Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
1970. FEBRUAR 12., CSÜTÖRTÖK vtar MECVKi kJCMop Ülést tartott az Országos Béke tanács Szerdán a Parlamentben filést itartott az Országos Béketanács. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőj e is. Darvast István, az Országos Béketanács alelnöke körvonalazta a nemzetközi politika legfontosabb jelenségeit, beszélt a nemzetközi helyzet alakulásáról, majd dr. Réczei íjászló professzor, az Országos Béketanács elnökhelyettese terjesztette elő a beszámolót, «mely taglalta a mozgalom újabb eredményeit és az ügyvezető elnökség javaslatát az idei békeakciókra. — Homlokterében áll a Béketanács tevékenységének: az európai biztonság ügye. Foglalkozott a beszámoló a vietnami szolidaritási akciókkal. Az 1970-es program összeállításakor figyelemmel voltak a Bóke-világtanács Elnökségének tohartumi ülésén tett ajánlásokra, nevezetesen arra, hogy ez az év jubileumok esztendeje. Mozgalmunk is részt vállal a fasizmus felett aratott győzelem és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója, valamint Lenin születésének századik évfordulójának méltó megünnepléséből. A szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv, az osztrák és a román békemozgalommal közösen határtalálkozókat szerveznek. Május Síén ünnepi ülést szentel az OBT a fasizmus feletti győzelem évfordulójának. A Lenin-eente- náriumhoz kapcsolódik majd az a tudományos békekonferencia, amelyre novemberben kerül sor az Akadémián: Leninnek a békéről szóló tanításai adják a témát ,EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG’ Téglával és erjesztő gondolattal művészettel és látványossággal Emlékművet emelni nemcsak téglából, kőből és ércből lehet. Tervekkel, eszmékkel, fáikkal, sokakat mozgósító gondolatokkal is lehet maradandót alkotni. A Hazafias Népfront szentendrei járási bizottsága is közéjük tartozik. Téglával és erjesztő gondolattal, művészettel és látványossággal építik, emlékművükké avatják szőkébb „országukat”, a, járást. Igaz, nincs mindenütt olyan nagyhírű művészgárda s talán a hagyományok szelleme sem nyújt olyan tág teret az eredményes munkásságnak, mint náluk. Amióta megszületett a jelszó, hogy „Emlékművünk az ország”, érdemes megvizsgálni, mit tettek érdekében. Nemzetiségi járás lévén, gondoltak feladataikra. Saaksaövetkosoti örogvk Már nem megy a munka — nyugdíjuk nincsen Némely községben nemcsak termelőszövetkezet van, hanem szakszövetkezet is, ami alacsonyabb fokú társulás, és a régebbi termélő- szöveilikezati csoportból alakult. Néhány esztendeje a tszcs tagjai általában még elégedettek voltak. Elégedettebbek néhol azoknál is, akik a termelőszövetkezetbe léptek. Nagyjából több volt a jövedelmük. Teltek az évek, a tsz-ek megerősödtek, a szakszövetkezeti tagok ereje pedig gyengült, sokan megöregedtek. Egyre több az olyan, aki már nem bírja, vagy alig bírja a munkát, nyugdíjra, öregségi járadékra pedig igényjo- gosultséga nincsen. Ha gyermeke sincs, aki támogatná, bizony, nagyon nehéz helyzetbe került. ,,'AVm /« a Jiíról kutatni*' — Én még nem értem el a nyugdíjkorhatárt, csak ez évben töltöm be a 63-ik évem. Különben két esztendő múlva sem kaphatok nyugdíjat, hiszen az nekünk nem jár — hallgatjuk Scheibin Sándor, a dabasi Törekvés Szakszövetkezet tagjának szavait. Zihálva beszél, levegő után kapkod. Mondja, hogy asztmás, reuma is szaggatja, ezt hozta emlékbe a háborúból. Meglátni nehézkes mozgásán, hogy az egészsége nincsen rendben. Nem a túltápláltságtól testes, inkább püffedt, amilyen a beteg szívű ember. — Miből élek? Hát erőltetem magam és dolgozom, amíg megy. Tavaly még vállaltam a szövetkezetből 2000 öl kukoricát, meg rétet is kaszálok, részesbe. Van háztáji szőlőm, no, az ugyan nem sokat ad. Naponta 2—3 órát még eldolgozgatok, többre már nem futja az erőmből. Egy lánya van, a ruhagyár dabasi műhelyében dolgozik és 1000 forint körül keres. Abból bizony, nem nagyon támogathatja szüleit. Elvált asszony, gyermeke is van és a férje a tartásdíjjal már régen adós. — Mi lesz, ha teljesen elfogy az erőm? — teszi fel a kérdést önmagának és derűsen felnevet: — Tudja, én már megtanultam, nem jó a jövőt kutatni. „Hűt most így vagyok*' — Nyolcvankettő leszek majd augusztus 13-án. hadiözvegy vagyok, férjem még az első világháborúban elesett — kezdi sorolni nehéz sorsát özvegy Balogh Sándorné, szintén a Törekvés Szakszövetkezet tagja. — Házam sincs, csak öröklakásom, a nővérem fiáé a ház többi része. Az meg portás Pesten, az Akadémián. Külön háztartásban, élünk, magamnak én főzök, kis főzeléket, vagy levest. Nagy ritkán levágok egy tyúkot, mert azt tartok párat. Van 700 öl belsőségem és 500 szőlőm. De micsoda szőlő az, kérem? Még az apám ültette, jóformán semmit sem hoz már, felébe se vállalja senki. Kivágni nem engedik, pedig már többször kértem. A kis belsőséget önmaga mér nem képes megdolgozni. Napszámost fogad, így sokat nem hoz neki. Beadott földje után kap évi 366 forint járadékot és másfél éve havi 100 forint segélyt a szakszövetkezettől. Teste törődött, de meglepő szellemi frisseséggel érdeklődik a világ dolgai után. Tudja, hogy az idős tsz-tagok nyugdíjat kapnak, amit éppen most emelnek fel, és azonfelül a tsz még pénzzel, egyébbel is segíti öregeit. Felsóhajt: — Bezzeg, ha akkor tsz-be léptem volna, de azt mondták, jobb a tszcs. Most aztán így vagyok. ★ Búnk Gyula, a Törekvés elnöke elmondja, hogy 260 tagja van a szakszóveikezetnek. Sokan „bejárók”, azelőtt is az iparban dolgoztak és erre a szakszövetkezeti tagnak most is lehetősége van. Mindössze 40 tag vállal munkát a közösben. Sok az idős ember. Közülük körülbelül 50 ipari nyugdíjat kap, de legalább ugyanannyi, ha nem is mindegyik 65 évesnél idősebb, aki nem bírja már a munkát, és nagyon nehéz körülmények között él. — A nyugdíjkorhatáron túllévőknek 100 forint havi segélynél többet nefn adhatunk, nincsen miből. Hiába, a szakszövetkezet nem tsz... Teljes tárgyilagossággal meg kell állapítani, hogy a tszcs-, illetve a mostani szakszövetkezeti tag szorgalmas munkával megkeresheti a kenyerét. Csakhogy, ha öreg, fáradt kezéből már kihull a szerszám, akkor idős korára súlyos megélhetési gondok nehezednek rá. Ma még aránylag nincsenek sokan, de ahogy telik az idő, egyre többen lesznek és gondjaik nemcsak nekik okoznak problémát. A kollektívának, amelyhez tartoznak, és a falunak, ahol élnek, szintén. Sz. E. Fotó: Gábor Júliusban nemzetiségi találkozót tartottak Pilisszentlász- lón, körülbelül 1500 ember részvételével. Mivel magukénak mondhatják az ország egyik legszebb természeti táját, valóban még a köveket is megmozgatták fejlődése érdekében. Kidolgozták a Dunakanyar nyári kulturális programját a vendégek szórakoztatására. A telet a lakosság továbbképzésére használták fel. Amióta az ő feladatuk a téli politikád oktatás megszervezése, ennek becsülettel eleget tették. Nyolc községben hat szövetkezetük 1700 tagja részesült itt világnézeti továbbképzésben. A járásiban pezsgő, eleven klubélet fejlődött üd. Egyedül Pomázon hányféle kör, társaság működik! Kertklubjuk híre lassan túlnő a járás határán, kapcsolataikat Budapest felé terjesztik. Egymást érik a kiállítások, a termelési tapasztalatcserék. Pilisszentkereszten, Pomázon nemzetiségi klubok együtt munkálkodnak a honismereti munka fejlesztésén, Dunabog- dányban „Áprily Lajos” névvel a nagy költő emlékére irodalmi és művészeti klub alakult Fábián Zoltán író, elnökségi tag vezetésével. Leányfalun „Népfront-klub” fogja át a mozgalmat. A fontos kultúrpolitikai munkát végző Mátyás király Múzeum baráti körének megalakítását is tervezik. A járás minden községe részt vesz a megyei tanács és a népfront megyei elnöksége által meghirdetett felszabadulási versenyben. Az elsők között dolgozták ki az intézkedési tervüket. Hatására legalább negyven százalékkal nőtt a társadalmi munka értéke. Szigetmonostoron 600, Pomázon 300 ezer forint értékű társadalmi munkával vettek részt a január 1-én lezáruló ver- senyszaka&zban. Mennyi terv, elgondolás jövőre! Kisebb-nagyobb hozzájárulások a népfront-mozgalom kiteljesedéséhez, hogy még inkább átfogja tartós szálaival a gazdag, sokszínű életet. Pomázon tavaszra az első országos kiskert tanácskozást készítik elő, Szentendrén közös KISZ—népfront klubot nyitnak. Hatékonyabban akarják támogatni a meglevő honismereti klubokat és szorgalmazni, hogy még több alakuljon. Gondolnak egy szentendrei értelmiségi találkozóra, s megemlékezésre a járási könyvtár 15 éves fennállása alkalmából. Szeretnének a Néprajzi Múzeummal közös programot megfogalmazni a skanzen építésről is. Tavaly Dunakeszin közel négyezer lakóházba jutottak el a Hazafias Népfront képviselői, a tanács, és a Vöröskereszt küldötteivel együtt, hogy felmérjék, tiszta-e az udvar, rendes-e a ház? Ha azt írnánk, hogy sehol sem akadt kifogásolni való. az nem lenne igaz. A legtöbben azonban derekasan igyekeznek eleget tenni a vállalásnak. Tavaly kerítésépítési láz volt a faluban. A községi népfrontelnök szerint évek óta nem bontottak le annyi régit és építettek helyette annyi új fa, kő, vagy vaskerítést. Megalakult a kertbarát kör és nagy lendülettel dolgoznak. Az Egyesült Dunamenti Tsz segítségével nyesik-permetezik a fákat, ritkítják az elburjánzott bokrokat. A felszabadulási évfordulóra különös gonddal készülnek. Társadalmi munkában — amint az idő engedi — rendezik a vasútállomás környékét: fásítják, ellátják padokkal és az egész területet sétaligetté alakítják. Különösen széppé szeretnék varázsolni a főutat, a Tapács- köztársaság útját, amelyen a nemzetközi autóforgalom is lebonyolódik. Itt a házak előtt végig betonjárda húzódik. A járda és az országutat kísérő árok közötti széles, üres sávot maga előtt mindenki virággal fogja beültetni. Szófiában vendégszerepel a budapesti József Attila Színház együttese A hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek fényét növeli, hogy az ünnep előtti napokban vendégszereplésre Szófiába érkezik a budapesti József Attila Színház együttese. A színház vendégjátéka április 2-től 9-ig tart. s ezalatt négy előadásra kerül sor. Április 4-én ünnepi bemutatón előadja Illyés Gyula: Malom a Séden című darabját, amelyet később még egyszer megismétel. Ugyancsak két előadást tartanak a budapestiek Goldoni: Két úr szolgájából is. Az emberi 1 szerv I ehet-e szervezni azt, ami^ ben nagy szerepe van az ösztönösségnek, a természetességnek, az érzelmeknek, sőt nem ritkán az indulatoknak is? Lehet-e szervezni az emberi kapcsolatokat? Nemcsak lehet, hanem szükséges is! Mert igaz, az emberi kapcsolatok egyik fajtáját, a barátságot, a szeretetet, szerelmet nevetséges erőlködés lenne „szervezni”, ám annál szükségesebb e kapcsolatok másik fajtáját, a kisebb és nagyobb közösségekben kialakuló, változó, össze- bogozódó és kibomló emberi viszonylatokat okosan irányítani. Szükséges, de: nemköny- nyű, s nem egyszerű teendő. Főként ott, ahol még elevenen hatnak fölbomlott, de erős gyökerű régi kapcsolatok. Például falun, s még közelebbről: a termelőszövetkezetekben. Több közös gazdaságban — így Foton, a ráckevei járás néhány termelőszövetkezetében, Cegléden — megkérdeztük: hol, miben látják a közösséget összetartó magot, van-e élesztője, serkentője az emberi kapcsolatok elmélyítésének, s ha igen, mik vagy kik azok? A válasz lényege mindenütt azonos volt. A kommunisták, a pártszervezet tagjai alkotják azt a magot, mely szilárd erővel vonzza maga köré a többieket, s éppen ezért az emberi kapcsolatok kovásza is ez a mag. A válasz lényege mindenütt azonos volt, az indokolás azonban erősen eltérő. Egyik helyen arról beszéltek, hogy a szövetkezet nehéz napjaiban, amikor az elemi csapásokat, a tavaszi áradást követő nyári jégverést a kapkodó vezetés melléfogásai tetézték, a kommunisták voltak azok, akik azonnal talpra ugrottak, s nem tűrték a közösséget károsító dilettantizmust. Másutt arra hivatkoztak, hogy a párttagok a taggyűléseken mindazt szóvá teszik, amit napról napra a többiekkel együtt dolgozva hallanak, tapasztalnak, s nemcsak beszélnek, hanem intézkedéseket is követelnek. Volt, ahol a légkört, a nemes értelmű baráti szellemet említették, azt, hogy otthon érzik magukat mindannyian a közösben, s e légkör kialakítói — nehéz csatakiban —, erősítői a kommunisták voltak. pgy-egy közösség érzékeny műszerként reagál mindarra, ami benne s körötte végbemegy. Figyelni a sokirányú mozgást, s szükség szerint csillapítani vagy éppen serkenteni a lendületet, mérsékelni vagy növelni a reagálás nagyságát csak józan, higgadt fővel lehet. A termelőszövetkezeti pártszervezetek nagy részét ma már olyan kommunisták alkotják, akik képesek erre. Hozzátehetjük: keserves küzdelmek, lassan beérő eredmények vezettek idáig. Hiszen éppen tíz esztendeje, hogy a falu szocialista átalakításának történelmi fordulója elérkezett, s beletelt két esztendő, mire maguk a formai, szervezeti keretek egy-egy községben, faluban létrejöttek. A közös munka megkezdése, a vezetési tapasztalatlanság, az emberekben rejlő bizalmatlanság legyűrése nehéz terheket rótt kapcsolatok ezője azok vállára, akik a párt tagjaiként az első sorban álltak. Embert, hitet próbára tevő évek voltak ezek. s éppen ekkor kovácsolódott ki azoknak a láncszemeknek a többsége, melyek ma már szorosan ösz- szefűznek volt zsellért és középparasztot, agrárproletárt és húszholdas gazdát. A kovácsok a kommunisták voltak, ám sűrűn maguknak kellett vállalniuk az üllő, a kalapács, sőt, a tűzben izzó anyag szerepét is. Akkori helytállásuk a mai eredményekben gyümölcsözik, mai tetteik a holnaphoz formálnak alapot. Gazdag tapasztalatukkal a hátuk mögött indulhatnak tehát napról napra harcba a közös gazdaságok kommunistái. Harcba,? Igen. Az emberi kapcsolatoknak ugyanis az a legfőbb jellemzője, hogy csak tettekkel, s nem ráolvasással alakíthatók. Tenni pedig legtöbbször: harc. A bajvívó ügyessége, szívóssága kell például ahhoz, hogy a békétlenség, a légkört mérgező irigykedés, pletykálkodás sűrűn kísértő árnyát legyűrjék A hegymászó kitartása ahhoz, hogy újra meg újra tényekkel bizonyítsák a fejlettebb, gyorsan változó agrotechnika előnyeit, hasznát, s azt, hogy a gépek nem eszik el senki elől a kenyeret, s a szakemberek növekvő száma nem luxus, hanem elengedhetetlen. A birkózó rugalmassága ahhoz, hogy kétvállra fektessék az elbizakodottságot, a vezetők némelyikének hajlandóságát arra — ami sajnos, nem ritka, mert a beszélgetéseken is sűrűn emlegették —, hogy ax eredményeket a maga személyes sikerének és tulajdonának tekintse. C okféle vért, fegyver, sisak ° szolgál alkalmatosságként a siker reményével folytatott küzdelemben, a döntő mégis az, kik és hogyan forgatják ezeket az eszközöket A munkacsapat és brigádmegbeszélések — mint történik ez például Dánszentmiklóson —, a küldöttgyűlések és közgyűlések, a vezetőségi értekezletek* a pártcsoportok összejövetelei* a taggyűlések — sokféle fórum kínálkozik arra, hogy a közösség kovászai, a kommunisták kisebb és nagyobb ügyekben a hangjukat hallassák, kifejtsék véleményüket. Az okos tapintat, a szigorú számonkérés, a baráti tanács, az elvtársi figyelmeztetés néhány a lehetséges módok közül e fórumok kihasználására. Ott lenni mindenütt, tudni mindenről, kiválasztani a fontosat, s érdemben dönteni róla: a szövetkezetben dolgozó kommunisták legfőbb teendője. Ez lenne az emberi kapcsolatok szervezése? Igen. S az is, hogy emberi gond, baj, esen- dőség ne maradjon észrevétlenül. A közösség valamennyi tagja előtt nyilvánvaló legyen: nem egy szál magában áll, hanem társak, támogatók, barátok. közös célokért fáradozók seregében. Olyan közösségben, ahol sok fontos dolog van, de az a legfontosabb: amikor kell, egyszerre mozdulnak, mert egyet akarnak. M. O. Fával, virággal ünnepelnek
