Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-27 / 301. szám

4 i'fcvr megyei 1969. DECEMBER 30., KEDD Kocsis Iván, a Dunakanyar fotoklub vezetője tervezte ezt a szellemes, modern fotomon- tázst, amely a városi tanács kiadásában megjelent Vác 25 éve című tüzet borítólapját dí­sz! ti. KÖNYVESPOLC Stanislav Budin: Egy úr az admiralitásról Az úgynevezett tény- vagy dakumentumirodalom népsze­rűsége vitathatatlan. A szép­prózáiban épp úgy, mint más műfajokban; példáiul a nép­szerű történelmi mun káli ese­tében. Hogyan, hiszen a tör­ténelmi téma eleve feltételezi a tényszerűséget, az irodalmi eszközök mellőzését?! Mi ak­kor az új vonás? Az, hogy kialakulóban van egy új irányzat; a történelmi tények tiszteletével egy időben az iro­dalom eszközeinek fölvonulta- tása. Nem történelmi tények alapján született regény, s nem száraz, csak a szakmának szóló tanulmány. Valami a kettő között. S ez a valami egyre népszerűbb. Azért volt érdemes néhány mondat ere­jéig elidőzni a műfajgondok mellett, mert Stanislav Budin könyve tipikus képviselője az új műfajnak. Tipikus és — sikeres képviselője. Az Egy úr az admiralitásról szerzője nem kisebb fe}adq,tra, vállalkozott, mint Winston Churchill életútjának megraj­zolására és az életút elemzé­sére. Nehéz vállalkozás. Chur­chill a huszadik század nagy politikai egyéniségei között foglal helyet. Élete sűrűn A BÁCS-KISKUN MEGYEI ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VALLALAT kecskémét' és Kecskemét környéki munkahelyre felvesz épületgépész és villamosipari szaktechnikusokat és technikusokat, fűtés-, gáz-, vízvezeték-, és villanyszerelő szak-, betanított és segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Kecskemét, Tatársor 1/a. megtűzdelt váratlan fordula­tokkal, meglepő cselekedetek­kel, s mégis, törvényszerűen, s következetesen végigjárt életút. Részleteiben sűrűn szembefordult Churchill ko­rábbi önmagával. Alapjaiban azonban sohasem. Budin a fellelhető források alapos földolgozása után kezd­te csak el könyve megírását. A sokoldalú tájékozódás, a különböző nézőpontok egyez­tetésének lehetősége segítette abban, hogy Churchill alakját árnyalttá, élethűvé tegye. Nem negatívumokból tevődik össze ez az alak, hanem egymáshoz logikusan kapcsolódó cseleke­detek sorából, melyek — tör­ténelmi mértékkel — a reak­ció kiemelkedő képviselőjévé tették századunkban az angol politikust. A könyvben a legfontosabb helyet természetesen a máso­dik világháború foglalja el. Churchill mindig a sorsdöntő időszakokban érezte elemében magát; szerette a drámai helyzeteket, nem félt a szá­mára kedvezőtlen tényéktől sem, s mindent egyetlen szem­szögből mérlegelt: hasznos-e az angol birodalom számára? Következetes életút volt Chur- chillé tehát, mert mindig és mindent így mérlegelt. Tudott a birodalom érdekében ra­vasz, könyörtelen lenni, képes volt átmenetileg megalkudni is, tökéletes megtestesítője volt annak az államférfití­pusnak, mely az angol biro­dalom széthullásával együtt tűnt el a történelem porond­járól. Érdekes olvasmány Budin könyve, s tanulságokat is su­galló. Leszűrhető belőle egyén és történelem bonyolult viszo­nyának, egymásra hatásának lényege, jellemzője, aminek külön érdekességet kölcsönöz, hogy mindez olyasvalakihez kötődik, aki egész életében a másik táborban állt. (Gondo­lat Kiadó.) (m) Már most előjegyzünk fonóipari tanulónak 14-15 éves lányokat, akik most végzik vagy már elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. Kétéves, univerzális képzést nyújtó tancsoportunk 1970. szeptember 1-én kezd. Vidékieknek szállást adunk. Tájékoztatás és jelentkezés (személyesen vagy levélben) a Pamutfonóipari Vállalat Lőrinci Gyára Személyzeti és Oktatási Osztályán Budapest, XVIII., Gyömrői út 85—91. NyoSc Új körzeti fog&rvos Évről évre január elején osztják az új diplomákat az orvosegyetemek fogorvosi sza­kán és február elsejével már dolgozni kezd az új diplo­más — feltéve, hogy álláshoz jut. A kiírt pályázatokra ugyanis tavaly óta jóformán annyi a jelentkező, mint az egyetemi felvételre, és mert kevés a betöltendő állás, nem minden új fogorvos helyez- kedhetik el. Még vidéken sem. Pest megyében az újonnan megszervezett nyolc körzeti fogorvosi állásra is jóval töb­ben pályáztak. A szerencsé­sek közül egy-egy Tóalmáson, Kókán, Tápiószőllősön, és Cse- mőn rendel február elsejétől. Ezekben a községekben eddig nem volt körzeti fogorvos. Vá­cott, Százhalombattán, Duna- harasztin és Szigethalmon vi­szont a meglevő körzetek szá­ma növekszik eggyel-eggyel. A nyolc új fogorvos rövidesen kézhez veszi kinevezését. — A hagyományos újság­íróbált február 7-én szom­baton. este. rendezik a Duna Intercontinental Szállóban.' Kétszer huszonegy Hosszúak a falusi téli esték. Délután négykor már teljes a sötétség és csak reggel hét­kor kezd derengeni. Az utcá­kon bakáig érő hó, a fák ha- vas-zúzmarás ágait fagyos szél cibálja. Legjobb ilyenkor oda­benn a házban, s halkan du­ruzsoló kályha mellett. Mivel tölti a hosszúra nyúló téli estéket a falusi ember? Évtizede még könnyű lett vol­na válaszolni rá: lakodalom, disznótor, pincézés töltötte ki leginkább a falun élő emberek életét télvíz idején. A ma em­berét azonban mindez már nem elégíti ki. Ha az említet­teken kívül még csak annyit tesz, hogy esténként leül a te­levíziókészülék elé, máris ha­talmas a változás. Nemcsak az ország, az egész világ jön ven­dégségbe, látogatóba esténként a ma falusi emberéhez. De va­jon csak ennyi a változás? Találomra bekopogtatok az egyik újhartyáni házba. Töré­keny, csinos fiatalasszony nyit ajtót. A lila pulóver jól illik barna hajához. Amikor bemu­tatkozom, kissé megilletődve fog kezet. — Cserna Andrásné — mondja és miközben beljebb tessékel a házba, mentegetőd- zik. — Apa még nincs itthon — és magyarázatként hozzá­teszi: — Ugyanis mi a férjem­mel egyelőre még itt lakunk, de apa a házigazda. Hellyel kínál, aztán várako­zón maga is leül. — A kedves férje? — kez­dem a beszélgetést. — Átszaladt a barátjához, Stégner Misihez. Valami lec­két megkérdezni. De jönnie kell nemsokára __ — Leckét? — Egy iskolába járnak... — Milyen iskolába? — A felsőfokú kereskedelmi és vendéglátóipari szakiskola kereskedelmi szakára. Persze, csak levelező tagozaton. De­cember harmincadikán vizs­gáznak, most aztán magolnak, amennyi belefér az estékbe... — Ezek szerint a férje alig­ha Unatkozik esténként. ■— Bizony nem. Az egyik nap itt tanulnak, a másik nap MisiéknéL — Hány éve házasok? — Három hónapja... — És szívesen beleegyezett, hogy a férje ennyire elfoglalja magát? — Nem unatkozom mellette — siet megnyugtatni. — Gyak­ran együtt tanulunk. Én ugyanis technikumba jártam, Bandi pedig gimnáziumba. A technikumban több politikai gazdaságtant tanítottak. Eb­ben segítek leginkább ... — A foglalkozásuk? — Mindketten helyben dol­gozunk, az ÁFÉSZ-nél. A fér­jem iparügyi előadó, én pedig statisztikus vagyok... — A keresetük? — A férjemé ezerhétszázöt- ven, hozzá a prémium, az enyém pedig havi ezerhatszáz. — Említette, hogy most az édesapjáék házában laknak. — Igen. Egyelőre nekünk adták ezt az egy szobát. — Meddig maradnak itt? — Amint a fagy felenged, szeretnénk hozzákezdeni a házépítéshez. — Van valamennyi megta­karított pénzük? — Akad... — mondja mo­solyogva. — Három esztendeje dolgozunk mind a ketten. A férjem tizenötezret takarított meg ez idő alatt, én tizennyol­cat. — És milyen házat szeretné­nek építeni? — Háromszobásat. A férjem építésztechnikus barátja már papírra vetette az elképzelé­seinket. Feláll, keresgél néhány per­cig, azután mutatja is a rajzo­kat. Közben magyaráz. — Ez lesz a nappali, ez a háló, ez pedig a gyerekszoba. Főzőfülkés étkezőkonyhát sze­retnénk, mellette lenne az éléskamra, itt a fürdőszoba, itt pedig a kazánszoba. Etázsfű- tést szeretnénk, egyetlen helyi­ségből fűteni az egész lakást. — Az induló tőke hozzá har­mincháromezer forint a bank­ban — emlékeztetem. Megint csak mosolyog. — Tévedés. A lakodalmat ugyanis kihagyta a számítás­ból. — A lakodalmat? — Közel nyolcvanötezer fo­rint gyűlt össze a vendégektől. És hozzá még húszezer forint ajándék: rádió, különböző ét­készletek, evőeszközkészlet, ólomkristály vázák és még sok minden más. — A menyasszonyán cért ? — Nem. A mi falunkban már nem pénzért tárcolt a menyasszony az esküvő estéjén és éjszakáján. — Hanem? — Táncolni mindenki tánr oolhat a menyasszonnyal, fi­zetség nélkül. Hajnaltájt azon­ban, amikor eltávoznak a ven­dégek, mindenki egy boríték­kal tiszteli meg az ifjú párt Változik a világ falun is... — Ezek szerint közéi száz- húszezer forintjuk van már a bankban. — Igen. Hozzá kölcsönt aka­runk felvenni, mert a követ­kező karácsonyt már a saját házunkban szeretnénk köszön­teni. — Tehát szigorú takarékos­ság. — Most rendeltük meg a Világirodalom klasszikusai cí­mű könyvsorozatot. Mert azért hosszúak a téli esték... — te­szi még hozzá magyarázólag. — Nagyon szeretek olvasni. Ha elfáradok a kötésben vagy unalmas a televízió műsora, akkor olvasok. Van már vagy száz könyvünk, de nagyon sze­retnénk, hogy az új lakás ava­tására legalább a duplája len­ne. Megérkezik az ifjú férj, hó­na alatt vaskos könyv- és fü­zetcsomóval. Az asszonyka tisztességtudóan a konyhába vonul, vacsorát készíteni. — Szívesen tanul? — kér­dezem a férjét. — Mikor tanuljon az ember, ha nem akkor, amikor még fiatal. Mindketten huszonegy éve­sek. hUjii. Prukner Pál (6) Eltűnt a villa, egy nagy épü­let udvarát vetítette a gép a falra. Ismét Ambrózy bukkant elő, ezúttal fehér köpenyben, amint óvatosan valami hosz- szúkás, rendkívül mozgékony és harcias állatkát emel ki egy ládából. A kép ismét megme­revedett. — Ez a Biokémiai Kutató Intézet udvara, a professzor egy monguzt tart a kezében. Itt mindössze az a feltűnő, hogy erre a fajta állatra a fo­lyamatban levő kísérleteknél eddig nem volt szükség. A fel­vétel időpontja — március huszonnyolc. Április elején Ambrózy felmentést kért és kapott igazgatóhelyettesi funk­ciója alól, ugyanakkor le­mondta előadásait az egyete­men és. egy évi időtartamra felfüggesztette gyakorlati munkáját abban a kollektívá­ban is, amelyben az ő irányí­tása alatt több mint tíz eszten­deje folyik a nukleinsavval kapcsolatos kutatás, a Magyar Tudományos Akadémia távlati programja alapján. Az okok, az előzmények nem ismerete­sek. Ambrózy visszavonulása a minisztérium, személyesen Gilicz miniszterhelyettes hoz­zájárulásával törént. És az is, hogy a professzor az intézet tulajdonát képező különböző műszereket és egyéb laborató­riumi felszerelési tárgyat vi­tetett az előbb bemutatott Ma­linké utcai villájába és annak manzárdján laboratóriumot lé­tesített. Ugyanakkor a pincét különféle kis állatok tartására rendezte be, ide került a már említett monguz is. A kert egy részében kifutókat is építtetett részükre. A villa mögötti gyümölcsös egy részlete jelent meg a fa­lon. Drótfonatos kerítésekkel, elkülönített, homokkal fel- szórt kifutók, etetők, itatok ... — A belső létesítményekről — folytatódott a magyarázat —. mind ez ideig nem sikerült felvételt készítenünk. Egyéb­ként a professzor április kö­zepe óta jóformán állandóan otthonában tartózkodik, legfel­jebb havonta egyszer megy le a városba, színházba vagy hangversenyre és esténként félórát fut a villa környékén. Ettől eltekintve, minden ide­jét a laboratóriumban, illetve a kisállatok között tölti, ösz- szes külföldi meghívását le­mondta. Érdekes továbbá, hogy egyetlen segítőtársát sem az intézetből, korábbi munkatár­sai közül választotta ki, ha­nem asszisztensként Kocsis Andreát, az Állatorvosi Főis­kola fiatal, kutató munkában teljesen járatlan, tudományos fokozattal nem rendelkező ta­nársegédjét vette maga mellé. Az asszisztensnő rendszerint kora reggel érkezik, gyakran csak késő éjszaka távozik. Ilyenkor a professzor Volks­wagenjét veszi igénybe A kommentátor itt rövid szünetet tartott, majd szárazon így fejezte be ismertetőjét: — Informátorunk szerint az egész szeparációnak az a ma­gyarázata, hogy Ambrózy pro­fesszor a nukleinsavval való alapkutatások során rendkívü­li horderejű felfedezés birto­kába jutott. A hang elhallgatott, a fia­talember felgyújtotta a csil­lárt, kikapcsolta a vetítőt, a könyvszekrényen helyére csúsztatta a rekeszt, aztán vá­rakozóan tekintett a karos­székben üldögélő Palmerra. — Hm — jelentette ki az öregúr, de ez volt aztán min­den. — Igen — mondta a pakom- partos vendég gyorsan —, ne vegye szerénytelenségnek, de nekem is az ütött szöget a fe­jembe, hogy fél évi teljes be- gubózás és szüntelen munka után, miért fogadta el a prof ezt a tíznapos bolgár kikülde­tést, méghozzá egy olyan ta­nácskozásra, amelyen tudo­mányszervezési kérdések van­nak napirenden, tehát az ő kutatásai szempontjából sem­miképp sem lehetnek fonto­sak. — Nem bizony — rázta meg a fejét lassan Palmer. — Igen ám — folytatta a másik —, de ez az egész kér­dés megoldottnak tekinthető abban az esetben, ha ezt a szó­fiai utat csak amolyan kiruc­canásnak tekintjük, egyfajta kikapcsolódásnak, minthogy — tételezzük fel —, professzo­runk túljutott a munkája leg­nehezebb szakaszán. Mondjuk, az állatokon végzett kísérletek pozitív eredménnyel zárultak, beiktatható tehát egy kis szieszta. Hogy aztán az állato­kon végzett kísérletek után következzék a legfontosabb, az ember... — Örülök — mondta Pal­mer —. őszintén örülök, hogy maga is rájött, miszerint a si­keres állatkísérletek után minden azon múlik, hogy Ambrózy felfedezése, találmá­nya, tudomisén micsodája, mi­ként válik be az emberen Mert nem sokat ér egy vegy­szer. egy szérum, vagy bármi más, ami az állatoknál megfe­lelő, de az embereknél nem alkalmazható. És fordítva is lehetséges... — Minden lehetséges — mormogta magában a göndör­hajú —, még az is, hogy te be tudsz fejezni egy mondatot, amit én kezdek el... És még nekem kell örülnöm, hogy lé­pésről lépésre azért mégis előre taszigáltalak a végkövet­keztetés felé ... Hja, nehéz a fiatal tehetségeknek egyenes úton előbbre jutniuk ... Még egy ilyen nem túl népes fog­lalkozási ágban is, mint a tu­dományos hí rszerzés.., A látogató belső monológja alatt az öregúr ismét sétára indult, ismét gyönyörködött minden fordulónál a tükörké­pében az ingaóra üvegajtaján. Aztán megállt a fiatalember széke előtt, hintazni kezdett a sarkain. —Az ilyen kísérletet — ma­gyarázta oktatólag —, a leg­több tudós saját magán végzi, inkább ő vállalja a kockázatot, nehogy valaki másnak essék baja, ha a dolog rosszul sül el. Hülyeség, de ez nálunk igy szokás. Nekem úgy tűnik, hegy Ambrózy is a tudósoknak eb­ből a fajtájából való. Márpe­dig, ha ez így van. akkor a szófiai tíz nap csak arra jó, hogy feljavítsa a kondícióját, hogy kipihenten és jó idegálla­potban fogjon hozzá a kísér­lethez önmagán __ Követni t udja a gondolatmenetemet? A másik csupa-figyelem arccal biccentett. Nehezen ugyan, d-3 tudja. — Rendben, akkor tovább mehetünk. Mire használja fel ezt a tíznapos távollétet egy szerelmes nő, aki tisztában van vele, hogy a barátja mi­re készül, hogy esetleg ott­hagyhatja a fogát? Arra, hogy keres egy öngyilkosjelöltet, aki amúgy is végezni akar ma­gával. Ezt aztán sírással, női praktikákkal ráveszi, hogy látssza el a kísérleti nyúl sze­repét, neki úgyis mindegy. — Fantasztikus! — kiáltott fel a göndör hajú. — Ez a vaslogika... ez egyszerűen zseniáb's! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents