Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

A P E S ,T MEGYEI H Í R L XI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK ARANYVASÁRNAP ÜLLŐN Sok téli holmi hiányzott Nem volt nagy tolongás va­sárnap délelőtt az üllői üzle­tekben. Talán a hideg riasz­totta el a kedves vevőket? — kérdeztem magamtól, de ha­marosan választ kaptam kéte­lyeimre. A ruházati bolt vezetője pa­naszkodik: — Míg tavaly negyvenezer forint volt a for­galom, az idén mindössze csak a fele. Persze, nem is lehet várni növekedést, ha a téli árucikkek hiányoznak. Nincs meleg alsónemű, bundáscipő és női csizma. Pedig valamennyit meg­rendeltem. A szállító vállalat nem keres kifogást, hanem egyszerűen kijelenti, hogy nem tudja az igényt kielégíteni. Furcsa! Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a vas-, műszaki üzlet­ben sem. — Egy ola jkályhát és néhány /száz liter fűtőolajat adtunk el, pedig nézzen csak körül, van itt tv-től kezdve a porszívóig minden. Egysze­rűen nem értem, hogy mi az oka ennek a csendes délelőtt- nek. Szinte a fővárosi üzletek árubőségével vetekszik a 6-os önkiszolgáló bolt készlete. — Skót whiskyt, vagy déligyü­mölcsöt parancsol? — kérdezi udvariasan az üzletvezető. — Én nem panaszkodha- tom — teszi hozzá —, ha­sonló volt a forgalom a tavalyihoz. Kevesen men­tek el úgy, hogy bosszan­kodtak volna a hiány miatt. A papírüzletben Bardóczyné fogad. A polcok olyanok, mint a fenyőfa január közepén! Itt sikerült' túlteljesíteni a tervet és a mackók, hajasbabák már a fa alá kerülhetnek. A kereskedői szellem jó az üzletekben. Nem lehet panasz az udvarias kiszolgálásra sem, csak mint a termelés számta­lan viszonylatában, itt is a lendületes, egybehangolt áru­ellátást kellene fejleszteni. (pesti) Ügyeletes orvos December 25-én Gyömrőn: dr. Halmai Géza, Monoron és Monori-erdőn: dr. Pénzes Já­nos (egészségház), Pilisen: dr. Pázmány Elemér, Üllőn: dr. Kon ez Lajos, Vecsésen: tír. Fekete Károly; 26- án Gyömrőn: dr. Huszár Sarolta (egészségház), Mono­ron és Monori-erdőn: dr. Ra- dos Mária (Monor, Petőfi u. 30.), Pilisen: dir. Pázmány Elemér, Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Nagy Lajos;' 27- én Gyömrőn: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron és Monori-erdőn: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Leyrer Ló­ránt, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár az ünnepek alatt Monoron a főté­ri, Vecsésen az Andrássy-tele- pi­Karácsonyi népszokások nyomában Maglódon Én jó kislány voltam HAZAVITTE A KICSIT 15 hely kiadó - Otthon az otthon helyett Jó híre van a monori böl­csődének. ügy mondják: a gondozónők a kötelességsze­rű ellátásnál sokkal, de sokkal többet nyújtanak a kicsiknek. — Mi, bölcsődei dolgozók úgy érezzük, hogy a lehetősé­gekhez és a körülményekhez képest valóban mindent el- követürflc, hogy itt igazi ott­honra leljenek a kicsik — —I mondja Szabó Bertalanná, a bölcsőde vezetője. — Szakkép­zett gondozónőink vannak, akik szakszerű ellátásban ré­szelik a kicsiket, s figyelem- t^veszik a pedagógiai és pszi­chikai szempontokat is. Min­den pénteken itt végez szak­mai gyakorlatot a monori gim­názium néhány növendéke is. A monori bölcsőde épületé­vel elég sok gond volt az el­múlt időszakban. Az épületet nem erre a célra építették an­nak idején, s sok erőt lekötött az, hogy most itt kellett egy válaszfal, ott hozzáépítés, le­bontás, felújítás, stb. S mind­ez az évi 450 ezer forintos költségvetésből. Most már las­san egyenesbe jönnek: hideg­meleg víz van az egész épü­letben, két nagy bojlert vettek, hidroforházat építettek, gáz- és villanytűzhelyük van. A mindennapi életükről ér­deklődöm. Mint a vezetőnő el­mondja, a szülők már reggel öt órától hozhatják a kicsiket, s ez főleg a bejáró szülőknek kedvező. Általában reggel hat órától teljes az üzem, délután hatig. Azonban, ha egyik-má­sik szülő délután egy kicsjt késik, akkor sem kell aggódjon, hiszen megvárja őt az ügyele­tes gondozónő. Egy kedves esetet említ Szabóné. Égjük nap már késő este volt, s még senki nem jött az egyik kisgyermekért. A gondozónő írt egy papírlapot, hogy hol van a kicsi, s haza­vitte a saját lakására ... Szakszerűen összeállított a gyermekek kosztja. Nagy gon­dot fordítanak a megfelelő mennyiségű fehérje biztosítá- tására. Hetenként négy alka­lommal főznek főzeléket, ki­adósak a hússzeletek, s mindig van ráadás; édesség, kompót. A teríték pedig dupla, s nem hiányozhat már a szalvéta sem. Sok esetben kimossák a kicsik ruháit is, ha szükséges — mindenképpen a családias légkörre törekednek. Naponta orvos nézi végig a gyermeke­ket, s mostanában minden má­sodik nap kvarcolják őket. — Mindaz, ami itt van, ajmi itt látható, természetesen egy új, modem épületben sokkal jobban mutatna — mondja Szabóné. A vezetőnő végezetül egy érdekes jelenségtől tesz emlí­tést. A monori bölcsőde 60 fé­rőhelyes, s 15 férőhely üresen áll. Ennek több oka van. Első­sorban a hároméves anyasági segély, aztán mostanában a hideg idő. Egy biztos; a szülők nem bizalmatlanok a monori bölcsődével szemben. Haár László Péterffy István felvétele Mint járásunk területén mindenütt, így Maglódon is kihalófélben vannak a népszo­kások. A zártkózottabb falusi életforma, az ebből táplálkozó, s egy-egy közösség életét meg­határozó és irányító szemlélet egyre inkább átalakul, váro­sias ízt, színezetet kap. Jórészt az idősebb emberek emlékeze­tében él ma már az egykori színpompás népviselet, a kará­csonyi népszokások, hagyo­mányok. Hosszas kutatás után, több idős emberrel beszélgetve sikerült ezekből a népszoká­sokból néhányat összeállítani. Maglódon régen a karácso­nyi ünnepekre már napokkal előbb készülődött az egész fa­lu. Ünneplőbe öltözött fiúk ciframintás „koldustarisznyá­val” kopogtattak a tisztára se­pert portákon, s kántáló tót énekkel, frissen őrölt lisztet kértek. Ezzel elballagtak a plébánoshoz, aki már az előre átforirésított kemencében apró ostyákat sütött belőle. Fok­hagymaszeletet helyeztek rá, s a bűnöktől való megtisztulás reményében ezt fogyasztották előételként szenteste az ünnepi káposztaleves előtt. Az eladósorban levő lányok titokban fiúnevekkel teleírt papírszeleteket, összesen 13 darabot szórtak a Totyogó tésztásfazékba. Amelyik cédu­la először felbukkant a víz színére — az hitük szerint „menetlevél” volt a házasság- kötő terembe. De nemcsak a lányokat, ha­nem úgy látszik, a lányos anyákat is hasonló szándék vezérelte ezen az estén. Ko­moly házi szertartással, méz­zel kis keresztet rajzoltak pártával övezett lányaik hom­lokára, hogy édesek, kedvesek legyenek, s mindenképpen szemrevalók. A férjhez menést kívánó szertartások másik változatá­val is találkozhatunk. Akkori­ban még a legtöbb házat szal­mafedél borította.. Kitárt kö­ténnyel álltak alája, megpisz­kálták, s addig vártak, míg legalább egy marék törek nem hullott ölükbe. Ha búzából, vagyis a legértékesebb gabo­naszemből több gyűlt össze, gazdag férjjelölt közeli megje­lenésében reménykedtek. Ha rozs, árpa, vagjüs a minőség­től függően, mindig kevésbé gazdag házasságra számíthat­tak. Persze, a lányok az utób­bi eshetőség puszta gondolatá­tól is féltek, s nem riadtak visz- sza a csalástól sem, és az éj sötétjében gazdag ember szal­matetős házát keresték fel. Karácsony másnapján ismét gyerekek járták a házakat, köszöntő verseiket pénzzel, dióval hálálták meg. (baky) Karácsonyi bálok \ Karácsony első napján csaknem minden községben táncmulatság lesz. Gyömrőn a Kamarás, Monoron a Florida, Tápiósülyben a Viktors együt­tes játszik. A vodkavásárlókat kelle­mes meglepetés várja a mo­nori, főtéri önkiszolgálóbolt­ban. Kis csomag Amigó ká­vét kapnak ajándékba. Huszonegyen ünnepelnek Tizenegy gyerek. A legna­gyobb 24, a legkisebb 3 éves. Sorban, mint az orgonasípok: József, Lajos, Piroska, Mária, Rózsa, Erzsi, Éva, Magda, Ilona, László és Bori. ★ A kis szobában meleg, ra­gyogó tisztaság — Éva éppen befejezte a takarítást. Za­vart, bocsánatot kér a ren­detlenségért, még nincsenek helyükön a székek ... Kikap­csolja a rádiót, s már éppen beszélgetni kezdenének, ami­kor barna képű lurkó jön be: — Téged hogy hívnak? — Batíáji Jaci, ötéves. Az ötéves Babári Laci sely­pít, aztán megharagszik rám, mert azt mondom: lusta vagy rendesen beszélni! Egy test­vér — a szomszéd lakásban forog a mosógép — elnézést kér, nem maradhat velünk. Egy kislány — Bori — kerek szemekkel bámészkodik az ajtóban. Laci megint bejön, kiibékül velem... Hát hol is kezdjük? Éva, mesélj nekem a karácsonyról... ÓLOMKATONÁK jyégen volt. Az évek számát elmosta már bennem a megfáradt emlékezet. Egy bi­zonyos: legszomorúbb kará­csonyom emléke ez. A háború nyomasztó évei a>latt szegényes és gondterhelt volt minden karácsony. A tra­gikus igazságból valamit már a gyermek is megérzett. Akkor karácsonyfánk se volt. Nagy fákról metszett ághulladék je­lezte csupán a béke ünnepét. Ajándékra csak az gondolha­tott, aki a kopasz kirakatok­ban még talált valamit, vagy a vásárlási könyvecskébe még valami belefért. Nem sokkal lehettem túl a karácsonyi illú­ziókon, már szertefoszlottak ezek az illúziók, de valamire vártam ... Vártam, mert az ember mindig várja a szebbet, a jobbat. Valami kis szeretetel, valami kis szívből áradó me­legséget. Valami kis ajándé­kot, megemlékezést. Tudom, azért voltam szomo­rú, mert két pengő volt a zse­bemben. Anyám adta: „Menj fiam, vegyél rajta magadnak valamit karácsonyra! Többet nem adhatok.” Kezemben szo­rongattam a két pengőt és jár­tam a várost. / ól emlékszem — néha nagy dolgokat felejt az ember, máskor meg apróságo­kat megőriz — a lucskos ha­vat taposva átázott a cipőm. Haragudtam a világra, hara­gudtam anyámra, szomorú voltam és mindenáron örömet akartam szerezni magamnaíc. De öröm,kereső reménységem csak két pengőnyi volt. Ahhoz kevés, hogy valamit is vehes­sek, ahhoz sok, hogy semmit ne kapjak érte. Csalódott ke­serűséggel kotorásztam a játé­kok között. Valamit kell, hogy találjak! Nem lehet, hogy semmim se legyen karácsony­ra. Valamit, csakhogy elmond­hassam iskolatársaimnak: én ezt kaptam karácsonyra. Hamarosan rájöttem, hogy pénzemért legfeljebb néhány ólomkatonát kaphatóik. Kalan­dos fantáziám rövidre szaboitl lehetőségeim szerint döntött: hamarosan a zsebemben csör­gött néhány ólomkatona. Nem éreztem magam bol­dognak, pedig örömet akartam szerezni magamnak. Az öröm valahol elillant. Talán a há­ború volt az oka, talán anyám, aki, amikor adta, gondterhel­ten, rosszkedvűen adta ke­zembe a pénzt. Vagy talán át­ázott cipőm? Nem tudom. m zóta már sok boldog ka- ci rácsonyom volt, de az> ólomkatonákra nem szívesen emlékezem. Akkor még nem tudtam, ma már tudom, a bol­dogság igazi titka: az öröm­szerzés. (ej) — Mindig együtt vagyunk karácsonykor. Itt, ebben a szobában, ha nehezen is, de elférünk. Hogy számoljam össze? Tizenegy meg... Hu­szonegyen! Itt a cédula, ösz- szeírtuk, mit kell vásárolni. Vettünk egy majdnem két­méteres karácsonyfát. Kell még hat kiló hús, egy kiló dió, egy kiló mák, hat-hét egész kenyér, nyolc kiló krumpli. Különben anyu­kám mindig 12—13 literes edényekben főz, mert sokan vagyunk. Anyukám 46 éves, a 47.-ben van ... Betegeskedik, valamelyik éjszalca is majd meghalt, úgy megijedtünk. A szíve beteg: Mi sokat segí­tünk, de én is iskolába já­rok, a két húgom is, a nővé­reim férjhez mentek, a kicsik­kel pedig annyi baj van ... Hatodikos vagyok. Táncdal- énekesnő ... Az szeretnék lenni! Ruhákat nézegetünk, egy rózsaszín kötöttet, ami Éva nővéréé, s egy borvörös bár­sonyt ... — Ha lenne egy ötös talá­latom, akkor annyi mindent vehetnék anyukáméknak, meg a testvéreimnek, most ka­rácsonyra ... De legelőször is vennék egy lemezjátszót. Babári Lajos, az apa, ze­nész a vecsési Halászkertben. A pénzt itt sem adják in­gyen, s gyakran a legszüksé­gesebbre is alig jut. Két kiló kenyér náluk körülbelül any- nyit jelent, mint másutt két szelet... Nehéz. — Nagyon nehéz. Én nem tagadom, hogy cigányok va­gyunk, pedig ez jelző, rossz jelző, még mindig ... összetartóbb családdal még nem találkoztam. A gyere­kek keménykötésű, jól öltö­zött, nyílt tekintetű gyerekek. Amikor meggyújtják a kará­csonyfán a gyertyákat, vala­mennyien átölelik a mamát, aki sokat dolgozott, dolgozik rájuk, kicsit belerokkant az életbe, de ezen a napon min­den rosszról megfeledkezik. Arról is, hogy anyák napjá­ra, nőnapra, soha egyetlen szál virágot sem kapott — őt nem tartják nyilván, a sokgyermekes anyák listáján. (koblencz) MŰSOR MOZIK Ecser, cs—p: Alfa Rómeó és Jú­lia. Sz: Puskák és galambok. V: Betyárok. Gomba: cs—p: Az oroszlán ugrani készül. Sz—v: A felügyelő és a halál. Gyömrő, cs— p: Amerikai feleség. Első előadá­son: Egyiptomi történet. Sz—v: Sólyom nyomában. Maglód, cs—p: A hallgatag ember. Sz: ítélet Nümbergben I—II. V: Alba Regia. Mende, cs—p: A főnök 12-kor ér­kezik:. Sz—v: A hallgatag ember. Monor, cs—p: A nagy korallzá­tony. Sz—v: Virágvasámap. Első előadáson: Varázsló. Nyáregyhá­za, cs: Háború és béke IV. P: Osz­kár. Sz—v; Mint a bagoly nappal. Péteri, cs: Bomba 10.10-kor rob­ban. P—sz: Alfa Rómeó és Júlia. V: Nem félünk a farkastól. Pilis, cs—p: Betyárok bosszúja. Sz—v: Az örökös. Tápiósáp, cs: A főnök 12-kor érkezik. P—sz—v: Maigret felügyelő csapdája. Tápiósüly, cs: A sex és a hajadon. P—sz: A hét arany ember. V: Baracktolvaj. Űri, cs: Don Juan kalandjai. P—sz—v: Flórián kapitány I—II. Üllő, cs—p: Belfagor a pokolból. Sz—v: A re­zidens jelentkezik. Vasad, cs: Háry János. P—sz: Maigret fel­ügyelő csapdája. V: Mici néni két élete. Vecsés, cs: Nyomorul­tak I—II. Sz—v: Élő holttest. Va­sárnapi matiné: Gól. Karácsonyi karikatúrák Téli hippi. Ö3 ah'? Emlékeztető félév előtt. Hegyi Füstös László (Gyömrő) rajzai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents