Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

2

1970. FEBRUAR 15.. VASÄRNAP

ft*»

MEG

zMiriap

Másfél millió ember helyzetét javítják meg a bér- és nyugdíjemelések

PRÁGA

A tömegtájékoztatási eszközök - a belbiztonsági szolgálat ellen

(Folytatás az 1. oldalról.)

nem 1,7 milliárd forintot fordítanak az érintett kategóriák életszínvonalának emelésére.

Az egészségügyi dolgozók egyes kategóriáinak béremelésére egész évre számítva 190 millió forintot fordítanak. Az ápolónők például pótlék formájában havi 200—400 forint emelést kapnak, emelik az egészségügyi intézmények kisegítő személyzetének járandóságait is. A felsőoktatásban az emelést felhasználják a bérek differenciálására. Az eltöltendő idővel járó automatikus fizetésemelésekre ezentúl kevesebbet használnak fel, viszont a korcsoportos bérezés helyett bevezetik a tágabb határok közötti bért, ami azt jelenti, hogy az eltöltött időtől függetlenül is az eddiginél nagyobb mértékben honorálhatják a jobb munkát. A felsőoktatási intézmények bérezése mindenekelőtt az oktatókat érinti, de kiterjed a technikai személyzetre is.

A MÁV-dolgozók egyes kategóriájának béremelésére évi 150 millió forintot irányzott elő a kormány, ezt azonban a MÁV további 75 millió forinttal kiegészíti. Az emelést a legnehezebb körülmények között dolgozók kapják. Magasabb lesz az éjszakai pótlék, az utazással járó túlóradíj.

A nyugdíjemelésre szánt összeg egész évre számítva 900 millió forint. Az eredeti elgondolásoktól eltérően a rendelkezésre álló összegekből nem 60, illetve 40 forintos havi emelést kapnak a sajátjogú nyugdíjasok, illetve járadékosok, hanem az emelést oly módon használják fel, hogy

a legalacsonyabb nyugdíjakat nagyobb mértékben növelik, így némileg javítanak az aránytalanságokon.

Az 1954 előtt megállapított nyugdíjakat például 20 százalékkal javítják, ami a sajátjogúaknái havi 80—120 forint, az özvegyi juttatásoknál 60—80 forintot jelent. Az 1954

Ipari tanulókat felveszünk

az alábbi szakmákba otthonelhelyezéssel:

^ kőműves, ács,

^ vasbetonszerelő,

§ műköves,

| műanyagburkoló- § parkettázó,

§ hidegburkoló;

^ bejárással:

^ festő-mázoló- | tapétázó,

$ fűtés-víz-gáz- ^ villanyszerelő,

^ üveges,

^ épületlakatos,

^ épületasztalos s és épületbádogozó.

Várjuk az általános iskola 8. osztályát végző tanulók jelentkezését.

Teljes ellátás, ösztöndíjat fizetünk.

Munkaruhát, bakancsot adunk.

Jelentkezés személyesen vagy Írásban:

43. sz. RÉV

Budapest XI., Dombóvári út 19

Szakoktatási

csoport.

—58. között megállapított nyugdíjak — amelyek az előbbieknél magasabbak — 10 százalékkal nőnek és 70—90 forinttal, illetve az özvegyi járadékosoknál 50—70 forinttal javítják az eddigi összegeket. A 60, illetve 40 forintos emelés csak az 1958. után megállapított nyugdíjakra vonatkozik. Azoknak a járandóságát, akik 1968. december 31. után mentek nyugdíjba, s nyugdíjuk, illetve járadékuk alacsony, a számukra folyósított összeget havi 610, illetve özvegyi járadékosoknál 425 forintra egészítik ki.

A munkaügyi miniszter elmondotta, hogy szeptember végére elkészül az előterjesztés, amelynek alapján 1971-től évente 2 százalékkal automatikusan növekednek a nyugdíjak.

(Folytatás az 1. oldalról.)

sági és élelmezésügyi miniszter. Rá is szolgáltak a valkóiak a kitüntetéssel is felérő elismerésre, hiszen mint Pintér Gy. Mihály elnök és Kovács László főagronómus beszámolójából kitűnt: különösen a kormányprogram sikeréért, az állattartás és az állattenyésztés fellendítése érdekében sokat tesz az Üj Élet Termelő- szövetkezet. Hogy csak néhány példát említsünk: az egy tehénre jutó tejhozam — 170 állat átlagában — meghaladta tavaly a 3400 litert. 166 növendékmarhát exportáltak a múlt évben Valkóról Olaszországba, s 176 marhát hizlalt fel a termelőszövetkezet. A 843 hízott sertés is elősegítette a hazai húsellátást- A korábbi esztendőkhöz képest, 1969-ben, 225 szarvasmarhával növekedett a valkói állomány, a jövő év végére ki akarják alakítani a korszerű 400-as tehenészetet- Tervezik 90 sertéskoca vásárlását is, majd a szaporulatot felnevelve, évenként 1200 hízott sertés átadásával szándéEZERVAGONOS

HÜTŐHÁZ

(Folytatás az 1. oldalról.)

A tereprendezés, a földmunkák már decemberben megkezdődtek. Amint az idő engedi, várhatóan március közepén, végén — az alapokat kezdik ásni. A hűtőházat már 1971 májusában átadják, s az év végére az egész komplett berendezés üzemelni fog.

koznak hozzájárulni a húsprogram teljesítéséhez.

Nem lehet okuk szégyenkezésre a valkói növénytermesztőknek sem. Kukoricából például, májusi morzsoltban számolva, több mint félezer holdról 23 és fél mázsás átlagtermést takarítottak be. Amíg 1968-ban mindössze 26 mázsa burgonyát szedtek fel 1 holdról, ez a mennyiség az elmúlt őszön száznegyvemhárotm mázsára emelkedett. A kiugróan magas termés a tagok szorgalmas munkáján kívül a kitűnő vetőmagnak, a nagyarányú műtrágyaadagoknak, és a kedvező időjárásnak volt köszönhető. A helybelieket is meglepte a jól fizető, uborka, amiből 1—1 hold után majdnem 30 ezer forintos árbevételt értek el.

Az Üj Élet Termelőszövetkezet múlt évi, halmozott termelési értéke a korábbi esztendőnél csaknem 5 millió forinttal növekedett, s elérte a huszonnégy és fél milliót. A mérleg szerinti eredmény 4775 ezer forint volt. Nemcsak a közös alapok emelkedtek, haA prágai Rudé Právó szombati számában dr. Vlatislav Kroupa alezredes hosszú cikkben foglalkozik a tömegtájékoztatási eszközöknek a bel- biztonsági szolgálat ellen 1968nem a tagoknak is magasabb jövedelem jutott. A 10 órás munkanapra eső kereset elérte a 115 forintot, míg az egy dolgozó tagra jutó jövedelem a 20 764 forintot.

A közgyűlésen nemcsak az eredményekről esett szó, de elemezték a múlt év gazdálkodásában előforduló hibákat, s meghatározták, a legfontosabb tennivalókat is. s. p.

(Folytatás az 1. oldalról.)

leiben azonnal, tehát még ebben a hónapban folyamatosan í megindul a gyógyító munka. Az új kórház megnyitására annál sürgetőbb a szükség, mert amint kiüríthető a régi kórház egyik vagy másik része, abban a környék, influenza miatt kórházi ápolásra szoruló betegeit helyezhetik el.

Mindenesetre március folyamán az egész új kórházépület már a betegek rendelkezésére áll.

ban. megindított kampányával. E rágalomhadjáratnak — írja a szerző —, mindenekelőtt az volt a célja, hogy szovjetellenes hisztéria légkörét idézzék fel.

Az augusztusban lehallgatott rádióadásokból kitűnik, hogy a belbiztonsági szolgálatról 160 hírt és kommentárt sugároztak. Híreket közöltek a biztonsági szolgálat helyzetéről, megjelölték az „árulókat" és „kollaboránsokat”, értesüléseket továbbítottak letartóztatásokról, felhívták a lakosságot bizonyos gépjárművek üldözésére, utcai házszámtáblák, rszágúti irány jelzők eltávolítására. 95 lap példányainak átolvasásakor kiderült, hogy az újságok értesüléseik többségét a rádióból vették át

Pável belügyminiszter is a rádiót használta fel utasításainak továbbítására,

így többek között rádión ismertette parancsát Salgovic belügymi niszterhelyettes és más belügyminisztériumi dolgozók leváltásáról. Az árulókról terjesztett híresztelések nyomán magában a belügyminisztériumiban O. Hromadko ezredes osztagét igyekezett létrehozni az „árulók” fizikai likvidálására. Igyekezete azonban nem járt sikerrel, célja elérésére nem talált megfelelő embereket.

A rádió 1968. augusztus

Vácott viszont némileg hátrább áll a munka. A kivitelező Pest megyei Építőipari Vállalat a műszaki átvételnél talált kisebb hibák javítását i ugyan rrfeg nem fejezte be teljesen, de a napokban ezzel a munkával is elkészül. A berendezést és felszerelést ellenben a MEDICOR csak március folyamán fejezi be. Az új kórház azonban még így is megkezdheti működését április 4- re.

22-ón azt állította, hogy megkezdődött a pártfunkcionáriusok, a közéleti és kulturális személyiségek letartóztatása. Az ügyészség a rádióhírek következtében kitört általános pánik miatt még augusztusban vizsgálatot indított, amelynek során bebizonyosodott, hogy semmiféle letartóztatás nem történt, s közönséges bűnözőkön kívül senkit sem vetettek börtönbe.

Ezután kezdtek terjeszteni csehül és szlovákul folyékonyan beszélő szovjet tisztek megjelenéséről és akcióiról szóló történeteket.

Akadtak szemtanúk, akik szerint ■ ezek a tisztek „maguk kezdtek hozzá a letartóztatásokhoz. mivel a csehszlovák biztonsági szervekben erre a munkára senkit sem sikerült rávenni".

„Ez az állítás — mutat rá Kroupa alezredes — annál is inkább figyelmet érdemel, mert korábban éppen a megszálló rendőrséggel való együttműködés miatt bélyegeztek árulónak több belbiztonsági dolgozót."

A cikk szerzője emlékeztet arra, hogy a biztonsági szervekről szóló információk már augusztus előtt is működő illegális csatornákon jutottak el a tömegtájékoztatási eszközökhöz.

A jobboldali lapokhoz már augusztus előtt eljutott például az a szigorúan titkos közlés, hogy a NDK és Csehszlovákia hírszerzésének vezetői találkozót tartottak.

Felelőtlenség volna azonban — hangsúlyozza befejezésül Kroupa alezredes — azt állítani, hogy mindazok a biztonsági dolgozók, akik 1968 augusztusában információkkal látták el a tömegtájékoztatási eszközöket, tevékenységükkel szándékosan kárt akartak okozni a pártnak és a biztonsági szerveknek. Eljárásuk az általános félrevezetettségből és az erkölcstelen hisztéria légköréből következett.

jPdfeozy fej

13.

Vagy tíz éve, Kisasszony nap táján, hetekig olyan volt, mint az alvajáró, amúgy is lapos arca gödrösen beesett, talán enni se mert, egy vacak kis vizsgálat miatt, amelynek voltaképpen nem is ő volt az okozója. Van nekünk még egy templomunk, a Gáldyakénál is régibb, Illéshány-alapítás, Boldogasszonynak szentelve, Kisasszony napján már kora reggel nagy csődület van körülötte, kismise előtt a templomkertben álló Mária szobor mögött, öreg hársfák árnyékában, két gyóntatószékben szokta kivallatni híveit Grétiha meg a segédje, Bonovits káplán. Akkor reggel azonban az öreg elaludt, vagy valami dolga volt, elég az hozzá, hogy mielőtt odaért volna, Kanálos Misi gyapai cimbalmos — aki részegen imbolygóit hazafelé, s bizonnyal elgyengült — a vallásos rendeltetésű bútordarabok csábításának engedve beült az egyik gyóntatószékbe. Mindjárt elaludt volna, de nem hagyták. Valamelyik hivő felfedezte, hogy az egyik székben már ülnek, odatérdelt hát a rács elé, és sorolni kezdte Kanálos Misinek, mi minden disz- náságot mívelt. A cigány megijedt, ebből baj lesz, kiszabta hát rendesen a penitenciát, három Miatyán- kot, három Üdvözlégyet, s iszkolt volna, de nem lehetett, a hívők egymást váltották a térdeplőn. Végre azonban Kanálos nem győzte mersz- szel, kidugta fejét a rács mögül, én csinyálom, csinyálom kérem alásan. de nem tudom, az úristen helybenhagyja-e. Szegényt persze kirángatták a gyóntatószékből, a feldühödött hívek vagy öt gyónásra valót pofoztak rajta, a késve érkező Gréthá ideggörcsöt kapott, a botrányból vizsgálat lett, a gyóntatószéket el is

kellett tüzelni, mert Kanálos ijedtében belepdsilt.

Gallai elszomorodik.

— Megállj? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Beregszászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten megmozdul, fát vágunk Szibériáiban.

— Fél? Hát maga is? De ön katona. Egészséges, kutyabaja... hát miért van itt?

— Hol a csudába lennek? Meghívtak.

— Ne éreti enkedjék! A határon... ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészséges: trágár módon éloelődiik, uram, hát ne szaladt volna Idáig, akkor...

Deső leteszi poharát. Ebből elég, kár is bosszantani az öreget.

— Valóban szaladtunk, esperes úr. Ha jód összeszámolom, vagy ezerkétszáz kilométert. Persze, nem egy- végtében, másfél év alatt.

— Szégyellhetik magukat! Maga is! Én tanítottam hittanra, uramisten, ilyen emberekre bízták Mária országát...

— Rendben van, esperes úr. Még jobban szégyellnénk magunkat, ha nem utóvédként futottunk volna idáig, a visszavonuló csapatokat, köztük német egységeket is fedezve.

— De ember, hát nem érti...

— Értem, esperes úr.

— Mit? Ne játsszunk... Erre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rázúdul a front. Irgalomra bízzuk magunkat? Azok irgalmára? Még mindig nincs késő... még most is, ha minden erővel...

— Ami erőnk, esperes úr, az önével együtt, akkor kellett volna felmérni, amikor a háború elkezdődött.

Grétha fáradtan retinái.

— Igen, de mit tehetünk, fiam. És akkor is... közönséges szavakat használni, ilyen időkben... Ez az úr, bocsánat, klozetról beszél, miközben én azt se tudom, holnap még misézhetek-e?

Gallai felhajt egy pohár pálinkát. Ijesztő, mennyit bír inni

— De kérem, Malikinóban nem a klozet volt a fontos. És hogy is nevezzem, ahová az ember kakálni

jár? Árnyékiszéknek? Az szebb? Rendben van, legyen, de ne tessék háborogni, nekem majd a szívem szakadt meg, Malikinóban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskáso- mat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rindács Gyulára? Nagyon derék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pórázra fogott erkölcsű, jehovás ember lévén, csupa rozoga vénasszonyhoz kvártélyozott be engem, de egyszer az ágy is rozoga volt, összedőlt, reggel olyan zúzott pofával kerültem elő a szobámból, mintha egy légió harcias szűzzel verekedtem volna.

Gáldy, mintha nem is hallaná az egészet, figyelmesen szívja szivarját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendéget prezentáltam neki, ezek után

rólam is meglehet a véleménye, bár engem mulattat Gallai vaskossága. Különben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mindegy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báróné. Egyedül. Hát a két fia? Nincsenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni? Nem akarom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de alakja akár egy lányé, bőre puha, szeme élénk. Szótlanul bólint, átvonulunk az ebédlőbe. Elsőnek ő ül le, püspöklila bársonyruhájában olyan az asztalfőn, a vakító fehér abrosz felett, mint egy éretten pompázó, dús viola, mielőtt végképp elnyílna.

Hideg pontyot eszünk, aztán kevés, de erős húslevest, utána tűzdelt fácánt, gombás borjúsültet, ropogásra pirított disznókarajt. Amikor behozzák a puncstortát, a báróné ‘maga szeli fel. Ezt is némán csinálja, egész vacsora alatt egy szót sem szólt, ezért senkinek sem volt bátorsága beszélni. Ügy evett a báróné, a tányérja fölé nézett mindig, valahová messze, mégis utánozhatatlanul ügyesen bánt a késével, villájával. Gallai szeme felragyog, végre pezsgőt bontanak. Közelebb hajol, de nem tudja elolvasni, milyen márkájú pezsgő. Torkig ette-itta magát, szalvétája alatt folyton eresztett a nadrágszíján, de a poharakba belebuggyanó, halvány mustárszínú pezsgő láttán olyan mohó várakozás fogja el, nem bírja kivárni, hogy az asztalfőn végre inni kezdjenek. A báróné hirtelen feláll. Épp csali szájához érintette a pezsgőspoharat, rögtön le is tette. Az urának nyújtja kezét, Gáldy kezet csókol, hosz- szan, mintha ez a kézcsók valami fontosat, szokatlant jelentene. A bá- ráné elindul kifelé, de szép szemét könnyek öntik el, visszafordul, is odamegy mindenkihez, mindenki kezet csókol neki, csak az esperest előzi meg, annak tisztára sikált barna kezére ő hajol le elsőül. Aztán lassan, fejét lehajtva kimegy az ebédlőből. Csend.

(Folytatjuk)

<-di)

Jelentés a járványról

(Folytatás az 1. oldalról.)

enyhe lefolyású, a megbetegedettek jelentős része már a lábadozáson is túl vám, teljesen felgyógyult. A szövődményes, súlyosabb esetek száma aránylag nem nagy és így a

I kórházakba viszonylag nei sok beteg került.

A már jelzett négy halál- [ eseten kívül újabbat nem je- j len tettek.

A járványról olvasóink ! részletesebb tájékoztatót la- ' punk 6. oldalán találnak.

75 termelőszövetkezetben tartottak évzárót

Kedden megkezdik...

I

w