Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

6 "‘'■'■kJCMíip 1969. DECEMBER VASAR.VAP Álradarral az országúton Szolidaritás vagy cinkosság? — A „rángatózó" vezető balesetelhárítási kísérlet dunakeszin V y, . ÖTEN AZ AGRÁRNÁL Élenjáró KlSZ-fiatalok a gödöllői Agrártudományi Egyetemről. Morvái László, a KISZ-titkár. Juhász János, a kultúrfelelős. Molnár József, a KISZ-klub vezetője. Árpás! Zoltán, a Mezőgazda- sági Slérnök szerkesztő bizott­ságának tagja. Ipacs József, ágit. prop. titkár. Fotó: Urbán. Délelőtt 10 óra, 2-es főút Vác és Budapest között csúcs- forgalom a betonon: tehergép­kocsik és személyautók szét­szakadozó, majd újra-újra lassú karavánokba torlódó gépserege. Valóban lassúak ezek a karavánok? Mindjárt kiderül. A Pest megyei Rend­őrfőkapitányság és a váci köz­lekedésrendészet egyedülálló kísérletének leszünk szemta­núi. Pedig ha tudnák... Helyszín Dunakeszi. A főút mentén hosszan nyújtózkodó község két végén egy-egy URH-s rendőrautó parkol. Itt is, ott is jól ismert készüléke­ket állítanak fel mellettük: ra­darok parabolái fordulnak az úton nyüzsgő járművek felé. S lám, milyen gyorsak a vezetők reflexei, a gyorshaj tók rémei­nek megpillantásakor máris fékeznek, s szinte elcsoszognak a készülékek előtt. Pedig ha tudnák ... Amit nem tudnak, az a mai balesetelhárítási kí­sérlet érdekes újdonsága: az egyik radar — álradar... For­májában pontos mása az ere­detinek, „mindössze” az a kü­lönbség, hogy ez nem műkö­dik, műszer sincs benne. A váci hajógyárban készítették... Lessük meg hatását a for­galomban. Az akció vezetője, Bernáth Andor rendőr főhad­nagy társaságában „civil” Moszkviccsal vegyülünk el az autóáradatban. Az egyik ra­dartól a másikig robogunk és vissza. Az első szembetűnő tapasztalat: sokan alighogy el­hagyják a parabolákat, fel­gyorsítják sebességüket. A szabályok betartása, a lakott területen kötelező sebesség- korlátozás tehát csak á készü­lék hatósugara végéig tartott... Ezek a vezetők a község vé­gén — nyilván meglepetéssel — lépnek újra a fékre, a má­sik készülék láttán. Már aki­nek ideje van erre, mert a ra­dar visszaverődő hullámai mé­terre pontosan regisztrálják a műszeren, a közeledők gyor­saságát. Az ólradarnál óvato­sak, de aztán az egykettőre felbátorodók egymás után ke­rülnek a valódi sebesség-el­lenőrző készülék hullámháló­jába... A nem igazi radar így leplezi le a nem igazán szabályosan közlekedőket Egy teher „pilótája" Középúton megállunk, két irányban figyeljük most a for­galmat Amire számítottunk, hamarosan bekövetkezik. Fel­villan az első reflektor. Egy teherautó pislogott rá fény­szórójával a szembejövőre. Miért? Ezt a jelzést minden „pilóta” ismeri. De hallgassuk meg, mit válaszol a rendőr­tisztnek a VD 19—19 rendszá­mú teherautó vezetője. íme az országúti dialógus: — Az előbb az úton fel-fel- villant a reflektora. Miért használja nappal? Vagy talán zárlatos a fényszóró? — hang­zik a főhadnagy ártatlan kér­dése. — Tényleg? Felvillant? — hitetlenkedik a vezető. — Ak­kor biztosan zárlatos... — És sűrű „ejnye, ejnye” szavak kí­séretében, nagy buzgalommal kopogtatni kezdi a műszerfa­lat. .. Az útszéli jelenet második részében a rendőrtiszt tájékoz­tatja a vezetőt: fölösleges to­vább kopogtatnia, ő is tisztá­ban van avval, hogy a reflek­torozás autósnyelvben annyit jelent: vigyázz, radar! Aztán komolyra fordítva a szót, el­mondja, hány halálos balese­tet okoz Pesf megyében a gyorshajtás, s megkérdi: a gép­kocsivezető az ilyen kollégá­kon akar segíteni? A válasz most már egyértelmű: nem. Üjra az országutat járjuk. A két radar látható bizonytalan­ságot okoz a vezetők között, A község egyik vége felől érke­zők pislogva figyelmeztetik a szembejövőket, akik szintén viliódznak fényszóróikkal, mert hiszen a község másik végén is áll készülék, így az­tán senki nem tudja, miért jelez a másik... Az FC 99-32-es, az AC 98- 35-ös, az FT 50-21-es, az FB 75-28-as rendszámú teherautók vezetői és a többiek vállalják így a gyorshajtókkal a szolida­ritásnak érzett cinkosságot. No, és persze, a csak azt ismerjük be, amit ránk bizonyítottak elv alapján tőlük is efféle vála­szokat kapunk: — Elromlottá reflektor..., Ismerősöm jött szembe, így szoktunk köszönni stb. Egy — mutatóujjával körö­ket rajzoló — vezető igen szel­lemesen mentegetőzik: — Nem tudom, miért ránga­tott a kezem... Mire a főhadnagy nem ke­vésbé szellemes reflexiója: — Akkor alkalmassági vizs­gára küldöm. Beláthatja, ilyen idegesen, rángatózva nem le­het vezetni. Ezek után hamar tisztázó­dott az ügy. Minket is ér megtiszteltetés. Dunakeszi határában a CT 05-86-os Trabanttól és az FD 81-65-ös rendszámú teherau­tótól kapunk „radarveszély” figyelmeztetést. Vezetőik csak az utolsó pillanatban veszik észre: rendőr ül a volánnál. Utánuk iramodunk, hogy sze­mélyesen is köszönetét mond­hassunk. Ebben a köszönetben azonban nem volt sok köszö­net ... A maszekra fütyülnek A kísérlet másik tapasztala­ta jellemzője az országúti mo­rálnak. Hivatásos vezető fi­gyelmeztet hivatásos vezetőt, de ..maszek” autóst nem. Az befuthat a radarhullámba. De a magánautósok is csak elvét­ve jeleznek magánautósoknak. Jó lenne hinni, hogy nem a rossz barátság, hanem az ész­szerűség miatt. Zil teherautó után megyünk. A megengedett 40 km helyett 70 kilométeres sebességgel ha­lad. Fölösleges megállítanunk, az igazi radar — mint már több társát — őt is elcsípi. Ve­zetője kifizeti a pénzbírságot. Okul-e belőle? Tisztes távolból követjük. Lassan hajt, az ál- radarnál még óvatosabb. Du­nakeszin kívül felgyorsít, majd 70 kilométerrel berobog lakott területre, Alsógödre. Az SB 09-04 vezetőjét, Komáromi Bé­lát, hányszor kell vajon meg­büntetni, hogy legalább egy­szer levonja a sokszor emlege­tett tanulságot: a KREISZ be­tartása a saját és mások biz­tonságát védi. Az álra'dar és az igazi para­bolái „nézik” tovább az or­szágutat. Találkozunk még ve­lük Pest megyében... Szitnyai Jenő Foto: Urbán Itt-ott talán még meg is mosolyogják az ócska kályhát, görbe csövet talicskózó, kisko­csizó gyerekeket: ez a dolguk, eljátszadoznak vele. De ami­kor sok szorgos, padláson és pincében bányászó kisdiák munkásságának sok kis rész­lete összegeződik, nagyot néz a felnőtt ember. Az elmúlt év­ben 27 millió dollár értékű anyagot adtak át az iparnak. Volt ebben vas, színesfém, pa­pír, rongy egyaránt. Az idén megrendezett gyűjtőverseny a korábbinál nagyobb ered­ményre vezetett, úgy hogy az NÉZŐPONT A címzett A tévesen vagy rosszul, hiá­nyosan címzett postai külde­mények nem érhetik el cél­jukat. Senki nem lepődik meg azon, ha a szokványos indo­kolással érkeznek vissza: a címzett ismeretlen. Aligha akad azonban példa rá, hogy á címzés helyes, a címzett is megtalálható, s a küldemény mégsem ér célba. Legalábbis a posta esetében aligha akad példa erre. Sajnos másutt tö­megével torlódnak egymásra a példák. Beszámoltunk lapunk ha­sábjain egy termelőszövetke­zeti vállalkozás furcsa játé­kairól. A zűrzavarról, a bi­zonylati fegyelem teljes hiá­nyáról, néhány vezető enyhén szólva is kétes magatartásá­ról. Mindezt figyelmébe aján­lottuk a népi ellenőrzésnek, s arra is gondoltunk, hogy a termelőszövetkezetek felügye­letét ellátó tanácsi szervezetek sem maradnak tétlenek. Té­vedtünk. A két címzett közül egyik sem mozdult, nem vette át a küldeményt. Megírtuk, hogy a szobi járás egyik termelőszövetkezetéből dicstelenül, súlyos hiányt hát­rahagyva távozott az elnök. Más megyébe ment. Az örök­séggel a szövetkezet gazdái kínlódnak, s mi történt a volt elnökkel? Semmi. Nem akadt egyetlen címzett sem, aki — holott ezer lehetőség van er­re — szólt volna a másik me­gyének: miféle embert emel­tek tisztségbe. Némi időbeli különbséggel szóvátettük két vadásztársa­ság furcsa feloszlását és újjá­alakulását, néhány ember túl­zott magabiztosságát, akik vélt vagy valódi kapcsolataik révén vélik fölmentve magu­kat a társadalom írott és írat­lan törvényei alól. Első cik­künkre válasz ugyan érkezett, de történni már nem történt semmi sem. Második cikkünk­re a címzettek már választ sem küldtek, intézkedésről, cselekvésről nem is beszélve. Holott vannak címzet­tek! A megbírált szervezetek­nek, személyeknek minden esetben vannak fölöttesei, akiknek nem csak joguk, de törvényszabta kötelességük is, hogy a lehető legnagyobb ala­possággal vizsgálják és mér­eredetileg kitűzött 95 000 fo­rintnyi jutalmat US ezerre emelte fel a MÉH. Első helyezést értek el a különböző kisebb-nagyobb lét­számú iskolák kategóriájában a kisbéri, felsőtelekesi és a kungyalui kisiskolások. To­vábbi díjat kapott többek kö­zött a ceglédi Dózsa György iskola szorgalmas gyűjtő gár­dája. Az ünnepélyes díjkiosz­tásokat megkezdték és decem­ber végéig nyújtják át vala­mennyi nyertes csapatnak az Úttörő elnökség és a MÉH képviselői. ismeretlen legeljék a tényeket, az elköve­tett hibákat, s megállapítsák, igazat állított-e az újság, vagy tévedett. Ám hallgatni, úgy tenni, mintha nem tör­tént volna semmi, rábízni a feledésre a nyilvánosságra ke­rült tényeket, menthetó-e bár­mivel? Menthető-e, magya­rázható-e bármivel a makacs süketség, a közömbösséggel párosult felelőtlenség, a bírá­latot meg nem hallgató, vagy meghallgató, de eltemető an­tidemokratikus magatartás? Mert föntebb csak példákat említettünk, saját munkánk során született riasztó példá­kat, de itt többről, jóval több­ről van szó, mint a lap, az új­ság gondjáról. Tágabb és mé­lyebb értelemben igaz, hogy az elviselhetőnél több az olyan küldemény, melyet a társada­lom egyik vagy másik rétege, csoportja, testületé ad fel, de amelyet a címzettek, magukat ismeretlennek tüntetve fel, nem vesznek át. Éppen a kö­zelmúltban állapította meg a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának Elnöksége, hogy az üzemek, más gazdasági egysé­gek jelentős részében a de­mokratizmus fontos fórumai, a termelési tanácskozások nem töltik be feladatukat, formáli­sak. Miért? Azért, mert azott elhangzottak címzettje is úgy tesz, mintha ismeretlen len­ne. Járási, városi pártbizott­ságok alapos és kiterjedt, sok­rétű fölmérései, közvélemény­kutatásai igazolják, hogy gon­dok seregét lehetne gyorsan fölszámolni, ha megnyílnának a süket fülek, ha az ismeret­lenként búvó címzetteket a számonkérés, a felelősség ér­vényesítése kényszerítené a küldemények átvételére, s a becsületes cselekvésre. Az igény valós, tagadhatat­lan, s pontosan körülírható. Társadalmi méretű igény, me­lyet joggal fogalmazott meg követelményként a párt IX. kongresszusa három esztende­je, ám a lehetségesnél és szük­ségesnél kevesebb történt a háromszor tizenkét hónap alatt. Ha egy-egy ismeretlen­ként viselkedő címzettet vé- gülis átlátszó inkognitójának föladására kényszerítenek a körülmények, másik kettő lép a helyébe. Miért történhet meg? Miért szegülhetnek szembe köztisztségeket betöl­tők számukra kötelességként előírtakkal ? Csakis és kizárólag morális alapja lenne mindennek? Sze­mélyek, egyének alacsony er­kölcsi mércéjéről, felelősség érzetének silányságáról van szó csupán? Alkalmatlan em­berekről, akik azért alkalmat­lanok, mert képtelenek elsa­játítani és fejleszteni a halló­idegek érvényességét? Szó van erről i s, de még inkább ar­ról, hogy felelősségi rendsze­rünk tökéletlen, hézagokat hagyó, meg-megakadó. Á demokratizmus erősítése, sőt, nem egy területen még csak kibontakoztatása, a párt IX. kongresszusának határo­zatában foglaltak megvalósítá­sa természetesen nem megy akadályok nélkül. Ám kérdés: minden akadály elkerülhetet­len-e? Vagy éppen mestersé­gesen létrehozott akadály, mely mögött megbújhat mind­az, amiről szóltunk? A restség, a bírálat agyonhatlgatása, a hatalmat személyi tulajdon­nak érzők törhetetlen maga- biztossága. A demokratizmus erősítése elválaszthatatlan te­hát a felelősségi rendszer tö­kéletesítésétől. S ahogy a de­mokratizmus erősítése három esztendeje napirendre került, a felelősségi rendszer tökéle­tesítésének is napirendre kel! kerülnie. A megye 2500 lakost meghaladó létszámú községeiben NYITOTT VAGY ZART, ÁRURAKTÁRNAK MEGFELELŐ HELYISÉGGEL RENDELKEZŐKET hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására, JUTALÉKOS BÉREZÉSSEL ALKALMAZ A PEST-BACS-NÖGRAD MEGYEI MÉH VALLALAT Saját ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásban a vállalat címén: Budapest XIII„ Rajk László n. 32. Pályaválasztási tanács 14-16 ÉVES FIÚKNAK: Jelentkezhettek tízféle korszerű építőipari szakmára szakmunkástanulónak. A képzés helye: Kecskemét. Cegléd, Nagykőrös. Kiskunfélegyháza vagy Baja — a jelentkező választása szerint Indokolt esetben kollégiumi elhelyezés A szakmunkásképzés kezdete: 1970. SZEPTEMBER 1. A szerződéskötéseket megkezdtük. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a Bács megyei Állami Építőipari Vállalattól: Kecskemét, Klapka utca 34. 27 millió hulladékból Jutalomosztás decemberben

Next

/
Thumbnails
Contents