Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

rtsi HEcrji zMrlap 1970. FEBRUÁR 17., KEDD Az SZKP Központi Bizottsága a hús- és tejipari minisztérium pártbizottságának munkájára. CSAK RÖVIDEN A Partyijnaja Zsizny feb- ru<iri szama tájékoztat arról hogy az SZKP Központi Bi­zottsága megvitatta a Szovjet­unió hús- és tejipari miniszté­riuma pártbizottságának tevé­kenységét, s az ügyben hatá­rozatot hozott. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának határoza­ta megállapítja, hogy a minisz­tériumban folyó pártszervezeti, valamint eszmei és nevelő­munka jelentősen elmaradt a követelményektől. A pártszer­vezet tevékenységéből hiány­zik a céltudatosság és harcos­ság a kollektívában, nem ala­kult ki a kölcsönös követel­mény-támasztás légköre, a kérlelhetetlen harc a munka során jelentkező hiányossá­gokkal szemben. A határozat rámutat: az utóbbi évek során csökkenő tendenciát mutat az egységnyi alapra jutó termelékenység, a vállalatok egy része nem tel­jesíti a termelést terveket. Az ezt előidéző okok között az is szerepel, hogy hiányzik a szükséges kölcsönös kapcsolat a mezőgazdasági szervekkel, ami azután károsan hat a hús- és tejtermékek mennyiségének növelésére, a minőség és a vá­laszték megjavítására. A határozat elmarasztalja a minisztérium kollektíváját, amiért nem tett erőfeszítése­ket az iparirányítás tudomá­nyos módszereinek elsajátítá­sára, halott erre szükség van, minthogy a gazdasági reform feltételei közepette megválto­zott a vállalatokkal tartott kölcsönös kapcsolatok jellege. Sóik hivatalban és osztályon az irányítás irodai-bürokratikus módszerei kaptak lábra. A továbbiakban a határozat keményen bírálja a pártbizott­ságot, amely megbékél azzal a helyzettel, hogy a miniszté­riumban nem tesznek intézke­déseket az irányítási apparátus olcsóbbá tétedére, a párhuza­mosságok és a felesleges lánc­szemek kiiktatására. Lényeg­bevágó hibák jelentkeznek a belső pártmunkában is. A Központi Bizottság hatá­rozata külön nyomatékkai szö­gezi le: megengedhetetlen, hogy a pártbizottság — jólle­het, ezt az SZKP szervezeti szabályzata megköveteli —. nem közli a Központi Bizott­sággal a minisztérium munká­jában keletkezett fogyatékos­ságokat, valamint az egyes dolgozók hibáit, függetlenül attól, hogy az illetők milyen posztót töltenek be. Az SZKP Központi Bizott­sága kötelezte a hús- és tej­ipari minisztérium pártbizott­ságát munkájának gyökeres átszervezésére, szem előtt tart­va az SZKP Központi Bizott­sága tavaly decemberi plénu­mán támasztott követelménye­ket. Az SZKP Központi Bizott­sága ajánlja, hogy az összes minisztériumok, hivatalok és intézmények pártszervezet ei széles körben vitassák meg a hozott határozatot. Tűzgömb Oklahoma felett Egy hatalmas meteor lépett a Föld légkörébe, az Egyesült Államok Oklahoma állam te­rülete fölött, 1970. január 4-én A tűzgömb jóval fényesebb volt, mint amilyennek a teli- holdat látjuk szabad szemmel. 9 másodpercen keresztül lehe­tett megfigyelni. A meteor­megfigyelő hálózat két állo­másán a jelenséget le is fény­képezték. Az a pont, ahol a tűzgömb utoljára villant fel, mielőtt szétrobbant volna, kö­rülbelül 20,2 kilométer ma­gasságban volt a földfelszíntől nézve. A számítások szerint a kozmikus „vendég” 14,2 kilo- líTéter másodpercenkénti se­bességgel lépett a légkör sű­rűbb rétegeibe, ahol azután gyorsan lefékeződött. Végső sebessége, a kialvás pillanatá­ban alig négy kilométer volt egy másodperc leforgása alatt. Ugyancsak számítással határozták meg azt, hogy a szétrobbanás előtti pilanatban a meteor tömege már csupán egy kilogramm körüli volt. A Duna menti Víz- és osatcirnamu Vállaíat AZONNA! FELVESZ lakatosokat, mveieték- szerelőket, segéd­munkásokat, ubikosokat, vizára avitó munkásokat, mélyépítési technikusokat, gyors- és gépírónöt, adminisztrátort, építőipari normást és földmunkagép- kezelőt. Jelentkezni lehet a VALLALAT MUNKAÜGYI ELŐADÓJÁNÁL VÁC, HÍRADÓ ÚT 3. Becslések szerint a meteo­rikus test Földre hullott da­rabjai Cherokee táján, Lost Citytől öt kilométerre keletre keresendők. Ez egy erdős te­rület, amelyet jelenleg megle­hetősen vastag hóréteg borít. ANGOL és egyiptomi ar­cheológusok Egyiptomban ér­dekes leletre bukkanjak. Ti­zenegy rozsdás, óegyiptomi bo­rotvapenge került elő. A 2500 évvel ezelőtt használt pengé­ket hieroglifák díszítik. Talál­taik egy bronzból készült fogá­szati műszert is, amely kísér­tetiesen emlékeztet a nap­jainkban használatos fogtőmő műszerre. EDWARD KENNEDY víru­sos tüdőgyulladásban megbe­tegedett — közötte a szenátor egyik munkatársa. Kennedyt édesanyjának Palm Beach-i otthonában ápolják, ahol a szenátor családjával a hét vé­gét töltötte. A KARIB-TENGERBE zu­hant hétfőn hajnalban a domi­nikai légitársaság DC—9-es léglökéses repülőgépe, fedélze­tén 97 utassal. A katasztrófát feltehetőleg műszaki hiba okozta. AUTÓBUSZ zuhant a perui Mamtaro folyóba péntek este, egy veszélyes országúti ka­nyarból. A kocsi negyven uta­sa közül ha rmd n ekelten életü­ket vesztették. NYUGAT-NÉMETORSZÁG- BAN meghalt a harmadik fe- ketehimlős is. Egy 60 évés, szívbeteg ember halt bele a Pakisztánból behurcolt beteg­ségbe. 4+4 A romániai Craiovában a 25 éves Elena Nica né­gyes ikreknek adott életet. Mind a négy újszü­lött leány, súlyuk 1,30 és 1,70 között mozog. A fiatalasszony egyébként e szülése előtt is négygyerxnekes anya volt már — most összesen 8 lánya van. TOVÁBB TART AZ ERŐS INFLUENZAJÁRVÁNY (Folytatás az 1. oldalról.) közvetlenül az influenza, víru­sára, de a megterhelés csök­kentésével elősegítik a szerve­zet természetes védekezését, harcát. Az influenzagyógyszerek for­galma egyébként a gyógyszer­tári központtól kapott tájékoz­tatás szerint, az elmúlt heten rendkívüli módon megnőtt. Hasonlóképpen nagy forgal­mat bonyolítottak le a gyógy­szertárak a köhögéscsillapítók minden fajtájából. A köhögésesilapítók cso­portjában egyébként át­menetileg előfordult, hogy a felírt gyógyszert más, ugyanolyan hatású orvos­sággal kellett helyettesíte­ni. Ez természetszerűleg a tj/fteg- el Látásban nem okozott 'fenn­akadást. A gyógyszertári dolgozók joggal kérik a közönség meg­értését, türelmét, hiszen a megnövekedett forgalmat az influenza miatt megfogyatko­zott létszámmal csak nagy megerőltetéssel tudják ellátni. Jubileumi versenyturmix (Folytatás az 1. oldalról.) gálát tárgyává. Sikerül-e a dabasiaknak feljebb lépniük, még kérdéses. Eredményük­höz így is csak gratulálha­tunk! Élen az érdi „Benta völgye" Nem kevesebb izgalmat okozott az érdieknek a terü­leti szövetség értékelése. A B- csoportban nem végleges szá­mítások szerint nem kevesebb, mint 20 ezer pontot értek el és így ők is a döntőben vannak. Sőt, mint kiderült még na­gyobb reménnyel veszik fel a B-csoportban a helyezésért a küzdelmet, mint a dabasiak. Következő kedden az érdi Benta völgye Tsz-t részlete­sen is bemutatom olvasóink­nak. A két nagy mellett ne feled­kezzünk meg a kitűnő máso­dikakról sem: az A-csoport- ban a biatorbágyi Lenin nyert ezüstérmet, a B-csoportban a zsámbéfci Uj Élet. Az élet viszont megy to­vább, és ami nem sikerült 19 (1,9-ben, megnyerhető 1970- ben a jubileutni'—verseny-«se­gítségév el! Szép keretek közé tenni a versenyt Talán ilyen cél hajtotta a váci Kossuth Tsz tagjait, ami- , kor elhatározták: a tenné!ésl mutatók javításán kívül sok minden másra is vitorlába fogják a verseny szelét Par­kosítják, fásítják a tsz tégla­házi majorját, a női munkás- szállás környékét, az 1969-ben felépülő gépműhely udvarát. Bővíteni, gépekkel, csinos be­rendezésekkel akarják ellátni J az üzemi konyhájukat, az ét­termet, hogy a tsz-dolgozók jól érezzék magukat, kultúrált körülmények között lakjanak, dolgozzanak és étkezzenek. Fontos, figyelemre méltó kezdeményezést is tettek: az 1970. évi jubileumi verseny­ben részt vevő szocialista bri­gádok célul tűzték ki, hogy tagjaik közül mind többen szerezzék meg a kiváló mező- gazdasági dolgozó vagy a ki­váló tsz-tag címet. Veresegyházon a szakcso­port tagjai 1970. évre vállal­ták, hogy a községi építkezé­sekben részt vesznek, az aesai Aranykalász tagjai pedig an­nak örülnek, hogy két brigád­juk elnyerte a kitüntető szo­cialista címet. Ám ezekről és a sok-sok több! reff^ 'mäjtF 1 'léjíKözélebb. Talán még egy titkot elárul­hatok önöknek: jövő kedden olyan üzemből jelentkezem, ahol 5 évvel ezelőtt még csak egy szocialista brigád volt, ma pedig már 60! sz—(1— 14. — Igen, uraim — mondja sokára a báró —, ez hát afféle búcsúvacsora. Az esperes feláll, nyaka remeg. A főjegyző is ettől félhetett egész este, elzöldülő képpel Könyörög. — Meggondolták ezt, méltóságos uram? A nép is elveszti fejét, ha meghallja... És a front két hete nem mozdul, talán még vissza is nyomják, minden lehetséges, méltó­ságos uram, és az ön családja hat­száz éve ura ennek a környéknek, ezt nem lehet csak úgy ... Gáldy lassan feláll. — Fáradjanak át a szalonba. A fe­leségem este nem iszik kávét. De nekünk nem árt, egy pohár konyak sem. Géza odalép a báróhoz. — Ne vegye tolakodásnak, de odaát van két-háromféle kitűnő nyugtatóm, ha a bárónénak szüksé­ge lenne rá ... — Köszönöm, doktor. A feleségem sohasem élt nyugtatóval. A kávé már kitöltve gőzölög. Ko­nyak, szivar, cigaretta az asztalon. Az öreg inas épp akkor húzza be, hangtalanul, maga mögött a szem­közti ajtót, mikor az ebédlőből be­lépünk. Gáldy kényelmesen elhe­lyezkedik, egy Karcsú lábú fotelben, nekünk is int, foglaljunk helyet. — Te nem marasztalsz, Ernő fi­am? Hűvös a hangja, inkább udvarias, mint ironikus. — Nem tudom, mit mondjak. — Hatszáz év mondta dadogva a fő­jegyző, és egyszerre vége, egy pom­pás, néma vacsorával, amelyen min­den szilárd volt, a vén falaktól a széklábakig, csak belül az emberi1 világ dőlt össze, fülnek felfoghatat­lan robajjal. Gáldy tehát menekül A búcsú vacsora nem jelenthet mást. De hasztalan vigasztalnám magam azzal, hogy ő megy, én pedig mara­dok. Sajnos, nem erről van szó. Bármennyire igyekszem ügyesen szedni a levegőt, mint pillangózás közben, én is menekülök. Csak kin­csek nélkül, és nem tudom, hová. Mindenki menekül. Aki nem az or­szágúton, hát az esze elől. Hogy ne kelljen bolondulásig gondolkodni rajta, má múlik el és mi következik. Az Áj hársfái, melyeket gránáttal is bajos szétlőni, ugyanazok marad­nak. De a szem, mely nézi őket, már nem lesz ugyanaz. Nevetséges azt hinni, hogv a közelgő vihar csak a kastélyokban söpör. A fejekben is. Mit hord ki, s mit hoz helyette? — Nem, méltóságos uraim, valóban nem tudok mit mondani. Gáldy szeme Desőn áll meg. — És ön, főhadnagy úr? — Hová? — kérdi Deső, felelet helyett. — Most Zalába. Van ott egy ki­sebb birtokom, a feleségem révén. Onnan aztán vagy erre, vagy arra. — Így kellett ennek lenni? — Így lett. önt persze, gondolom, nem annyira a tények, inkább az okok foglalkoztatják. Várjon egy ld- csit. Ha mindez elmúlik ... kedvére válogathat. Rengeteg analízist csi­nálnak, és ki-ki szentül hiszi, hogy az övé az igazi. — Ez nagyon komiszul hangzik. A dolgok önmagukban, nem későbbi, önkényes minősítésükben hordják a jót vagy a rosszat. Gondolja meg. mit hajtogatnak még ma itt: az or­szág pusztulása nem azzal kezdő­dött, hogy kimentünk a Don partjá­ra, hanem azzal, hogy visszajöttünk Bocsásson meg, esiperes úr, nem ön­ről van szó, ez az egész sokkal ré­gibb és általánosabb... De hát a fe­lelősség az első lépéstől számítódik, nem az utolsó töL — A felelősség az összeomlás zá­róakkordja. Különben csak fecseg­nek róla. Ha baj van, a vesztesen el kell verni a port, ennyi az egész. Igyon még, nagyon jó konyak. Géza felugrik. — Kimék nehezebb a bunkója, és ki üt nagyobbat? Ez minden? Mióta lemásztunk a fáról, semmi se tör­tént velünk? ön Angliában élt, is­mernie kell Bacont: az ember csak az, amit tud... A Hitler-ellenes koalíció nem azzal kezdődött, hogy meg kell verni a németeket. Azzal, hogy miért kell összefogni ellenük. Igen. ez a lényeg, a miért! A felis­merés! Hogy az embertelenség ere­jével szembe kell szegezni az em­berség erejét... , Gáldy legyint. — Ismerem Bacont. Szeretni ugyan csak az Essayit szeretem, de hát ez megint ízlés dolga. — Nem vitatkozik a doktorral, Desőhöz for­dul. — Nézze, mióta megvagyok egyebet se hallok magunkról, mini hogy alkalmatlanok vagyunk a ve­zetésre. Szamárság. Egy osztály min­denre alkalmas, amíg nyeregben bír maradni. Ha kirepül a nyeregből.. — Szivarját nézi, vállat von. — Az elmarasztaló verdiktet már megfo­galmazták rólunk. Eladtuk a nem­zeti függetlenséget, kiszolgáltuk a fasizmust. Hallgatom az angol rá­diót. Ráadásul ismerem őket. Ren­desen csak a más csatlósát szidják. — Ezúttal mégsem erről van szó — mondja Deső. — Erről is. Ne legyen naiv, fő­hadnagy úr. A disznóságok megíté­lése attól függ, melyik oldalon kö­vették el őket. — Ne haragudjon, de ez ciniz­mus. — Rendben van. Halljuk az ön el­méletét. Gallai gyulladt szemmel bámul maga. elé, azt hiszem, az egészből egy szót sem hall. Szüntelenül iszik, a szesz gőze végképp kilendítette abból az állapotból, amelyben még érdeklődni tudott a dolgok iránt. A főjegyző furcsán megnyugodott, a le­vegőben lógó veszedelem fantomja néki egyszeriben realitássá lett. Az esperes elővette breviáriumát, de becsukva nyugtatja a térdén, fárad­tan bámul a semmibe. — Nincs elméletem — mondja Deső. i— Csak szégyenem. — önnek? Azt hiszem, mindent megtett. Ritkán látni ilyen szépen dekorált tisztet. — Mindnyájan szégyelljük ma­gunkat, akik gondolkodunk. Az első ütközet után azt mondtam magam­ban, nem. Később is mindig mond­tam, és mindig magamban. Ha fel­fűzném ezeket a néma nemeket, ijesztő rózsafüzér lenne belőlük ... Beregben elvitték a szállásadómat, egy kacskakezű, girhes falusi szabót. Szidta a németeket, a háborút, mi­nek kell kivetkeztetni mindenkit. Hangosan. Érti? Ez a nyomorult ki merte mondani. Hát mit ér a belső tiltakozás? Semmit. Rohadt alku. Kiabálni kellett volna... Akarni valami mást, és amellett kitartani. De nem tudtunk választani. Nem mertünk dönteni. A gyáva folytatás­sal csak növeltük a felismert bűnt. És nem is az, amit elkövettünk, nem az a nagyobb, hanem amit elmulasz­tottunk. Amit nem tettünk meg, pe­dig kellett volna. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents