Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

2 1970. FEBRUAR 15.. VASÄRNAP ft*» MEG zMiriap Másfél millió ember helyzetét javítják meg a bér- és nyugdíjemelések PRÁGA A tömegtájékoztatási eszközök - a belbiztonsági szolgálat ellen (Folytatás az 1. oldalról.) nem 1,7 milliárd forintot for­dítanak az érintett kategóriák életszínvonalának emelésére. Az egészségügyi dolgozók egyes kategóriáinak béremelé­sére egész évre számítva 190 millió forintot fordítanak. Az ápolónők például pótlék for­májában havi 200—400 forint emelést kapnak, emelik az egészségügyi intézmények ki­segítő személyzetének járan­dóságait is. A felsőoktatásban az emelést felhasználják a bé­rek differenciálására. Az el­töltendő idővel járó automati­kus fizetésemelésekre ezentúl kevesebbet használnak fel, vi­szont a korcsoportos bérezés helyett bevezetik a tágabb ha­tárok közötti bért, ami azt je­lenti, hogy az eltöltött időtől függetlenül is az eddiginél na­gyobb mértékben honorálhat­ják a jobb munkát. A felsőok­tatási intézmények bérezése mindenekelőtt az oktatókat érinti, de kiterjed a technikai személyzetre is. A MÁV-dolgozók egyes kategóriájának béremelésére évi 150 millió forintot irány­zott elő a kormány, ezt azon­ban a MÁV további 75 mil­lió forinttal kiegészíti. Az emelést a legnehezebb körül­mények között dolgozók kap­ják. Magasabb lesz az éjszakai pótlék, az utazással járó túl­óradíj. A nyugdíjemelésre szánt összeg egész évre számítva 900 millió forint. Az eredeti elgondolásoktól eltérően a rendelkezésre álló összegek­ből nem 60, illetve 40 forintos havi emelést kapnak a saját­jogú nyugdíjasok, illetve jára­dékosok, hanem az emelést oly módon használják fel, hogy a legalacsonyabb nyugdí­jakat nagyobb mértékben növelik, így némileg ja­vítanak az aránytalansá­gokon. Az 1954 előtt megállapított nyugdíjakat például 20 szá­zalékkal javítják, ami a sa­játjogúaknái havi 80—120 fo­rint, az özvegyi juttatásoknál 60—80 forintot jelent. Az 1954 Ipari tanulókat felveszünk az alábbi szakmákba otthonelhelyezéssel: ^ kőműves, ács, ^ vasbetonszerelő, § műköves, | műanyagburkoló- § parkettázó, § hidegburkoló; ^ bejárással: ^ festő-mázoló- | tapétázó, $ fűtés-víz-gáz- ^ villanyszerelő, ^ üveges, ^ épületlakatos, ^ épületasztalos s és épületbádogozó. Várjuk az általános iskola 8. osztályát végző tanulók jelentkezését. Teljes ellátás, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát, bakancsot adunk. Jelentkezés személyesen vagy Írásban: 43. sz. RÉV Budapest XI., Dombóvári út 19 Szakoktatási csoport. —58. között megállapított nyugdíjak — amelyek az előbbieknél magasabbak — 10 százalékkal nőnek és 70—90 forinttal, illetve az özvegyi járadékosoknál 50—70 forint­tal javítják az eddigi összege­ket. A 60, illetve 40 forintos emelés csak az 1958. után megállapított nyugdíjakra vo­natkozik. Azoknak a járandó­ságát, akik 1968. december 31. után mentek nyugdíjba, s nyugdíjuk, illetve járadékuk alacsony, a számukra folyó­sított összeget havi 610, illet­ve özvegyi járadékosoknál 425 forintra egészítik ki. A munkaügyi miniszter el­mondotta, hogy szeptember végére elkészül az előterjesz­tés, amelynek alapján 1971-től évente 2 százalékkal automa­tikusan növekednek a nyug­díjak. (Folytatás az 1. oldalról.) sági és élelmezésügyi minisz­ter. Rá is szolgáltak a valkóiak a kitüntetéssel is felérő elis­merésre, hiszen mint Pintér Gy. Mihály elnök és Kovács László főagronómus beszámo­lójából kitűnt: különösen a kormányprogram sikeréért, az állattartás és az állattenyész­tés fellendítése érdekében so­kat tesz az Üj Élet Termelő- szövetkezet. Hogy csak néhány példát említsünk: az egy te­hénre jutó tejhozam — 170 ál­lat átlagában — meghaladta tavaly a 3400 litert. 166 nö­vendékmarhát exportáltak a múlt évben Valkóról Olaszor­szágba, s 176 marhát hizlalt fel a termelőszövetkezet. A 843 hízott sertés is elősegítette a hazai húsellátást- A korábbi esztendőkhöz képest, 1969-ben, 225 szarvasmarhával növeke­dett a valkói állomány, a jövő év végére ki akarják alakítani a korszerű 400-as tehenészetet- Tervezik 90 sertéskoca vásár­lását is, majd a szaporulatot felnevelve, évenként 1200 hí­zott sertés átadásával szándé­EZERVAGONOS HÜTŐHÁZ (Folytatás az 1. oldalról.) A tereprendezés, a földmun­kák már decemberben meg­kezdődtek. Amint az idő en­gedi, várhatóan március köze­pén, végén — az alapokat kezdik ásni. A hűtőházat már 1971 májusában átadják, s az év végére az egész komplett berendezés üzemelni fog. koznak hozzájárulni a hús­program teljesítéséhez. Nem lehet okuk szégyen­kezésre a valkói növény­termesztőknek sem. Kukoricából például, májusi morzsoltban számolva, több mint félezer holdról 23 és fél mázsás átlagtermést takarítot­tak be. Amíg 1968-ban mind­össze 26 mázsa burgonyát szedtek fel 1 holdról, ez a mennyiség az elmúlt őszön száznegyvemhárotm mázsára emelkedett. A kiugróan magas termés a tagok szorgalmas munkáján kívül a kitűnő vető­magnak, a nagyarányú műtrá­gyaadagoknak, és a kedvező időjárásnak volt köszönhető. A helybelieket is meglepte a jól fizető, uborka, amiből 1—1 hold után majdnem 30 ezer forintos árbevételt értek el. Az Üj Élet Termelőszövet­kezet múlt évi, halmozott ter­melési értéke a korábbi esz­tendőnél csaknem 5 millió fo­rinttal növekedett, s elérte a huszonnégy és fél milliót. A mérleg szerinti eredmény 4775 ezer forint volt. Nemcsak a közös alapok emelkedtek, ha­A prágai Rudé Právó szom­bati számában dr. Vlatislav Kroupa alezredes hosszú cikk­ben foglalkozik a tömegtájé­koztatási eszközöknek a bel- biztonsági szolgálat ellen 1968­nem a tagoknak is magasabb jövedelem jutott. A 10 órás munkanapra eső kereset elér­te a 115 forintot, míg az egy dolgozó tagra jutó jövedelem a 20 764 forintot. A közgyűlésen nemcsak az eredményekről esett szó, de elemezték a múlt év gazdálko­dásában előforduló hibákat, s meghatározták, a legfontosabb tennivalókat is. s. p. (Folytatás az 1. oldalról.) leiben azonnal, tehát még eb­ben a hónapban folyamatosan í megindul a gyógyító munka. Az új kórház megnyitására annál sürgetőbb a szükség, mert amint kiüríthető a régi kórház egyik vagy másik ré­sze, abban a környék, influen­za miatt kórházi ápolásra szo­ruló betegeit helyezhetik el. Mindenesetre március folya­mán az egész új kórházépület már a betegek rendelkezésére áll. ban. megindított kampányával. E rágalomhadjáratnak — írja a szerző —, minde­nekelőtt az volt a célja, hogy szovjetellenes hiszté­ria légkörét idézzék fel. Az augusztusban lehallga­tott rádióadásokból kitűnik, hogy a belbiztonsági szolgálat­ról 160 hírt és kommentárt su­gároztak. Híreket közöltek a biztonsági szolgálat helyzeté­ről, megjelölték az „árulókat" és „kollaboránsokat”, értesülé­seket továbbítottak letartózta­tásokról, felhívták a lakossá­got bizonyos gépjárművek ül­dözésére, utcai házszámtáblák, rszágúti irány jelzők eltávolítá­sára. 95 lap példányainak át­olvasásakor kiderült, hogy az újságok értesüléseik többségét a rádióból vették át Pável belügyminiszter is a rádiót használta fel utasí­tásainak továbbítására, így többek között rádión is­mertette parancsát Salgovic belügymi niszterhelyettes és más belügyminisztériumi dol­gozók leváltásáról. Az árulók­ról terjesztett híresztelések nyomán magában a belügymi­nisztériumiban O. Hromadko ezredes osztagét igyekezett lét­rehozni az „árulók” fizikai likvidálására. Igyekezete azon­ban nem járt sikerrel, célja elérésére nem talált megfelelő embereket. A rádió 1968. augusztus Vácott viszont némileg hát­rább áll a munka. A kivitele­ző Pest megyei Építőipari Vál­lalat a műszaki átvételnél ta­lált kisebb hibák javítását i ugyan rrfeg nem fejezte be tel­jesen, de a napokban ezzel a munkával is elkészül. A be­rendezést és felszerelést ellen­ben a MEDICOR csak március folyamán fejezi be. Az új kór­ház azonban még így is meg­kezdheti működését április 4- re. 22-ón azt állította, hogy meg­kezdődött a pártfunkcionáriu­sok, a közéleti és kulturális személyiségek letartóztatása. Az ügyészség a rádióhírek kö­vetkeztében kitört általános pánik miatt még augusztusban vizsgálatot indított, amelynek során bebizonyosodott, hogy semmiféle letartóztatás nem történt, s közönséges bűnöző­kön kívül senkit sem vetettek börtönbe. Ezután kezdtek terjeszteni csehül és szlovákul folyé­konyan beszélő szovjet tisztek megjelenéséről és akcióiról szóló története­ket. Akadtak szemtanúk, akik sze­rint ■ ezek a tisztek „maguk kezdtek hozzá a letartóztatá­sokhoz. mivel a csehszlovák biztonsági szervekben erre a munkára senkit sem sikerült rávenni". „Ez az állítás — mutat rá Kroupa alezredes — annál is inkább figyelmet érdemel, mert korábban éppen a megszálló rendőrséggel való együttműkö­dés miatt bélyegeztek áruló­nak több belbiztonsági dolgo­zót." A cikk szerzője emlékeztet arra, hogy a biztonsági szer­vekről szóló információk már augusztus előtt is működő il­legális csatornákon jutottak el a tömegtájékoztatási eszközök­höz. A jobboldali lapokhoz már augusztus előtt eljutott például az a szigorúan tit­kos közlés, hogy a NDK és Csehszlovákia hírszerzésé­nek vezetői találkozót tar­tottak. Felelőtlenség volna azonban — hangsúlyozza befejezésül Kroupa alezredes — azt állíta­ni, hogy mindazok a biztonsá­gi dolgozók, akik 1968 augusz­tusában információkkal látták el a tömegtájékoztatási eszkö­zöket, tevékenységükkel szán­dékosan kárt akartak okozni a pártnak és a biztonsági szer­veknek. Eljárásuk az általános félrevezetettségből és az er­kölcstelen hisztéria légköréből következett. jPdfeozy fej 13. Vagy tíz éve, Kisasszony nap tá­ján, hetekig olyan volt, mint az al­vajáró, amúgy is lapos arca gödrö­sen beesett, talán enni se mert, egy vacak kis vizsgálat miatt, amelynek voltaképpen nem is ő volt az okozó­ja. Van nekünk még egy templo­munk, a Gáldyakénál is régibb, Illéshány-alapítás, Boldogasszony­nak szentelve, Kisasszony napján már kora reggel nagy csődület van körülötte, kismise előtt a templom­kertben álló Mária szobor mögött, öreg hársfák árnyékában, két gyón­tatószékben szokta kivallatni híveit Grétiha meg a segédje, Bonovits káplán. Akkor reggel azonban az öreg elaludt, vagy valami dolga volt, elég az hozzá, hogy mielőtt odaért volna, Kanálos Misi gyapai cimbalmos — aki részegen imboly­góit hazafelé, s bizonnyal elgyengült — a vallásos rendeltetésű bútorda­rabok csábításának engedve beült az egyik gyóntatószékbe. Mindjárt el­aludt volna, de nem hagyták. Vala­melyik hivő felfedezte, hogy az egyik székben már ülnek, odatérdelt hát a rács elé, és sorolni kezdte Kanálos Misinek, mi minden disz- náságot mívelt. A cigány megijedt, ebből baj lesz, kiszabta hát rende­sen a penitenciát, három Miatyán- kot, három Üdvözlégyet, s iszkolt volna, de nem lehetett, a hívők egy­mást váltották a térdeplőn. Végre azonban Kanálos nem győzte mersz- szel, kidugta fejét a rács mögül, én csinyálom, csinyálom kérem alásan. de nem tudom, az úristen helyben­hagyja-e. Szegényt persze kirángat­ták a gyóntatószékből, a feldühödött hívek vagy öt gyónásra valót pofoz­tak rajta, a késve érkező Gréthá ideggörcsöt kapott, a botrányból vizsgálat lett, a gyóntatószéket el is kellett tüzelni, mert Kanálos ijedté­ben belepdsilt. Gallai elszomorodik. — Megállj? Hát bizony, már na­gyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Bereg­szászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten megmozdul, fát vágunk Szibériáiban. — Fél? Hát maga is? De ön kato­na. Egészséges, kutyabaja... hát miért van itt? — Hol a csudába lennek? Meg­hívtak. — Ne éreti enkedjék! A határon... ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészséges: trágár módon éloelődiik, uram, hát ne szaladt volna Idáig, akkor... Deső leteszi poharát. Ebből elég, kár is bosszantani az öreget. — Valóban szaladtunk, esperes úr. Ha jód összeszámolom, vagy ezer­kétszáz kilométert. Persze, nem egy- végtében, másfél év alatt. — Szégyellhetik magukat! Maga is! Én tanítottam hittanra, uramis­ten, ilyen emberekre bízták Mária országát... — Rendben van, esperes úr. Még jobban szégyellnénk magunkat, ha nem utóvédként futottunk volna idáig, a visszavonuló csapatokat, köztük német egységeket is fedez­ve. — De ember, hát nem érti... — Értem, esperes úr. — Mit? Ne játsszunk... Erre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rázúdul a front. Irgalomra bízzuk magunkat? Azok irgalmára? Még mindig nincs késő... még most is, ha minden erővel... — Ami erőnk, esperes úr, az öné­vel együtt, akkor kellett volna fel­mérni, amikor a háború elkezdődött. Grétha fáradtan retinái. — Igen, de mit tehetünk, fiam. És akkor is... közönséges szavakat használni, ilyen időkben... Ez az úr, bocsánat, klozetról beszél, mi­közben én azt se tudom, holnap még misézhetek-e? Gallai felhajt egy pohár pálinkát. Ijesztő, mennyit bír inni — De kérem, Malikinóban nem a klozet volt a fontos. És hogy is ne­vezzem, ahová az ember kakálni jár? Árnyékiszéknek? Az szebb? Rendben van, legyen, de ne tessék háborogni, nekem majd a szívem szakadt meg, Malikinóban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskáso- mat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rindács Gyulára? Nagyon derék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pó­rázra fogott erkölcsű, jehovás em­ber lévén, csupa rozoga vénasszony­hoz kvártélyozott be engem, de egy­szer az ágy is rozoga volt, összedőlt, reggel olyan zúzott pofával kerül­tem elő a szobámból, mintha egy légió harcias szűzzel verekedtem volna. Gáldy, mintha nem is hallaná az egészet, figyelmesen szívja szivar­ját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendé­get prezentáltam neki, ezek után rólam is meglehet a véleménye, bár engem mulattat Gallai vaskossága. Különben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mindegy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báróné. Egyedül. Hát a két fia? Nincsenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni? Nem akarom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de alak­ja akár egy lányé, bőre puha, szeme élénk. Szótlanul bólint, átvonulunk az ebédlőbe. Elsőnek ő ül le, püspök­lila bársonyruhájában olyan az asz­talfőn, a vakító fehér abrosz felett, mint egy éretten pompázó, dús vio­la, mielőtt végképp elnyílna. Hideg pontyot eszünk, aztán ke­vés, de erős húslevest, utána tűzdelt fácánt, gombás borjúsültet, ropo­gásra pirított disznókarajt. Amikor behozzák a puncstortát, a báróné ‘maga szeli fel. Ezt is némán csinál­ja, egész vacsora alatt egy szót sem szólt, ezért senkinek sem volt bá­torsága beszélni. Ügy evett a báróné, a tányérja fölé nézett mindig, vala­hová messze, mégis utánozhatatlanul ügyesen bánt a késével, villájával. Gallai szeme felragyog, végre pezs­gőt bontanak. Közelebb hajol, de nem tudja elolvasni, milyen márká­jú pezsgő. Torkig ette-itta magát, szalvétája alatt folyton eresztett a nadrágszíján, de a poharakba bele­buggyanó, halvány mustárszínú pezsgő láttán olyan mohó várakozás fogja el, nem bírja kivárni, hogy az asztalfőn végre inni kezdjenek. A báróné hirtelen feláll. Épp csali szá­jához érintette a pezsgőspoharat, rögtön le is tette. Az urának nyújt­ja kezét, Gáldy kezet csókol, hosz- szan, mintha ez a kézcsók valami fontosat, szokatlant jelentene. A bá- ráné elindul kifelé, de szép szemét könnyek öntik el, visszafordul, is odamegy mindenkihez, mindenki ke­zet csókol neki, csak az esperest elő­zi meg, annak tisztára sikált barna kezére ő hajol le elsőül. Aztán las­san, fejét lehajtva kimegy az ebéd­lőből. Csend. (Folytatjuk) <-di) Jelentés a járványról (Folytatás az 1. oldalról.) enyhe lefolyású, a megbete­gedettek jelentős része már a lábadozáson is túl vám, telje­sen felgyógyult. A szövődmé­nyes, súlyosabb esetek száma aránylag nem nagy és így a I kórházakba viszonylag nei sok beteg került. A már jelzett négy halál- [ eseten kívül újabbat nem je- j len tettek. A járványról olvasóink ! részletesebb tájékoztatót la- ' punk 6. oldalán találnak. 75 termelőszövetkezetben tartottak évzárót Kedden megkezdik... I w

Next

/
Thumbnails
Contents