Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

6 'űrlap 1970. FEBRUAR 11., SZERDA Agyagpáma - Fényesnek Pusztító lárma Első lépés a gázmérgezések megelőzésére Egy csoportvezető sirámai — Ha megfeszülök, akkor sem értem. Kérem én tizenkét éve vagyok csoportvezető, s olyan vagyok az emberekhez, mint egy falat kenyér. És most ezt kapom. Értse meg, nekem minden ember egyforma. Ha bérfejlesztést kapok, emelek mindenkinek, ha jutalmat osz­tok, mindenki bent van a ka­lapban. Az a baj, kérem, hogy ön- zőek, anyagiasak az embe­rek. Itt van például a Kovács. Igaz, le a kalappal, jó szak­ember, de meg is fizetjük ké­rem. Mégis továbbállt Azt mondja, nem hajlandó olyan csoportban dolgozni, ahol ő csak annyit kereshet, mint a Kiss. Na jó, persze, hogy van különbség a két ember mun­kája között, de a Kovács még csak 26 éves, a Kiss pedig már negyven. A Kiss húsz éve dol­gozik itt, a Kovács pedig hat éve. Nálam minden ember egyfortna, én nem sértek meg senkit és a végén mégis raj­tam csattan az ostor. , A múltkor is a termelési ta­nácskozáson feláll az egyik ember és ott mindenki előtt kijelenti, hogy itt hagyja a csoportomat, mert én egyen- lősdi rendszert valósítottam meg, és hogy az én csoportom­ban nem ösztönzi semmi az embereket. Hát éppen az ösz­tönözhetné őket, hogy nálam mindenki egyforma, nálam nincs protekció, kivételezés, ott mindnek egyforma vastag a borítékja. Persze, hogy van különbség az emberek és munkájuk között. De ha én a különbséget keresném, és nem a közös érdeket, akkor mi lesz, kérem? Ha nem egyformán adom a jutalmat, akkor napo­kig, hetekig az megy, hogy en­nek miért annyi, annak miért csak ennyi. Kombinálnak, spe­kulálnak az emberek, — ha pedig mindenkinek egyformán tömöm be a száját, mind­egyik hallgat. Illetve hallgatott! Most már nem hallgatnak. A Kovács el­kezdte, itthagyott, a másik beolvas a termelési tanácsko­záson, a harmadik, negyedik megint csak elkészül és a töb­bi is morog, zsörtödődik. Van néhány emberem, akik hall­gatnak, nem szólnak semmit, de megmondom őszintén, ezek nagyon gyengén muzsikálnak a munkapadoknál. És ami a nagyobb baj! Már két alka­lommal is lemaradtunk, nincs jutalom, nincs mit elosztani, nincs vita sem. Igen ám, de addig mindig csak csurrant, cseppent valami és ha nem is szólnak az emberek, látom rajtuk, valamit gondolnak, nem jó szemmel néznek rám. No, de nézze csak, én is azt mondom, nincs ez így rend­jén. Tizenhét ilyen csoport van a gyárban, mint az enyém. Nem mondom, mind kap ju­talmat, csak én nem, csak az én csoportom nem. Ez már ki­vételezés. Valakinek, vagy va­lakiknek nem tetszik a fizi­miskám. Tehetek én arról, hogy az egyik ember nem olyan, mint a másik? Én azt szeretném, ha mindnyájan egyformák volnánk... És csak mondja, csak mond­ja! Mondja, mintha most szü­letett volna, most csöppent volna bele a csoportvezetésbe, mintha nem lett volna részese az új irányítási rendszer elő­készítésének és megvalósulá­sának, mondja, mintha életé­ben nem hallott volna a szo­cialista bérezés elveiről, az anyagi érdekeltség alkalmazá­sáról. Mondja és hangja mögött ott bujkál a gondolat: hát ér­demes jó fiúnak lenni? Hát ez a hála? Hát megértik az em­bert? Gondolom, idő kérdése és csak rádöbben ez a „jó fiú” is, hogy divatjamúlt az ő gondol­kodása és ahogy mondani szokták: elmaradt néhány bro­súrával. Papp János Hogyan lehet megmenteni Tata egyik legnagyobb termé­szeti kincsét, a Fényes üdülő­telepet? — erről tanácskoztak Tatán a szakembereik. A télen is 23 fokos, gazdag ásvány- tartalmú forrásvizeivel Euró­pában is egyedülálló tórend­szert ugyanis veszély fenyegeti. A közép-dunántúli hegység­ben általános vízszintsüllye- dósen kívül a közelében levő tatabányai bányák művelései is rohamosan csökkentik a víznívót. A tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy Legcélszerűbb, ha „agyagpár­nával” bélelik ki a tavakat és az azokat összekötő víziárko­kat. Ugyanakkor a korábban legbővebb hozamú forrásból nagy mennyiségű vizet szivaty- tyúznak fel Énekes tehetség Kertész László rajza Nehéz védekezni az ártalmas zaj ellen »Vigyázat, emberiség! A zaj súlyos egészségügyi elváltozá­sokat okozhat.” A világ szá­mos tudása röpítette szerte az éterbe ezt a vészkiáltást. Míg az elmúlt évszázad hatvanas éveiben a nagyvárosok for­galmas útvonalainak zajszint­je nem haladta meg a 60 de­cibelt, addig jelenleg ugyan­azokon az útvonalakon a zaj­erősség 100 decibelnél is ma­gasabb. Szinte hihetetlen, de mégis igaz: a párizsi Augustin tér esti zajához képest a Niagara zuhatag dübörgése csak suttogás. Ezt tudományos mérések bebizonyították. Hogy valami képet nyerhessünk a zajszintek fokáról, érdekes táblázatot dolgoztak ki a kuta­tók. A hallásküszöb szintje nulla decibel. A fű zizegésé- nek erőssége mindössze 10 decibel. Motorkerékpárok, te­herautók zaja eléri a 80—90 decibelt. Sugárhajtású repülő­gépek dübörgése 120 és 140 decibel között mozog. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a zaj okozta fájdalomküszöb az embernél 130 decibel, ak­kor érdemes elgondolkozni, miként lehetne a veszélyt el­hárítani. A 150 decibeles zaj már el­viselhetetlen az emberi fülnek, a 190 decibeles zaj pedig kilazítja a vasszerkezeteket i is. Külföldi akusztikai szak- j emberek adatai szerint a nagyvárosokban évente átlát egy decibellel növekszik a zaj- szint. A zaj offenzívájának ér­zékeltetésére jellemző adat, hogy jelenleg több mint 200 millió gépkocsit tartanak szá­mon a világon és a gépkocsi­park évről évre növekszik. Sok munkahelyen az ipari j zajszint egyes termelési ágak­ban szinte vészes: 90—110 de­cibelt is eléri. S míg az ókori Rómában az egyetlen zajokor zó a barmok bőgése volt, ma már otthonunkban is üldöz a zaj: rádió, tv, magnó, háztar­tási gépek formájában. Sok­szor még éjszaka sem eresz­kedik 72 decibel alá, pedig az egészségügyi normák szerint éjszakára a zajszint felső ha­tára 30 decibelnél magasabb nem lehet. Az abszolút csend is nyo­masztólag hat az emberre. Az űrhajósok esetében például az egyik legnagyobb megpróbál­tatás, mikor a hangfogó kam­rákban edzenek. Ott ugyanis a szív dobbanása, sőt a szem­pillák rezzenése is izgatóan hat. A természeti eredetű za­jok viszont jótékony hatással vannak az emberi szervezetre: az eső neszezése, a tenger mormolása. Már hírt adtak- arról is, hogy Japánban pél­dául olyan párnákat hoztak forgalomba, amelyekben a be­épített készülék az emberi pulzus ritmusában a hulló eső hangját utánozza. Csak nemrég született meg az a tudományág, amely a hangnak a szervezetre gyako­rolt hatását tanulmányozza: az audológia. Már az eddigi kutatások is megállapították, a káros zaj felhalmozódik a szervezetben, s hátrányosan befolyásolja működését, elsősorban a köz­ponti idegrendszert. Hat a szív-véredényrendszer tevé­kenységére is. Angliában pél­dául statisztikai adatok iga­zolják, hogy minden harmadik nő és minden negyedik férfi zaj neurózisban szenved. A zaj megszakítja az alvást, tompít­ja a hallást, sőt gyakran x sü­ketséget okoz. Az Egyesült Államokban megállapították, hogy a nagyon zajos munka­helyeken dolgozó 4 és fél mil­lió munkás közül egymilliónak erősen csökkent a hallása. Érdekes kísérletet folytattak a közelmúltban. Szudánban megvizsgálták a zajártalom szempontjából egy, a civilizá­ciótól megkímélt törzset. Az eredmény meglepő: a törzs 60 éven felüli tagjainak hallása átlagosan élesebb, mint a New Yorkban élő 30 éves embere­ké. Mintegy bizonyítékképpen ezt támasztja alá a vidéki em­berek vizsgálata is. De sajnos, a zaj már a vidéki életbe is betört. A technika fejlődése, a mezőgazdasági munkák nagy­fokú gépesítése a zajszintet felemelte 60—100 decibelre. Izgalmas tudományos meg­állapítás: a zaj és a gondol­kodás egymást kizáró fogal­mak. A zaj könnyen megza­varhatja a gondolatok termé­szetes menetét és megfordítva, a csend, az alkotó munkának és a pihenésnek egyik legfon­tosabb feltétele. Sok világ­nagyság alkotását segítette elő a természet csendje. Felje­gyezték a történetírók csend­imádatát Newtonnak, Goe­thének, Puskinnak, Tolsztoj­nak, Csehovnak, Cajkovsz- kijnak. Nemrég az a hír kelt szárnyra, hogy Benjamin Britten Írországba költözik, menekülve a városi zajoktól. Az emberek keresik a megoldást, hogy meneküljön az egyre jobban erősödő zaj ellen. A Szovjetunióban az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met fordítanak a zaj elleni harcra. Kormányrendelet szü­letett a zajártalmak csökken­tésére. Negyven tudományos intézetben és laboratóriumiban dolgoznak az ipari zaj elleni védekezés hatékony módsze­reinek kidolgozásán. Az első intézkedés eredményeként a moszkvai főposta levélszortí­rozó osztályán 20 decibellel si­került leszorítani a zajszintet és ez 20 százalékkal növelte a munka termelékenységét, nem beszélve a hibaszázalék jelen­tős csökkenésérőL A zajcsökkentés szempontjá­ból jelentős szerepet játszanak a városépítési újítások. Már a tervezésnél eldőlhet, hogy mennyire sikerül lakáson kí­vül rekeszteni az ártalmas za­jokat. A műanyagok a vasbe­tonelemeket kibélelik, valósá­gos hangszigetelést biztosíta­nak. Komolyan kell tehát venni a zajt, hogy ne árthasson az emberiségnek. Meg kell tanul­ná a csendtervezés tudomá­nyát is, hogy kibővítsük a köz­mondást, tisztaság fél egész­ség, csend tanácsot adunk: a csend fél egészség. R. I. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megtette az első lépéseket a vidéki gáz­gyárakban előállított városi gáznak az annyi halálos bal­esetet okozó szénmonoxidtól való megszabadítására. (A fő­városi gázellátás nem tartozik az OKGT hatáskörébe.) A tröszt megbízása alapján a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat szakemberei az el­múlt hónapokban a legújabb hazai és külföldi szakirodalom áttanulmányozása alapján ki­választották az ilyen célra ed­dig kidolgozott módszerek kö­zül, a nálunk műszaki és gaz­daságossági szempontból leg­kedvezőbbnek igérkezőt. A módszer lényege, hogy a gázt vízgőzzel hozzak kapcsolatba, amikor is megfelelő vegyi­anyag — az úgynevezett kata­lizátor — jelenlétében a gőz­állapotú víz oxigénatomja a rendkívül veszélyes szénmo- noxidhoz kapcsolódva, azt ár­talmatlan széndioxiddá ala­kítja át, a vízgőzből pedig megmarad a két hidrogén- atom. Igaz, hogy a szén­dioxidnak nincs kalóriaértéke, viszont a hidrogén igen gaz­dag kalóriában, így az átala­kulás során alig csökken a gáz fűtőértéke. Ennél az eljárásnál a vegyi folyamat által előállított gőz­zel — tehát „idegen” gőz hoz­záadása nélkül —, a mi váro­si gázunk szénmonoxidtartal- mát az átlagos 18 százalékról 4—5 százalékra lehet csökken­teni. Ez pedig külföldi felmérések szerint már elegendő ahhoz, hogy a mérgezés veszélye a ko­rábbinak huszad részére csökkenjen. Az ilyen módszerrel dolgo­zó berendezések szállítására két külföldi cégtől már meg is érkezett az Olaj tervhez a konkrét ajánlat, s most várják a harmadikat. A gáz „megsze­lídítésének” várható költségét azonban már hozzávetőleg megállapították. Eszerint elő­reláthatólag egy-egy nagyobb, naponta körülbelül 200 000 köbmétert előállító gázgyár méreteihez illő berendezés ára körülbelül 100 000 dollár, így egész vidéki gázellátásunk ve- szélytelenítése mintegy 500— 600 ezer dollárba kerülne. (A Szovjetunióban ilyen berende­zést nem gyártanak, mert ott a szénhidrogénből készített városi gáz már eleve nem tar­talmaz szénmonoxidot.) A megoldás lehetőségeire és módjára vonatkozó jelentést az Olajterv előreláthatólag az év közepére készíti eL Absztrakt dráma Minden drámai kelléket el- ' hagyok, csak a gázsit veszem ! fel. I Zsoldos rajza. Gönci donga A borsodi erdő- és fafeldolgozó gazdaság Telkibá­nya környéki er­dőségeiben meg­kezdték a gönci hordók készítésére alkalmas tölgyfa kitermelését. A takajhegyal- jai pincékben a nemesborokat, a száraz és édes sza­morodnikat. Vala­mint az aszúkat a százharminchat li­teres gönci és a százötven literes szerednyei hor­dókban érlelik. A régi pincefolyosók ugyanis olyan mé­retűek voltak, hogy csak ezek a kisebb méretű hordók fértek el bennük. A gya­korlati tapasztalat, az utóbbi években pedig a tudomá­nyos megfigyelés is azt bizonyítja, hogy a nemesbo­rok ebben a hor­dófajtában „leve- gőznek” a legjob­ban, jellegzetes ízük és zamatuk így fejlődik ki leg­tökéletesebben. A korábbi év­századokban a Mádon, Tokajban, Göncön és másutt működő kádároé- hek a Telkibánya környéki erdősé­gekből szerezték be a hordókészí­téshez szükséges faanyagot. Ez a „szokás” napjain­kig megmaradt, mert az itteni er­dőségek szolgál­tatják a görcs­mentes, egyenes­szálú, donga ké­szítésére legalkal­masabb faanyagot. Most a téli hóna­pokban a Telki­bánya környéki erdőségekben mintegy ezer köb­méter fát vágnak ki, amelyet a szomszédos közsé­gekben működő kádárok, valamint a tokajhegyaljai állami gazdaság, a sátoraljaújhelyi és sárospataki fa­ipari ktsz-ek bog­nárműhelyeiben dolgoznak fel don­gává.

Next

/
Thumbnails
Contents