Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Ph SI MEGYEI 12 zMirlap 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK MAPLOMOHOB*VMEE“ííítódó u ■ b . . o „ n. * ű •• . . „VI. —^■rwf-lwwi—»j«»!»iJ—.a'jUB.m’j».«.».«!ira—Bi a pest/^e&yei hírlap k- o i_ o m kiadas*' EGYII MlRtAP KÜIÖNKIaOjÍsa III. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 196». MÁRCIUS 16., VASARNAi* XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM .1969. MÁRCIUS 16., VASARNAPX“* ÉVFOLYAM, 63. SZÁM KOLON K.» 1969. MÁRCIUS 16., VASABNAP g M NA G YKOR OS Csak a beat vonz?! Szép eredmények a népművelésben A nagykőrösi művelődési központ színjátszó csoportja és irodalmi köre szerepel a kül­területeken és mozielőadáso­kat biztosít a tanyai lakosság­nak. Ezek keretébe iktatta a TIT külterületi ismeretterjesz­tő előadásait. A művelődési otthonban színházi előadásokat, hangver­senyeket és bábjáték előadáso­kat rendeznek. Nagy küzdelmet folytatnak azért, hogy a kecskeméti Katona József Színház el­jöjjön Nagykőrösre elő­adásokat tartani, mivel a látogatottság minimális. A konzervgyárban több ezer dolgozónak nagynehezen 20 bérletet tudtak eladni (azt mondják, Kecskemétre járnak színházba!), s van olyan isko­la, ahol csak egy bérlet kelt el. Úgyszólván csak a beatzene vonz közönséget. Az Illés-zenekar itteni sze­replése négyezer forint tiszta hasznot hozott. És a fiatalok extázisos műél­vezetét a szülők sem kifogá­solták. A művelődési központ fon­tos igényt elégít ki a nyelv-, varró-, tánc- és egyéb tanfo­lyamok rendezésével ég. újab­ban gyors- és gépírótanfolya­mokat is tart. Tanulmányi ki­rándulásokat szervez, helyet biztosít az Arany János Tár­saság rendezvényeinek, a mo­toros, KRESZ- és más tanfo­lyamoknak, különféle kiállítá- , soknak, ismeretterjesztő elő- | adásoknak, s az értelmiségi klubnak. Az emberek ha szép és nemes célt látnak maguk előtt, mindenhol megmozdulnak. A nagy rohammun­kák ideje ugyan lejárt, de a segít­ség — ha kell —1 mindig megérke­zik a lakosság ré­széről. Monori­erdőn most az óvodáért akarnak dolgozni Ebből az KÖZÜGY egyre fejlődő, szé­pülő településből hiányzik ez az alapvető szociális intézmény. Po- korny Róbert, az általános iskola igazgatója állt a társadalmi mozga­lom élére. A Mo­nori Községi Ta­nács adja az anya­got, s a monori- erdeiek már eddig mintegy 80—100 ezer forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel. Szakemberek, kő­művesek, ácsok, tetőfedők is vál­lalták; társadalmi alapon felépítik az óvodát. CEGLÉDI UTCA Rácz József filcrajza A művészeti munka terén eredményesen működik a mű­velődési központ. 16 tagú színjátszó csoport­ja a megyei bemutatón arany szintet ért el, a kép­zőművészeti kör sikeres kiállítást rendezett és a bábjátszó csoport több fesztiválon szintén arany kitüntetést kapott. 360 ezer forint állami támo­gatást kap, amit körülbelül 200 ezer forint saját bevétele pótol. Igazgatója mint ének­karvezető, mint énekes és mint szónok is segíti a kultu­rális eredményeket. Kopa László Karácsonyi kenyér 1944 karácsonyán az óvóhelyen töltötték az ünnepet Duna­keszi lakói. December 8-án vált harctérré a község. Az anyák nem ajándékokon törték a fejüket, hanem azon, hogy honnan lesz legalább kenyér a gyermekeknek? A Kardos és a Kuti pékség dolgozott. De a pékségből a kenyeret az óvóhelyekre el is kellett juttatni. Ez pedig gyak­ran egyet jelentett az életveszéllyel. Aki a pincék Jakói közül arra vállalkozott, hogy kenyeret hoz — tudta: útját kúszva és futva kell megtennie. A hozzá­tartozók pedig órák hosszat lesték az óvóhely ajtaját — mikor jön, jön-e már? A gyártelepen Wiedermann pék lisztjét a németek a visz- szavonuiáskor el akarták vinni. A háztömbbizalmiak tömbön­ként még időben nagy családra számolva fél-fél mázsa lisztet vittek el a pékségből. Karácsonykor ebből sütöttek a pincék­ben kenyeret. — Solymosi — W1" Havazás (Kertész rajza) A két dollár Íj aza jöttek látogatóba 11 Nagykőrösre. Amerre járt az amerikás házaspár, vadonatúj Taunusukon, mindenütt először a plé­bániát kereste fel. Itt-ótt ötven dolláros csekket ado­mányoztak a templom ja­vára. Tehették, hiszen volt miből. Kérdezés nélkül mond­ták: — öregek vagyunk, egyengetjük az utat a mennyországba... — De hisz az isten meg­vesztegethetetlen. — No, persze, de azért nem árt, ha van az ember­nek egy-egy közbenjárója. A kalauz szerepét betöltő rég látott testvérnek nem jutott egy cent sem. Azután visszautaztak a dollárok világába. Három év múlva érkezett az első levél, benne két darab egy­dolláros lapult. , „... vegyél, valamit ma­gadnak karácsonyra...” biggyesztették a levél al­jára. A testvér, aki negyedszá­zad után látta csak a nő­vérét — fogott egy másik légipostái levélpapírt, bele tette a két egydollárost „... visszaküldöm a pénzt. Úgy látom nektek nagyobb szükségetek van rá. Ebben az országban már nincsenek koldusok, immár egy negyedszázada!” Fehér Szilárd A váci Révkapuban NYÁRI FERENC: DECEMBER Ballagok éppen a hófödte úton, nézem a fákat, a lombok színét; látom az ágak dérszínű testén csöndes az alkony, szürkül az ég. Bújik a földhöz, öimelegébe gyermeke nyárnak ezernyi virág, fagy súlya roppan tükrös vizekre, szélcsikó húzza a csend-boronát. Félek a téltől. Messze elmennék. Gyűlnek a tócsák kinn az utcán; most, ami rég volt torlódó emlék, szegénység: kagyló, mélyén anyám. , Bot végén csörgő, jászol kezemben, Házalni jártam, csörrent a pénz, éjféli ének ikon-szép csendje s ünnepi kalács zengte ízét. Kopott cipőben, tegnapi szélben éhezve, fázva Indultam el hinni a szépben, szelíd eszmékben duzzadó vádként öcséimmel. Néhány hete csak, hogy meg­nyílt, de híre már­is túljutott Vác határán. Gépko­csik állnak a fő­téri parkolónál, turisták ismerked­nek Vác idegen­forgalmi újdonsá­gával: a Révkapu Borozóval. A föld alatti termekben kellemes . meleg fogad. Ízléses, ma­gyaros bútorok, edények adnak különleges jelleget az ÁFÉSZ félmil­liós költséggel be­rendezett — nem gyorsan készüli —, de minden igényt kielégítő borozójában. A söhtéspult is különlegesség. összecsendül két — csupor. (Néninger Géza képriportja) vidám esetek A Monori Szolgáltató Ktsz tv-javító részlegébe bejön egy kucsmás atyafi, lemezjátszós rádiót hoz. Leteszi az asztalra és így szól. „Itt van ez a rá­dió, nem szól. De ha nem ja­vítják meg, esküszöm, ma­gukra szakajtóm az eget!” A válasz erre csendesen, udva­riasan: „Ne haragudjon, ma már semmiképp nem lesz kész, rengeteg a munka”. Az atyafi éktelen káromkodásba kezd, közel van ahhoz, hogy az asztalt is felborítsa, oka persze nincs rá. Elmegy az aj­tóig, majd visszajön, a követ­kező szöveggel: „De jól vi­gyázzanak, ki ne cseréljék az Í téletidő. A szél ördögien keveri a hulló hókristályokat. Üsző, fehér homály az egész tanyavilág. Puszta táj, még a varjak is menedéket keresnek a förgeteg elől. Az abonyi Balhás-dűlőben egy férfi birkózik a szibériai idővel, a süppedő hóval. Kerékpárt tol maga mellett. Szolgálatot teljesít, ki kell érnie a kövesútra. Ott talán fel is ül­het, kerekezhet. A kövesút valóságos iégpá- lya. A kerékpár lassan döcög, nehéz a szél­ben hajtani, egyensúlyozni a jégtükrön. A gép és az ember meginog, a talaj kicsúszik a férfi elterül. Felállni nem tud. Lába sajdul, lüktet és furcsán dagadni kezd. Csonttörés. Férfi igyekszik az úton. Felsegítené, ha lehetne. . — Szóljon be Vargáékhoz — kéri a fáj­dalomtól torzult arcú ember. A férfi futásnak ered. Néhány perc, és a közeli portáról kocsi gördül az útra. Kis termetű ember hajtja a lovakat. Kis ember? Nem: gyerek még. Ifjú Varga András, tizen­két éves. Óvatosan hajtja a szürkét. A ló néha megcsúszik, ideges. — Pszt, pszt — nyugtatja a fiú az állatot A sérültet a ko­csira teszik, indulnak a községbe — orvosért, lakásra, munkahelyre. Este van. mire And­ris hazatér. V asút-dűlő. Mikor ideérek, már alig látni havat, hatalmas tócsa lett belőle. Varga Andris iskolában van. Édesanyja, nagyma­mája, tartózkodik otthon, velük beszélgetek, miközben ők libát tisztítanak. — Andris végtelenül jó -lelkű, segítőkész és sajnos, kicsit többre becsüli a lovat az is­kolánál. Nyáron az egész környéket körbe- nyargalássza. Azt mondja: zsoké lesz. Mi azt mondjuk: tanulj, fiam. Majd meglátjuk. Per­sze, jobban szeretnénk, ha valami foglalko­zást választana, ha tanulna. Gyerek még. változhat az elképzelése. — Azon a délutánon, mikor bejöttek szól­ni, hogy egy ember elesett az úton, Andris azonnal ugrott. „Fogd be apukám a lovat", hazaviszem én a bácsit!” Él sem akartuk egyedül engedni, de annyira erősködött, hogy vigyáz, óvatos lesz. A ló meg ügy hallgat rá. mint a legjobb pajtása. Minden baj nélkü' hazatért. Amikor kifogta a lovat, és bejött, láttam az arcán, hogy boldog és elégedett. Gyuráki Ferenc alkatrészeket, mert ez valódi német! Rajta van ám a hátán az SS” — és rámutat az ára­mot jelző villámra... A péteri autóbuszon meséli a kalauz: Elémáll egy ember, és azt mondja, adjak neki je­gyet. Kérdem tőle: hova uta­zik? Erre azt válaszolja: „Hát hová mennék, lakodalomba!" Mire én: de hová adjam a je­gyet? „Ide ni, a markomba!" Nagy divat az idén a színes ázemhéjfesték. Az illatszer­bolt kirakata előtt fiatal pár áll, az asszonyka könyörög: „Lacikám, nem is olyan drá­ga, már 17 forintért is meg lehet venni __ Olyan zöldet s zeretnék, tudod, az illik a szememhez. Lacikám, ugye..." A férj nem sokáig bírja az ostromot, bemegy az üzletbe, aztán hozza markában a szemhéjfestéket és meglepő logikával kijelenti: „Hát én megvettem. Nem bánom, akár­mit csinálsz vele, de ha fel mered kenni a szemedre ezt a rondaságot, én agyoncsap­lak!” Pilistől Monorig szorongat egy kisebb zsákot a markában a hölgy, Monoron kiderül, hogy macska van benne. Az állomáson a hölgy gyorsan ki­nyitja az ajtót, aztán a zsá­kot és kidobja a macskát, majd hozzánk fordul: „Na, ez is megvan. Előbb nem mertem kidobni, hátha hazatalál, de innen már biztosan 'nem. Mert tudják, ez a macska olyan műveletlen!” Koblencz Zsuzsa ÜNNEPI ÖSSZEÁLLÍTÁS VIDÉKI SZERKESZTŐSÉGEINK ÍRÁSAIBÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents