Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
8 “‘‘kMmírlap 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Hatvanezer csomag utazik Nem újdonság, természetes, hogy a postások is küszködtek a téllel Bizony, amikor .mindent elárasztott a kavargó, szélhordta hd, sok helyen, még a vasút sem boldogult. Csomagot felvenni pedig képtelen volt. Dehát az emberek mégiscsak küldeni akartaik ezt is, azt is, jó hazait, harapnivalót, ajándékot, egy kis itókát, gondolják, a többit majd elintézik az arra hivatottak. Mit tett ebben a helyzetben a Budapest vidéki Postaigazgatóság? Ezt kérdeztük Nagy Béláné igazgatótól. S ez a válasz lényege: „A vonatok helyett gépjárműparkunkat használtuk fel a csomagok nagyobb távú továbbítására.” Igaz, hogy ennek ára volt. A kocsik nem vitték házhoz a küldeményt, megkérték a címzetteket, vigyék haza a hivatalokból a pakkot. így nyílt lehetőség arra, hogy a járművek Budapestre menjenek, s vigyék-hozzák a sok csomagot. Persze, így is fölhalmozódott a rengeteg küldemény, s csak késéssel érkezik meg, ami máskor, ha nagyobb erőfeszítések árán is, de időben eljut. Köszönet ezért a derekasan dolgozó postásoknak. Hatvanezer csomagot továbbítottak. Egyúttal tolmácsoljuk a Budapest vidéki Postaigazgatóság év végi mondanivalóját. Elnézést kémek azért, hogy 1969-ben több helyütt és többször előfordult a lapok késedelmes kézbesítése, vagy az, hogy huzamosabb ideig ki sem vitték az újságokat. Oka a postáshiány. Hogy az elkövetkező évben jobban menjen, prémium és fizetésja- vításon túl Sok lapkihordásra alkalmas kerékpárt, járművet bocsátanak rendelkezésre, s mindent megtesznek azért, hogy érdekeltté tegyék a vállalkozó iapkihordót kétségtelen nehéz, de viszonylag gyorsan lebonyolítható munkája elvégzéséiben. — A fóti gyermekváros gazdasági igazgatója, Siteri Antal bútort ajándékozott a fóti állatmenhely várószobájának berendezésére. > — Az Autóközlekedési Tröszt bővíti érdi állomását. ü Pályaválasztási tanács 14—16 éves fiáknak: Jelentkezhettek tízféle korszerű építőipari szakmára szakmunkástanulónak A képzés helye: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét — a jelentkező választása szerint. Indokolt esetben kollégiumi elhelyezés. A szakmunkásképzés kezdete: 1970. szeptember 1. A szerződéskötéseket megkezdtük. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek * részletes tájékoztatót a Becs megyei Állami Építőipari Vállalattól: Kecskemét, Klapka utca 34. ingyenes tanfolyamokat indítunk: A 8 hónapos MŰVEZETÖKÉP^Ő tanfolyamra jelentkezhetnek építőipari és szerelőipari szakmunkások. A 10 hónapos SZAKMUNKÁSKÉPZŐ tanfolyamon betanított munkásokat képezünk ki kőműves, ács-állványozó, víz- és gázvezeték- szerelő, központifűtés-szerelő és villanyszerelő szakmára. A 6 hónapos gépkezelőképző tanfolyamra jelentkezhetnek férfi segédmunkások és kubikosok. A tanfolyamok január 5-én kezdődnek, de a jelentkezések előjegyzését megkezdtük. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőség. Munkásszállást és ebédet adunk. Különélési és idénypótlékot fizetünk, szerszámhasználati díjat és utazási hozzájárulást adunk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. A MAMA — Az az új ház ott, a nagy lugassal — mutatja kísérőm a Dolmány Balázsék portáját. Dabas gyóni kerületében járunk, a Vacsi utcában. — Szép ház — állapítom meg — még így is, hogy nincs bepucolva. • — 30 évvel ezelőtt látta volna! — tessékel befelé a kis szobába a házigazda. Fakókék rpunkászübbonya fölött színes sál a nyaka körül. Most már a sál is elég, éppen csak, hogy a hidegtől védje; de évtizedekig orvosi készülék óvta a beteg nyakcsigolyáját. Atlaszcsont pusztulás: így szólt a diagnózis, amit másfél évig kutattak az or- i vosok, amíg megállapították, j Dormány Balázs, egykori asz- [ talos, 16 esztendeje munka- , képtelen rokkant, sohasem tanulta Cicero nyelvét. De betegsége nevét latinul is tudja. — Bizony — bólogat óvatosan — engem aztán meglátogatott a sors: előbb a szegénység, aztán a betegség. Nyugdíjat sem kapok, hiszen mindössze két évet dolgoztam a vegyesipari ktsz-ben. Elgondolkozva beszél, önsajnálkozás nélkül. — írja meg, hogy Dormány Balázsék úgy neveltek fel emberré kilenc gyermeket, hogy segélyt soha, senkitől nem kértek és nem kaptáik. Balázs bácsi felém szegezett mutatóujjával ad nyo- matékot szavainak. Felesége az ajtó mellől helyesel: — Két kitüntetést kaptam, mint sokgyermekes anya, de segélyt soha. Amíg az emberem egészséges volt, mindig előteremtette a megélhetésre valót. Negyvenöt után olajütőt eszkábált össze, azzal dolgozott, később fűrészgépet, azért is bízták rá az asztalosrészleget, amikor belépett a ktsz-be. Megemelte magát a sók nehéz rönkfával, attól lett a bája. Azóta a gyerekek tartották el a családot Mert azok olyan gyerekek... — nem bírja folytatni. Amíg fej-kendője csücskével letörli könnyeit, Balázs bácsi veszi át a szót: — Huszonhatban szabadultam á műbútorasztalos szakmában, de kitanultam az épület- és portálasztalossá- got is. Felváltva dolgoztam Üjpesten, meg itthon, egy gyóni mesternél. 7 év után egy _ kis műhelyt nyitottam. Harmincnégyben megházasodtam és egy év fiúivá világra kerekedett az első fiam. Az elsőt még hat fiú és egy kislány követte— — Negyvenben kezdtem a házépítéshez; egy szoba állt készen; amikor jött a háború, aztán volt faanyag, nincs faanyag. Abban az egy szobában szorongtuk végig a háborút, öt gyerekkel. Az a szoba most a két legkisebb fiúé. Ebben, amiben beszélgetünk, a szülők alszanak. Az utcai nagy szoba — amit az előszobával együtt hat eszrtendeje ragasztottak a kis házhoz —, éjszakánként Katalin álmát vigyázza Dormány néni fényképeket mutogat: — Ez itt Tivadar, a legidősebb, textilgyárban dol- lozik, Ócsán épített házat. Uéza, a második, autókarosz- széria-lakatos, Vecsésen építkezett. Miklós hegesztő, októberben költözött be Tábor- faiván saját házába Imre ugyancsak hegesztő, Kartalon vett házat. Katalin a Lőrinci Fonóban dolgozik, tíz esztendeje ő tartja el a családot. Béla gépkocsivezető, de most kőművesnek tanul Kecskeméten, esti tanfolyamon. Jánosom katona, leszerelése után autókarosszéria-lakatos lesz, mint a bátyja. Sándor Tisza- szederkényben dolgozik, építkezésen. Laci, a „vakarék”, elsőéves szakmunkástanuló, autófényezőnek készül. Ez meg itt a hat unokánk.., — Ebben a házban minden bútordarabot én csináltam — büszkélkedik Dormány bácsi. Habkőrisből, hulladékdeszkából, mikor mire volt pénzünk. A veranda foteljein a nyáron még rigó fütyült: eperfából csináltam. Nagy, szomorú eperfa volt, ifjú házas koromban ültettem. Dormány néni ölébe gyűjti a fényképeket, nézegeti a fészekből kirepült fiait, Tivadart, Gézát, Miklóst, Imrét. — Mindig, mondta szegény édesanyám, egy-egy keresztelő után, „ejnye fiam, de fehér kenyérhö' kereszteltétek «PFU eiXHMÖ & 9J DE-. emlékezik fáradt mosollyal. — Volt úgy, bogy egyszerre öt járt iskolába. Öt pár cipő, öttéli kabát, öt táska ... Hat kiló kenyér fogyott el naponta ... Karácsonyra, húsvétra öt kiló lisztből dagasztottam kalácsot... Az éjjeliszekrényen mintás huzat védi a portól a nagy képernyős Star-televí- ziót. Katalin és Miklós ajándéka volt két évvel ezelőtt. — Várom, hogy ugyan hányán leszünk karácsonykor? — tűnődik ölébe ejtett kézzel a mama. — A négy nagy fiút nem várhatom, hiszen apró gyerekekkel bajos az utazás. De ajándékot mindig küldenek. Megesik, hogy három kiló szaloncukor is összejön a karácsonyfára. Meg hol egy ing az apjuknak, hol egy ru- háravaló nekem... Jó gyerekeim vannak ... Dolgozni mindegyik szeret, a munkahelyükön kedvelik őket, a családjukat megbecsülik. Kell ennél szebb ajándék egy anyának? Nyiri Éva UJ UT Megindult a forgalom a Brassó és Cimpulung-Muscel közötti, 1300 méter magasságban húzódó korszerűsített útvonalon. A Déli-Kárpátokat. átszelő útvonal áthalad a Dim- bovicioara szoros és barlang mellett, s egyebek között a törcsvári kastélyt is érinti. Az útvonal nagy gazdasági jelentőségű, mert javítja az ösz- szeköttetést a vágterek és a fafeldolgozó vállalatok, valamint a brassói és pitesti gépgyárak közötti Évzárás december közepén Ha egy kis késéssel is, de megkaptuk a hírt a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavítótól: december közepén elérték az esztendő végét. Ily módon fél hónappal korábban tettek eleget a maguk elé tűzött kö- telezettségeknek. Feladatuk a különböző mezőgazdasági gépek alkatrészeinek nagy tételű gyártása. Az idén 4 és fél százalékkal több erőgéphez valót készítettek. Mindennek fedezete nem újabb munkáskezek szolgálatba állítása, hanem a változatlan létszám melletti, termelékenyebb munka. A jövőre esedékes újabb ötszázalékos növekedést hasonló úton és módszerrel akarják elérni. A kistarcsai fonóban Foto: Gábor (4.) Az átlátszó műanyag fedél alatt a rádió adó-vevővel egybeépített apró magnetofon szalagja pár pillanatig némán forgott tovább, aztán egy mutatóujj lenyomta a megállító billentyűt. A készülék felett két arc tekintett egymásra. Az egyik azé a fiatal férfié volt, aki az Erzsébpt-hídon vagy fél órája a hangfelvételt készítette, a másik arc egy háziköntöst viselő kövér öregúrhoz tartozott és porcelánkék szemei határozottan elégedetlenséget tükröztek. — Hallatlan! Ezért ébresztett fel engem hajnali kettőkor?! — kérdezte alig érezhető idegenes akcentussal. — Ez követel azonnali terv- módosítást?! Hiszen ez a szöveg félreérthetetlen. A nő fogott magának egy férfit éjszakára. Punktum. Mi igényel itt sürgős beavatkozást? Ne vegye rossz néven, kedves Bálint, de mintha ezúttal, hogyan is mondják magyarul? Igen, mintha maga most kissé túllőtt volna a bakon! A Bálintnak nevezett, harminc év körüli, koromfekete, gördör hajú, duzzadt ajkú, oldalszakállas fiatalember ideges mozdulattal lekapta fémkeretes szemüvegét, rálehelt, egy szarvasbőrdarabkával dörzsölni kezdte a makulátlan tisztaságú lencséket. Ez amo; lyan önuralmi segédművelet volt, nehogy rögtön válaszolnia kelljen, nehogy kimondja a véleményét házigazdája szellemi képességeiről. Azt ugyanis, hogy egy ilyen szenilis vén hülye hogyan lehet egy hírszerző rezidentúra vezetője?! Alibi-beosztásában, mint követségi kereskedelmi tanácsos, nyilván elvegetál még valahogy, a tényleges munkát elvégzik a szakemberek, a fogadásokon, a kiállítások megnyitásakor, az előre elkészített beszédek felolvasásakor, az évenként egyszeri . sajtófogadásokon talán nem tűnik fel annyira, hogy agyalágyult, de itt, ahol gondolkozni, következtetni kell... — Kedves Palmer úr... — szólalt meg végül, mikor már szinte kínossá vált a csend —, mint mindig, önnek bizonyára most is igaza van. Mégis, engedje meg, hogy elmondjam, bennem milyen gondolat ötlött fel ezzel a híd- jelenettel kapcsolatban. Inkább csak azért, hogy megtudjam, hol van logikai hiba a következtetéseimben. Tanulni . szeretnék. Kérem, ne haragudjon’... Palmer úr hátradőlt a karosszékében, szemmel láthatóan jólestek neki a hízelgő szavak. — Rendben van — jelentette ki —, de legközelebb nem feltétlenül szükséges,, hogy hasonló időpontban kérjen oktatást.- Nem haragszom, mert szívesen foglalkozom fiatal munkatársaimmal. Emlékszem, egyszer, még a második világháború előtt történt, az én javaslatomra az egyik ifjú beosztottam egy mopszli, egy közönséges mopszli nyakörvében csempészte ki Párizsból a Deuxieme Büro legjobb tisztjeinek az orra elől azt a tervrajzot... No, de nem untatom ezekkel a régi históriákkal, halljuk az elméletét. A másik megkönnyebülten sóhajtott fel. — Egy hete — mondta —, amióta Ambrózy professzor elutazott Szófiába, arra a bizonyos szimpozionra, az ön utasítására kizárólag Kocsis Andrea megfigyelésével foglalkozom. A szóbanforgó hölgy azóta éjszakájának nagy részét azzal töltötte, hogy főnöke kocsijával a budai hegyek legeihagyatettabb tájait kereste fel, illetve, a Duna- parton, a hidak környékén kószált. — Ilyenek ezek a mai nők — jegyezte meg felcsillanó szemmel a házigazda —, nem bírnak a vérükkel. Bár hasonló esetek azért korábban is előfordultak. Valamikor a húszas évek elején Dobojban, egy bosnyák hegyi városkában töltöttem átutazóban egy éjszakát ... A látogató türelmesen végighallgatta, hogy mi minden történt azon a fantasztikus do- boji éjszakán, aztán átvette a szót: (Folytatjuk.)
