Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
6 'űrlap 1970. FEBRUAR 11., SZERDA Agyagpáma - Fényesnek Pusztító lárma Első lépés a gázmérgezések megelőzésére Egy csoportvezető sirámai — Ha megfeszülök, akkor sem értem. Kérem én tizenkét éve vagyok csoportvezető, s olyan vagyok az emberekhez, mint egy falat kenyér. És most ezt kapom. Értse meg, nekem minden ember egyforma. Ha bérfejlesztést kapok, emelek mindenkinek, ha jutalmat osztok, mindenki bent van a kalapban. Az a baj, kérem, hogy ön- zőek, anyagiasak az emberek. Itt van például a Kovács. Igaz, le a kalappal, jó szakember, de meg is fizetjük kérem. Mégis továbbállt Azt mondja, nem hajlandó olyan csoportban dolgozni, ahol ő csak annyit kereshet, mint a Kiss. Na jó, persze, hogy van különbség a két ember munkája között, de a Kovács még csak 26 éves, a Kiss pedig már negyven. A Kiss húsz éve dolgozik itt, a Kovács pedig hat éve. Nálam minden ember egyfortna, én nem sértek meg senkit és a végén mégis rajtam csattan az ostor. , A múltkor is a termelési tanácskozáson feláll az egyik ember és ott mindenki előtt kijelenti, hogy itt hagyja a csoportomat, mert én egyen- lősdi rendszert valósítottam meg, és hogy az én csoportomban nem ösztönzi semmi az embereket. Hát éppen az ösztönözhetné őket, hogy nálam mindenki egyforma, nálam nincs protekció, kivételezés, ott mindnek egyforma vastag a borítékja. Persze, hogy van különbség az emberek és munkájuk között. De ha én a különbséget keresném, és nem a közös érdeket, akkor mi lesz, kérem? Ha nem egyformán adom a jutalmat, akkor napokig, hetekig az megy, hogy ennek miért annyi, annak miért csak ennyi. Kombinálnak, spekulálnak az emberek, — ha pedig mindenkinek egyformán tömöm be a száját, mindegyik hallgat. Illetve hallgatott! Most már nem hallgatnak. A Kovács elkezdte, itthagyott, a másik beolvas a termelési tanácskozáson, a harmadik, negyedik megint csak elkészül és a többi is morog, zsörtödődik. Van néhány emberem, akik hallgatnak, nem szólnak semmit, de megmondom őszintén, ezek nagyon gyengén muzsikálnak a munkapadoknál. És ami a nagyobb baj! Már két alkalommal is lemaradtunk, nincs jutalom, nincs mit elosztani, nincs vita sem. Igen ám, de addig mindig csak csurrant, cseppent valami és ha nem is szólnak az emberek, látom rajtuk, valamit gondolnak, nem jó szemmel néznek rám. No, de nézze csak, én is azt mondom, nincs ez így rendjén. Tizenhét ilyen csoport van a gyárban, mint az enyém. Nem mondom, mind kap jutalmat, csak én nem, csak az én csoportom nem. Ez már kivételezés. Valakinek, vagy valakiknek nem tetszik a fizimiskám. Tehetek én arról, hogy az egyik ember nem olyan, mint a másik? Én azt szeretném, ha mindnyájan egyformák volnánk... És csak mondja, csak mondja! Mondja, mintha most született volna, most csöppent volna bele a csoportvezetésbe, mintha nem lett volna részese az új irányítási rendszer előkészítésének és megvalósulásának, mondja, mintha életében nem hallott volna a szocialista bérezés elveiről, az anyagi érdekeltség alkalmazásáról. Mondja és hangja mögött ott bujkál a gondolat: hát érdemes jó fiúnak lenni? Hát ez a hála? Hát megértik az embert? Gondolom, idő kérdése és csak rádöbben ez a „jó fiú” is, hogy divatjamúlt az ő gondolkodása és ahogy mondani szokták: elmaradt néhány brosúrával. Papp János Hogyan lehet megmenteni Tata egyik legnagyobb természeti kincsét, a Fényes üdülőtelepet? — erről tanácskoztak Tatán a szakembereik. A télen is 23 fokos, gazdag ásvány- tartalmú forrásvizeivel Európában is egyedülálló tórendszert ugyanis veszély fenyegeti. A közép-dunántúli hegységben általános vízszintsüllye- dósen kívül a közelében levő tatabányai bányák művelései is rohamosan csökkentik a víznívót. A tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy Legcélszerűbb, ha „agyagpárnával” bélelik ki a tavakat és az azokat összekötő víziárkokat. Ugyanakkor a korábban legbővebb hozamú forrásból nagy mennyiségű vizet szivaty- tyúznak fel Énekes tehetség Kertész László rajza Nehéz védekezni az ártalmas zaj ellen »Vigyázat, emberiség! A zaj súlyos egészségügyi elváltozásokat okozhat.” A világ számos tudása röpítette szerte az éterbe ezt a vészkiáltást. Míg az elmúlt évszázad hatvanas éveiben a nagyvárosok forgalmas útvonalainak zajszintje nem haladta meg a 60 decibelt, addig jelenleg ugyanazokon az útvonalakon a zajerősség 100 decibelnél is magasabb. Szinte hihetetlen, de mégis igaz: a párizsi Augustin tér esti zajához képest a Niagara zuhatag dübörgése csak suttogás. Ezt tudományos mérések bebizonyították. Hogy valami képet nyerhessünk a zajszintek fokáról, érdekes táblázatot dolgoztak ki a kutatók. A hallásküszöb szintje nulla decibel. A fű zizegésé- nek erőssége mindössze 10 decibel. Motorkerékpárok, teherautók zaja eléri a 80—90 decibelt. Sugárhajtású repülőgépek dübörgése 120 és 140 decibel között mozog. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a zaj okozta fájdalomküszöb az embernél 130 decibel, akkor érdemes elgondolkozni, miként lehetne a veszélyt elhárítani. A 150 decibeles zaj már elviselhetetlen az emberi fülnek, a 190 decibeles zaj pedig kilazítja a vasszerkezeteket i is. Külföldi akusztikai szak- j emberek adatai szerint a nagyvárosokban évente átlát egy decibellel növekszik a zaj- szint. A zaj offenzívájának érzékeltetésére jellemző adat, hogy jelenleg több mint 200 millió gépkocsit tartanak számon a világon és a gépkocsipark évről évre növekszik. Sok munkahelyen az ipari j zajszint egyes termelési ágakban szinte vészes: 90—110 decibelt is eléri. S míg az ókori Rómában az egyetlen zajokor zó a barmok bőgése volt, ma már otthonunkban is üldöz a zaj: rádió, tv, magnó, háztartási gépek formájában. Sokszor még éjszaka sem ereszkedik 72 decibel alá, pedig az egészségügyi normák szerint éjszakára a zajszint felső határa 30 decibelnél magasabb nem lehet. Az abszolút csend is nyomasztólag hat az emberre. Az űrhajósok esetében például az egyik legnagyobb megpróbáltatás, mikor a hangfogó kamrákban edzenek. Ott ugyanis a szív dobbanása, sőt a szempillák rezzenése is izgatóan hat. A természeti eredetű zajok viszont jótékony hatással vannak az emberi szervezetre: az eső neszezése, a tenger mormolása. Már hírt adtak- arról is, hogy Japánban például olyan párnákat hoztak forgalomba, amelyekben a beépített készülék az emberi pulzus ritmusában a hulló eső hangját utánozza. Csak nemrég született meg az a tudományág, amely a hangnak a szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozza: az audológia. Már az eddigi kutatások is megállapították, a káros zaj felhalmozódik a szervezetben, s hátrányosan befolyásolja működését, elsősorban a központi idegrendszert. Hat a szív-véredényrendszer tevékenységére is. Angliában például statisztikai adatok igazolják, hogy minden harmadik nő és minden negyedik férfi zaj neurózisban szenved. A zaj megszakítja az alvást, tompítja a hallást, sőt gyakran x süketséget okoz. Az Egyesült Államokban megállapították, hogy a nagyon zajos munkahelyeken dolgozó 4 és fél millió munkás közül egymilliónak erősen csökkent a hallása. Érdekes kísérletet folytattak a közelmúltban. Szudánban megvizsgálták a zajártalom szempontjából egy, a civilizációtól megkímélt törzset. Az eredmény meglepő: a törzs 60 éven felüli tagjainak hallása átlagosan élesebb, mint a New Yorkban élő 30 éves embereké. Mintegy bizonyítékképpen ezt támasztja alá a vidéki emberek vizsgálata is. De sajnos, a zaj már a vidéki életbe is betört. A technika fejlődése, a mezőgazdasági munkák nagyfokú gépesítése a zajszintet felemelte 60—100 decibelre. Izgalmas tudományos megállapítás: a zaj és a gondolkodás egymást kizáró fogalmak. A zaj könnyen megzavarhatja a gondolatok természetes menetét és megfordítva, a csend, az alkotó munkának és a pihenésnek egyik legfontosabb feltétele. Sok világnagyság alkotását segítette elő a természet csendje. Feljegyezték a történetírók csendimádatát Newtonnak, Goethének, Puskinnak, Tolsztojnak, Csehovnak, Cajkovsz- kijnak. Nemrég az a hír kelt szárnyra, hogy Benjamin Britten Írországba költözik, menekülve a városi zajoktól. Az emberek keresik a megoldást, hogy meneküljön az egyre jobban erősödő zaj ellen. A Szovjetunióban az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet fordítanak a zaj elleni harcra. Kormányrendelet született a zajártalmak csökkentésére. Negyven tudományos intézetben és laboratóriumiban dolgoznak az ipari zaj elleni védekezés hatékony módszereinek kidolgozásán. Az első intézkedés eredményeként a moszkvai főposta levélszortírozó osztályán 20 decibellel sikerült leszorítani a zajszintet és ez 20 százalékkal növelte a munka termelékenységét, nem beszélve a hibaszázalék jelentős csökkenésérőL A zajcsökkentés szempontjából jelentős szerepet játszanak a városépítési újítások. Már a tervezésnél eldőlhet, hogy mennyire sikerül lakáson kívül rekeszteni az ártalmas zajokat. A műanyagok a vasbetonelemeket kibélelik, valóságos hangszigetelést biztosítanak. Komolyan kell tehát venni a zajt, hogy ne árthasson az emberiségnek. Meg kell tanulná a csendtervezés tudományát is, hogy kibővítsük a közmondást, tisztaság fél egészség, csend tanácsot adunk: a csend fél egészség. R. I. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megtette az első lépéseket a vidéki gázgyárakban előállított városi gáznak az annyi halálos balesetet okozó szénmonoxidtól való megszabadítására. (A fővárosi gázellátás nem tartozik az OKGT hatáskörébe.) A tröszt megbízása alapján a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat szakemberei az elmúlt hónapokban a legújabb hazai és külföldi szakirodalom áttanulmányozása alapján kiválasztották az ilyen célra eddig kidolgozott módszerek közül, a nálunk műszaki és gazdaságossági szempontból legkedvezőbbnek igérkezőt. A módszer lényege, hogy a gázt vízgőzzel hozzak kapcsolatba, amikor is megfelelő vegyianyag — az úgynevezett katalizátor — jelenlétében a gőzállapotú víz oxigénatomja a rendkívül veszélyes szénmo- noxidhoz kapcsolódva, azt ártalmatlan széndioxiddá alakítja át, a vízgőzből pedig megmarad a két hidrogén- atom. Igaz, hogy a széndioxidnak nincs kalóriaértéke, viszont a hidrogén igen gazdag kalóriában, így az átalakulás során alig csökken a gáz fűtőértéke. Ennél az eljárásnál a vegyi folyamat által előállított gőzzel — tehát „idegen” gőz hozzáadása nélkül —, a mi városi gázunk szénmonoxidtartal- mát az átlagos 18 százalékról 4—5 százalékra lehet csökkenteni. Ez pedig külföldi felmérések szerint már elegendő ahhoz, hogy a mérgezés veszélye a korábbinak huszad részére csökkenjen. Az ilyen módszerrel dolgozó berendezések szállítására két külföldi cégtől már meg is érkezett az Olaj tervhez a konkrét ajánlat, s most várják a harmadikat. A gáz „megszelídítésének” várható költségét azonban már hozzávetőleg megállapították. Eszerint előreláthatólag egy-egy nagyobb, naponta körülbelül 200 000 köbmétert előállító gázgyár méreteihez illő berendezés ára körülbelül 100 000 dollár, így egész vidéki gázellátásunk ve- szélytelenítése mintegy 500— 600 ezer dollárba kerülne. (A Szovjetunióban ilyen berendezést nem gyártanak, mert ott a szénhidrogénből készített városi gáz már eleve nem tartalmaz szénmonoxidot.) A megoldás lehetőségeire és módjára vonatkozó jelentést az Olajterv előreláthatólag az év közepére készíti eL Absztrakt dráma Minden drámai kelléket el- ' hagyok, csak a gázsit veszem ! fel. I Zsoldos rajza. Gönci donga A borsodi erdő- és fafeldolgozó gazdaság Telkibánya környéki erdőségeiben megkezdték a gönci hordók készítésére alkalmas tölgyfa kitermelését. A takajhegyal- jai pincékben a nemesborokat, a száraz és édes szamorodnikat. Valamint az aszúkat a százharminchat literes gönci és a százötven literes szerednyei hordókban érlelik. A régi pincefolyosók ugyanis olyan méretűek voltak, hogy csak ezek a kisebb méretű hordók fértek el bennük. A gyakorlati tapasztalat, az utóbbi években pedig a tudományos megfigyelés is azt bizonyítja, hogy a nemesborok ebben a hordófajtában „leve- gőznek” a legjobban, jellegzetes ízük és zamatuk így fejlődik ki legtökéletesebben. A korábbi évszázadokban a Mádon, Tokajban, Göncön és másutt működő kádároé- hek a Telkibánya környéki erdőségekből szerezték be a hordókészítéshez szükséges faanyagot. Ez a „szokás” napjainkig megmaradt, mert az itteni erdőségek szolgáltatják a görcsmentes, egyenesszálú, donga készítésére legalkalmasabb faanyagot. Most a téli hónapokban a Telkibánya környéki erdőségekben mintegy ezer köbméter fát vágnak ki, amelyet a szomszédos községekben működő kádárok, valamint a tokajhegyaljai állami gazdaság, a sátoraljaújhelyi és sárospataki faipari ktsz-ek bognárműhelyeiben dolgoznak fel dongává.
