Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
KÖZÖSSÉGI EMBEREK Mindenütt akadnak emberek, akik népi sajnálják az időt, a fáradságot, hogy mások ügyes-bajos dolgaiban eljárjanak, segítsenek. Közösségi emberek. A NÉPFRONTTITKÁR Aczél Ferenc, a vecsési Hazafias Népfront titkára elfoglalt ember. Családja nem sokat láthatja őt állandóan lót- fut, szervez, intézkedik. Munkahelyén, a művelődési házban is akad dolga bőven, s ehhez jön a népfrontmunka. A nagyközségben sok megmozdulás, ünnepély van. Különösen büszke a közelmúlt egy-két nagyszabású és sikeres társadalmi megmozdulására. — A vecsésiek megmutatták, hogy magukénak érzik a vietnami nép ügyét. Ezt többek között az is mutatja, hogy utcát neveztek el Ho Si Minkről, s jól sikerült a gimnáziumi Vietnam-nap. — Egy ilyen nagyközségben sok a munka. De így jó. Mun' k« nélkül el sem tudom képzelni az életet. A tenniakarás, a kitartó, a közönnyel szemben is makacsul küzdő ember példája le-’ hét AZ ISKOLAIGAZGATÓ Szalai István a vecsési általános iskolát és gimnáziumot vezeti. Küzd, harcol, verekszik és barátokat szerez, az iskolájáért, a diákjaiért — a községéért. — Sokaknak még mindig bizonyítanunk kell, hogy van létjogosultsága a vecsési gimnáziumnak. Soha nem éreztem olyan nagy örömet, mint amikor az első érettségizők ballagtak. Amikor az első „gyerekemet” felvették az egyetemre, az elégtétel volt számomra a sok harcért, amelyet sokszor még a községen belül is vívnom kellett. Ma miár a Szín- művészeti Főiskolán is van diákunk. Vecsési gimnazista volt... — és elmosolyodik. Szalai István sokat dolgozik. Néha csodálom, honnan veszi ezt a sok energiát. Úgy gondolom, az ilyen embereket, mint Aczél Ferenc, Szalai István és a többiek — a közösségi embereket a közösségi érdekért, az emberekért való küzdelem lelkesíti. Szalontai Attila FIGYELŐ Gyerekek úszó jégtáblákon A lakosság figyelmébe Utat a csapadéknak! A hirtelen olvadás következtében nagy mennyiségű víz szabadult fel, amely utat tör magának. Monoron az Ady Endre úton például az úttest két szélét még vastag fagyréteg borítja, közepén pedig teljesen elolvadt a hóréteg. Sürgősen ki kellene szabadítani az úttest két oldalán a lefolyóakna nyílásait, hogy a felgyülemlett víz lefolyhasson. Az épületek tetejéről a nagy mennyiségű hóréteg a hirtelen felmelegedés és az esőzés következtében elolvadt. Nem múlt el azonban a veszély. Sok helyen még vastag, összegyűlt hóréteg borítja a háztetőket és „csuszamlással" fenyegeti a járókelőket. (Seres Kálmán Rákóczi telepi lakost elsősegélyben kellett részesíteni.) Aki teheti, ellenőrizze házának, lakhelyének helyzetét! A lapos tetejű épületekről is mielőbb le kell takarítani a hóréteget, mert átszivárgással fenyeget. Mindannyiunk érdeke, hogy elősegítsük az utóbbi idők egyik legcsapadékosabb időszakának „levonulását”. (hörömpő) A P E S J MEGYEI H í R' K Olt Ö N. K.I Á-’p Ä S A ' XII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1970. JANUÄR 9., PÉNTEK Három községben: Lőtárépítés társadalmi munkában Mind ez idáig azt hittem, hogy csak az Északi-sark tengerein találkozhat az ember úszó jégtáblákon sodródó, bajba kerüli emberekkel. Ki hinné, hogy Monoron is látható ilyen — kicsiben?! Az Országos Vetőmagfelügyelőség fajtamegállapító telepének parkjában, egy tavacska tetején lassan olvadó jégtábla úszik. Három fiúcska áll rajta, hosszú botokkal tolják, taszítják magukat egyik parttól a másikig a jégtáblán. Hetykén mutatják a bot vizes szegélyét: legaláb két méter mély, hideg víz hullámzik alattuk. Hol süllyed, hol emelkedik a tükörsima „sziget”, amelyen állnak. Az ember gyönyörködhetne a látványban, de egy tompa reccsenés egyszerre felborzolja az idegeket. Omlik, afrözó- dik a „sziget” széle, méteres jégdarabok válnak le róla. A gyerekeket mindez nem zavarja. Hangosan mesélik, hogy valamelyik nap olyan erővel kormányozták „jégtutajukat" a part felé, hogy a fűzfa kérgén megakadtak. Egyikük lába a jégmező alá került, s alig tudták kihúzni botjaikkal társukat. Vajon szüleik tudnak-e veszélyes „expedíciójukról"? Ügy hallottam, a gyerekeket többen figyelmeztették már a veszélyes játékra. Ok azonban még mindig folytatják azt az 'üsző iigtábl&h, ~~Széritnenk hinni, Hogy'nem JessTSa'í"belőle. — byló — SERULESEIBE BELEHALT Kun István 22 éves segédmunkás üllői lakos, január 5-én Péteriből az egyik vonattal üllői lakására utazott. A vasútállomás előtt még teljes sebességgel haladó vonatból a „Kákái” gödörnél kiesett. Súlyos sérüléssel kórházba szállították, de megmenteni már nem lehetett, sérüléseibe belehalt. A vizsgálat megindult. * Eredményes évet zártak a járás MHSZ-szervezetei. Nagy segítséget nyújtottak a munkájukhoz a községi pártveze- tőségek, tanácsok. Valamennyi községi vb megtárgyalta a községben folyó honvédelmi munkát. A járásban levő 25 klubtitkárból 11 középiskolát, 8 katonai tisztiiskoiát végzett. A klubtagok száma is növekedett az elmúlt évekhez viszonyítva. Jelenleg 561 tagja van a községi kluboknak, s ebből 25 nő. Fő feladat, hogy a tartalékos tiszti létszámot növeljék. Az MHSZ-szervezetek egyik fontos munkája a honvédelmi elő- és utóképzés. Katonai technikai előképzés Monoron és Gyomron folyik. Monoron 40 személlyel indult a rádióstanfolyam, és a hallgatók eredményes pizsgát teltek. Gyömrőn elektrotechnikai vizsgát tettek 20-an. Általános honvédelmi előképző tanfolyamon 130-an vettek részt a járásiból. Különösen jó eredményt értek el Gyömrőn. Fiúsén, Vecsésen, Ecseren és Üllőn. Az MHSZ-klubok rendszeresen segítséget nyújtanak a polgári védelmi oktatáshoz. A nápokban befejeződött oktatáson 1450-en vettek részt. A járást a lövész Magyar Népköztársasági Kupában Ve- csés és Monori-erdő képviselNépszámlálási híradó 8S32Z Péteriből Alapos előkészítés után Péteriben is megkezdődött ja- ' Munkásélet Nagy fehér öröm Hidegek a téli reggelek. A hó elborítja az utakat, háztetőket és a fák meghajolnak a fagyott jégcsapok alatt. A kis földszintes házak között vadul zúg a szél. Csapkodja, felkavarja a frissen hullott havat. Negyed négy van. Hömpölyög a sötétség. A kihűlt konyhában villany gyullad, készülődni kell, mert a vonat nem vár. Az ablakon jégvirágok csillannak meg a villany sárgás fényénél. A szobában hirtelen megmoccan a férje. Átfordul a másik oldalára. Mormog valamit, aztán alszik tovább. Három óra negyven. Óvatosan behúzza maga után a kaput, nehogy felébredjenek a bentiek. Csizmája meg-megcsúszik a porhanyós havon. Megáll, nagyokat lélegzik, aztán indul tovább. A legszívesebben visz- szafordulna. A sötétből mintha alakok bukkannának fel, mintha fenyegetően közelednének felé. Torkát félelem szorongatja, ahogy egyedül siet keresztül az elhagyott utcákon. Egy lámpa fénye az utat szegélyező fákra esik. Mint jó kísérők, állnak sorba, végig a hóbuckák mellett. Sokszor eszébe jut az az idő, amikor a hó, a tél még játékot, örömet jelentett. Meg talán az is, hogy egyszer valaki régen azt mondta a sűrű pelyhekben zuhogó hóesésről, hogy megérkezett a nagy fehér öröm. Hogy átváltozott az is! Milyen messze vannak már azok a még néha felrémlő telek?! Négy óra tíz. A vonat indul. Zsúfolva, mint mindig. Munkába siető emberek szoronganak rajta. A mereven összepréselt testek felmelegítik egymást. Ülni csak ritkán lehet. Forró leheletük páraként csapódik a fagyott ablakokra. Néhányan bóbiskolnak az üléseken. Időnként felkapják a fejüket, majd kibámulnak az ablakon. S nézik, nézik az elsuhanó, még alvó sárgás fénnyel behintett tájakat, házakat. Aztán újra behunyják a szemüket és megpróbálnak tovább aludni. Megpróbálnak visszatalálni a félbehagyott álomhoz. — A legrosszabb a télben a felkelés — mondja és megigazítja hátra csúszó kendőjét. — Mondom is mindig a férjemnek, hogy neki most jó dolga van. — Rámnéz és magyarázókig még hozzáteszi: — Decemberben, januárban és februárban nem dolgozik, ilyenkor szünetel a kőfaragás. Gyömrő 27 kilométerre fekszik a fővárostól. Vonaton ez majdnem egyórás út. Kalmár Gyuláné hosszú évek óta a mindennapi utasok közé tartozik. Öt óra tíz. Beérkezik a gyárba. Siet. Mindig siet, az öltözőbe, felveszi benti ruháját, majd berakja a levetett ruhát a szekrénybe. Felmegy a Cordatic gumigyár ékszíj osztályára. Mindig ő az első. Körülnéz, a párás ablakokon sötétség árad be a még hűvösen, mozdulatlanul álló gépek közé. Háromnegyed hat. Megkezdődik a munka. Enyhén megrázkódnak a szürkés falak. Élet költözik közéjük. — Ez a három hónap fizetéskiesést jelent a családnak, különösen a decemberi pénz hiányzik. Dehát mi soha nem veszünk hiábavaló ajándékokat karácsonyra. Béla, a nagyobbik fiam inget kapott, a kisebbik garbó pulóvert. Erre volt szükségük. — A fiaim sokat segítenek nekem. Bevásárolnak, persze csak azt, amit nálunk is lehet kapni. Néha még az is eszükbe jut, hogy vacsorával várjanak. Igaz, ez nagyon ritkán fordul elő — fűzi hozzá nevetve. — A nagyobb bevásárlásokat azonban mégis én végzem. Húst csak Pestről vihetek haza, mivel nálunk egyszer van egy héten. No meg a gyümölcs. Különösen télen hiányzik ez a vidéki üzletekből. De nemcsak én vagyok ezzel így. Hazafelé az egész vonat tele van szatyrokat cipelő asz- szonyokkal. Szinte bevásárló vonalnak is nevezhetnénk. Az asztal, ami mellett Kalmár Gyuláné dolgozik, hirtelen megindul. Másik helyre kerül, ott folytatódik tovább a munka. Ügyes, jól begyakor- rolt mozdulatokkal „stuccolja” beszéd közben is az anyagot. — Be szeretnénk vezettetni a vizet a házba. Az udvarról. — Megáll, és mintha már számolná is magában a pénzt, összeráncolja a homlokát. Aztán legyint: — Áh, sok kell még hozzá. Kinéz az ablakon. Kristályos virágok híznak az üvegtáblákon. Puhán szemerkél a hó odakint. Hideg van. Talán éppen azon gondolkodik, mi mindent kell ma vásárolnia. Ettől mindig fél. különösen télen. Hiszen az utat visszafelé is meg kell tenni. Jobb nem Is gondolni rá. Ottó Judit nuár 2-án a népszámlálás. A községet hét összeíró körzetre osztották. A számlálóbiztosok mindannyian pedagógusok. Szívesen vállalkoztak erre a fontos társadalmi és állami megbízatásra. A községi tanács titkáránál érdeklődtünk a népszámlálás menetéről és a következő tájékoztatást kaptuk: — Jó ütemben halad a munka, mind a hét számláló- biztos időben kezdett hozzá az összeíráshoz. Jelenleg a község lakosságának több mint hatvan százalékánál már jártak. (S mire ez a tudósítás megjelenik, bizonyára túl lesznek a nyolcvan százalékon.) Jó munkájuk titka: szombaton és vasárnap is dolgoztak. A község lakosságának ugyanis jelentős része bejáró munkás, így hét közben nehezen találták volna meg őket. A község vezetői úgy vélik, Péteriben január 10-ig befejeződhet a népszámlálás. A népszámlálási ellenőrök a számlálóbiztosok munkáját Péteriben jónak tartják. MJ Hírek — Az üllői Dóra majorban, az új épületben egy korszerűen berendezett kultúrtermet létesítettek. Felszerelték rádióval, tv-vel, társasjátékokkal, szombat-vasárnaponként pedig büfé is van. — A mezőgazdasági üzemek pártszerveinek titkárai kéthetes továbbképző tanfolyamon vesznek részt Balatonaligán. január 12-től 24-ig. — A maglodi Micsurin Tsz- ben — a hírek szerint — a járásban megint elsőként tartják meg a zárszámadást. A zárszámadást adatok gazdag esztendőről tanúskodnak. VI A t M ß SOH MOZIK Monor: Lanfieri kolónia. Pilis: A hallgatag ember. Vecsés: A hármas manőver. te. A vecsésiek fölényesen szerezték meg csapatuknak az első helyet. Jól sikerültek az összetett honvédelmi versenyek. Az általános és középiskolákban is bevált a honvédelmi nevelés. Jelenleg 15 községben van lőtér. A közeljövőben hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére Maglódon, Csévharaszton és Nyáregyházán társadalmi munkában építik meg a lőteret, méltóképpen ünnepelve ezzel a nagy évfordulót. összegezve: eredményekben gazdag volt az elmúlt ev az. MHSZ számára. G. J. ÜTi keresi a szem ii re fjei ? A monori tejboltban a karácsonyi ünnepek előtt valaki ottfelejtette a szemüvegét. Ha még keresi — menjen el érte — üzenik a bolt dolgozói. Indulás áprilisban A járási nőtanács az 1970 áprilisában sorra kerülő Kijev— Moszkva társasutazásra még ebben a hónapban elfogad jelentkezőket. A tsz-ek, vállalatok jutalomként is elküldhetik jól dolgozó tagjaikat a társas- utazásra. Az érdeklődők Csömör Sándornénál, a járási nőtanács titkáránál jelentkezhetnek. Nyúlvallomás — Nemrég még békésen éltem, nem zavartam senkit ott kint a pusztán, igazán mondom! Aztán egyszer csak emberek jöttek, akiktől rettenetesen megijedtem, mert régi nyúlta- pasztalat, hogy az ember csak bajt hoz ránk. Rohantam, rohantam, és amikor éreztem, hogy hálóba kerülök, szégyen ide, szégyen oda, elsírtam magam. Hát hogyne! Lelki szemeim előtt megjelent egy fazék, ahol éppen engem főznek meg paprikásnak... Nem is tudok aludni, de már lassan beletörődtem a sorsomba. Kihallgattam az embereket, akik azt hiszik, hogy mi csak nyálul értünk és így nem titkolnak semmit: M-egtúdtam; hogy egy Péteri nevű faluban tőgyünk, a tsz majorjában, s állítólag Francia- és Olaszországba visznek bennünket. A fehérköpenyesek a fülünkbe metszenek, folyik a vérünk és ezt a mészárlást ők vérmintának hívják! Szegény nyúlmama, ha ezt tudtad volna, dehogy neveltél volna fel zsenge káposztalevélen! De nem is panaszkodom tovább, mindjárt rám kerül a sor. Elhatároztam, hogy erős leszek, azért sem visítok a kezükben! Ma hatszázhat- vanan vagyunk itt, Francia- országba megyünk nemsokára. Kérem, én igazi nyúl vagyok, mindent elviselek, hadd lássák a francia nyúl- kislányok, milyen egy magyar nyúlfiú! Fényképeznek, is? Egy pillanat, csak megigazítom a füleimet! (koblencz) A befogóit élő nyulakata MAVAD közvetítésével Franciaországba szállítják, vérfel frissítés céljából vásárolták őket. POSTAFIOK 51. Elmaradt a „karácsonyi ajándék // Az 1969. december 7-i Posta- fiók 51. című cikkünkben már egyszer kértük a kávédarélót a 160-as (Horti-féle) monori népboltba, de kérésünket nem teljesítették. Pedig időközben megígérték, hogy „karácsonyi ajándéknak” megkapják a bolt vásárlói, sajnos, egy másik bolt kapta meg. Most ismételten kérjük az illetékeseket, legyenek szívesek a megígért darálót felszerelni. Kérem továbbá az Üjtelep lakói nevében, hogy javítsák az élelmiszer-ellátást is. Egy idő óta ugyanis nem kapunk téliszalámit, sem nyolcfbrintos gyulai kolbászt stb. Ezúton mondunk köszönetét a DAV-nak, amiért a múltkori cikk megjelenése után rövidesen égtek a villanyok az utcán. O. J.-né Monor
