Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

2 "v/fiHap 1970. JANUÄR 7., SZERDA Edgartowni „ostobaság" Hétfőn a Massachusetts ál­lambeli Edgarlown városában megkezdődött a hivatalos bíró­sági vizsgálat Edward Ken­nedy szenátor emlékezetes nyári autóbalesete ügyében. Mint ismeretes, Kennedy gép­kocsija a múlt év július 18-án egy hídról a vízbe zuhant Chappaquiddick szigetén, ahol a szenátor egy összejövetelen vett részt, és a kocsiban uta­zó Mary Jo Kopechne, Robert Kennedy volt titkárnője a víz­be fulladt. A baleset számos részlete mind ez ideig tisztá­zatlan és a vizsgálat főként annak megállapítására irányul, hogy nem követett-e el Ed­ward Kennedy vétkes hanyag­ságot, amikor nem jelentette azonnal a balesetet, és nem okozta-e Mary Jo Kopechne halálát? Az előzetes vizsgálat vélet­len balesetnek minősítette a szerencsétlenséget, Kennedy pedig tv-nyilatkozaitban is­mertette saját beszámolóját. A vizsgálatot Edmund Dinis kör­zeti ügyész kezdeményezésére indították meg Dinis kérte, hogy utólag vizsgálják meg a baleset áldozatának holttestét is, ezt azonban az illetékes bí­róság elutasította. A massachusettsi bírósági vizsgálat a nyilvánosság teljes kizárásával folyik: a sajtó, a rádió és a tv-képviselőit kitil­tották a tárgyalóteremből és a tanúknak megtiltották, hogy bármiféle nyilatkozatot tegye­nek a vizsgálat folyamán. Edward Kennedy szenátor Edgartownba érkezik. James Boyle tárgyalásvezető bíró kihallgatja a júliusi ösz- szejövetel valamennyi részve­vőjét, beleértve Kennedy sze­nátort is, továbbá az előzetes vizsgálatot vezető helyi rend­Agnew Kabulban Agnew amerikai alelnök kedden befejezte 22 órás ne­páli látogatását és a délelőtt folyamán repülőgépen Kabul­ba érkezett, ahol egynapos hi­vatalos látogatás keretében tárgyal Afganisztán vezetőivel. Kabulban Agnew-t tüntető diákok fogadták. Már megér­kezése előtt három órával el- özönlötiték a diákok az afgán főváros utcáit és a menetben magukkal vitt táblák jelsza­vaival az amerikaiak vietnami népirtó háborújának beszünte­tését követelitek. „Agnew go home!” „he az amerikai impe­rializmussal!” volt egyebek kö­zött olvasható a táblákon. Még az Afganisztánban tartózkodó amerikai békehadtest 10 tagja is kifejezésre juttatta tiltako­zását az amerikai alelnök lá­togatása és az általa képviselt politika ellen. A 10 amerikai fiatal eredetileg a többi tün­tetővel együtt akart felvonul­ni, de feletteseik kizárással fenyegették meg őket, ha részt vesznek a megmozdulásban. Erre a tüntetés egy más for­máját választottók: fekete kar­szalagot öltöttek és egy kibon­tott amerikai lobogó alatt nyi- latokzatot olvastak fel, amely­ben a vietnami tragédia felett érzett nyugtalanságuknak és aggodalmuknak adtak kifeje­zést. őrfőnököt, Dominick Arénát. A sajtó kitiltását az állam legfelső bírósága határozta el azzal az indoklással, hogy a vizsgálat lefolyásának ismer­tetése befolyásolhatja az eset­leges bűnvádi eljárást. A kis­városban ennek ellenére több mint 100 riporter gyűlt össze, hogy tudósítást ádjon a vizs­gálatról. Kennedy feleségével együtt különrepülőgépen érkezett Ed­gartownba. Az újságíróknak csak annyit mondott: reméli, hogy a bírósági vizsgálattal Mary Jo Kopechne tragédiá­ja lezárul, ő pedig visszatérhet munkájához a szenátusba. A riporterek megkérdezték Ed­ward Kennedytől: mi a véle­ménye arról a könyvről, amely­nek írója feltételezi, hogy a titkárnő maga vezette a vízije a kocsit, mert Kennedy elő­zőleg kiszállt mellőle. Kenne­dy válasza: „Ez ostobaság”. WASHINGTON ES ATHEN CINKOSSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) mázott fegyverszállítási em­bargót, és katonai segítséget nyújt Athénnak. Ismeretes, hogy az Európa Tanács nevű szervezet — amelynek tagjai olyan orszá­gok, amelyek jobbára az USA barátai s NATO-partnerei — legutóbb kizárta Görögországot tagjai sorából, mert dokumen­tumok tömege bizonyította, hogy Papadopuloszék rezsimje nem más mint brutális fasiz­mus. (Pontosabban: percekkel a kizárási határozat előtt Gö­rögország képviselője bejelen­tette, hogy önként „kilép” az Európa Tanács szervezetéből.) Éppen ezekben a hetekben volt tehát tele az egész világsajtó a görög junta rém tettei vei, s mégis: az USA ezt az időpon­tot látja alkalmasnak arra, hogy ismét növelje a NATO déli szárnyán levő fontos part­nerének, Athénnek szánt ka­tonai segítségét. A Washington Post szerint Görögország „fe­lettébb megfelel” a Pentagon bizonyos tervei (földközi-ten­geri és közel-keleti tervekre céloznak) megvalósításának. S hiába bélyegzi meg a világ a fasiszta athéni juntát, Wa­shingtont ez nem zavarja az együttműködésben. CSAK RÖVIDEN AZ ARGENTIN KORMÁNY január 1-én pénzreformot lép­tetett életbe. A reform értel­mében száz eddigi peso ér egy új pesót. Az argentin pénz­nemnek a dollárhoz viszonyí­tott árfolyama az eddigi 350 pesóról 3,5 pesóra változik. A NÉMET DEMOKRATI­KUS KÖZTÁRSASÁG leg­újabb vámilieték-rendelete to­vábbi árucikkek kivitelének tilalmáról intézkedik az utas- forgalomban. A KÖZEL-KELETI hírügy­nökségek khartoumi jelentése szerint Numeiíi tábornok szu- dáni vezető kijelentette, hogy január harmadik hetében meg­tartják Egyiptom, Líbia és Szudán második „kis csúcs”- értekezletét. VAKBÉLMÜTÉTET hajtot­tak végre Kadhafi ezredesen, a líbiai államfőn. GYURKO GÉZA: Jó napot Mongólia Dániába látogatnak... (Folytatás az 1. oldalról.) lével összekötve. November­ben Urbán Ernő író lesz a klub vendége a szigetújfalui Béke Tsz-ben. Végezetül az esztendő utolsó klubfoglalkozásán az élelmi­szer-gazdaság legfontosabb kérdéseiről tart előadást a já­rás szakembereinek dr. Ro­many Pál, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának mezőgazdasá­gi osztályvezető-helyettese Du- navarsánybain a Petőfi Tsz- ben. s. p. Alga kontra hajó Tengeri próbaútja során egy hajó sebessége hirtelen a ki­számítottnál jóval maga­sabbra emelkedett, majd — ugyancsak megmagyarázha­tatlanul — az előírt szint alá süllyedt. A próbaúton részt vevő mérnökök sehogyan sem értették a dolgot. Végül kiderült, hogy a mikroszko­pikus nagyságú vörös algák a „bűnösök”, amelyek egyes vegyi anyagokból hosszú molekulákat választanák ki a vízben: emiatt a hajótestnek a vízhez súrlódása csaknem felére csökkent. A szakem­bereknek ezért tisztább tere­pet kellett keresniük a prőba- úthoz. II. Nem vagyok felfedező A négymotoros Bábel állni látszott a felhők jégmezői fe­lett. Azok úsztak el lassan alattunk. Valahol a felhők ta­karta tízezer méternyi mély­ségben a végtelen Szibéria fo­rog el alattunk, s talán eppen most, hogy lassan, már fél órá­ja dübörög az IL—18-as, el­hagyva Irkutszkot, talán éppen most léptük át a mongol ha­tárt. Német, angol, orosz, ro­mán szavak keverednek a mo­torzúgással — Drezdából turis­tacsoport utazik Ulánbátorba. Mellettem egy szovjet szakértő lapozgat valami tájékoztatót Mongóliáról, amott román dip­lomaták vannak útban, előt­tem mongolok ülnek, Svédor­szágból jöttek üzleti tárgyalás­ról ... — Ez már az ötödik csopor­tunk — magyarázza egy drez­dai turistacsoport vezetője büszkén, csodálkozó kérdésem­re. amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem találtak tu- ristáskodási lehetőséget. — Ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illúziótól, miszerint én most expedícióra utazom a világ vé­gére. Ahova egy európai város­ból már az ötödik turistacso­port utazik állami idegenfor­galmi hivatal szervezésében, az semmiképpen sem lehet a vi­lág vége, és odautazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedíció. Gyorsan megigazítom az órám: hajtom előre a mutatót, pontosan hét órányit. Ennyivel előbb kél a nap, és ennyivel előbb is nyugszik, és most, hogy a szélesre táruló völgy ölén, lágy kontúrú opálszínek­ben felzöldell a repülőtér, ke­reken 9 ezer kilométerre va­gyok hazulról. „Nyugati” let­tem itt, az otthoni „keleti”. Lám, ennyit érnek a földrajzi fogalmak, ha politikai kategó­riát akarunk fabrikálni belő­lük. Álldogálok a hűvös, de nem hideg, mélységesen mély kék ég alatt, a kicsit ritka Ulánbá­tor több mint 1300 méterre van a tengerszint felett — és szá­raz levegőt kóstolgatva és va­lakit keresve, hogy első itteni lépteimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, en­gem a világon senki nem vár, az értesítés valahol elkallódott az éterben. Egy szót mongolul nem tudok, orosz nyelvtudá­som aligha adna alkalmat, hogy repülőtéri tolmácsként keressem meg a kenyerem — de mindegy, vár az útlevél- és vámvizsgálat. Indulok a szem­re kicsi repülőtéri épületbe. A drezdai turistacsoportot irigy­ségem kíséri, intézik az ügyei­ket. a várakozó autóbuszra már rakják a bőröndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerősök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettes­ben, a cirill betűkből formált szavak — mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj, szakikám? A kérdező alacsony kis mo- kány gyerkőc, inkább húsz, mint akár huszonöt is. — Maga magyar? — lelken­dezik fel bennem a segítőtárs ‘ utáni vágy ... — Hát mi lennék? — vonja meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj, öreg fiú, azért vagyok itt, hogy se­gítsek ... és már írja is, tölti is a blankettákat, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide, mármint a repülőtérre, van­nak még négyen, mert valakit vártak Budapestről. <5 is egyike annak a másfél száz magyarnak, afciik Ulánbá­tortól vagy harminc kilométer­re egy új gyár építkezésén dol­gozik, s egyike annak a mint­egy félezernek, akik szerte Mongóliában mint ács vagy mérnök, vízkutató vagy kőmű­ves, geológus vagy éppen mű­szaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsiban ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a fővá­ros hasonnevű szállodájában. Nos, ahol félezer magyar él — gondoltam —, ott a félezer- egyedik már otthon érezheti magát. Az öntett naivitás kigúnyol­ja pökhendi hősét. Akkor és ott azt hittem, hogy magya­rokkal összejönni könnyű és természetes dolog. Viszonylag annak is bizonyult a főváros­ban, ahol két építkezésen is dolgoznak magyarok, de Mon­góliában nemcsak a főváros­Az író — és az élenjáró társadalmi tudat Szergej Mihalkóv, a szovjet írók moszkvai szervezetének vezetője nyilatkozatot adott a Tor onto Telegram című kana­dai lap moszkvai tudósítójá­nak. — A szovjet irodalom és mű­vészet feladata, hogy helyesen és hűen ábrázolja a szovjet társadalom életét és az embe­rek közötti új kommunista kapcsolatok kialakulását. — Politikailag semleges mű sohasem létezett a világiroda­lomban. A művészet és az iro­dalom politikai jellegének ta­gadása szintén politikai állás- foglalás vagy pózolás a művész részéről. — Van-e lehetőség a Szov­jetunióban a különböző művé­szeti ízlések és nézetek kife­jezésére? — kérdezte a tudó­sító a szovjet írótól. — A Szovjetunió soknemze­tiségű irodalma és művészete igen sokrétű és kifejezi az összes válfajok és irányzatok számos tehetséges mesterének ízlését és nézeteit. Minden a művész világnézetén múlik. Ha ez a világnézet teljesen ellent­mond a társadalom többsége által elfogadott világnézetnek és eszményképeknek, akkor előbb-utóbb közvetlen összeüt­közésre kerül sor. Például Szolzsenyicin nézetei, amelyek az ő világnézetén alapultak, összeütközésbe kerültek a szov­jet írók önkéntes alkotó szö­vetsége legtöbb tagjának néze­teivel, amelyeket egyébként kifejt a szövetség alapszabá­lya is. Pontosan emiatt szűnt meg Szolzsenyicin tagsága a szövetségben. Az eszmeileg éretlen író olyan író, legyen bármilyen tehetséges is, aki nem érte el az élenjáró tár­sadalmi tudat színvonalát. — Abszolút alkotói szabad­ság nem létezik. Nyugaton a művészre nyomást gyakorol a rendszer, amellyel ugyan nem kell feltétlenül egyetértenie, de teljesen tőle függ. A dekadens és a burzsoá művészetei jellemezve, az író hangoztatta, hogy a Szovjet­unióban sohasem tartották az egész nyugati művészetet de­kadensnek és burzsoának. Si­keresen fejlődik a nyugaton a realista művészet és az irány­zatában szocialista művészet. A tőkés országokban különbö­ző irodalmi és művészeti áram­latok, különböző irányzatok vannak, s ezek képviselői időn- kint olyan kiváló mesterek, akiktől van mit tanulni. Módosítják az Apollo-programot Dr. Thomas Paine, a NASA (Amerikai Országos Űrhajózá­si Hivatal) igazgatója hétfő esti nyilatkozatában bejelen­tette, hogy az Apollo űrku­tatási programot módosítják és a jövőben a hangsúlyt in­kább annak tudományos, mint műszaki szempontjaira helye­zik. Az egyes Apollo-repülé- sek között a jövőben na­gyobb szünetek lesznek. Az Apollo-program módo­sítása következtében igen nagy a valószínűsége annak, hogy az Apollo 13 útját ez év márciusáról áprilisra ha­lasztják, az Apollo 14 fel­bocsátására pedig októberben kerül sor. Az Apollo 15 1971 elején, az Apollo 16 pedig a jövő év júliusában vagy augusztusában indulna a Hold felé. Az Apollo 11 űrutasai által a Holdról hozott kőzet­minták legújabb elemzése kimutatta, hogy azok el­enyésző mennyiségű ara­nyat és ezüstöt is tartal­maznak. E nemesfémek olyan kis mennyiségben fordulnak elő a Holdon, hogy azok kibá- nyászása neim látszik célsze­rűnek. A tudósok szerint sok­kal több lehetőség rejlik a titánnak, ennek, az űrha­jóknál alkalmazott rendkívül fontos fémnek a Holdról tör­ténő jövőbeli kibányászásá- ban. A Holdról nyert kőzetmin­ták elemzése azt is ; kimutat­ta, hogy a korábbi feltételezések­kel ellentétben a Hold egyidős a Naprendszerrel. Ezeket az adatokat a Hous­tonban hétfőn tartott tudo­mányos konferencián hozták nyilvánosságra. ban, hanem több száz kilomé­terekre onnan is dolgoznak, s nem is kevesen magyar szak­emberek. És az utak meg a tá­volságok itt más mértékkel méretnek, mint ahogy meg­szoktam, sőt mint ahogy véle­kedni is véltem egyáltalán. És amíg eljutottam a ma­gyar munkásokhoz, lassan és egyáltalán nem mély alapos­sággal, de a lehetőségeken be­lül mindig hitelesen megis­merkedtem a tegnapból a hol­nap felé haladó Mongólia éle­tével, történetével és történel­mével, megértettem, hogy ami nekünk, európaiaknak meg­hökkentő és talán egzotikus, az itt földrajzi, történeti és tár­sadalmi valóság és objektív törvényszerűség. Hogy az öl­tözködéstől a szokásokig, a táp­lálkozástól a magatartásig ugyanúgy törvényszerűségek hatottak itt, mint nálunk vagy bármely más világrészben, és hogy mai gondjaik lényegében ugyanazok, mint a mieink, leg­feljebb földrajzi, történeti és történelmi motivációk formál­ják sajátossá (Folytatjuk) Ulánbátor: repülőtér. (Foto: Gábor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents