Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

MOKOMIDÍEI A P E S'7 MEG YE I HÍ R L •XI. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1839. DECEMBER 7., VASÄRNAP Hogyan készültek fel a hóeltakarításra? A Monori Köz­ségi Tanács elnö­kétől kérdeztük meg: hogyan ké­szültek fel a télre, a nagyobb hava­zás esetién fellépő közúti hóeltakarí­tásra? — Hosszú évek óta tudatosítjuk a lakosság körében azt a szabályt, hogy minden ház­as ingatlantulaj­donos felelős ' a portája előtti hó- eltalcaritásért, a síkosság megszün­tetéséért s a há­zuk előtt történő esetleges balesete­kért. A közutak hótól való meg­tisztítását a közúti hatóságok­kal együtt végezzük. A KPM nagy mennyiségű sa­lakot és homokot tárol a né­gyes számú műét mentén, az úgynevezett Páskomon, vala­mint a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán. Készen van a közmun- kaerö kirendelési tervünk, öt­ven személyt tartunk nyilván, akiket hófúvás esetén — amennyiben nem sikerül gé­pekkel legtisztítani az utakat —. kirendelünk a vasútvonal, illetve a közutak megtisztítá­sára. it \s Már szórják a homokot a monori utcákon Péterffy felvétele Gyorsszolgáltatás ? Monoron, az állomásnál van a sülyi ÁFESZ-nek egy gyorsjavító részlege. Nos, ebbe a gyorsjavító részleg­be vittek be október köze­pén egy stopperórát, azzal a kéréssel, hogy sürgősen szükség lenne rá. Holnap meglesz — mondta az át­vevő. Az óra tulajdonosa — úgy látszik, van már némi tapasztalata a gyors­javítások terén — csak egy hét múlva ment érte. — Hiába. Most december eleje van, azóta a gyorsjavítóban há­rom stopperóra összejött, érdemes hozzákezdeni a munkához, mert „nemcsak eggyel kell vacakolni”, mint ahogy azt a szakem­ber mondta. Most már csak az érde­kel, hogy ha ilyen a gyors­javítás, — milyen lehet a lassú?! (k. zs.) Vasárnapi mozaik A gylknröi dalosok 25 éves találkozót tartanak ma a szak­maközi bizottság székházában. A találkozón részt vesz a te­lefongyár országos hírű dalár­dája is. •k A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa a megyei titká­rok és gazdasági vezetők ré­szére, decmeber 10-én Mono­ron. a sportszékházban to­vábbképzést tart. ★ Üllőn, december 2-án, áramingadozás következtében, sok magánháztartásban, a szilcvízüzemben. a presszóban és élelmiszerboltban 'eégtek a motorok. A károsultak az áramszolgáltatóval szemben kártérítési igényt támaszta­nak. | Az üllői ÁFÉSZ december j 14-én a körzetéhez tartozó I községek képviselői részvéte- I lével, küldöttgyűlést tart Ül- I lón. az Ócsai úti kisvendéglő I helyiségében. Elkészült Gyomron a falusi j iskola új politechnikai műhe­lye. A munkálatokat a Tö- VÁLL végezte. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron és Monori-erdőn: dr. Bató Lász­ló. Pilisen: dr. Czinder Bálint, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsé- sen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügye­letes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János ut­MUSOR MOZIK Ecser: Feldobott kő. Gomba: Milliárdokat érő ember. Gyömrő: A magányom villa titka. H: Hold­udvar. Maglód: Egy remete Ró­mában. H: Berlinből jelentkezem. ! Mende: Berlinből jelentkezem. H: Egy remete Rómában. Monor: A hekus és azok a hölgyek. H: Az idő ablakai. Nyáregyháza: A he­kus és azok a hölgyek. Péteri: Majd a Leon tine. Pilis: Alfa Ró­meó és Júlia. H: A 17. szélességi fok. Tápiósáp: Alfa Rómeó és Jú­lia. Tápiósüly: Az alvilág pro­fesszora. Űri: Az imposztorok. Üllő: Ha mondom, hogy szeret­lek. H: Az első tanító. Vasad: Al­fa Rómeó és Júlia. Vecsés: Kurá­zsi mama. Matiné: Vékony jégen. H: Juan kalandjai. Vadászat - puska nélkül A Monori Járási Fácán Va­dásztársaság tagjai ma szokat­lan módon, puska nélkül je­lennek meg a határban. Mint­egy kilométer hosszúságú há­lót állítanak fel, s 200 darab nyulat fognak be exportra, melyeket felfrissítés céljából a tőkés országokba szállítanak. Ebben a hónapban még 300 darab élő foglyot is befognak. Az idén is kirándulnak a monori gimnazisták. Még eb­ben a hónapban az ország kü­lönböző részeit keresik fel há­rom-négynapos túra kereté­ben. ★ Rész vétlenség miatt elma­radt a sportköri vezetőségvá­lasztó közgyűlés Úriban. ★ „Csak fiataloknak” tartja vidám táncos délutánját a Zenit együttes ma. az üllői művelődési otthonban. ESTE-PÁRIZSBAN Fogadóóra Sima István, a járási tanács vb-elnökhelyet.tese december 8-án, hétfőn délelőtt 8-tól 12-ig tartja fogadóóráit a járási ta­nács épületében levő hivatali helyiségében. A lakosság fel­keresheti a tanácsi szervek ha­táskörébe tartozó ügyekben. VB-ULESEH Vb-ülést tartanak holnap, december 8-án Gyomron, dél­után 3 órakor, ahol jelentés hangzik el az egységes szak- igazgatási szerv tevékenységé­ről. Monoron délután 2 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt a ,19-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg. Úriban tanácsülést tartanak holnap délután 3 órakor. Napi­rendjén a községi tanács és szervei 1969. évi munkájának értékelése és az 1970. évi munkatervének megtárgyalása szerepel. Füstös italmérés a világ vé­gén, zaj, borostás férfiak, ar­cukon nyíló borvirágokkal... Az asztal mellett valaki rezes hangon kornyikálni kezd:- „Én mindenkiben csalódtam.” Szomszédja zsebéből előkerül egy szájharmonika, lefújja ró­la a dohányport, s rezeghetni kezdi a hangokat ő is. Egy öreg kezet nyújt, körmei re ■ pedezettek, kézfején ráncos a bőr, s minden átmenet nélkül mesélni kezdi, hogyan lőtték el a lábát a háborúban. Az ablak párás, fátylak le- begnck a levegőben, szjfrke füstfátyiak: kint esik a liö, s Önigazolásul, mert úgyis hideg van, vastag falú kocsmai poha­rakba pálinka kerül. Figyelek. Jól érzed magad. Kicsit nagy­képű vagy, sosem jártál még Párizsban, s mégis azt mon­dod: hát nem olyan ez, mint egy párizsi kocsma, a szájhar- monikás csavargóval? És ke­resed a szót, hogy is hívják franciául a csavargót..., clochard, vagy ilyesmi... Ba­rátkozol az öreggel, aki elemé­ben érzi magát, nem fogy ki a történetekből. Veregetitek egymás vállát, ő ráncos öreg kezével a tiédet, s én nézem o csuklódra simuló zöld puló­ver ujját... Felültünk egy buszra, azt mondtad, szóljak, ha le akarok szállni. Ismeretlen helyre ke­veredtünk, még én sem jártam itt. Csillog a szemed. Munkást szívsz, nevetsz, nevetsz — va­lóban te vagy az? — Mer’ én mindig megmon­dom előre, hogy mi fog kö­vetkezni, már a háború alatt is... Az öreg még mindig a há­borúnál tart, jósolgat, odatar­tom a tenyerem: — Tenyérből nem tud jó­solni? Meghökken. — Én nem. de a Netti! És már hívja is a szomszéd társaság sokráncú hangadó­ját, s az penderül, elkapja a kezem, hangosan hadarja, hogy nem kell ezt elhinni, de azért... Újabb poharak, iszunk, kíváncsi vagy, ugye, mi lesz egy hét múlva, egy év múlva, azt hiszed, a napok tényleg a tenyeremben rejtőz­nek ... — Balesetet látok! Ez kezdetnek nem rossz. Nézzük tovább. Csak nem vagy babonás? Nem, nevetsz, és azt mondod, hogy ne szalad­gáljunk át az autók előtt. Az öreg énekel — „Ne sírj, anyám”. A sokráncú Nelli még mindig nedves tenyerében tartja a kezem, közelhajol: Csalódás! Szakítás! Egymás után! Meg pénz... Ez utóbbi nem ártana... Köhögsz. Indulnunk kell. Te nem vagy kíváncsi a jövődre? Nem, ez elég volt, most csak az érdekel, hogy jutunk haza. Esik. a hó, gallért terít a vál­tadra, rohanunk a buszmegál­lóhoz. Párizsnak vége, az öreg clochard, a tenyérjós, a füst mögöttünk marad. Vasárnapi tárlatunk Anyai örömök előtt Unyi István rajza Postafiók 51. SÖTÉTSÉG A POSTÁN ÉS AZ UTCÁN Nem tudom, helyesen te­szem-e, de szeretném néhány észrevételemet tudatni önök­kel. Nagyon szép dolog, hogy SZÖVETKEZETEKNEK. HÁZTÁJI GAZDASAGOKNAK, ELADUNK 15 vssgost TAKARMÁNYRÉPÁT és 20 vágom étkezésre alkalmatlan sáb A sárgarépa ára — 6 km-es körzeten belül szállítva kg-onként 60, a takarmányrépa ára kg-onként 50 fillér. Saját fuvareszközzel elszállítva a sárgarépa kg-onként 50. a takarmányrépa 40 fillér. Az árakat a beltartalmi értéknek megfelelően állapítottuk meg. A sárgarépát, sertések, növendék- és felnőtt marhák, lovak, házinyulak és baromfik »takarmányozására, mind a közös, mind pedig a háztáji gazdaságoknak ajánljuk. A répa árát a tsz Jókai utcai irodájának pénztárába lehet befizetni, reggel 8-tól, délután 5 óráig. A megrendelt mennyiséget a tsz Péteri úti majorjából lehet elszállítani. MONORI ÚJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET újjávarázsolják a monori pos­ta épületét, de az ideiglenes postát nehéz este megtalálni. Ugyanis a kapualj este egé­szen sötét. Nem lehetne kivi­lágítani? Ami a sötétséget illeti, egyik este, a Petőfi utcai szakasz azon része, amely összeköti a központot a vasútállomással. majdnemhogy teljesen sötét volt. A Vörös Hadsereg út egész hosszában pedig egyet­len égő sem égett. Kérem a DÁV-ot a lakosság nevében: legyenek szívesek az utcai égőket kicserélni, annál is inkább, mivel jönnek a hosszú téli esték. KÁVÉDARÁLÓT! A másik panasz: sokan já­runk az Üjtelepen, a 160-as (Horti-íéle) Népboltba vásárol­ni. Megvesszük a kávét, de sajnos ledarálni nem tudjuk, így akinek nincs odahaza da­rálója, kénytelen másik bolt­ba, vagy hol az egyik, hol a másik szomszédba menni ká­vét darálni. Kérjük az illetékeseket, amennyiben módjukban áll. szíveskedjenek ebbe az üzletbe egy kávédarálót felszerelni. Az újtelepi vásárlók nevé­ben, tisztelettel: O. J.-né Monor MELY KÚT P rissen hantolt sir. Fejfájási a felírás ... 1 ' élt 19 évet. Majdnem az egész falu ott volt a temetésén. Végső búcsút venni mindig fájdalmas. Megrendítő. Talán kétszeresen az, amikor olyan valakit kísérünk utolsó útjára, aki — szinte — még alig élt. Szép arcú kislány volt. Mosolygó, vidám. Mindenkihez kedves, mindenki szerette. Ilyennek ismerték meg őt, így marad meg mindenki emlékezetében. A szülők? Nem hiszik el azt, ami kislá­nyukkal történt. Nem tudják tudomásul ven­ni, nem tudnak beletörődni a megváltoztat- hatatlanba. Érthető. Az első lépések, az első szó, a gondtalan gyermekkor, az iskolás évek játékos izgalmai, a felnőtté válás komoly lelki problémái, az első őszinte beszélgetések anyuval, az első szerelem. Életének egy-egy állomása. Most eleven erővel hat minden — az évek folyamán elhalványult emlékek is. Miért tetted ezt, kislányom? — zokog az édesanya. Nem lehet Igaz — így az édes­apja. I gaz. Kegyetlen valóság, amit elviselni nem könnyű! Egy 19 éves lány tragé­diája, ami tragédia a szülőknek, hozzátarto­zóknak is. Ez volt az egyetlen megoldás, az egyetlen járható út? Más lehetőség nem volt? A kérdés sok. Aki — talán — felelni tudna, már nem él. Ö már nem beszélhet. Van va­laki, aki tudna mit mondani... A fiú utolsó éves egyetemista volt és az a típus, akinek könnyű sikerei voltak a nőknél. Nehezen akarta észrevenni a kislányt. Kezdetben vele is fölényes volt, mint min­denkivel. Kezdetben ... Tanulmányainak be­fejezése után arra a munkahelyre került, ahol a kislány adminisztrátorként dolgozott. Egy irodában dolgoztak ők ketten és még né­hány fiatal. Ekkor már több mint egy éve ismerték egymást. A kislány rajongásig sze­rette a fiút, s ezt még önmaga előtt is igye­kezett titkolni. A fiú kezdeti közömbössége lassan feloldódott. Észrevette magán, hogy egyre többet gondol a kislányra. Már hiány­zott neki, már szüksége volt rá! Egymásra találtak. Szerették egymást. így bontakozott ki egy őszinte, igaz szerelem. Katonai behívó érkezett a fiú nevére. Egyetemi végzettsége miatt csupán háromhó­napos időtartamra szólt. Nem nagy idő. A vá- válás mégis nehéz volt, hiszen szerették egy­mást, az eljegyzés is szóba került már. A fiú elment. Attól kezűve a kislány várt. Mindig várta. Levelek jöttek, mentek. A 90 nap — ha nehezen is —, eltelt. Az élet ugyan ment tovább, mint azelőtt. Dolgoztak; örültek egymásnak. Boldogok vol­tak. p gyik délelőtt levelet hozott a postás. A 11 fiúnak volt címezve. A munkatársak — kíváncsi emberek lévén — megkérdezték a űút, hogy kitől kapta a levelet? „Biztosan attól a „nőtől”, akivel katonai szolgálatom idején ismerkedtem meg. Meg­ígérte, hogy ír nekem.” Pillanatnyi csend következett. Nehéz, fojtó csend. Mindenki a kislányt nézte, aki most nem mosolygott. Nem szólt, csak némán le­hajtotta a fejét. Szívét keserű fájdalom szo­rította össze. Heves zokogás rázta. Addig még senki nem látta őt rosszkedvűnek. A kislányt ezen az estén is várták haza szülei. Hiába. Szó nélkül nem maradt el soha. Mindig tudták a szülei, ha moziba mentek, táncolni, vagy a barátokhoz. Most nem tud­tak semmit. Apja felöltözött és éinek ideién fel zörgette a rokonokat, barátnőket, hátha tudnak valamit mondani a lányukról. A fiú elmondta, hogy este ő vitte haza mo­■Í1 toron. A kapuban beszélgettek egy ideig, majd elváltak. Valóban ennyi volt, amit mon­dani tudott? Csak ennyi? A levélügy, a „nő­ügy” mi célt szolgált? Ez mind nem volt ér­dekes, említésre méltó? Féltékennyé akarta tenni a kislányt? Miért? Hiszen tudta, hogy a kislány szereti őt, csak őt! És ő is szerette a kislányt. Állítólag őszintén ... Az apa hajnalban találta meg lánya kézi­táskáját házuk bejárati lépcsőjén. Elkesere­dettebben folytatódott a keresés. Idegkime­rítő volt ez a reménytelen, lüktető, szenvedő kutatás. Délután értesült a kislány eltűnésé­ről az a férfi, aki hajnalban — vonathoz igyekezve — talált egy barna orkánt a falu szélén, nem messze az úttól. Elhozta a szü­lőknek. Édesanyja elájult. I kút mély volt, tudták a falubeliek mind. Benne a víz »nyugodt, háborítatlan, hall­gatag. A gyanú pókháló vékony szálai idáig vezettek, hiszen az orkánkabátot is a közel­ben találták. Mindez alig pár száz méterre a házuktól. Semmi más nem hozott eredményt, mint egy halkan zümmögő, fáradhatatlanul dolgozó szivattyú ... Majdnem az egész falu ott volt a temeté­sen. A kíváncsi, kutató és kérdőn vádoló te­kintetek hiába kerestek '/alakit... Haár László

Next

/
Thumbnails
Contents