Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
1970. JANUÁR 25., VASÁRNAP Kiyörtop 7 „Páncélozott” bútorok Fénylik a cigaretta parazsa. A kéz megremeg és a parázs az asztal lapjára hull. Az ember akaratlanul is sajnálja a tükörsimára politúrozott fafelületet, amelyen minden bizonnyal ott marad az égés nyoma. Szükségtelen az aggodalom, a parázs nem hagy nyomot. A 7. számú moszkvai bútorgyár igazgatója, B. I. Krupnov most újra rágyújt, és az égő gyufát az asztalra dobja. Harminc másodpercen át pislog a narancsszínű lángocska az asztal lapján, s amikor kialszik, a tükörfelület érintetlen. Így ismerkedtünk meg azokkal a „páncélozott” bútorokkal, amelyeket az említett gyár készít. — Elsők között kezdtük meg az úgynevezett polie- fir lakkal kezelt bútorok gyártását — mondja az igazgató. — öt éve még csak minden ötödik asztalt borított ilyen kéreg, az év elejétől pedig már minden gyártmányunkat műanyagpáncél borítja. Körülbelül százezer különböző asztal kerül innen évente az üzletekbe. S valamennyi tükörfénycs. A kézi lakkozás persze már régesrégen kiment a divatból, s az egy-két évvel ezelőttig honos gépek is sok kívánnivalót hagytak maguk után mind minőségileg, mind termelékenységüket tekintve. Azóta új csarnok épült a gyárban, az új gépek számára. — A régi berendezéssel — mondja a poliefirmű- hely vezetője, Anatolij Rogyionov —, hetven asztal készül el naponta. Ma már a kétszáz sem jelent felső.-határt. Az új gépeik és gyártási eljárásúk segítségével kétszeresére emelhettük a nagy keresletnek örvendő asztalok gyártását. N.T. Ipari tanulókat felveszünk az alábbi szakmákba otthonelhelyezéssel: ^ kőműves, ács, $ vasbetonszerelő, | műköves, | műanyagburkoló- § parkettázó, | hidegburkoló; § bejárással: | festő-mázoló- $ tapétázó, ^ fűtés-víz-gáz- | villanyszerelő, ^ üveges, § épületlakatos, | épületasztalos * és épületbádogozó. Várjuk az általános iskola 8. osztályát végző tanulók jelentkezését. Teljes ellátás, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát, bakancsot adunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban: 43. se. ÁÉV Budapest XI., Dombóvári út 19. Szakoktatási csoport. Törpe jármű Küzdelem a hóval és a jéggel A képen látható háromkerekű angol bevásárlókocsi a parkolási gondokkal küzdő nagyvárosi forgalom számára készült. A villanymotort két ólomakkumulátor látja el energiával, melyek éjszaka vagy a várakozási idő alatt a fali konnektorhoz való csatlakoztatással váltakozó áramú hálózatból tölthetők. A törpe jármű 20—30 km utat tud megtenni egy feltöltéssel, 10— 15 km-es óránkénti sebességgel. A téli fagy és a hó elleni küzdelem nemcsak hazánkban nagy probléma, hanem a világon mindenütt. A hirtelen leeső nagy hőmennyiség, az intenzív ólmos eső — különösen, ha tartós fagy követi —, a je- gesedés szinte megoldhatatlan feladatot ró az eltakarítást végző szervekre. A fel-feltá- madó szél még tovább nehezíti az utak járhatóvá tételén fáradozók munkáját. Belátható, hogy a hóeltakarító eszközök korszerűsítése és számuk szaporítása legfeljebb a főútvonalak gondjait oldhatja meg, azt sem teljes mértékben. A mechanikai eljárások mellett egyre inkább rátérnek ezért a vegyi hatáson alapuló módszerek alkalmazására, ezek ugyanis gyorsabb, jobb és főként tartósabb védelmet ígérnek (igaz ugyan, hogy csak szilárd burkolatú utakon használhatók). Korábban a síkosság megszüntetését lényegében a már jeges úttesten kezdték meg, ami csak fél megoldást eredményezett, mivel nem küszöbölte ki az autóvezetők által jól ismert ún. bordásodást. A Szovjetunióban működő szórógépek már a hóesés, vagy az ólmos eső kezdetén útnak indulnak és hintik az apró szemcséjű bányahomokból és ipari sóból álló keveréket. Ha ezt a műveletet többször meg tudják ismételni egy-egy útvonalon, bármilyen vastag réteg esetén is kásássá, kocsonyássá válik a hó és nem keletkeznek hóbordák. Nyolc kilós amurok Jég — veremben Szabalcs-Szatmár megye 82 községében, különösen a beregi és az erdöháti tájon, évszázados módszerrel gondoskodnak a „nyári jégről", A községek központjában elhelyezkedő 6—8 méter mélységű, nádtetővel" fedett veremben tárolják a nyári időszakra a jeget. A vermek feltöltése befejeződött. A Tisza, a Kraszna és a Szamos jégpáncéljából mintegy 1500 köbméter jeget hordtak a vermekbe. Halásszák a Velencei-tó legújabb „lakóit”, a növényevő amurokat. Az 1966-ban hait- van-hetven dekás átlagsúllyal betelepített halak alaposan megnőttek; nem ritka köztük a hét-nyolc kilogrammos példány sem. A velencei Törekvés Halászati Termelőszövetkezet, valamint a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet szakemberei figyelemmel kísérik a halászat eredményét, s a kifogott példányok közül néhányat alapos „kontroli- vizsgálatnak” vetnek alá. Pi'kkelymintákat vesznek, s ezek alapján számítják ki a tó amurjainak testhossz- és súly- gyarapodását. A pikkelyimin- ták a halak „igazolványai”, a rajtuk levő évgyűrűk segítségével minden adat megállapítható. A felmérés során kitűnt, hogy a tóba telepített amurok derekas munkát végeztek az elmúlt évek során. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz egy mázsa hínárt használtak fel. A hinárirtás mértéke azonban ennél sakkal nagyobb, a kitépett hínárnak ugyanis csak egy részét falják fel a halak. A vizsgálatok célja az idei. illetve a jövő évi amurtelepítés helyes mértékének megállapítása. Kísfoárányok az ősgyepen A gyengén termő ősgyepek, szikes legelők gazdaságosabb hasznosítására több mint hatvanezer darabból álló juhte- nyészetet alakítottak ki a Hortobágyon. Ezekben a napokban szinte óráról órára változik az állomány: az ellesek megindulása óta egyre több fiatal állatra vigyáznak a juhászok. Van olyan nap, amikor a puszta különböző részein levő juhászatokban ezer kis- bárány lát napvilágot. Tavaszig több mint 30 ezres szaporulatra számítanak. SZOKATLAN ajánlatokkal csalogatja Angliába a massa- chussetts-i utazási ügynökség az amerikai nőket. „Látogassa meg Londont, klinikáit, kórházait. Utazási és egyéb költségek 1250 dollár, különleges alkalom törvényes abortusz elintézésére” — szólnak a hirdetések. Az ügynökség kizárólag olyan utasokra specializálja magát, akik Angliában akarnak élni az Amerikában megtagadott tehetőséggel, a törvényes orvosi terhességmegszakítással. KIKAPCSOLÓDÁS Mit gondolsz, hol lehet a legközelebbi sztriptízbár? Zsoldos rajza Felvételre keresünk | BÉRELSZAMOIOKAT, fiatal, érettségizett adminisztrátorokat, ZOMANCOZŐ ÜZEMÜNKBE 2-3 műszakra betanított munkásokat, l SZERSZAMMÜHELYUNKBE 1 él-, henger-, síkköszörűsöket, esztergályosokat, marósokat, szerszámkészítőket, lélkészraktár-vezetőt, villanyszerelőket, segédmunkásokat és 6 órás munkára fiatalkorúakat. I ' JELENTKEZÉS: Fővárosi Gázkészü'ékgyárló Vá'lalat Munkaügyi osztályán Budapest XIII., Révész u. 27-31. Egyes nyugati’ országokban olyan gépeket is használnak, amelyek tiszta ipari sót szórnak a csúszóssá vált úttestre. Az északi országokban 15—20 százalék kálciumkloridot kevernek a sóhoz. Ha egyenletes a szórás, ez a módszer igen gazdaságos, hiszen sokezer köbméter homok szállítását, előkészítését és tavaszi össze- takarítását meg lehet vele takarítani. Ám az eljárásnak közvetve káros hatásai is vannak. Nagyobb mennyiségű só kárt tehet az útmenti fákban, sőt a betonutak felületét is erősen megrongálhatja, ún. hámlást idézhet elő. De a gépjárművek fémrészeit is erősen korrodálja. Ma még nem tartozik a közúti hóeltakarító módszerek sorába, de azért megemlítjük azt a figyelemre méltó eljárást, amelyet több nagyforgalmú repülőtéren vezettek be a le- és felszállás biztonságának növelésére. E célra két gépből álló egységet építettek, mely lángszórószerű hősugárzóból és szóróberendezésből áll. Elől halad a hősugárzó, amely a jaiban kihasználatlanul heverjenek ezek a gépek. A jövő valószínűleg azoké a többcélú gépeké, amelyek egész éven át jól kihasználhatók. Dániában, Kanadában és Svájcban építettek már néhány olyan kísérleti útszakaszt, ahol elektromossággal vagy gőzzel fűtik az útburkolatot, így azon mind a jég, mind a hó azonnal elolvad. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen költséges ez a védekezési mód, így elterjedésére legfeljebb nagyforgalmú, közlekedési szempontból kritikus helyeken lehet számítani. (A budapesti Baross téren az aluljáró nyitott teknője alá gőzcsöveket építettek be, melyekbe a pályaudvar „hulladék” energiáját vezetik, ezáltal tartva hó- és jégmentesen a nagy betonfelület.) Az országutakon sokkal keményebb, drámaibb küzdelem folyik a hó és a jég ellen, mint a lakott területeken. Csendes, egyenletes hóMunkában az NDK-gyárt mányú hóniaróval kombinált hófúvó gép. betonpálya jegét vékony rétegben és a szükséges szélességben megolvasztja. Közvetlenül mögötte a szórógép végzi munkáját, homok és fűrészpor keverékét fújja a megolvasztott felületre. A keverék rövid idő alatt belefagy a vékony jégrétegbe és érdessé, „kapaszkodóképessé” teszi annak feilületét. Természetesen a vegyi eljárások, olvasztásos módszerek mellett sem nélkülözhető a hóekék munkája, hiszen vagy a kemény hóréteggel kell megküzdeniük, vagy a kásássá vált, már fellazított hótömeget kell félretolniuk az úttestről. Ezzel azonban csak az országúton ér véget a munka egy újabb hóesésig, a városi utcákon még meg kell oldani a gúlázott hótömeg eltávolítását is. Ma már hazánk nagyobb városaiban is ismertek azok a szovjet forgólapátos önrakodógépek, amelyek bámulatos gyorsasággal töltenek meg egy-egy teherautót, dömpert a haszontalan rakománnyal. A hóprizmák elszállításának hatalmas, költséges munkáját több országban ma már hóolvasztó gépek üzembe állításával odják meg, így a csatornarendszeren át vezethető el a hóié. A havat hófelrakó viszi a berendezés olvasztókádjába, ahol egy különleges szerkezet gőzt és forró vizet lövell a hóra. és rögtön megindul az olvadás. A berendezés óránként 30—40 tonna havat vagy jeget képes megolvasztani. Üzemeltetése sokkal kevesebb tüzelőanyagot igényel, mint amennyit a szállítást végző teherjárművek elhasználnak. Évről évre felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen mértékig szabad elmenni a városi hóeltakarítás gépesítésével? Az nyilván nem indokolt, hogy drága gépek ezreire költsünk óriási összegeket. Habár a keserves téli napok kívánatossá tennék a gyors és hatásos védekezést, mégis fényűzésnek tűnik, hogy az év többi hónapesés esetén erős, jól kapaszkodó járművekre szerelt ekékkel tolják az út két oldalára a hótömeget, legalább egy nyomsávos utat biztosítva a közlekedési eszközök számára. Ám a hófúvás sokszor több méter magas torlaszokat emel az utakon, ezek áttöréséhez már az úttisztítók „nehéztüzérségére” van szükség. Hómaróknak nevezik azokat a nagyteljesítményű gépeket, amelyek ilyenkor utat képesek vágni a hófalba. A hómaró homlokfelületén elhelyezett csigás, késes vagy lapátos forgó szerkezet lassan haladva szinte „kifaragja” a meredek fallal határolt utat a hótömegben. Ilyenkor természetesen valami módon a „kitermelt” hó eltávolításáról is gondoskodni kell, ami úgy történik, hogy a hómarógép fölött oldalt kinyúló csövön át egy szivattyúszerű szerkezet dobja félre a fellazított havat. Hófúvással gyakran eltorlaszolt országútjainkról NDK, szovjet és osztrák gyártmányú hómarógépekkel takarítják el az akadályokat. A hóbordák és a jégréteg feltörésére speciális, kisebb teljesítményű hómarógépeket használnak, vagy ha ez nincs, lánctalpas járművek — nem egyszer harckocsik — „bevetésével” teszik járhatóvá az országutakat. A vasútnak ugyancsak megvannak a maga különleges hótoló és hómaró szerkezetei a pálya felszabadítására. Az országutak sózásával és egyéb vegyszeres kezelésével alig-alig foglalkoznak a világon. legfeljebb rsak igen nagy forgalmú útszakaszokon. Belátó, hogy nem is ez a fejlődés útja. hanem inkább egyre jobb hatásfokú, egyre nagyobb teljesítményű gépek konstruálása a cél. A természeti erőkkel való meg-megújuló küzdelemnek a területén nem kisebbek az erőfeszítések, mint a többi nehézségek leküzdése során. S ez mindaddig így lesz, míg fedett autópályák, föld alatti útvonalak fel nem váltják a mai közlekedési „érhálózatot”. Talán a jövő században...
