Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
»70. FEBRUAR 8., KEDD kJÜ'Hop SZÁZÉVES TŰZOLTÓSÁG SERES IÓF0GA1T0L HABOLTÓIG BEZÁRT A BÁNYA: Helyüket keresik a% emberek Ma felérne egy parádéval, a (tisztelt mai polgárok szórákoz- * tatásával, ha elődübörögne a ' százesztendővel ezelőtti tűzoltófogat. Ennek jubileumát ünnepük holnapután. 'A fogatban jól megtermett ? „seres lovak”, muraközik {trappoltak, miközben szólt a csengő, a kürt, s természete- . sen égett a ház, ahová igye- s keztek. Az éghető holmitól, s . a távolságtól függött, hogy ta- ’ láltak-e még oltanivalót. BárMonori-erdö megállóhelynél az őrházikó egyetlen szobájára valóban ráütik a jelző: tenyérnyi. Minden apró benne, az asztalka, a kályha. Igaz, ottjártunkkor olyan mérgesen dohogott, mint egy igazi, nagy vaskályha. Ontotta is nagy garral a meleget. Ez Eabók János sorompókezelő birodalma, hiszen az őrházikó előtti sínpár Budapesttől Szegedig nyújtózik. Fabók János tekintete messze siklik a hűvösen jénylő vaspályán. Mi a feladata a sorompókezelőnek? Sok. Csak az őrház előtt tovarobogó vonat megfigyelése is többrétű feladat. Figyelni kell a rakományt, nem csúszott-e meg. Figyelni kell a csapágyakat, nem gyulladt-e be az olaj. Figyelni kell kapcsolásokat, hogy nem lazwlt-e meg valamelyik. Ha pedig netán valamit észlel: meg kell állítania a vonatot, vagy értesíteni a következő fogadóállomást. Fabók János „csak" 1949 óta vasutas, de ma már egy a vasúttal. Odakint ismét szállingózni kezd a hó. — Bocsánat — mondja a sorompókezelő —, maguk csak melegedjenek, nekem egy kis dolgom akadt. Az ablakból figyelem, amint a havat söpri. Egyet suhint, egyet lép... egyet suhint, egyet lép. Ritmusa van a munkájának. — Tudja, azt szeretem legjobban a vasútnál — mondja, amikor ismét visszatér —, hogy rí társadalom belső ellentéteit, hazug morálját leplezte legu- nyoros szellemes cikkeiben, és munkásgyűléseken tartott beszédeiben. 1881 júniusában jogerősen elítélték, és két esztendőre bebörtönözték Frankel Leót. a párt marxista vezetőjét. A párt vezetése, útjának megszabása Csillag Zsigmondra, Kürschner Jakabra és Ihr linger Antalra hárult, rendkívül nehéz körülmények között. Még Frankel pártvezetése idején a párton belül ellenzék alakult ki, amely a betegpénztárt támadta. A támadások egy része (hűtlen pénzkezelés) közönséges rágalom volt. Ott azonban, amikor a pénztár vezetőit azzal vádolták, hogy a pártnak megalkuvó politikát diktálnak — a legtöbb esetben igazuk volt. Mivel a kialakuló pártmozgalomnak 1875 és 1880 között a betegpénztár vezetői: Rauchmaul Károly, Ihrlinger Antal, Kürschner Jakab, dr. Csillag Zsigmond és .még né- hányan a pártalapítás előhar- cosai és az áldozatvállalás példaképei voltak — természetszerűen a párt megalakításakor bekerültek annak vezetőségébe. A kormány sorozatos támadásai a betegpénztár és a párt ellen „óvatos” pártpolitikát diktált nekik. A kormány, amely az egész munkásmozgalom megsemmisítésére törekedett, a pénztárt is szét akarta zúzni, és olyan helyi pénztárakkal pótolni, amelyek a munkáltatók és a klérus ellenőrzése alatt állottak. A pénztár, természeténei fogva, nemigen működhetett volna illegálisan. Mint jogi személy tárgyalt a kórházakkal, specialistákkal biztosított betegeinek gyógyítása érdekében. így alakult ki a párton belül az az irányzat, amely „osztályharcot milyen volt is azonban az indítás, mindenképpen jelentős esemény történt, s viszonylag gyorsan szervezték meg a minél tempósabb helyszínre érkezést. Automobilok következtek, egyre korszerűbbek, s újabb és újabb oltási eljárások. A Pest megyei tűzoltóság parancsnoka, Lékó László ezredes ezt mondja a máról: — Munkánknak, szerencsére, egyre kisebb része csak a tulajdonképpeni rendbe rakja az életet: minden percnek megvan a maga munkája. Csörög a telefon. Fabók János fölleszi sapkáját, lesimítja zubbonyát, megy vonatot fogadni. Aznap o kétszázhetediket. — karácsonyi — vívunk, de a mai társadalmi rend keretein belül” jelszóval akarta tovább vezetni. A megalkuvásnak ez a látszata és a tényleges megalkuvást szolgáló lépések hozták létre a párt radikális ellenzékét 1881-ben. Ugyanakkor Ausztriából anarchista mozgalom szivárgott be a magyar munkásmozgalomba. A pártvezetés hibája volt, hogy a két ellentétes mozgalmat együttesen támadta. Ebben a belső harcban végre is a párt radikális szárnya győzött. Ihrlinger Antal helyett a radikális ellenzék egyik tagja, a szocialista műveltségű Engel- rnann Pál került be a pártvezetésbe. Csillag Zsigmond határozottan támogatta Engel- mannt pártegyesítő, tömegpártra törő harcában. 1889-től mint agitátor több vidéki községben, mezei munkások gyűlésein, majd újra Budapesten mint népgyűlések elnöke és előadója hirdette, hogy a magyar munkásosztály csak a saját erejében bízhat politikai jogaiért folytatott harcában. Egyik rendezője és szónoka volt az első magyar május elsejének, és ő volt a szociáldemokrata párt alakuló kongresszusának egyik elnöke, fontos javaslatainak beterjesztője. 1891-BEN a kormány újult erővel újra a munkásmozgalomra támadt. Fedél alá vitte már néhány éve vajúdó „szociális” törvényét, „az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről”. E törvény értelmében feloszlatták a betegpénztámak ugyancsak felszaporodott fiókpénztárait, kilépésre kényszerítették a vidéki tagságot, és más megkötéseket is alkalmaztak. Ez újabb támadás megriasztűzoltás, s egyre nagyobb a megelőzés. És itt egyáltalában nem elsősorban plakátokra és propagandára gondolok. Ma már egy-egy építmény falait nem húzhatják fel, ha annak tűz- rendészeti jóváhagyását nem adtuk meg. A lakóházaktól a Dunai Kőolajipari Vállalatig, vagy a Százhalombattai Erőműig, mindenütt szükség van szakvéleményünkre. Ma tulajdonképpen minden településre felügyel az állami tűzoltóság, együttműködve az önkéntesekkel, akik valamikor egymagákban, később egy-két főnyi hivatásos vezetésével szálltak szembe a pusztító tűzzel. A főváros járt az élen, az alakítás évszázados jubileuma az ő lépésükhöz fűződik. Csak később követte Vác, Cegléd, Nagykőrös,, Szentendre. Ma már nem kell, nem is lehet sorolni: minden jelentős település, üzem, gazdaság, emberi-anyagi javainak őre a tűzoltóság. t. gy. tóttá a párt és a betegpénztár vezetőit. További elnyomást elkerülendő a betegpénztár megtiltotta alkalmazottainak és tisztviselőinek a pártmunkát. A pántvezetőség is helyénvalónak találta a szociáldemokrata párt és a betegpénztár teljes szétválasztását. Dr. Csillag Zsigmond, aki ugyan sohasem volt tagja a betegpénztár vezetőségének, de mint aktív orvosa, a pénztár legalitásának védelmében, lemondott pártvezetőségi tagságáról. Bizonyára rendkívül fájt neki, hogy a politikai élet alakulása visszavonulásra kényszerítette attól a pártmozgalomtól, amelynek első percétől kezdve lelkes katonája, áldozatkész vezetője és nagy szónoka volt. Ez időtől kezdve minden energiáját a betegpénztárnak szentelte. 1893 óta a betegpénztár főorvosa volt, és így mintegy hatvan körzeti és szakorvost, egy beteggondozót és egy nyolcágyas pártkórházat irányított. Az 1892 decemberében a megmásult pártpolitika újra magához hívta a betegpénztáriakat, hogy újabb belső pártharcok után újra kizárja őket. A kizárás mélyen sértette a betegpénztáriakat. Ügy érezték, nem maradhatnak ki a politikai küzdelemből. „Népakarat” címen újságot alapítottak, és erős agitációt folytattak az ipari és mezőgazda- sági dolgozók között, és keményen bírálták a hivatalos pártvezetőséget, majd 1895 telén kiegyeztek velük, miután a pártvezetőség a Népszava esti kiadásának ismerte el a Népakaratot. A KORMÁNY MINDIG MEGÚJULÓ TÁMADÁSAI és a pártvezetőségben észlelt mellőzés végső lépésre késztette A pilisi bányaüzemet bezárták. December 31-én. A döntést gazdasági indokok magyarázzák. Egyszerűbben: ráfizettek a termelésre. Táv- latosabban: az energiagazdálkodás megváltozik, a szén helyébe a kőolaj és a földgáz lép. Így van ez mindenhol a világon. Ez a korszerű, ez az időszerű. Ez a gazdaságosabb, tehát a kifizetődőbb. Kihaltnak tűnik a bánya. Nem mozognak a csillék. Elárvultnak látszik minden. Mintha nemrégiben itt gyász- szertartás folyt volna és halottakat földeltek volna el. Pedig most is dolgoznak. 182 bányász átment Dorogra. 35 bányász ittmaradt, csak már nem bányászok, bár még „jó szerencsével” köszönnek. S vajon nekik jó szerencséjük van? Munkahelyük akadt: a telepet átvette a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat. De maradjunk még egy kicsit a múltnál. Mtáfiaetós A pilisi üzemben mindig rossz minőségű szenet bányásztak, amióta megnyitották, tehát 1948 óta állandóan ráfizetésesnek bizonyult. De- hát kellett a szén, annál is inkább, mivel a telep közel esett a fővárosi iparhoz. 1963- ban naponta még 100 vagont termelt az 1000 ember. Azonban egyre rosszabb minőségű rétegekhez értek, felszínre hoztak gyenge, csupán 800 (!) kalóriás szenet is. Ennek termelési költsége 260— 270 forint volt tonnánként, viszont csak 120 forintért tudták értékesíteni. De a bányászok termeltek, nem tehettek róla, hogy ilyen gyenge szénbánya. alkalmazottai,: s akkor is kitartottak, amikor azt látták, hogy a termelést tervszerűen csökkentik: 1967-ben 85 vagonnal, a következőben 65-tel, azután már csak 45 vagonnal termeltek naponta. A létszámot is állandóan csökkentették. Halódott a bánya. Nem volt irigylésireimélitó ilyen bizonytalanságban dolgozni, bár dr. Csillag Zsigmondot: 1896- ban visszavonult a pártélettől, és egész erejét a betegpénztár megvédésének, a betegbiztosítási törvény revíziójának és a betegbiztosítás megjavításának szentelte. Mindezt olyan években is, amikor a gazdasági válság és a munkanélküliség folytán a pénztár bevétele stagnált vagy csökkent. Még ilyen körülmények között is a pénztár vezetősége ragaszkodott ahhoz az elvéhez, hogy nem emeli a betegbiztosítás díját a törvény által megszabott legalacsonyabb 2 százaléknál feljebb. Állandóan foglalkoztaka munkáltatók mulasztásainak leleplezésével. A munkáltatók között ugyanis szinte rendszerré vált, hogy nem fizették be vagy csak a leleplezés hatására fanyalodtak arra, hogy befizessék a betegpénztár tagjaitól levont járulékot. Küzdelmek és vereségek között teltek el dr. Csillag Zsigmond utolsó évei. A legsúlyosabb csapás volt talán a régi harcos számára, amikor 1906- ban a kormány a betegpénztárt és a kerületi pénztárt egyesítette. Ezzel a munkásbetegbiztosítást végképp megfosztotta függetlenségétől. Az egyesítést előkészítő bizottságnak tagja volt dr. Csillag Zsigmond is. Miként élte végig, miként ítélte meg ezeket az ő hatáskörét is csorbító tárgyalásokat? Nem tudjuk. De 1908- tól kezdve búskomorság jelei mutatkoztak nála. Bár példátlan lelkiismerettel és nagy humanizmussal gyakorolta tovább is orvosi hivatását, régi kedélye eltűnt. Családja többször mentette meg az öngyilkosságtól, míg egy óvatlan pillanatban, 1910. február 3-án fegyvere nem tévesztett célt. Aranyossi Magda attól nem kellett félnie senkinek, hogy hirtelen felmondanak neki. S mégis: ilyen körülmények között a kitartás kétszeres kitartás. Az igaz. hogy a pártmunkások és a gazdasági vezetők számtalan napot töltöttek együtt, ahol részletesen elemezték a bányászok szociális körülményeit, eddigi munkájukat — hogy a legmegfelelőbb döntéseket hozhassák a létszám- csökkentésekről. Munkásgyűléseket tartottak, ahol a legszélesebb körű tájékoztatást igyekeztek adni — s mégis: becsúszott néhány félreértés. Ugyanakkor ebben az évben bizonyos mértékig megváltozott a szénbányászat helyzete: több szenet kértek, mint amennyire előzetesen számítottak, s ami a legmeglepőbbnek bizonyult, nemhogy létszá in- felesleg, de hiány ütötte fel a fejét a szénbányászatban. Sérotmok A Dorogi Szénbánya Vállalatnál tehát időközben létszámhiány mutatkozott. Ezért kénytelenek voltak visszavonni egynémely ígéretet, 16- leg azt, hogy a föld alatt dolgozók oda mehetnek, ahova akarnak. Szükség volt rájuk, ezért nem helyezték ét őket a kőfaragó vállalathoz, mint ahogy ezt megígérték. 35 bányász ezért most méltatlankodik, némelyikük elkeseredett, úgy érzik, hogy becsapták őket. Jurek Nándor vájár: — 1948 óta dolgozom ennél a bányánál, négy év megszakítással. Azért nem mentem át Dorogra, mert itt Pilisvö- rösváron lakom és elveszett időnek tartom azt a naponta csaknem három óra hosszát, amit utazással kellett volna, hogy eltöltsek ... Azelőtt 3500 —4500 között kerestem. Most 11 forint az órabérem, a kőfaragóknál, mint segédmunkásnak ... Kaptunk 1000 forint előleget... Azt ígérték, hogy „áthelyezés”-sel kerülünk a kőfaragókhoz, de nem így történt, hanem „munka- viszony megszűnt” beírást kaptunk, amely több hátránynyal jár. Például keresetkiegészítést sem kapunk így ... Pasztuha István bányavillanyszerelő: — A vezetők az elmúlt év elején kijelentették, hogy mindenki oda megy, ahova akar, tartsunk ki, ne hagyjuk el közben a bányát, mielőtt be nem zár. Mi kitartottunk ... Három lehetőséget csillantottak meg: Dorog, kőfaragók, egyéb. Ebből maradt Dorog ... Különben sokkal kevesebbet én most sem keresek. Krivinger Vilmos vájár: — Ha előre tudjuk, hogy majd nem akarnak bennünket elengedni, akkor már nyáron leszámolunk. Elmehettem volna a kőfaragó vállalat központjába, megtanulhattam volna valamit, akkor most nem segédmunkás, hanem betanított munkás lehetnék. Albrecht János vájár: — 28 éve egyfolytában itt dolgozom... Bíztam az ígéretekben ... Most nem kapjuk a keresetkiegészítést sem ... A vezetők már hamarabb elmentek, elhelyezkedtek jó helyekre, volt eszük. Én még Szilveszterkor is, az utolsó napon’ is dupla műszakot teljesítettem ... „Munkaviszony »I *‘fßs stint,, Nies Antal párttitkár volt a bányánál is — és most is az, a kőfaragóknál. Bányatechnikusként dolgozott, most termelési csoportvezető és üzemvezető-helyettes. 24 évig volt bányász, s azt mondja, hogy sok erőfeszítést kíván egy másik szakmára áttérni. Itt is született, egész életét itt élte le Pilisszentivánon. Jelenleg 1500 forinttal keres kevesebbet, mint bányatechnikus korában. Öt .Áthelyezték”, mert „földfeletti” volt, rá nem tartott igényt Dorog. Egy földfelettire sem, ha az nem akarta. — Miért maradt itt 35 bányász? — Nem voltak hajlandók Dorogra átmenni különböző okok miatt. Főleg azért, mert itt a környéken laknak és soknak tartották a 60 kilométeres napi utat, mások úgy érezték, hogy kimerültek a további földalatti munkához, ismét mások bizonytalannak tartják a szénbányászok jövőjét, tehát már most akarnak állást változtatni. — Mit sérelmeznek? — Hogy nem „helyezték át” őket, hanem a „munkaviszony megszűnt” bejegyzéssel engedték csak át valamennyiüket a kőfaragó vállalathoz. — Ez a bejegyzés hátránynyal jár? — Igen. Nem kapják a 2007- es rendeletben megszabott keresetkiegészítést. — Miért ragaszkodik Dorog a megszűnt bánya munkásaihoz? — Év közben úgy tűnt, ezt is mondták, hogy nem ragaszkodnak hozzá. De közben a helyzet megváltozott: létszám- hiányuk keletkezett, tehát senkit nem „helyeznek át” a föld alattiak közül. Viszont a pilisi üzem külön telephelyként szerepel a kollektívban. A Munka Törvénykönyve szerint egyik telephelyről a másikra csali a dolgozó beleegyezésével lehet áthelyezni, tehát a jelen esetben innen Dorogra. — 35-en viszont ebbe nem egyeztek bele. — így egy választás maradt: vagy a vállalat mond fel, a vállalat viszont nem tehette, mert kellett a munkáskéz étvágy a dolgozó mond fel, Viszont ez meg hátránnyal járt volna számára az új munkahelyén ... — Tehát akkor mi maradt? — A megegyezés: a „munka- viszony megszűnt”. De ezt is sérelmezik a bányászok. Ügy érzik, becsapták őket. Léissámhitín »/ Felkerestük a Dorogi Szénbánya Vállalatnál Szegi István munkaügyi osztályvezetőt, aki elmondta: — Ennyi bajom még sose volt, mint ami most van a 35 emberrel. A többség ugyanis átjött Dorogra. 182-en. Mi nem ígértük azt, hogy áthelyezzük a föld alattiakat a kőfaragókhoz, hogyan is tehettük volna, amikor létszámhiánnyal küzdünk, és új munkásokat toborzunk három megyében drága pénzen. Ma már külszíni dolgozót sem helyeznénk át. Különben sincs jelentősége annak a bejegyzésnek, hogy „munkaviszonya megszűnt”, mert a 2007-es, a bányászok keresetkiegészítésére vonatkozó rendelet közben módosult, és csak akkor érvényes, ha létszám- csökkentést hajtanánk végre, s azokra lenne ez érvényes, akik emiatt kerülnek el tőlünk. De hát ilyenről szó sincs. Kevés a munkáskéz ... A vállalat álláspontja érthető, számára létkérdés, hogy legyen, aki termeljen. Ez társadalmi érdek. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy ha egy vállalat megszünteti egyik telephelyét, akkor az itt dolgozók átmenjenek a vállalat másik telephelyére. A harmincöt bányászt sem kényszerítették, csupán egyes adminisztratív szabályok alkalmazásával terelték efelé őket, holott nem amiattiik zárták be a bányát... A riportot mindenesetre Albrecht János volt vájár szavaival zárom: „mit tehetünk, építünk egy másik üzemet” — vagyis a bezárt bánya helyén a kőfaragók üzemét. Berkovits György VASPÁLYÁN A sorompókezelö
