Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
ím. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK 11 LÉDECI BÉLA / : már tanítottunk. Néhány pedagógus addig visszajött, a többieket pedig érettségizett fiatalokkal pótoltuk. Az apáca- , zárdáiban rendeztük be az is- . kólát. A kommunista pártala- ! kuló ülésén engem kérték meg 1 arra, hogy tanítsam meg az | Internacionálét. És december ■ tizedikén már megkezdtük a ’ földosztást is. Aki földet akart, | egy cédulára felírtuk a nevét. a cédulákat bedobtuk egy nagy , kalapba, s egy gyerek húzta ki a mezsgyekarók számát. így jutott nékem is négyszáz négy- . szögöl a kormányzód parkból. A földosztás befejezése volt ! annak a karácsonynak a legt szebb emléke. ) ' — Aki befért a kultúrházba, a szovjet frontszínház előadá- i sára volt hivatalos, az első iga■ zán szabad karácsony estéjén. 1 A kenderes! emberek soraiban tizenhárom szovjet tábornok foglalt helyet. A mi iskolánk énekkara kezdte a műsort. Azt mutattuk be vendéglátóinknak, a szovjet katonáknak, milyen is egy téli falusi este. Jól emlékszem, az Amott legel, amott legel hat pejcsikó kezdetű népdallal kezdtük műsorunkat, és ráadásul már szovjet népdalt énekeltünk. Utánunk a szovjet frontszínház énekesei és táncosai léptek dobogóra. A feleségem is ott ült a nézők között, ölében nyolchónapos kislányunkkal, Judittal, ciki békésen majszolta a szovjet katonáktól kapott csokoládét. Hosszan eltűnődik, aztán a múltból hirtelen a jelenbe vált. — Jutka lányunk esztendeje már asszony. Én pedig nagyapa lettem. Laci unokám karácsonykor lesz háromhónapos. Természetesen nálunk töltik a kaxácsonyestét. Jutka egyébként zenetanár. És zenetanárnak készül Csilla, a kisebbik lányom is. Most várjuk haza Szegedről. Karácsonyra együtt lesz a család. Lédeci Béla igazgató huszonöt esztendeje tagja a pártnak. 1945 szeptemberében választották először párttitkárnak még Kenderesen. ötvenkilenc éves elmúlt. Az életéből akár egy regényrevaló is kitellene. Talán egyszer majd megírja, ha már nyugdíjba vonul. Jövőre már megtehetné, mert eléri a nyugdíj- korhatárt. — Még szeretnék tanítani néhány esztendeig.» Nemcsak azért, mert nagyon szeretem a gyerekeket, hanem azért is, hogy anyagilag rendbe tegyem az életem. Tavaly vettem fel harminchétezer forint kölcsönt építkezésre. A nyugdíjból visszafizetni nagyon nehéz lenne. Ezért is szeretnék még legalább két-három esztendeig tanítani. Hogy utána valóban békés legyen az öregség... Prukner Pál Kávéval kínál, talán csali azért, hogy közben rendezhesse a gondolatait, képzeletber végigtekinthesse életének ötvenkilenc esztendejét. — A nagykőrösi képzőber szereztem tanítói diplomát. Állást azonban nyolc esztendeig nem kaptam. Csak bizonytalan helyettesítést, hol itt, hol ott Ladány-bene-pusztán kezdtem majd Csöglére kerültem, onnan Pilismaróira, aztán La- jósmizsére. Az első kinevezésemet 1938-ban kaptam Kenderesre. ' Kenderes külön fejezete a: életének. — Ott értettem meg igazából azt a gyermekkori élményt, amikor velem kiáltatták ki a Tanácsköztársaságot Fény és árnyék, pompa és nyomorúság olyan töményen, ha nem látom, azt mondanám, így csak laboratóriumban, mesterségesen Állítható élő. A kormányzói kastély csupa fény, pompa, ragyogás. De a kormányzó úr cselédei olyan nagy nyomorúságban éltek, amilyet addig még soha nem láttam. Négy, szobának nevezett lyukhoz tartozott egy közös konyha. Se padlója, se köve, csak maga a puszta, ledöngölt föld. Évente egyszer én is eljuthattam volna a kastély parkjába: Horthy születésnapján. megnyitották kapuját a falu népe előtt. Soha nem mentem el. Pedig btt kellett volna lennem hivatalból. Én vezettem az iskola énekkarát. De már napokkal a kormányzó születésnap ja'előtt nekem rendig „közbejött” valami. Vagy megbetegedtem, vagy sürgősen utaznom kellett, így aztán mindig más vezette az énekkar születésnapi köszöntőjét. A huszonnyolc pedagógus közül szívesen akadt erre jelentkező. Ha a kormányzót nem is köszöntötte soha kórusa élén, a híres kenderesi parkból mégis övé lett egy darabka. Erre így emlékezik. — Kenderes már 1944. október 9-én felszabadult. Hétfői nap volt, pontosan emlékszem rá. A német csapatok már vasárnap délután kivonultak a faluból. A huszonnyolc tagú tantestületből magamra maradtam. A többiek elmenekülték a faluból. Hétfő reggel szokásom szerint körülnéztem az iskolában, amikor az utcán váratlanul szembetaláltam magam két kerékpáros szovjet katonával. Egy óra múlva pedig Mezőtúr felől lovas csapatok érkeztek. Mindenki azt hitte, ezzel véget ért Kenderes népének nagy nyomorúsága. Ezt a feltételezést csak megerősítette az október tizenötödikéi kormányzói proklamáció. Néhány nap múlva azonban elszabadult a pokol a faluban. Közel két hétig dúlt a harc a falu határában. Házak dőltek romba, félszáznál több kenderesi ember halt meg ártatlanul a meg-megújuló utcai csatározásokban. Csak október végére szűnt meg a lövöldözés, és került végérvényesen a szovjet csapatok birtokába a falu. Engem mint egy szem tanítót, az egyik kapitány mellé osztottak be. A legfőbb feladatom a tanítás megindítása volt. November 11-én S $ Félúton Cegléd és Abony kö- íjkött áll a kecskéscsárdai isko- ^ la. A látogató szerencséjére ^ alig néhány méternyire az or- S szágút mellett, így nem kell 5 belegázolnia a magas hóba. De $ az iskolától, a szélrózsa miniden irányába, apró csizmái: § taposta ösvények jelzik: hon- § nan, merről jönnek ide a gye- ^ rekek. Naponta száznyolcvanan. Ki három kilométerről, ki í kilencről. Busszal vagy gyalo- | gosan. ^ Lédeci Béla igazgató busz- 5 szál jár ki Ceglédről reggelen- $ ként. Hetenként négy alkaiom- 5 mai. A másik két napon a 5 kecskéscsárdai iskolához tar- í tozó tanyai iskolák munkáját , ellenőrzi. Már tizennyolcadik 5 esztendeje. t — Most már csak istenes — |! mondja derűsen. — Mindösz- jsze négy iskola tartozik hoz- Szánk. Köztük a homokpusztai ij esik a legmesszebbre, húsz ^ kilométer oda az út. De tíz- ^ egynéhány éve még Nyársapát, ? sőt Csemő egy része is hoz- i zánk tartozott. És milyen álla- ; pótban levő iskolák voltak, ; amikor kineveztek az élükre ; igazgatónak! A legtöbb ro- ; rr.okban állt, tanítani sem igen j lehetett benne. Most? Ha nem S rösteUi, jöjjön, nézzen körül : velem. Amikor idejöttem, ez a ! kecskéscsárdai iskola egyet- ! len tanteremből állt. Ma pedig ! már hat tantermünk van... j ! Feláll, végigkalauzol a ta- jnyai címet viselő iskolában. «Világos, nagy ablakú, meleg • tantermek, új padokkal. S hoz• zá műhelyszoba, szertár, me- j lyet fotólaboratóriumként is [használnak, tele szerszámmal, i elektromos műszerekkel, a ta- inyai gyerekek munkáival. [ Később, amikor már újra a padlásfel járóból kialaltított, barátságos igazgatói irodában ülünk, megkérdezi: — Jól megnézte a gyerekeinket? Csizma van valameny- nyin. Hozzá meleg hosszú nadrág vagy lastex a lányokon. A fogasokon pedig bundagallérú, meleg télikabátok. A legtöbb új, de foltozott egy sincs közte. Hát ekkorát változott mára a világ tanyán. Azt tudja csak igazán- érzékelni a változást, aki azelőtt is tanyai gyerekek körében élt. Lédeci Béla ugyan városi gyerek volt, egy kilencgyerme- kes ceglédi ács fia. A kilenc gyerek közül az egyetlen, akit a család kitaníttatott. — Hogy éppen rám esett a választás? — tűnődik. — Csupán annak köszönhetem, hogy nyolcadikként jöttem a világra. Akkor már a bátyáim is iolgoztak, apám így engedhet- :e meg magának azt a luxust, logy egy gyerekéből, ahogyan 5 mondta, „urat neveljen”. — Elmosolyodik: — Tudja, hogy ín kiáltottam ki Cegléden a ranácsköztársaságot? Csodál- íozik? Pedig igaz. Kilencéves gyerek voltam akkor. Ott laktunk nem messze a Fő tértől, ahol akkor nagygyűlésre gyülekeztek az emberek. Én is ott námészkodtam, mint afféle kíváncsi kölyök. Egyszer csak valaki megfogta a vállam. és megkérdezte: tudsz-e hangosan ciabálni, öcskös ? Ha kell, néztem fel az emberemre, erre megkapta a derekamat, és fel- íllított az emelvényre. Hát akkor kiabáld azt, de ahogy :sak a torkodon kifér, hogy: Éljen a Tanácsköztársaság! Tát így történt... lett az út, szekerek döcögtek előttünk, lassítanunk kellett. Jó darabon csak lépésben haladhattunk. Aztán jó messzire az elágazástól megint rákapcsolt, majd egy fél óra múlva váratlanul megállt. — A fene essen belé, elfáradtam! — só- hajtott, akár egy jóllakott ál- ' lat. Cigarettára gyújtott. Fújta g a füstöt, én meg gubbasztot- ^ tam. Hirtelen intett. — Eridj r_ hátra, nézd meg, mi van vele! Megmondhatod neki, „hogy le- szállhat, majd egy másik sofőr 3 hazaviszi! — Tétovázásomat látva durván rám ordított. — j Eridj már! — Botladozva ki- L_ másztam az ülégből. Sohasem ,3 gyalogoltam még olyan hosszú •I utat, mint akkor, a kocsi elejétől a hátuljáig. Felkiabáltam. — Kisasszony! — Csend. Vár- ^ tam egy darabig, aztán fel- ' másztam. Széttúrtam a rakományt, bevilágítottam a ládák , közé. A lány sehol. Percekig: " álltam mozdulatlanul, bénul- i ~ tan. Remegve lemásztam, visz-: szamentem. Meghökkenve néz-; ~ te elfehéredett arcomat. — Mi; ■} van? — Nincs. — Hogyhogy?: n — Eltűnt. — Bolondozol? —:- kérdezte még kötekedve, bár j í, láthatta rajtam, hogy semmi; ■ kedvem a mókához. Dermedt i a csend. Majd hirtelen áthajolt: 7 az ülésen, megragadta a karo-| mat. — Akkor meg mire; _ vársz? — Berántott a kocsiba,; i bőgve indított a motor, neki-i s lódultunk. Félkézzel fogta ai á kormányt, a másik, ökölbe j " szorított kezével az arcom j •• előtt hadonászott. — Utas nem i í volt! Senkit fel nem szedtünk!: Hát láttál te valakit? — El- i j csöndesedéit, később, minha« , el akarta volna hessegetni aj ! gondolatait, maga elé motyo-:- got: — Hát persze! Amikor aj ■ szekerek közé kerültünk, le-« 1 mászott. Szekérrel ment to-; vább. Hiszen cammogtunk,; l akár a sánta csiga! — Haliga-! ; tatt, majd hozzátette: — Re- 5 5 mélem, nem nézte meg a rend- >- számunkat! — Hetekig vártam,; ■ hogy értünk jönnek. De semmi: 1 sem történt. Aztán Pestre ke- ! rültem, ottragadtam. E lhallgatott. A kísérő nem; felelt.’ — Na, mit szól?; • — kérdezte Tóth. A má-«- sik még mindig hallgatott.; : Tóth egy pillanatra felkattin-; ! tóttá a fülke lámpáját, s ol- i . dalra nézett. Az ember elszun- 5 ■ dított, meg-megbicsaklott a fe-1 ! je. Tóth nagyot sóhajtott. Le-; ■ oltotta a lámpát nézett előre. $ ■ — Én még ma is hiszek abban, $ hogy le tudott mászni és fel-J • vette egy másik kocsi — mo-| ■ tyogta maga elé. Az el ága- $ : záshoz értek. Lefordult. Nem ? . is messziről látszottak már a ^ i város szélső házai. E rss/sssssssss/sssssssssssssssssssssss/ssssssss % — Készülni. Indulni. Azon- § nal. § Én odaálltam a parancshozó E elé: § — A ruhájuk vizes. Nem et- $ tek. Csak egy órácska már ^ az egész. Mi az az órácska? ^ De hiába könyörögtem:^ csak menni és menni. Ügy vet- ^; ték fel azok a szegények az ^ ingüket meg a gatyájukat fél- s; szárazon. — Hótt betegséget kaptok ^ — mondtam. — Hát micsoda $, világ ez, hogy csak menni? ^ Én sírtam. Ök meg a kezemet csókol- ^ gatták és titkolták a párás ^ tekintetüket és csak mondo- ^ ■ gatták: ^ i — Mamuska. Mamuska. 11 Befogták a szekérbe a két ^1 lovat. Abból a száraz, bo- $ ‘ bálykának való tésztából a ke- ^ zükbe nyomtam egy-egy da- $ ‘ rabot. S! — Az isten segítsen benne- t ( teket. | r Aztán szó nélkül ettünk. ^ I Vasalt ruhában mentünk az § i éjféli misére. Körülöttem a $ népek tiszta szívvel énekel- E ; ték: Pásztorok, pásztorok jó estét $ ; idekint szép csillag kélt megkérdezzük hangos szóval $ ’ jól vagytok-e Jézus úrral $ ’ aki mostan született ^ s Betlehembe érkezett De én csak arra az öt sze- | ’ , gény katonára gondoltam, aki ^ ‘ félig vizes ruhában, egy rossz ^ ‘ szekérrel, s két rossz lóval a |c nagy éjszakában elindult a § 1 Tisza felé. 51 í után. Segédvezető voltam e; - régi sofőr mellett. Nagy s i volt akkoriban, örültem, ho; ! bekerülhettem valahová, I nem kellett csavarognom, mi ’ a hozzám hasonlóknak. Eg t szer, sötétedés előtt, ezen . i úton, egy nő integetett, ho? álljunk meg. De nemcsak ■ kezével, az egész testével, ak. ■ rátával, mit tudom én!.Szóv i úgy, mint akinek nagyon fői ; tos, hogy felszállhasson. Me; álltunk, a sofőr kiszólt. — M akar, kislány? — A városi kell bennem... sürgősen. - Na, pattanjon fel — néze végig rajta a sofőr. Neke: meg intett: — Eredj, segí neki! Immel-ámmal kászálóc tam, mert akkor is így szí metelt az eső. Felsegítettem lányt, visszamentem, elindul tunk. A sofőr vigyorgott. — E soká jöttél? Talán leltároztál — Pedig fél percig se voltai hátul. Elvörösödtem a gemdí latra is. Mentünk egy darabi; egyszer észreveszem, hogy laí sít, meg is áll. — Vedd át kormányt! — mondja erély« sen. — Minek? — néztem r kábán. — Hallhattad! Mór dóm, vedd át. ne kérdezői ködj! Nekem más dolgoi akadt! — mondta nevetve, már szállt is kifelé. — Hov megy? — Akkor támadt bér .nem világosság. — Csak nem. — Mit kotyogsz annyit, mint félig töltött kulacs? Átvesze a kormányt, ha jelzek, indí tasz, meg sem állsz, amíg újr nem jelzek. Ha nem tetszil tessék, mehetsz, amerre látS2 De, hogy nem lesz belőled so főr, azt garantálom! — Aka ratos, goromba ember volt, garázsban is mindenki tartól tőle. Odamásztam a kormány hoz, remegett a kezem. Vártan a jelet. Megzörgette a fűik tetejét, indítottam. Lassan el i feledkeztem mindenről, ért heti, hiszen alig volt gyakor latom a vezetésben, lekötötte . figyelmemet az út. A döröm bölósre riadtam. Gyorsan fé keztem, mint amikor egy gép be jelzést táplálnak. Még las sxtottam, amikor a sofőr má szaladt előre. Beugrott, ellő kött szinte a kormánykerél mellől, rákapcsolt. Jó kedv< volt, fütyürészett. Iszonyodv; néztem. — Mit csinált? — kér deztem sokára, összeszedvi minden bátorságomat. Mosoly gott. — Ellenőriztem a rakó mányt! Jogom van hozzá, el végre én felelek érte! — El ágazáshoz értünk, de nem for dultunk a város. felé. — Ross: irányba ment! — szóltam rá Nem válaszolt. Forgalmasabl VfSSSSSS/SSSfSSSfS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSM/SSj — Mindent le. De mindent. Csavarkózzatok lópokrócba. Ügy engedelmeskedtek, mintha tán a parancsnokuk lennék. Melegítették a vizet, csinálták a lúgot, ahogy megparancsoltam nekik, a ruháikat egy csomóba hányták, füröd- tek. Mondhatom, volt munka elég. A katonák, felső ruháikat, persze, még a fehérnemű nélkül, magukra húzhatták, azt sem tudták, miben segítsenek. Kipirosodva, megfürödve, megborotválkozva, megnyírva, mintha újjá születtek volna. Dalolni jött kedvük. Fűtöttek a kemencébe, mint az ördögök. Kihordták a szalmát a szobájukból, s felmázoltak ők is. Lehintettem ■& szoba földjét szép, sárga homokkal, aztán mehetett vissza a szalma. Megszépült a világ. A bobályka, meg a káposztás lángos elkészült, már csak a kemencére vártak azok is. — Lesz annyi, hogy ők is egyenek? — kérdezte az uram. — Lesz. Lesz annyi — mondtam. Mintha semmi gond és semmi felhő nem lett volna már. Az én családom alsóneműi megszáradtak, a vasalóba parazsat tettem, hogy egy kis vasalás is Tegyen rajtuk az éjféli misére, aztán odaterítettem a kemence búbjára a katonák fehérneműit is. Már a bobályka megsült a kemencében, éppen csak le kellett volna forrázni és meghinteni- cukros mákkal, amikor parancsot hoztak a katonáknak. A vezetőfülkében kette ültek. Tóth a kormán} kerék mellől sandított kísérőre. „Szerencsétlen dole — gondolta, ha egy idegeim« kell végigvánszorogni az utat! Egyenletesen futottak. Az l tükrét fényesre foncsorozta permetező eső. — Régen jártam erre - mondta Tóth, amikor má csaknem kiszáradt a torka hallgatásban. — Lehet hús esztendeje is. — Pedig nem nagy az or szag — mondta a kísérője. — Igaz, Csakhogy én min dig Pesten fuvaroztam. Újra beborította őket ; csend. A bádogtetőn egy-eg - kövérebb esőcsepp koppani Kanyar következett, s ahog; kibukkantak, egy lányt pillan tottak meg az út szélén. Ké karral integetett a közeledi autónak. Tóthnak megrándul a szemöldöke, nagyobb sebes ségre kapcsolt. Kicsit kerülni« is kellett, mert a lány annyin belegázolt az útba, remény kedve a sofőr jóindulatában, — Miért nem állt meg? — kérdezte a kísérő. — Hiszer van még egy helyünk. — Senkit nem veszek fel! — mondta keményen Tóth. — Hogy lehet ennyire szívtelen? — Hagyjon engem békén! „Furcsa szerzet az ember — gondolta Tóth. — őrizget magában emlékeket, akár a padláson a haszontalan lomot. Ni most hogy néz ez az idegen Otthon majd elmeséli, micsoda ócska alak volt a sofőr, aki elhozott!” — Idehallgasson — szólalt meg —, gondoljon rólam, amit akar. Az én dolgom, hogy felveszek-e valakit, vagy sem! — Képzelje magát a lány helyébe! Ilyen esőben ácsorog- ni az országúton! — Talán el is tudom képzelni — mondta • csöndesen Tóth. Elsápadt, kapkodta az ablakon beáramló levegőt. — Mi baja van? — hajolt hozzá az utasa. — Rosszul érzi magát? — Üljön vissza a helyére! — Tóth fél kézzel fogta a kormányt, a másik kezével visz- szanyomta a kísérőjét. — Még sokáig megyünk együtt, elmondom. De le is tagadom, ha kelL — Miért? Mesélni fog? N em. Ez az igazság. Csak minek azt másoknak is tudni? — Egy darabig hallgatott. — Szóval ez még negyvenhatban vagy negyvenhétben volt. Alig a háború SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSfSSSfSSS/SSSSt két is ebben a jó lúgos vízben mostam ki, s kiterítettem a kemence búbjára, hogy Jézus születéséig . megszáradjanak. Közben már készítettem a káposztás lángost, meg a bo- bálykának valót. Mindezt a katonák csak nézték. S a magúit nyelvén és mutogatva kérdezték: — Mi ez a készülődés? — Éjfélkor születik a ltis- Jézus. Nevettek és nem hitték. Azt magyarázták, hogy náluk csak hét múlva lesz. Én is nevettem és mondtam: — Hát nálunk most van. Akkor a fejüket csóválva azt kérték az uramtól, hogy hát őket vajon nem nyírná-e meg? Az uram, nyugosztalja is- ;en, leültette őket sorba a izékre, ahol nem sokkal előbb i rossz olló alatt még a fiaim rínnyogtak. Hát persze, mi- yen nyírás volt az, gondol- íatja. Menjen a nagyja a felébe, s éppen csak maradjon miami. Megkönnyezték a májuk nyírását ők is, sz arcuk d veresed ett, mert az ollónk íletlenebb volt tán, mint a ka- apálatlan kasza. De tűrtek és levették egymáson. Egyszer csak azonban az iram odajön hozzám: — Füröd jenek ők is — nondta. — Hát melegítsenek a kon- lérban vizet. Víz még van, lála istennek. — Mosd ki az alsóneműiket. — Én? — Hát ki? És akkor azt mondtam ne- iik: SIMON EMIL: Novemberi eső
