Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

1970. JANUAR 9., PÉNTEK rear MEGYEI v'/lí/rftip Befejeződött a négynapos találkozó A megye vezetői is meglátogatták a tsz-elnököket Tegnap délután — Budapes­ten, az Ifjúsági Hotelben — véget ért a Pest megyei terme- lőszöveiikezati elnökök nagy érdeklődéssel kísért, hétfő óta tartó, továbbképző tanfolyama. A konzultációkkal, szakmai vi­tákkal váltakozó előadássoro­zat ünnepélyes záróakkordja­ként, meglátogatták a közös gazdaságok elnökeit megyénk párt- és tanácsi vezetői. Részt vett a találkozón Cservenka Ferencné, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a megyei ta­nács vb-elnöke, Vénával Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára, dr. Pénzes János,'Ha megyei tanács elnökhelyettese, dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, s jelen voltak a területi szövetségek elnökei, és titkárai is. Dr. Pénzes János üdvözlő szavai után Cservenka Ferenc­né köszöntötte a tanácskozás részvevőit: a termelőszövetke­zeti elnököket. Elismeréssel méltatta a nehéz poszton való helytállásukat, az élelmiszer­gazdaságban betöltött fontos szerepüket. Megállapította, hogy miközben egy sereg nagyszerű eredményt vallihat- nak magukénak közös gazda­ságaink — bizonyíték erre az I969-es esztendő is —, továb­bi erőfeszítéseket követel a la­kosság igényeinek jobb kielé­gítése. Felhívta a tsz-elnökök figyelmeit a megyei pártbizott­ság első titkára a legfontosabb tennivalókra. Bár kenyérgabo­na-szükségletünket már évek óta megtermelik a mezőgazda­sági üzemek, sőt, mi több, fe­lesleggel is rendelkezünk, to­vábbra is fontos a hozamok növelése! Közös erőfeszítéseket köve­tel az állattenyésztés — a ser­tés- és szarvasmarha-ágazat fejlesztéséről szóló kormány­határozat sikeres végrehajtá­sa, a most még sok gondot okozó húsellátás javítása, illet­ve végleges megoldása. Kérte a tsz-elnököket Cser ven Ica Fe­rencné, segítsék a háztáji ál­lattartókat is, ne csökkenjen tovább az állomány. Szintén közérdekű feladat,,:.hogy . a termelőszövetkezetek, az eddi­ginél hatékonyabban kapcso­lódjanak be a helyi ellátásba, saját árualapjukból szélesítsék kereskedelmi tevékenységüket. Végezetül a közelgő negyedik ötéves terv fontosabb, megyei célkitűzéseiről beszélt az első titkár, majd jó egészséget és eredményes munkát kívánt a termelőszövetkezetek vezetői­nek. Ezt követően dr. Pénzes Já­nos rövid zárszavában a négy­napos tanácskozást értékelte. Megállapította, hogy a találko­zón a mezőgazdaság legfonto­sabb, Időszerű kérdéseiről és az élelmiszergazdaság fejlesz­tésének feladatairól cserélték ki véleményüket a szakembe­rek. Csupán címszavakban utalt a megye élelmiszergaz­daságára, ezen belül a terme­lőszövetkezetekre váró, 1970-es főbb tennivalókra. Végezetül mind a termelőszövetkezeti el­nököknek, mind pedig a közös gazdaságolt tagjainak a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács jókívánságait tolmácsol­ta. Tegnap, a négynapos tanács­kozás utolsó délelőttjén, Szabó István, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának elnö­ke tartott előadást a termelő­szövetkezeti mozgalom helyze­téről és a szövetkezeti vezetőit anyagi, erkölcsi megbecsülé­séről. Akárcsak a korábbi elő­adásokat, ezt a tájékoztatót is élénk vita követte. Vezet — a vezetőség Az csak természetes, mond­hatja a címre az olvasó. A vezetőség: olyan emberek ki­sebb vagy nagyobb létszámú csoportja, akik vezetnek. Az élet, a napi gyakorlat azon­ban sűrűn megkérdőjelezi a természetesnek tűnő fogal­makat. Mint ebben az esetben is. Legalábbis sok helyen. Arról panaszkodik a Nagykő­rösi Konzervgyár egyik alap­szervezetének titkára, hogy bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügy­ben eljárnia. Kell, mert más­különben elvégezetlenül ma­radna a munka. Erről beszél ,a járási pártbizottságon, Da- bason rendezett értekezlet szünetében a termelőszövetke­zeti párttitkár. A reszortfe­lelősök — mondja — csak tö­redékét végzik a szükséges munkának. Másutt viszont — különösen a sok hivatali párt- szervezetet összefogó budai járásban — amiatt hangzik el kifogás, mert a gazdasági, hi­vatali vezetők egy része kizá­rólag a pártszervezet titkárá­val tárgyal, mintha a vezető­ség többi tagja, s a köztük le­vő munkamegosztás nem lé­tezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyenlő viselése az egészséges, mert gyakor­latban érvényesülő munka- megosztás, a vezetés kollek­tivitása a pártszervezetek egy részében tény, másik részé­ben viszont óhaj csupán. Ezek­ben a kommunista közössé­gekben vezetőség ugyan van, de: nem vezet! Alap: a tervszerűség Sokféle „iga-boga” van an­nak, mi mindentől függ a vezetőségi elv gyakorlati ér­vényesítése. Kétségtelenül nagy szerepet játszik benne a vezetőség tagjainak okos, igényes kitálasztása. Nem jó dolog öt vagy hat tisztség mellé egy újabbat adni s vál­lalni. Az sem biztató, ha va­lakit csak hosszas kapacitá­ssá.---------------1»—....-----------­lá s után lehet megnyerni a vezetőség tagjának, s még kevésbé, ha a feladatkörök egymás közötti megosztása­kor figyelmen kívül hagyják a rátermettséget, a tudást, tapasztalatot. A jó választás, a közösség igényessége a bizalom meg­adásában már alap az ered­ményes tevékenykedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegé­szül még valamivel. Az át­gondolt, tervszerű munka igényével, s az ehhez szüksé­ges feltételek megteremtésé­vel. Napjainkban, az egyre bo­nyolultabbá váló gazdasági tevékenység a hivatalokkal szembeni megnövekedett kö­vetelmények nem adnak mó­dot arra, hogy a kommu­nista közösségek ötletszerűen nyúljanak egyik vagy másik kérdéshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezető­ség nem fontolta meg, mit és hogyan akar, nem határoz­ta meg, tagjai miért és mi­ként felelősek. Ha így, az eseményekkel sodródva dol­gozik a vezetőség, nem képes többre maga az egész párt- szervezet sem. Ezért nem formai, szervezeti, hanem nagyonis tartalmi kérdés: a vezetőség gondot fordít-e a munkaterv kidolgozására, tag­gyűlésen való alapos megvi­tatására, vagy a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit. Közös és egyéni felelősség Érdekes tapasztalatot fogal­mazott meg a Nagykőrösi Kon­zervgyár pártbizottságának tit­kára. Miközben arra ügyeltünk — mondotta —, nehogy elsik­kadjon az alapszervezeti veze­tőségek közös felelőssége a tagság előtt a végzett mun­káért, illetve azért, amit el­mulasztottak, figyelmen kívül maradt a vezetőségek tagjai­nak egyéni, személyi felelőssé­ge. Az, hogy elsősorban tőle kell számon kérni, mi töftént,­Üzletet a külterületre! NEB-vizsgálat a bolthálózatról Megyei tanácsvezetők értekezlete a Könnyűipari Minisztériumban A tanácsok felügyelete alatt mintegy 200 állami vállalat működik. Ezek csaknem 100 ezer embert foglalkoztatnak, és évi termelési, értékük meg­közelíti a 11 milliárd forintot. A tanácsi ipar jelentősége azonban túlnő a helyi kerete­ken, azonkívül, hogy az űze­tnek számottevő részt vállal­tiak a szolgáltatásokból, részt vesznek a lakosság áruellátá­sában is. 1 A tanácsi vállalatok több­sége — mintegy 120 — a könnyűipari ágazathoz tarto­zik. A Könnyűipari Miniszté- 'rium vezetői évente értekezle­ten tájékoztatják a megyei és megyei jogú városi tanácsok ipari vezetőit, a végrehajtó bizottságok elnökhelyetteseit az ágazat tevékenységéről. Tlyen értekezletet hívtak ösz- sze csütörtökön a Könnyűipa­ri Minisztériumba, ezúttal azonban részt vettek a meg­beszélésen a kohó- és gépipar és a nehézipar képviselői is. Ott volt Földi László, a köny- nyűipari miniszter első he­lyettese és dr. Papp Lajos, o Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője. Dr. Móré András, a Köny- nyűipari Minisztérium főosz­tályvezetője bevezető előadá­sában a népgazdaság helyze­téről, az ipari fejlődés általá­nos tendenciáiról, az új gaz­dasági mechanizmus tapaszta­latairól, a lakosság áruellátá­sának és a termelékenység növelésének feladatairól, az ösztönzési módszerek várható módosításáról, az iparfejlesz­tési koncepcióról szólt. Az értekezleten Földi Lász­ló, a könnyűipari miniszter első helyettese nyolc tanácsi vezetőnek nyújtotta át a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. A Pest megyei NEB a ko­rábbi években több alkalom­mal foglalkozott a kereskede­lem hálózatfejlesztési problé­máival. Nemrégiben tizenhét vállalatra kiterjedő vizsgálatot tartottak, hogy megállapít­sák: összhangban van-e a kis­kereskedelmi hálózatfejlesztés a forgalomnövekedéssel? Lassú fejlődés Bár a folyamatos fejlődés szemmellátható, mégsem meg­felelő az ütem. Elsősorban azért, mert a boltok nyolcvan százaléka magántulajdonban levő épületben van. Ezeknek a 15—20 éve bérelt üzleteknek sem az alap területe, sem az állaga nem felel meg a köve­telményeknek. A raktárépítés, a korszerűsítés elől a tulajdo­nosok általában elzárkóznak, semmiféle átalakítást nem en­gedélyeznek. Az alacsony bér­leti díjra való hivatkozással az épületek külső tatarozásá­ról sem gondoskodnak. Az In­gatlanértékesítő Vállalat olyan alacsonyra értékeli az épüle­teket, amennyiért a tulajdo­nosok nem hajlandók eladni. Ugyanakkor az egészségügyi és tűzrendészeti hatóságok jo­gosan kötelezik a boltosokat a korszerűségre. Mivel az ezzel járó költségeket a tulajdono­sok nem vállalják, végül a bér­lőknek kell megcsináltatniuk. Azonban kisebb beruházásra, felújításra kivitelezőt jófor­mán nem találni. A krónikus­sá vált építőanyaghiány ifi késleltet. A korszerűsítésre kötelezett boltokat sokszor huzamosabb ideig zárva kell tartani, s emiatt tovább rom­lik af lakosság ellátása. Kedvező változást az hozna, ha a szűkös fejlesztési alapot terhelő adót csökkentenék, csak kivételes esetben kötelez­nék a boltokat, hogy ebből a pénzből vásároljanak forgó­eszközöket és végül: a fenn­tartási munkálatokat ne minő­sítsék beruházásnak, mert igazságtalanul csökkenti a fej­lesztésre fordítható részt. Az építésre kijelölhetnék a me­zőgazdasági nagyüzemek épí­tő brigádjait. Oda, ahol kell! Az elmondottak csak a gon­dok egy részét jelentik. A megye kiskereskedelmi áru­forgalma nagyobb az orszá­gosnál, amivel a hálózatfej­lesztés szeretne lépést tarta­ni. 1966-tól 68-ig 448 új bolt nyílt, közülük 47 sütőüzem és 32 termelőszövetkezeti v bolt. 1969 elejére 3017 kisbolt és 1171 vendéglátó működik. Magánipar engedélyeket a ta­nácsok 1968-ban 43 esetben adtak ki, közülük a legtöbb: 20 zöldség-gyümölcs kereske­dés volt. A lakosság számára nem közömbös, hogy a régi és az új üzletek hol vannak? A NEB vizsgálata szerint — fő­leg a tanácsaik erélytelensége miatt — nem ott és nem olyan üzletet nyitnak, amire nagy szükség lenne. Cegléden a III. Ötéves tervben például 5 ABC üzlet szerepelt, de egy sem épült feL Helyettük 12 más üzletet nyitottak, amelyekről első nap megállapíthatták: rövidesen nem felelnek meg a követélményeknek. Ami még elgondolkoztatóbb, mind belterületen van, egy sem ju­tott a peremkerületekbe, vagy az ellátatlan városré­szekbe. Ugyanakkor a város közepén az ABC áruháztól 200 méterre nyitott tejboltot a „Dózsa Népe” Tsz, ahol nemcsak saját tejtermékét, hanem az élelmiszerek széles skáláját árusítja. Szépek, de minek? Még az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetése előtt megalapozatlanul — szubjek­tív döntés alapján — kezdték építeni a verőcei ABC áruhá­zát és vendéglátó egységet. A község lakossága 3 ezer fő, ami nem indokolja az ötmillió forintos építkezést; az állami vállalatok 5 boltot tartanak nyitva a faluiban. A nyaralási idényben megduzzadt forga­lom sem fedezi az évi rezsi- költséget. Ezzel tökéletesen kimerült a szobi ÁFÉSZ pénz­ügyi ereje — éveikre. Ugyan­így ráfizetés a gödöllői ÁFÉSZ áruház nyitása. Építése, be­rendezése 25 millióba fog ke­rülni, amihez a SZÖVOSZ mindössze 7,5 milliót ad. Ugyanakkor benn a városban elegendő szakosított bolt van, míg a külterület továbbra is ellátatlan marad. Másutt is van rá példa, hogy a gazdasá­gossági számításokat figyel­men kívül hagyják. Nagyká- táa 7,5 millióból' akarnak áru­házát építeni. Kimutatták; a ráfordított összegek 2,5 év alatt amortizálódnak. Túl ró­zsaszín szemüveget használ­nak — állapítja meg a NEB —, a tényleges visszatérülési Idő a gyakorlati tapasztalatok szerint 8—10 év lesz, ezalatt a többi körzeti boltban még a szinttartási munkálatokra sem jut majd pénz. A vizsgálatban részt vettek javaslatai alapján az illetékes tanácsoknak új egységek lé­tesítéséhez a kommunális adó, az egyszeri telekmegvál­tás elengedésével, vagy mér­séklésével, a terület vagy épület díjmentes rendelkezés­re bocsátásával kellene hozzá­járulniuk, ha a vállalat vagy a szövetkezet ellátatlan terü­leten fejleszt. Belső területre működési engedélyt csak ak­kor adjanak ki, ha a kérelme­ző az ellátatlan területen is nyit üzletet. Az is segítene, ha a szövetkezetek kölcsönös tá­mogatási alapjából a megyei igények figyelembevételével oda juttatná a pénzt, ahol az új beruházásra a legnagyobb szükség van, •— komáromi — s mi nem a rábízott területén, az oktatásban éppúgy, mint a tagdíjfizetésnél. A tapasztalat, melyet tömören megfogalmaz­tunk, aligha csak az említett helyen érvényes. A kollektivi­tás mint vezetési stílus, mun­kamódszer, nem áll ellentét­ben az egyéni felelősséggel, sőt egyik sem lehet meg a másik nélkül. A pártalapszervezetek egy részében éppen erről feledkez­nek meg. Arról, hogy világo­san elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki miárt felel személyesen. Ahogy maga a tagság sem gyakorolja azt a jogát, hogy a vezetőség egy-egy tagjától kér számadást taggyűlésen. Beéri azzal: a ve­zetőség ezt tette vagy azt nem tette. Holott elsősorban egy- egy reszortfelelős munkájáról, esetleges mulasztásáról van szó, s' csak másodsorban a ve­zetőség mint közösség, mint testület tevékenységéről. Ami szorosan ehhez tartozik: a vezetőségnek állandó és szi­gorú kontroll alatt kell dolgoz­nia. A tagság figyelme ez a kontroll. Ne álljon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezető­ség csak a kétévenként sorra kerülő vezetőségválasztó tag­gyűlésen kap elismerést és kritikát. Az időben elhangzott szó mindennél többet ér! Ha valahol azt látják, hogy a tit­kár futkos minden után — akár azért, mert csakis magá­ban bízik, akár azért, mert a vezetőség többi tagja ráhagyja a munkát —, ne várjanak a figyelmeztetéssel. Kérjék szá­mon: miért a titkár egy szem maga jelenti a vezetőséget? Tudni vagy megtanulni ? Furcsának tűnhet a fogal­mazás, de: jogos. Senki nem születik úgy, hogy tudja, is­merje egy közösség irányítá­sának minden csínját-bin ját, módszerét és buktatóját. A ve­zetés tudomány és művészet, ma már ez közhely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden: formáját — tanulni kell Tanulni, minden lehetséges módon. Például úgy is, hogy 'a'1 párt vezetőségek ne röstelljék a szomszédban tett látogatást. Sok hasznos, útmu­tató tapasztalat halmozódik föl egy-egy helyen. Olykor a közvetlen szomszédságban, a másik műhelyben, a község másik termelőszövetkezetének kommunista -közösségében. Mégis kivételnek számít az az eset — néhány, ritka kezdemé­nyezés akad, volt ilyen például a budai járásban —, amikor a példa követésre, a módszer át­vevőre talál. Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségek működnek egymás mellett, s bizony, pazarlás veszni hagyni azt, ami könnyen megszerez­hető lenne: a szomszédok ered­ményeinek, sikereinek titkát. Egyéni adottságok s a közös megértés, a teendők világos meghatározása, a bizalomra ér­demesek iránti igényesség s a közeg, amelyben tevékenyked­ni kell — külön is, együttesen is befolyásolói.annak, vezet-e. s miként vezet azok csoportja, akik az elsők az egyenlők kö­zött. Állandó megújulás, tu­dás- és magatartásbeli készen­létet kívánó feladat a pártve­zetőség tagjának lenni. Smind többen vannak, akik így vál­lalják a tisztséget, akik nem­csak tudják, hanem gyakorol­ják is, hogy a vezetőségnek, annak minden tagjának: vezet­nie kell. Mészáros Ottó Popov professzor látogatásai A bolgár műszaki hét alkal­mából hazánkban tartózkodó bolgár kormányküldöttség Ivan Popov professzornak, a BKP Politikai Bizottsága tag­jának, akadémiai leveleső tag­nak, a Bolgár Tudományos és Műszaki Fejlesztési Állami Bi­zottság elnökének vezetésével, csütörtökön délelőtt a Híradás­technikai Ipari Kutatóintézet­be látogatott. A küldöttség megtekintette az intézet Fóti úti korszerű laboratóriumait. A bolgár kormányküldött­ség csütörtökön délután Ivan Popov professzor vezetésével megtekintette a földalatti Bla- ha Lujza téri mélyállomásét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents