileg is egyesült. A Pest megyei Pártbizottság székhelye Budapest hatodik kerületében, a Lendvay utcában volt Mint a Kecskeméti Pártbizottság titkára, a végrehajtó bizottság tagja lettem, s a következő időben még közvetlenebbül és még közelebbről volt alkalmam megismerni Sebes Imrének, az egyesített pártbizottság titkárának munkáját, vezetési stílusát. Nem a megemlékező kötelező kegyeletérzése, nem a túlélő részvéte és elvárható tisztelet- adása mondatja velem, hogy Sebes Imre, a Pest megyei kommunista pártszervezetek élén mindvégig méltó maradt arra a bizalomra és elismerésre, amelyet kora ifjúságától kezdve, forradalmi tevékenységéért, áldozatos életéért, helytállásáért kiérdemelt. Azok közé tartozott, akik magánéletüket, személyes érdekeiket, magától értetődő természetességgel tudták alárendelni a közérdeknek, akik erejüket, olykor egészségüket sem kímélve fáradoztak, hogy megtisztelő hivatásukat méltón töltsék be. Az akkori, hatalmas kiterjedésű Pest megye két tucatnyi járásában ez idő tájt nem akadt tanya, ahol ne alakult volna pártszervezet. Az ő vezetésével tették meg az első lépéseket a pártszervezetek, hogy a dolgozó parasztság a Duna—Tisza közén új útra térjen, más módon dolgozzék, közösségben, szövetkezetben művelje a népi hatalom jóvoltából kezére juttatott földeket. Gondos gyűjtő munkával, egykori harcostársainak, barátainak róla szóló megemlékezéséből, most készül egy, Sebes Imre munkásmozgalmi tevékenységének minden részletére kiterjedő tanulmány, ügy tudom, a Párttörténeti Közlemények című folyóiratban lát majd napvilágot. Ez az írás lesz hivatott arra. hogy ismertesse azt az eseményekben gazdag életutat. melyet Sebes Imre, Sebes Béla tanító 1910-ben született fia végigjárt. Öt fivérével együtt, a Kommunisták Magyarországi Pártja minden áldozatra kész katonájaként végigszenvedte és kiállita Hetényi. Hain Péter, Sombor-Schweinitzer rendőrségi kínzókamráinak tortúráit, végigverekedite a forradalmi küzdelem külföldi és itthoni harctereit. Sebes Imre Pest megyei munkáját követően hat évig a Fejér megyei Pártbizottság titkára volt, és több évig ország- gyűlési képviselő. Az ellenforradalom utáni években a Belügyminisztérium párt-végrehajtóbizottságának titkára lett, 1964. január 23-án hunyt el. Mindannyián, akik ismertük. akik Pest megyében élnek és így többé vagy kevésbé valamennyien részesei annak, aminek megtere.mtésében Sebes Imrének jelentékeny része volt, ma. születése hatvanadik évfordulóján, tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk rá. Vadász Ferenc J
