Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

rtvt hccybi mo. JANUAR 6., KEDD Mßfirlap VESZÉLYES JÉGCSAPOK Látványosak, de életveszélyesek az emeletekről lelógó jég- csapok. A járókelők olykor mit sem sejtve sétálnak a félmá­zsás jégdárdák alatt. Most, az olvadás megindulásakor, el kell távolítani és elkerülni e felülről fenyegető veszedelmes szépsé­geket. Zakuszkanyitány Hétfőn megkezdődött a „za- kuszkaidény” a Békéscsabai Konzervgyárban. A különböző zöldségfélékből — többek kö­zött hagymából, zöldpapriká­ból, répából és petrezselyemből — készülő sajátos zamatú és rendkívül vitamindús zakusz- kával naponta mintegy 100 000 üveget töltenek meg. A koráb­bi évekhez hasonlóan az idén is szovjet megrendelésre gyárt­ják. Elutazott a hazánkban gyógykezelt két dél-vietnami partizánleány Nyolc hónapi magyarorszá­gi tartózkodás után hétfőn ha­zautazott Budapestről Nguyen Thi Nhan és Huynh Thi Kien két hős dél-vietnami partizán­lány, akik az amerikai agresz- szorok és csatlósaik elleni harcban súlyosan megsérül­tek. Mint ismeretes, az V. ke­rületi Pártbizottság, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, az Országos Béketanács és más társadalmi szervezetek meghívására hazánkban ke­restek és .találtak gyógyulást. A két partizániány a Feri­hegyi repülőtéren búcsúzott vendéglátóitól, kezelőitől és barátaitól. A búcsúztatáson ott volt Lee Huu Van, a Dél- vietnami Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője és Nguyen Van Fűk, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek titkára, valamint sok Bu­dapesten tanuló vietnami di­ák. JEGSZÜRET Hétfőn a Balatoni Halászati Vállalat brigádjai megkezdték a hagyományos „jégszüretet”. A tó 25—30 centiméter vastag jégpáncéljából csákánnyal ki­vágott nagy táblákat vaskam­pókkal emelik partra, ahol ki­sebb darabokra tördelik, és te­hergépkocsikra rakják. A vál­lalat hét jégvermében csak­nem 300 vagon jeget tárolnak a nyári időszakra. A Siófok, Balatonszárszó, Balatonszemcs és Fonyód térségében, a válla­latokon kívül — részben saját szükségletükre, részben pedig a dél-balatoni vendéglők és üdülők részére — több terme­lőszövetkezet is megkezdte a jégvágást. harc volt” — így mondja End- rődi Imre. Kemény koponyájú fickó ez a titkár! Azt neveti az arcomba: az opportunizmusért mindig fizetni kell. Csiomáz István műszaki ve­zető szerint: .. Most 13 óra 30-kor például ^beszámoltat az anyagellátásról és az üzem belső szervezettségéről. Nincs mellébeszélés. Nyílt, elvtársi légkör. Az emberek pedig'há­lásak neki, és méltányolják egyenességéért. Ügy?!... Bajkai Imre pedig f oly tátja:.. .„A pártszervezet politikai munkájának elbírá­lásakor is helyén van a szívé, esze.” — A „Vörös Zászló” brigád hozzám fordult — mondja Endrődi —, kezdeményezhe­tik-e a helyi iskolának egy televíziókészülék ajándékozá­sát. „Engem kérdeztek?”... Persze!... Az üzemben levő 7 brigádból 5 szocialista bri­gádunk van. Következő lépés: otthon! Endrődi Imréné két gyermek édesanyja, csinos, fiatal kis­mama cseppet kesereg: Nincs lakásunk.' Sem a járási tanács, sem a községi nem támogatja eléggé a fiatalokat. «, A KISZ-lakásakció is 4—5 éve napirenden van, de sajnos, nem megy előbbre. A SZIM gyáregysége, a vas- és műszeripari kfcsz, a háziipari k'tsz és az Erdei Termékfeldol­gozó Vállalat 4—500 embert foglalkoztat, de a lakásgondok egyre súlyosabbak lesznek. Je­lenleg kisajátítás alatt van ugyan egy terület, de a tanács a csatornázást csak 1972-re ter­vezi. Mikor lesz még abból la­kás? Ugyanakkor a községben kétszobás házak állnak üre­sen ... az üdülőövezet miatt erre törvényes lehetőség nyí­lott. — Miért okoz nekem ez problémát? — kérdezi a tit­kár, és mindjárt felel rá: — Azért, mert a dolgozók hoz­zám jönnek, igazságosnak tar­tom-e ezt? — Mit válaszol? — Nem! Nem tartom igaz­ságosnak, de az üzem fejlődik, erősödik, anyagilag egyre ren- tábilisabb. Az évi egy főre ju­tó jövedelem 21 000 forint, és az évi nyereségrészesedés 5 ezer forint Anyagilag is tá­mogatni tudunk majd egy építkezést. Véleményem sze­rint az ember soha se szakítsa ki a gondokat az általánosból, de ne általánosítsa egy ember gondját sem. Nincs arra sem­mi szükség, hogy bármi bajt kendőzzünk, vagy feketére fe­héret mondjunk. Endrődi Imre ősszel megy majd számviteli főiskolára. Ta­nul tovább, mert azt tartja: készből nem él meg az ember. Szüts Dénes ELMÜLTAK AZ ÜNNE­PEK, talán most már nem rontom az áhítatot. Elmúltak az ünnepek, a kereskedők el­adtak mindent, az emberek, a kedves vevők megvásároltak mindent, joggal remélhetem tehát, hogy nem rontom a ke­reskedelem hitelét sem. Sőt, tiszta szívből hiszem, hogy a vendéglátóipar különböző egységeinek sem kell tervmó­dosítást kérni, miszerint félő, hogy e dolgozat miatt 1970-ben megcsappan majd a kocsmák klientúrája. Amiről szólni szeretnék, az az ünnepek előtt történt, kis ügyek, balgatag kis sérelmek, olyanok, amilyenekből min­denkinek van a tarsolyában egy füzérre való, amiért csak akkor dühös az ember, azután int egyet, a sérelmet önvéde­lemből kiveri a fejéből, leiké­ből. (Mert önzők az emberek, szeretnék időnként kelleme­sen, jól érezni magukat.) Szóval régen történtek, még az ünnepek előtt, mindahány­szor csak intettem egyet és passz... De akkor mit akar most az újságíró? Már megint visszaélni a toll hatalmával? Nincs más témája? Hiszen mindenki tudja, a kis gyer­mek is, hogy a kereskedelem és környéke az a téma, amely­ről százszor, ezerszer írtak már, a kereskedelem és köro nyéke az a csont, amelyről az újságírók már százszor, ezer­szer lerágták a húst. A RÁDIÓ OKOSAN a pa­naszos hallgatók leveleit ol­vassa be az éterbe: „Miért árulnak X-ben hibás, romlott herkentyűt?” A tv-ben az ismert, több ol- dalúan érmes publicistánk hu­morba pácolva mondja el a véleményét az üzletek nyitva, illetve nyitva nem tartásáról. A szakszervezet és a minisz­térium illetékesei valamivel később szintén a képernyő előtt korántsem sokoldalúan megválaszolják, jól odamond­ják a humoristának: „A ke­reskedelem dolgozói is embe­rek”, ft o lám, mit. meg nem tudunk ebből az okos kis do­bozból. De hát a humorista is azt mondta, méghozzá nagyon komolyan, hogy a rendőr is, a taxisofőr is és ő is, ugyebár, bátorkodik ember lenni. Sőt, a hólapntoló szaktársak is azok és azért ők vasárnap is, késő éjjel is „nyitva tartanak”. Az egyik lojális központi lapunk vezércikkében azt írta a kereskedelemről, hogy az a néhány apróság, durvaság (értsd: „Miért zavar bennün­ket a kedves vevő, már megint nem tud mit kezdeni a temér­dek pénzével?)”, nos ezek az apróságok nem jellemzők a mi szocialista kereskedel­münkre. Persze, hogy nem! A fogalom, hogy szocialista, a kereskedelemben is elsősorban tulajdonformát jelent. Szóval, mindenekelőtt art, hogy nem Nagykovácsi Milenkó, hanem Űttörő Áruház (Állami Áru­ház). A haszon tehát nem méltóságos Nagykovácsié, ha­nem az államé. Az állam pe­dig nálunk nem XIV. Lajos, hanem mi vagyunk. Bár a szocialista szó, mint jelző emberi, ez esetben el­adói, felszolgálói magatartást is jelenthet, jelenthetne. És ennyiben a cikknek tökélete­sen igaza volt Az emberek nem rossznak születnek, miért lenne kivétel bármely réteg ez alól? Évek, évtizedek repülnek, száz és ezer cikk, vita a pult mindkét oldaláról. Okos érvek és ellenérvek ós mintha mind­ez a szellemi-erkölcsi vihar éppen az érintettek feje fölött vonulna el, illetve: mintha mi, a kedves fogyasztók, készül­tünk volna a leckéből és az eladó bácsik és nénik éppen hogy nem. Vagy csak felülete­sen, vagy csupán indiszponál­tak, egyre megy. Bizonyítandó, amit az elején ígértem, most néhány példában elmondom. CORVIN ÄRUHÄZ. Ing­osztály. Könnyen áttekinthe­tő minden. Számozott fachök: 39, 40, 41 stb. Fehér nylon. Különleges osztrák áru. Porőz, olvassa az ember az önmagát hirdető inget. Az ára is ott van. Jó nagy számokkal, köny- nyen olvashatóan: 193 forint. Állok a sokaságban, . egy ked­ves, csinos hölgy szemmel- tart. Azt mondja: „Tessék kérni!” Alig kemény a hang, de ná­lunk családi tradíció a jó hal­lás. Belém száll a kisördög. Én is kedvesen, mosolyogva: — Vásárolni, venni szeret­nék. Ért a fehéret. Ezt a 193 forintosat. A nyakam 41-es — a többit nem mondom, csupán gondolom. Utoljára jó anyám­tól kértem zsíroskenyeret, de hát akkor, arra minden okom megvolt. Most viszont van pénzem, vásárló ingerenciám és köszöntem is kedvesen, hogy kezét csókolom ... A hölgy azonnal .átpasszol a kolléganőjének. Arcán látom, milyen ember is vagyok én valójában. Az üzletet nagynehezen nyélbeütjük. Az inget más­nap este kimosom, teljesen szabályosan (ősrégi ingmosó vagyok), a gallérja jól tart, melle, háta gyűrött, mintha a kutya szájából "vettem volna ki. Azóta már tízszer mostam, változatlanul gyűröttre szá­radt. Minden reggel eszembe jut: „Tessék kérni!” 193-ért osztrák különlegesség... Tudom, tudom, a külkeres­kedőink __Hát igen, ha ak­ko r attól a csinos hölgytől a felszólításnak megfelelően ké­rek, talán jobbat kapok, mert jobbat érdemiek. És én bohó lélek, a pénzemért venni, vásárolni szerettem volna. Í93 forintért valami jobb dol­got. Igaz is, mit pökhendis- kedik a kedves vevő? Tanul­jon meg szépen kérni. MÉG EGY ING. Divatcsar­nok. A szituáció az előbbi. Itt már kérek, 41-as inget. A hölgy mosolyog, azt mondja, hogy az ilyesmi már régen kiment a ‘divatból, ma már egészen másképpen számoz­zák az ingeket. Tessék pa­rancsolni, itt egy 16 és feles, ez pontosan az ön mérete. Kö­rülöttem sokan állnak, vevő­társaim, a karzat is a csinos hölgynek szorít, fizetek 240 forintot és viszem haza u zsákmányt. Otthon megmérem centivel az ing nyakát, 43 és fél centi. Ugyebár most jön­ne a reklamáció, a jegyző­könyv, a blokk felmutatása és bocsánatot kérni azért, hogy élek. És hol a blokk? És ha nincsen blokk, ki igazol­ja, hogy igazat mondok, peches ember maradjon ott­hon és ne szaladgáljon össze­vissza az áruházakba. Cipő. A Lenin körúton a Csemege és a Lucullus kö­zött csendben, szerényen, diszkréten a nagy fények, a büszke boltok árnyékában van egy kis, kedves cipőbolt. Belépek, köszönök, örömöm határtalan, az üzletben egy fia vevő sincs. (Karácsony előtt!) Egy tisztes korú hölgy a pénztárban ül, játszik a fo­rintokkal, rám se hederít, miért is tenné? Két fiatal hölgy unottan támasztja a pultot, némi malidéval az arcukon rám tekintenek, be­lekezdek a mandókámba, hogy a kirakatban láttam egy ci­pőt ... A molettebb hölgy azonnal válaszol: — Tessék kimenni és az utcán eldobni a cigarettát. Elszégyellem magam, való­ban milyen faragatlan fickó vagyok. Ámbátor itt a kály­ha, abba nem lehetett volna beledobni ezt az ártatlan csikket? A másik hölgy hu­manista, hozza a cipőt, fel­húzom, nagy. A molett: — Ne tessék előrenyomní, tolni a lábát, akkor minden cipő nagy lesz, ez egy gálar cipő. Ha táncolni fog és szo­rít, akkor majd bennünket szid. A szűk cipő nagyon kellemetlen viselet. Tényleg — gondolom —, mi lesz ha táncolni fogok, hiszen mosta­nában annyi táncolnivalóm van, a restanciát talán még 70-ben sem fogom behozni. AKI KISZOLGÁL, hallgat, szó nélkül hozza az újabb pár cipőt, valószínű meg­szokta már a kolléganője el­adói zsenialitását. Csomagol­ja a passzentos jó cipőt a hallgatag leányzó. Viszem hó­nom alatt boldogan 309-ért a gálacipőt. És akkor megint a kisördög... Tíz forintot du­gok a hallgatag leányzó kö­penyének a zsebébe. Ö is vö­rös, én is, nem bűnre szület­tek az emberek. És rágyújtok, istenbizony nagyszerű dolog a dohányzás, ha meg is rö­vidíti az ember életét — Suha Andor (Folytatjuk) Pilisi metamorfózis Hétfőn új üzem berendezését kezdték meg a bezárt pilisi bá­nya külszíni épületeiben. A gyenge minőségű széntelepek­Disznótortúra A politikusok későn érnek be, a forradalmárok ifjan. Sok- sok élettapasztalat kell a ve­zetéshez, és talán a legnehe­zebb dolog évtizedek múltá­val is megőrizni a forradalmi - ságot. Még nehezebb Ifjú fej­jel bölcsnek lenni, dönteni tudni higgadtan, érzelemmen­tesen. Ötvözni •kort és érzelmet, indulatot és múló éveke t. Nem irigylem Endrődi Im­rét, a szobi járás legfiatalabb párttitkárát. Huszonhat éves. Irigylem Endrődi Imrét, a szobi járás legfiatalabb párt­titkárát, mert huszonhat éves. A közeg, amiben dolgozik: vas- és műszeripari ktsz. A dolgozók létszáma 250. Ennek fale 25 éven aluli. (Hohó! — mondhatná bárki, máris meg­van a rejtély kulcsa, könnyű ott 26 évesen!...) Ez a valaki tévedne. A hűtőgyári vezérlő­asztalok berendezéseit készítő „gyáracska” éven Je 19—20, jö­vőre már 25 millió forintos termelési értéket állít elő. A szűkebb család, a kommu­nisták: Két évvel ezelőtt ala­kult meg a pártszervezet (az­előtt a nagymarosi községihez tartoztak) 14 emberrel, ma 25-en vannak és 49 KISZ-tag, mint tartalékhadsereg. („Nem is nehéz egy ilyen kicsiny pártszervezetet elvezetni” — mondaná megint emberünk.) Nem nagyon nehéz, de nem is könnyű. Sok öreg, éles és.éber szem követi Endrődi cseleke­deteit, magatartását: a volt párttitkárok. Bajkai Imre pél­dául a községben volt hasonló pozícióban, Halhat Mihály bá- §si valamikor a „jeles idők­ben” a RÉV-nél vezette a kom­munisták kicsihy, de elszánt csapatát, Freud Iván nyugdí­jas régebben szintén egy párt­sejtet irányított. „Amikor Madarász Béla régi elnököt le kellett váltani, nagy Szeretem a disznót. A disz. nónak nem a lelkit szere­tem. Azt csak megértem. A disznónak a fizikumát szere­tem. Halála és azután a ti­tokzatos vegyi átváltozás után, amikor a gusztustalan, pisz­kos, röfögő állatból hurka, kolbász és sült lesz. Én azt szeretem. Azt szerettem ... Vidéki rokonaimat már évekkel ezelőtt tájékoztattam erről az átkos szenvedélyem­ről. ök hallgatólagosan tudo­másul vették és többször hírt juttattak el hozzám, hogy ők meg Pestre szeretnének jönni lakni. Azóta, ha a város és falu közeledéséről hallok, gú­nyosan felkacagok. De az idén csoda történt. Csodák történtek. Három tes­tes csomagot hozott a postás egyszerre, mindhármon az a felirat: Ételféleség. Mikor sikongó várakozással kibontottuk őket tartalmuk elém tárult. Vagy nyolcvan kiló kolbász, hurka, disznó­sajt, hús, töpörtyű szalonna és ami csak disznótól kitelik. Orgiát, bachanáliát, dever- nyát, tivornyát és a többi szi­nonimát tartottam disznóból. Ott helyben, faltam egyidö. ben, egy szájon keresztül, rá­gás nélkül és múltak a per­cek a negyedórák és a disznó nem fogyott, csak mindig több lett. amikor az egyik topor­tyán egy pici, egycentis, szóra sem érdemes szőrszálat vei. tem észre. Röf... Ez a tokaszalonna mintha egy kicsit zsíros lenne Együnk rá egy falás kenyeret. Dohos ez a kenyér? ... Röf/... Mmmm... Ez a hurka... De hiszen ez véres...!?!... A sült lágy húsa engedel­mesen vegyült a kolbász markáns dohányfüstillatával. Hogyhogy dohányfüst?! Ez nem Chesterfield... Ez a leg­nemesebb szantálfa illatával pácolt,.. Erre esküszöm! Röff----röf ff... Egy pillanatra megállt számban a disznó. Kapart, túrt egy kicsit, majd elfeküdt. Mindegy, hogy miben feküdt el. Teljesen közömbös. De, ha már olyan nagyon fontos, ak­kor Madame Rekamier bu- doárjában feküdt el. A Ma­dam mellett... A Maiamnak pihegve gömbölyű keblei van­nak ... olyan gömbölyűek mint két disznósajt... nem salt!... kebel...!! Röőóőf .................. Az ,orvos azt mondta a fele­ségemnek, hogy három napig ne egyek lehetőleg semmit, csak citromos teát igvdk. Fél­füllel (orr járat?!) hallom. Cit­romost?! Olyan citromost, amely abból a citromból adó­dik. ami a disznó siiltayerme- keinek szájában szokott tar. tórkodni...!?!... Tőlem az összes rokonom felköltözhet Pestre. Deák Gusztáv kel rendelkező, már gazdaság­talan régi tárnában ugyanis a múlt év végén beszüntették a termelést. A mintegy 300 föld alatti bányász a dorogi szén- medenoe más aknáiban kapott munkát. A külszíni dolgozókat — több mint kettőszázat — hétfőtől kezdve a Buda­pesti Kőfaragó és Épület­szobrászati Vállalat fog­lalkoztatja. A bánya épületeiben ugyanis üzemet nyitnak, ahol különbö­ző kő- és épületszobrász-ipari termékeket gyártanak. Ebben az évben például 100 000 négy­zetméter burkolóelemet és 10 000 négyzetméter gipsz bur­kolólapokat készítenek. Ezek­ből a termékekből országosan nagy a hiány. Üzembe helyeznek kőzúzó és osztályozó berendezése­ket is, amelyekkel az új üzem saját szükségletére, de a vállalat más üzemei­nek is készít mészkőzúza­lékot. A bezárt bánya épületeinek hasznosításával nemcsak 200 dolgozó további foglalkoztatá­sát oldották meg, hanem a fő­városi vállalat egyik üzemének vidékre telepítését is. Tessék kérni! ■ •>■:. - • V 80 Í&íiruöki .í;- | PORTRÉ ...« legfiatalabbról

Next

/
Thumbnails
Contents