Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
6 "‘%/üirlwp 1970. JANUÁR 31., SZOMBAT V-penicillin káliumexport A vonat haza is visz Őrségben A debreceni Biogál Gyógyszergyár eddig hat országba szállított V-penicillin káliumot. Az idén a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen élénkebb a kereslet a világpiacon a penicillin iránt. A Biogál nyomban ki is használta az ebben rejlő lehetőséget: újabb piacokat szerzett. Így most már korábbi megrendelői mellett finn, svéd és kanadai cégnek is szállít. Kanada az első tengerentúli ország, amely magyar penicillint vásárolt. 1970. első felében ösz- szesen 11 620 milliárd egységnyi V-penicillin káliumot szállít külföldre a Biogál, ami nem sokkal kevesebb az előző év teljes exportjánál. —1 i111 BÉKÉSSZENTANDRÁS Biedermeierperzsák A közelmúltban lezajlott párizsi nemzetközi szőnyegkiállításon a békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet is részt vett kiváló termékeivel, különösen biedermeiermintás kerek perzsái arattak nagy sikert. A szövetkezet ebben az esztendőben 28 millió forint értékű szőnyeget gyárt, aminek felét az ÄRTEX útján a világ minden tájára, még a keleti perzsa őshazájába is eljuttatják. Ki tud olvasni az emberi vonásokból ? Különösen azo- kéból, akiket naponta órákon át ringat a vonat munkába menet és ott pihenik ki a fáradtságot, vagy ott próbálják folytatni a korán elszakított álmukat. Ki gondolná, hogy a fáradt vonások mögött nyári napok melege süt. Gyümölcsfák terebélyesednek, zöld kertek borulnak virágba. Kétlakiak, mondják róluk, pedig ez csak az életformájukra vonatkozik. Valójában egyetlen helyre tartoznak, abban a faluban gyökereznek, ahol a házuk áll, ahol az évszakokban mindig szemmel kísérhető kezük munkája. Kertet gondoznak és gyümölcsöst. Nem a birtoklásért, az örömért. Ezt aztán naponta beviszi velük a vonat a városba, a gyárba. Gépek között kinyílnak az otthoni virágok. Űri nem nagy község, mégis sokan járnak be onnan a fővárosba. S ha mindezt nem gondolnánk végig, furcsának tartanánk, hogy egy gyári csoportvezető így kezdi szavait: — Nyugágyat szeretnék venni a nyárra. A kertbe, a barackfa alá tenném. Ez lenne csak az igazi nyaralás — s szemében nyári melegek emléke parázslik, látja kis családját a lombos, zöldbe borult fa alatt üldögélni, és szinte már a madarak vidám esi-vállalat (Százhalombatta) FELVÉTELRE KERES: nagy gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírókat, felsőfokú végzettségű szerkesztőket, építészmérnököket és építészteenhnikusokat, ipar- és pénzügyszakos közgazdákat, orosz nyelvű tolmácsot, angol-német-francia nyelvű tolmácsot, valamint 3 műszakos termelőüzemi munkára, lehetőleg középiskolai végzettséggel rendelkező fiatal férfi munkavállalókat. Budapestről, Százhalombatta és környékéről — a műszakoknak megfelelő — saját autóbuszjárat, munkásszállás van. Bejáró géplakatosipari tanulók előjelentkezését elfogadjuk. JELENTKEZNI ES ÉRDEKLŐDNI lehet a vállalat Személyzeti osztályán. IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a következő szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, víz- és gázvezeték-szerelő építőipari gépszerelő, villanyszerelő, szobafestő és tapétázó, szobafestő és mázoló, épületburkoló (hideg), műkőkészitő, vasbetonszerelő (2 éves) vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. csergését és lányai kacagását is hallja. De messze még a nyár! — mondja végül, és megigazítja barna sapkáját. — A kert, az az igazi! Azt hiszem, nem cserélnék egy pestivel sem. — Nem is tudja, hogy én milyen híres ember vagyok! — mondja váratlanul. — Húsz évig fociztam Űri csapatában, és még most is gondolkodom, hogy visszamenjek-e. Amikor megszületett Olga, az első kislányom, azt mondtam magamban, no, majd a másik fiú lesz. De hát Piroska lett és én már teljesen lemondtam arról, hogy valaki folytatja a focit a családban. Néha sikerül rábeszélnem a lányaimat, hogy focizzunk otthon, de hát nem nagyon érdekli őket. Ha fiam lenne —.elmereng egy pillanatra —, már az ifjúsági csapatban játszhatna. — Én kelek a legkorábban a családban. Három órakor, mert ha az autóbuszt nem érem el, várhatok. A MÁVA- UT bevisz egészen Sülysápra az állomásig, onnan vonaton megyek Pestig. Nem mondom, elég hosszú az utazás, különösen télen kellemetlen. A kocsik sokszor fűtetienek, még a jégvirágok is látszanak az ablakon. Meg aztán a zsúfoltság — mélyet sóhajt — különösen a hét első és utolsó napján. Ilyenkor jönnek fel a fővárosba a piacosok, nagy kosarakkal. csomagokkal. Mindig attól félek, hogy valamelyikbe belelépek. Már ilyen is előfordult! — teszi hozzá nevetve. — Ha helyhez jutok, rögtön elalszom. Otthon is így vagyok vele. Sára Imre, az Országos Gumiipari Vállalat Cordatic gyárában a fonalosztályon a latex-keverő csoport vezetője. — Otthon tv-t szoktunk nézni,.meg néha, -vasárnaponként, elmegyünk aí lányaimmal a cukrászdába. Színházba nagyon ritkán jutunk el. hiszen Űri több mint negyven kilométerre van Pesttől. Sok. — A telet nem szeretem. Mikor beköszönt az ősz, már előre félek. Különösen a hideg ... — kinéz az ablakon. Kint csepeg az olvadó hó, az egyik épület tetején még tartja magát egy karcsú jégcsap. Akárhogy is van, ha a gyárba indulok, mindig eszembe jut, hogy majd a vonat haza is visz, mert ez az én vonatom. — Nemsokára itt a tavasz, pár hónap az egész. Beültettem a kertet, s mire meglesz a nyugágy, tele lesz minden virággal. Aztán kiülünk a barackfa alá. Elnézem majd a lányaimat, hogy futkároznak, játszanak és ilyenkor nyugalom árad szét bennem. Mikor esteledik, látom, ahogy a virágok összeborítják szirmukat, aludni mennek. Félhomályba borulnak a fák, a virágok, a mi egész kis kertünk. Ez mindennél többet ér nekem! Ottó Judit Veteránok visszaemlékezései - lemezen A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat emléklemezekkel lép a közönség elé a felszabadulás 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. A „Szabadság” című lemezdokumentumolcat, visz- szaemlékezéseket tartalmaz és ízelítőt ad a mozgalmi dalkincsből. Az „így láttam Lenint" című lemezek azok visz- szaemlékezéseit őrzik, akik személyesen találkoztak a nemzetközi proletáriátus tanítójával. A vállalat I970-es tervei szerint egyébként „az idén befejeződik -a Bariék összkiadás felvétele. Három új darabbal folytatódik a Kodály-művelc, nyolc lemezzel a Liszt-válogatott művek felvétele. A Mu- sica Rinata sorozat is négy új darabbal gazdagodik; érdekesség, hogy hét mai magyar szerző szerepel majd új lemezen. A Beethoven évfordulóra készülő három lemez felvételéi is ebben az esztendőben fejezik be. A hanglemezgyártó tervbe vette a legtehetségesebb fiatal magyar előadóművészek megszólaltatását, hogy előmozdítsa a nemzetközi érvényesülésüket.' Hat ilyen lemez felvételeit készítik el az idén. A katonaélet egész embert kíván, különösen vonatkozik ez a határőrökre, hiszen az ő éber vigyázásuk a mi nyugalmunkat is óvja. A kemény tél különösen próbára teszi és sok feladat elé állítja a határszéleken szolgálatot teljesítőket. Igen sokoldalúnak kell lennie a határőrnek, nem elég jól kezelni a fegyvert, de lovagolni is tudnia kell, a sítalpon is biztosan kell hogy megálljának. Sok gyakorlás, komoly felkészülés előzi meg azt az időt. amikor először járőrszolgálatba mehetnek. KILENCVENHÁROM esztendős korában Párizsban elhunyt Jane Báthory operaénekesnő, aki a század elején Toscanini által vezényelt operákban lépett fel: 2,'MEli3Möi Sca- lában. ‘ • * ■ ■ ■ ■*. BUBA Ha a régi jó polgári bulvársajtó korában éltünk volna, a rikkancs így kínálta volna a helyi lapot: „Órrijási sszenzáncijó! Bubának gyerreke született!” Ám ma, a helyi lap az ügyről egy sort sem írt. Ettől függetlenül az egész város Bubáról suttogott. No, de kérem — mondja most ön, ön kedves szemüveges bácsika — mi szenzáció van abban, ha valakinek gyereke születik ? Igaz, igaz, bármily megritkult esemény is ez manapság, szenzációnak mégsem nevezhető. Ám Itt Bubáról van szó! Ugyanis — jaj, szinte - le se merem írni — Buba még lány volt, s úgy babázott le, itt volt a bibi. Azaz hogy nem volt férje nekije, na! No, de kérem — mondja most ön, ön kedves szemüveges bácsika —, mi szenzáció van abban, ha egy leányanyának gyereke születik? Igaz, igaz, bármennyire nem ritka esemény is ez manapság, szenzációnak mégsem nevezhető. Ám itt Bubáról van szó! Ugyanis Buba tüneményesen szép lány volt, fiatal és ami ezekből következni szokott: büszke, beképzelt. Alaposan kihúzta magát, ha végigment a Nagy utcán. Márpedig, ha egy ilyen Buba kihúzza magát, már az nem mindennapi érdekesség. Tarka szoknyája könnyedén lebegett a térde körül, és kihívóan. Mintha azt mondaná: ide nézzetek férfiak, és fityisz csak az orrotokra. Nyáron, a strandon, ha kifeküdt piciny fürdőruhájában a medence szélére, elektromossággal telítődött a levegő. A férfiaknak hirtelen dolguk akadt arra, ahol Buba feküdt, deltás izompacsirták homorítottak a trambu- linról, fejen álltak a gyepen. Irigyelték a Buba testét simogató napot. Nem hogy megszólítani, még ránézni is csak titokban mertek. A nők lebiggyesztették az ajkukat. Ez volt hát Buba. Mindebből azt hiszem, logikusan következik, hogy Buba híre, hogy is mondjam csak, hát Buba híre nem volt éppen a legjobb. Ez így igaz. Mindenki biztosan tudta róla a rosszat, nevezetesen azt hogy férfiakkal adja össze magát, unikum-férfiakkal, csillagászati összegekért. A pletykát a nők terjesztették, de a férfiak találták ki. Sejtelmesen mosolygó kajakozok mondogatták, miszerint ők, de közismert diszkréciójuk satöbbi, satöbbi. Buba tehát — mint látható — nem tartozott az úgynevezett hétköznapi nők közé. Nő? Csodát! Nem volt az olyan régen, amikor még úttörőnyaik- kendőt hordott. Utána csettintetílek már akkor is a férfiak. Ha anya és lánya néhanapján megjelentek a város egyetlen presszójában, hirtelen elnémult a nyüzsgés. Felnézett málnaszörpös poharából a táskás szemű agg tornatanár, izgatottan cigarettára gyújtott a nemrég idekerült, de már hírhedt ügyvédbojtár, megsí- mogatta kevés hajaszálát a fodrász kátéesz kiélt arcú elnöke. Az aranyfiúk, ezek a buta gyerekek egy pillantást vetettek a lányra, úgy tettek, mintha nem érdekelné őket egy cseppet sem. S ha ráütött a billentyűkre a zongorista (aki a rossznyelvek szerint iszik, s nem is vizet), és megpendítette a dobos a cintányért, Bubát nem kérte fel táncra senki. Soha senki nem kockáztatta meg a biztosra vett visz- szautasítást. Ez volt hát Buba. Hát ez a Buba egy napon, egy fényes napon botrányt csinált a városban. No, nem azzal, hogy gyereket szült, nem. Egy másik botrányt, még az előtt. Végigment az utcán egy férfivel!! Ráadásul karonfogva! Hogy kivel? Feketével. De itt nem is ez volt elsősorban az érdekes, hanem az, hogy végigment egy férfivel. S ezzel ő maga bizonyította be, amit a város már hosszú hónapok óta tudott. Lám, lám, mondták az emberek, azután pedig egy közmondással példálóztak: „Kibújik a szög a zsákból.” Persze, aztán Feketére is sor került, leszedték róla a keresztvizet. Hogy egy ilyen rendes, becsületes, jó munkásgyerek összeadja magát egy ilyen nővel! Fekete — valóban — visszahúzódó volt és szolid. S végigment Bubával a Nagy utcán, karonfogva! Végigmentek bizony, ahányszor csak végig kellett menni ezután is a Nagy utcán, meg a többi utcán is! Érthetően bizonyos körökben Fekete híres és irigyelt ember lett. S kapcsolata Bubával ügy vonult be a kultúrtörténetbe, mint ami meglevő, s megváltoztathatatlan valami. S a város megnyugodott. Már ami Bubáékat illeti. Mert mással, másokkal azért foglalkoztak. Terítékre került például presszóbeli ismerősünk, a jogászbojtár, Demeter. Magánéletéért mindenki megszólta, sőt, szidták a — háta mögött! A lányos mamák a piacon pfujjozták, titokban azonban arról ábrándoztak, hogy feleségül veszi lányukat. A lányok is, mind azt hitték, hogy, na most itt a nagy alkalom, a nagy parti, eljött értük a mesebeli herceg. S a szent cél érdekében pem volt nagy, semmi áldozat. És Demeter könyörtelen volt Ám egy napon ismét Buba lett a sláger! Igen, ez már a gyerekszülés. Azzal kezdődött, hogy fölreppent a városban a hír: Bubának gyereke lesz. Fölreppent s mint a futótűz, elterjedt. Buba könnyűszerrel meg tudta volna cáfolni mindezt, igen ám, de Buba eltűnt a város utcáiról. Ez olaj volt a tűzne. A beavatottak tudni vélték, hogy Buba Pesten szül, a klinikán, mások szerint már megszületett a kis Fekete. Buba anyja barátnőjével járt feketézni a presszóba, de rizsporos arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Buba apja — mérnök volt a tervezőben — remegő léptekkel ment útján, a házfalak tövében. Fekete is fieltűnt itt-ott és hallgatott, mint a hal. Egyik hétfőn, délelőtt fél 9-kor megjelent Buba a Nagy utcán. Karcsú volt, de az arca feltűnően fehérnek tűnt. Az illatszerboltban babahintőport vásárolt. Másnap egy műanyagkocsit tolt ki a kapu alól, benne egy cseppet sem műanyag gyerekkel. No, ez volt az az időpont, amikor tetőzött a krízis. A város minden lakója hozzászólt a dologhoz. Felháborodtak és kárörömmel tudomásul vettek, gúnyolódtak és nevettek, sajnálkoztak és elrettentek az emberek. Férfiak, nők vegyesen, s teljesen egyenjogúan. F,z volt az az időpont, amelyet a régi jó polgári bulvársajtó kitűnő érzékkel kiaknázott volna, s a lapból az egykori rikkancs háromszor annyit eladott volna. Szerda, csütörtök, péntek, szombat... Szombaton Buba és Fekete megtartotta a tanácsházán az esküvőt. A mindenre emlékező öregek sem emlékeztek arra, hogy annyi ember lett volna valaha is esküvőn. Már persze a tanácsháza környékén, az utcán, mert ugye az esketési terembe hívatlanul csak nem mehettek be. Az esemény, a szenzáció elég sokáig izgalomban tartotta a várost. Jó három hétig. Talán tovább is csemegéztek volna rajta, tie az egyhangúságot úiabb botrány keverte m»«. A gimnáziumi gondnok tízezer forintot sikkasztott ... Deregán Gábor
