Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
1969. DECEMBER 7., VASÄRNAP “TÄ’frfflP 7 Holnap 25 éve Foga van már a decemberi szélnek. Az emberek feltűrt gallérú télikabátokba burko- lódzva sietnek az utcákon. Ta Ián csak én ballagok ráérősen, nézelődve, meg-megállva. Nem azért, mert engem talán keArany István, a városi tanács vb-titkára vésbé érne a Dunáról érkező szél: a kíváncsiság ösztökél, felfedezni valamit a huszonöt esztendővel ezelőtti városból, ahová az első vonatok egyikével érkeztem 1945-ben. Ha az elmúlt tizenkét esztendő alatt nem fordultam volna meg olyan sokszor a városban, mpst mindpn btzonriyaj; hágXóh. wiegen lenne Hol van a Főtéren éktelenkedő kilőtt német pár> célkocsi? Hol a roskadozó piaC rendszámú gépkocsi. A közeledő ünnep fényessége mindenütt. Ez ma Vác, megyénk legnagyobb ipari városa. Ezekben a napikban gyakran idézik az itt élő emberek a huszonöt esztendővel ezelőtti drámai eseményeket. Azt a novemberi délelőttöt, amikor a hajóállomáson veszteglő két uszályba rakatták a nyilasok a Kötöttárugyár több millió forint értékű gépeit és nyersanyagkészletét, hogy nyugatra „mentsék”. A legnagyobb bombázás ma is szívszorongató emlékét: december ötödiké volt. délután két óra, amikor a város fölé érkező repülőgépektől váratlanul beborult az ég, negyvenkilenc bomba hullott csak a Kodak gyár területére, közülük tizenhat telibe talált, a romok alatt öten lelték halálukat. Akkor még senki nem mert gondolni arra, hogy három nappal később, december nyolcadikén a Honvéd és a Temető utcai aluljáróknál felbukkannak az első szovjet tankok és estére már szabad lesz a város. A szovjet hadsereg lapjában, az Űj Szóban P. Davi- denko őrnagy számolt be a váci csatáról. „A németek és magyarok minden tartalékukat harcba dobták, hogy a bekerítést megakadályozzák. Különös hevességgel harcoltak Vácért, amelyet valóságos erődítmény- nyé építettek ki. A város köré apró erődítmények százait emelték, közéjük aknamezőket telepítettek. Az idő kedvezett a védelemnek. Szinte állandóan esett az eső, úgy- hogy a nehéz fegyverek szállítása úgyszólván lehetetlen volt. De a szovjet hadsereg nem ismerte a lehetetlen szót de a váratlanul megjelenő szovjet harckocsik elvágták a főváros felé vezető utat, a teherautó igy üresen volt kénytelen visszafordulni a városba. És néhány nappal később újra megindulhatott az élet a városban. Budán és Pesten még dörögtek az ágyúk. Ta- hitótfalu felől még egy-egy eltévedt lövedék csapódott a kisváci országúira, de a posta telefonközpontja már dolgozott. javították a vasúti pályatestet, az iskolákban megkezdődött a tanítás és február 3-án l befutott az első próbamozdony a váci állomásra. Az eltelt huszonöt esztendő alapvetően megváltoztatta a város képét és életét. Nehéz lenne felidézni a változás valamennyi kézzelfogható jelét, oldalak kellenének hozzá, nem egy ilyen rövid írás. Inkább csak emlékeztetőül — összehasonlításként — idéznék fel néhányat. 1945-ben tizennyolc-húszezer ember lakta Vácot. Kilenc üzemében összesen ezerezer utast szállítanak! Ezenkívül naponta kétszázhatvan vonat halad át a városon, ezek közül negyvennyolc személyvonat megállóhelye a váci állomás. Évente hat és fél millió ember utazik vonaton a városba vagy a városból. Ugyanakkor naponta háromszáz tehervagont raknak meg a város termékeivel. Természetesen nemcsak a Váci látkép szoba-konyhás lakásokban élt. Az elmúlt negyedszázad alatt kétezerötszáz új lakás épült Vácott és a következő ötéves tervben újabb kétezernégyszáz, többségében két- és háromszobás lakásba költözhetnek be az új lakók. A felszabadulás előtt a város négy elemi és két középiskolájában ötvennégy pedagógus oktatott kétezer diákot. mezőgazdasági technikuma van. Iskoláiban ma már háromszázhatvan pedagógus oktat több mint hatezer-ötszáz diákot. Hogy mire a legbüszkébbek ma a váci emberek? Azt hiszem, mindig arra, ami éppen a legújabb városukban. Ezekben a hetekben természetesen mindenki a tavasszal felavatásra kerülő új kórházra adná le a voksát. Érthető. A felszabadulás előtt Vácnak mindösz- sze hat körzeti orvosa, két városi orvosa, egy tisztiorvosa és egy huszonhárom ágyas kórháza volt. Nem volt sem rendelőintézete, sem véradó állomása. sem mentőállomása. Ma van. És hozzá hatvan orvosa, százhúsz ágyas kórháza. Tavasszal pedig felavatják a 47S ágyas új városi kórházat. Arany István, a városi tanács vb-titkára, húsz esztendeje tölti be ezt ,a munkakört. Arra a kérésre, hogy foglalpá össze, mennyit változott ez őa város az elmúlt negyed század alatt, mégsem tud válaszolni. Inkább csak egy közeli példát idéz: város ipara és közlekedése fejlődött az elmúlt negyedszázad alatt. Hivatalos adatok bizonyítják, hogy néhány magánjellegű építkezésen kívül lakásépítés nem folyt a háborút megelőző esztendőkben. Egy másik jegyzőkönyv arról számol be, hogy 1945 előtt tíz család lakott hétszobás, harminchat család hatszobás, kilencven család ötszobás és kétszáz család kétszobás lakásban. A város lakosságának túlnyomó többsége viszont 1943-ban a polgármester jelentése szerint „Vác város soha sem számíthat arra, hogy jelentősebb iskolaváros legyen, tekintettel arra, hogy a székes- főváros közelségét mindig károsan érezni fogja”. A polgármester úr azonban rossz jósnak bizonyult. Vácra ma már nagyon is illik a diákváros elnevezés. Általános iskoláinak egész sora mellett gimnáziuma, szakközépiskolája, gépipari, közgazdasági és Az elmúlt esztendőkben épiilt a korszerűen felszerelt tüdőbeteg-gondozó intézet. — Nemrég találkozót rendeztek az egyik iskola régi diákjai. Többen közülük, akik két évtizede nem jártak már a városban, bekopogtattak hozzám: mondjam már meg nekik, merre találják meg a régi iskolájukat, mert akkorát változott ez a város, hogy ők szégyenszemre nem találnak el oda... Pedig egy negyed század nem is olyan nagy idő egy város életében. Vác mégis talán legtöbbet változott a megyében ez idő alatt. Szöveg: Prukner Pál Foto: Gábor Viktor Urban Tamás hétszáznegyvenketten dolgoztak. Ipari tanulók a ei bódék? A Széchenyi utca üzleteinek begörbült, szilánk- verte redőnyei? A házaik falán tátongó, akna verte nyílások? A deszkákkal' beszögelt ib a- kok? A szétzilált, lyukas háztetők? És hol vannak a Kodak filmgyár lebombázott épületei ? Bármerre nézek, csillogó, áruval megrakott kirakatok, frissen festett házak, befejezés előtt álló kórházépület, új iskola, épülő házsorok, korszerűen felszerelt gyárak, jól öltözött emberek és nagyon sok tanműhelyben Vác december nyolcadikén elesett ...” Hogy a város nagyobb károk nélkül vészelte át a drámai órákat, az a szovjet hadsereg váratlan támadásának köszönhető. Ugyanis a város legjelentősebb középületeit fel akarták robbantani a németek. A robbantásokat irányító német Todt-szervezet főhadnagya azonban későn vette észre, hogy kevés a robbanóanyag. December nyolcadikán hajnalban indult a teherautó a fővárosba robbanóanyagért, Ma a város harminckétezer lakosa közül tizennyolcezret foglalkoztatnak a gyárak és üzemek, vagyis annyi embert, amennyi negyedszázada a várost lakta. Az ok: új üzemek " egész sora épült a városban az elmúlt negyedszázad alatt. A váci Hajó- és Darugyár, az Egyesült Izzó tv-képcső és alkatrészgyára, a Dunai Cement és Mészmű, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. De a régi váci üzemekre is nehéz ráismerni annak, aki negyed- százada nem járt bennük. Egyetlen példát említenék csupán, az 1922-ben alapított Kodak gyárat, amely akkor mindössze harminc munkást foglalkoztatott. Ma közel any- nyian dolgoznak a gyárban, mint amennyi a város munkásainak a száma volt a háborús években. Ez a gyár a felszabadulást megelőző esztendőben egymillió négyzet- méter fotópapírt állított elő. Ma: ötmillió-hatszázezer négyzetmétert. 1945 előtt filmet nem gyártottak. Ma hétszáz- hetvenezer négyzetméter filmanyag készül itt egy esztendő alatt. Buszközlekedése a városnak nem volt a háború előtt. Ma hatvanöt autóbusz bohyolítja le a helyi és távolsági járatokat és naponta húsz-huszonkétDeákvár — Vác egyik új kerülete
