Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-27 / 301. szám
* *..V r MEC. 1969. DECEMBER 30., KEDD ’'kKírSap fmwmtihmm as Gondolná az ember, ilyenkor decemberben megpihenhet az elnök, kevesebb a gond, a baj, mint tavasztól késő őszig. Hajdú András, a hévízgyörki Dózsa Népe Termelőszövetkezet elnöke cáfolja ezt. Amikor benyitok az irodájába, éppen tárgyal. A zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet vezetőivel. Szarvasmarhát jöttek vásárolni a vendégek, meg is járták már a tanyát, megszemlélték a portékát, most már csak az árban kell megegyezniük. Nem akarom zavarni a tárgyalást, várok türelmesen. Időnként kihallatszik az irodából egy-egy félmondat: .kosztromai nem kell”, „a magyar- tarkát visszük, azok szép jószágok ...” A vásár sikerrel zárul, mindkét fél elégedett. A vendégek távozása után az elnök mégis panaszkodik. — Van négyezer rekesz első osztályú sárga- és fehérrépánk. Nem kell senkinek. Azaz a Nagykőrösi Konzervgyár megvenné, de mi a hatvaniakkal vagyunk kapcsolatban. Azok pedig nem tartanak igényt az árunkra. És sorolja hosszan, hogy kíbabráU velük az idén a Hatvani Konzervgyár: — Tavaly nyolc-tizenkét forintért vették az uborkánkat. Az idén már csali öt-hat forintot fizettek kilójáért. Ugyanakkor üvegben huszonnyolc deka uborkát tíz forintért árusítanak. Ez érthetetlen ... Vagy például: kilónként öt forintért, öt forint ötvenért vették át tőlünk a fejtett zöldborsót! Ilyen körülmények között hogyan merjünk vásárolni borsófejtő gépet? Nagykőrös ebben is jobb piac lett volna számunkra, de Hatvan alig több, mint tíz kilométer ide, Nagykőrös pedig legalább nyolcvan. Az igazság az, hogy ma már nem termelni művészet, hanem eladni az árut! Pedig az idei esztendő termésátlagaira nérii lehet panasza a Szövetkezet vezetőinek. Szinte kivétel nélkül minden jobban fizetett a tervezettnél. Burgonyából például hatvan mázsát terveztek holdanként, száz mázsát adott. Cukorrépánál százötven mázsával számoltál?, kétszáz mázsa termett belőle holdanként Az uborka bevételi tervét másfél millió forintban állapították meg és a nehéz értékesítés ellenére is félmillióval több lett belőle a hasznuk. — Mindennek ellenére az idén nőm zárunk olya i Jó esztendőt, mint tavaly... — kesereg az elnök. — És ez nem a jelenlegi vezetőség hibája, hanem még az elődöké, öt-hat esztendővel ezelőtt két és fél millió forint hosszú lejáratú hitelt vett fel ez a gazdaság. Szar- fás istállókat építettek belőle. Hogy hol? Például százhúsz növendékmarha részére az erdőn. Az idén hatvan marhánk volt ott, de csak egy hónapig futotta számukra a legelő. Kénytelenek voltunk lebontani. Ugyancsak ez történt a százhúsz férőhelyes süidőneve- lővel. Egy ideig raktárként használtuk, de mert nem zárható, végül ez is lebontásra került. Az idén pedig már fizetni kellett a hosszú lejáratú hitelek első részletét, közel egymillió forintot. Ez az egyik oka annak, hogy az idén nem érjük el a tavalyi ötvennégy forintos munkaegységet. A kérdés akaratlan: csak ez azok?1’7” *• ’•“’""u ...— Ez Is — hangsúlyozza az elnök. — A másik: tavaly hetvenezer forint volt a gazdaság szociális és kulturális alapja. Az idén már százhetvenezer! Ugyanakkor, akik tavaly legalább kétszázötven munkanapot dolgoztak, azoknak fizetett szabadság járt. Tavaly ez még nem volt. Az mindenesetre öröm, hogy több, mint százan vannak szövetkezetünk tagságából, akik tavaly elérték a kétszázötven munkanapot. Az anyagi kihatása ennek azonban igen jelentős. A régi szerfás istállók és nagyon gyenge minőségű legelők helyén negyven hold erdőt telepítettek az idén. És ígérik, hogy karácsonyig, ha csak közbe nem szól végérvényesen az időjárás, elkészülnek a száz hold kajszibarack telepítésével is. Amíg le nem hullott az első hó, hat traktor dolgozott a hévízgyörki határban. Még mintegy nyolcvan hold szántani- valójúk van. Bíznak benne, ha elolvad a hó, néhány nap alatt végeznek vele. Az irodákban teljes a nagyüzem. Három brigád leltározik. És megkezdődtek a zárszámadás előkészületei is. — Az esztendő végére mennyivel számolhatnak az emberek? — kérdezem búcsúzóul az elnököt. — Az esztendő elején ötven forintot terveztünk egy munkaegységre. Az már biztos, hogy a tervezett összeget mindenki megkapja. Hogy lesz-e valamivel több vagy sem, ebben a pillanatban még nem tudom. Még nincs vége az esztendőnek. A pontos számvetésen most dolgozik a könyvelés. Gond akad tehát bőven az esztendő végén is. Ezek a gondok azonban sokkal kellemesebbek, mintha azon kellene töprengenie az elnöknek, miből fizessék ki a megígért pénzt PDeutscher Kalender A hazánkban élő németajkú dolgozók életéről, munkájáról, kulturális tevékenységéről ad átfogó képet a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének gondozásában megjelent Deutscher Kalender. JANUÁR 5: NyeremBíiybetétkönyvsorsalás Az Országos Takarékpénztár január 5-én Budapesten, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házában rendezi a nyereménybetétkönyvek 1969. negyedik negyedévi húzását és az 1969. évi fő sorsolását. Mindkét húzáson a december 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényben levő nyeremény be tétkönyvek vesznek részt. Lángálló tűzoltóruhák 200 Celsius fokon is védelmet nyújtó, lángálló ruha- aqjjag gyártási kísérletei . fejeződtek be a Kehderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi gyárában. Polieszter- szövetre tizenöt mikron vastagságú, fényvisszaverő alufóliát préseltek, a két réteg közé helyezett műanyagfólia segítségével. Az újfajta ruhaanyag a laboratóriumi próbákon jól vizsgázott, s majd viselési próba dönti el gyakorlati alkalmazását. Reagálás cikkünkre: A torai vezetők levele Munkatársunk válasza Mielőtt a Túrái Községi Tanács levelét közzétennénk, röviden elmondjuk az előzményeket. Október 12-én megjelent riportunkban — Befejezetlen házak Túrán — megírtuk, hogy a községben feltűnően hosszú idő óta épülnek, ráadásul minőségi hibákkal, azok a házal?, amelyek az ismert kormány- rendelet értelmében, a cigányputrik helyett adnak megfelelő új lakhelyet a cigányságnak. Egyik informátorunk Lajkó András volt, a községi tanács műszaki ügyintézője. Erre a cikkre nem reflektált a községi tanács. Rögtön a cikk megjelenése után másnap, vb-ülést hirdettek és október 14-én Lajkó Andrásnak felmondtak, azzal a megokol ássál, hogy nincs szakképzettsége. Kötelesséés egyikünk sem kívánja részletezni az ebből fakadó, kifogásolt magatartást. Az írógép száguld. A bíró már hallgat, a néni valószínűleg kívülről tudja a szöveget. Közben a köpcös, szemüveges ülnök hol a feleségemét, hol engemet tanulmányoz. Valószínűleg nem bánná, ha részletezni kívánnánk a házasságunkon belül fakadt, s kifogásolt magatartást, mert ez az egész így neki nagyon unalmas lehet. Persze az is előfordulhat, hogy az ülnök egyszerűen csak azon gondolkodik, hogy két ilyen egészséges, egymáshoz illő fiatal mi az ördögért rúgja fel a házasságot, amikor itt van; látszólag semmi bajul? egymással. Persze, nem szól, legfeljebb azt mondhatja magá- bári: milyen bolondok! De ki tudja, hogy min gondolkodik. Az írógép még mindig kattog. — Legyünk őszinték, a török jobb volt, mint Orbán! — mondja a bíró az ügyvédnek. — A közönség még az eredményhirdetéskor is fütyült — mondja az ügyvéd. — Szerencsénk volt. — Ehhez az is kell. Az ökölvívó Európa-bajnoki ágról beszélnek — állapítom meg. Éppen volna egy-két hozzászólni valóm a témához. Tulajdonképpen Orbán teljesen tiszta ütéseket vitt be, s ez számít, nem az. hogy a török bunyós mit küszködött össze vele szemben. A pontozók is Orbánt látták jobbnak négy-egy arányban. Gedónak senki sem vitatta a bajnokságát, s őt csak három-kettő arányban találták jobbnak a pontozók ... Csakhogy illik-e beleszólni az alperesnek a bíró és a felperes ügyvédje között zajló magánbeszélgetésbe? Ügy döntök, hogy nem illik. Éppen ezért türtőztetem magam, s bölcs hallgatásba burkolézok. A z írógép egyszerre elhallgat mellettem. A bíró most nekem int, én következem. Az adataimat precizen, szabályszerűen mondom. Egy kérdés azonban mégis meggondolkodtat. — Mióta élnek külön? Magamban számolom a hónapokat. — Minél több, annál jobb — mondja a bíró. Bemondom, hogy nyolc hónap. A bíró elégedett. Leülhetek. Gépkattogás, szöveg. — Szerintem is a házasságunk felbomlásának lényegében a köztünk lévő és a természetünk különbözőségéből eredő meg nem értés volt, ez vezetett a kölcsönös, teljes elhidegüléshez és ahhoz; hogy életközösségünk még a múlt év novemberében végleg megszűnt. Ezt a bíró mondja, mintha én mondtam volna. A mama ujjai száguldanak. Ez is előregyártott elem lehet Végül mindegyikünk kap egy példányt a szövegből. Elmehetünk. A békéltetés nem sikerült. Harminc napon túl kitűzik a második tárgyalást; a véglegeset. Kint a folyósón apósom vár bennünket — Ilyen hamar? — Megy ez, mint a karikacsapás. — Igen — mondja az öreg —, nézegettem itt az ajtón. Fél tizenegyre már ki van tűzve egy másik tárgyalás. — Mit szólsz, apa? — Nem sírtam! — mondja a feleségem. — Én sem! — mondom rezignáltam Apósom felnevet, a feleségem vadul, bosszúsan néz rám. — Mit cinikuskodsz? Védekezem: — Végül is te adtad be a válópert. Nem? — Igen. de miért adtam be? — Gyerekek, most már ne veszekedjetek! — mondja apósom, aki csupa diadal. Belénk karót — Gyertek, igyunk egy kávét! A presszóban az öreg konyakot is hozat. Meleg van, a szék kényelmetlen, a műbőr huzathoz hozzátapad a nadrág, a vékony vászonzakó. Mi hallgatunk, rossz kedvünk van. Az öreg arról beszél, hogy a bíróság folyosóján majdnem leverték a lábáról a gyerekek. — Borzasztó, hogy vannak perek, ahová a gyereket is becitálják. Csak azért, hogy megmondja, melyik szülőnél akar maradni. Micsoda idők! — Még szerencse, hogy nálunk nincs gyerek — mondja a feleségem elgondolkozva. Nem szólok semmit. — Én szerettem volna — mondja a feleségem. — Jobb, hogy nincs — állapítja meg apósom. Hallgatunk. Majd a feleségem azt mondja: — Borzalmas ez a meleg. — Egy mozdulattal átnyúl az asztalon és megigazítja az ingem nyakát. — Becsúszil? a zakód alá! — Kösz! — mondom, és az öreghez fordulok: — Eljössz tanúnak? Mondták, hogy a köve „kező tárgyaláson kell egy tanú. — Én is jó vagyok? — Azt mondták, mindegy, hogy kicsoda. , — Szívesen, gyerekek — nevet az öreg. — A családban marad. —| Tényleg apu, legyél te a tanúnk! — mondja a feleségem is. — Rajtam nem múlik, kislányom! Persze, hogy nem — tűnődöm —, sőt, ha meggondoljuk... De megint nem mondok semmit. Inkább indítványozom, hogy menjünk. A z utcán ők jobbra, én balra indulok. Körülbelül húsz lépés után be kell fordulnom egy másik utcába. Nem tudom megállni, visz- szafordulok. A feleségem is visszakapja a fejét, kicsit lelassulnak léptei, s néz, nézzük egymást, aztán mint aki észbe kap, megfeledkezett magáról, előre veti a tekintetét. Tudom, hogy most már nem fordul többé vissza, s a kedvemre elnézegethetem még egy kicsit a kékségét, amely olyan, mint a tenger volt, szép, tiszta, napos délelőt- tökön; ahol együtt jártunk. günknek éreztük, hogy megírjuk az esetet. Erre reagál a községi tanács vezetőinek levele: „Az 1969. évi november 2-t lapban megjelent „Ki fizeteít rá? Megtorlás kisközség módjára” c. cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük: Október 14-én valóban vb- ülés volt, mivel elmaradt az október 9-i tanácsülést előkészítő i'b-ülés, amely a munka- tervben szerepelt. Tekintve, hogy a tanácsülés előkészítése a rb feladata, és a tanács határozatát a megyei tanács vb- hez október 20-ra fel kellett terjeszteni, így szükséges volt, hogy az elnapolt ülést a fenti időpontban megtartsuk. Lajkó András a vb határozatát megj ellebbezte és a munkaügyi döntőbizottság november 1-i hatállyal, a cikk megjelenésétől függetlenül visszahelyezte és jelenleg is itt dolgozik. Nem az október 12-i cikk hatására lett Lajkó Andrásnak felmondva, hanem már augusztusban a járási tanács személyzeti csoportjának vezetőjével történt megbeszélés alapján korábban fel kellett volna mondani, mivel szakképesítésének megszerzésére nem nyílt lehetősége, mert a felvételi vizsgán nem felelt meg. A cikk szerint a községi tanács Lajkó Andrást kikérte egy jól kereső munkahelyről, de a valóság az, hogy a nevezettnek és apjának többszöri kérésére történt a községi tanácsnál való alkalmazása. Nem felel meg a valóságnak az1 sem, hogy a felvételi vizsga sikertelensége után volt szándéka állást változtatni. Lajkó András a felvételi vizsga előtt említést tett, hogy volna máshol munkalehetősége és ekkor a vb-elnök tanácsolta, hogy várjuk meg a felvétel eredményét. A járási tanács vb építési osztályának vizsgálata csak az adminisztrációs feladatokra terjedt ki, amely az ő feladatának csak egy része, és azt megfelelőnek találták, de az egyéb irányú munkájával kapcsolatban az építési osztály is tud nyilatkozni. A műszaki ügyintéző feladata lett volna az is, hogy a lakhatási engedélyek kiadásával kötelezze a kisiparost a hibák kijavítására, ezt munkája során következetesen ellenőrizze és szerezzen érvényt a határozatnak. A tanács vezetői sokat fáradoztak azon, hogy a cigányputrik a köz-égben felszámolásra kerüljenek, és sok feladatot jelentett az 50 új épület engedélyezési eljárása, akkor, amikor még műszaki ügyintéző sem volt a községben, tehát ugyanezen vezetők a házak befejezése előtt „bosszúi” állnak? Helytelen az újságírónak azon megállapítása, hogy azok kérik, hogy nagyközség legyen falujuk, akik kisebb hatáskörben is egészen kisközség módon vezetnek — akkor, amikor a járási párt- és tanács vezetőit, de a helyi szervek vezetőinek véleményét sem kérte ki, nem beszélve arról, hogy a különféle rendezvényeken megjelent és a nagyközséggé szervezést kérő ezer dolgozónak is más a véleményeKérjük fentiek alapján a ténynek megfelelő helyesbítést a cikkre vonatkozóan. Visy György vb-titkár Takács Gyula vb-elnök Ui.: Az egyoldalú vélemény alapján megjelent cikket követően rágalmazó, névtelén levelekkel zaklattál? a vb vezetőit és ezért javasoljuk, hogy a jövőben alaposabb vizsgálat előzze meg a hasonló hibák előfordulását.” Megjegyzéseink: 1. Vajon a munkatervben előzetesen beütemezett október 9-i vb-ülésre is betervezték Lajkó András felmondását? Bizonyára már nehéz lenne kideríteni. 2. A munkaügyi döntőbizottság, jól tudván, hogy nem felelt meg a felvételi vizsgán, mégis visszahelyezte Lajkó Andrást állásába. Tehát nemcsak mi, hanem a hivatalból illetékesek is úgy látták, hogy jogtalanul kapott felmondást, akkor is, ha nem a mi cikkünk hatására történt ez. De bármilyen okkal történt, megírást kívánt 3. Egy jelző, vagy határozó használatának engedélyezéséért — nevezetesen „kisközség módra” —, az újságírónak talán nem okvetlen kell felkeresnie a járás párt- és állami vezetőit. 4. „Egyoldalú” véleményem — különben Visy György vb- titkárral beszélgettünk —, úgy látszik, nem maradt egyoldalú: a munkaügyi döntőbizottság alátámasztotta. 5. Természetes, hogy dicséret illeti a tanács vezetőit az új cigánytelep építkezésének kezdeményezéséért. De egyáltalán nem illeti dicséret azért, hogy a továbbiakban az építkezés sok szomorúságot okozott a túrái cigánylakosságnak. Első cikkünkben ezt írtuk meg. De erre levelet, reklamációt, helyreigazítási kérelmet nem kaptunk. Pedig nemcsak akkor kell reagálni, amikor helyreigazítást kérünk, hanem akkor is illene, ha valamilyen közérdekű és fontos témáról ír elmarasztaló cikket az újság. Berkovits György Mosolyért Január 2L-á az eladók udvai Lapunkban is beszámoltunk | már a Centrum Áruházak érdekes kezdeményezéséről: úgynevezett mosoly-csekkel j honorálják a vásárlók a leg- i ügyesebb eladók udvariassá-! gát. A január 2-án kezdődő j verseny részleteiről Tarján : István vezérigazgató tájékoz- ! tatta tegnap az újságírókat. : Mint elmondotta, ezzel a ve- j télkedövel is elő szeretnék se- j gíteni a fővárosi és vidéki j Centrum Áruházak a kulturáltabb kereskedelmet, a vásárlók ! érdekében. Valamennyi vevő rendelkezésére áll a csekklap, I amit, ha érdemesnek talál, ki- : tölthet az illető elárusító nevére. Az igazgatóság figyelemmel kíséri, és rendszeresen ér- j tékeli a versenyt, majd év vé- gén a legtöbb csekklappal ren- ! delkező eladók között értékes ! díjakat sorsol ki. Például: az | első helyezett egy Trabant \ gépkocsit kap, négyen pedig I : Trabant n kezdődik iassági versenye külföldi utazáson vehetnek részt. Ezenkívül kiváló dolgozó kitüntetéssel, és más elismeréssel honorálják az áruházak dolgozóinak udvariasságát. Szeretnék ezzel az akcióval buzdítani a centrumosok a kereskedelem egyéb ágazatainak dolgozóit is, hasonló vetélkedőkre. Bejelentette a vezérigazgató, hogy a karácsony előtti nagy forgalomban jótékonyan éreztették hatásukat a különféle kedvezmények. Négymillió forint értékű ajándékot kapta1; a vásárlók, s a gyermekcipőket 1970-ben is 10 százalékkal olcsóbban árusítják. Most arra törekszenek, hogy tovább bővítsék az olcsóbb áruféleségek választékát Kapcsolatit teremtettek és tárgyalásokat folytatnak az Ipánál, ennek érdekében. — S —
