Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
8 1970. JANUÁR 25., VASÁRNAP O ES UJ ÖTÖDFÉLSZÁZ ÉNEKEK ANTALFY ISTVÁN: A HALOTTAK NEM ESZNEK KENYERET... *fSSSSSSSSSSSS////ASSSSSSSSSSSSSSSSSS//S/SSSSSSSSSSSSSSSSSy/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSl PAitDl ANNA: | kenyér. Száraz katonakenyér. Az utolsó falat. Egy harapás- nyi. Azt nem szabad megenni. Annak ott kell lennie, amikor már belepusztulnál az éhezésbe, csak akkor szabad elővenni. — Fáj a sebed? — Bírod még ...? |) otlik a láb, reccsen a hó, lebicsaklik a fej. Enni kellene. Lángkarikák a szem előtt, gyalázatosán kínos, égő karikák, lassan nem is látni mást. csak ezeket a karikákat, a tűzpiros karikákat. Ég a hó, ég az út, ég az egész világ... Lép a láb, a rongyos köpeny alá befúj a szél, és meg- zörrenti a csontokat. — Fáj a sebed? — Bírod még ... ? Törni kell a kenyérből! Enni kell! Harapásnyi az egész, de m)eg kell törni, el kell harapni, be kell falni, mert éhendögleni se szabad! Nem lehet megállni. Menni kell! A túlsó parton vár- , nak a többiek, ott valahol, a ^ torkolattüzek körül, oda kell ^ menni, oda kell jutni, ott va- ^ lami más van, ott valami új ^ kezdődik majd el... ^ De enni kell, nem szabad ^ éhenhalni se! Lép a láb, mert v; már csak gép az is, a kéz ; nyúl a tarisznyához, eltöri a | falásnyi kenyeret, kettőbe és | a szájban máris érzik az íze. ! a csodálatos ízrr a kenyér i ize... A nyáltól megdagad a mor- '• zsa, gombóccá válik a száj- : ban, egy kis havat kell rá i nyelni, mert így megfullad az i ember. Ki kell gombolni a j zubbony gombját, mert a mor- i zsa. a gombóc nem akar le- ! menni. Annak meg kellett ! volna maradnia, csak az éhen- ‘ halás ellen szabad hozzányúl- ! ni! ! De most már nincsen hó se ! az úton. csak sár van. mo- ! csők és vér és halottak, szá- i zak és ezrek, temetetlenül. j vérben, sárban, mocsokban... j Halottak, égre meredt szem- i mel. hiányzó karral, lábbal, i felszabdalt hassal... Elő kell venni a tarisznyá- ! ból. ami még benne van. A ! sarkában porszemnyi morzsa. ! de elő kell venni, oda kell ad- ; ni ezeknek a szegény halot- ; taknak, egyenek, hiszen éhe- ! sek... ki tudja, mióta feküsz- ! nek itt, ki tudja, mióta nem ! ettek! jj S Te ismerős vagy, hol is láttalak ...? Persze, pajtás, hiszen együtt bigéztünk a nagy udvaron! És te, te is! Miért fekszel itt, mint az esztelen? Elfelejtetted, hogy együtt jártunk iskolába? És te. hálátlan barátom, hiába várom a leveledet, nem írsz, nem írsz! Egyetek! Egyetek! Itt a kenyér! Csak egy morzsa, igaz, egyetlen morzsa, de egyetek, egyetek, halottak! ... De ezek a szörnyű karikák a szem előtt! Miért zavartok, amikor a barátaim között vagyok?! Egyetek, pajtások! Miért nem fogadjátok el, ha én adom nektek! Féltek a fejemen a kötéstől? A szívemen nagyobb kötés van, nézzétek! És a halottak nem nyúlnak a kenyérért, csak feküsznek közönyösen, nem szólnak és nem esznek, csak a két ember megy a sárban, a vérben, mert már nincsen hó és csak vér és sár van, és talán már ők sincsenek, csak a lábuk emlékei vannak és a halottak felett csak a visszhangja él a szavaknak: — Fáj a sebed? — Bírod még...? Pedig a halottak birodalmán túl a felszaggatott földek, házak, emberszívek felett oszlóban vannak a lángkarikák és ott már, igen, ott már az élet törvényeinek új § világa izzik a dombok mö- $ gött... S '/////////////, SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA'SSSSSS* ^ Savanyú Jóska \ faragott széke | A Bakony utolsó híres be- ^ tyárvezérének, Savanyú Jós- § kának számos tárgyi emléke ^ került elő a közelmúltban $ y Veszprém megyében. A Tóivá- ^ zsony és Nagyvázsony kömyé- ^ ki néprajzi gyűjtőmunkák so- k ran került a múzeum birtoka- ^ ba az a keményjából faragott, ^ „S. J.” felirattal ellátott ma- k gyáros szék is, amely egykor ^ a híres betyárvezéré volt. A ^ néprajzi gyűjteményben is ^ szép darabnak számító fara- | gott széket a nagyvázsonyi ^ skanzen egyik parasztházában | berendezési tárgyként helyez- ^ ték el. % Tél élőt Ments meg a köddé rongyolt novemberi ruháktól a lapp földeken lapuló árvaságtól a fehér szarvasak hó királyságától ments meg a tetötlenül lapos esték akváriumától a korai sötétek fogalomzavarától a lélek testté majd csonttá oxidálásától ments meg a sohasem elég szavak zsoltárával tűzzel, kenyérrel, hittel, szerelemmel ments meg annak aki még lehetek. KAIÍÁI LÁSZLÓ: TÉLI ERDŐ (Foto: Kotroczó) Jaj hogy nem hegedülnek Jaj hogy a jaj csak jaj marad jaj hogy az ének ének jaj hogy a perc csak pillanat jaj hogy a jajtól félek Jaj hogy a jaj megalázhat jaj hogy a torkomig ér jaj hogy a jaj csak a gyásznak zsoltár és mitsem ígér Jaj hogy a jajra feszülnek jajszegzett krisztusaink jaj hogy a dalnak a bűnnek nem hegedülnek jaj-dalt jaj-húrú dalnokaink FERENCZY HANNA: Esti vers Vége van megint egy napnak, kigyúltak már a csillagok. Jó éjt kívánok magamnak — Jó éjt — és mégsem altiatok. Holdsugárban úszó kertek, virágbabomló almafák jó éjt! langyos szél dúdoljon — Jó éjt — gumócskák, dáliák! Jussatok el mind a célba, szikrázó villanyvonatok. Jó éjt! csattogjon a váltó '— Jó éjt — dübörgő mozdonyok! Vizek hátán ringalódzó . bárkák, hajók és csoltiakok Jó éjt! lágyan zsong a hullám — Jó éjt! — nem lesznek viharok. Repülőgépek fenn az égen s ti hangárakban szunnyadók Jó éjt! — ha bombát nem cipeltek —? — Jó éjt! — szép napra virradót. Forog a Föld, nincs megállás morzsolgat évet, évszakot. — Jó éjt emberlakta bolygónk Jó éjt, s utána — jó napot! 'f'*''SS''''*'W/''*r'SSSSSSSSSSSSSSSS/S//SfSSS*fSSSSSSSSSSS///.SSSSSSSSSSSSSSSSSS/tf/,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/jSSSSSSSSSSSSSSSSSW//SSSSSSSSSSSSSSSSSS///,SSSSSSSSSSSSSSSAmS/,SSSSSSSSSSSSSSSSSS/rK,SSSfSSSSSSSSSSSSSS/S/ySSSSSSSSSSSSSSSSSS///',SSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/ sssssssssssss* CSERES TIBORi Diszkrét pisszeniés Hajnalban találták meg a testet. A helyszínelés délelőtt kilencre befejeződött. Boncolás csak holnap lesz. Vasárnap a boncolok nem dolgoznak. Gyengén adagolta a gázt Berecz, gondolkozni akart. Már délre vagy tíz haragosát találták meg Dubainak. Négyen osztoztak a neveken. Tapodiit ketten ismerték. — Majd én — mondta Berecz. Előbb azt hitte, ott lakik H. környékén. De a nyilvántartó másképpen mutatta. Azóta már Sz. alatt‘a Tisza-par- ton. A Pannóniának kétszer fél óra különbség. Berecz kímélte a gázt, úgy gondolta, inkább szemlélődik. Még a betonút is száraz és poros volt, augusztusi, s éppen ezért legalább tíz kilométerrel előbb megérezte a folyót. Ezért is jól választott. A villát a holtág mellett találta meg. Nem gondolta, hogy ilyen elegáns házba jut. És az is látszott, saját ház. Elszomorodott Berecz. A munkát ez neon könnyíti, de nem is nehezíti meg. Fürdőszobás ház, s az udvaron semmi ól vagy ilyesmi, hanem külön, épített garázs. Helyes Talán még fűteni is lehet. Ennek most semmi jelentősége. Kapu előtt támasztotta fel a Pannóniát — az úttesten és csengetni kellett. Időbe telt, míg egy szőke nő jött. Ezeknek nincs cselédjük? Elébb nem akart még a kapuhoz sem jönni, de amint meghallotta, mintha megijedt volna, visszament a kulcsért. Mikor nyitotta az ajtót, hosz- &zú köntös volt már rajta, s a kaput nem zárta kulcsra. A házat megkerülték. — Férjem a fürdőszobában van éppen. Fiatal, ruganyos nő, biztos még gyereke sincs. Gondolatban megtapogatta a csípejét. A ház mögött a kertben, cememtkockás placcon piros vászonernyő alatt fonott székek, egymás hegyén-hátán. Az asszony gyorsan elrendezte őket, hellyel kínálta Be- reczet. Távolabb maga is leült, máinha hosszan akarna hallgatni valami beszámolót, de még azt se kérdezte meg, mi járatban. Az időjárásról beszéltek mégis néhány szót. Szép barna lábát térdből előre nyújtotta a pongyola alól. Nem Berecznek mutatta, csak magának. Tapodi nem mindjárt jött, csak megmutatta előbb az ajtóban felsőtestét. — Egy pillanat türelmet — úgy tett, mintha nem ismerné meg. Atlétatrikó volt rajta. De aztán gyorsan elkészült. Ingujjban, pupliningujjban jött elő. — Az erdőgazdaságjói jött? — kérdezte közben az asz- szony. — Dehogy. A rendőrségtől. Közben a férfi is kezdte mondani az időjárást, s az asszony fürgén eltűnt. — Állok rendelkezésére — tárta ki aztán a karját. Maga is leült. Nyúlfark bajszát és vastag szemöldökét jól ismerte Berecz. Piszok. Mindig átnéztél rajtam. — Fontos lehet, ha így vasárnap. Igaz? őrmester úr. Berecz még egyszer felállt, kissé ingerülten bemutatkozott. Tapodi mosolyán, amelyet finoman elnyomott, láthatta, fölöslegesen. — Saját ház? — tett most egy másik fölösleges mozdulatot Berecz. Tapodi egyszerre türelmetlenné vált. csak biccentett. — Rendelkezzék velem. — Szép ez a vasrács. Kovácsmunka? A lakásból az asszony pisz- szentett valamiért. A férfi odafigyelt. — Természetes — mondta s az újabb pisszegésre bosszúsan — ne pisszegj! Mondd meg, ha akarsz valamit. Az asszony az ajtóban. — Cigarettát hozzak? — Nem dohányzóm. — Miről lenne szó, főhadnagy elvtárs. — Haragban van ön Duba Gergellyel? — Nem ismerem. — Nem ismerd, vagy nem emlékszik rá. — Nem rémlik. Az asszony teljes utcai öltözetben kijött, bent nem tud hallga tódzni. — Nem zavarok? — leült. — Duba, Duba. Honnan is? Talán a lovak? — Lehet. — Igen, igen. Megharagudott, mert lovat vettem tőle és utóbb rájött, hogy az állat belső értéke nagyobb a kialkudott árnál, és elcserélte a járlatlevelet. Berecz ezt nem értette, de hallgatott. Az asszony diszkréten pisz- szentett. — De pörre nem ment a dolog — mélázott Tapodi —, legtöbben megharagszanak, akikkel, akiktől... szóval sokan neheztelnek, hogy a lovakhoz érték, s hogy ebből profitálni is tudok. Ne értsen félre. Valami morális előítélettel viseltetünk még a lovak iránt, no persze nem magamra értem, hanem társadalmunkra, amely a lóhúst megveti. Mert a ló szent állat. Igaz. Ha akarja, elmagyarázom a szisztémámat. Nemcsak azért, mert most már utána vagyunk a lókonjunktúrának, hanem, aki nem tanulta meg gyakorlatból, az a rendszerrel, a lóismével, mát- sem tud kezdem. — Haragban voltak? — Én? Miért lettünk volna haragban. Nem barátkoztunk mi. — Az ember csak barátaival tarthat haragot — magyarázta az asszony, s egy ásítást nyomott el. Délután? — Bocsásson meg, de miért érdekli ez önt, főhadnagy elv,társ. — Az éjjel meggyilkolták Dubát. A házastársak elhallgattak, összenéztek, aztán ki a kertbe. — Milyen gyártmányú a kocsijuk? — Simca. — Majd szeretném megnézni. — Mi köze ennek hozzám, hozzánk ? — A holttest mellett a homokos dűlőútom gépkocsi nyomait találtuk, a nyomoknak határozott közük volt az esethez. Tapodi arcán fehéren futott végig a riadalom. — Mikor történt? — Éjfél körül. Hajnali négykor fedezték fel. A házastársak megint ösz- szenéztek, melyikük szóljon. — Kérem — kezdte az asz- szony — mi hajnalban feküdtünk le. Egész éjjel vendégeink voltak. Egész éjjel fenn voltunk. Talán éppen négykor mentek eL — Elhiszem — mondta közömbösen Berecz. — Hányán voltak? — Egy tíztagú társaság. Nagyon elhajoltunk. Tíz tanunk van, hogy én egész éjjel... — Tehát tizenketten voltak. — Nem kérem, tízen. — Ez esetben csak nyolc tanúja van. — Ja úgy, persze. Dehát nyolc is elég. — Éppen ön állítja, hogy nagyon elhajoltak és olyan állapotban ... A házastársak teljesen meg- némultak. — El tudná ön mondani, ki mit csinált az éjjel és mit mondott? — Nem. — És azt sem, hogy mikor ki tűnt el öt percre negyedórára. Esetleg... — Nem. — És az is érdekli, kivel? — Engem csak az érdekel, amit az ön férje mond. — Nagyon kérem, ne ónozzon. — Azért ülök itt, vasárnap ... Dubának ugyanis semmi köze a lovakhoz. — Szivem, nem főznél egy jó feketét? Az asszony lustán felkelt, mozgásán nem látszott a félsz. Berecz azon töprengett, milyen állatra hasonlít? Milyen szép állatra? — Kérem — hajolt feléje a házigazda —, egy félreértésről van szó. Én az állami gazdaságnál voltam akkor odaát. Érkezett egy revizor Pestről. Ősz volt, talán tél eleje. Alighanem a bort ellenőrizte vagy a mustot. Munka végeztével szabad esténk volt. Nem tudtunk semmi érdemleges szórakozást prezentálni neki. Im- mel-ámmal kortyolgattuk a bort, a kártya sem ízlett, a viccekből kifogytunk. Nő kéne, azt mondta a revizor. De már akkor nyomás volt benne is, bennünk is. Az éjjeliőrt, András bácsit elküldtük egy konyhalány után. Az üzemi étkezdén dolgozott, addig én nem is nagyon figyeltem fel rá, csak aztán ... Akkor este, hogy hívattuk szendvicseket készíteni, mert meg is éheztünk És úgy terveztük, hogy megkínáljuk t XT ét ember tapossa a ha- vat. Két férfi. Egyiknek a fején fehér kötés. Talán fejlövése van. A másik még szinte gyerek. — Fáj a sebed? — Bírod még ... ? Csak a kérdés hangzik, újra és újra. Nincsen válasz. — Fáj a sebed? — Bírod még ... ? Messziről ágyúk torkolattűze villan. Egyébként koromsötét az éjszaka. De nincsen csend, a zaj szünet nélkül hallik, sőt egyre erősebben. Zaj a levegőben: valahol harci repülők zúgnak, zaj a koponyában — lötyög az agyvelő a vég nélküli szenvedés, a hosszú út. a gyötrelmes nappalok és rettenetes éjszakák miatt. Zaj a szívben: a vágy a fájdalom, a sebek, a vér iszonyatosan dörömbölő zaja. A tarisznyában egy falat
