Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

1910. JANUAR 18., VASÄRNAP 3 Német Dénes szerelő Rucska Tibor szerelő. Kis lyos. Gábor esztergá­Dickmann János laka­tos. Domokos Mihály mű­szerész. Pohl Katalin rajzoló. Mindenben számíthatnak rájuk. ÖK AZOK, AKIKRE A GYÁR SZAKMAI, PART- ÉS KISZ-VEZETESE MINDENKOR ÉS MINDENBEN SZÁMÍTHAT — A KÉPÜN­KÖN LATHATÖ ÖT FIATALEMBERT ÉS EGY KISLÁNYT MUTATTA BE ÍGY OTT JÁR­TUNKKOR A PESTVIDEKI GÉPGYÁR KISZ-TITKÁR A. NEM VOLT KÖNNYŰ A VÁLASZ­TÁS, HISZEN AZ ÜZEMEKBEN ÉS IRODÁKBAN DOLGOZÓ FIATALOK KÖZÜL MEG SZÁMOSÁT JELLEMEZHETNÉNEK HASONLÓAN. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK VERSE­NYEIBEN, AZ ÜZEMI M UNKA VÉRÉN YEKBEN ELÉRT KIVÁLÓ EREDMÉNYEIK BIZO­NYÍTJÁK: A GYÁR GYORS ÜTEMÜ FEJLŐDÉSE, A TERMÉKEK SZINVONALEMELESE ÉS NÖVEKVŐ HÍRNEVE NEM KIS MÉRTEK BEN A FIATAL SZAKEMBEREK ÉRDEME IS ÍME, HATAN A LEGKIVÁLÓBBAK KÖZÜL. Új Szó NEGYEDSZÁZAD HÉTKÖZNAPOKBAN Fohász, kenyér, kalács 25 esztendővel ezelőtt, 1945 januárjában jelent meg elő­ször Budapesten a Vörös Had­sereg magyar nyelvű lapja, az Üj Szó. A jelentős sajtótörténe­ti évfordulóról ünnepélyesen emlékeztek meg szombaton a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Mihály fi Ernő átnyújtotta az MSZBT felszabadulási jubileu­mi aranykoszorús kitüntető jelvényét, amelyet az egykori szerkesztőségi kollektíva 34 tagja, valamint V. Sz. Tyeren- tyev és F. V. Csaban tartalé­kos ezredesek kapták meg, akik annak idején az Űj Szó szerkesztősége vezetőségi tag­jaiként dolgoztak. JUBILEUMI VERSENYBEN: Tanúk a Beígrád rakparton Szombat délelőtt a Hazafias Népfront Belgrad rakparti székhazában baráti találkozón látták vendégül a hazánkban tartózkodó dél-vietnami dele­gációt, amelyet Le Thi Cao, a dél-vietnami felszabadítási nő­szövetség saigoni területi bi­zottságának tagja vezet, tagjai: az amerikaiak vérengzésének két életben maradt szemtanú­ja: Vo Thi Lien 13 éves és Pham Thi Lien 21 éves fiatal. A delegáció hétfőn tovább uta­zik Budapestről, európai kőr­útjának következő állomásai: a szocialista országok, azután Finnország. Svédország, Nor­végia, Anglia, az NSZK, Fran­ciaország, Olaszország. — Dr. Ajtai Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke szomba­ton hazaérkezett Varsóból, ahol január 14 és 16. között Eugeniusz Szyrrel, a minisz­tertanács elnökhelyettesével a két ország műszaki tudo­mányos együttműködésének továbbfejlesztéséről tárgyal­tak. A fohász több volt, mint a kenyér. .. mindennapi ke­nyerünket add meg nekünk ma..Kezek kulcsolódtak, mert tétlenségre ítélte őket az úri akarat. Pest megye mai területén 1930-ban száz keresőre 131 el­tartott jutott. Az alispán bizalmas jelenté­se szerint 45 ezer embernek semmiféle biztos — tehát ál­landó — megélhetése nem volt. A megye lakosságának csu­pán. 43,3 százaléka volt aktív kereső. Pest megyében 1969-ben száz keresőre 76 eltartott ju­tott. A megyében állandósult a munkaerőhiány. Az aktív keresők száma 1969-ben meghaladta a 451 ezret. Több. mint statisztika Statisztikai adatok szembe­állítása lenne csupán az, amit föntebb leírtunk? A szakiro­dalomnak pontos fogalmai vannak erre: foglalkoztatott­ság, a száz aktív keresőire jutó eltartottak száma, mint a la­kosság életkörülményeinek fontos mércéje, a foglalkoz­tatási struktúra átrétegeződé- se... Amit a szakirodalom e száraz kifejezésekkel jelöl: történelmi jelentőségű válto­zás. Mert a fohász nem táplál­ja a testet, csak a kenyér te­szi ezt. A kenyeret pénzért ad­ják. A kenyérért tehát dolgoz­ni kell. Dolgozni csak akkor lehet, ha van munka. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vár­megye agrárterület volt: o la­kosság 53,9 százaléka élt — s most ne firtassuk: hogyan — a földműves tevékenységből. Zsellérek, cselédek, napszámo­sok, nadrágszíj parcellák, lefog­lalások, árverezések. Ma már- már röstellnivelóan mélybe ve­szett múlt: nem illik beszélni róla, hogy volt. Mint ahogy a két és fél évtizedre visszanyúló új történelem vívmányai között is elvétve szerepel a teljes fog­lalkoztatottság. Mert természe­tes, hogy mindenkinek van munkája, hogy minden család asztalára kerül kenyér. Ahogy természetes is, csak éppen az kellett hozzá, ami végbement negyedszázad alatt. Iparosítás, az úgynevezett infrastruktúra fejlesztése, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése. Mind­az, ami a legszürkébb hétköz­napokon ment végbe. Az agrármegye tíz év alatt, 1949—1959 között vált vegyes jellegű — részben ipari, rész­ben mezőgazdasági — terület­té. Társadalmat, tájat egy­aránt formáló népvándorlás kezdete volt az ötvenes évek eleje. Családok ezrei, fél fal­vak kerekedtek fel: biztos ,ke- nyeret akartak, vagy mást, mint ami eddig volt. S men­tek, mert mehettek: mindenütt munka várta őket. 1949-ben 59 ezren dolgoztak a megye ipari üzemeiben, hét­ezren az építőiparban. 1960- ban már 132 ezren, illetve húszezren. 1969-ben az iparban „ Szocialista brigádjaink munkájának színvonala vetekszik az iparban dolgozókéval" foglalkoztatottak száma 192 ezerre, az építőiparban 28 ezerre rúgott. 1963 óta Pest megye minden jelentésben, ki­mutatásban, összesítésben, foglalkoztatási térképen ipa­ri területként szerepel. Az igazgatók hirdetnek Vácott, ahol' krónikus a munkaerőhiány, ahol minden gyárkapu előtt ott a tábla, „fölveszünk... betanítunk...” régi, sárga újságlapokat tere­gettek elém. A város valami­kori újságjai is tele voltak ál­láshirdetésekkel. Álláskereső hirdetésekkel: „Parádés ko­csis jó ajánlólevelekkel el­szegődne ..„Római katho- likus szolgáló, nagyságos urai­nak elköltözése miatt fölvál­lal bárminemű munkát.. Az újságlapökát ' ’ tdrégetők még tréfát is faragtak a do­logból, miszerint mi igazolja a munkáshatalmat? Az, hogy korábban a proletárok hirdet­tek, ma meg az igazgatók hir­detnek... Tréfa? Az, persze, de valahol, belül azért meg­mozdul valami az ember­ben ... Pest magye mai területén a felszabadulás előtt mindössze 33 olyan ipari vállalkozás volt, amely húsz, vagy több munkást foglalkoztatott. Ma, Vác városában és a váci já­rásiban többet találunk ... Holott ott van mellettük a budai járás — nagyüzemek seregével, mint a Mechanikai Művek, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Duna menti Hő­erőmű Vállalat, a városok, Cegléd, Nagykőrös Gödöllő, Szentendre a maga gyáraival. Az 1969-ben 884 ezer lel­két számláló megye népes­ségének több mint a fele az iparbán keresett kenyér­ből él: szerényen-szegénye- sen, módosabban, vagy éppen jól, de biztosan! A megye népességének át- rétegeződése huszonöt eszten­dő legfontosabb társadalmi­gazdasági változásainak sűri- tője. Mert csak egyetlen pél­dát: a felszabadulás előtt a megye területén élő nőknek mindössze 19,8 százaléka dol­gozott. Ma, arányuk túlhalad­ta a 45 százalékot: 89 ezren tevékenykednek az élet majd­nem minden területén. A nemzeti jövedelem egyet­len lehetséges forrása annak, hogy a felosztható részből egy-egy család mennyit kap, miként boldogul. A nemzeti jövedelem előállítása, növeke­dése szoros függvénye a fog­lalkoztatottságnak. A kenyér a társadalom egészében, s a család kis körében: a munka. És a kalács? Több és jobb munka. A megfelelő helyen Az újkori népvándorlás, ahogyan a társadalom külön­böző osztályainak és rétegei­nek mozgását, változását je­lölni szokták, megszűnőben, elülőben van. Régmúltnak tű­nik, pedig csupán tíz eszten­deje: 1960. és 1962. között, két esztendő alatt 43 ezren hagy­ták el a mezőgazdaságot, s a mezőgazdaságból élő népesség az 1949. évi 45,2 százalékról 28,2-re, 1968-ig pedig 19 szá­zalékra csökkent. Évente öt­hatezer főt állít munkába napjainkban is az ipar, emel­kedik az úgynevezett nem termelő ágazatokban — ke­reskedelem, szállítás, egész­ségügy, oktatás — foglalkoz­tatottak száma: 1949-ben 66 ezer fő volt, 1969-ben 113 ezer. Ha a régi — régi? —, 1949-es, s az új, az 1969-es foglalkoz­tatási térképet egymás mellé helyezzük, alapvetően más, már-már összehasonlíthatat­lan megye tűnik elénk. A számokba foglalható változá­sok is történelmi léptékűek, s még inkább azok a számok­ba nem '. fógtáíhátók; ázok, hogy másként látja a világot, s benne magát a nagyüzemi munkás, másként igyekszik kö­zös nevezőt találni egyéni és társadalmi érdeknek a terme­lőszövetkezeti paraszt... A fohásztól a biztos ke­nyérig? Hangzatos lenne? A szavaktól nem kell félni, ha: igazak! Amit évszázadokon át nem tudott, s nem akart meg­oldani a régi Magyarország, ahhoz az újnak másfél évti­zed kellett, s újabb évtized ahhoz, hagy a kenyér biztos legyen. Jóslás-e, ha a holnap­ba tekintve, újabb negyedszá­zadnak gyűrkőzve, eszünkben, két kezünkben, szívünkben bízva már nemcsak kenyérre, de mind sűrűbben kalácsra is számítunk? Mészáros Ottó A MEDOSZ Pest megyei bizottsáigának hatáskörébe a megyében levő állami gaz­dasagok, vízügyi szervek, a gépjavító vállalatok és az er­dőgazdaság vaikói és Buda vidéki üzeme tartozik, de in­nen kapnak munkájukhoz instrukciót a kutatóintézeteik és növényvédő állomások szakszervezeti bizottságai is. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak­szervezetének Pest megyei bizottsága közel 19 000, idő­szakonként 21 000 szervezett dolgozót mozgósít ebben az évben a jubileumi munka- versenyre. Milyen eredményeket értek el e versenyben, hogyan szer­vezik, irányítják, értékelik azt, hogyan foglalkoznak a szocialista brigádokkal? — erre és sok más érdekes kérdésre kapott választ mun­katársunk Major Pétertől és Barát Gézától, a MEDOSZ Pest megyei bizottságának vezetőitől. KÉRDÉS: Miként kezdték a jubileumi versenyt, és mi­ben látják célkitűzéseit? YÄLASZ (Major Péter): Az 1969. évi versenyt mi a KMP megalakulásának évforduló­ja alkalmából hirdettük meg, az 1970. január 1-től folyta­tott vetélkedést pedig ha­zánk félszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. A ju­bileumi verseny az egész esz­tendőben folyik és az év végéig tart. Erről mi legutóbb az 1969. IV. negyedévben megtartott ‘titkári' értekezleten is beszéltünk és a gazdasá­gok, vállalatok helyeslésével találkoztunk. Az új esztendő­ben is ezzel kezdjük kollek­tív munkánkat! KÉRDÉS: Hallhatnánk va­lamit a szocialista brigád- mozgalomról s az 1969. évi eredményekről ? VÁLASZ (Barát Géza): 1968-ban összesen 379 bri­gád küzdött a szocialista címért, 1969-ben már 427 bri­gád, 4340 taggal, s 1970-ben főleg nem a számbeli növe­kedésre, hanem a minőségi munkavégzésre törekszünk. A md szocialista brigádjaink ép­pen olyan magas szakmai és politikai követelményeknek tesznek eleget, mint az iparban dolgozó szocialista brigádta­gok. Megemlíteném még, hogy 6-an pályázták meg a „Szocialista munka vállala­ta”, 39-en pedig az élüzem cím elnyerését. KÉRDÉS: A gazdaságok, vállalatok ösztönzik-e meg­felelően a munkaverseny győzteseit? Érdemes-e ver­senyezni ? VÁLASZ (Major Péter): Jól járnak a versenyben részt vevő dolgozók. A Törökbálin­ti Állami Gazdaság például a 11 szocialista brigádjának nem kevesebb, mint 143 ezer forintot tűzött ki jutalom­ként, ha eleget tesznek vál­lalásaiknak. Szentmórtontká- tán 6 brigádra 75 ezer fo­rint jutott. A Dánszentmik- lósi Állami Gazdaságban 10 brigád 72 ezer forintot kap­hat, jó teljesítés esetén. A ceglédi tangazdaság 1969- ben 890 ezer forintot fordí­tott a munkaverseny támo­gatására, ami nagyon szép összeg. Egyébként a legki­tűnőbben versenyző gödöllői egyetemi tangazdaságban 26 telep nyerte él a szocialista munka telep címet és a gaz­daság 629 ezer forinttal ho­norálta a kiváló munkát. KÉRDÉS: A munkaversenyt még mindig a szakszervezet támogatja és szervezi, vagy már a gazdasági vezetők is kedvet kaptak hozzá? VÄLASZ: (Major Péter): A| MEDOSZ Pest megyei bízott- ‘ sága és az Állami Gazdaságok Pest—Nógrád megyei főosztá­lya időnként együttműködési megállapodást köt. Ilyen meg­állapodást kötöttünk 1970-re is, amelynek egyik pontja­ként: mindketten útmutatást adunk a gazdaságok számára a munkaverseny szervezésé­hez, ellenőrizzük és értékel­jük a gazdaságokban a,szocia­lista munkaverseny-mozgal- mat, megrendezzük közösen a megyei szocialista brigádveze­tők értekezletét és más felada­tokat is ellátunk. KÉRDÉS: Elég magasak-e önök szerint a szocialista mun­kaverseny követelményei, elég magasra állították-e a mér­cét? VÁLASZ (Barát Géza): Nem mindenhol egyforma. Egyes gazdaságokban egészen kiváló munkát végeznek, máshol még nem érték el a kívánt szintet. Legtöbbször ez a gazdaságok vezetőitől, igazgatóitól függ. A gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának igazgatója, a vecsési Vízügyi Építő Vállalat vezetője, a Cifrakerti Gazdaság igazgató­ja vagy az erdészeti üzemek vezetői — mind szívügyüknek tekitik a verseny mozgalmat. Ennek eredményeképpen vé­geztek például Mikebudán 340—360 ezer forintnyi társa­dalmi munkát a dolgozók a la­kásépítkezéseknél. KÉRDÉS: Hogyan értékelik a verseny eddigi eredményeit? Javult-e a verseny minősége? VÄLASZ (Major Péter): A szocialista brigádokkal több­ször és jobban ismertetik a terveket. Jobban érvényesül a mikromechanizmus. A terme­lési tanácskozásokon, a terme­lési tervek összeállításánál fi­gyelembe veszik a versenyzők óhajait KÉRDÉS: Milyen a verseny értékelése? VÄLASZ (Barát Géza): Ta­lán ezen lehetne a legtöbbet javítani. Üj helyzet van és új dolgot kellene kitalálni. A tv- vetélkedők korában, amely az egész ország nyilvánossága előtt zajlik, szerintem a mi versenypublikációnk kissé ré­gimódi. Többféle megoldáson gondolkodunk. A ‘ szocialista brigádok történetét hathónapi fáradságos anyaggyűjtés után összeszedtük és április 4-ére szeretnénk kiadatni. Ez nagyon érdekes, fényképekkel, napló- részletekkel illusztrált munka lesz. Szüts Dénes Ar Ereng&dményes HASZ0NVAS-K1ÁRUSÍTÁS JANUAR 15-TÖL MÁRCIUS 31 -IG a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átverőhelyein 15—20%-0SÁRENGEDMÉNY! Haszonvas és II/a kivitelű I- és U-gerendák, szögvasak, finom- és durvalemezek; lágy horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és koracélok; hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények; műanyaggal bevont kerítésfonatok. Vagontételes rendelés esetén a vállalat az árut díjtalanul vagonba rakja KÖZPONT. Budapest XIII., Rajk László utca 32. Telefon: 494—390. TELEPEK ÉS ATVEVÖHELYEK, Aszód, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő Pécel, Isaszeg, Monor, Nagykáta, Kiskunlacháza, Nagykörös, Pilisvörösvár, Vác, Szentendre, Szob, Alsonémedi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents