Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
PEST MEGYEI 1070. JANUAR 7.. SZERDA sJŰrlap Magas és mély helyett vékony és vastag Leningrádban egy hónapig rvégzeít folklórkutatást dr. fLükö Gábor, a kiskunfélegy- fiházi Kiskun Múzeum igazga- }tója. Szovjet vendéglátói kérésére most érdekes dolgozatot £ír a leningrádi színház-, Zenélés Filmművészeti Intézet évikönyvébe, a zenei alapfogal- *mak történetével kapcsolatiban. Többek között vitatja a zenetudomány által elfogadott ■'és tanított „magas”, illetve „mély” hangnak, mint zenei fogalomnak a helyességét, ■ szemben az általa reálisnak tartott „vékony” és „vastag” ■kifejezésekkel. Az előbbi ugyanis a középkori német ókeresztény kóruskultúrára vezethető vissza, az utóbbi pedig a népnyelvekben gyökerezik. Állítására eddig 50 eurázsiai népnyelvben talált bizonyítékot Nálunk a Jászberény környéki és a Szabolcs-Szatmár vidéki pásztorok ma is azt mondják, hogy „a vastag, hangú nagyharangnak aláver a vékonyhangú kiskolomp”., A Leningrádban megjelenő dolgozat egyébként része annak az átfogó tanulmánynak, amelyben a zenei folklórku- tatás történetét foglalja össze a kiskunfélegyházi kutató. SZOLNOK 18 emeletes „torony" Szolnokon, a Várkonyi István téri új lakótelepen elkészült a város első tizennyolc emeletes toronyháza. A csúszózsaluzással készült impozáns épületben száztizenegy lakás varja boldog tulajdonosait. Az új toronyház átadásával egy időben megkezdődött a város második tizennyolc emeletes lakóházának belső építési munkája is. Bolgár kormányküldöttség érkezett Budapestre A bolgár műszaki hét megnyitására kedden Ivan Popov professzornak, a bolgár tudományos és műszaki fejlesztési állami bizottság elnökének vezetésével háromtagú kormány- küldöttség érkezett BudapestA baráti ország magas szintű küldöttségét a Ferihegyi repülőtéren fogadta Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és dr. Valkó Endre, az MTESZ főtitkára. Ott volt Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti nagykövete is. TÖBB ÚTON, EGY CÉLHOZ A elég nagyobb kenyérért nem többet dolgozná. A több munkához jobb eszközökre is szükség van — mondták az előfonodáJban. Négyezer ember várja, akarja ezt a több kenyeret, mert ennyien dolgoznak a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Vállalat törzsgyárában és kistarcsai egységében. Négyezer ember kezébe kell tehát adni jobb eszközöket. A vállalatnál a hatvanas évek közepe óta növekvő eredményekkel teszik ezt. A fésűs-fonodal rekonstrukció, az öt, rövidített eljárással dolgozó előfonó rendszer, s a hozzá tartozó végfonógépek üzembe helyezése nemcsak azt tette lehetővé, hogy kielégítsék a legnagyobb fonalfelhasználó, a kötszövő ipar igényeit nagyobb fonalfinomságú termékekkel, hanem azt is, hogy évente 1100 tonna többlettermelést érjenek el. A példa valóban csak példa, kiragadott rész egy átfogó folyamatból, mélyet műszaki fejlesztésnek íiévezünk, s amelynek eredményeként a vállalat a hatvanas években 37 százalékkal növelhette teljes termelését, ennek 82 százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezve. Időben fölismert változás A termelési, értékesítési sikerekben — vagy kudarcokban — mindig nagy szerepe van as időnek. Most, a reform körülményei közepette még inkább döntő tényezővé vált az Idő. Ha így nézzük, az évente 3500 tonna fonalat és 3,8 millió négyzetméter fésűsszövetet előállító vállalat — a termelési érték 800 millió forint — mai eredményeit jóval korábbra vezetheti vissza. Oda, hogy időben fölismerjék azt a változást, melyet — a gyártásban éppúgy, mint a fölhasználásban —, a gyapjú-szintétikus anyagok hoznak magukkal. Közép-Európában elsőként kezdtek foglalkozni a polyester tartalmú szövetek gyártásával, s ma termelésük hetven százalékát már a Terlyster típusú — védjegyzett — szövetek alkotják. A gyapjúipar termelésének mintegy negyedét képviselő vállalat szívós munkával hozta létre azt a műszaki — technikai és technológiai — alapot, melyet az új anyag megkívánt. Ma a műszaki színvonal már nemcsak azt teszi lehetővé, hogy rendszeresen együttműködjenek a gépgyártó és fes- tékvegyszer-készítő üzemekkel, hanem azt is, hogy a világpiacot képviselő nagy cégekkel közös kísérletsorozatokat folytassanak le a különböző vegyiszálak feldolgozási lehetőségeiről. Most pedig — élve a gazdasági mechanizmus reformja nyújtotta lehetőségekkel —, még tovább léptek: nagy nyugati textilgépgyártó cégekkel — mint a Sant’ Andrea, Biella, Hispano Suisa — állapodtak meg abban, hogy tartós próbaüzemre veszik át legújabb gyártmányaikat. Az újat keresés önmagában természetesen még nem biztosítéka a sikernek. A műszaki fejlesztés is csak akkor igazán eredményes, ha a korszerű felhasználói-fogyasztói igényeket szolgálja, s ha egy lépéssel — azok előtt jár! A már említettekhez éppen ezért szorosan kapcsolódik a második lépcső, a fonodái korszerűsítés után' a szövődéi rekonstrukció. A nagy termelékenységű szovjet gépek munkába állítása negyven százalékkal megnövelte a nyars- szövettermelést s ez jó alapokat adott a további fejlesztési elképzelések kidolgozásához. Uj vonás: nem egyszerűen megrendelték a további gépeket, hanem összehasonlító és részletes vizsgálatokat végeztek, s csak azok eredményeinek értékelése után döntöttek a szovjet SZTO mikrovetélős, nagy fordulatú szövőgépek mellett, melyekből tizet 1969- ben már üzembe helyeztek. még ez inkább elméleti modell, a gyakorlatban sokféle a torzulás, de végső soron a holnap ez. Sőt, a textilipar esetében már egy kicsit a jelen is. Azok a közismert feszültségek és ellentmondások, melyek 1968-ban és 1969-ben a textilpiacot jellemezték, nagy hangsúllyal adták mindenki tudtára a termelés-értékesítés elválaszthatatlanságát, a fejlesztés szükségességét, s a szó szoros értelmében vett kereskedés elsajátításának el- engedhetetlenségét. Akadtak vállalatok, ahol e változások megrázták a teljes szervezetet, volt, ahol könnyebben jutottak .túl a mélyponton, s kezdtek kapaszkodni ismét felfelé. A Hazai Fésűsfonó utóbbiak közé tartozik, bár a lecke számukra is nehéz volt. Bebizonyosodott, hogy a rugalmas gyártókapacitások megteremtése a megújulásra képes termelési szervezet létrehozás' kamatos kamatokkal fizet. A hazai és nemzetközi kiállításokon elnyert díjak, diplomák, kitüntetésiek nemcsak azokat a műszakiakat jutalmazták, akik a jester, pester, luxter szintetikus szöveteik, az acryl a lanacryl szintetikus kötőfonalak gyártásának feltételeit megteremtették, hanem mindazokat, akik mindennapi munkájukkal megvalósították ezt. Az egész közösség, négyezer ember, osztozik tehát gondokon és eredményeken, s a műszaki fejlesztés végső soron így válik szűkszavú utasításokból gépet és embert, embert és embert egymáshoz kapcsoló, kohéziós erővé. Mészáros Ottó Első helyen a minőség A piaci kereslet gyorsan eltolódik a nagy fonalfinomsá- gú, kényes mintázatú szöveteik, illetve a finom kötőfonalak irányába. A vállalat műszaki fejlesztési tervében — a távlatiban éppúgy, mint az éves feladatokat meghatározóban — ezért első helyre ma már nem a termelés mennyiségi növelése, hanem a termékek minősége került. A piaci, pénzben megmutatkozó elismerés ugyanis — s ez megintcsak a mechanizmusreform hatása — egyetlen lehetséges forrása a további fejlesztés anyagi megalapozásának. Magyarán: az értékesebb, a kelendőbb áru jobban jövedelmez. E fölismerés gyakorlati érvényesítésének tudható be, hogy a háromszáz mintázatban és ezer színváltozatban gyártott 41 árucikk növekvő piacra talál nemcsak idehaza, hanem külföldön is. A jó minőségű áruban megbízik a vevő, s rendszeres vásárlója lesz — ezt tartják vezérlő elvüknek. Igazukat bizonyítja — s persze, a műszaki fejlesztés sokoldalú kamatozását is —, hogy a vállalat a hatvanas években megkéteszerezte exportszállításait. Partnereik között a Szovjetunió, Irán, Libanon, Paraguay éppúgy megtalálható, mint Kanada, Anglia, Svédország, a Német Szövetségi Köztársaság. S valamit az is elárul a termékek minőségéről, hogy a Terlyster anyagok a nyugatnémet Trevira, s a holland Terlenka márka jelzéssel kerülnek forgalomba. Tessék kérni! ii. VENDÉGLÁTÁS. Continental Szálló. (November.) Most tessék eltekinteni a magyarázkodástól. Most az újságíró nem segít. Alkosson véleményt a kedves olvasó egyedül. — Kérek egy szobát, van? — Van, az V. emeleten. — Kérem a kulcsot, szeretném megnézni a szobát. — A lift felviszi önt... — Gyalog szeretnék felmenni. — Csak lifttel lehet, kérem. — Gyalog szeretnék... — Nem lehet, kérem. Önnek a liftes fogja megmutatni a szobáját. — Havi 2400-ért nem mehetek gyalog? — Nem. — Köszönöm, akkor... A fiatal, sötétkék kosztümbe öltözött hölgy, aiki egy perc alatt annyiszor használta a tagadószót, lassan a telefon felé kúszott, lehet, az URH-t akarta kérni, lehet, a mentőket hívni. A másik beszélő, e sorok szerzője volt. És bár az V. emelet tényleg magasan, fent az égben van, de havi 2400 szép summa, és az emeletmá- szás lehet őrület, de hát valljuk be ártalmatlan őrület. NEMZETI. Étterem. Ezt nehezen írom le, mert ide sokat járok. De nem tudnék többé nyugodt szívvel a tükörbe nézni, ha ezt a példát kihagynám. Este 8 óra. Éhes vagyok. Vacsorázni szeretnék. Étlapot raknak a kezembe, elmélyül- ten vizsgálom az ínyenc falatok címeit, neveit. A fiatal felszolgáló fiú dobol az asztalomon. Kérem, ne tegye. — Miért? Ez az én kezem. Azt csinálok vele, amit akarok. Valóban. Erre nem is gondoltam. Ez a kéz az ő keze, a sajátja. Felállók és éhesen távozom. Royal. Söröző. Ismét nehéz helyzet elé kerültem. A komplexum igazgatója kedves ismerős, nagy szakmai tekintély, kulturált európai. A helyettese pedig földim, aki már nagyon sok szívességet tett, nekünk, ha külföldi vendég érkezett hozzánk a szerkesztőségbe. Azonkívül személyileg is kedves, szimpatikus ember, ha e cikk után nem utasítja vissza állításomat, úgy érzem a barátom. De hát megint jön a tükör, amelybe legalább reggelenként bele kell nézni. Szóval a söröző. Dolgozik ott egy hölgy, csinosnak, gusztusosnak mondható. Fizetésnél számol, aztán elnéz a távolba, háttal az asztalomnak fordulva. Valamit nem értek a számlán, kérdezem. Nem fordul vissza. Csak úgy, ahogy az előbb állt, válaszol: — Kérem, én azt számoltam, amit a vendég úr bemondott. Már megint szégyellem magam, tényleg mit kételkedem én itt össze-vissza? A VENDÄGLÄTÖIPARBAN sok ismerősöm, barátom dolgozik, vezetők és vezetettek egyaránt. Róluk csupán egyetlen gondolat. Mindegy, hogy milyen csárda, vagy kocsma, beül az ember, a barát odajön, kedvesen fogadja, saját kezével kihozza a kért ételt és várja a hatást, a csodálkozást, az elismerést, feszülten figyeli az arcomat: „no, mit szólsz, öregem, milyen haver vagyok, mekkora adagot hoztam?” És én: „Jó pofa vagy, 30 forintért pontosan annyit hoztál, amennyit a belker miniszter előír. Igaz, saját kezeddel hoztad, légy szíves, igyál valamit. Hiszen megszületett a világ új csodája, a pénzemért annyit adtak, amennyi jár.” És hangosan ő: — Kedves családod? Sokat dolgozol? Na persze, ti újságírók, éjjel-nappal... És hangosan én: — Köszönöm, minden rendben van. Nagyszerű ez az étel. Köszönöm a jóságodat. Vége a példáknak, most jönne a drámai kérdés. Mit szólna ezekhez az eladókhoz, ezekhez az ügyekhez méltóságos Nagykovácsi Milenkó, mit szólna á doboló és hátat fordító felszolgálók magatartásához Mr. Hilton? A kérdésre felesleges válaszolni. Más világ, más törvények. A dolgozat elején tettem egy-két ígéretet és most szeretném beváltani a szavamat. Inkább arra próbálok tehát vá- szolni. embert szidjuk, mert ezek a bántalmak, bajok, sérelmek nem a mi társadalmunk természetéből erednek, sokkal inkább az emberéből, mert „... még nem nagy az ember ...” A konkrét nevekért, esetekért elnézést. Elismerem, balgatag kis ügyek voltak, sajnos, sokkal nagyobb, durvábt dolgok történnek naponként de a fájó idegek a kis fájdalmakat is jelzik, a kis fájdalmak pedig (akár a nagy fájdalmak) az orvosnak segítenek a diagnózis megállapításához, s gyógyításhoz. ELŐSZÖR IS szeretném leszögezni, hogy a „tessék kérni” felszólítás ellen nem nyelvészkedésből raktam le a vokso- mat, tehát nem ilyen szándékkal, célzattal írtam e néhány sort. Az érzés, amely hajtott és hajtani fog a továbbiakban is, a következő: A mi társadalmunkkal ellenérzésben szenvedő ember averzióval van, undorral érez itt sok minden iránt. És ha kisebb bajok, bántalmak érik, ő az Embert megvédi és a társadalmunkat szidja. Látjátok, mondja, ez a szocializmus. Miért dolgoznának • jobban az emberek, megfizetik talán őket? Mi, remélem, sokan vagyunk, ha kisebb bántalmak érnek (bárhol, bárkitől), az amíg e néhány sort ÍRTAM, az járt a fejemben hogy jó húsz éve a belkereskedelmi miniszterünk ott vall párttitkár abban a városban ahol én ifjonc koromban az első bizonytalan Lépésekkel próbálkoztam a szocializmus útján. És akkor N-ben megnyílt az első reprezentatív szövetkezeti üzlet, nagyon nagy szó volt ez akkor, a háború utáni világban. És a belkereskedelmi miniszter mint párttitkár arra tanított bennünket hogy vigyázzunk, intelligens proletár érzelmű emberek kerüljenek a pult mögé, hogy az eladó és a vevő együtt örüljön az újnak, a boltnak és benne a sok szép holminak Örültünk is, a háború után. És mondogattuk, hogy lesz mé£ sok ilyen szép bolt abban a városban és mindenütt ebben as országban, és tele lesz szép kelmékkel, cipőkkel, érett szalonnákkal és ropogós cipókkal Alom volt. És lám, beteljesült Csak egy új hatalom, a nép tudta meghozni ezt a népnek „Meggazdagodtunk”, és igényesebbek lettünk, válogatunk, és azt gondolom, ez természetes, ez így helyes. És az álmaink még színesebbek lettek És ha akkor sikerült, mos1 miért ne sikerülne. Váltsuk be a mostani színesebb álmokat is kedvesen, intelligensen, szeretettel, mint karácsonykor szoktuk egymást szeretni, és örüljünk ismét közösen eladók és vevők e sok szép boltnak és benne a sok szép holminak. Suha Andor Alapvető célkitűzés: a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás biztosítása A piac dönt A vállalati szándékok és elhatározások csak kapun belül értékelhetők és méltathatok. a piac termékekről dönt. a termékek értékében ismeri el — vagy nem méltányolja — a vállalati erőfeszítéseket. Ma A harminchatodik hegedűs A hegedűs az utolsó előtti sorban ült. Ö volt a harminchatodik. Fanyar ízű volt mindig a szája, hiába szopogatott mentholos cukrot, hiába öblögetett szájvízzel. Naponta próbált, naponta megcsókolta a feleségét és a két „cukorfalat” gyerekét, rendszerint ugyanazon a helyen. Naponta látták a klubban, a sarokban volt az asztala. A harminchatodik hegedűst mindenki és senki sem ismerte. Ocsmányul beszélt, rondán evett, és a karmester, persze, csak a háta mögött gyakran le- gorombította. Zsakettben járt próbára, és rikító színű garbókban látták a klubban. Otthon papucsot húzott, és fürdököpenyben csellengett. Srácainak megfogta a fejét, barackot adott, aztán felesége mellé bújt az ágyba, akinek semmi kedve nem volt az egészhez, és megkérdezte, mikor szándékozik hazaadni a kosztpénzt. A harminchatodik hegedűs ilyenkor a hátára feküdt, feje alá tette a kezét, és a mennyezeten futó csíkokat nézte. A hegedűtokot az asszonynak mindennap ki kellett fényesítenie, mint a katonaságnál a bakáknak a csizmákat. A fekete bőr megtévesztően csillogott, és a harminchatodik hegedűs még lóbálta is, hogy minél többen lássák. Aztán a mentholon és a szájöblögetésen kívül már diétázott is, de a szájíze mind rosz- szabb lett. Kezdett idegesen beszélni a nejével, majd a gyerekekkel. Néha elkapta a gyomorgörcs, eljött a nap, amikor nem ment be próbálni. Sőt este a koncertre sem. Kezét a feje alá rakta, és nagyon izgatott volt. Csak hajnalban aludt el, és nagy formátumú újságközleményről álmodott, amelyben az állt, hogy X. Y., a neves hegedűművész betegsége miatt a koncert elmaradt. Tamás Erv in Kedden az ÉDOSZ-székház- ban az élelmiszergazdaság feladatairól tanácskoztak a minisztériumi, az iparági, és az üzemi vezetők. Az értekezletet dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter első helyettese nyitotta meg, majd dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást. Az új év alapvető célkitűzése: a kiegyensúlyozott belföldi élelmiszer-ellátás biztosítása. A gyártóknak és a kereskedelemnek gondoskodniuk kell arról, hogy az alapvető élelmiszerekből kielégítő választék és az év minden szakában megfelelő készlet várja a vásárlókat. Meg kell szüntetni azokat a problémákat is, amelyek az elnuílt évben a kis keresetű dolgozók élelmiszer-ellátásával kapcsolatban komoly bírálatokat váltottak ki. A hazai mezőgazdaság egyik leglényegesebb feladataként emelte ki a szarvasmarha- tenyésztés fellendítését. Dr. Dimény Imre ezután arról beszélt, hogy a hazai élelmiszeripar tavaly alapvetően kielégítette a lakosság igényeit. Az élelmiszerek árszintje — mondta — két év óta lényegében változatlan, sőt egyes termékcsoportoknál — részben kiárusítása jelleggel — ár- csökkentésre került sor. Az igényűket nem minden árucikkből sikerült maradéktalanul kielégíteni. A sertéshúsból, a szalonnából és egyes olcsó húsárukból például időszakos hiány volt. A sertés- hústermelés mennyiségi adatai sem kielégítők és a tér. melés gazdaságossága is kívánni valót hagy maga után. Örvendetes azonban — mondta a miniszter —, hogy a nagyüzemi sertéstenyésztés és hizlalás korszerű technológiájának hazai kialakítása — részben komplex berendezések importjával már megkezdődött. Dr. Dimény Imre ezután as élelmiszergazdaság termelékenységének alakulásával foglalkozott, majd a központi tervezés és a vállalati önállóság összefüggéseit elemezte. A miniszter ezután arra a sokszor felvetődő kérdésre válaszolt; egyáltalán miért van szükség a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységére akkor, amikor elég tennivalójuk van a mezőgazdasági termelésnél is. Bebizonyosodott, hogy a törvényes keretek között folytatott melléküzemi tevékenység minden szempontból megalapozott és helyes. A miniszter bejelentette, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek jogi problémáit — amelyek a közgazdasági tevékenységgel kapcsolatosak —, a negyedik ötéves terv kezdetéig az illetékes tárcákkal és főhatóságokkal közösen rendezik.
