Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VAC I NAPLÓ A DfST MEGYEI hírlap különkia D Á S A XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1970. JANUAR 1., CSÜTÖRTÖK 1970 az építés, a városfejlesztés éve Dr. Lukács Ferenc tanácselnök újévi nyilatkozata December utolsó napján fel­kerestük dr. Lukács Ferencet, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökét. Kértük: nyilatkozzék az elmúlt év eredményeiről és az új eszten­dő feladatairól. — Az elmúlt év jelentős ese­ménye volt az új gazdasági mechanizmus eredményeinek továbbvitele. Tanácsvállala- taink: az autójavító és a vá­rosgazdálkodási vállalat élvez­ték munkájuk gyümölcsét. Kimagaslóan szép ered­ményt ért el a Dunamenti Víz- és Csatornamű Vál­lalat. Biztosították a zavartalan víz­ellátást és jó költséggazdálko­dással, magas részesedési ala­pot képezhettek. — A tanács is jól sáfárko­dott. — A felszabadulást követő negyedszázad során első ízben gazdálkodott i költségvetésünk 50 millió forintos előirányzattal. Ebből mintegy 20 milliót egészségügyi célra használtunk fel, 17—18 millió forintot mű­velődéspolitikai célkitűzések megvalósítására fordítottunk. — Jó helyre kerültek a fo­rintok. — Egy példa: a városi ta­nács 1965-ben célul tűzte ki, hogy a III. ötéves terv végére megszünteti Vácott a bölcsőde- és óvodagondokat. Kevés ma­gyar városban mondhatják azt, amit mi: egy évvel a kitűzött határidő előtt ott tartunk, hogy minden óvodás és napkö­zis jelentkezést elfogadha­tunk. Sokat segítettek e téren a nagyüzemek, és a nemrégen avatott 50 férőhelyes óvoda. — 1969 a városfejlesztés éve volt. — Nem kevesebb, mint 200 millió forintot fordítottunk Vác fejlesztésére, szépítésére. Deákváron magasodik már az új kórház, 36 millió forintért rendeztük a Duna-partot, a Földvári téren átadtunk négy háztömböt, négy tanterem épül a deákvári új iskola területén, felavattuk az MHSZ-székházat. Sokat je­lentett a lakosság társadalmi munkája, amelynek értéke az idén elérte a hárommilliót. — Mit tartogat számunkra az új esztendő? — Előreláthatólag teljesít- j jük, sőt jelentősen túlteljesít- i jük mindazt, amit a III. ötéves ! terv idejére elöirányozhink. Jelentős esemény lesz a 473 ágyas kórház felava­tása, és reméljük, hogy megnyit­hatjuk a zeneiskolát is. Üj székházba költözik az MNB, épül a posta telefonközpontja, a Széchényi utcai áruház. A Földvári téren, Deákvárori és az Elhurcoltak terén 600 új otthont alapozunk, építünk. — Hogyan erősödött a ta­nács és a lakosság kapcsolata? — A tanácstagi beszámoló­kon két és fél ezer ember vett részt és 551 -en szólaltak fel közérdekből. A tanácsházán egy év alatt 62—63 ezer ügy­fél fordult meg. Őszinte örö­met keltett a lakosság körében a feltört termálvíz, és a szi­geti strandfürdő építése. Az új évben is azért dol­gozik a tanács szakigazga­tási szerve, hogy jobb legyen az ellátás, a szolgáltatás. Bizakodva nézünk az új évbe. Azt kérjük a la­kosságtól: szeresse, becsülje, és ha kell, védje épülő-szépülő városát. — Egyben a végrehajtó bi­zottság nevében sok munkasi­kert, boldogságot és örömet kívánok minden váci polgár­nak! — fejezte be nyilatkoza­tát dr. Lukács Ferenc, a vég­rehajtó bizottság elnöke. Papp Rezső Mesebeli erdő ebben az erdőben szégyeníák nőttek, szégyenfák tövében nélkülözés-bokrok üvegből levelek porcelánból vadak hűsvízű források rejtett kékszívében önbizaimat-ivó hétfejű sárkányok mindenféle szörnyek ebben az erdőben álmaim állottak szálfaegyenesen izmos derekúan meg sosem hajoltak háromszor indultam mesebeli erdő szerencsét próbálni hínár- elveszejtő rengetegen által kemény próbatétel vitte lábaimat egyenes derékkal akárcsak a nyárfák kinőttem magamat kiálltam a próbát mesebeli erdő zárj magadba immár soha-nem eresztő. Nyári Ferenc B V É K Napokon át minden délelőtt bekopogott a postás szerkesz­tőségünk ajtaján. Üdvözlőlapokat hozott. Ismerősök és isme­retlenek — olvasóink kívántak jó munkát és sikereket az új esztendőre. Köszönjük a megemlékezést. Mi pedig most kívánunk minden Kedves Olvasónknak jó egészséget, hiszen mindennek ez az alapja: a munkának a sike- reknek is. Magunknak is hadd kívánjunk valamit az új évre: Sok ér­dekes eseményt, hogy jó tudósításokat írhassunk, pontos elő­adókat, akik mindig megjelennek a színhelyen, és kevesebb „bakit” — ami bosszantja az Olvasót. Szóval: friss, gyors, színes Váci Naplót! Az ezredik Helyi sorsolás Sok nézője volt egy hóna- pon keresztül a Széchenyi ut­cai lottóiroda kirakatában el- ! helyezett nyeremánytárgyak- naík. Zsebrádió, villany kávé­főzőkészülék, turmix, vízme­legítő várja gazdáját. Decem­berben a lottó- és totószelvé­nyekhez tombolajegyet adtak. Ezek sorsolására január he­tedikén délután 3 órakor ke­rül sor az OTP-fiókban. Zománrfigura a románkori Várról A kórházi folyosók jobban ] ragyognak, mint máskor. A kórteremben a szenvedésen át- | sugárzó mosolyok teszik tün­döklővé az ezredik váci újszü­lött édesanyjának környezetét. 1969. december 26-án meg­született a váci kórházban az ezredik kisbaba. A további pár nap jövevényeivel együtt ezer­nél több élet indult el 1969- ben a jövő felé. Lakatos Zsolti és anyukája jól vannak, meghatottan fo­gadták a városi tanács végre­hajtó bizottsága nevében meg- i jelenő Arany István vb-titkárt. Kovács József né anyakönyv- vezétőt, dr. Kollár Lajos igaz­gató főorvost, dr. Kovács Tibor szülészfőorvost, dr. Kondér Gyula nártti tkárt. Boda Antal- né főnővért és Körber Borbá­lát, a nőtanács küldöttét. Arany István tanácstitkár meleg, szívből fakadó, kere­setlen szavai, amelyekkel bol­dog. békés életet kívánt az ez­redik kis jövevénynek, jó út- ravaló lesz az alig 18 éves anyukának, a munkahelyén távol levő apukának és a két­éves hugocskának is. A. B. Limoges délnyugat-francia­országi város, már ezer-négy­száz évvel ezelőtt beírta nevét a művészetek történetébe vi­lághírű ötvösségével, amely ezután még közel ezer évig vi­rágzott. A limoges-i ötvösség, és ami ezen bélül a legkiemel­kedőbb volt, a limoges-i rekeszes-zo- mánc fénykora a XII— XIV. századra esett. Rekeszes-zománcot máshol is készítettek, sőt, egyes kutatók a rekeszes-zománc egy fajtá­ját, a sodronyzománcot egye­nesen ősmagyar találmánynak tartják, de a limoges-i zománc mindezektől technikájában különbözött, és ez adja meg egyedülálló jellegét és művészi kifejezésmódjának egyéni vol­tát. A limoges-iek alapnak vörös­rezet, ritkábban aranyat hasz­náltak, míg azonban a közis­mert rekeszes-zománcnól az alapra forrasztott vékony fém­szálak, a sodrony zománcnál pedig sodrott fémszálak vá­lasztották el egymástól a kü­lönböző színű zománcfelülete­ket, addig a limoges-iek kivésték a fémből azokat a foltokat, ahová a színes zománcot beleöntötték. Ezzel elérték azt, hogy ha kel­Az 5 centiméter magas, limoges-i zománcfigura. lett, a vörösréz, vagy az arany meghagyott felülete (mint az a váci vörösréz figurán is lát­ható), nagyobb foltokban is hozzájárulhatott a színek össz­hatásának kialakításához. Ezért nem lehet a limoges-i „-vésett aljú zománcot” más­fajta zománcmunkával össze­téveszteni. A limoges-i ötvösök megle­hetősen nagy mennyiségben állítottak elő tárgyakat az idők folyamán. Európában még ma is elég sok maradt belőle. Ezt a nagy mennyiséget úgy győz­ték, hogy nem borítottak min­dent zománccal. Sok az egy­szerűbb, szép, de sírna fém­tárgy is. Az országban is van belőlük jó néhány. A váci mú­zeumban azonban csak egy van, egy kis emberalak az 1070 körül épült váci román stílusú székesegyházból, amelyen látszik, hogy egy na­gyobb tárgy része volt. Azon­ban ez a kis figura a drágább, zománcos darabok közé tarto­zik, és ha a színes zománc nem is állta ki évszázadokig a föld nyomását és vegyi hatá­sát, így is azt bizonyítja, hogy a 900 évvel ezelőtti város igye­kezett lépést tartani korának legmagasabb művészi kultúrá­jával. Stefaits István Hosszan kavargat- tam a kávémat. El­gondolkodva és vala­hogyan furcsa módra, teljesen beleolvadva a környezetbe, mint annak egy aprócska része. Kezem gépie­sen mozgott, a körkö­rös mozdulatok szer­tartásosan megszo­kottak voltak, hozzá­alakulva a hangulat­hoz, ami halk csendet parancsolt a puha fé­nyű helyiségben. Kevesen ültek a kis asztalok mellett, csupa társtalan em­ber. Még kora dél­után volt. Ez még nem a szerelmesek ideje, csak az egye- dülieké, akik talán szeretik is a ma­gányt, mert megszok­ták. Még csend volt, a zongorista a bemele­gítő futamokat ját­szotta a pult mögött. Ügy láttam, hogy egy pohár konyakkal. A két rövidszoknyás kislány úgy libegte Délután körül a tükrösfal előtt, mint kényeske- dő vaddarazsat a zümmögő poszméhek. Kevés dolguk akadt, néha kellett csak a beíróhoz menniük. Ilyenkor még egy kis szemezésre is hajlan­dók voltak, — tellett az idejükből! Egy öreg házaspár totyogott be, a mel­lettem levő asztalt szemelték kt maguk­nak. Didergősen tele­pedtek le. A csinos, barna asszonyka tüs­ténkedett hozzájuk, és figyelmesen hall­gatta a nénit, aki nagy szakértelemmel adta meg a rendelést: két szimplát, egy tej­színnel ... A bácsi reszketősen tette ma­ga elé cigarettáját, és komótosan fészke­lődön a kisszéken. öreg párja máris mérte a kevéske tej­színt, amit egy ki$ csuporban tettek elé­jük, a szimpla mellé. A mögöttük levő szí­nes üvegablak érde­kes fényeket szórt föléjük, és láttam, hogy igencsak ottho­nosan érzik magukat. A teremben meleg volt, csend, és csak egészen halkan lehe­tett hallani a poha­rak csengését. És lassan beszö­kött az alkony a Du- na-presszóba. Éleseb­bek lettek a fények, megteltek a sarkok is, és puha, meleg itallal, vidám és erő­södő zajjal lett teli a terem. Megszólalt a zongora — szerencsé­re. csak halkan — és a lányok már lázas sietséggel sürgölődtek az asztalok körül. Hi­degtől kipirosodott arcú párok érkeztek, és mint seregnyi vi­rág, úgy nyílottak szét a bundák és téli-' kabátok, s a meleg asszonyt testek párá­jával keveredett a forró fekete illata. Poharam tükrében ezerszerezödött a sok színes fény, és ahogy felemeltem, úgy csi­lingelt, mint egy me­sebeli és nagyon tá­voli, kicsi csengő. Akár egy álombéli kristályban, úgy tük­röződött öblében a szomszéd asztalok ké­pe és legszívesebben szívemre szorítottam volna, ha ez nem lett volna túlságosan is feltűnő. így csak, mint egy szép emlé­ket, tettem és rejtet­tem el azok közé a képeim közé, amik kedvesek maradnak sokáig, és az egyedül­lét óráiban még számtalanszor fella­pozom. Csankó Lajos Vasárnap V SE-értekezlet Vasárnap délelőtt tíz órakor a Váci Sport Egyesület igazolt játékosainak értekezletet tart a pártház tv-termében. Úiévi antológiánk Az új esztendő első napján kértük munkatársain­kat, hogy mondják el kedves verseiket. Sajnos, el­mondták ... Csángó Lajos: Népdal Édesanyám is volt nékem, Verselni tanított engem. Éjszaka font, nappal mosott, s közben, rímelni tanított. Akácfalomb, sufni, sámli, Tompa Mihály s Mihály Váci, naplemente, csók, mely elég: új versemhez éppen elég. Kisspap Dezső: Vándor éjjeli da la Immár minden élcen csend ül. Jó vicc, alig érted, lendül, sóhajt, áléi. Jegyzetbe, ha botlik a lába. csorbul ceruzája, s poént táléi... V égtél« n Ferenc: Egy olvasóének Olvasók! Ki lehet Ez lapos lap felett okosabb az végheknél? Holott új tárlatkor, zene vagy kórus szól, kivel ember úgysem él: nékik ő illatot jelzőt s bírálatot ád, egyformán mindenről. Többek után szabadon - V. F. egyelőre — KULTURÁLIS HÍREK - TAVALYRÓL lis város elmúlt évi kulturá- jtartalomjegyzéke” szerint 1969-ben volt mire odafigyel­ni. Ezeket szedtük csokorba. Új kezdeményezésként in­dult útjára a váci középisko­lai diáknapok és a zenei hetek sorozata. A kiállítások közül a Váci tárlat, 69 és a Kernstok Ká­roly -emlékkiállítás emelkedett ki, de szívesen emlékezhetnek a látogatók a Helyiipar 25 éve című kiállításra és arra, ami a váci sajtó történetét mutatta be. Az évnek minden szakában voltak hangversenyek. A Du­nakanyar-dalostalálkozó ran­gos kórusai, a jénai és a szófiai kórus fellépése szerzett örömet a kórusmuzsikát kedvelőknek. Nagy sikere volt Lehotka Gá­bor orgonahangversenyének, a Budapesti Madrigálkórus, a Musica Humana zenekar és a KISZ-kórus fellépéseinek. Emléktáblákat állítottak a 19-es mártíroknak, direktó­riumi emlékművet avattunk a Pokol-szigeten. Vetélkedett a város „szelle­mi” csapata Szentendrével itt­hon, és Borsod megyével a rá­dióban. Az elmúlt év nyarán avattuk fel az új kiállítótermet a volt görög templomban és új vil­lanyorgonát kapott a házas­ságkötőterem. Tapsolhattunk híres embe­reknek: költőknek, íróknak, színészeknek. Üj címert is ka­pott városunk. Az elmúlt évben nemcsak a műsorok voltak nívósak, ha­nem az előkészítésük is. Mű­sorfüzeteiket Mizser Pál, Híd­végi Valéria és Lip ovniczky László festőművészek és Ko­csis Iván fotóművész tervezte. Mindent nem lehet felsorol­ni az elmúlt év eseményeiből. Sikerükben benne volt a mű­velődési intézmények sok-sok munkája és-a kultúrát szerető­kívánó váciak segítsége is. Köszönjük nekik. K. F. L A 900 éves város, az első Vác kisebb berendezési tár­gyaiból mindössze egy van a múzeumban, az sem teljes, de I érdekes, hogy művészettörté­neti szempontból kiemelkedő jelentőségű.

Next

/
Thumbnails
Contents