Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

8

'•"''t-MMníi

1969. DECEMBER 7., VASARNAP

TARLAT DABASON

Kilencvenkét pedagógus kerestetik

Tálán két hónappal ezelőtt láttam meg Ildikót a Keravill üzletben. Megláttam és megszerettem egy pillanat alatt, ahogy ezt haladó hagyományunk előírja.

Ez a pillanat — precízen: villanás — akkor történt, amikor az általam kért kétszázhúsz voltos, negyven wattos égőt kipróbálta. Ennél a fényinél vettem észre, hogy vörösbe játszó gesztenye haja, amely lágy hullámokban omlik a vállára, vékony szemöldöke alatt kéken csillogó szeme, kicsiny, finoman ívelt szája, rózsás arca pontosan olyan, amilyenről mindig is álmodtam.

— Parancsol még valamit? — kérdezte kedvesen.

Én azonban nem tudtam szólni, csak bámultam rá megigézetten.

Ettől kezdve napjában kétszer ott jártam az üzletben. Türelmesen megvártam, amíg kék köpenyes, fehérgalléros szerelmem szabaddá lett, és akkor vásároltam nála azt, amire épp szükségem volt. Hol egy kétfázisú kapcsolót, hol néhány méter csavart zsinórt, fél tucat konnektort,

V//////////////////////////////////////////////////////////W////ÄW////////////////

^ sí

Reggel

Vinnyogva riad a város Reggelre szakadékok ültek A betonterekre A szerelmet kiszögezték A házak falára Közszemlére

Varga Vera

Akarom, hogy fájjon

Kiabálj,

Hiszen fáj, amit mondok!

De nem szólsz,

csak a szemedben égnek

néma,

ki nem sírt könnyek.

Rádöbbentenek, hogy szeretsz.

Lovass Agnes

''/jy///SSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*

LEÄNYFEJ

(Kertész László rajza)

rendelet értelmében pályázat útján nyerhetik el állásukat. Ennek megfelelően a megye még a tavasszal nyilvánosan meghirdette a megüresedett vagy megüresedésre váró pedagógus állásokat. A már működő pedagógusok részére százharminc, a végzős hallgatók részére pedig háromszáznegyvenhat állást kínáltak fel a megye területén. Azaz közel félezer új pedagógus jelentkezésére számítottak. Ezzel szemben a beérkezett pályázatok alapján mindössze ötven, már működő pedagógust, illetve százötvenhárom végzős hallgatót tudtak alkalmazni.

Az okok különbözőek. Kevesebb volt a jelentkező, mint a felkínált állás. A jelentkezők többsége azonos munkahelyre pályázott, szakképesítésük nem egyezett a keresett szakkal. És így tovább.

M

iért volt kevesebb a jelentkező, mint a korábbi években? A legfőbb ok: az egyetemek és főiskolák eleve kevesebb pedagógust bocsátottak ki, mint amennyire

szükség lett volna. Illetve:túlságosan precízen terveztek a várható szükségletek szerint és nem számoltak azzal, hogy a végzős hallgatók elég jelentős része nem pedagógus munkakörben helyezkedik el. Márpedig esztendőről esztendőre

több azoknak a tanári diplomával rendelkező fiataloknak a száma, akik — kedvezőbb munkafeltételek, magasabb fizetés, lakás miatt — lemonda- . nak a katedráról. Ugyanakkor ji évről évre egyre több pedagó- ^ gusra tartanak igényt — ok- ^ kai és joggal — más munka- \ területek: párt- és tanácsi szer- 5 vezetek, újságok, művelődési $ házak, kutatóintézetek és így ^tovább. A megyéből például 5 közel félszázan menték el más J munkakörbe. És időben szá- ^ molni kellett volna a gyermek- ( gondozási segélyt igénybevevő $ pedagógusnők tartós — két, il- $ letve három egész tanévet je- $ lentől — távolmaradásával is. ^ A Művelődésügyi Minisztérium, illetékesei azonban mind- $ ennek ellenére esztendők óta ^ csak a tényleges pedagógus- § szükséglettel számoltak. A kö- $ vetkezmény, mint már említetjük: kétezer hatszáz diploma ^nélküli nevelő alkalmazása az ^ ország különböző oktatási in- 5 tézményeiben. s

5 Azt gondolná az ember, hogy $ az elmondott nehézségek elle- $ nére Pest megye mégis jobb ^ helyzetben van, mint a fővá- $ rostól távol eső megyék. Saj- ^ nos, nem ez a helyzet. A fővá- $ ros közelsége nemhogy javított $ volna, inkább rontott a hely- $ zeten. Miért?

5

^ Tavasszal, a pályázat idején 5 hetvenhét, a megyében tanító $pedagógus jelentette be, hogy ^ valamelyik fővárosi iskolába \ nyújtotta be pályázatát. Kö- \ zülük — a megszabott határaidon belül — harmincegy je- 5 lentkezését fogadták el a budapesti iskolák. A harmincegy $ pedagógus távozása különösebb gondot nem okozott voi- |na a megyének, mivel pótlá- $ sukra megfelelő idő állt a já- $ rási és a megyei tanács ren- 5 delkezésére. Csakhogy ... au- 5 gusztus végén, szeptember ( elején egészen váratlanul jlyan nagyméretű munkaerő- $ vándorlás indult a megyéből a ; fővárosba, amire eddig még ! nem volt példa. Néhány nap- ( pal az új tanév megkezdése J előtt, de még hetekkel utána ; is, összesen százhuszonegy me- \gyei pedagógust „csábítottak \el” pályázat nélkül a fővárosi \ iskolák. Elsősorban matemati- ^ ka-fizika, magyar-történelem : és biológia szakos tanárokat. J (Az augusztus végi, szeptember 5 elejei „csábítás” legfőbb oka: | a százhuszonegy pedagógus (nyári hónapokra járó fizetését 5 még a megyével fizettették ki, ; az tehát nem a fővárosi isko- ( Iák béralapját terhelte. A ( „megtakarítás” pedig más cé- 5 lókra — például jutalmazásra

5 — felhasználható!) s

; A megye a váratlan kényszerhelyzetben úgy igyekezett ^segíteni magán, ahogy tudott. $ A középiskolákból eltávozott * tanárok helyére például tizenEmígy mélyre néző szemem: látószögébe egyszer csak orgo- ! naszín nadrágszár került.

— Üdvözlöm! — hallottam; a hangot, amely nagyon is- ; merős volt. Reménykedve j emeltem föl tekintetemet, j Nagy-nagy lilaságot láttam, j egészen nyakig, ahol bidres-i bodros sárga gallér türemilett: az áll alá.

— Remélem, nem várakoz- i tattam meg — szólt újra és i mosolygott.

A hangból most már sejteni j véltem, hogy nőnemű az illető ! és ahogy a mosolya követkéz-: tében orcáin gödröcskék ke-! letkeztek, azok a gödröcskék I megint csak ismerősök voltak, i

— Nyújtom a kezem, ha i nem venné észre.

— Ö, bocsánat, de... de ; várok valakit.

— Vagy úgy! — kapta visz-! sza a kezét, amelyet ekkor: jobban megnézve... úgyszint! ismerős volt. — Én bolond, azt! hittem, engem vár.

— Tessék? — szóltam. :

*

— Szégyell je magát! — fújt;

rám, és homlokára tolta zöld,* hajóablak nagyságú szemüve-! gét. !

— Ildiké! — hőköltem hátra!

u- i

Mire magamhoz tértem,! már messze járt. A harmadik: saroknál értem utol, ahol a: lezúduló zivatar elől egy kapu; alá menekült. Hasztalan kér-; tem, könyörögtem, szóba sem! akart állni velem.

Annyira könyörgött a ran-; diért, aztán meg sem ismer —! hüppögte végül.

— Ne haragudjon, Ildiké,!

de olyan furcsa ez az öltözé-! ke. !

— Furcsa? — nézett rám < szemrehányóan. — Furcsa az,! hogy tetszeni aikartam maga-! nak?

— Igen, furcsa — sóhaj-; tottam a lelkem legmélyéről: —, ugyanis nekem még soha,; de soha nem akart tetszeni j senki.

Szerencsére egyből elhitte a! vallomásomat, kettőre meg-( sajnált, háromra megbocsá- > tott és rám mosolygott. ;

S

Ekkor villám cikázott az! égen, fénye behatolt a sötét! kapu alá, s Ildiké arca abban: a pillanatban épp olyan volt,! mint amikor először láttam a! kétszázhúsz—negyvenes égő: villanásánál, fehérgalléros kék; köpenyében.

Sólyom László

tucat T-dugót, főzőlapot, vasalóbetétet, meg mindenfélét, ami különben is nélkülözhetetlen a háznál.

Teltek-múltak a hetek, s miután a motorkerékpárra gyűjtött tízezer forintom már az utolsó fillérig villamossági cikkekre váltva halmozódott otthon, döntő lépésre határoztam magam.

— Ildikó! — súgtam fülébe, amikor éppen a magasfeszültségű kapcsolótáblához szükséges két tucat lamellát csomagolta részemre — én szeretnék magával az üzleten kívül is találkozni.

Ildikó válasza úgy ért, mint az áramütés. A boldogság árama járta át rosszul szigetelt testemet. Mit csűrj em-csa- varjam és tekercseljem ...

randevút kaptam szombat délutánra.

Vártam rá a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben. Fejem fölött viharfelhők gyülekeztek, dörgött, villámlott, majd mutatóban néhány cseppel megfröcskölt a megélénkülő széL Én azonban kitartottam hősiesen, csak a fejem csüggedt mélyre a csalódottságtól.

Ildiké tetszeni akart

Tegnap délelőtt a Dabasi Járási Tanács dísztermében nyitotta meg Miskolczi Károly, a járási tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Fegyó Béla és Varga László festőművészek kiállítását. Képünk Varga László: Vasárnap délután című képét mutatja be.

A

! z idei tanévben kétezer- hétszáz diploma nélküli ; pedagógust alkalmaztak i az ország iskoláiban. Többsé- i gükben tizennyolc-tizenkilenc j esztendős, érettségizett fiata- I lókat, akik az esztendő első * felében még maguk is közép- j iskolások voltak, szeptember | óta azonban már tanítanak, i Élettapasztalat, pedagógiai is- i meret és megfelelő szakkép- í zettség nélkül. Nem egy esetben szaktanárként oktatnak náluk alig négy-öt esztendővel fiatalabb fiúkat-lányokat.

Meghökkentő adat, annyi bizonyos.

Es mi a helyzet Pest megyében? Mielőtt választ adnánk a kérdésre, idézzük fel a három esztendővel ezelőtti helyzetet. 1966 novemberében a megyei pártértekezlet beszámolójában hangzott el az a megállapítás, miszerint:

„Megszüntettük a képesítés nélküli nevelők alkalmazását.” Az idei tanévben százhetvenhárom diploma nélküli nevelőt alkalmaztak a megye iskoláiban. Ezzel a megyében tanító képesítés nélküli pedagógusok száma jelentősen meghaladja a kétszázat. Ennék ellenére még mindig kilenc- venkét pedagógus hiányzik a megye iskoláiból az elmúlt hónapban végzett felmérés szerint.

A kérdés akaratlan: mi az oka a három esztendő alatt bekövetkezett alapvető változásnak?

A pedagógusok a miniszteri

c

két, utolsó éves hallgatót kér- ^ tek ki a különböző egyete- $ mekről, de nyolc középiskolai^ állás így is betöltetlen maradj És — jobb híján — megkez- 5 dődött a diploma nélküli fia-( talok munikábaállítása.

Tavaly októberben mind- $ össze tizenkilenc betöltetlen $ pedagógusállás volt a me- 5 gyében. Most kilencvenkettő. 5 Ez tény. 5

P

ersze, könnyű a főváros5 dolga. A megyében jelen- $ leg is öt-hatszáz olyan pe- \ dagógus tanít, aki a főváros- 5 ban lakik. (Három esztendeje^ még hétszázat tartottak nyíl- ( ván.) A megye, nemcsak ere- $ jéhez mérten, talán még azon; felül is, mindent megtesz a $ pedagógusok letelepítése ér- \ dekében. Az elmúlt három \ esztendő alatt háromszázhu-( szonkilenc pedagógust segítet- ! tek lakáshoz, részint a ked- $ vezményes pedagógus-hitelak-: ció keretében, részint lakás- $ vásárlással, illetve padagógus-$ lakások építésével. Ennek eile-! nére a megye oktatásügye — \ a százhetvenhárom diploma! nélküli fiatal munkábaállításá- 5 val, illetve a kilencvenkét be- $ töltetlen állással — nem előre, \ hanem visszalépett a korábbi \ esztendőkhöz viszonyúivá. Saj- i nálatos tény, de igaz.

Prukner Pál 5

'fArsfSSSSSSrssssssssssrsssMMrsssssssssssssA

I Fekete

I

5 A vállalat címzetes és tisz- 5 teletbeli könyvelője Ruha ^ Gyula, nagy sportember. Oly 5 sok díjat szedett össze az üze- s mi kuglicsapat fődobójaként,

(hogy ezt valamivel honorálni $ illett.

$ Oklevél, érem, plakett, meg $ hasonló apróság szóba se jö- s hetett. Ruha már évek óta ^ ilyesmikkel töltögette fel a 5 környékbeli, vízzel telt gödrödet.

!; Aranykupa? Ez ellen pedig $ Ruháné tiltakozott. Azt mondata: ha a férje ivóalkalmatos- ; ságat lát, akkor rögtön inni $ akar. És nem is túl szolidan.

$ Az igazgató, Bőgő Péter fékkor már az asztalra csapott 5 volna, ha lett volna asztala.

$ De éppen hiányzott, mert fel- $ hasogatták a segéditisztvise- $ lök, mivel tüzelő nem volt egy $ deka sem, viszont a próbafűtést el kellett végezni.

^ — Ruha Gyuszi szobrot ér5 demel — mond ta Bőgő, ám $ kiderült, hogy a legolcsóbb ^szobor is 50—70 ezer forintot 5 kóstál.

^ A vállalat egész évi termelése nem érte el a fenti ösz- $ szeget. Bőgő bőgött.

5 A titkárnő szipogott

Pécsett járt iskolába

a „horvát Jókai“

: Pécsett járt iskolába a hor- I vát irodalom nagy alakja, i August Senoa, akinek oly sze- irepe volt a nemzeti regény ! megteremtésében, mint ná- ; lünk Jókai Mórnak, dr. Rajczi ; Péter, a pécsi Nagy Lajos

• gimnázium tanára, az iskola

* múltjának lelkes kutatója tu- ! domást szerzett arról, hogy a ! gyermek Senoát szülei a sza- ! badságharc bukása után Ma- \ gyarországra küldték tanulni !és így került a mecsekaljai vá- ! rosba.

: Miért küldte a Senoa család ! Magyarországra tanulni a kis ! Augustot, amikor Zágrábban \ is kitűnő iskolák működtek?

; Feltehetően a haladó szellemű S zágrábi polgár rokonszenve- ; zett a magyar nép szabadság- ; harcával és oly módon adott ! kifejezést osztrák-gyülöleté- ! nek, hogy magyar iskolába j íratta gyermekét. August ! Senoa első nagyobb műve, az ! Ékszerész aranya, 1871-ben jelent meg.

! A pécsi Nagy Lajos gimná- ! zium jövőre megemlékezést ! tart August Senoáról, abból az ! alkalomból, hogy 120 évvel ez- ! előtt itt járt iskolába. A gim- ; názium panteonjában — Ba- j bits Mihály, Garay János, Vas ! Gereben és más nagynevű «hajdani diákok márvány táblái j mellett — elhelyezik a nagy ; horvát író két nyelvű enúék- ! tábláját is.

fAfSS*SS*SJVrSSSS7S*SSSSSSSSSSSSSSSSSS,SSSAl

talapzat

A gondnok őrjöngött.

Mégsem volt megoldás.

Egy esős napon az ünnepelt Ruha berúgta az igazgatói ajtót és így szólt:

— Elmélkedtem!

— Ez lehetetlen — makogta az igazgató.

— Pedig így van. És megoldást találtam. Én leszek a szobor. Reggel nyolctól délután fél ötig ott fogok állni a főlépcsőházban. Végre valamit csinálok a havi hatezerért.

És így történt. De Ruha Gyulának, mint szobornak, nem volt elég tekintélye, talapzat híján.

Egy ködös, hűvös éjfélen a Körhinta téri parkban ismeretlen tettesek ledöntötték Cvikker Manó irodalomtörténész (1818—1902) mellszobrát és a feketemárványból faragott talapzatnak nyoma veszett.

A mellszoborhoz készült talapzat elég kicsi, de Ruha Gyula elfér rajta. Szoborként kissé szófukar lett mostanában, de ha bevág néhány ke- vertet, éppúgy fecseg, mint azelőtt

Darázs Endre