Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
PEST HEGYEI cMíriap 19T0. JANUÁR 6., KEDD Marokkói hangulat A fesi Medinában alig 2—3 méter széles utakat náddal fedik, védekezésül a perzselő napsugarak ellen. Szépek az arany-, ezüst- művesek ékszerei. A marokkói nők szeretik, a csillogó karkötőket, nagyköves gyűrűket, fülbevalókat. Ünnepi öltözékük elmaradhatatlan darabja az ékköves, széles arany- vagy ezüstöv, a zannár. A vak koldúsasszony karján ott csillog az arany karkötő — minden értékét magán hordja. Vége-hossza nincs a Medinának. Sikátorszerű lakónegyedbe vezet — meredek, szűk utcák, lapos tetejű fehér házak, zöldre festett kapukon, ablakokon a sűrű rács, a tovasuhanó, korsót vivő asszonyok sziluettje — különös hangulatot áraszt. Jártam éjszaka is a Medinában. Minden üzlet nyitva, épp oly mozgalmas, zsúfolt és hangos volt, mint nappal. A műhelyben, az utcán, az üzlet előtt, ültek, I feküdtek, teáztak a medinabeiüek. Kádár Márta Vatikánvaros 1970-ES ÉVKÖNYV ANAKRONIZMUSA A varsói sajtó beszámolt arról, hogy az 1970-es vatikáni évkönyv az előzőkhöz hasonlóan tünteti fel az északi és nyugati lengyel területek katolikus egyházmegyéinek helyzetét. Az évkönyvben például a wroclawi egyházmegye továbbra is németül, Breslau néven szerepel, és ugyanez a helyzet a többi egyházmegyével is. Bár Wyszynski biboros ez ügyben tavaly decemberben a Vatikánban átnyújtotta a lengyel püspöki kar memorandumát. A Vatikán azonban az északi és nyugati lengyel területe-, ken továbbra is fenntartja az egyház anakronisztikus igazgatási státusát és beosztását. A kérdés nagy jelentőségét az adja- meg, hogy a lengyel püspöki kar, memorandumkérésének teljesítése a Vatikán részéről egyben az Odera— Neisse határ elismerését is jelentené. A Vatikán azonban továbbra is kitart eddigi álláspontja mellett. A MEXIKÓI egészségügyi hivatal jelentése szerint a hetek óta tartó influenzajárvány következtében négymillió ember dőlt ágynak. Mélyülő válság Itáliában (Folytatás az 1. oldalról.) gyűltek össze a kereszténydemokrata, a szocialista, a szociáldemokrata és a republikánus pártok főtitkárai. Arról vitatkoznak, érdemes-e — és lehetséges-e? — feltámasztani az úgynevezett „középbal" koalíciós kormányzást.- A helyzet nehéz. A középbal kormányok is éveken át a legnagyobb válságokkal küszködtek, hiszen éppen ezért váltotta fel őket a mostani, tisztán kereszténydemokrata kormányzat. Csakhogy a konfliktusok feloldódás helyett tovább mélyültek. Miféle garancia van arra, hogy, ha most visszatérnének a régebbi varriációhoz, jobban mennének a dolgok? Nap nap után mind világosabbá válik: szinte lehetetlen kormányozni Itáliában az olasz nép egyik legnagyobb pártja éllen és nélkül — az Olasz Kommunista Párt ugyanis nemcsak egyre'nagyobb tömegeket képvisel, de a válságok megoldására is komoly elképzelései vannak. George Brown Kairóban (Folytatás az 1. oldalról.) tét katonai eszközökkel elfoglalja. George Brown vasárnap részt vett a nemzetgyűlés külügyi és arabközi bizottságának együttes ülésén. A megbeszélésen, amelyen a közel-keleti rendezésre tett politikai és diplomáciai erőfeszítések, a négy nagyhatalom tárgyalásai Földrengés a kínai- " (Folytatás az 1. oldalról.) be sem károkról, sem áldozatokról. A Japán Meteorológiai Intézet szerint a földrengés epicentruma a kínai—burmai határon volt és ez a terület, igen ritkán lakott lévén, aligha szenvedett.. Ezzel szemben a Hongkongi Földrengés vizsgáló Intézet azt állítja, hogy az epicentrum Hongkongtól 1200 kilométernyire észak- és északnyugatra feküdt, s ha ez igaz, akkor nagyon közel kellett lennie az egymillió lakosú Kunming városhoz, a dél-kínai Jünnan tartomány székhelyéhez. ~ , A kunmingi rádióadó — amelynek híreit Hongkongban veszik — a központ: saitóhoz hasonlóan, nem adott kárje- lentést A honigkouri Földrengéstani Intézetben aláhúzzák azt a körülményt, hogy az epicentrum- becslések nem lehetnek pontosak, s ha csak egy kis hibával is végezték, akkor a földmozgások Kunming közelében -esetleg nem, vagy alig voltak érezhetők, és az észak- burmai őserdőket rázták meg. és Anglia álláspontja került szóba. Brown ismét hangsúlyozta a BT 1967-bcn hozott határozatának alapvető jelentőségét. Anglia álláspontjáról szólva Brown kijelentette: „Sohasem mondtam, hogy az arabok oldalán állunk... Én Anglia oldalán állok és ahol az angol és arab érdekek egybeesnek, együttműködünk.” George Brown, a brit Munkáspárt Kairóban időző elnök- helyettese vasárnap 90 perces eszmecserét folytatott Nasszer elnökkel. A brit részről tájékozódó jellegűnek és szívélyes hangulatúnak minősített találkozón a közel-keleti béke lehetőségeiről és az egyiptomi— brit kétoldalú kapcsolatokról esett szó. Tanácskoznak a niegye tsz-elnökei (Folytatás az 1. oldalról.) gyei pártbizottság elismerését fejezte ki a termelőszövetkezetek vezetőinek. Végül — a leg-: fontosabb feladatok között — Mhívta a figyelmet a hatékonyabb vállalati munkára, a keresettebb termékele előállításának növelésére, az állattenyésztés intenzívebb fejlesztésére, és a háztáji állattartók támogatására. Ezt követően dr. Szlamenicky István, az Országos Tervhivatal pártbizottságának titkára, az állattenyésztés-fejlesztés közgazdasági tényezőiről, a belföldi és a külföldi kereslet változásairól tartott előadást, amelyet konzultáció követett Délután az élelmiszer- gazdaság közgazdasági' szabályozásának rendszeréről tájékoztatta a hallgatóságot Szilágyi Sándor, a MÉM főosztály- vezetője. Ma tovább folytatja tanácskozását a konferencia. Délelőtt az élelmiszergazdaság fejlesztésének hitelpolitikai és jöve- delemfelosztásá elveiről lesz szó, majd a szövetkezeti vezetők kérdéseire adnak választ a megyei párt, .tanács- és a vállalatok vezetői. —sp— GYURKO GÉZA: Jó napot Mongólia I. A hajnal elé Ügy tartják, aki nem járt Marrak-echben, nem -látta Afrikát. Valóban: Marokkó legjellegzetesebb, ,,1-egafrikaibb” városa a pálmaligetekkel, vásári árusokkal, bűvészekkel, modern villákkal és lefátyolozott asszonyokkal teli Marrakech. A már közhellyé koptatott megállapításnál nem lelek jobbat, találóbbat: Marrakech az ellentétek városa. Mert mit is mondhat az ember az európai negyed luxusszállói, hipermodern villái és az utcán aivó arabjai, a fehér halkba és miniszoknyákba öltözött lányok, a Holtak terén gyógyító ku- ruzslók és a párizsi vagy rabatt diplomás orvosok rendelői láttán. Abban a Marrakechbem, ahol a XII. század európai hírű orvosa, Ibn Rosd (latin nevén Averroes) dolgozott — ma minden este összegyűlnek t a vásári csepűrágók, vajákosók, csodadoktorok, talizmánárusok, varázslók. Itt kínálják hangos szóval minden nyavalyák ellenszerét: a szárított kígyófejet és a porrá tört skorpiót. Jósolnak tenyérből, kártyából, madár csontból. Mesemondó tartja ámulatban hallgatóit. Fogorvos veszi ki biztos kézzel, á sterilitás legelemibb feltétele nélküi a fájós fogat. Vak koldus mondja monoton énekét. Kígyóbűvölő, artista, íródeák, vásári mulattató, zenész, kerékpáros akrobata szórakoztatja a kavargó tömeget. Feliér inges, mezítlábas férfitáncosok, különös ritmusú dob és csattogást keltő népi hangszer ütemére járják. Váltott, majd páros lábbal ugrálnak, dobbantanak. Leguggolnak, magasba ugranak. Ismétlődik a ritmus, ismétlődik a mozdulat. Hangos és monoton a dallam. Este, a Dar es Salamnak, Béke Házának nevezett mulatóban ugyanezek a férfiak lépnek fel az előkelő külföldi turisták előtt (A „társulat” alighanem egy család. A legidősebb — az apa — dobol és szemével jelzi a szólisták belépését Idősebb és fiatalabb fiúk a táncosok. A sor végén két gyerek, 6—8 évesek, öltözetük, mozgásuk ugyanolyan pontos és mesteri, mint a többieké.) Ahogy sötétedik, úgy lesz zajosabb és mozgalmasabb a tér, a Dzsama el Fna, a Holtak tere. Kigyúlnak a fények a gyümölcsárusok sátraiban, pattog a parázs a nyársra fűzött brochette alatt, villog a láng a tűznyelők kezében. A Holtak tere elnevezés nem illáik ide, a hajdan volt századokat idézi, amikor a tér falaira aggatták a „szultán" narancsait”, a lázadók és gonosztevők levágott fejét — elrettentő például. A térről nyílik a csupa szín, csupa ragyogás Medina; amolyan óváros féle zárt udvarokkal, kilométer hosszú zegzugos, szűk utcákkal, egymást érő üzletsorokkal, -piaccal, színes látnivalókkal. Bonyolult sikátoraiban, rejtélyes bazársoraiban mindent árulnak — gyümölcsöt és szőnyeget, menta teát és fülbevalót, kaftánt és finom mívű tőröket, hegyesorrú sárga papucsot és gyöngyös cipellőt — amerikai, francia, olasz kommersz árut, berber párnát és fafaragást, bőrpuffot és aranydíszes térítőt, réz teáskannát, ezüst kávéfőzőt, különleges fűszereket, hólyagos nyers húsokat és soha nem látott magokat, 'agyagszerű pépeket, furcsa szagú ennivalókat. Szín,' kavargás, különös illatok, lábatlankodó gyerekek, hangosan beszélő árusok, kiabálva alkudozó vásárlók. Fehér házaikban, barna csuklyás dzsellabában suhanó asz- szonyok. Arcukat nylon, muszlin kendő fedi, erősen festett szemük különös fénnyel csillog. Hátukra kötött csecsemővel, szoknyájukba kapaszkodó apróságokkal járják útjukat. Kétoldalt kosarakkal, áruval megrakott szamarak, öszvérek szorítják itt is, ott is falhoz a járókelőt. Tarka ruhás vízárus csengettyűje kínálja a kecske- bőrtömlőbe töltött vizet. Kéz- műiparosok bódéi sorakoznak egymás mellé. A műhely szélessége csak egy ajtónyi. De nem ajtó, hanem pult választja el az utcától. A pult felett kötél vagy lánc lóg, ebbe kapaszkodva ki és beugrással közlekedik az üzlet tulajdonosa. Máskor lábát maga alá húzva, pultján ülve várja a A zöld, krémszínű öttonnás ZIL teherautó úgy kapaszkodik fel az európai fogalmak szerint járhatatlan, életveszélyesen meredek lejtőn, mintha nem is kerekei, de tapadó korongjai lennének. És ráadásul a teherautó nem üres: magasan pakolva szálfarönkökkel, a közelből a nem messzi új építkezéshez tart mongol sofőrjével. A „közel”: vagy száz kilométer; a „nem messze” is legalább ugyanennyi, ha nem több. Mongóliában mások a fogalmak a távolságot illetően. Mongóliában jóformán nem ismerik ezt a fogalmat. A sofőr kikönyököl az ablakon, foga között ott füstölög'a nélkülözhetetlen cigaretta, egykedvű nyugalommal hallgatja a motor dohogó nyögését, biztos á dolgában. Pontosabban: önmagában, hiszen a kisujjában van a motor minden titka, és éppen ezért, e titok birtokában biztos a ZIL erejében, és végső soron abban is, hogy eljut a sorjázó hegygerinceken keresztül az építkezéshez. Néhány éve csak, hogy nomád őseihez hasonlóan a lovat tekintette egyetlen és nélkülözhetetlen közlekedési eszköznek. De ez sem pontos kifejezés. Mongóliában ma sem, így hát ennek előtte még kevésbé volt közlekedési eszköz, a ló. A ló: LÖ volt. A nomád mongol lába, testének része, életének legszervesebb tartozéka. Láb nélkül ellehet az ember, de ló nélkül... Nem, erről még a régi vallás szörnytörténetei sem beszéltek. Dohog a motor, kapaszkodik a szédületes meredélyen fel a modem kor járműve, az autó, nyergében a modern kor tipikus alakja — a sofőr. És abban a pillanatban, amikor a kocsi felér a gerincre, a mongol sofőr arcán vad, szinte félelmetes változás fut végig. Oda az egykedvűség, a végtelenbe tekintő nyugodt tekintet mély barna fénye: farkas ugrik meg hirtelen, éppen a teherautó előtt. Farkas, az ősi ellenség, amely pusztítja a nyájat, tizedeli a juhokat, farkas, amely ellen ma is fegyverrel kell gyakran védekeznie az ordító tél hidegében a jurták lakóinak, s nem is mindig az ember és fegyvere, hanem néha az állat és agyarai lesznek a győztesek. Fellobban a vad gyűlölet a. mongol gépkocsivezetőben, és fellobban az ősi vadászösztön... ... az öttonnás teherautó, hátára fordulva, az óriási szál- farönkök szanaszét a meredélyen! Nem, teherautóval még síkságon sem, hát még itt, a szédítő meredek hegyoldalakban sem lehet farkast üldözni és elütni. A sarkán guggoló és ismét egykedvű arccal cigarettát sodró sofőr már újra tud) ja és érti; és azt is tudja, hogy nem lesznek elnézőek vele szemben. De hát mit tehetett volna mást? Farkas volt! Farkas! A farkast teherautóval üldöző gépkocsivezető, a farkas és a teherautó, az ősi, nomád vadász és a modern kor volánt forgató emberének sajátos ötvözete: ez a mai mongol valóság is egyben. A végtelen pusztaság, alatta a még felderíthetetien kincsek ki tudja, milyen tömege: meg- számlálhatatlaTi lónyájak, tevecsordák, jak- és tehéngulyák, jurták és bennük telepes világvevő rádiók, erőteljes urbanizáció és iparosodás, krónikus munkaerőgondok és dinamikus fejlődés, szomjhalait hozó pusztaság, téli mínusz 50 fokkal, hó nélkül, és nyáron ugyanennyi pluszban árnyék nélkül; és hatalmas sóstavak, és hatalmas édes vizű-tavak; és vadaktól terhes vadászparadicsom, erdők, vízesések, tigrisek, medvék, antilopok, égbe nyúló hegyóriások és a Góbisivatag. Mindez Mongólia. Ez is, több is, más is. Egy más világban, egy volt világban kiteljesedő mi világunk. Erről szeretnék írni nem a tudós felfedező, a hozzáértő etnográfus, a részletezően elemző szociológus tollával, és kutatásaihoz jutott lényegesen több idő lehetőségének erejével: inkább az újságíró mindeme eszközökből csipegető, de inkább jelen esetben csak felvillantani tudó és képes eszközeivel. Kevés lesz mindez, tudom, nagyon kevés. De talán annyira nem, hogy jobban megismerjük a távolság és egy kicsit a mítoszok, mondák és pletykás „szakértők” torz ködébe vesző mai Mongóliát. Indul a TU—104-es, kérem az utasokat, kapcsolják be öveiket: Budapest—Moszkva— Irkutszk—Ulánbátor... 9000 kilométérre keletre, mindig és órákon át a nap Mé, a hajnal elé. (Folytatjuk) Lovak: a nomád mongolok lábai. Foto: Gábor k A. i I vásárlókat. S ott, a szűk utcán | tolongó közönség előtt dolgozik l,a mester, családjával együtt. Az apa és három, négy, vagy még több fiúgyerek alkotják a műhely „személyzetét”. A gyerekeket már négy-ötéves korukban befogják és a legnehezebb munkát is rá merik bízni a tíz-tizenkét éves fiúkra. Az új törvény ugyan megtiltja a tizennégy éven aluli gyerekek fiálkai munkában való alkalmazását, de a szakmai titok megőrzése, átadása érdekében gyakran kivételt tesznek, így megszokott látvány Marokkóban a kalapáló, fonó, szövő zsinórt sodró gyerekhad. Rengeteg gyerek az utcán. Maszatosak, szakadt ruhájúak, dy okos arcú, szép szemű, élelmes apróságok. — Bonjour, Madame! Bonjour, Monsieur! — és mosolyogva 'nyújtják tenyerüket. Útbaigazítják a Medina sikátoraiban eltévedt idegent, megmutatják az üzletsor közé épült imaházat, elvezetnek a gyümölcspiacra, vagy ahová éppen akarom. A fesi Medinában mesterségek szerint oszlanak meg a kézműiparosok utcái. Az H —H—I—IMglW—W—WBWH
