Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
6 T^iWop 1370. JANUAR 11., VASÁRNAP Zárszámadási műszak: az irodákban Munkához láttak a primőrkertészek Alkonyak és „kamu“-pénz % Teázással kereste kenyerét a markecoló bárhölgy Kattognák a számológépek, sokasodnak a számoszlopok — sokhelyütt kora reggeltől késő estig dolgoznak már a termelőszövetkezeti irodisták: készül a múlt esztendő mérlege. Nemcsak a számvitelieknek jelent ez a szokásosnál sokkal több, és fárasztóbb elfoglaltságot, hanem a szakvezetőknek is. Megyénk termelőszövetkezeti elnökei a héten megtartott, négynapos, budapesti tanácskozáson arról is kicserélhették véleményüket, s megismerhették a TOT állásfoglalását — hogy az általában kiemelkedő, 1969-es gazdálkodás után, gondolva az idei év esetleges kellemetlen meglepetéseire —, miként célszerű felosztani a jövedelmet. Erre nézve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is nyilvánosságra hozta útmutatását Mint Vereczkei Imre vállalatfelügyeleti főosztályvezető, lapunk munkatársának is elmondotta: a múlt évi zárszámadások bebizonyították, hogy a szövetkezeti parasztság, és a szövetkezeti vezetők nagy többsége helyesen döntött a gazdálkodás eredményének felosztásáról. Ezzel igazolták, hogy érettek az új gazdaságirányítási rendszer adta önállóságra. A közelgő zárszámadási közgyűléseken nemcsak a tagok jelenlegi érdekeltségéről, hanem sajátmaguk, és a közösség jövőjéről, jólétéről is dönteni kell. A tagság elvárja, hogy a rendelkezésre álló jövedelemből az év végén, közvetlenül megkapja a termeléssel arányosan őt megillető részt. S bár, őket kétségkívül foglalkoztatja az év végén kapható részesedés, gondolni kell arra is, hogy a közös gazdaságok többségében.a, személyes jövedelem 80—90 ‘ százalékát már év közben kiosztották. Nem volna hát helyes, ha kizárólag a visszamaradó, most kifizetésre kerülő rész kerülne az érdeklődés középpontjába. Sokkal fontosabb annél, hogy tartalékolással, a fejlesztés megalapozásával a már elért jövedelemszintet, a következő évekre is biztosítsák. A termelőszövetkezeti törvény is előírja, hogy a fejlesztési alapot a részesedési alappal általában arányosan kell növelni. A jövedelem felosztásáról természetesen — a törvényes előírás keretén belül — maga a szövetkezet dönt. De nem lenne • helyes növelni a részesedést, csak azért, mert a kedvező eredmények következtében most van mit felosztani! Közismert tény, hogy nagyobb befektetés nélkül jö- 'edelmet emelni nem lehet. A termelőszövetkezetek önállóságát — mint a főosztályvezető nyomatékosan hangsúlyozta — a minisztérium sem csorbíthatja. Viszont felKérte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa illetékes vezetőit, és a megyei tanácsokat, hogy saját eszközeikkel is segítsék elő a jövedelemfelosztás helyes arányainak kia.a- kítását és megtartását. A fejlesztés mellett gondolni kell a szociális és a kulturális alapra is. örvendetesen növekszik a szövetkezetekben a fiatalok részaránya, s ezek kulturális igényeinek kielégítéséhez nagyobb csz- szegek szükségesek. A termelőszövetkezetben persze nemcsak az évzáróidra készülnek most. hanem a ..hogyan tovább?”-ról is mind több szó esik. Csaknem valamennyi közös gazdaságban megtartottáld már az év eső vezetőségi ülését, amelyen az 1970-es' feladatokról tárgyaltak. S ha egyelőre meg is bé n-ult a kinti munka, már megkezdték a felkészülést a mezőgazda-sági üzemaekben a tavaszi szántás-vetésre. Napjaink feladata a hiányzó és szükséges gépek beszerzése — a meg- levőek javítása. Bár a hét elején enyhére fordult időjárás sok helyen — a gyors olvadás miatt — belvízveszélyt okozott, a hőmérséklet újabb fagypont alá való csökkenése elhárította a veszedelmet. Egyelőre az őszi vetések is biztonságban vannak, kártételről sehonnét sem érkezett jelentés. A primőrikerteszetek üvegházaiban már hozzáláttak az esztendő legkorábbi munkáihoz. Sok helyütt zöLdell a tavaszt ígérő saláta, és más melegháza növény, s. p. — Kérek két konyakot! A bár egyik kis asztalánál ülő férfi hanyag mozdulattal intett a pincérnek. A társaságában levő hölgy is megszólalt: i — Nekerh abból a finomból hozzon! Tudja ... A pincér természetesen tudta, milyen különleges igényei vannak a hölgynek, akinek esténként csak „kedvenc” itala volt mindig ugyanaz, partnere mindig más. Egy perc múlva a két konyakos pohár felsorakozott asztalukon. A vendéglátó férfi igencsak elcsodálkozott volna, ha sejti: a hölgy poharában az italnak csupán a színe hasonlít a konyakhoz. Mert ami esténként ebben a pohárban volt, — illetve nem volt — jövedelmező pénzforrást jelentett vendégének ... Három barátnő — egy testőr A 28 éves Mogyorósi Antal- né, még 1965-ben elhagyta férjét és két kisgyerekét. A köny- nyű, édes életet hajszolta, s eközben elkövetett néhány bűntettet, például „marke- colt”: meglopott egy részeg férfit. Háromszor állították bíróság elé, legutóbb egy — lopásért és közveszélyes munkakerülésért kiszabott — ítélet nyomán ismerkedett meg, több mint egy éven át, a „nehéz” élettel, vagyis a börtönnel. Szabadulása után 3 napot bírt ki egy munkahelyen, majd áttette székhelyét a pesti Trojka bárba. Jövedelmi forrása itt az ún. „kamu”-pénz lett. Mogyorósinénak minden este akadtak alkalmi szórakozópartnerei, akikkel konyakot rendeltetett. A férfiak azt is kaptak, a bárhölgy poharában azonban — tea került... A pincérek — akik persze cinkosai voltak —, zárórakor kifizették neki az italok közötti árkülönbséget. A teázás naponta 150—200 forintot hozott Mogyorósiné konyhájára.. . A Trojka üdvöskéjéhez csakhamar, hasonlóan kétes pénzforrásokkal rendelkező barátnők csatlakoztak. A 23 éves Domán Jánosné egy tőle elmenekült férjet, s egy lopásért kapott felfüggesztett börtönbüntetést mondhatott múltjának. A presszókban töltött éjszakai műszak a Corvin áruházban végzett munkájának rovására ment, ezért onnan kilépett, s 8 hónapon át éldegélt ő is „kamü’-pénz- ből. A 21 éves Farkas Gézáné szintén bárok törzsvendége volt, akiről nem éppen önzetlen ismerősei gondoskodtak, s adtak itt-ott szállást néhány napra. A társaság később Mójzis László 22 éves géplakatossal egészült ki, aki Mogyorósinénak hű kísérője, valóságos testőre lett. Akcióban a Trojkás-trió A Trojkás-trió tagjai egy nap a Tavasz bárban üldögéltek, amikor megjelent asztaluknál Mójzis újdonsült barátja, a pilisvörösvári S. János. A férfi nagyvonalúan mindnyájukat megvendégelte, majd taxiba ültek, s egyenesen Pi- lisvörösvárra hajtottak. Mójzis és S. János nyomban italért indult az üzletbe. — Itt az alkalom... mondta ekkor a lakásban maradt Mogyorósiné, s a nők kutatni kezdtek a szobában. A férfiak megérkezése után — haditerv szerint —, Farkas- né a konyhába ment S. Jánossal, s ezalatt Mójzis és Mogyorósiné a szobában kifeszítette a lezárt szekrényt. A házigazda kabátjából 1000 forintot kaparintottak magukhoz. Nemcsoda, hogy ezután már nem kellett tettetniük a vidámságot ... Néhány nappal később Mo» gyorósiné és Donnáimé újabb ismeretséget kötött á Trojkában, ez alkalommal egy L. János nevű ráckevei férfival, akire aligha lehetett ráfogni a józanságot, erről a két bár-' hölgy nagy ügybuzgalommal gondoskodott. Az „alapozás’' után taxiba ültek, js Ady-lige- tig meg sem álltak. Üt közben Mogyorósiné igyekezett meggyőzni L. Jánost iránta érzett szimpátiájáról, melynek csalhatatlan jeleként ölébe is ült. Ez a helyzet bizonyult ugyanis a legalkalmasabbnak a férfi szivar-, és zakózsebéből kicsempészni a százas bankó, kát... Ezután ingyen tea A markecoló bárhölgy azonban ezután csak ingyen teázhat, s nem is a legkellemesebb helyen. Mogyorósiné és társai a rendőrségre, majd a bíróságra kerültek. A Pestvidéki Járásbíróság dr. Trautmann János tanácsa Mogyorósi An_ talnét 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, s 3 évre kitiltotta Budapest és Pest megye területéről. Domán János- nét 1 év 2 hónapra, Farkas Veszedelmes hó a tetőn A háztetőkön összegyUlemlett nagy mennyiségű hó veszélyt jelent, és eltakarítása veszélyes munka. A csúszós talajon nagy óvatossággal dolgoznak, hogy megakadályozzák, hogy váratlan lavina zúduljon a járókelők fejére, vagy beszakadjon a tető. Grézánét 10 hónapra vonják ki | a forgalomból. Mójzis Lászlót 18 hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. — Szitnyai — ‘------’.......................................... i ■M M A földön járva l taoiiS ‘ I TEVEHUS Imádom a rántott bélkacombot, a pacalpörköltet, a szalonitüdőt, a vesevelőt és mindenféle vadhúst, mindenféleképpen készítve. És most megtudtam, hogy eszem és szeretem a tevehúst is. Egy néni a hentesüzletben halált megvető bátorsággal és nagy közönségsikerrel a következőket jelentette ki: — A tevehúsból kérek egy fontot. Mit bámul, fiam? — tudja maga jól. A disznót, marhát kivisszük, helyette tevét kapunk, no persze valutát is, de abból mi nem eszünk. A fiatal, jóképű hentesfiú vigyorog, a körülállók nem kevésbé. Rám kerül a sor, kérek egy fél kiló színtevét. Hazaviszem, párolgatom, sütögetem, tényleg, ehető ez a tevehús? Az a csúnyaszájú öregasszony ... No lám, mennyire kell vigyázni az élő- és az írott szóra egyaránt. Milyen hatalma van a szónak. Nézem a tányéromban a bifszteket, aztán nekiesem, egészen finom ez a teve- hús. Álmomban teveháton himbálod - zom a Szahara homokjában, megérkezem S !d i - B el - A besbe, barátaimnak átnyújtok egy tábla szalonnát, nézik, elköltik és álmukban egv gusztustalan, hatalmas két és fél mázsás disznóval kergetőznek Magyarországon a makkosban. És tovább álmodom. Párizsban egy slukkra kiszívom, kihörpintem az osztriga élő kocsonyáját és a párizsiak öklendeznek a magyar cseresznyepaprikától. Pekingben kígyólevest eszem és a házigazdák furcsa arcot vágnak az általam főzött halászléhez. A londoni gyanúsan turkál a túróscsuszában, de mi ez a véres cafat, amit ők raknak elém? Jaj, be furcsa öregasszony volt. fuj, micsoda ételek! Tevehús, osztriga, kígyó, véres cafat, soha ilyen lí dárcnyomást, még szerencse, hogy hamarább ébredek néhány órával a londoniaknál, az ő álmuk, lidércnyomásuk tart tovább. Ásítva az ablakhoz állok, he-he-he tevehús 1 A SZERVEZŐ Külföldi vendégek érkeznek a tsz be. Itt mindennek klappolni, stimmelni kell. — Szóval, elvtiíkéim, útitörőlányok, vörös virágcsokrok, az udvaron a titkár elvtárs üdvözöl, köszönti a vendégeket! Értettem? Helyes! Bent az irodán a szövetkezet szépei fekete szoknyában, fehér blúzban. Konyak, meleg pogácsa, itt az elnök tájékoztatja a vendégeket. Értettem? Helyes! Az udvart tisztára söpörjük. A homokot eige- reblyézzük. És locsolunk egész éjszaka. Az istállókat, ahol szükséges, kimeszeljük, a jószágokat rendbe rakjuk, csutakolás, minden. És tiszta alom. Helyes! No, persze fertőtlenítőt a bejáratokhoz és a konyak után feketét szolgálunk fel. Az : tatokban friss víz legyen. Értettem? Minden szuperáljon. Minden a helyén legyen. — A fehér köpenyekért ki a felelős? A főállattenyésztő elv-társ? Helyes! De ellenőrizzétek, és az időre nagyon vigyázzatok, nem szabad kifutnunk, sok mindent meg akarunk mutatni a külföldieknek. Minden a forgatókönyv szerint történjék. — Köszönöm, elvtársak! Ne felejtsétek, holnap nehéz, nagy napunk lesz, együtt vizsgázunk. A szervező mindenkivel kezet fogott és ment tovább okítani a rászorulókat. Másnap megérkeztek a kedves vendégek. Minden úgy történt, ahogj eltervezték, a szervező szerényen, hátulról a szemével és szemöldökével irányította a házigazdákat: Olajozottan, jól ment tehát minden. Jól fejlett úttörőlányok, szép virágcsokrok, köszöntők, konyak, eredmények, számok és finom meleg tepertőspogácsa. Csak az istállóban buktak meg a házigazdák. Ott is teljesen váratlanul. Pedáns rend, tisztaság, higiénia. Te valahogy, valamelyik ütemnél el- tempírozták magukat. És bent az állatok felkészületlenül és tiszteletlenül fogadták a vendégeket. Csals egy perc, talán még annyi sem kellett volna és akkor elkerülték volna a zöldhullámot. A szervező szeme parázslóit, villámokat szórt, a főállattenyésztő megsemmisülten nézte a frissen gereblyézett homokot és átkozta magát, hogy ezt a témát nem tervezték meg előre. IDEGENBEN Országos értekezlet volt N.-ben. Sok-Okosat' moiid-tun-k, de a legoko- ; sabb- -cselekedetünk az állami gazdasóig ínagteikintéSe és később ugyanitt egy disznótoros vacsora elköltése volt. A megyei pártbizottság egyik titkára, kedves, intelligens ember volt a házigazdánk. Szerepét messzemenően jól, nagyszerűen töltötte be. Azután később a tumultusban a lábamra lépett. Bocsánatot kért, mire én: — öregem ne viccelj, kitüntetés, ha az ember lábára egy párttitkár lép. Jólesően nyugtázta, hogy nem haragszom, hogy ilyen -kedélyesen fogom fel a lábtiiprást. De én a kedélyét szegtem. — No, nem itt, nálatok, idegen- 1. n! Csak otthon, nálunk... ÍZLÉSTELENSÉG Lehet, semmi újat nem mondok, lehet talán, mégis. Szülői értekezlet. A fiam inge állítólag kirí az iskola rendjéből, moralitásából. Mi több, a fiam inge ízléstelen, kihívó, méltatlan hozzá, hiszen jó tanuló. És bár szóltak neki, ő csak a vállát rángatta. Ebadta neveletlen kölyke. És még rámfogta, hogy az inkriminált inget én hoztam külföldről. Igaz, tényleg én hoztam. De, mit bámulja ez a neveletlen apuka itt mellettem a beszélő tanárnő fekete harlsnyakö- tőjét, amikor ilyen komoly dolgokról esik itt szó. MÉRTÉKTARTÁS — Ahol most dolgozom, egy úri hely. A feletteseim szeretnek, megbecsülnek, a melósokkal úgy érzem, jól kijövök, a pénz sem rossz. És most kitüntettek. Kell ennél több az embernek? Képzeld, az egyik osztályvezetőm, akiről eddig azt hittem, hogy utál, gyűlöl és irigykedik rám, mert valaha önjelölt volt, mielőtt még én idekerültem vótoa. Nos, ez az osztályvezetőm odajött hozzám és elsőnek gratulált. Nagyon boldog voltam. Azt mondta: — Én mondtam az embereknek, hogy ne beszéljenek összevissza T az, hogy csak hat elemid van és egy kissé hadilábon állsz a helyes írással, de melózni tudsz, a vállalatot .61 vezeted és szerintem megér demled a plecsnit. Ugye, milyen kedves ember? — De ez pimaszság öregem mondhatnánk aljasság, fúrás — válaszoltam a barátomnak. Igaz, igaz, de mértéktartó fúrás, ennyit még el lehet viselni. Tulajdonképpen ezért örülök, hogy itt dolgozhatom, hogy ilyen rendes, mértéktartó emberek között élhetek. BETÖRÉS Az intézményt, nevezzük Állami Biztosítónak, tatarozták. Festették, mázolták, parkettát cseréltek, teljes volt az irodákban a felfordulás. Egy jó humorú tisztviselő visszaélve a fiatalság naivitásával, azt mondta két segédmunkás fiúnak, rámutatva egy asztalra, hogy ez az övé, ezt óvatosan cipeljék át a szomszéd szobába, mert 80 ezer forint van benne. A fiúk készpénznek értették a nyolcvanezret. Óvatosan cipelték az asztalt, vigyázva tették a helyére és bicskával rávéstek az oldalára egy keresztet. Éjszakára óvatosan ottfelejtették magukat az irodában, nagy pénz az a 80 ezer. Ki sem lehet számolni 7 forintos órabérrel, mennyit kéne 80 ezerért cipekedni. A zárak, fiókok könnyen nyíltak és sok volt bennük az indigó, a gémkapocs, a grafitceruza és a radír . .. Hát szabad ártatlan fiatalemberekkel ilyen csúnya tréfát űzni? FELMONDOTT Harmincöt éves koráig, amlóla dolgozik, mindig őt küldték el a munkahelyéről. Ilyenkor mindig szégyenkezve magyarázta a családnak, a barátoknak a szituációt. Kissé züllött, de alapjában véve őszinte fickó volt, és nyíltan beismerte, hogy kirúgták. Sőt, gyakran bocsánatot kért a főnökeitől, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta őket. — 3iztos kínos és fájdalmas érzés lehet valakit az utcára rakni — mondogatta. — Nagyon sajnálom magukat, tudom, nehéz perceket élnek át, hiszen a legnehezebb emberi idegtevékenység 'embertársain« sorsa fölött dönteni. És akkor egy új mu-nkahe'yén két hónap után váratlanul ő mondott fel. Nem is tudta, hogyan született -meg agyában a gondolat, egyszer csak bement a személyzetishez és kijelentette: — Unom ezt a helyet, unom magukat, unom a munkámat, kérem a munkakönyvemet. Az utcán mélyet szippantott a levegőből, szabadnak, tisztának érezte magát, nagyszerű érzés volt, amit érzett. Micsoda különbség, mennyivel könnyebb az emberek szemébe nézni. „Untam és kész, otthagytam őket.” És rákapott erre az új, szokatlan jóízre. Milyen kis dolgokból is áll néhány ember boldogsága. (suba)
