Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

1970. JANUAR 39., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI 'kMítMp Kállai Gyula _áp 1 jpesten Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munikáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke szerdán egé&anapos látogatást tett Újpesten. A vendégeket a IV. kerületi Pártbizottság szakházában a helyi vezetők tájékoztatták Újpest fejlő­déséről, gondjairól, a kerü­let jövőjéről, egyben ismer- teitték a párt, a társadalmi és tömegszervezetek tevé­kenységét. Ezután az országgyűlés el­nöke a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékeket Gyár­tó Vállalatot kereste fel. A vállalat vezetői beszámoltak a gyár termelési eredményei­ről, ismertették a dolgozók élet- és munkakörülményeit, maid baráti eszmecserére ke­rült sor, amelyen az üzem aktivistái is részt vetitek. Dr. Soós Gábor Délegyházán Tegnap délután dr. Soós Gá­bor mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes Dél­egyházára látogatott, hogy ele­get tegyen az Agrárszakembe­rek Járási Klubja meghívásá­nak. A községi tanács kultúrter­mében gyűltek össze a járás termelőszövetkezeteinek veze­tői, valamint a mezőgazdasági szakemberek, hogy meghall­gassák a mmisziterhelj’'ettes Agrárszakemberek helye és szerepe az újért való küzde­lemben című előadását EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG* Lakásépítés mini házgyárakkal EGYMILLIÁRD, EGÉSZSÉGÜGYRE Mint keddi lapunkban je­lentettük, a Hazafias Népfront megyei elnökségi ülésén dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnöke adott tájékoztatást a harmadik ötéves tervidőszak eredményeiről és az 1971-ben kezdődő negyedik ötéves terv célkitűzéseiről. Bevezetőjében dr. Mondok Pál a megye sajátos helyzetét hangsúlyozta. A főváros vonzásának ha­tására a lakosság évente mintegy tízezerrel gyara­podik. Ezek számára egyre fokozódó ütemben lakásról, szolgálta­tásról és élelemről kell gon­doskodni, s ez tovább nehezíti az ország legnépesebb megyé­jének lakáshelyzetét, kommu­nális-kulturális és egészség- ségügyi ellátását. A jelenlegi 870 ezres lélekszám a számítá­sok szerint 2000-re elérheti az egymillió-kétszázezret. A rohamos növekedés szab­ta meg a harmadik ötéves terv és a soron következő tervidő­szak tennivalóit. Éppen ennek a gyarapodásnak és a felemelt igényeknek a következménye, hogy az eredetileg tervezett be­ruházási összeg majdnem a kétszeresére, 3,1 mil- liárdra nőtt. Már ebben az évben megkez­A KÍVÜLÁLLÓK SZEMÉVEL Az ötletektől a közösségig A KISZ-munka néhány tapasztalata Dunakeszin Több, mint négyszáz tagja tarn a Dunakeszi Járműja­vító Vállalat KlSZ-szerveze- tének. 1957-ben alakult, 17 fiatallal. EREDMÉNYEK Tavaly tizienlhétezer óra társadalmi munkát végeztek. Fejenként négyszáz órát! Kor­szerűsítették az óvodát, a böl­csődék Több, mint egymillió forintot takarítottak meg hul- ladékanyag-gyűjtésisiel. A fia­tal mérnökök—közgaúászok tanácsa jelentős részt vállalt a 69-re kidolgozott újítási programból: 194 ezier forin­tot takarítottak meg javasla­taik segítségével. NEM KISZ-TAGOK Bállá István, a gépműhely­tói, nyílt arcú, 23 éves fia­talember. — Hat éve dolgozom itt. KISZ-tag voltam, de két éve kiléptem. — Miért? — Sok társadalmi munkát kértek tólünk, s el is men­tem mindig. Mit szépítsem, nem szívrepasve, de azért ott voltam. Egyszer közbe­jött valami. Másnap oda­jött a KlSZ-bizalmi hoz­zám és azt mondta: neked talán nem tetszik a munka?! Bezzeg, ha táncolni kell! Mondtam, mit magyarázol, most az egyszer hagytam ki. Hazudsz, te ilyen, meg olyan... Jó, hát akkor legyen igazad. Nem mentem többet és a tagdíjat sem fizettem. Nem vesztettem semmit. Kurucz György, 22 éves la­katos: — Szobról járok be. Ott van mozi is, tánc is, műszak után lelépek. így nem kell taggyűlésre járni és nekem amúgy is megvan a hobbym, rámegy minden szabad időm. A szobi természetjáró klub tagja vagyok, velük megyek mindenhová. Még bulikra, színházba is. Lehet, hogy ha itt csinálnának hasonlót, ab­ban benne lennék. Még a KISZ-tagdíjat is megérné. (Hogy javasolja, kezdemé­nyezze, fel sem vetődik ben­ne.) „Nem érdekei, és ha mon­danám is, kinek, ki kíváncsi a véleményemre?” Nincs semmi vonzó a KISZ- ben? AMI VAN Helyben művelődési ház — változatos, jó programmal Hetente négyszer mozi, min­den szombaton beatzene, tánc, KISZ-klub, tv, magnó, asz­tali foci és elektromos tivoii van. Újjáalakított helyiség műanyagpadlóval és kényel­mes berendezéssel tizenöt­ezerért, amit az üzem adott. 1969. november 7-én 36 la­kás kulcsát vehették át a tu­lajdonosok. 1970-ben újabb 36 lakásba költözhetnek be. Mellesleg szólván, keményen megdolgoznak érte. Ezer óm társadalmi munka — ez tíz­ezer forintnak felel meg — 27 ezer forint „beugró”, azaz kezdőpénz, s azután: 20—25 évig — fizetésülttől függően — havi 500—600 forint tör­lesztés. A szakmunkások, mert ők (80 százalék) kapták és kapják a lakásokat, átlag- keresete az üzemben 1700 forint. Belföldi és külföldi utazások, Express-csoporiok. most is Lengyelországban van egy. MÉGIS Likmus József 23 éves gép­lakatos, az ország másik vé­géből jött, az itteni munkás- szálláson lakik, öt hónapja dolgozik a gyárban. Mozgalmi múltja van, most mégsem KISZ-tag. — Elegem volt. Először egy állami gazdaság­ban dolgoztam, az ottani KISZ-vezetőség tagja voltam. Vadászni kellett az emberek­re, könyörögni, hogy jöjjenek el a taggyűlésre, fizessék be a bélyeget. Mindig a tánc! Az jó lett volna, de tájékozódás, politikai előadások, azt már nem! Hiába írtam ki, hogy kö­telező! — A katonaságnál ugyan­ez volt (nemrég szerelt le). Ide éppen az összeíráskor ér­keztem: „Akar-e tovább KISZ-tag lenni?” Beírtam: nem. Most már ne legyek én az, akire vadászni kell. — Ki­csit hallgat, aztán: — Persze, ha lenne olyan, hogy meghív­nának sportolókat, Papp La­cit, a Benét, vagy színészeket, íróikat, hogy beszélgessünk velük, vagy más ilyesmi, ar­ra én is elmennék. MUNKA Nyolcvanöt szocialista bri­gádja van az üzemnek, ebből harmincöt ifjúsági! 1266 szo­cialista brigádtagból 428 fia­tal, tehát több mint a KISZ- taglétszám! Oktatás: marxista vitakör. Hatvan állandó hallgatóval És: felszabadulási kör, 160 taggal. Antal János KISZ-titkár: — Az újra induló ifjúsági klubtól (most tatarozza az üzem 95 ezer forintért) so­kat várunk. Éppen most fu­tottak be a kitöltött kérdő­ívek, mit és hogyan akarnak, miiyen programokat rendezné­nek. Megpróbáljuk teljesí­teni a kéréseket. Ügy, hogy a KISZ vonzó legyen azok szá­mára is, akik most csak kí­vülről nézik. S úgy, hogy el­tűntessük az előítéletet. Mi hiányzik? A kérdésre mind a három fiatalember azt felelte: közösség. Olyan közösség, amelyben érvény­re jut a spontaneitás is, ma­gyarán, ami nincs agyonszer­vezve. Ahol nem azért jön­nek össze fiatalok, mert kö­telező vagy illik, hanem azért, mert jól érzik magukat a többiek között, mert azt tehe­tik, amit szeretnek, ami ter­mészetes. Varga Vera Egészséges ivóvizet a tervidő­szak végére is csak a lakosság 60 százaléka iszik. A 10 ezer, villanyt igénylő család közül a harmadik ötéves tervben háromezren jutottak a fény­hez. A negyedik ötéves tervben további 200 kilométer ve­zetéket építenek. Az egészségügy fejlesztésére jelentős összeget, körülbelül egymilliárd forintot szeretné­nek fordítani. A két,' nemso­kára megnyíló — váci és ceg­lédi — kórházhoz két, 300— 300 ágyas elmeosztály csatla­kozna. A negyedik ötéves tervben ezerágyas megyei központi kórház is szerepel. Szeretnék tovább bővíteni a rendelóhálózatot, hogy a fővá­ros környéki dolgozók ne ter­heljék a budapesti rendelőin­tézeteket és kórházakat, s mindenekelőtt önmagukat az utazgatással. Kevés a bölcsőde és az óvo­da, ezek számát is a lehető­séghez mérten, növelni kíván­ják. Tervbe vették továbbá 300 iskolai tanterem, szakkö­zépiskola és kollégiuhi építé­sét. Jelentős összeget, majd másfél milliárdot szánnak a KPM-mel együtt, a megye közlekedésének megjavítására. Ebből tekintélyes összeg jutna a MÁV vonalainak dlesclc- sítésére, a HÉV és a KPM-utak korszerűsítésé­re. Legnehezebb a kellő számú MÁVAUT-autóbusz beszerzé­se, miután a harmadik ötéves tervre járó mennyiséget sem kaptáit még meg. Legalább 100—150 újabb kocsi beállítá­sára lenne szükség. Befejezésül a megyei ta­nácselnök a lakossági szolgai- tatásokról, az ipartelepítések­ről beszélt. Megállapította, hogy körülbelül 200 millió fo­rintot kívánnak fordítani er­re a célra. A kenyérellátás megjavítására több sütőüze­met kell építeni. Részletesen szólt a tanácsi vállalatok léte­sítéséről, a szolgáltató kombi­nátok kiépítéséről. Hangsú­lyozta, hogy a tervjavaslat egészének kidolgozására figye­lembe vették a járási és vá­rosi tanácsok indítványait, ja­vaslatait és ésszerű elgondo­lásait. k. m. Szigetvári uborka - irány Ausztrália Dél-Dunántúlon, a MÁV pécsi igazgatóságának terüle­tén elsőként a Szigetvári Kon­zervgyár rakott transcontai- nerbe árut. A hatalmas fém­tartályokban üvegekbe helye­zett csemegeuborkát exportál­nak Ausztráliába, a gyár leg­újabb külföldi piacaira. Köhög a gyerek... Akiről ez a tör­ténet szól, nagyon rendes ember. Szellemileg, testi­leg ép, de a pech... az mindig utoléri. Amit elmesélt, azt úgy adom vissza az olvasónak, ahogy az autó­buszban elkese- regte nekem. Tömzsi alakja szinte beleveszett a szürkére mázolt kocsifalba. Maga elé meredve ült szótlanul. Kezét összekulcsolva melléhez szorítot­ta. Megböktem: — Mi van már megint, Laci? Mi­ért vagy ilyen dü­hös? — A rossebb! — Nem fogod elhin­ni. Üldöz a pech. — Na, mondd csak — bíztattam. — Tegnap este 10 óra felé értem haza. A feleségem éppen a kislá­nyom lázát mérte. 38 fok volt. Kal- mopyrint adtunk be neki. A láz nem szűnt. Elro­hantam orvosért. Felírt a gyereknek valami folyadékot, hogy reggel vegye be a gyerek, de az asszony ragaszko­dott hozzá, hogy még este menjek el az ügyeletes patikába. Beültem a Trabantba, uccu az éjszakai patika. Es öregem, innen a sorstragédia. Homlokráncai még mélyebbek lettek: — Szóval be­csöngettem a pa­tikushoz. öreg ember volt, meg­nézi a receptet: „Na, ezzel ráért volna reggel is jönni, éjszaka kár ezért felzavarni az embert” — dör- mögte, s még azt is, hogy fél óra múlva kész lesz, jöhetek érte. Be­ültem a Trabcsiba, no, az a fél óra nem olyan sok, s addig számoltam a perceket, míg álomba nem zu­hantam. Nagy zaj­ra ébredtem. Vilá­gos van. A tejes- kocsi rakodott a közért előtt. A mindenségit! Reg­gel 5 óra volt. Ki­ugróm a kocsiból, rohanok a patiká­ba. Nyomom a csengőt. Nyílik a kis ablak. Kezem­ben a barna fo­lyadék. Még hal­lom a patikus hangját: „Szép kis apa maga”. Gázt a Trabantnak, száguldók haza. Kislányom mélyen aludt, feleségem csak a kulcsnyi­korgásra ébredt fel — hisztériás tekintettel ripako- dik rám: — Hol voltál, te szerencsétlen, nem szégyelled magad? Kimaradsz akkor, mikor a gyerek beteg...? — De édes szí­vem, a patikában voltam, és ... — Ne folytasd, ne folytasd, most már világos min­den előttem... — Eddig a tör­ténet, barátom, s ebben az átkozott szekérben is csak arra gondolok, hogy mit gondol most rólam a fe­leségem, a gyógy­szerész, s az egész világ... Halmos György MUSÁBAN tést sem tetteik, a legutóbbi három esztendőben öt ilyenre került sor! Hegyi Gyula és Lyublyánovics Antal gyűrűs kitámasztású membrán szeJe- lepe, vagy Csizmadia Lajos gáznyomáscsökkentő szelepe — mint példa az ötből — látvá­nyos igazolása volt annak, hogy a gyárban jó néhány olyan műszaki akad, akit — mint a vezetők egyike megfo­galmazta — érdemes piszkálni, mert sokra futja tehetségéből, tudásából, fantáziájából. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez azért sok más is kellett, az például, hogy új műszaki igazgatóhelyettes kerüljön a gyárba, hogy sok kérdésben megváltozzék a légkör, a gon­dolkodásmód stb.) A gyár gya­korlata tehát rácáfol arra, amit mondtak a műszakiak, a föltalálók. hiszen fejlesztenek, új termékek sorát kínálják a piacon. Rácáfol valóban? A beszélgetés éppen azért lényeges, mert döntő változá­sok tanúsitója. Azt mutatja, hogy az említett műszakiak ma már másként gondol­koznak, mint néhány eszten­deje. Képesek túllátni a gyár kapuján, fölismerni az össze­függéseket a maguk gyárának, s az ipar egészének munkája között, azt a nagyon egyszerű tényt állapítva meg, hogy a műszaki fejlesztés nem sza­kítható ki a fejlesztés egészé­ből. I 'gv Is megfogalmazhatjuk: ' az említettek eljutottak addig, hogy azt tartsák a leg­fontosabbnak, ami valóban a legfontosabb. Mert napjaink­ban kétségtelenül ez a döntő láncszeme az iparfejlesztés­nek: a szerkezet átrendeződé­se, az ágazatok, gyárak közötti új kapcsolatok, a termékfej­lesztés összhangja a piaci igé­nyekkel. A kor ritmusa — s ez nem szándékok, hanem adottságok függvénye — tehát mindenütt más; cselekedetekben is mást kíván. Egyszerűnek tűnik ez — az is —, de a tapasztalatok arra intenek, hogy legtöbb­ször az egyszerű dolgok fölis­merése a legnehezebb. Mert a gyárak nem elhanyagolható részében irreális terveket dé­delgetnek, „nemzetközi színvo­nalról” meg „piacmeghódítás- ról” fecsegnek, de közben az állami dotáció — a jó vállala­toktól elvont, s nekik adott tá­mogatás — tartja bennük a lelket, az teszi lehetővé, hogy egyáltalán létezhetnek. A beszélgetés ezért kíván­kozik a nyilvánosság elé. Mert reálisan mérlegelő, a helyzetet hűen fölmérő volt, mert egy megkezdődött, de még nem mindenütt föllelhető folyamat­ról tanúskodik, olyan folya­matról, melyet a gazdasági mechanizmus reformja indított el. Ahol világosan kezdenek látni — eredményeket, nehéz­ségeket egyaránt — ott a cse­lekvés iránya, célja is világos lesz. S minél több lesz az ilyen cselekedet, annál inkább igaz lesz az, hogy az ipar megleli a gyorsabb haladás útját, s járni is fogja, még­pedig a kor ritmusában. M. O. Körösi alma Kanadába — bádoghordókban A Nagykőrösi Konzervgyár- .ban ezekben a napokban főleg befőtteket, jamokat, sűrített almaiét és ételkonzerveket ké­szítenek — hazai megrende­lésre és exportra egyaránt. Céklasalátából 60 tonna, ve­gyes savanyúból 104 tonna konzerv kerül az üzletekbe. Továbbra is gyártják a jól be­vált ételkonzerveket: 108 ton­na sóletbabot füstölt hússal, és 45 tonna burgonyafőzeléket sertéshússal. A külföldi megrendelőknek főleg befőtteket, jamokat és különleges almasűrítményt tartósítanak. Az NDK-ba 5 va­gon sárgabarackbefőttet, a Szovjetunióba őszibarackja- mot és -befőttet szállítanak. Kanada almasűrítményt ren­delt: 37 tonnát bádoghordó­ban, míg 10 vagonnyi tankva­gonban indul útnak. Emellett még 200 tonna paradicsom- konzervet iraki partnereiknek készítenek. dődött a nagyközségek kiala­kulása és az elkövetkező idő­ben körülbelül 50 községet emelnek erre a rangra. Ez nemcsak megnövekedett ap­parátussal, hanem a hatáskö­rök nagymérvű kibővülésével és sokkal nagyobb felelősség­gel is jár. Az eddig elért eredmények közül kiemelte: a harmadik ötéves tervben jelentősen nőtt a lakásállomány, körülbelül 24 ezerrel. Ennyi állami, bér-, szövetkezeti, OTP- és magán­erőből épült lakással gyara­podtak. Így lesz ez a jövő években is. 13 településen, 36 ezer la­kás építését tűzték ki cé­lul. Az elképzelések szerint az új házak több emeletesek lesz­nek. A terveket a francia gyártmányú „mini” házgyárak vásárlása révén kívánják megvalósítani. A lakások, csa­ládi házak építéséhez sajnos, silány választékú tervek áll­nak rendelkezésre. A gyorsütemű lakásépítés egyik követelménye, hogy elő­zőleg a területet közművesít- sék, amely eddig 23 települé­séh már megkezdődött. Meg­gyorsul az ivóvízellátás, az eredetileg tervezett három társulás helyett eddig már 40 jött létre. A helyzet ennek el­lenére sem megnyugtató. I A KOR Rl'l II inden nemzedék jelzőket '"aggat a maga korára, s csak az utódok képesek eldön­teni, jogosak, mert igazak vol­tak-e a jelzők. Napjainkat — mármint nemzedéki méretű napjainkat — a tudományos­technikai forradalom korának nevezik, s talán ez az első eset, amikor nem kell megvárni a jövendő ítéletét, a jelző már ma igaznak, jogosnak bizo­nyul, a tények alapján. A kort illető jelzőknek azonban van egy nagy hibájuk: általánosak. A tudományos-technikai forra­dalom is ilyen. A rakétatech­nika, a számítógépek gyors el­terjedése az élet minden terü­letén. a kémia vívmányai — a jelző jogossága mellett szól­nak. És ellene? Elég egyetlen példa: a világ egyharmada éhezik... Szándékosan fogtunk át túl tág horizontot föntebb, mert lényegében erről, a jelzők óva­tos használatáról beszélgettünk az Ipari Szerelvény és Gép­gyárban Budaörsön, csak más síkon: gyári értelemben. Be­szélgető partnereim, műszaki emberek, föltalálók, azt han­goztatták, hogy túl könnyedén születnek meg olyan kifejezé­sek, amelyek mögött kétséges a tartalom. Minden erőt a mű­szaki fejlesztésre — cél a nem­zetközi színvonal elérése: ez a példák egyike. Ám érdemes boncolgani a szavakat — mondták —, mert mit is jelen­tenek? Azt, hogy „minden erőt” a műszaki fejlesztésre kell koncentrálni. Tehát: az anyagi és szellemi erőket egy­aránt. Tegyük fel — folytatták —, hogy gyáron belül létezik a szükséges szellemi erő. Az anyagiak azonban szűkösek: fejlesztési alapjuk — mint ál­talában az iparban — nem te­szi lehetővé a gyors lépésvál­tást, elsősorban a szinttartásra futja, s 1969-ben is jó néhány korszerűsítési tervet félre kel­lett tenniük, anyagi fedezet híján. Tételezzük fel azonban — gondolkoztak hangosan to­vább —, hogy mindkettő, a szellemi és anyagi alap együtt van. A gyár kirukkol valami­vel, ami új, ami nagyszerű, ami „nemzetközi színvonal”. S ekkor kiderül, hogy: nincs rá rendelés. Nincs, mert másutt a pénzhiány fogja vissza a len­dületet, mert olyan — elavult — berendezésekkel dolgoznak, amelyekbe az új terméket nem lehet beépíteni s így tovább. A zért volt érdemes ho&szab- ban idézni a beszélgetés­nek ezit a részét, mert a gyár gyakorlata — a maga körén belül — rácáfol az elmondot­takra. Az Ipari Szerelvény és Gépgyárban az elmúlt három esztendőben alaposan megvál­tozott a termékszerkezet, új termékek sorával léptek piac­ra, s míg a gyár létezése óta egyetlen szabadalmi bejelen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents